Bolton Wanderers FC

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bolton Wanderers
Bolton Wanderers FC (2013).png
Csapatadatok
Teljes csapatnév Bolton Wanderers Football Club
Becenév The Trotters
Székhely Bolton, Anglia
Alapítva 1874, Christ Church FC néven
Stadion Reebok Stadium
Vezetőedző SCO Dougie Freedman
Elnök Írország Phil Gartside
Bajnokság Championsip
Nemzeti sikerek
angol Kupagyőztes 4 alkalommal
angol Szuperkupa-győztes 1 alkalommal
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik
Hivatalos honlap
Bolton Wanderers honlapja

A Bolton Wanderers Football Club egy angol futballcsapat Horwich-ban, Boltonban. Jelenleg a Championship-ben szerepel.

Alapító tagja az Angol Labdarúgó Ligának, az 1920-as években volt a legsikeresebb, amikor háromszor is megnyerte az FA Kupát. Ezt 1958-ban ismét magasba emelhették a játékosok, köszönhetően Nat Lofthouse góljainak. Ezt követően nagy visszaesés következett, mely 1987-ben érte el csúcspontját azzal, hogy a negyedosztályba került a gárda. 1995-ben jutottak vissza az élvonalba, 15 éves hiányzás után. 2001 óta folyamatosan a legfelsőbb osztályban tartózkodnak. A 2005/06-os idényben léphettek ki először az európai porondra, akkor az UEFA-Kupában a legjobb 32 közé kerültek. A kupa 2007/08-as kiírására is kvalifikálták magukat, ezúttal a legjobb 16 között estek ki. A Bolton 1997-ben költözött be jelenlegi stadionjába, a Reebok Stadiumba. Előtte a Burnden Parkban játszottak.

A Wanderers 2011/12-as idénnyel együtt 73 szezont töltött el az élvonalban, de egyszer sem lett bajnok, ez negatív rekord. A 2011/12-es bajnokságban a 18. helyen végeztek és ezzel kiestek az élvonalból.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdetektől a '90-es évek közepéig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A klubot John Farral Wright reverendás alapította 1874-ben Christ Church FC néven, a Bolton Wanderers név 1877-ben került használatba. 1888-ban a Wanderers is alapító tagja lett az Angol Labdarúgó Ligának (Football League). Történetük során egyszer sem kerültek ki a ligából és a legtöbb szezont az élvonalban töltötték el.

1894-ben a csapat bejutott a labdarúgás történetének legöregebb kupasorozatának, az FA Kupának a döntőjébe, ahol 4-1-re kikaptak a Notts Countytól a Goodison Parkban. Egy évtizeddel később, 1904. április 23-án ismét a fináléban kaptak ki, ezúttal a Manchester City ellen. 1923. április 28-án aztán végre melléjük szegődött a szerencse és a kupadöntőn 2-0 arányban megverték a West Ham Unitedet. Ezt az eseményt "Fehér lovas döntő"-nek is nevezik, mivel a 127 000 néző befogadására alkalmas Wembley Stadionban egyes becslések szerint 300 000-en zsúfolódtak össze és egy rendőr hatalmas fehér lován ülve tett rendet a lelátókon. Az 1920-as években voltak a legsikeresebbek a fehérmezesek, hiszen az 1923-as siker után 1926-ban és 1929-ben is elhódították a trófeát, előbb a Manchester Cityt, majd a Portsmouth-t legyőzve.

Egy jelenet az 1923-as FA Kupa-döntőből.

1935-től 1964-ig folyamatosan az élvonalban szerepelt a Wanderers, a szurkolók ezt az időszakot emlegetik aranykorként, ebben nagy szerepe van a legendás középcsatárnak, Nat Lofthouse-nak is, aki az 1950-es években volt igazán nagy játékos. 1978-ig kellett várni a visszajutásra, de két szezonnal később ismét kiestek és hanyatlás következett. 1953-ban került sor a történelem egyik legizgalmasabb és legszórakoztatóbb FA Kupa-fináléra, amikor a Blackpool 4-3-ra verte a Boltont 3-1-es hátrányt ledolgozva. A Blackpool részéről Stanley Matthews és Stan Mortensen voltak a legjobbak.

A gárdának 1958-ig kellett várnia egy újabb sikerre, amikor Lofthouse két góljával legyőzték a Manchester Unitedet az FA Kupa döntőjében. Azóta a legközelebb 1995-ben és 2004-ben kerültek egy trófea megnyeréséhez, de mindkétszer vereséget szenvedtek a Ligakupa fináléjában.

Az 1986/87-es évadban a csapat története során először a negyedosztályba került, de a vezetők kitartottak Phil Neal menedzser mellett, aki rögtön visszajuttatta őket a harmadosztályban. A mindent eldöntő meccsen a Bolton 1-0-ra verte a Wrexhamet Robbie James Savage góljával. A Wrexham kihagyott egy büntetőt a 30. perc környékén. Neal 1992-ig maradt a kispadon, majd átadta helyén Brice Ricoh-nak, aki korábban két egymást követő szezonban két osztályt lépett felfelé a Middlesbrough-val.

Ricoh edzőségének elején a Bolton "óriásölövé" vált a kupákban. 1993-ban az FA Kupában 2-0-ra verték a címvédő Liverpoolt John McGinlay és Andy Walker góljaival. Később is győztek még le magasabb osztályú ellenfeleket, például a Wolverhampton Wandererst (2-1), a Derby Countyt (4-0) vagy 1994-ben az Arsenalt (3-1). Ekkor egészen a negyeddöntőig jutottak, ahol az Oldham verte ki őket.

Modern évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Wanderers 1995-ben feljutott a Premier League-be, miután a rájátszás döntőjében legyőzték a Readinget. Ricoh elhagyta a csapatot az Arsenal kedvéért, helyette Roy McFarland érkezett. Az 1995/96-os idényben szinte végig a tabella alján volt a klub, ezért újévkor kirúgták McFarlandot és asszisztense, Colin Todd vette át az irányítást. Ő sem volt képes elkerülni a kiesést, mivel a szezon utolsó meccsén 4-1-es vereséget szenvedtek a Manchester Unitedtől, de Todd megtarthatta állását. A bizalom kifizetődött és a fehérmezesek rögtön visszajutottak, a szezon során 98 pontot gyűjtöttek, 100 gólt szereztek és bajnokok lettek a másodosztályban.

Az 1997/98-as szezonban ismét kiestek rosszabb gólkülönbségük miatt. 1999-ben bejutottak a rájátszás döntőjébe, de 2-0 arányban kikaptak a Watfordtól. Todd lemondott és helyére érkezett Sam Allardyce. A Wanderers bejutott az FA Kupa és a Ligakupa és a rájátszás elődöntőjébe, de mindhárom sorozatból kiestek, sorozatban az Aston Villa, a Tranmere Rovers és az Ipswich Town ellen. 2001-ben aztán visszakerültek az élvonalba a rájátzás megnyerése után.

A következő két évadban szenvedtek ugyan, de bent maradtak a Premier Leauge-ben. A 2001/02-es idény remekül kezdődött, hiszen 5-0-ra legyőzték a Leicester Cityt és a tabella élére ugrottak. Ezt követően a Liverpool felett is győzelmet arattak. Később ugyan még megverték a Man Utd-t is, de nagyon gyengére sikerült a folytatás. Közel kerültek a kieséshez, Fredi Bobic mesterhármasa az Ipswich ellen azonban bent tartotta őket. Olyan tapasztalt játékosok játszottak a Boltonban, mint Bobic vagy Youri Djorkaeff és az olyan fiatalokra sem lehetett panasz, mint Kevin Nolan és Michael Ricketts.

A következő szezont rosszul kezdte a csapat, bár ismét legyőztek a Manchester Unitedet. Az utolsó helyen álltak, amíg meg nem verték a Leedset 4-2 arányban. A teljesítményük folyamatosan ingadozott, de a szükséges pontokat összegyűjtötték. Az idény sztárja Jay Jay Okocha volt, aki később a csapat legendájává vált.

2004-ben a gárda bejutott a Ligakupa döntőjébe, ahol kikaptak a Middlesbrough-tól. A bajnokságban nyolcadikok lettek, ami addig a legjobb helyezésük volt. Ezen hamar javítottak, a következő idényben hatodikak lettek, így történetük során először bejutottak az UEFA-Kupába. Ott a legjobb 32 között a Marseille-jel kerültek össze és összesítésben 2-1-es vereséget szenvedtek. 2007-ben Allardyce elhagyta a csapatot. A mester utolsó négy szezonjában mindig az első tízbe juttatta a boltoniakat, erre rajtuk kívül csak a Chelsea, a Manchester United, a Liverpool és az Arsenal volt képes.

Allardyce helyét asszisztense, Sammy Lee vette át, aki alatt a Wanderers bejutott a 2007/08-as UEFA-Kupába. Miután 11 meccsből csak egyet nyert meg, Lee lemondott 2007 októberében, helyét Gary Megson vette át. Megson alatt a 2007/08-as szezon utolsó öt meccséből egyet sem veszített el a Bolton, így végül 16. lett és elkerülte a kiesést.

Klubszínek és címerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bolton Wanderers játékosai fehér mezt viselnek tengerészkék csíkokkal, fehér sorttal és fehér sportszárral a hazai meccseken. Idegenben fekete mezt hordanak türkiz csíkkal. Nem mindig használtak teljesen fehér összeállítást, 1884-ben például a fehér mezen piros foltok voltak. Az eredeti összeállítás fehér mez és tengerészkék nadrág volt. Az utóbbi 2003-tól kezdve általában fehér, ez az 1970-es években is előfordult pár szezonban.

A csapat címerén nevének kezdőbetűi láthatók kör alakban felírva, alatta egy kék és egy piors szalag látható. A szalagok Lancashire jelképét, a rózsát váltották, miután a csapat beköltözött a Reebok Stadionba. Kezdetekben a város címere került a mezekre.

Eddigi mezszponzorok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1874–1980: Nem volt szponzor.
  • 1980–1981: Knight Security.
  • 1981–1982: Bolton Evening News.
  • 1982–1983: TSB.
  • 1983–1986: HB Electronics.
  • 1986–1990: Normid Superstore.
  • 1990–jelenleg: Reebok.

Elérhetőségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sikerlista[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Football League War Cup győztes: 1945
  • Football League War Cup North győztes: 1945
  • FA Premier League Asia Trophy győztes: 2005
  • Peace Cup ezüstérmes: 2007

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bolton Wanderers FC témájú médiaállományokat.