Chelsea FC

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Chelsea Football Club
Chelsea FC.png
Csapatadatok
Teljes csapatnév Chelsea Football Club
Becenév The Blues (A Kékek),
Pensioners (Nyugdíjasok)
Székhely Fulham Road, London, Anglia
Alapítva 1905. március 10.
Klubszínek kék
Stadion Stamford Bridge
Vezetőedző Portugál José Mourinho
Elnök USA Bruce Buck
Bajnokság Premier League
Nemzeti sikerek
angol Bajnokcsapat 4 alkalommal
angol Kupagyőztes 7 alkalommal
angol Szuperkupa-győztes 4 alkalommal
angol Ligakupa-győztes 4 alkalommal
Nemzetközi sikerek
Uefacl.gif Bajnokok ligája 1 alkalommal
Uefacup.gif EL 1 alkalommal
Uefasupercup.gif UEFA-szuperkupa 1 alkalommal
Coppacoppe black.png KEK 2 alkalommal
Statisztika
Legtöbb mérkőzés 795, Ron Harris
Legtöbb gól 251, Frank Lampard
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik
Hivatalos honlap
Chelsea Football Club honlapja

A Chelsea Football Club , röviden Chelsea FC egy profi angol labdarúgóklub, székhelye Nyugat-Londonban, Fulhamben található. 1905-ben alapították, jelenleg az FA Premier League-ben szerepel. Az angol labdarúgóklub a legtöbb szezont töltötte az első osztályban. A klub hazai mérkőzéseit alapítása óta a Stamford Bridge-en játssza, mely 41 837 férőhelyes. A Chelsea első nagy sikerét 1955-ben érte el, amikor megnyerte a bajnokságot. A gárda összességében négyszeres angol bajnok, hétszeres FA-kupa, négyszeres Angol Ligakupa és szintén négyszeres FA Community Shield győztes. Európai szinten kétszeres KEK győztes, egyszeres Európa-liga, illetve az első londoni klub, amely megnyerte a Bajnokok Ligáját.[1][2]

A klub hagyományos mezszíne a kék felső és alsó, valamint a fehér sportszár. A klub címere az évek során sokszor megváltozott,a jelenlegiben egy pálcát tartó kék címeroroszlán látható. 2012-ben a Forbes magazin szerint a Chelsea a hetedik legértékesebb klub a világon.[3][4] 2003 óta a klub az orosz milliárdos, Roman Abramovics tulajdonában van.[5]

Klubtörténet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Chelsea FC első csapata 1905 szeptemberében.

1904-ben Gus Mears megszerezte a Stamford Bridge atlétikai stadiont, azonban ő futballpályaként szerette volna használni. Bérlését Fulham közelében elutasították, így Mears úgy döntött, saját klubot alapít, mely használni fogja majd a stadiont. Mivel már létezett egy Fulham nevű klub, olyna nevek kerültek szóba, mint Kensington FC, Stamford Bridge FC és London FC. Végül Chelsea néven alakult meg a gárda 1905. március 10-én a Felkelő nap pubban (napjainkban Hentesek csapdája), mely a Fulham Road bejáratával szemben található meg, és elindulhatott a másodosztályban.[6][7]

A klub a második szezonjában már feljutott az első osztályba. 1915-ben bejutottak az FA-kupa döntőjébe, ott azonban a Sheffield United csapatától vereséget szenvedtek az Old Traffordon.1920-ban harmadikak lettek a bajnokságban, legjobb helyezésüket eddig elérve.[8] A Chelsea ezek után nagy szurkolói tömegeket és híres játékosokat vonzott a sikerek láttán, azonban a két világháború között nem tudott a csapat trófeát nyerni.[9][10] A háború után a korábban az Arsenalban játszó Ted Drake lett a Chelsea edzője 1952-ben. Az ő edzősködése idején javultak a fiatalok edzései, a stadiont újjáépítették, így nagyobb nézőszámban látogathattak ki meccsekre. Végül az 1954-1955-ös szezonban Drake győzelemre vezette csapatát, így a Chelsea elkönyvelhette első bajnoki győzelmét. A következő szezonban az UEFA, az Európai Labdarúgó-szövetség létrehozta a legjobb bajnokcsapatnak járó trófeát, a BEK-et (napjainkban Bajnokok Ligája), azonban az angol vezetőség a klub indulását teljesen ellenezte, így nem indultak el az európai porondon.[11] A Chelseat ezek után sikertelen éra jellemezte, a következő szezonban a táblázat közepén végeztek a bajnokságban. 1961-bne Drake lemondott, helyére a klub korábbi játékosmenedzsere, Tommy Docherty lépett.

A Chelsea teljesítménye a bajnokságban 1905-től 2008-ig.

Docherty teljesen más csapatot rakott össze, az ő időszakát sikerek jellemezték, az 1964-65-ös szezonban megnyerték a bajnokságot, illetve bejutottak az FA-kupa és a Ligakupa döntőjébe, ott azonban elmaradt a győzelem.[12] Három szezont követően a kupaküzdelmek során az elődöntőig meneteltek, ezt követően Docherty utódja Dave Sexton lett. Az ő edzősködése során a gárda elhódította az FA-kupát, miután fő riválisát a Leeds Unitedet 2-1-re legyőzte a döntőben. Ezt követően megnyerrték aKEK kiírását is, a Real Madrid csapata ellen Athénban.

Az 1970-es és 1980-as éveket válságos évtizedek jellemezték. A klub nem tudta miből fenntartani a stadionját, a kiemelkedő játékosokat ezért eladták, ezt követően a csapat kiesett a másodosztályba.[13] További problémákat okoztak a szurkolók lázadásai.[14] 1982-ben szerencsés fordulat következett be, Ken Bates ugyanis potom 1 fontért vásárolta meg a klubot, a stadiont ingatlanfejlesztőknek eladta, felmerült, hogy végleg elveszítik otthonukat a klub játékosai.[15] A csapat ezután kiesett a harmadosztályba is, azonban 1983-ban a klub igazgatója, John Neal meggyőző csapatot rakott össze. A gárdának sikerült feljutnia a másodosztályba ebben a szezonban, majd az első osztályba ismét feljutottak, miután diadalmaskodtak az 1988-1989-es szezonban.

A Chelsea játékosai ünneplik a 2011–2012-es UEFA-bajnokok ligája győzelmüket.

A későbbiekben Bates, a tulajdonos, úgy döntött, alkut köt azokkal a bankokkal, akik az ingatlan fejlesztőt képviselik, így felvásárolhatja a stadiont.[16] Azonban nem járt sikerrel, a tőzsdén ugyanis csődbe vitte a csapatot. A Chelsea meggyőzően teljesített az első osztályban, bár a bajnokságot nem nyerte meg, többek között bejutott az 1994-es FA-kupa döntőjébe. Ezután a klub menedzsere a csapat korábbi híres labdarúgója, Ruud Gullit lett 1996-ban. Céljának azt tűzte ki, hogy a gárda nemzetközi szinten is érjen el sikereket. Később célja valóra vált, 1998-ban ugyanis a csapat bejutott a KEK döntőjébe, bár győzni nem tudott. Korábban, 1997-ben Gianluca Vialli edzősködése vezetésével a klub megnyerte az FA-kupát, majd először indulhatott el a Bajnokok Ligájában az 1999-2000-es szezonban. Ezt követően Viallit Claudio Ranieri javára kirúgták, így a Chelsea az ő menedzselése során jutott be a 2002-es FA kupa döntőjébe, illetve 2002-2003-as Bajnokok Ligájába.

2003. júniusában Bates eladta a klubot az orosz milliárdosnak, Roman Abramovicsnak, aki 140 millió fontért vásárolta meg tőle a csapatot.[5] A tulajdonos 100 millió fontot költött új játékosokra, azonban Ranieri nem tudott velük nyerni egyetlen trófeát sem, így őt kirúgták, helyére a portugál José Mourinho került.[17][18] Mourinho az újonnan összerakott csapattal megnyerte az angol bajnokságot 1955-öt követően kétszer (2004–2005,2006–2007)[19] az FA-kupát 2007-ben, és a klub további két Ligakupa győzelemmel gazdagodott (2005, 2007).

2007. szeptemberében Mourinhot Ávrám Grant váltotta,[20] aki bevezette a csapatot a Bajnokok Ligája döntőjébe. A Chelsea tizenegyes párbajban bukta el a párharcot a Manchester United ellen.

A Chelsea FC egyik kezdőcsapata 2012-ben

2009-ben Guus Hiddinket nevezték ki a menedzsernek, aki FA-kupa-győzelemre vezette a Chelseat,[21] őt Carlo Ancelotti követte, aki duplázott: a csapat megnyerte a bajnokságot és az Fa-kupát is. 2011. júniusában Ancelottit kirúgták, őt követte André Villas-Boas, akit a szezon végén elbocsátottak a csapattól.[22] A Chelseat Roberto di Matteo vette át, aki elérte a csapattal az első Bajnokok Ligája győzelmet, és FA-kupát nyert.,[23] Az Allianz Arenában hazai közönség előtt győzték le a Bayern München egyesületét tizenegyesekkel.[24] Di Matteot 2012 novemberében bocsátották el, a helyére Rafael Benítez került.[25] A klub 2013-ban az IFFHS adatai szerint a legjobb európai labdarúgóklub a Barcelona előtt.[26][27]

Stamford Bridge[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Stamford Bridge 1905-ben
Több információért lásd a Stamford Bridge szócikket

A klub stadionja a Stamford Bridge, ahol a Chelsea a megalapítás óta játssza hazai mérkőzéseit. Hivatalosan 1877. április 28-án nyitották meg, az ezt követő 28 év során pedig a London Athletics Club atlétikai versenyeinek szolgált otthonul. 1904-ben Gus és J T Mears megvásárolták, hogy futballpályává alakítsák át a Bridge-et, melyet aztán Archibald Leitch tervezett meg. A stadiont felajánlották a Fulham FC-nek, a visszautasítás azonban arra ösztönözte a tulajdonosokat, hogy saját klubot alapítsanak. Így született meg a Chelsea.

A Stamford Bridge belülről

A harmincas években megépült a déli oldalon a lelátó, ami később a Shed End nevet kapta. A klub története során ez vált a leghangosabb szurkolók törzshelyévé, főként a hatvanas és a hetvenes évektől kezdve. Ebben az időben döntöttek úgy a tulajdonosok, hogy az egész stadiont modernizálják. Az állóhelyeket meg akarták szüntetni és összesen 50 000 férőhelyes lelátókat szerettek volna kialakítani.[28] A munkálatokat az East Stand-en kezdték, a költségek azonban akkorák voltak, hogy az építkezéseket le kellett állítani, a Chelsea ugyanis csődközeli helyzetbe került. Egészen a kilencvenes évek közepéig kellett várni a folytatásra. Ken Batesnek köszönhetően ekkorra már normalizálódott a klub pénzügyi helyzete. A felújítások ismét megkezdődtek, az északi, a nyugati és a déli oldalon a lelátókat átalakították, az állóhelyeket ülőhelyekre cserélve; a Stamford Bridge 2001-re teljesen elkészült. Ma 42 055 férőhelyes és Európa egyik legkorszerűbb stadionja.

Címerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Chelsea első címere (1905–1952)

A klub megalakulása óta ötféle címert használt, bár mindegyik keresztülment kisebb változtatásokon. 1905-ben a legelső címeren egy Chelsea nyugdíjas (Chelsea pensioner) volt látható, amiről a csapat az egyik becenevét is kapta: Pensioners, vagyis Nyugdíjasok. Habár sosem jelent meg a mezeken (viszont a programfüzeteken igen), a címert fél évszázadig használták, egészen 1952-ig. Mikor Ted Drake 1952-ben menedzser lett, átformálta a klub imidzsét; eltávolíttatta a régi címert a programfüzetekből, mivel egy teljesen újat szeretett volna bevezetni.

A klub címere 1953–1986-ig

Amíg az új címer kész nem lett, a csapat egy átmeneti címert használt: a pajzs alakú kék címerben a C.FC betűk voltak láthatóak. Ez csupán egy évig volt használatban. Drake új címerében egy hátranéző, álló kék oroszlán volt, és egy pálcát tartott, körülötte vörös rózsák és focilabdák voltak. Az oroszlán gróf Cadogan címeréből való, aki akkor a klub elnöke volt, a pálca a Westminsteri apátságra utal, a rózsák pedig Anglia nemzeti szimbólumai.[29] Ez volt az első címer, ami már a mezeken is megjelent.

A címer 1986–2005-ig

A klub újra csak 1986-ban váltott címert, mikor új tulajdonosa lett a Chelsea-nek. Az új címerben megmaradt az oroszlán, viszont ez már sokkal egyszerűbb, természethűbb minta volt, mint az előző, és kék helyett sárga volt, de előfordult piros változatban is.

A centenáriumi címer (2005–2006)

Körülötte a korábbi változathoz hasonlóan a C.FC betűk voltak olvashatóak. A címer használatos volt kék címerpajzsban és anélkül is.

A 2005–06-os szezonban ünnepelte a klub fennállásának századik éfordulóját, ennek tiszteletére ismét új címert vezettek be, amiben visszatértek a Ted Drake által terveztetett címer elemei, a kék pálcatartó oroszlán és a körülötte levő rózsák, labdák, amik a szezon végén aranyszínűről ismét vörösre változtak.[30]

Mezek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
A Chelsea első meze (1905- kb. 1912)

A csapat mindig kék mezt viselt, habár kezdetben a jelenleginél világosabb árnyalatúbbat, és a maival ellentétben fehér nadrágot és sötétkék zoknit. A világoskék színt a klub akkori elnökének, Earl Cadogan-nak a lovaglóruhájáról vették át. A világoskék mez nem volt hosszú életű, 1912 körül felváltotta a királykék változat. Mikor Tommy Docherty az 1960-as évek elején menedzser lett, ismét megváltoztatta a mezt: a nadrágot kékre, a sportszárt fehérre cserélte. Szerinte ezek a színek egyedülkállóvá tették a csapatot, mivel egy nagy klub sem használta ezt a színösszeállítást. Ezt a felszerelést először az 1964–65-ös szezonban viselték.

Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
Idegenbeli mez 2007–08-ban

A Chelsea hagyományos idegenbeli színei a sárga és a fehér kék szegéllyel, de mint a legtöbb csapatnál, náluk is voltak kivételek. Az első idegenbeli mez fekete-fehér csíkos volt, de egy mérkőzésen, az 1966-os FA-kupa elődöntőn az olasz Internazionale csapatához hasonlóan kék-fekete csíkos mezt viseltek. A hatvanas években, állítólag a magyar futball előtt tisztelegve, piros felsőben, fehér nadrágban, és zöld sportszárban is játszottak.[forrás?] Voltak azonban mentazöld (az 1980-as években), piros-fehér kockás (az 1990-es évek elején), valamint szürke-narancssárga (az 1990-es évek közepén) idegenbeli mezek is.[31] A 2007–08-as szezonban neonzöld, fekete csíkokkal ellátott idegenbeli mezt használtak.[32] Az Adidas három csíkja fekete, ami végigfut a mez ujján. A nadrág fekete, ugyanúgy, mint a sportszár, viszont néhány mérkőzésen ezek is neonzöld színűek. A csapat címerének háttere ezen a mezen neonzöld, az oroszlán és a kerete pedig fekete a hagyományos kék, fehér, piros és arany színek helyett. A 2006–07-es szezonban harmadik mezt is készíttettek, ami teljesen fehér, kék és fekete szegéllyel.

A Chelsea mezeit 2006-tól az Adidas készíti, a korábbi mezgyártójuk az Umbro volt. Az első mezszponzoruk a Gulf Air volt az 1983–84-es szezonban, majd a Grange Farms, a Bai Lin majd az olasz Simod volt a szponzor, mielőtt a számítógépgyártó Commodore International-lel írtak alá hosszútávú szerződést 1989-ben. A Commodore után 1995–1997-ig a Coors, 1997–2001-ig az Autoglass, és 2001–2005-ig az Emirates Airline szponzorálta a Chelsea-t. A jelenlegi mezszponzor a Samsung Mobile.

Riválisok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Chelsea nem rendelkezik hagyományos riválisokkal, mint például a Mersey-parti rangadó vagy az észak-londoni derbi, mert a nyugat-londoni derbi a Fulham és a Queens Park Rangers ellen nem volt annyira népszerű, az évek során a klubok között ugyanis osztálykülönbségek voltak. 2004-ben a Planetfootball.com által készített felmérés szerint a Chelsea szurkolók fő riválisuknak tartják (sorrendben): az Arsenalt, a Tottenham Hotspurt és a Manchester Unitedet.[33] A Tottenham ellen az 1967-es FA-kupa döntője óta vette kezdetét a rivalizálás, mivel a két klub között ez volt az első kupadöntő. Emelett a Chelsea FC–Leeds United AFC-rangadó nyúlik vissza a múltba, az 1960-as és 70-es években a Leeds Uniteddal több szép és fontos mérkőzést játszott a klub, többek között az 1970-es FA-kupa döntőjét.[34] Jelenleg a Liverpool ellen éleződött ki a rivalizálás a sok kupamérkőzés során.[35]

Chelsea Ladies[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Chelsea csapatának is van női labdarúgó csapata, a Chelsea Ladies. 2004 óta tagja a férfi csapatnak,[36] és részese a klub fejlesztési programjának. A csapat a Imperial Fields-ben játssza hazai mérkőzéseit és a Isthmian League-ben szereplő Tooting & Mitcham United csapatával használja közösen.[37] A klub megnyerte a Surrey County kupát 2003, 2004, 2006, 2007, 2008, 2009 és 2010-ben is,[38] és mivel a 2004-05-ös Southern Division-t megnyerték, így feljutottak a Premier Division-ba. A 2009-10-es szezonban a 3. helyen végeztek a Premier League-ben, ami a klub eddigi legnagyobb sikere. 2010-ben tagja volt a nyolc alapító csapatnak, akik létrehozták a FA Women's Super League-t.[39] John Terry a csapat elnöke, aki a férfi klub jelenlegi csapatkapitánya.[40]

Magyar vonatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Chelsea FC eddig öt alkalommal lépett pályára magyar csapat ellen, barátságos mérkőzéseken. 1906 májusában Európában túrázott a frissen megalakult Chelsea FC, és három mérkőzést Budapesten játszottak. A BTC ellen 4-0-ra, a MAC ellen 6-0-ra, míg az FTC ellen 3-1-re nyertek [41] az angolok. 1954 decemberében látogatott a Stamford Bridge-re az akkor épp "Vörös Lobogónak" hívott, válogatott klasszisokkal felálló MTK. A meccs 2-2-es döntetlent hozott, a gólokat Stubbs, Bentley, illetve Hidegkuti Nándor és Palotás szerezték. 1963. december 11-én még egyszer megmérkőzött egymással a két kék csapat. A 6.037 néző előtt lejátszott meccsen 2-0-s Chelsea győzelem született, a gólokat Mortimore és Venables szerezték.

A Chelsea FC felnőtt csapatában magyar játékos eddig még nem szerepelt.

A magyar NB1-ben két olyan játékos szerepel(t), aki a Chelsea FC játékosa is volt: a Győri ETO grúz válogatott légiósa, Rati Alekszidze, illetve a Videoton FC portugálja, Filipe Oliveira. Aleksidze 2000–2002 között volt a Chelsea felnőtt keretének tagja, ez idő alatt 3 meccsen lépett pályára, mindháromszor csereként. Gólt nem szerzett. Oliveira 2002-2006 között volt Chelsea kerettag, de csak 5 meccsen lépett pályára.

A Chelsea egykori holland edzője, Henk Ten Cate (a 2007/2008-as szezonban Avram Grant segítőjeként dolgozott a Chelsea-nél) karrierje korábbi időszakában, az 1999/2000-es szezonban az MTK vezetőedzője volt.

Szakmai stáb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Poszt Személyzet
Vezetőedző Portugália José Mourinho
Vezetőedző-asszisztens Anglia Steve Holland
Vezetőedző-asszisztens Anglia Eddie Newton
Sportigazgató Nigéria Michael Emenalo
Kapusedző Franciaország Christophe Lollichon
Erőnléti edző Anglia Chris Jones
Tartalékcsapat edző Anglia Dermut Drummy
Ifjúsági csapat edző Anglia Adrian Viveash
Csapatorvos Spanyolország Paco Biosa
Csapatorvos Spanyolország Eva Carneiro
Játékosmegfigyelő Anglia Mick McGiven
Akadémia menedzser Anglia Neil Bath
Mérkőzés elemző Anglia James Melbourne

Játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékoskeret[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2014. július 24. szerint:
A játékosok adatai a Wikipedia oldalukról származik.
Szám Poszt Név Szül. dát./Kor Vál. Gólok Klub
1 K Petr Čech 1982. május 20. (32 éves) 326 0 Csehország Csehország
13 K Thibaut Courtois 1992. május 11. (22 évesen) 0 0 Belgium Belgium
23 K Mark Schwarzer 1972. október 6. (42 éves) 4 0 Ausztrália Ausztrália
2 V Branislav Ivanović 1984. február 22. (30 éves) 177 16 Szerbia Szerbia
3 V Filipe Luís 1985. augusztus 9. (29 éves) 0 0 Brazília Brazilia
5 V Kurt Zouma 1994. október 27. (19 éves) 0 0 Franciaország Franciaország
24 V Gary Cahill 1985. december 19. (28 éves) 66 4 Anglia Anglia
26 V John Terry Csapatkapitány 1980. december 7. (33 éves) 421 34 Anglia Anglia
28 V César Azpilicueta 1989. augusztus 28. (25 éves) 56 0 Spanyolország Spanyolország
31 V Andreas Christensen 1996. április 10. (18 éves) 0 0 Dánia Dánia
4 KP Cesc Fàbregas 1987. május 4. (26 évesen) 0 0 Spanyolország Spanyolország
6 KP Nathan Aké 1995. február 18. (19 éves) 4 0 Hollandia Hollandia
7 KP Ramires 1987. március 24. (27 éves) 124 13 Brazília Brazília
8 KP Oscar 1991. szeptember 9. (23 éves) 67 12 Brazília Brazília
10 KP Eden Hazard 1991. január 7. (22 évesen) 69 27 Belgium Belgium
12 KP John Obi Mikel 1987. április 22. (27 éves) 206 2 Nigéria Nigéria
16 KP Marco van Ginkel 1992. december 1. (21 éves) 2 0 Hollandia Hollandia
17 KP Mohamed Salah 1992. június 15. (22 éves) 10 4 Egyiptom Egyiptom
21 KP Nemanja Matić 1988. augusztus 1. (26 éves) 19 0 Szerbia Szerbia
22 KP Willian 1988. augusztus 9. (26 éves) 25 4 Brazília Brazília
11 CS Didier Drogba 1978. március 11. (36 évesen) 226 100 Elefántcsontpart Elefántcsontpart
14 CS André Schürrle 1990. november 6. (23 éves) 30 8 Németország Németország
19 CS Diego Costa 1988. október 7. (25 évesen) 0 0 Spanyolország Spanyolország
- CS Loïc Rémy 1987. január 2. (27 éves) 0 0 Franciaország Franciország

Kölcsönben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Poszt Név
18 Nigéria KP Victor Moses (a Stoke City-nél 2015 június 30-ig)
33 Csehország V Tomáš Kalas (a 1. FC Köln-nél 2015 június 30-ig)
- Anglia V Ryan Bertrand (a Southampton-nál 2015 június 30-ig)
- Spanyolország KP Oriol Romeu (a VfB Stuttgart-nál 2015 június 30-ig)
- Brazília V Wallace (az Vitesse-nél 2015 június 30-ig)
- Belgium KP Thorgan Hazard (a Borussia Mönchengladbach -nál 2015 június 30-ig)
- Burkina Faso KP Bertrand Traoré (a Vitesse-nél 2015 június 30-ig)
- Chile KP Cristián Cuevas (a Universidad de Chile-nél 2015 június 30-ig)
- Brazília CS Lucas Piazon (az Eintracht Frankfurt-nál 2015 június 30-ig)
- Horvátország CS Mario Pašalić (a Elche-nál 2015 június 30-ig)
- Spanyolország V Kenneth Omeruo (a Middlesbrough-nél 2015 június 30-ig)
- Franciaország KP Gaël Kakuta (a Rayo Vallecano-nál 2015 június 30-ig)
- Németország KP Marko Marin (a Fiorentina-nál 2015 június 30-ig)
- Ghána KP Christian Atsu (a Everton-nál 2015 június 30-ig)
- Anglia KP Josh McEachran (a Vitesse-nél 2015 június 30-ig)
- Spanyolország CS Fernando Torres (az AC Milannál)

Az Év Játékosa (1967–2014)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelentős játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Menedzserek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Indulók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kékek himnusza a "Blue Is The Colour" kezdetű dal, amit 1972-ben írtak meg a Ligakupa döntőre. Ugyanebben az évben már az angol kislemezlista 5. helyén is állt.
A szövege:

Blue Is The Colour…

Blue is the colour, football is the game
We're all together and winning is our aim
So cheer us on through the sun and rain
Cos Chelsea, Chelsea is our name.

Here at the Bridge, whether rain or fine
We can shine all the time
Home or away, come and see us play
You're welcome any day.

Blue is the colour, football is the game
We're all together and winning is our aim
So cheer us on through the sun and rain
Cos Chelsea, Chelsea is our name.

Come to the Shed and we'll welcome you
Wear your blue and see us through
Sing loud and clear until the game is done
Sing Chelsea everyone

Blue is the colour, football is the game
We're all together and winning is our aim
So cheer us on through the sun and rain
Cos Chelsea, Chelsea is our name.

Blue is the colour, football is the game
We're all together and winning is our aim
So cheer us on through the sun and rain
Cos Chelsea, Chelsea is our name.

Szurkolók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres Chelsea-szurkolók:[42]

Sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arjen Robben és Petr Čech a bajnoki serleggel 2006-ban
A 2007-es Ligakupa-győzelem

Statisztikák, rekordok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jelenlegi játékosok közt Frank Lampard játszott a legtöbb mérkőzésen, és ő a gólkirály is.

A Chelsea-ben a legtöbb mérkőzést egy korábbi csapatkapitány, Ron Harris játszotta, aki 795 mérkőzésen lépett pályára a csapatban 1961 és 1980 között. Ezt a rekordot a közeljövőben senki sem dönti meg: Harris-t Frank Lampard követi 380 mérkőzéssel.[44] A Chelsea kapusai közt Peter Bonetti játszott a legtöbb mérkőzésen: 729-en 1959 és 1979 között. A francia Marcel Desailly a csapat legtöbb válogatottsággal rendelkező játékosa: 116-szor lépett fel a francia válogatottban.

Frank Lampard a csapat gólkirálya, 2001-től kezdődően 203 gólt szerzett. A rekordot megtörő 203. gólját a 2012-13-as Aston Villa elleni 2-1-es Lampard duplájával megnyert bajnoki mérkőzésen szerezte. Ezzel letaszította a trónról Bobby Tambling-et aki 1970 óta 202 góllal tarotta a legtöbb gólt szerzett játékos címét a Chelsea-ben. További hét játékos szerzett több mint 100 gólt: Bobby Tambling (1959-1970), George Hilsdon (1906–12), George Mills (1929–39), Roy Bentley (1948–56), Jimmy Greaves (1957–61), Peter Osgood (1964–74 és 1978–79) és Kerry Dixon (1983–92). Dixon az egyetlen játékos a klub eddigi történetében 193 góllal, aki Tambling rekordjához közel járt. Greaves tartja a rekordot az egy szezonban elért gólok számában: az 1960-61-es idényben 43 gólt szerzett. Lampard a klub jelenlegi gólkirálya.[44]

A Chelsea legnagyobb hazai nézőszáma hivatalosan 82 905 volt, 1935. október 12-én az Arsenal ellen az elsőosztályban. Ennek ellenére a Gyinamo Moszkva elleni barátságos mérkőzés felbecsült nézőszáma 1945. november 13-án 100 000 felett volt.[45] Ez a rekord a jövőben várhatóan nem fog megdőlni: a stadion jelenleg 42 055 fő befogadására képes.

A Chelsea számos rekordot tart Angliában és Európában egyaránt. A bajnokságban ők szerezték a legtöbb pontot egy szezonban (95-öt), ők kapták a legkevesebb gólt egy szezonban (5-öt), 15 egymás utáni mérkőzésen nem kaptak gólt, 30 mérkőzést nyertek meg egy szezonban, és ők tartják a legtöbb kapott gól nélküli mérkőzés rekordját is egy szezonban (28 mérkőzés); mindezt a 2004-05-ös idényben sikerült elérniük.[46] 2010-ben újabb rekordot döntött a csapat, egy szezonon belül szerzett 103 góljával.

A csapat 21–0-s összesítésű győzelme a Jeunesse Hautcharage ellen a Kupagyőztesek Európa-kupája 197172-es kiírásában rekord az európai kupaporondon.[47] Roberto di Matteo szerezte az FA-kupa történetének 2. leggyorsabb gólját egy Middlesbrough elleni döntőben a Wembley-ben 1997-ben: a 42 másodpercben szerzett gólt, a Chelsea 2–0-ra nyerte meg a döntőt. Ezt Louis Saha döntötte meg a 2009-es sorozat döntőjében, épp a Chelsea ellen.[48] Az angol élvonalban a Chelsea tartja a hazai pályán leghosszabb idejű veretlenségi sorozat rekordját. A korábbi csúcstartó a Liverpool volt 63 mérkőzéssel (1978–1980), ezt a rekordot 2007. augusztus 12-én döntötték meg.[49] Veretlenségi sorozatuk 2008. október 26-án ért véget, mikor a Liverpooltól szenvedtek 1–0-s vereséget a Bridge-en.[50]

A Chelsea volt az első angol klub (az Arsenallal együtt), akik számozott mezben játszottak (először 1928. augusztus 25-én a Swansea Town ellen).[51] Ők voltak az elsők Angliában, akik repülőgéppel utaztak egy idegenbeli mérkőzésre, mikor 1957. április 19-én a Newcastle United otthonába látogattak; valamint az első élvonalbeli csapat, akik vasárnap játszottak mérkőzést, mikor a Stoke City-vel játszottak 1974. január 27-én. 1999. december 26-án addig egyedüli csapatként egy teljesen külföldi játékosokból álló kerettel játszottak a Premier League-ben a Southampton ellen.[52] 2007. május 19-én első csapatként az új Wembley stadionban megnyerték az FA-kupát; ők voltak azok is, akik a régi Wembley-ben nyerték meg ezt a kupát.[53]

86 mérkőzéses hazai veretlenségi sorozat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angol rekord négy és fél évre nyúlik vissza. Az utolsó vereséget a Stamford Bridge-en 2004. február 21-én szenvedte el a csapat, mikor az Arsenal tudta őket legyőzni 2–1-re. A sorozatot a Liverpool törte meg 2008. október 26-án egy 1–0-s győzelemmel. A 86 hazai mérkőzésből 62 győzelem, 24 döntetlen. Összesen 175 hazai gól született ezeken a mérkőzéseken, a vendég csapatok 44-et szereztek. A sorozat első gólját Eiður Guðjohnsen lőtte, az utolsót Nicolas Anelka. Négy menedzser ült a rekord során a kispadon: Claudio Ranieri (6 mérkőzés), Avram Grant (16 mérkőzés), José Mourinho (60 mérkőzés) és Luiz Felipe Scolari (4 mérkőzés). A legnagyobb győzelem 6–0 volt a Manchester City ellen 2007-ben, a Derby County együttesének is 6 gólt lőtt a csapat ugyanebben az évben. Öt gólt szereztek két alkalommal, négyet 12-szer.[54]

Játékosok statisztikái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbi táblázatban azok a játékosok szerepelnek, akik 300-nál több mérkőzésen játszottak a Chelsea-ben. A lista a tétmérkőzéseket és a csereként játszott mérkőzéseket tartalmazza. A félkövérrel írt játékosok ma is a csapat tagjai.
Frissítve 2014. július 25-én.

Név Időszak Mérkőzések Gólok
1 Ron Harris 1961–1980 795 14
2 Peter Bonetti 1959–1979 729 0
3 Frank Lampard 2001–2014 648 136
4 John Terry 1998– 621 36
5 John Hollins 1963–75 & 1983–84 592 64
6 Petr Čech 2004- 478 0
7 Dennis Wise 1990–2001 445 76
8 Steve Clarke 1987–1998 421 10
9 Kerry Dixon 1983–1992 420 193
10 Eddie McCreadie 1962–1974 410 5
11 John Bumstead 1976–1991 409 44
12 Ken Armstrong 1946–1957 402 30
13 Peter Osgood 1964–74 & 1978–79 380 150
14 Charlie Cooke 1966–72 & 1974–78 373 30
15 George Smith 1921–1932 370 0
16 Bobby Tambling 1958–1970 370 202
17 Roy Bentley 1948–1956 367 150
18 John Harris 1945–1956 364 14
19 Harold Miller 1923–1939 363 44
20 Frank Blunstone 1953–1964 347 54
21 Colin Pates 1979–1988 346 10
22 Marvin Hinton 1963–1976 344 4
23 Peter Houseman 1962–1975 343 39
24 Jack Harrow 1911–1926 333 5
25 Tommy Law 1925–1939 319 19
26 Gary Locke 1972–1982 317 4
27 Micky Droy 1970–1985 313 19
28 Graeme Le Saux 1987–1993 és 1997–2003 312 16
29 Gianfranco Zola 1996–2003 312 80
30 Jackie Crawford 1923–1934 308 27
31 Bob McNeil 1914–1927 307 32

Legjobb gólszerzők szezononként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szezon Név Bajnokság Gólok
1905–06 Frank Pearson Second Division 18
1906–07 George Hilsdon Second Division 27
1907–08 George Hilsdon First Division 24
1908–09 George Hilsdon First Division 25
1909–10 Jimmy Windridge First Division 6
1910–11 Bob Whittingham Second Division 30
1911–12 Bob Whittingham Second Division 26
1912–13 Vivian Woodward First Division 10
1913–14 George Biswell / Harold Halse First Division 10
1914–15 Bob Thomson First Division 12
1919–20 Jack Cock First Division 21
1920–21 Jack Cock First Division 12
1921–22 Jack Cock First Division 13
1922–23 Harry Ford / Buchanan Sharp First Division 10
1923–24 Andrew Wilson First Division 5
1924–25 William Whitton Second Division 16
1925–26 Bob Turnbull Second Division 29
1926–27 Bob Turnbull Second Division 17
1927–28 Jimmy Thompson Second Division 25
1928–29 George Biswell / Andrew Wilson Second Division 9
1929–30 George Mills Second Division 14
1930–31 Hughie Gallacher First Division 14
1931–32 Hughie Gallacher First Division 24
1932–33 Hughie Gallacher First Division 19
1933–34 George Mills First Division 14
1934–35 Dick Spence First Division 19
1935–36 Joe Bambrick First Division 15
1936–37 George Mills First Division 22
1937–38 George Mills First Division 13
1938–39 Joe Payne First Division 17
1946–47 Tommy Lawton First Division 26
1947–48 Ken Armstrong / Bobby Campbell First Division 11
1948–49 Roy Bentley First Division 20
1949–50 Roy Bentley / Hugh Billington First Division 17
1950–51 Roy Bentley First Division 8
1951–52 Roy Bentley / Jimmy D'Arcy First Division 12
1952–53 Roy Bentley First Division 12
1953–54 Roy Bentley First Division 21
1954–55 Roy Bentley First Division 21
1955–56 Roy Bentley First Division 14
1956–57 John McNichol / Ron Tindall First Division 10
1957–58 Jimmy Greaves First Division 22
1958–59 Jimmy Greaves First Division 32
1959–60 Jimmy Greaves First Division 29
1960–61 Jimmy Greaves First Division 41
1961–62 Bobby Tambling First Division 20
1962–63 Bobby Tambling Second Division 35
1963–64 Bobby Tambling First Division 17
1964–65 Barry Bridges First Division 20
1965–66 George Graham First Division 17
1966–67 Bobby Tambling First Division 21
1967–68 Peter Osgood First Division 16
1968–69 Bobby Tambling First Division 17
1969–70 Peter Osgood First Division 23
1970–71 Keith Weller First Division 13
1971–72 Peter Osgood First Division 18
1972–73 Chris Garland / Peter Osgood First Division 11
1973–74 Tommy Baldwin First Division 9
1974–75 Ian Hutchinson First Division 7
1975–76 Ray Wilkins Second Division 11
1976–77 Steve Finnieston Second Division 24
1977–78 Tommy Langley First Division 11
1978–79 Tommy Langley First Division 15
1979–80 Clive Walker Second Division 13
1980–81 Colin Lee Second Division 15
1981–82 Clive Walker Second Division 16
1982–83 Mike Fillery Second Division 9
1983–84 Kerry Dixon Second Division 28
1984–85 Kerry Dixon First Division 24
1985–86 Kerry Dixon / David Speedie First Division 14
1986–87 Kerry Dixon First Division 10
1987–88 Gordon Durie First Division 12
1988–89 Kerry Dixon Second Division 25
1989–90 Kerry Dixon First Division 20
1990–91 Gordon Durie First Division 12
1991–92 Dennis Wise First Division 10
1992–93 Mick Harford / Graham Stuart Premier League 9
1993–94 Mark Stein Premier League 13
1994–95 John Spencer Premier League 11
1995–96 John Spencer Premier League 13
1996–97 Gianluca Vialli Premier League 9
1997–98 Tore André Flo/Gianluca Vialli Premier League 11
1998–99 Gianfranco Zola Premier League 13
1999–2000 Gustavo Poyet / Tore André Flo Premier League 10
2000–01 Jimmy Floyd Hasselbaink Premier League 23
2001–02 Jimmy Floyd Hasselbaink Premier League 23
2002–03 Gianfranco Zola Premier League 14
2003–04 Jimmy Floyd Hasselbaink Premier League 13
2004–05 Frank Lampard Premier League 13
2005–06 Frank Lampard Premier League 16
2006–07 Didier Drogba Premier League 20
2007–08 Frank Lampard Premier League 10
2008–09 Nicolas Anelka Premier League 19
2009–10 Didier Drogba Premier League 29
2010–11 Florent Malouda Premier League 13
2011–12 Frank Lampard / Daniel Sturridge Premier League 11
2012–13 Frank Lampard Premier League 15
2013–14 Eden Hazard Premier League 14

Mérkőzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első…[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Győzelmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Döntetlenek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vereségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gólok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pontok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Legtöbb pont egy szezonban (3 pont/győzelem) – 99, 42 mérkőzésen, másodosztály, 1988–89.
  • Legkevesebb pont egy szezonban (3 pont/győzelem) – 42, 42 mérkőzésen, első osztály, 1987–88.
  • Legtöbb pont egy szezonban (2 pont/győzelem) – 57, 38 mérkőzésen, másodosztály, 1906–07.
  • Legkevesebb pont egy szezonban (2 pont/győzelem) – 20, 42 mérkőzésen, első osztály, 1978–79.

Kapott gól nélkül[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Legtöbb kapott gól nélküli mérkőzés egy szezonban – 34, 59 mérkőzésen, (2004–05)
  • Legkevesebb kapott gól nélküli mérkőzés egy szezonban – 2, 47 mérkőzésen, (1960–61)
  • Legtöbb kapott gól nélküli bajnoki mérkőzés egy szezonban – 25, 38 mérkőzésen, FA Premier League, 2004–05
  • Legkevesebb kapott gól nélküli bajnoki mérkőzés egy szezonban – 1, 42 mérkőzésen, elsőosztály, 1960–61
  • Legtöbb kapott gól nélküli tétmérkőzés egy szezonban – 10, 2004. december 18.2005. február 12.

Kapusok

  • Legtöbb kapott gól nélkülki mérkőzés – 208, Peter Bonetti (1959–79)
  • Legtöbb kapott gól nélküli mérkőzés egy szezonban – 28, Petr Čech (2004–)
  • Legtöbb kapott gól nélküli tétmérkőzés – 9, William Foulke, (1905–06)

Átigazolások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Chelsea etch new name on trophy”, Union of European Football Associations, 2012. május 19. (Hozzáférés ideje: 2012. május 20.) 
  2. Chelsea win breaks London duck”, Union of European Football Associations, 2012. május 20. (Hozzáférés ideje: 2012. május 20.) 
  3. Schwartz, Peter J.: Manchester United Again The World's Most Valuable Soccer Team. Forbes Magazine, 2012. április 18. (Hozzáférés: 2012. május 5.)
  4. Manchester United still the world's richest football club – Forbes”, BBC News, British Broadcasting Corporation, 2012. április 19. (Hozzáférés ideje: 2012. május 5.) 
  5. ^ a b Russian businessman buys Chelsea”, BBC Sport, British Broadcasting Corporation, 2003. július 2. (Hozzáférés ideje: 2007. február 11.) 
  6. Glanvill. Chelsea FC: The Official Biography (2006) 
  7. Team History – Introduction. Chelsea F.C. official website. (Hozzáférés: 2011. május 11.)
  8. Team History – 1905–29. Chelsea F.C. official website. (Hozzáférés: 2012. május 7.)
  9. Between the Wars – Big Names and Big Crowds. Chelsea F.C. official website. (Hozzáférés: 2012. május 7.)
  10. Brian Glanville. „Little sign of change for Chelsea and their impossible dreams”, The Times, 2004. január 10. (Hozzáférés ideje: 2009. március 15.)  Sablon:Registration required
  11. Brian Glanville. „The great Chelsea surrender”, The Times, 2005. április 27. (Hozzáférés ideje: 2006. december 29.) 
  12. Glanvill, Rick. Chelsea FC: The Official Biography – The Definitive Story of the First 100 Years. Headline Book Publishing Ltd (2006). ISBN 978-0-7553-1466-9 
  13. Glanvill. Chelsea FC: The Official Biography, 84–87. o (2006) 
  14. Glanvill. Chelsea FC: The Official Biography, 143–157. o (2006) 
  15. Glanvill. Chelsea FC: The Official Biography, 89–90. o (2006) 
  16. Glanvill. Chelsea FC: The Official Biography, 90–91. o (2006) 
  17. Chelsea sack Ranieri”, BBC Sport, British Broadcasting Corporation, 2004. június 1. (Hozzáférés ideje: 2012. május 20.) 
  18. Chelsea appoint Mourinho”, BBC Sport, British Broadcasting Corporation, 2004. június 2. (Hozzáférés ideje: 2012. május 20.) 
  19. Matt Barlow. „Terry Eyes Back-to-Back Titles”, Sporting Life, 2006. március 12.. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2007. január 22.) 
  20. Chelsea name Grant as new manager”, BBC Sport, British Broadcasting Corporation, 2007. szeptember 20. (Hozzáférés ideje: 2007. szeptember 21.) 
  21. Chelsea 2–1 Everton”, BBC Sport, British Broadcasting Corporation, 2009. május 30. (Hozzáférés ideje: 2009. június 1.) 
  22. Andre Villas-Boas confirmed as Chelsea manager”, BBC Sport, British Broadcasting Corporation, 2011. június 22. (Hozzáférés ideje: 2011. június 22.) 
  23. McNulty, Phil. „Chelsea 2–1 Liverpool”, BBC Sport, British Broadcasting Corporation, 2012. május 5. (Hozzáférés ideje: 2012. május 20.) 
  24. McNulty, Phil. „Bayern Munich 1–1 Chelsea (aet, 4–3 pens)”, BBC Sport, British Broadcasting Corporation, 2012. május 19. (Hozzáférés ideje: 2012. május 20.) 
  25. Rafael Benitez replaces Roberto Di Matteo as Chelsea manager”, BBC Sport, British Broadcasting Corporation, 2012. november 21. (Hozzáférés ideje: 2013. január 14.) 
  26. Chelsea are the best team in the world”, Mirror, Mirror Online, 2013. március 5. (Hozzáférés ideje: 2013. március 5.) 
  27. Club World Rankings - Top 400”, IFFHS, 2013. február 28. (Hozzáférés ideje: 2013. február 28.) 
  28. Stadium History chelseafc.com
  29. National flowers
  30. Chelsea centenary crest unveiled BBC Sport, 2004. november 12.
  31. Chelsea mezek kitclassics.co.uk
  32. Chelsea 07/08 idegenbeli mez – képek soccerlens.com
  33. Football Rivalries: The Complete Results. Planetfootball.com. (Hozzáférés: 2007. január 2.)
  34. Glanvill. Chelsea FC: The Official Biography, 321–325. o (2006) 
  35. Six very modern football rivalries”, TalkSport, 2011. május 19. (Hozzáférés ideje: 2011. május 23.) 
  36. Chelsea Moving On Up. FemaleSoccer.net. (Hozzáférés: 2011. február 20.)
  37. About the Ladies. Chelsea F.C. official website. (Hozzáférés: 2011. február 20.)
  38. Womens Cup. surreyfa.com. (Hozzáférés: 2011. február 20.)
  39. Eight teams successful in Women's Super League bid”, fcbusiness.co.uk, 2010. március 24. (Hozzáférés ideje: 2011. február 20.) 
  40. Leighton, Tony. „John Terry digs deep to rescue Chelsea Ladies after funding cuts”, The Guardian, 2009. október 18. (Hozzáférés ideje: 2011. február 20.) 
  41. [1]
  42. Celebrity Fans Chelseafc.com
  43. A kupát 2002-ig nevezték Charity Shield-nek.
  44. ^ a b soccerbase.com
  45. A bejáratokat 74 496 főnél zárták be, de több százan jutottak be a stadionba illegálisan. Team History. chelseafc.com
  46. Mourinho proud of battling finish BBC Sport, 2005. május 13.
  47. Cup Winners' Cup Trivia
  48. FA Cup Trivia thefa.com, 2003. május 16.
  49. Chelsea 3-2 Birmingham BBC Sport, 2007. augusztus 12.
  50. Chelsea 0-1 Liverpool. BBC Sport, 2008. október 26
  51. Mezek, mezszámok
  52. Southampton 1–2 Chelsea
  53. Mitchell, Kevin. „Something old, new and Blue”, The Observer, 2007. május 20. (Hozzáférés ideje: 2007. május 20.) 
  54. AFTER THE WHISTLE: 86 GAME SALUTE”, chelseafc.com, 2008. október 27. 

Villas-Boas: Lampard továbbra is kulcsember

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Batty, Clive. Kings of the King's Road: The Great Chelsea Team of the 60s and 70s. Vision Sports Publishing Ltd (2004). ISBN 0-9546428-1-3 
  • Batty, Clive. A Serious Case of the Blues: Chelsea in the 80s. Vision Sports Publishing Ltd (2005). ISBN 1-905326-02-5 
  • Glanvill, Rick. Chelsea FC: The Official Biography – The Definitive Story of the First 100 Years. Headline Book Publishing Ltd (2006). ISBN 0-7553-1466-2 
  • Hadgraft, Rob. Chelsea: Champions of England 1954–55. Desert Island Books Limited (2004). ISBN 1-874287-77-5 
  • Harris, Harry. Chelsea's Century. Blake Publishing (2005). ISBN 1-84454-110-X 
  • Ingledew, John. And Now Are You Going to Believe Us: Twenty-five Years Behind the Scenes at Chelsea FC. John Blake Publishing Ltd (2006). ISBN 1-84454-247-5 
  • Matthews, Tony. Who's Who of Chelsea. Mainstream Publishing (2005). ISBN 1-84596-010-6 
  • Mears, Brian. Chelsea: A 100-year History. Mainstream Sport (2004). ISBN 1-84018-823-5 
  • Mears, Brian. Chelsea: Football Under the Blue Flag. Mainstream Sport (2002). ISBN 1-84018-658-5 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Chelsea FC témájú médiaállományokat.