II. Iván Aszen bolgár cár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Iván Aszen
Ivan-asen-II-zograf-portrait.jpg
II. Iván Aszen bolgár cár portréja a bolgár ortodox Zograf kolostorban a görögországi Athosz-hegyen, 1817.

Bolgár Cárság cárja
Иван Асен II
Uralkodási ideje
1218 – 1241. június 24. körül
Elődje I. Boril
Utódja I. Kálmán
Életrajzi adatok
Uralkodóház Aszen-dinasztia
Született
1190/95/96
Elhunyt
1241. június 24. körül (46 évesen)
Nyughelye Szent Negyven Mártír templom, Tirnovo
Házastársa 1. Anna (Aniszia)
2. Árpád-házi Mária (Anna) (1204–1237)
3. Angelina Irén (–1246 után)
Gyermekei 1. házasságából:
1. Mária (–1241 után)
2. Beloszláva (–1281 után)
2. házasságából:
3. Tamara (1222 körül–?)
4. Ilona (1224/25/26–1254 körül)
5. Kálmán (1232/34–1246)
6. N. (fiú) (1237–1237)
3. házasságából:
7. Mihály (1238–1257)
8. Mária (1238 és 1241 között–?)
9. Anna (1239/41–?)
Édesapja I. Iván Aszen bolgár cár (–1296)
Édesanyja Ilona úrnő

II. Iván Aszen (1190/95/961241. június 24. körül[1]) vagy II. János Aszen, bolgárul: Иван Асен II, Йоан Асен II, Йоан II Асен, bolgár cár (király). Az Aszen-dinasztia tagja. II. András magyar király veje.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Iván Aszen bolgár cár és Ilona úrnő elsőszülött fia. Apja halála (1196) után, mivel ő és öccse, Sándor herceg még kiskorúak voltak, így nagybátyjuk, Kalojan lett az uralkodó. Kalojan halála után Iván Aszen hercegnek kellett volna elfoglalnia a trónt, de ehelyett az idősebb, anyai ági unokatestvére, Boril feleségül vette a csatában meggyilkolt Kalojan cár kun származású özvegyét, és így a cárné kezével a királyi koronát is megszerezte. János Aszen herceg és öccse ezért külföldre menekültek. 1210-ben segédcsapatok élén visszatértek hazájukba, és Iván Aszen nyolc éves küzdelemben végül győzedelmeskedett Boril felett, elfoglalta a fővárost, Tirnovót, és 1218-ban II. Iván Aszen néven Bulgária egyeduralkodója lett.

1218-ban II. András magyar király Palesztinából hazatérőben Bulgárián keresztül is áthaladt, ahol tárgyalásokat folytatott az új bolgár cárral, és eljegyezte elsőszülött lányát, Máriát. Ezért II. Iván Aszen, aki ekkor már nős volt, eltaszította az első feleségét, Annát (Anisziját). A házasság 1220/21-ben jött létre, és az új cárné megőrizte katolikus hitét.

I. Róbert konstantinápolyi latin császár halála (1228) után az öccse, a kiskorú II. Baldvin kormányzótársául néhány országnagy II. Iván Aszent szerette volna látni a Konstantinápolyi Latin Császárság régenseként és felmerült a cár Árpád-házi Anna Máriától született lányának, Ilonának a házasságkötése a fiatal császárral. Végül ez a terv kútba esett, és Brienne-i János jeruzsálemi királyt választották társcsászárrá 1231-ben, így az ő Mária nevű lányát vette feleségül végül II. Baldvin. Miután ez a szövetség nem jött létre, II. Iván Aszen a nikaiai császárhoz, III. Vatatzész Jánoshoz közeledett, és Ilona hercegnőt eljegyezte a nikaiai trónörökössel, Teodorral.

Gallipoli és Lampszakosz (Lapseki)

Ez a házasságkötés már valóban létrejött 1235-ben, mikor a két uralkodó a feleségeik, Laszkarina Irén nikaiai császárné és Anna Mária bolgár cárné jelenlétében, mikor a szövetség eredményeként meghódították Gallipolit, itt találkoztak, és Gallipoli városával átellenben, a Dardanellák partján fekvő Lampszakosz[2] városában összekötötték gyermekeik, Teodor herceg és Ilona hercegnő sorsát. 1237-ben azonban a szövetségesek összekülönböztek, és a cár visszakövetelte a lányát. A Drinápolyban időző cár elválasztotta lányát a nikaiai kíséretétől, és a síró hercegnőt a bolgár fővárosba, Tirnovóba küldte. Ekkor érkezett a hír, hogy Anna Mária cárné és kisebbik fia meghalt. A cár ebben a sors kezét, Isten akaratát látta, a haragja megenyhült, és lányát visszaküldte férjéhez a nikaiai udvarba.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. „»circa festum Sancti Johannis Alsanus rex mortuus est« [...] џар Иван II Асен починал около празника на св. Йоан (Еньовден – 24 юни), 1241 г.” (Alsanus (Aszen) király Szent Iván ünnepe környékén halt meg (latin), II. Iván Aszen cár Szent Iván ünnepe (nyár dereka – június 24-e) körül, 1241-ben halt meg. (bolgár), ford. a szerk., lásd Bozsilov (1985: 86).
  2. Ma Lapseki, Törökország.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Wertner Mór: II. Asen János czár, In: W. M.: A középkori délszláv uralkodók genealogiai története, Temesvár, nyomtatott a Csanád-Egyházmegyei Könyvsajtón, 156–157, 1891.
  • Божилов (Bozsilov), Иван (Iván): Иван II Асен (II. Iván Aszen) (1218–1241), In: И. Б.: Фамилията на Асеневџи (1186–1460) (Familijata na Aszenevci, Az Aszen-dinasztia), София (Szófia), 77–92, 1985.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Iván Aszen bolgár cár témájú médiaállományokat.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. Boril
Bulgária cárja
12181241
A bolgár birodalmi címer
Következő uralkodó:
I. Kálmán