Konrád lengyel fejedelem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Konrád
Konrad I Mazowiecki.jpg

Lengyelország nagyfejedelme
Uralkodási ideje
1229 – 1232
Elődje III. Ulászló
Utódja I. Henrik
Lengyelország nagyfejedelme
Uralkodási ideje
1241 – 1243
Elődje (V.) Boleszláv
Utódja V. Boleszláv
Életrajzi adatok
Született
1187/1188
Elhunyt
1247. augusztus 31.
Nyughelye Plock-i katedrális
Házastársa Agafia
Gyermekei Boleszláv (1208–1248)
Kázmér (1211–1267)
Siemovit (1213–1262)
Eudoxia (1215–1240)
Ludmilla (1225 e.–?)
Ziemomysl (1228 e.–1241)
Salomea (1227 e.–1268?)
Judit (1227 e.–1263?)
Dubrava (1230?–1265)
Mieszko (1235–?)
Édesapja II. Kázmér
Édesanyja Znojmói Heléna

Mazóviai Konrád (lengyelül: Konrad I Mazowiecki), (11871247. augusztus 31.), Igazságos Kázmér és Znojmói Heléna kisebbik fia. Mazóvia hercege kb. 1200-tól. Ő volt sorrendben a hatodik mazóviai herceg.

Apja 1194-ben beköbvetkezett halála után anyja gondozta. Valószínűleg 1199-ben lett mazóviai herceg, 1202-ben Kujáviát is megkapta. Agafia orosz hecegnőt vette feleségül.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Poroszország meghódításának kísérletei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Konrád sikertelenül próbálta meg elfoglalni a pogány Poroszországot egy 1209-es keresztes háborúban. 1219-ben és 1222-ben is kísérletet tett Poroszország meghódítására. Olivai Krisztián püspök tanácsára megalapította a Dobrzyńi Lovagrendet, melynek célja a kereszténység védelme volt a pogány poroszokkal szemben, és segítséget ígért megtérítésükhöz, azonban a kis létszámú lovagrend semmilyen sikert sem tudott felmutatni céljainak elérésében, később bele is olvadt a Német Lovagrendbe. Sorozatos támadásaira válaszképpen a poroszok rendszeresen behatoltak Konrád területeire, és a poroszok fokozatosan visszanyerték befolyásukat a régi porosz chełmnoi területek felett. Az állandó porosz ellenakciók miatt Konrád szerette volna stabilizálni Mazóvia északi határterületét és a Chełmnoi földeket. Mazóviát csak a XI. században foglalták el a lengyelek, és az őshonos poroszok (lengyelül jaćwingok, németül jatwingok) és litvánok még lakták a területet, ahol a határ sokáig nem volt kijelölve.

A Német lovagrend[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1226-ban végül Konrád mivel a meghódított terület megtartásával nehézségei támadtak, a poroszok ellen behívta a Német Lovagrendet, akik Magyarország védelmében már hasonló szerepük volt 1211 és 1225 között. Amikor a rend kijelentette, hogy ők elsősorban a pápának felelősek, a magyar király kitette őket országából. Ezért szolgálatukért cserébe a lovagrend most azt követelte Konrádtól, hogy jogaikat előre foglalják írásba egy, a fejedelemmel kötött egyezmény formájában, melyet a német-római császárnak és a pápának kellett megerősítenie.

II. Frigyes német-római császár 1226-ban adta ki a rimini aranybullát, mely a többi között az alábbiakat tartalmazta:

"Konrád testvérünk felajánlotta és megígérte Herrmann testvérünknek, a jeruzsálemi németek Szűz Mária szent kórháza (a német lovagrend) nagymesterének, hogy a rendnek adományozza a Kulmer földet, amely területe és a poroszok között van, hogy birtokukba vehessék Poroszországot (Terra Prussiae)… emlékeztetünk arra a tényre, hogy ez a terület a birodalomhoz tartozik, megbízunk a nagymester itéletében … emlékeztetünk arra, hogy Poroszország összes területére a birodalomnak ősi joga van…"

Feltevések szerint 1230-ban aláírták a kruszwicai egyezmény, mely értelmében Konrád a Német Lovagrendnek és a dobrzyńi rendnek adományozta Chełmno területét. Ez az oklevél azonban nem létezik, és valószínűleg soha nem is létezett, valószínűleg a Német Lovagrend hamisította.

1234-ben a pápa kiadta a rieti aranybullát, megerősítve a korábbi egyezményeket és kijelentve, hogy a Német Lovagrend senkinek sem hűbérese, csak a pápának van alárendelve.

Konrád öröksége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Konrádnak szemére vetik a lengyelek, hogy tevékenységével vette kezdetét az a folyamat, melynek során a Német Lovagrend kiterjesztette hatalmát a Balti-tenger partjának nagy részére egyházi államuk révén, és ennek szörnyű következményei lettek a lengyel államra nézve.

Bátyjának, Fehér Leszeknek halála (1227.) után Konrád a krakkói trónért harcolt sikertelenül. 1247-ben halt meg.

Családfa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

4. Ferdeszájú Boleszláv
1138. október 28.
     
    2. Igazságos Kázmér
1194. május 5.
5. Salome von Berg
1144 július 27.
       
      1. Mazóviai Konrád
1247. július 31.
6. II. Znojmói Konrád
1161
   
    3. Znojmói Heléna
1202 és 1206 között
   
7. Szerb Mária
1189 után
     
 

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
II. Jámbor Henrik
Lengyel uralkodó
12411243
A lengyel címer
Következő uralkodó:
Szemérmes Boleszláv
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Konrád lengyel fejedelem témájú médiaállományokat.