Ragasztó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tubusos ragasztó

A ragasz vagy ragasztó vagy másként kitt, az a kötőszer, mely folyékony vagy tésztanemű halmazállapotában a szilárd testekre tapad és megszilárdulása után azokkal összeforr. A ragasztók kötőereje az alkotórészek kémiai átalakulásától függ s ez különbözteti meg őket a közönséges ragasztószerektől, melyek csak azzal kötnek, hogy folyékony részük (pl. a víz) elpárolog s a visszamaradó szilárd anyag a tárgy felszinén marad. A közönséges életben ragasztó alatt az utóbbiakat is értik s az alábbiakban felsoroltak nemcsak a ragasztók, hanem a ragasztószerek közé is tartoznak.

Fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olaj- vagy firnász-tartalmú ragasztók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olaj- vagy firnász-tartalmú ragasztókat iszapolt kréta, ólomgelét, ólomfehér, cinkfehér, barnakő, mennig, grafit s más efféle anyagok és gyorsan száradó olaj, illetőleg firnász elegyéből készítik. Ezek kötőerejét az teszi ki, hogy a kiszáradó olaj, illetőleg firnász a ragasztó fémoxidjaival szilárd testet alkot. Néhány hétig tartó száradás után ezek a ragasztók igen megkeményednek és vízállók lesznek.

Ebbe a csoportba tartozik az ablakragasztó, melyek őrölt, iszapolt kréta és nyers vagy főzött lenolaj vagy leolajfirnász keverékéből készítenek. A lenolaj-firnász gyorsan száradóvá teszi a ragasztót, ami kevés ólomgelét, ólomfehér, cinkfehér és mennig hozzáadásával is előmozdítanak. Ezt üvegtáblák beragasztására használják.

Rokon ehhez a masztix-cement, melyet mészkőpor, homok, ólomgelét és lenolaj keverékéből készítenek, s különösen kőrések kitapasztására használnak. Igen jó keverék 100 súlyrész szilárd anyag és 7 súlyrész lenolaj vagy lenolaj-firnász. Minél több a keverékben a mészkő, annál puhább és tömöttebb a ragasztó, s minél több a homok, annál keményebb és lyukacsosabb. Mintegy 48 óra alatt kezd kötni, s egy-két hét alatt oly szilárd lesz, mint a homokkő.

A Paget-féle masztix is kőragasztó, melyet 63 rész őrlött homokkőből, 21 rész iszapolt krétából, 5 rész ólomfehérből és 2 rész ólomgelétből készítenek olyformán, hogy az elegyhez annyi ólomcukor-oldatot tesznek, amennyi elégséges annak tésztanemű anyaggá való összegyúrására; azután adunk csak 6 rész lenolajat hozzá.

A gőzcsövek réseit a Stephenson-féle ragasztóval kenik be, melyet 2 rész ólomgelét, 1 rész szétmállott mész és 1 rész finom porrá őrlött homokkő és forró lenolajfirnász keverékéből készítenek.

A gyémánt fémragasztót 10 rész iszapolt kréta, 15 rész ólomgelét, 50 rész grafit, 5 rész szétmállott maró mész elegyének finoman összeőrlött porából és 20 rész lenolaj-firnászból gyártják. Jó fémragasztó a Serbat-féle is, melyet 75 rész finom porrá tört kénsavas ólomoxidból, 24 rész őrlött barnakőből és 13 rész lenolajból készítenek, ezt a keveréket néhány hétig állni hagyják, aztán 15 rész barnakőlisztet adnak hozzá s jól átgyúrják. Ezt a műveletet néhány hét múlva még egyszer, esetleg kétszer ismétlik. A ragasztót jól záró edényben hideg helyen kell tartani, mert a levegőn és a melegben gyorsan köt.

Ólomhijas ragasztó készíthető 8 rész súlypátból, 6 rész grafitból, 3 rész levegőn szétmállott mészből és 3 rész főzött lenolajból. A lenolaj, illetőleg lenolaj-firnász helyett használnak kopálfirnászt is; a ragasztó ezzel a kötőszerrel finomabb, de drágább is lesz.

Gyantás ragasztók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyantás ragsztók azok, melyeket vagy gyantából és a gyantát oldó s könnyen illó folyadékból, vagy csakis gyantanemű anyagból készítenek. E célra használják a fenyőgyantát, a kolofoniumot, a fekete szurkot, sellakot, masztixet, szandarakot, elemit, borostyánkövet, aszfaltot, damárt, kopált és kanadalbalzsamot, melyekhez igen gyakran viaszt, kaucsukot, guttaperkát és ként kevernek. Ebbe a csoportba tartozó ragasztók mind nagyon víz- és savállók; ezért víz- és savtartó üveg-, porcelán- és agyagedények összeragasztására használják. E csoportban legfontosabbak: a pecsétviaszok, a sellak-, masztix-, aszfalt-, kaucsuk- és guttaperkaragasztók.

A sellakragasztót 2 rész sellak és 1 rész petróleum vagy 2 rész sellak, 1 rész póris (borax) és 14 rész víz keverékéből készítik. Melegen használják 3 rész sellak, 1 rész terpentin és 1 rész viasz összeolvasztott elegyét. A műtő eszközök, villák, evő kések nyelének furatát 2 rész sellak és 1 rész kréta pornemű keverékével töltik ki s a penge szárának a furatba való beillesztése után a nyelet megmelegítik. A ragasztó megolvad s kihűlés után köt.

A masztixragasztót 30 rész sellakból, 10 rész masztixból, 2 rész velencei terpentinből és 120 rész finoman rektifikált borszeszből készítik; a felsorolt anyagokat melegen keverik össze és szörpsűrűségű halmazállapotban használják. A sellak, masztix és terpentin vagy kanadalbalzsam keveréke is jó. Az elsőt borostyánkő és teknősbéka, az utóbbit üveg és ékkövek ragasztására használják.

A szurokragasztókat 8 rész kolofónium, 1 rész viasz és 1 rész terpentin, vagy 6 rész kolofónium, 1 rész viasz és 1/2 rész gipszliszt, vagy 8 rész szurok, 1 rész paraffin és 1/4-1/2 rész gipsz, vagy 2 rész kolofónium, 4 rész hajószurok, 1 rész téglapor, 1 rész cinkfehér és 1 rész mennig, vagy 1 rész fenyőfagyanta, 1 rész viasz és 2-4 rész kőpor keverékéből készítik s leginkább kövek ragasztására használják. Ide tartoznak a 8 rész nyers fenyőfagyantából, 1 rész viaszból, 5 rész kénből, vagy 2 rész fehér szurokból, 1/2 rész sellakból, 1 rész masztixból, 1 rész elemiből, 3 rész kénből, 3 rész téglaporból, vagy 2 rész fenyőfa-gyantából, 1 rész kénből és 4-6 rész kőporból, vagy 35 rész fenyőfa-gyantából, 35 rész viaszból, 8 rész kénvirágból, 4 rész pörölyrevéből és 4 rész finom homokból gyártott kéntartalmú masztixragasztók is, melyek körül az utóbbi különösen szobrok, ornamentek, vázák s más effélék ragasztására való.

Az aszfalt-ragasztót kátrányaszfalt, fenyőfa-gyanta vagy terpentin elegyéből gyártják, melyekhez néha homokot, gipszet, kőport, krétát, ólomgelétet, ként, zsiradékot stb. kevernek. Ezeket is kövek megragasztására használják.

A pecsétviaszok jobbára melegen használható ragasztók. A színes pecsétviaszok közül csak a barnát festik umbrával, vasmenniggel vagy cinóber és korom keverékével, a sárgát krómsavas cinkkel, világos okerrel vagy kénarzénnel, a kéket kobaltultramarinnal és magnéziával, a zöldet krómzölddel, a fehéret cink- vagy bizmutfehérrel és a feketét fenyő- v. csontfeketével. Ha a keverékhez arany- vagy ezüstfüstöt keverünk, a pecsétviasz fémes pikkelyeket láttat.

A megolvasztott tiszta kaucsuk szintén igen jó ragasztó. Használják 15 rész kaucsuk és 1 rész faggyú vagy viasz keverékét is, melyhez megömlesztett állapotában oltott meszet és 3 rész menniget adnak. Igen jó üvegragasztó 1 rész kaucsuknak 64 rész kloroformban való oldata, melyhez 16 rész masztixet adnak.

Kaucsuk és bőr ragasztására alkalmas 25-30 súlyrész szénkéneg, melyhez 1 rész kaucsuknak és 1/2 rész kolofóniumnak összeömlesztett és kihűlt állapotban 4 rész terpentinolajjal összekevert elegyét adják.

Az ún. tengerészenyvet, mely fára, üvegre és fémre egyaránt jól ragad, 1 rész kaucsuk és 12 rész terpentinolaj oldatából készítik, melyhez 2 rész sellakot vagy aszfaltot adnak és megmelegítik 140 °C-ig; ha a sellakot, illetőleg aszfaltot elhagyjuk, a folyékony tengerészenyvet kapjuk.

Az enyv-, kazein- és fehérjeragasztók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az enyvragaszt jobbára enyv, oltott mész vagy enyv, kréta vagy enyv és gipsz keverékéből gyártják. Enyv helyett vehetünk halhólyagot vagy arábiai gumit is. Fa-, kő- és fémrészek ragasztására használják az olvadt asztalosenyv és fahamu elegyét is. Az enyvragasz szívósságát növelik terpentin- vagy lenolajfirnász hozzátételével.

A kazein- és fehérjeragasztókat épp úgy készítik, mint az előbbieket, csak enyv helyett vesznek kazeint vagy fehérjét. A kazeinmészragasztót maró mész porának és frissen készített kazeinnek keveréke alkotja. Tej, tojásfehérje és friss vér ennek a ragasznak nagyobb szilárdságot kölcsönöz. Ezek a ragaszok nem vízállók, idővel elvesztik szilárdságukat is (a fehérje és a kazein szétbomlása miatt), és készítésük után rögtön használandók, mert hamar keményednek.

Agyagtartalmú ragasztók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Agyagtartalmú ragasztót használnak olyan tárgyakra, melyek nagy hőmérsékletnek lesznek kitéve. Ilyen a kályharagasztó, melyet képlékeny agyag és közönséges vagy sós víz keverékéből készítenek és kályharészek eltapasztására használnak. Ha az agyaghoz bázikus sók keletkezését elősegítő anyagokat keverünk, a ragasztó nagyobb szilárdságot kap. Ilyen 1 rész agyag, 1 rész homok, 1/3 rész pörölyreve, kevés tehénszőr vagy kóc és ecet keveréke; vagy azonos rész fahamuhoz, agyaghoz és vasreszelékhez adunk 1/2 rész konyhasót és ecetet. Az enyv, fehérje és vér emeli ugyan ennek a ragasztónak a kötőerejét, csakhogy ezek nem tűzállók. Tűzálló ragasztót 5 rész üvegpor, 5 rész cementliszt, 1 rész póris, vagy 8 rész agyag, 4 rész homok, 1 rész oltott ész, 1/2 rész póris és kevés víz keverékéből készíthetünk. A tűz érte vascsöveket 10 rész agyag, 15 rész téglaliszt, 4 rész pörölyreve, 1 rész konyhasó, 1/4 rész borjúszőr és viz keverékéből álló ragasztóval ragasztják össze.

Ásványi ragasztók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ásványi ragasztók közül különösen a vízüveget emeljük ki, melyet más anyagokkal keverve üveg és porcelán ragasztásra gyakran használtak. Súlyos hátránya, hogy a ragasztás többé nem bontható, ezért ma már erre nem használják. A 33 Be sűrüségü nátronvízüveg és kréta keveréke fehér, a kénantimoné fekete, a vasporé szürkés-fekete, a cinkporé szürke, a szénsavas vasoxidulé világoszöld, a krómoxidé sötétzöld, a kobaltkéké kék, a mennigé narancsvörös, a cinóberé élénk vörös, a karminé violás-vörös ragasztót ad. Igen jónak bizonyultak a kloridragasztók is. Ilyen a cinkoxid és klórcink 56-60° Be sűrüségü oldata, mely gyorsan köt és igen kemény. A magnéziacement égetett és őrlött magnezitnak klórmagnéziumban való oldatából készül; gyorsan köt s különösen szilárd, ha amorf kovasavval elegyítjük. Ezt a surlópor (Naxosz-smirgli) összeragasztására is használják. A vasragasztót 100 rész vasreszelék, 1 rész szalmiák és víz vagy ecet keverékéből készítik. Ide tartoznak a kénesőragasztók is.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]