Manchester United FC

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Manchester United
Manchester-United.png
Csapatadatok
Teljes csapatnév Manchester United Football Club
Becenév The Red Devils[1] (A Vörös Ördögök),
Man United
Székhely Manchester, Anglia
Alapítva 1878 (Newton Heath L&YR FC néven)
Klubszínek piros, fehér, fekete
Stadion Old Trafford
Vezetőedző Hollandia Louis van Gaal
Elnök USA Joel & Avram Glazer
Bajnokság Premier League
Nemzeti sikerek
angol Bajnokcsapat 20 alkalommal
angol Kupagyőztes 11 alkalommal
angol Szuperkupa-győztes 20 alkalommal
angol Ligakupa-győztes 4 alkalommal
Nemzetközi sikerek
Uefacl.gif Bajnokok ligája 3 alkalommal
Coppacoppe black.png KEK 1 alkalommal
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik
Hivatalos honlap
Manchester United honlapja

A Manchester United Football Club Anglia egyik leghíresebb és legsikeresebb futballklubja. Hússzoros angol bajnok (Barclays Premier League, régebben Football League First Division), tizenegyszeres angol kupa-győztes (FA Kupa),[2] háromszor nyerte meg a Ligakupát, háromszor Európa első számú kupasorozatát (BEK, Bajnokok Ligája) és kétszer a Kupagyőztesek Európa-kupáját. A legutóbbi tizenöt szezonban a Manchester United volt az átlagban legtöbb nézőt vonzó csapat hazájában,[3][4] például a 2005/2006-os szezonban mérkőzéseik átlagos nézőszáma 68,765 volt. A klub Newton Heath (L&YR) FC néven alakult 1878-ban, a Lancashire-Yorkshire vasút Newton Heath-i depójának csapataként. 1902-ben, amikor a klub a csőd szélén állt, John Henry Davies vásárolta meg és átkeresztelte a Manchester United névre. A második világháborúban lebombázták a csapat pályáját, nyolc évig a Manchester City pályáján kellett játszaniuk. A második világháború után a klub Sir Matt Busbyt szerződtette edzőnek, aki az ifjúsági csapatra épülő felnőttekkel nagy sikereket ért el. A csapat 1956-ban és 1957-ben is megnyerte a bajnokságot. A sikersorozatot a müncheni légikatasztrófa törte meg, amelyben a csapat nyolc játékosát elvesztette. Bár úgy tűnt, hogy ez a klub végét jelenti, de a következő években újjáépítették a csapatot és 1965-ben és 1967-ben újra bajnokságot, majd 1968-ban BEK-et nyert.

Ezután hosszú szünet következett és a klub csak az 1990-es évektől vált újra sikeressé. Sir Alex Ferguson[5] irányításával a Manchester United 12 év alatt kilencszer nyert bajnokságot. 1999-ben a Manchester United volt az első csapat, amely ugyanabban a szezonban megnyerte az UEFA Bajnokok Ligáját, az angol bajnokságot és az angol kupát. Ezután ütötték lovaggá Alex Fergusont. A klub 1991 óta Plc (Public Limited Company) cégformában működik. 1999-ben a brit kormány megakadályozta, hogy Rupert Murdoch felvásárolja a céget, de 2005-ben Malcolm Glazer mégis felvásárolta a klub részvényeinek nagy részét. Noha a vételár jelentős része kölcsön volt, a klub hamar talpra állt, 2007-ben átigazolásokra kb. 100 millió eurót (25 milliárd forint) költött.

Klubtörténet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdetek (1878–1945)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Manchester United 1905/06-os kerete, mely feljutott a Division One-ba.

A klub 1878-ban alakult Newton Heath L&YR FC néven a Lancashire-Yorshire vasúti társaság Newton Heath-i depójának csapataként. A játékosok akkoriban zöld mezt viseltek aranyszínű csíkokkal. Első pályájuk a North Roadon rendkívül rossz állapotú volt. Innen költöztek át a Bank Streetre 1893-ban. Egy évvel korábban léptek be az angol labdarúgó ligába és függetlenné váltak a vasúti társaságtól. Nevükből kikerült a „L&YR” rövidítés, tehát Newton Heath FC-ként működtek tovább. Nem sokkal ezután, 1902-ben a klub közel került a csődhöz, adósságaik közel 2 500 fontra rúgtak. A végrehajtók bezárták a Bank Streetet is.[6]

Nem sok hiányzott a tönkremenetelhez, de aztán a csapat nagyobb összeget kapott a manchesteri sörgyár igazgatójától, John Herny Daviestől.[7] A legenda szerint az akkori csapatkapitány, Harry Stafford kiállította díjnyertes kutyáját a klub számára rendezett gyűlésen, az üzletembernek megtetszett és szerette volna megvenni. Stafford ebbe nem egyezett bele, de rá tudta bírni Daviest, hogy segítsen a csapaton és legyen az elnöke.[8] Ezután ez első gyűlések egyikén felmerült, hogy meg kellene változtatni a klub nevét. Olyan ötletek merültek fel, mint a Manchester Central vagy a Manchester Celtic, ekkor mondta Louis Rocca, egy fiatal olasz emigráns, hogy "Uraim, miért nem hívjuk magunkat Manchester Unitednek?". Mindenkinek tetszett az ötlet, így 1902. április 26-án a csapat neve hivatalosan is Manchester United lett. Davies a klubszíneket is megváltoztatta zöld-aranyról vörös-fehérre.

1902. szeptember 28-án James West lemondása után Ernest Mangnall lett a United új menedzsere. Azt a célt tűzte ki maga elé, hogy feljuttatja csapatát az élvonalba. Az első szezonja nem sikerült rosszul, a másodosztály ötödik helyét sikerült elérnie. Jobb eredmények reményében új játékosokat is igazolt, például Harry Moger kapust, Dick Duckworth védőt és John Picken csatárt. A legjobb benyomást a Grimsbytől érkezett Charlie Roberts tette mindenkire. Az 1903–04-es szezonban a manchesteriek mindössze egy ponttal maradtak le a második, már feljutást érő helyről.

Nem váratott sokat magára az első feljutás, az 1905–06-os idényben második lett a csapat. Első élvonalbeli évadukban nyolcadikak lettek, majd 1908-ban megnyerték első bajnoki címüket. Ekkoriban a Manchester City büntetést kapott, mivel az Angol labdarúgó-szövetség (FA) által meghatározott maximum fizetésnél többet adott játékosainak. 250 fontos büntetést kaptak és 18 játékosukat eltiltották attól, hogy valaha újra náluk futballozzanak. A United jól jött ez a helyzet, többek között olyan játékosokat kaparintottak meg, mint Billy Meredith (az első „Walesi Varázsló”) vagy Sandy Turnbull.

Az 1908–09-es szezon jól indult a csapat számára, hiszen megnyerték első Charity Shieldjüket,[9] az idény végén pedig az FA Kupát is betehették a vitrinjükbe. Turnbull és Meredith remekeltek, éppen az előbbi szerezte a győztes gólt a kupadöntőn. A „Vörös Ördögök”nek két évet kellett várniuk egy újabb trófeára, 1911-ben ismét bajnokok lettek. Időközben átköltöztek az Old Traffordra, mely mindmáig az otthonukként szolgál. Az új stadiont 1910. február 19-én avatták fel a Liverpool ellen. A United már 3-0-ra vezetett, de végül 4-3 arányban kikapott. 1912-ben Mangnall távozott a klubtól, éppen a városi rivális Cityhez szerződött. Az 1911-es siker után a csapat 41 évig nem nyert bajnokságot, ami a leghosszabb ilyen időszak a története során.

A következő tíz évben azért küzdöttek, hogy bent maradjanak az élvonalban, nehéz szezonok után 1922-ben végül kiestek, de három év múlva visszajutottak. A második világháborúig tartó időszakban hullámvasutazásba kezdtek az első két osztály között. A világégés előtti utolsó évadban sikerült bent maradniuk a Division One-ban.

A Matt Busby fémjelezte évek (1945–1969)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1945-ben került sor Matt Busby, az első igazán híressé vált menedzser kinevezésére a Unitednél. Nem voltak különösebb elvárások vele szemben a vezetőség részéről, ő dönthette el, hogy kit tart meg, ad el vagy igazol le, és teljes mértékben ő állította össze az edzéstervet is. Busby azért nem a Liverpool vezetőedzője lett, mert ott nem kapott volna ekkora szabadságot tervei megvalósításához. A mester nem egy játékost, hanem egy segédet (Jimmy Murphy) szerződtetett elsőként. A kockázat, amit a korábbi Liverpool-játékos kinevezésével vállalt a manchesteri alakulat, már az első években megtérült. 1948-ban FA Kupát nyert a csapat, 1947-től 1949-ig pedig megszerezte második helyet. Ezek a sikerek főként három helyi születésű játékosnak Stean Pearsonnak, Jack Rowley-nak és Charlie Mittennek voltak köszönhetőek (Pearson és Rowley az FA Kupa-döntőn is betaláltak). A negyedik nagy közönségkedvenc Allenby Chilton volt.

Mitten a kolumbiai kalózligába igazolt nagyobb fizetésért, de a Unitednél maradt nagy öregek 1952-ben elhódították a Division One trófeáját. Busby tudta, hogy egy futballcsapatnak többre van szüksége, mint tapasztalt játékosokra, ő volt az első, aki igazán elkezdte beépíteni a felnőttek közé az ifiakadémia neveltjeit. Az első időszakban olyan feltörekvő tehetségek kerültek a csapatba, mint Roger Byrne, Bill Foulkes, Mark Jones és Dennis Viollet. Időbe került, míg sikerült beilleszkedniük, amit az is jól mutatott, hogy 1953-ban mindössze a nyolcadik helyet sikerült elcsípni. Három év múlva azonban ismét bajnoki címet ünnepelhetett az Old Trafford közönsége egy olyan csapatnak köszönhetően, melynek átlagéletkora mindössze 22 év volt és 103 gólt lőtt. Busby edzői sikerességének a kulcsa ezután az ifikben való bizalom volt, nem csoda, hogy felfedezettjeit „Busby-bébik”-nek hívták. A korszak legismertebb fiatalja Duncan Edwards volt, aki 1953-ban mutatkozott be a Unitedben, mindössze 16 évesen. Azt tartották róla, hogy bármelyik poszton képes remekül játszani és ő minden idők legjobb futballistája. Az 1956–57-es évadban bajnok lett a csapat és az FA Kupa döntőjébe is bejutott, de ott kikapott az Aston Villától. A Vörös Ördögök képviselhették először Angliát az európai porondon. A BEK-ben az elődöntőig jutottak, ahol a Real Madrid állította meg őket. Menetelésük során 10-0-ra legyőzték a belga Anderlechtet.

A müncheni tragédiában elhunytak emlékét őrző emléktábla az Old Traffordnál.

Hatalmas tragédia sújtotta a Unitedet a következő szezonban[10]: egy BEK-meccsről hazafelé tartva repülőgépük leszállt Münchenben üzemanyagot vételezni, de a kifutópálya olyan jeges volt, hogy nem sikerült a felszállás. Az 1958. február 6-ai müncheni légikatasztrófa nyolc játékos (Geoff Bent, Roger Byrne, Eddie Colman, Duncan Edwards, Mark Jones, David Pegg, Tommy Taylor, Liam „Billy” Whelan) és további tizenöt utas életébe került. A gép kétszer is megpróbált felemelkedni, de nem sikerült. Harmadszorra is megpróbált lelassítani a pilóta, de a repülőgép megcsúszott, átszakított egy kerítést és egy használaton kívüli házba csapódott. A baleset után Harry Gregg kapus eszmélt a leggyorsabban és félvén, hogy a roncs felrobbanhat, biztonságos helyre vitte Bobby Charltont és Dennis Violletet. A fent említett nyolc játékos közül hét a helyszínen, Edwards pedig néhány nappal később a kórházban vesztette életét. Több túlélő nem térhetett vissza a pályára, mivel súlyos sérüléseket szereztek. Az orvosok Matt Busby túlélésére szinte semmi esélyt nem adtak, a mester azonban csodával határos módon felépült és körülbelül két hónap után folytatta munkáját.

Felmerült annak a lehetősége, hogy a szezon végéig a csapat visszavonul minden sorozattól, de Jimmy Murphy egy időre átvette az irányítást, és a tartalékosok valamint az ifik segítségével összehozott egy játékképes gárdát. A tragédia ellenére a United bejutott az FA Kupa döntőjébe, ahol kikapott a Bolton Wandererstől. A szezon végén az UEFA megkérte az FA-t, hogy a bajnokságot nyerő Wolverhampton Wanderers mellett a manchesterieket is engedje elindulni a BEK-ben, de a szövetség erre nem volt hajlandó. A következő évadot a második helyen zárta a csapat, ami tiszteletre méltó eredmény, különösen az események ismeretében.

Busby az 1960-as évek elején megkezdte az újjáépítést, leigazolta többek között Denis Law-t és Pat Crerandot. Az utánpótlás-nevelés szintén nagy szerepet kapott, hiszen ekkoriban került fel a profik közé a legendássá vált George Best is. Az észak-ír fiú remek fizikummal rendelkezett, de nem ez volt a fő erőssége. Rendkívül jól kezelte labdát, gyors volt és bármilyen védőfalon képes volt átjutni. A megújult gárda 1963-ban elhódította az FA Kupát, de a Division One-ban mindössze a 19. helyen zárt. 1965-ben és 1967-ben viszont bajnokok lettek. Az 1968-as BEK-szereplés remekül sikerült nekik, hiszen bejutottak a döntőbe hosszabbítás után 4-1-re verték az Eusébio-féle Benficát. A United lett az első angol csapat, mely elhódította a kor legértékesebb európai trófeáját. Keretüknek az volt a fő érdekessége, hogy három aranylabdás játékos is volt benne (George Best, Denis Law és Bobby Charlton). 1969-ben Busby lemondott a vezetőedzői állásról, helyét a tartalékcsapat edzője, Wilf McGuinness vette át.

1969–1986[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Manchester United egyik korábbi logója, melyet az 1960-as évektől 1973-ig használt a csapat.

A United kereste Busby utódját, de hosszú ideig nem akadtak rá a megfelelő mesterre. McGuinness alatti első szezonjukat a kiábrándító nyolcadik helyen zárták. Az 1970–71-es idény sem indult nagyobb sikerrel, ezért a szakember úgy döntött, hogy visszatér a tartalékokhoz. A vezetőknek sikerült visszacsábítaniuk Busbyt, akivel a magabiztosság is visszatért, de csak az évad végéig. Időközben olyan játékosok távoztak, mint Nobby Stiles vagy Pat Crerand.

A manchesteriek szóban már megegyeztek a Celtic-kel BEK-et nyerő Jock Steinnel, de végül nem ő, hanem Frank O'Farrell vette át az irányítást. McGuinnisshez hasonlóan ő sem volt sikeres és mindössze 18 hónapig ült a kispadon, de legalább leigazolt néhány tehetséges játékost. Közülük a leghíresebb Martin Buchan volt, aki az Aberdeentől érkezett. 1972-ben Tommy Docherty lett a menedzser, akinek sikerült megmentenie csapatát a kieséstől. 1974-ben viszont már nem kerülhette el a sorsát a United, és kiesett. Előtte Best, Charlton és Law is távozott. Utóbbi a Man City játékosa lett és éppen az ő góljával dőlt el, hogy kiesnek az élvonalból. A trió pótlására Lou Macari, Stewart Houston és Brian Greenhoff érkezett az Old Traffordra. Egyikük sem volt rossz játékos, de nem tudták feledtetni a korábbi nagyok hiányát.

A csapat első próbálkozásra feljutott, majd kétszer egymás után (1976, 1977) bejutottak az FA Kupa döntőjébe. Első alkalommal kikaptak a Southamptontól, de másodszor 2-1-re legyőzték a Liverpoolt. Ekkoriban igazolták le Steve Coppellt a Tranmere Roverstől. Sikerei ellenére Dochertynek mennie kellett, mivel viszonya volt az egyik gyúró feleségével.

1977 nyarán Dave Sexton vette át Docherty helyét. Az új mester jó játékosokat igazolt (Joe Jordan, Gordon McQueen, Gary Bailey, Ray Wilkins), de védekező felfogása miatt nem tartozott a szurkolók kedvencei közé. A United nem tudott elmozdulni a tabella közepéről, csak egyszer, mikor második lett. Egy alkalommal az FA Kupa döntőjébe is bejutottak Sexton alatt, de kikaptak az Arsenaltól. 1981-ben a vezetőség elküldte a mestert a kispadról.

Sexton utódja a tehetséges Ron Atkinson lett, aki hamar megdöntötte a brit átigazolási rekordot Bryan Robson szerződtetésével. Robson hamar az MU legjobb középpályásává vált Edwards óta. Mellette Manchesterbe érkezett még Jesper Olsen, Paul McGrath és Gordon Strachan is. A kor két leghíresebb saját nevelésű futballistája Norman Whiteside és Mark Hughes volt. A csapat három éven belül két FA Kupát is nyert (1983, 1985). Az 1985–86-os szezonban első tíz meccsüket megnyerték, így hamar nagy előnyre tettek szert a bajnokságban, de teljesítményük visszaesett és végül csak a negyedik helyen futottak be. A rossz forma a következő évadban sem múlt el és a csapat közel került a kiesőzónához, ezért Atkinsont 1986 novemberében kirúgták.

Alex Ferguson-éra, a triplázás előtt (1986–1998)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alex Ferguson érkezett a klubhoz, hogy befejezze az Atkinson által félbehagyott munkát. Az 1986–87-es szezont a 11. helyen zárta a csapat, de utána másodikként futottak be és George Best után egy újabb játékosnak sikerült húsz bajnoki gólt szereznie egy idényen belül Brian McClair személyében.

A következő két szezonban azonban szenvedett a United, a szurkolók ezt arra fogták, hogy Ferguson igazolásai nem érik el a kívánt szintet. A skót szakember 1990-ben közel került ahhoz, hogy kirúgják, de a Vörös Ördögök, ha nehezen is, de legyőzték a Nottingahm Forestet az FA Kupa harmadik fordulójában. Végül meg is nyerték a sorozatot, megismételt döntőben, a Crystal Palace ellen.

Az 1990–91-es szezonban elhódították a KEK trófeát is a Barcelona legyőzésével. A bajnoki címért folytatott versenyt a Leeds United ellen elvesztették, de jól jövedelmező szponzori szerződést kötöttek a London Stock Exchange nevű céggel.

Eric Cantona 1992-es leigazolásával új időszámítás kezdődött az Old Traffordon. A francia játékos remekül megértette magát Denis Irwinnel, Gary Pallisterrel, Paul Ince-szel vagy az olyan fiatal tehetségekkel, mint például Ryan Giggs. Nem csoda hát, hogy az 1992–93-as idényben 1967 után először ismét bajnoki címet ünnepelhetett a United. A következő szezonban (már Roy Keane-nel kiegészülve) első alkalommal tudott duplázni a csapat, azaz megnyerte a bajnoki címet és az FA Kupát is. A sikerek mellett azonban gyászoltak is a manchesteriek, hiszen elhunyt korábbi legendás menedzserük, Matt Busby.

Az 1994–95-ös szezonban Cantona hosszú eltiltást kapott, mert egy mérkőzésen kung-fu rúgással leterített egy őt sértegető Crystal Palace-drukkert. Végül a csapat a Premier League második helyén végzett, és kikapott az FA Kupa döntőjében is az Evertontól. Ferguson ezután nagyon bátor lépésre szánta el magát, ami nem mindenkinek tetszett: több nagynevű játékost eladott és saját nevelésű tehetségekkel pótolta őket. Ekkor olyan, mára híressé vált futballisták kapták meg profi szerződésüket, mint David Beckham, Gary Neville, Phil Neville és Paul Scholes. Közülük sokan igen hamar angol válogatottak lettek. Meglepetésre a megfiatalodott United megnyerte a bajnokságot és a kupát is 1995–96-ban. Ezzel az övék lett az első csapat, mely kétszer is duplázni tudott, hőstettüket „dupla dupla”-ként emlegetik.[11]

A következő szezon végén ismét bajnokok lettek és Eric Cantona bejelentette visszavonulását (30 évesen). Az 1997–98-as évadot jól kezdték, de végül másodikok lettek a bajnoki címet és a kupát is az Arsenal nyerte.

A triplázás (1998–1999)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1998–99-es szezon volt a Manchester United legsikeresebb szezonja. Nem csak saját, de az egész angol futball történelmét átírták, hiszen elsőként tudtak triplázni, ami annyit jelent, hogy elhódították a Premier League, az FA Kupa és a Bajnokok Ligája[12] serlegét is. Egy nagyon szoros szezon után nyerték meg a bajnokságot, az utolsó fordulóban 2-1-re verték a Tottenham Hotspurt, az Arsenal is diadalmaskodott az Aston Villa felett, de a United gólkülönbsége volt a jobb. A Premiership megnyerése volt a tripla első állomása, melyet Sir Alex Ferguson úgy írt le, mint a legnehezebb lépést.[13] Az FA Kupa döntőjében a Newcastle United volt az ellenfél. A 2-0 arányú győzelem Teddy Sheringham és Paul Scholes góljainak volt köszönhető.[14] A szezon utolsó meccse a Bayern München elleni BL-finálé volt. A németek végig vezettek, már mindenki elkönyvelte a győzelmüket, de az utolsó pillanatokban két, szöglet után szerzett góllal az angolok nyertek. A BL-siker után a csapat a Klubvilágbajnokságon is indulhatott, melyet szintén megnyert a Palmeiras döntőbeli legyőzése után.[15]

A triplázás utáni időszak (1999–2007)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A manchesteriek 2000-ben és 2001-ben is megnyerték a bajnoki címet, de sokakban hiányérzet támadt, amiért az európai porondon nem jöttek az újabb sikerek. Az ezredfordulón alakult meg a leggazdagabb, legbefolyásosabb csapatokat tömörítő szövetség, a G-14, melynek a United kezdetektől fogva a tagja volt. Ferguson megpróbálkozott egy védekezésre több gondot fordító taktikával, hogy csapatát nehezebben győzzék le a külföldi ellenfelek. Ez nem járt sok sikerrel, 2001/02-es évadban harmadikként zárt a klub. A következő szezonban visszahódították a bajnoki címet, de ezt követően teljesítményük visszaesett, főleg, amikor Rio Ferdinand nyolc hónapra szóló eltiltást kapott, amiért nem jelent meg egy doppingvizsgálaton. 2004-ben megnyerték az FA Kupát a Millwall legyőzésével. A döntőig vezető úton legyőzték a bajnokságot nyerő Arsenalt.

A 2004/05-ös idény gól- és sikerszegény volt. Előbbi főleg Ruud van Nistelrooy sérülésének volt köszönhető. A United harmadik lett a Premier League-ben és az FA Kupa fináléján kikapott az Arsenaltól. A találkozón talán a manchesteriek voltak a jobbak, de nem sikerült gólt szerezniük, így büntetőpárbajra került a sor, ahol az Ágyúsok diadalmaskodtak. Ebben az időszakban merült fel először, hogy egy amerikai üzletember, Malcolm Glazer szeretné felvásárolni a csapatot.

A következő szezon rajtja rendkívül rosszul sikerült, ráadásul Roy Keane is távozott a Celtichez, miután nyilvánosan kritizálta csapattársait. Az egyik legnagyobb csapás az volt, amikor a Man Utd kikapott a Benficától és még a BL csoportköréből sem jutott tovább. A rossz formán való túllépést sérülések is nehezítették, az évad végéig Gabriel Heinze, Paul Scholes, Ryan Giggs és Alan Smith is harcképtelenné vált. Nem múlt el azonban egy újabb trófea begyűjtése nélkül az év, a csapat a Ligakupa döntőjében 4-0-ra verte a Wigant. Van Nistelrooy összeveszett Sir Alex Fergusonnal, ezért úgy döntött, a Real Madridhoz igazol.[16]

Újjászületés (2007–)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2006/07-re Ferguson úgy döntött, visszatér a támadó taktikához, mely az 1990-es években bevált. Ez most sem volt másképp, 32 meccs alatt majdnem 20-szal több gólt szereztek, mint a második helyezett Chelsea. 2007 januárjában két hónapra kölcsönvették a legendás csatárt, Henrik Larssont a svéd Helsingborgstól, akinek nagy szerepe volt abban, hogy a United bejutott a BL elődöntőjébe,[17] ahol végül 5-3-as összesítéssel kiesett a csapat az AC Milan ellen.[18]

Az UEFA szervezett egy barátságos meccset az Európa-válogatott és a Vörös Ördögök között az Európai Unió fennállásának 50. évfordulójára. A United 4-3 arányban legyőzte a Marcello Lippi által vezényelt ellenfelet.[19]

2007. május 6-án biztossá vált, hogy négy év után először ismét bajnokok lesznek a manchesteriek, miután a Chelsea döntetlent játszott az Arsenallal. A negyedik dupla azonban nem adatott meg nekik, mivel az FA Kupa döntőjében hosszabbítás után kikaptak a Chelsea-től.

A 2007/08-as bajnoki rajt nem sikerült túlságosan jól a United számára, de végül megelőzték a hosszú ideig magabiztosan vezető Arsenalt és a hajrában őket beérő Chelseat. Az utolsó forduló előtt pontegyenlőség állt fent, csak jobb gólkülönbségük miatt voltak elsők a manchesteriek. Teljesítették kötelező feladatukat, a Wigan legyőzését, londoni riválisaik ezzel szemben döntetlent játszottak a Boltonnal. Ez azt jelentette, hogy a Vörös Ördögök nem csak gólkülönbséggel, hanem kétpontos előnnyel lettek bajnokok.

A Barcelona legyőzése után az MU a Bajnokok Ligája döntőjébe is bejutott, ahol a bajnokság utolsó feléhez hasonlóan a Chelsea volt az ellenfél. A moszkvai finálét a vörösmezesek kezdték jobban, a 26. percben a vezetést is megszerezték Cristiano Ronaldo révén. A meccs ezen szakaszában nagyobb előnyre is szert tehettek volna, de Frank Lampard egy szerencsés helyzet után egyenlített. A második játékrész már a londoniaké volt, akik kétszer a kapufát is eltalálták, de újabb gól sem a rendes játékrészben, sem a kétszer 15 perces hosszabbításban nem született. A büntetőrúgások során előbb Ronaldo lövését védte Petr Čech, majd az utolsó ként lövő John Terry a kapufát találta el, végül Nicolas Anelka lövését kiütötte Edwin van der Sar, így a Manchester United nyerte a BL 2007/08-as kiírását.

A triplázás azonban elmaradt, mert a csapat a negyeddöntőben kikapott a Portsmouth-tól így a kikötővárosiak kerültek a három másodosztályú csapat társaságában az elődöntőbe. Végül a Pompey a döntőig menetelt, melyet meg is nyert a Cardiff City ellen.

A következő szezon előtt a Unitednek az FA Community Shieldben lehetősége nyílt, hogy bosszút álljon a Portsmouth-on. A mérkőzés rendes játékideje és a hosszabbítás is 0-0-s eredménnyel zárult. A Vörös Ördögök ezután 3-1-re nyertek a büntetőpárbajban. A BL-győzelem után a csapat az Európai Szuperkupát is megnyerhette volna, de 2-1-es vereséget szenvedett az UEFA-kupa-győztes FK Zenyit Szankt-Petyerburgtól.

A Bajnokok Ligája csoportköreinek sorsolásán Cristiano Ronaldót választották az előző kiírás legjobbjának. A portugál később még több egyéni díjat besöpört, köztük az Aranylabdát is. A BL-ben az E jelű csoportba került a United a Villarreal, az Aalborg és a Celtic mellett.

2008. december 21-én újabb trófeát nyert a csapat, ezúttal a Klubvilágbajnokság serlegét hódították el. A döntőben az ecuadori LDU Quitót verték 1-0-ra Wayne Rooney góljával.

A csoportjukból elsőként jutottak tovább a Bajnokok Ligájában, a nyolcaddöntőben az Internazionaléval sorsolták össze őket. Az első meccs Milánóban 0-0-val ért véget úgy, hogy Jonny Evans és John O'Shea kisebb sérüléssel lépett pályára. A visszavágót március 11-én rendezték, amit a Manchester Vidic és Ronaldo góljaival 2-0-ra nyert meg, így bejutott a sorozat negyeddöntőjébe. Ott az FC Portoval kellett mérkőzniük: a hazai 2-2-t követően Portugáliában nyertek 1-0-ra Cristiano Ronaldo góljával. Az elődöntőben az Arsenal FC az ellenfél. Az első mérkőzésen 1-0-ra nyert a Manchester az Old Traffordon John O'Shea góljával.A visszavágon 3-1 nyertek idegenben [Van Persie (76. – 11-esből), ill. Pak (8.), C. Ronaldo (11., 61.).]Bajnokok Ligája döntőjében az FC Barcelona volt az ellenfelük, akik ellen 2-0 arányú vereséget szenvedtek Eto'o, illetve Messi góljának köszönhetően.

A manchesteriek a 2008/09-es szezonban a Ligakupa döntőjéig jutottak, ahol 2009. március 1-jén büntetőkkel 4-1-re verték a Tottenham Hotspurt. A menetelés során a Middlesbrough-t, a Queens Park Rangerst, a Blackburn Roverst és a Derby Countyt győzték le. Az FA Kupában az elődöntőig meneteltek, ott azonban tizenegyespárbajban az Everton jobbnak bizonyult.

A 2009–2010-es szezon előtt jó néhány klasszis távozott, mint pl. Cristiano Ronaldo, aki átigazolási rekordnak számító 94 millió euróért ment a Real Madridhoz, és sokan azt gondolták, hogy a Manchester nem lesz képes versenyezni a bajnoki címért. Pár meglepő vereségtől eltekintve viszont végig a Chelseavel és az Arsenallal meneteltek, elsősorban Wayne Rooney fantasztikus góltermelésének köszönhetően. 2010-ben megnyerték a Ligakupát 2-1-re a meccsen lesérülő Owen és Rooney góljával, viszont kiestek a bajnokok ligájából a Bayern München ellen idegenben kapott góllal, és már a 3. fordulóban búcsúztak az FA kupából a régi nagy rivális harmadosztályú Leeds United elleni hazai 1-0-s vereségnek köszönhetően. Az utolsó bajnoki fordulóban egy pont volt a hátránya a Unitednek, nyert is a Stoke City ellen 4-0-ra, de a Chelsea is parádézott és saját meccsét megnyerte 8-0-s eredménnyel a Wigan ellen. Így nem sikerült zsinórban negyedszerre megnyernie az angol bajnokságot. 2009–2010-es idény bajnoka a Chelsea FC lett.[20]

A következő szezon előtt ismét nem érkeztek sztárok az Old Traffordra, de a klub megszerezte Javier "Chicharito" Hernándezt, a mexikói válogatott csatárát a Guadalajarától és az ifjú angol középhátvédet, Chris Smallingot a Fulhamtől. Kettejük közül különösen Hernández első manchesteri tétmeccse, a Chelsea elleni Community Shield döntője lett emlékezetes, amikor a fiatal támadó úgy szerzett gólt, hogy estében fejbe rúgta saját magát! A mérkőzésen a Manchester volt jobb fizikális állapotban, és 3-1-re győzött Valencia, Hernández és Berbatov góljával. A szépítő tatálatot Salomon Kalou szerezte. A szezont egy 3-0-s, Newcastle elleni győzelemmel nyitotta a United, majd egy idegenbeli 2-2-vel folytatta a Fulham ellen, így összességében jól kezdte a Manchester United, bár a Fulham ellen 2-1-es vezetésnél Nani büntetőt rontott, majd a 88. percben a Fulham egyenlített. A manchesteriek hazai pályán elsöprő fölénnyel hozták a győzelmeket, de idegenben szokatlanul sok döntetlen csúszott be, leginkább a mérkőzés végén kapott gólok miatt. Hernández általában csereként beállva folyamatosan lőtte a gólokat, Smalling jól tudta helyettesíteni a sérülésekkel küszködő Rio Ferdinandot, kiszorítva a gyengébb szezont kifogó Jonny Evanst. Wayne Rooney sérülése és magánéleti botrányai miatt képtelen volt jól teljesíteni, de a helyét átvette a pálya jobb szélén a védőket őrületbe kergető Nani és a fő gólgyáros, Dimitar Berbatov. A United nem teljesített kiemelkedően, mint a villámrajtot vevő Chelsea, de nagyon kiegyensúlyozottak voltak, és szép lassan utolérték, majd megelőzték a mély gödörbe kerülő londoni riválist. A Carling kupában gyorsan és megalázóan estek ki: a cserékkel kiálló MU idegenben 4-0-ra kapott ki a szezon végén kieső West Ham Unitedtől, de az is rossz hír volt a Unitennek, hogy az első számú kapus, Edwin van der Sar decemberben bejelentette, hogy nem hosszabbítja meg az év végén lejáró szerződését. Ez azért is okozott gondot, mert bár már 40 éves volt a kapus, ésóriási hibája miatt nem nyert a csapat a West Bromwich ellen hazai pályán (ez a "vörös ördögök" egyetlen pontvesztése otthon, amire korábban csak a rekordbajnoki címet szerző Chelsea volt képes a 2004-05-ös idényben), de elképesztő védései és kapus létére szokatlanul pontos előreívelései és kétlábassága miatt a világ egyik, ha nem a legjobb kapusa lett utolsó idényére. A szezon előtt lesajnált United a télre már a bajnoki cím fő várományosának számított; Berbatov mestermármast lőtt a Liverpool elleni rangadón és a Birmingham elleni, 5-0-ra megnyert meccsen, ill. ötöt rúgott a Blackburn elleni 7-1-es győzelem során. Ugyanakkor idegenben továbbra sem ment igazán a Unitednek, alig-alig győztek, de egészen februárig nem kaptak ki.Első vereségét a Wolverhampton Wanderers FC ellen szenvedte el a csapat. Viszont ugyanabban a hónapban legyőzték a Manchester City-t Wayne Rooney szépségdíjas góljával. Március nem indult a legjobban a Unitednek, először a Chelsea, majd a Liverpool otthonában kaptak ki. Ez után viszont a csapat kezdett újra magára találni, a Bajnokok Ligájaban megverte a Chelsea-t, és a döntőig haladt előre (ahol viszont az FC Barcelona nyert 3-1-re a Wembley stadionban), az FA Kupaban az elődöntőig meneteltek, a bajnokságot pedig május végén megnyerte.

A 2011–2012-es szezon rajtja kifejezetten jól kezdődött a csapatnak, annak ellenére, hogy Edwin van der Sar, majd Paul Scholes is visszavonult a nyáron. A csapat 3-2-re megnyerte a Community Shield-t, legyőzve a városi riválist. A manchesteriek ezután legyőzték a Tottenham Hotspur FCt, majd történelmi, 8-2-es vereséget mértek az Arsenalra, és legyőzték a Chelseat is. De ezek után a klub történelmének egyik legnagyobb veresége is bekövetkezett, mikor Október 23-án a Manchester City az Old Traffordon 6-1-re győzött. Közben hatalmas sérülési hullám is nehezítette Sir Alex Ferguson dolgát, több játékosa is kidőlt. Ősz és karácsony között a csapat kiesett a ligakupából, amit a Bajnokok Ligája kiesés követett, miután az FC Basel legyőzte a vörös ördögöket. Így a csapatnak először kell majd az Európa Ligaban szerepelnie. Még nagyobb csapás, hogy a csapatkapitány Nemanja Vidic az egész szezonra, Darren Fletcher pedig betegsége miatt határozatlan időre kidőlt. 2012 januárjában viszont visszatért Paul Scholes így enyhítve a középpályán kialakult gondokon. Visszatérése nagy hatással volt a csapat életére. A rangadókat ezután egymás után húzta be a csapat, csupán a Chelsea ellen döntetlenezett, 3-0-ról felállva 3-3-ra hozva le a végeredményt.Ezek után nem volt kérdés, hogy Manchesterbe kerül a Premier League trófeája, csak annyi kérdés maradt, hogy a Manchester City vagy a United otthonába kerül-e a serleg. Az Európa Ligai szereplést nagyon gyorsan letudta a csapat. Idegenben nyertek az AFC Ajax ellen, majd hazai pályán kikaptak, de továbbjutottak, majd az Bilbao Athletic ellen viszont kiestek, kettős vereséggel. A sok sérülés dacára a csapat mindvégig harcban volt hogy megvédhesse címét, végül bár azonos pontszámmal, de rosszabb gólkülönbsége miatt alulmaradt városi riválisa ellen.

A következő 2012–2013-as szezon elején erősödött a csapat, többek között a csapathoz érkezett az Arsenal korábbi gólvágója Robin van Persie és a Borussia Dortmund középtámadója, Shinji Kagawa. Viszont már rögtön az első fordulóba kikapott a csapat az Everton otthonába. Novemberig a csapat rekordot döntött a vesztes helyzetből való feltámadásokból, ezek közül az Aston Villai 2-3 emelkedik ki ahol pedig 2-0-ra vezetett a Villa, mégis kikapott. A csapat sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy Wayne Rooney és van Persie remek kettőst alkotott, a holland pedig ontotta a gólokat. Novemberig 3 vereség és csak 1 döntetlen volt a mérlege a csapatnak, sok volt a győzelem, de elég sok volt a bekapott gól is. A Reading FC ellen például úgy nyertek, hogy az első 35 perc után már 3-4 volt az állás. Decembertől egészen februárig viszont nagyon beindult a Vörös Ördögöknek. Ezt a Real Madrid elleni, máig vitatott 1-2-es hazai BL búcsú szakította meg (Nani pirosának jogosságát ma is sokan vitatják). Ezután kissé leeresztett a csapat, kiestek az FA Kupából is, az MU hazai pályán 2-0-ról döntetlenezett, majd idegenben kikapott a Chelseatől. A szurkolók mégse csüggedhettek, mert miután a Tottenham Hotspur FC legyőzte a városi rivális Cityt, az MU 3-0-ra megverte az Aston Villát, Robin van Persie másodszor is mesterhármast szerzett a United szineiben, és megszerezte pályafutása első, a United 13. Premier League győzelmét.

2013. május 8-án Ferguson bejelentette, hogy az idény végén visszavonul. Továbbra is a Unitednál marad, a vezetőségben ténykedik tovább.[21]

A Glazer család színrelépése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2005. május 12-én Glazer elkezdte felvásárolni a Unitedet, négy nappal később már a részvények 75%-a a kezében volt. Az üzletember 800 millió font[22][23] ellenében vette meg a csapatot, az összeg nagy részét hitelből fedezte, így félő volt, hogy a klub el fog adósodni,[24] de a mai napig hatalmas bevételt könyvelhetnek el minden egyes szezon után.

Mikor meghallották a felvásárlásról szóló híreket, rengeteg United-szurkoló kezdett tüntetésbe, többen elégették szezonbérletüket, mások „United not for sale!”, azaz „A United nem eladó!” feliratú zászlókat lengettek. Egy csoport új csapatot alakított FC United of Manchester néven. A 2009–2010-es szezonban terjedt el a zöld-sárga sávos (a Newton Heath színei voltak) mintázatú sál, ami a Glazer család elleni tiltakozást fejezte ki.

Klubszínek és címerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mostani változat előtti verzió.

A csapat játékosai zöld és aranyszínű csíkozással ellátott mezt viseltek, amikor még Newton Heath volt a gárda neve. Ez a színösszeállítás az 1990-es években visszaköszönt néhány idegenbeli mezen. 1902-ben Manchester United lett az új név, a színek is megváltoztak. A mez vörös, a sort fehér, a sportszár pedig fekete lett. Ezt a színösszeállítást használják mindmáig, innen a Vörös Ördögök becenév. Voltak persze kivételek, mint például az 1909-es FA Kupa-döntő, ahol fehér mezt viseltek piros V-nyakkal. Ez a dizájn az 1920-as években is visszatért.

Az idegenbeli összeállítás általában fehér mezből, fekete rövidnadrágból és fehér sportszárból áll. Előfordult már az is, hogy kék-fehér csíkos, teljesen fekete vagy tengerészkék mezben szerepeltek idegenben.

A Manchester United jelenlegi mezét a Nike tervezte. Mezszponzoruk az AON, melynek logója fehér színnel szerepel a vörös mezen.[25][26]

A klub címere többször megváltozott az évek során, de az alap mindig ugyanaz maradt. Az alapötlet és egyes motívumok Manchester városának címeréből származik. Az ördög a Vörös Ördögök becenév miatt kapott helyet rajta. Az utolsó átalakítás 1998-ban történt, ekkor a "Football Club" szavakat távolították el, a magyarázatok szerint ez azt jelzi, hogy a Manchester United több, mint egy futballcsapat.

Játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenlegi keret[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2014. július 1. szerint.[27]

# Poszt Név
1 ESP K David de Gea
2 BRA V Rafael da Silva
3 ENG V Luke Shaw
4 ENG V Phil Jones
6 NIR V Jonny Evans
8 ESP KP Juan Mata
10 ENG CS Wayne Rooney
11 BEL KP Adnan Januzaj
12 ENG V Chris Smalling
13 DEN K Anders Lindegaard
14 MEX CS Javier Hernández
16 ENG KP Michael Carrick
17 POR KP Nani
18 ENG KP Ashley Young
19 ENG CS Danny Welbeck
20 NED CS Robin van Persie
21 ESP KP Ander Herrera
23 ENG KP Tom Cleverley
24 SCO KP Darren Fletcher
# Poszt Név
25 ECU KP Antonio Valencia
26 JPN KP Kagava Sindzsi
29 ENG KP Wilfried Zaha
30 URU V Guillermo Varela
31 BEL KP Marouane Fellaini
32 ENG KP Nick Powell
33 POR CS Bébé
34 WAL CS Thomas Lawrence
35 ENG KP Jesse Lingard
38 ENG V Michael Keane
40 ENG K Ben Amos
47 ENG CS James Wilson
50 ENG K Sam Johnstone

Csapatkapitányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Évek Név Nemzetiség Megjegyzés(ek)
1878–1896 Jack Powell  Wales Még a Newton Heath-nek volt a csapatkapitánya.
1896–1903 Harry Stafford  Anglia A Newton Heath-nek és az MU-nak is kapitánya volt.
1904–1907 Jack Peddie  Skócia Az első nem angol csapatkapitány.
1907–1913 Charlie Roberts  Anglia A MU első nagy kapitánya volt.
1913–1919 George Stacey  Anglia Az első világháború előtti korszak kapitánya.
1919–1922 George Hunter  Anglia Az első világháború utáni MU kapitánya.
1922–1928 Frank Barson  Anglia 1925-ben ő és a MU egészen a 9. helyig meneteltek.
1928–1932 Jack Wilson  Anglia Az ő idejében volt a MU történetének legrosszabb kerete.
1932–1936 Hugh McLenahan  Anglia A MU történetének legkeményebb csapatkapitánya.
1936–1939 Jimmy Brown  Skócia A Busby-korszak előtti utolsó kapitány.
1945–1953 Johnny Carey  Írország Az első nem brit csapatkapitány a klubnál.
1953–1955 Allenby Chilton  Anglia Carey visszavonulása után mindössze egy évig volt kapitány.
1953–1958 Roger Byrne  Anglia Az 1958-as müncheni katasztrófa egyik áldozata.
1958–1966 Bill Foulkes  Anglia A müncheni katasztrófa egyik túlélője.
1966–1973 Bobby Charlton  Anglia Ő szerezte a legtöbb gólt a csapatban. 1966-ban megkapta az aranylabdát.
1973–1979 Martin Buchan  Skócia A Docherty-korszak egyetlen kapitánya.
1979–1982 Sammy McIlroy  Észak-Írország A United első észak-ír csapatkapitánya.
1982–1994 Bryan Robson  Anglia A leghosszabb ideig szolgáló kapitány.
1991–1996 Steve Bruce  Anglia Kiváló kettőst alkotott Gary Pallisterrel.
1996–1997 Eric Cantona  Franciaország A United első olyan kapitánya, aki nem volt brit vagy ír.
1997–2005 Roy Keane  Írország A legtöbb trófeát nyerő kapitány.
2005–2010 Gary Neville[28]  Anglia Roger Byrne óta az első Greater Manchester-i születésű kapitány.
2010–2014 Nemanja Vidic  Szerbia Legendás védőpárost alkotnak Rio Ferdinanddel.

Legendás játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rekorderek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legtöbbször pályára lépők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név Évek Nemzetiség Meccsek Gólok
1 Ryan Giggs 1991-  Wales 904 156
2 Bobby Charlton 1956–1973  Anglia 758 249
3 Bill Foulkes 1952–1970  Anglia 688 9
4 Paul Scholes 1994–2011  Anglia 647 150
5 Gary Neville 1992–2011  Anglia 598 7
6 Alex Stepney 1966–1978  Anglia 539 2
7 Tony Dunne 1960–1973  Írország 535 2
8 Denis Irwin 1994–2002  Írország 529 33
9 Joe Spence 1919–1933  Anglia 510 168
10 Arthur Albiston 1974–1988  Skócia 485 7

Legeredményesebbek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név Évek Nemzetiség Meccsek Gólok G/M
1 Bobby Charlton 1956–1973  Anglia 758 249 0.328
2 Denis Law 1962–1973  Skócia 404 237 0.587
3 Jack Rowley 1937–1955  Anglia 424 212 0.500
4= Dennis Violett 1953–1962  Anglia 293 179 0.611
4= George Best 1963–1974  Észak-Írország 470 179 0.381
6 Joe Spence 1919–1933  Anglia 510 168 0.329
7 Mark Hughes 1983–1986, 1988–1995  Wales 466 164 0.352
8 Ruud van Nistelrooy 2001–2006  Hollandia 220 150 0.682
9 Stan Pearson 1937–1954  Anglia 347 148 0.427
10 David Herd 1961–1968  Skócia 265 145 0.547

Aranylabdások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Menedzserek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Évek Név Nemzetiség
1892–1900 A. H. Albut  Anglia
1900–1903 James West  Anglia
1903–1912 Ernest Mangnall  Anglia
1912–1914 John James Bentley  Anglia
1914–1922 Jack Robson  Anglia
1922–1927 John Chapman  Anglia
1926–1927 Lal Hilditch  Anglia
1927–1931 Herbert Barnlett  Anglia
1931–1932 Walter Crickmer  Anglia
1932–1937 Scott Duncan  Skócia
1937–1945 Walter Crickmer  Anglia
1945–1969 Matt Busby  Skócia
1969–1970 Wilf McGuiness  Anglia
1970–1971 Matt Busby  Skócia
1971–1972 Frank O'Farrell  Írország
1972–1979 Tommy Docherty  Skócia
1977–1981 Dave Sexton  Anglia
1981–1986 Ron Atkinson  Anglia
1986–2013 Alex Ferguson  Skócia
2013-2014 David Moyes  Skócia
2014- Ryan Giggs  Wales

Női csapat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Manchester United női csapata, a Manchester United Ladies FC 1977-ben alakult, de csak a 2001/02-es szezontól vált a United hivatalos tagjává. Az angol harmadosztályban szerepeltek egészen a 2004/05-ös idényig, amikor pénzügyi okok miatt feloszlottak. Sok kritika érte a Manchester Unitedet, amiért hatalmas éves bevételeikből nem segítettek rajtuk, és amiért a játékosokat csak később értesítették.[29]

Szurkolók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháború előtt kevés szurkoló kísérte el Angliában a csapatokat az idegenbeli meccsekre, mivel költséges és időigényes volt az utazás, ráadásul sokkal kevesebb embernek volt autója. Amíg a City és a United felváltva játszotta hazai meccseit, a manchesteriek egyik héten az egyik, másik héten a másik csapat meccsére látogattak ki, de a háború után komoly rivalizálás alakult ki és innentől kezdve mindenki egyszerre csak az egyik csapatért szorított.

1956-ban, amikor a United bajnok lett, az ő hazai meccseiket nézték meg a legtöbben, megdöntve a Newcastle United addigi csúcsát. Az 1958-as katasztrófa után egyre többen kezdtek a Vörös Ördögöknek szurkolni és többen jártak mérkőzésekre. Ennek köszönhető, hogy azóta szinte minden évben a Unitedet nézik meg a legtöbben Angliában. Ez akkor is így volt, amikor a csapat a másodosztályban szerepelt (1974/75).

Az 1990-es években és a 2000-es évek elején egyre több szurkolóban, szurkolói csoportban merültek fel ellenséges érzések a klub lehetséges felvásárlásáról hallván. A legaktívabb ilyen csoport az IMUSA (Independent Manchester United Suporters' Association, magyarul: Független Manchester United-szurkolók Szövetsége) volt, akik folyamatosan keményen támadták Rupert Murdoch-ot, aki 1998-ban tervezte a felvásárlást. A másik híres csoportosulás a Shareholders United Against Murdoch (Részvényesek Egyesülete Murdoch Ellen) volt, melyet mára átneveztek Manchester United Supporters' Trust-ra. Utóbbiak lehetővé tették a szurkolók számára, hogy vásároljanak a klub részvényeiből, akiknek így nagyobb beleszólásuk lett az őket is érintő ügyekbe, például a jegyek, szezonbérletek árába. 2005-ben hatalmas volt a felháborodás, végül azonban Malcolm Glazer mégis többségi tulajdonossá vált. Ezért drukkerek egy csoportja új csapatot alapított FC United of Manchester néven. Mindezek ellenére az átlagos nézőszám továbbra is emelkedik.

A Man United-szurkolók által teremtett légkört többen kritizálták, 2000-ben a csapat akkori kapitánya, Roy Keane azt mondta róluk, hogy egy "szendvicszabáló csürhe, akik azt sem tudják, mi folyik a pályán". Sir Alex Ferguson pedig 2008. január 1-jén egyik nyilatkozatában panaszkodott a "temetői hangulat"-ra.[3]

Stadionok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Old Trafford (The Theatre of Dreams) (Az Álmok Színháza)
Old Trafford inside 20060726 1.jpg
A stadion adatai
Elhelyezkedés Angol Manchester

Építés éve 1909
Megnyitás ideje 1910. február 19.

Befogadóképesség 76 212
Tulajdoni viszonyok
Tulajdonos Manchester United
Bérlő Manchester United
Az építkezés adatai
Építész Archibald Leitch
Költség 60 millió font
Elhelyezkedése
Pozíció az Egyesült Királyság térképén
é. sz. 53° 27′ 47″, ny. h. 2° 17′ 29″Koordináták: é. sz. 53° 27′ 47″, ny. h. 2° 17′ 29″
A(z) Old Trafford weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Manchester United FC témájú kategóriát.

A Newton Heath megalakulása után a North Roadon lévő pályán játszotta meccseit, de a vendégcsapatok gyakran panaszkodtak, amiért az egyik kapunál „mocsár” volt, a másiknál meg „több volt a kavics, mint egy kőbányában”. Öltöző sem volt, a játékosok a tíz percre lévő kocsmában vették fel szerelésüket, de ez nem mehetett így tovább egy ligacsapatnál.

1893-ban átköltöztek a Claytonhoz közeli Bank Streetre. A helyzet itt sem volt sokkal jobb, alig néhány fűcsomó volt a homokos talajon és alig lehetett látni a füsttől, ami a szomszédos gyárból jött. Egy alkalommal a Walsall Town Swifts nem volt hajlandó pályára lépni itt a körülmények miatt, ezért a gondnok leterített egy réteg homokot, így megrendezésre kerülhetett a meccs. A Swifts 14-0-ra kikapott, később tüntettek az eredmény ellen a pálya állapota miatt. A találkozót újra le kellett játszani, a vendégek ezúttal is vesztettek, 9-0-ra.

1902-ben közel került a csődhöz a Heath és a végrehajtók bezárták a Bank Streetet. A klub az utolsó pillanatban megmenekült, de szükségük volt egy pályára, melyet ideiglenesen hazai meccseiken használhattak. A választás a szomszédős Hauphrey-ben lévő létesítményre esett.

A pénzügyi segítség után a már Manchester United néven futó csapat még mindig saját otthont keresett. 1909 áprilisában nagyobb földterületet vásároltak körülbelül 60 000 fontért. Ezután Archibald Leitch építészt bízta meg az elnök az új stadion (Old Trafford[30]) megtervezésével és 30 000 fontot adott neki az építési munkálatokra. Az avatóra 1910. február 19-én került sor egy Liverpool elleni meccs keretében, melyet a United 4-3 arányban elveszített. A költözés nem is jöhetett volna jobbkor, néhány nappal az után, hogy lejátszották utolsó mérkőzésüket a Bank Streeten, a főlelátót lerombolta egy vihar.

1941. március 11-én, amikor a németek Angliát bombázták, két találat érte az Old Traffordot is, a legnagyobb lelátó szinte megsemmisült. 1949-ben kezdődött az újjáépítés, aminek idejére ki kellett költözniük. Közel tíz évig a Manchester City pályáját, a Maine Roadot használták. Az éves bérleti díj közel 5 000 font volt. Az építési munkálatokra 22 278 fontot kaptak a Vörös Ördögök egy háborús károk helyreállítását segítő szervezettől.

Az első komolyabb felújítás keretében a Stretford End és a nézőtér keleti fele fölé tető került, de a régi stílusú tartószerkezetek gátolták a pályára való rálátást. Ennek kiküszöbölése érdekében újabb átalakításokra volt szükség, melyek csak az 1993/94-es szezonra készültek el.

A reflektorok felszerelésére az 1950-es években került sor, ekkor négy, 55 méter magas oszlop került a pálya négy szegletébe, melyekben egyenként 54 reflektor volt. Ez 40 000 fontjába került a csapatnak. A régi világítórendszert 1987-ben leszerelték, és egy sokkal modernebbet építettek be. Az új világítótesteket a tetőbe szerelték be, ezek máig használatban vannak.

1990-ben, a Hillsborough-katasztrófa után elrendelték, hogy minden élvonalbeli csapat stadionjában csak ülőhelyek lehetnek. Emiatt az Old Trafford befogadóképessége 44 000 főre csökkent. 1995-ben az északi lelátót háromemeletesre bővítették, további 11 000 helyet létrehozva. Ezután folyamatos átalakítások következtek, a legutóbbi 2006-ban ért véget, amikor 68 000-ről 76 212-re nőtt a befogadóképesség. A vezetők további bővítéseken gondolkodnak, melyek után az Old Trafford nagyobb lehetne még a Wembley-nél is.

Szponzorok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Manchester United jelenlegi támogatói:[31]

  • AON – a United főszponzora
  • Nike – a United mezeinek gyártója
  • Chevrolet – a United számára biztosítja az autókat és az üléseket a klub vezetőinek
  • Singha – a United hivatalos söre
  • Betfair – a United hivatalos fogadóirodája
  • Hublot Wathces – a United hivatalos ékszergyártója

A klubnak eddig három mezszponzora volt. Az első és a leghosszabb ideig a mezeken látható a Sharp Electronics volt. Velük volt eddig a legsikeresebb a csapat, hiszen 1982-től 2000-ig hét bajnoki címet, öt FA Kupát, egy Ligakupát, egy KEK-et és egy BL-t nyert a United. Ez volt a Vörös Ördögök aranykora. A Vodafone szponzorsága alatt a szerencse fokozatosan elpártolt a csapattól. A távközlési cég négy éves szerződést kötött a klubbal, ami alatt 30 millió fontot[32] fizettek ki. Később ezt megtoldották két évvel és 6 millióval.[33]

A sportszergyártó cégek közül eddig négyet foglalkoztatott a United. Az első az Admiral volt, melyet az 1980-as évek közepén az Adidas váltott fel. 1992-től körülbelül 10 évig a helyi Umbro készítette a vörös mezeket. Ezután a csapat 13 éves, 302,9 millió fontos szerződést kötött a Nike-val.[34]

Riválisok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nehéz lenne megnevezni a Manchester United első számú vetélytársát. A három hagyományos riválisuk a Liverpool, a Manchester City és a Leeds United, bár az utóbbi években az Arsenallal és a Chelseavel is komoly versengést folytatnak.[35] A legtöbb szurkoló szemében a 'Pool[36] a legnagyobb „ellenség”, ez főleg a két csapat hatalmas sikereinek köszönhető, de vannak olyanok is, aki a városi rivális Cityt utálják a leginkább. A Liverpoollal való versengés története az 1960-as évekig nyúlik vissza, akkoriban e két klub volt Anglia legerősebb klubja és általában fej-fej mellett harcoltak a bajnoki címért. Mivel a United és a City történetük során általában egyazon osztályban szerepeltek, a rivalizálás már az 1890-es években elkezdődött.

A Leeds Uniteddel való ellentét a YorkshireLancashire szembenállásra vezethető vissza. A kettejük közötti harc az 1960-as évek végén kezdődött, amikor a LUFC feljutott az élvonalba. A kapcsolatuk 1992-ben lett a legrosszabb, amikor a Leeds legyőzte a Manchestert a bajnoki címért folyó versengésben. Az Arsenallal szembeni ellenszenv már inkább a pályán történt dolgok eredménye, az 1990-es években szinte minden trófeáért ez a két csapat vívott szinte élet-halál harcot.

Sikerlista[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ezt a becenevet Matt Busby idejében egy salfordi rögbicsapatról kapták.
  2. A Man United megnyerte 11. FA Kupáját”, cbc.ca, 2004. május 22. (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.) 
  3. ^ a b A United szurkolóinak száma 333 millióra emelkedett”, Daily Mail, 2007. december 15. (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.) 
  4. Rekordbevételeket könyvelhet el a United”, ManUtd.com, 2008. január 11. (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.) 
  5. Ferguson hivatalban lépte (1986–) óta a Manchester United összesen tizenegy bajnoki címet, két BL-t, egy KEK-et, öt FA Kupát és két Ligakupát nyert.
  6. Murphy, Alex (2006): "A Newton Heath-től az Old Traffordig" című könyve kiváló képeket tartalmaz a klub korai történetéből.
  7. Manchester United FC”, TalkFootball.co.uk (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.) 
  8. Az MU pénzügyi története”, BBC News, 2005. június 29. (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.) 
  9. Az első Charity Shield”, FootballSite.co.uk (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.) 
  10. Az 1958-as müncheni katasztrófa”, BBC News (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.) 
  11. Cantona segítségével duplázott a United”, Telegraph.co.uk, 2003. május 16. (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.) 
  12. Európa trónjára kerültek a Vörös Ördögök”, BBC News, 1999. május 26. (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.) 
  13. Bajnokká avatták a Manchestert”, SportsIllustrated, 1999. május 17. (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.) 
  14. Kettő megvan, még egy kell”, SportsIllustrated, 1999. május 22. (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.) 
  15. Más hírek a futball világából (1999)”, t3.rim.or.jp (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.) 
  16. Ruudnak fáj, hogy kimaradt a döntőből”, BBC Sport, 2006. szeptember 17. (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.) 
  17. A United hetet vágott a Romának”, BBC Sport, 2007. április 11. (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.) 
  18. AC Milan 3-0 Man Utd (össz.:5-3)”, The Guardian, 2007. május 2. (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.) 
  19. Man Utd 4-3 EU XI”, ManUtd.com, 2007. március 13. (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.) 
  20. Álomfocival lett bajnok a Chelsea, Drogba lepipálta Rooney-t”, origo.hu, 2010. május 9. (Hozzáférés ideje: 2010. május 24.) 
  21. Sir Alex Ferguson visszavonult”, sportgeza.hu, 2013. május 8. (Hozzáférés ideje: 2013. május 8.) 
  22. A United 75%-a Glazeré”, BBC News, 2005. május 16. (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.) 
  23. Az MU új tulajdonosa”, cbc.ca, 2005. június 22.. [2005. szeptember 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.) 
  24. Hatalmas összegeket kell visszafizetnie Glazernek”, FootballEconomy.com, 2006. július 21. (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.) 
  25. A United mezei egészen a kezdetektől”, HistoricalKits.co.uk (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.) 
  26. Meztörténelem képekben”, PrideOfManchester.com (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.) 
  27. First team. ManUtd.com
  28. Gary Neville lett a Man Utd csapatkapitánya”, rediff.com, 2005. december 3. (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.) 
  29. A United felfüggesztette női csapatának működését”, joinmust.org, 2005. május 12. (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.) 
  30. Old Trafford 1909–2006”, ManUtdZone.com (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.) 
  31. Hivatalos szponzorok”, ManUtd.com (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.) 
  32. 30 milliót fizet az MU-nak a Vodafone”, BBC News, 2000. február 11. (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.) 
  33. Új szponzort keres a Manchester”, CNN.com, 2005. november 24. (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.) 
  34. Man Utd A-tól Z-ig: N”, ManUtdZone.com (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.) 
  35. A Manchester United riválisai”, ManchesterEveningNews.co.uk, 2005. szeptember 16. (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.) 
  36. Liverpool-Man United beharangozó”, SkySports.com, 2007. december 14. (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.) 
  37. Az eddig megnyert trófeák”, ManUtd.com (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.) 
  38. 1992-ig az angol futballbajnokság legfelsőbb osztályát a Futballiga Első Osztálya, azaz First Division néven emlegették, de azóta FA Első Liga, vagyis Premier League a neve.
  39. A Premier League megalakulásakor a másodosztály neve lett első osztály, first division.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Manchester United FC témájú médiaállományokat.