Santa Chiara (Nápoly)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vilagorokseg logo ff tif.png  A Nápoly történelmi központja
világörökségi helyszín része
Santa Chiara
Monastero di SantaChiaraNaples.jpg
Vallás kereszténység
Felekezet római katolikus
Egyházmegye Nápolyi főegyházmegye
Névadója Szent Klára
Építési adatok
Építése 14. század
Stílus gótika
Elérhetőség
Település Nápoly
Cím Via Santa Chiara 49
Honlap Honlapja
Elhelyezkedése
Santa Chiara  (Olaszország)
Santa Chiara
Santa Chiara
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 40° 50′ 48″, k. h. 14° 15′ 10″Koordináták: é. sz. 40° 50′ 48″, k. h. 14° 15′ 10″
[http://Honlapja A templom weboldala]
A Wikimédia Commons tartalmaz Santa Chiara (Nápoly) témájú kategóriát.

A Santa Chiara nápolyi bazilika, egyházi komplexum, amely magába foglalja a tulajdonképpeni templomot, a kolostort, kriptákat és egy múzeumot.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kolostor 1310-1340 között épült Anjou Róbert megbízásából, akit ide is temettek. Az eredeti templom provanszáli-gótikus stílusban épült, majd a 17-18. században barokk stilusban átépítették Domenico Antonio Vaccaro felügyelete alatt. Miután az épület majdnem teljesen kiégett a második világháborús bombázások következtében, 1953-ra restaurálták.

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyszerű homlokzat erős hatást gyakorol, ezt csak a központi rózsaablak ellensúlyozza. A harangtoronyt, amely különálló építmény, 1328-ban kezdték építeni, de csak a reneszánsz idejére lett kész. Napjainkban főoltára sima, egyszerű asztal (mensa). Mögötte magasodik Anjou Róbert síremléke, amely tulajdonképpen egy hatalmas szoborkép és a király alakján kívül láthatók családjának tagjai is: a durazzói hercegnő, a calabriai herceg lánya, Róbert másodszülött fia, I. Johanna, a magyar Endre herceg felesége, Róbert második felesége, a templom alapítója. A síremléket a firenzei Bertini testvérek készítették 1343-1345 között. A szentélyhez legközelebb eső jobb oldali kápolnában a Bourbon királyok 18. század végi és 19. század eleji síremlékei láthatók. A templom legkorábbi emléke a szentély jobb oldalából kivezető konventajtó külső szobrászati dísze: a kapubetétet alkotó hat gótikus oszlop és a négy oroszlánszobor. Ezen ajtón keresztül közelíthető meg a kórus nagyméretű terme, melyet egy fekvő királyszobor díszít.

Az épületegyüttes másik fontos látnivalója a kolostorudvar, amelyet a 14. században építettek és a későbbi évszázadok során padjait, kutait sárga mázas majolikatéglákkal raktak ki. A helyi hagyomány szerint a majolikalapokat egy apácává lett művészi hajlamú hölgy festette aki így akart színt adni az apácák egyhangú életének.

A templomban található Salvo d’Acquisto nemzeti hős síremléke, aki a második világháborúban életét áldozta huszonkét civil fogoly kiszabadításáért.

Múzeuma a templom történetébe nyújt betekintést, valamint régészeti emlékeket és a régi templombelső díszítéseit vonultatja fel illetve egy 18. századi betlehemest, amelyet Nápoly legszebbjének tartanak.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]