Maria Friedman

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Maria Friedman
Született1960. március 19. (64 éves)[1]
Berni-felvidék
Állampolgárságabrit
Nemzetiségeangol
HázastársaJeremy Sams
Foglalkozása
IskoláiArts Educational School
Kitüntetései
  • Laurence Olivier Award for Best Entertainment (1995)
  • Laurence Olivier Award for Best Actress in a Musical (1997)
  • Laurence Olivier Award for Best Actress in a Musical (2004)
  • Theatre World Award (2006)[2]
  • Laurence Olivier Award for Best Musical Revival (2014)
Színészi pályafutása
Aktív évek1980 -
Híres szerepeiFosca a Passionban
Tevékenységszínész
Díjai
háromszoros Laurence Olivier-díjas

SablonWikidataSegítség

Maria Friedman (Berni-felvidék, 1960. március 19. –) angol televíziós és musicalszínésznő.

Életrajz[szerkesztés]

Kezdetek[szerkesztés]

Friedman a svájci Berni-felvidéken született Leonard és Clair Friedman gyermekeként. Az édesanya angol zongorista, az édesapa pedig orosz hegedűművész a Royal Filharmonikus Zenekar-ban.[3] Maria Németországban kezdte a tanulmányait, de ötéves korában, a szülei válása után Angliába költözött.[4]

Életpálya[szerkesztés]

Maria Friedman akkor vált ismertté, amikor megnyerte első Olivier-díját a Maria Friedman by Special Arrangement című szólóestjéért, majd később a Stephen Sondheim által írt Passion c. musicalbeli alakításáért 1996-ban megkapta a másodikat is, és a londoni színpad egyik vezető színésznőjévé vált. Később szerepelt a Chicago és a Ragtime musicalekben a West Enden.

Az utóbbi időkben eljátszotta Marian Halcombe szerepét Andrew Lloyd Webber legújabb musicalében, a The Woman in White-ban a West Enden és a Broadwayn is. Lloyd Webber Joseph and the Amazing Technicolor Dreamcoat c. musical 1999-es filmváltozatában Friedman volt a narrátor.

Alighogy elkezdődtek a New York-i The Woman in White főpróbái, Maria-nál első fázisú mellrákot diagnosztizáltak. Kórházba vonult, hogy a tumort eltávolítsák a szervezetéből. Kevesebb, mint egy héttel az operáció után visszatért a színpadra és játszott a darab hivatalos bemutatóján mondván, hogy a sugárterápiát 2005 decemberében fogja csak elkezdeni.[5] A New York-i produkció 109 előadás után, 2006. február 22-én lekerült a színlapról, részben Maria, részben partnere, Michael Ball megbetegedései miatt. (Friedman szeretett volna 6 hét szabadságra menni a sugárkezelés miatt és helyette Judy Kuhn énekelt volna, de miután hivatalosan bejelentették az utolsó előadás napját, úgy döntött, hogy marad.)

Maria játszott több musicalben is, többek között a Hey, Mr. Producer! gálaműsorban, melyet Sir Cameron Mackintosh tiszteletére rendeztek. Ezen az esten Maria három dalt énekelt: You Could Drive a Person Crazy, Broadway Baby és How Many Tears?. Részt vett a Sondheim Tonight című gálán a londoni Barbican Centre-ben, ahol a Losing My Mind (a Follies-ból)-ot és a More-t (a Dick Tracy című 1990-es filmből) című dalokat adta elő. Szólóesteket is ad. Maria Friedman - By Special Arrangement és Maria Friedman - By Extra Special Arrangement előadásaival több helyen is fellépett, Angliában például a Trafalgar Studios-ban és New Yorkban a Café Carlye-ban, melyre minden jegy elkelt.

Több szóló lemeze is megjelent: Maria Friedman, Maria Friedman Live, és Now and Then.

Friedmant hétszer jelölték Olivier-díjra, melyből háromszor nyert.

Személyes[szerkesztés]

Maria Friedman két gyermek anyja: Toby (sz. 1994.) Jeremy Sams-szel való kapcsolatából született és Alfie (sz. 2002.), az angol Oleg Poupkotól. A táncos, Roland Brine felesége volt, jelenlegi élettársa pedig Adrian Der Gregorian.[6][7]

Szerepek[szerkesztés]

Filmjei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Česko-Slovenská filmová databáze (cseh nyelven), 2001
  2. http://www.theatreworldawards.org/past-recipients.html
  3. Maria Friedman. David Drake interjúja.. Broadway.com. 2005. december 9. (Átirat [transcript]). (Hozzáférés ideje: 2009. február 19.)
  4. Casualty: Maria Friedman Plays Trish Baynes. Holby.tv. (Hozzáférés: 2009. február 19.)
  5. Staff writers. „Stage star back after cancer op”, BBC News, 2005. november 14. (Hozzáférés: 2009. február 19.) 
  6. Interview with Friedman (angol nyelven). officiallondontheatre.co.uk, 2008. december 10. (Hozzáférés: 2010. április 1.)
  7. Emine Saner: My toyboy stood by me (angol nyelven). thisislondon.co.uk, 2006. április 24. [2013. január 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 1.)

További információk[szerkesztés]