II. Iván Aszen bolgár cár
| II. Iván Aszen | |
| II. Iván Aszen bolgár cár portréja a bolgár ortodox Zograf kolostorban a görögországi Athosz-hegyen, 1817. | |
|
|
|
| Bolgár Cárság cárja | |
| Иван Асен II | |
| Uralkodási ideje 1218 – 1241. június 24. körül |
|
| Elődje | I. Boril |
| Utódja | I. Kálmán |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Aszen-dinasztia |
| Született | 1190/95/96 |
| Elhunyt | 1241. június 24. körül (46 évesen) |
| Nyughelye | Szent Negyven Mártír templom, Tirnovo |
| Házastársa | 1. Anna (Aniszija) 2. Árpád-házi Márial (Anna) (1204–1237) 3. Angelina Irén (–1246 után) |
| Gyermekei | 1. házasságából: 1. Mária (–1241 után) 2. Beloszláva (–1281 után) 2. házasságából: 3. Tamara (1222 körül–) 4. Ilona (1224/25/26–1254 körül) 5. Kálmán (1232/34–1246) 6. N. (fiú) (–1237) 3. házasságából: 7. Mihály (1238–1257) 8. Mária (1238 és 1241 között–) 9. Anna (1239/41–) |
| Édesapja | I. Iván Aszen bolgár cár (–1296) |
| Édesanyja | Ilona úrnő |
II. Iván Aszen (1190/95/96 – 1241. június 24. körül[1]) vagy II. János Aszen, bolgárul: Иван Асен II, Йоан Асен II, Йоан II Асен, bolgár cár (király). Az Aszen-dinasztia tagja. II. András magyar király veje.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
I. Iván Aszen bolgár cár és Ilona úrnő elsőszülött fia. Apja halála (1196) után, mivel ő és öccse, Sándor herceg még kiskorúak voltak, így nagybátyjuk, Kalojan lett az uralkodó. Kalojan halála után Iván Aszen hercegnek kellett volna elfoglalnia a trónt, de ehelyett az idősebb, anyai ági unokatestvére, Boril feleségül vette a csatában meggyilkolt Kalojan cár kun származású özvegyét, és így a cárné kezével a királyi koronát is megszerezte. János Aszen herceg és öccse ezért külföldre menekültek. 1210-ben segédcsapatok élén visszatértek hazájukba, és Iván Aszen nyolc éves küzdelemben végül győzedelmeskedett Boril felett, elfoglalta a fővárost, Tirnovót, és 1218-ban II. Iván Aszen néven Bulgária egyeduralkodója lett.
1218-ban II. András magyar király Palesztinából hazatérőben Bulgárián keresztül is áthaladt, ahol tárgyalásokat folytatott az új bolgár cárral, és eljegyezte elsőszülött lányát, Máriát. Ezért II. Iván Aszen, aki ekkor már nős volt, eltaszította az első feleségét, Annát (Anisziját). A házasság 1220/21-ben jött létre, és az új cárné megőrizte katolikus hitét.
I. Róbert konstantinápolyi latin császár halála (1228) után az öccse, a kiskorú II. Baldvin kormányzótársául néhány országnagy II. Iván Aszent szerette volna látni a Konstantinápolyi Latin Császárság régenseként és felmerült a cár Árpád-házi Anna Máriától született lányának, Ilonának a házasságkötése a fiatal császárral. Végül ez a terv kútba esett, és Brienne-i János jeruzsálemi királyt választották társcsászárrá 1231-ben, így az ő Mária nevű lányát vette feleségül végül II. Baldvin. Miután ez a szövetség nem jött létre, II. Iván Aszen a nikaiai császárhoz, III. Vatatzész Jánoshoz közeledett, és Ilona hercegnőt eljegyezte a nikaiai trónörökössel, Teodorral.
Ez a házasságkötés már valóban létrejött 1235-ben, mikor a két uralkodó a feleségeik, Laszkarina Irén nikaiai császárné és Anna Mária bolgár cárné jelenlétében, mikor a szövetség eredményeként meghódították Gallipolit, itt találkoztak, és Gallipoli városával átellenben, a Dardanellák partján fekvő Lampszakosz[2] városában összekötötték gyermekeik, Teodor herceg és Ilona hercegnő sorsát. 1237-ben azonban a szövetségesek összekülönböztek, és a cár visszakövetelte a lányát. A Drinápolyban időző cár elválasztotta lányát a nikaiai kíséretétől, és a síró hercegnőt a bolgár fővárosba, Tirnovóba küldte. Ekkor érkezett a hír, hogy Anna Mária cárné és kisebbik fia meghalt. A cár ebben a sors kezét, Isten akaratát látta, a haragja megenyhült, és lányát visszaküldte férjéhez a nikaiai udvarba.
| „ | A 6738. (1230) évben a 3. indikcióban én, Iván Aszen, Krisztus Urunkban a bolgárok Istenfélő cárja és egyeduralkodója, az öreg Aszen cár fia, felépíttettem és festményekkel színültig felékesítettem ezt a 40 szent vértanú nevéről elnevezett igen tiszteletreméltó templomot, akiknek a segítségével uralkodásom tizenkettedik évében, amely évben kifestették ezt a templomot, hadba indultam Romániába[3] és szétvertem a görög sereget, magát a cárt, Theodoros Komnénos urat valamennyi bojárjával együtt fogságba ejtettem. És elfoglaltam egész országát Drinápolytól Dracig (Durazzo) a görög földet és az albánt és a szerbet; azokban a városokban meg, amelyek Konstantinápoly körül vannak, és magában ebben a városban a frankok uralkodtak, de ezek is meghajoltak cárságom jogara előtt, mert nem volt más cár rajtam kívül, és nekem köszönhették, hogy napjaikat eltöltötték, mert Isten így rendeli, mert nélküle sem tett, sem szó nem megy végbe. Neki dicsőség örökkön örökké, Ámen. | ” |
| – a tirnovói 40 szent vértanú templomának felirata[4] | ||
Gyermekei [szerkesztés]
- 1. feleségétől, Annától (Aniszijától), eltaszítva, 2 leány:
- Mária (megh. 1241 után), férje I. Mánuel thesszaloniki császár (megh.1241), gyermekei nem születtek
- Beloszláva (megh. 1281 után), férje III. István Ulászló szerb király (megh. 1264 után), 3 gyermek
- 2. feleségétől, Árpád-házi Máriától (Annától) (1204–1237), 4 gyermek:
- 3. feleségétől, Angelina Iréntől (megh. 1246 után), I. Teodor thesszaloniki császár lányától, 3 gyermek:
- Mihály (1238–1257), II. Mihály néven bolgár cár, felesége Rurik Erzsébet, II. Rosztiszláv kijevi nagyherceg és bolgár cár, valamint Árpád-házi Anna magyar királyi hercegnő lányaként IV. Béla magyar király unokája, gyermekei nem születtek
- Mária (1238 és 1241 között–), férje Mico bolgár cár (megh. 1262 után), 2 gyermek, többek között:
- III. Iván Aszen (1255/56–1305) bolgár cár, felesége Palaiologina Irén, VIII. Mihály bizánci császár lánya, 8 gyermek
- Anna (1239/41–), férje Péter szebasztokrátor, 1 leány
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ „»circa festum Sancti Johannis Alsanus rex mortuus est« [...] џар Иван II Асен починал около празника на св. Йоан (Еньовден – 24 юни), 1241 г.” (Alsanus (Aszen) király Szent Iván ünnepe környékén halt meg (latin), II. Iván Aszen cár Szent Iván ünnepe (nyár dereka – június 24-e) körül, 1241-ben halt meg. (bolgár), ford. a szerk., lásd Bozsilov (1985: 86).
- ↑ Ma Lapseki, Törökország.
- ↑ Vagyis a bizánci kézben levő terület ellen. (szgy.)
- ↑ [www.tankonyvtar.hu/tortenelem/kozepkori-egyetemes-080905-568 Sz. Jónás Ilona: Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény (Európa és Közel-Kelet IV-XV. század)] (magyar nyelven). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 1999. május 12.)
Irodalom [szerkesztés]
- Wertner Mór: II. Asen János czár, In: W. M.: A középkori délszláv uralkodók genealogiai története, Temesvár, nyomtatott a Csanád-Egyházmegyei Könyvsajtón, 156–157, 1891.
- Божилов (Bozsilov), Иван (Iván): Иван II Асен (II. Iván Aszen) (1218–1241), In: И. Б.: Фамилията на Асеневџи (1186–1460) (Familijata na Aszenevci, Az Aszen-dinasztia), София (Szófia), 77–92, 1985.
- Павлов (Pavlov), Пламен (Plamen): Бележити българи, том ІІІ. София, 2012.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- FMG/Bulgaria Kings Genealogy – 2010. május 24.
- Euweb/The house of Aseniden – 2010. május 24.
Lásd még [szerkesztés]
| Előző uralkodó: Boril |
|
Következő uralkodó: I. Kálmán |

