Atlético de Madrid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Atlético Madrid
500px-Atletico Madrid logo.svg.png
Csapatadatok
Teljes csapatnév Club Atlético de Madrid S.A.D
Becenév Indios,
Los Colchoneros,
Los Rojiblancos,
Los de La Ribera del Manzanares,
Atleti,
El Pupas
Alapítva 1903
Stadion Estadio Vicente Calderón
Vezetőedző Argentin Diego Simeone
Elnök Spanyol Enrique Cerezo
Bajnokság Primera División
Nemzeti sikerek
Spanyol Bajnokcsapat 10 alkalommal
Spanyol Kupagyőztes 10 alkalommal
Spanyol Szuperkupa-győztes 2 alkalommal
Nemzetközi sikerek
Coppacoppe.png KEK 1 alkalommal
Európa-liga 2 alkalommal
UEFA Super Cup.gif UEFA-szuperkupa 2 alkalommal
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli

Az Atlético de Madrid, teljes nevén Club Atlético de Madrid S.A.D. egy spanyol, madridi székhelyű futballklub, mely jelenleg a spanyol első osztályban (Primera División) szerepel. Otthona a Manzanares folyó melletti Vicente Calderón stadion.

Az Atlético 10-szer nyerte meg a spanyol bajnokságot, és ugyanennyiszer a spanyol kupát is. 1962-ben a csapat elhódította Kupagyőztesek Európa-kupáját és 1974-ben megnyerte az Interkontinentális kupát. 2010-ben és 2012-ben is megnyerték az Európa-ligát, majd mindkét évben megnyerték az UEFA-szuperkupát is. Az utóbbi döntőben a kolumbiai Radamel Falcao mesterhármast szerzett. 2013-ban, 17 év után nyerte meg a Spanyol kupát.

Becenevei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az évek során sok becenevet kapott. Például „Los Colchoneros” vagy „Matrackészítők”. Az „Indios” nevet az 1970-es években kapta a szurkolóktól, mert számos dél-amerikai származású játékost játszatott a csapatban.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Athletic Club de Madrid[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A klubot 1903. április 26-án alapította 3 baszk tanuló, az Athletic Bilbao mintájára. 1904-ben a Real Madridtól elbocsátott emberek is csatlakoztak a klubhoz. Először kék-fehér szerelésben játszott a klub, ahogyan a Bilbao is, de később, 1911-ben átváltottak a jelenlegi formátumhoz. A színváltás okát nem lehet tudni, de egy elmélet szerint a piros-fehér mez elkészítése olcsósága miatt történt, sokszor alkalmazták ezt a kombinációt az ágymatracoknál. Könnyű volt átalakítani futball meznek. Később a Bilbao is átváltott erre a kombinációra anyagi okok miatt. A klub első ismert beceneve a Los Colchoneros, vagyis a Matrackészítők.

1921-ben a klub elszakadt az Athletic Bilbaótól, és 1923-ban megépítették az első stadiont, a Metropolitanót. A 20-as években háromszor megnyerte a Campeonato del Centrót, 1921-ben és 1926-ban elindult a csapat a Copa del Reyben. 1928-ban meghívták a csapatot a Primera Ligába, a spanyol első osztályba. A debütálás idejében Fred Pentland vezette a csapatot. 1930-ban a száműzték a csapatot a Segunda Division-ba, de 1934-ben visszajutottak a Primera Ligába Pentland vezetésével. 1936-ban a csapat ismét visszacsúszott a másodosztályba, amikor Josep Samitier átvette az irányítást Pentlandtól. A spanyol polgárháborúban a bajnokság félbeszakadt és a klub száműzetése megszűnt.

Athletic Aviacion de Madrid[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1939-ben a bajnokság folytatódott. A klub egyesült az Aviacion Nacional of Zaragoza-val és ezért az új neve Athletic Aviacion de Madrid lett. Az Aviacion Nacionalt a spanyol katonai repülőgép-pilóták alapították, akik indulást ígértek az első osztályban az 1939–40-es szezonra, csak a Real Federación Espanola de Fútbol (spanyol bajnokságok szervezője) visszautasította. A két Athletic megállapodott egymással, hogy közösen indulnak, mert a Bilbao 9 játékost elvesztett a polgárháború idején és így végül a Real Oviedo helyett, (súlyos veszteségeik voltak a háború miatt) indulhatott el a klub az 1939–1940-es bajnokságban. A vezetőség kinevezte Ricardo Zamorát a csapat élére és vele először nyert bajnokságot a csapat 1940-ben és ezt 1941-ben sikerült megismételni, újra bajnok lett a csapat. 1941-ben Francisco Franco (Spanyolország akkori vezetője) kiadott egy rendeletet, hogy a külföldi nevet használó klubokat szüntessék meg. Ezért lett Athletic Aviacion de Madridból Club Atlético de Madrid.

Club Atlético de Madrid[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helenio Herrera és Ben Barak segítségével az Atlético újra, egymás után kétszer megnyerte a bajnokságot, az 1949–50-es és 1950–51-es szezonban. 1953-ban, amikor Helenio Herrera távozott a csapattól, akkor az Atlético eltűnt a Real Madrid és a Barcelona mögött és az 50-es években az Athletic-el harcolt a 3. számú spanyol klubcsapat címért. Az 1960-as, 70-es években az FC Barcelonával harcolt a második számú spanyol csapat címért. 1959-ben az Atlético Madrid a Real Madriddal találkozott az Európa Kupában. Első mérkőzésen a Bernabéu stadionban 2–1-re győzött a Real Madrid, de a visszavágón a Metropolitanoban 1–0-ra győzött az Atlético és ezzel semleges pályán történő újrajátszást harcolt ki, amit Zaragozában tartottak, de ismét 2–1-re tudott nyerni a Real Madrid és ezzel kiejtette a Kupából. A csapat visszavágott az elszenvedett vereségért, és egymás után kétszer is, 1960-ban és 1961-ben a kupadöntőben legyőzte a városi riválist. 1962-ben az Atlético Madrid megnyerte a Kupagyőztesek Európa-kupáját a Fiorentina ellen 3–0, egy újrajátszott mérkőzésen.

1961 és 1980 között a Real Madrid uralkodott a spanyol fociban, 14-szer nyerték meg a bajnokságot ez idő alatt. Ebben az időszakban nehéz volt valamit is nyerni, de mégis sikerült. Négyszer sikerült megnyerni a bajnokságot (1965–66, 1969–70, 1972–73, 1976–77) és háromszor a Spanyol Kupát (1965, 1972, 1976). 1965-től 8 éven át rendszeresen legyőzte a csapat a Real Madridot a Bernabéu stadionban. Nem kis szerepet játszott ebben Enrique Collar, Luis Aragonés és Adelardo. 1981-82-es szezonban a magyar Szusza Ferenc volt a csapat edzője.

Jesús Gil korszaka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1987-ben Jesús Gil lett az Atlético Madrid elnöke. A csapat ekkor már 10 éve nem nyert spanyol bajnokságot nyert, ezért az új elnök sokat költött új igazolásokra. A legjelentősebb igazolás Paulo Futre volt. Viszont hírnevet a kegyetlenségével szerzett. Sok vezetőedzőt csábított a klubhoz és küldött el a sikertelenség miatt, többek között César Luis Menotti-t, Ron Atkinson-t, Javier Clemente-t és a visszatérő Luis Aragonés-t.

1995-ben a csapathoz érkezett Radomir Antić, aki az új vezetőedző lett és még néhány híres játékos: José Luis Caminero, Luboslav Penev, Diego Simeone, Milinko Pantić, Juan Manuel López és Kiko. Az Atlético története során először duplázott, az 1995-96-os szezonban megnyerte a La Ligát és a Copa del Rey-t. A siker ellenére Gil nem változtatott a stratégiáján. Antić három évig maradhatott a madridi klub kispadján, 1998-ban az ő helyére érkezett Arrigo Sacchi, de neki se sikerült sokáig a padon maradnia, Antić rövid időre visszatért, 1999-ben Claudio Ranieri lett az új vezetőedző. A 90-es évek végén újra sokat költött a klub elnöke igazolásokra, a klubhoz érkezett Christian Vieri és Juninho Paulista. Az 1999-2000-es szezon katasztrofálisan végződött az Atlético Madrid számára, Ranieri-t elküldték és harmadszorra is visszatért Radomir Antić, de a kiesés felé vezető úton ő se tudta megállítani a klubot, a csapat története során először esett ki az első osztályból, ugyanakkor még eljutottak a kupadöntőig. Az Atlético Madrid két szezont töltött a Segunda Divisiónban, 2001-ben még éppen, hogy lemaradtak a feljutásról, viszont 2002-ben már sikerrel jártak és megnyerték a másodosztály küzdelmeit.

A jelen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2004-ben Jesús Gil halála előtt Enrique Cerezo lett az Atlétic új elnöke. Az új évezredben a csapatnak nem sikerült előrelépnie a középmezőnyből, pedig 2006-ban Fernando Torres, a spanyol futball egyik legnagyobb tehetségének tartott játékos mellé érkezett két portugál, Costinha, Maniche és az argentin Maradona utódnak kikiáltott Sergio Agüero (most már inkább Messi-t tartják az útódjának).

A sok remek játékosra elköltött pénz ellenére a jó eredményeket még mindig nem sikerült elérnie a klubnak.

Fernando Torres sokkolta a klub rajongóit azzal a döntésével, hogy 2007. július 4-én a Liverpoolhoz igazolt. A Liverpool kb. 32 millió fontot fizetett a játékosért és cserébe Luis García-t adta. Az Atlético Torres helyére a Villarreal volt játékosát, az Aranycipő és Pichichi győztes Diego Forlán-t igazolta le, kb. 17 millió euróért.

Fernando Torres távozása után új korszak érkezett el a klub jelenében. Az 'Ikon' eladása nyomán befolyt összegből vett játékosok elérték a szezon elején kitűzött célt, a Bajnokok Ligája selejtezőjébe jutott a bajnokság végi helyezésével az Atlético Madrid.

A Bajnokok Ligája selejtezőjében nem volt kiemelt az Atlético, ezért nem számíthatott könnyű ellenfélre. Szerencséjére sikerült elkerülnie a legnagyobbakat (Liverpool, Arsenal, stb.) és a német Schalke 04-t kapta ellenfeléül. A felemás felkészülés után idegenben 1-0-s vereséget szenvedett a spanyol csapat, de hazai pályán egy eléggé egyoldalú mérkőzésen 4-0-val küldte haza a németeket, így 11 év után ismét a Bajnokok Ligája főtáblájára jutott az Atlético Madrid.

Az legegyenlőbb képességű csapatokat felsorakoztató D csoportba került az Atlético Madrid, a Liverpoollal, a PSV Eindhovennel és az Olympique Marseille-jel együtt.

A nyáron megerősített védelemmel már a csoportkörből továbbjutására is esélyes a csapat, ahogyan a Primera División végső kimenetelébe is beleszólhat a fővárosi gárda.

Sikerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzeti[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bajnok: 10 alkalommal (1940, 1941, 1950, 1951, 1966, 1970, 1973, 1977, 1996, 2014)
Győztes: 10 alkalommal (1960, 1961, 1965, 1972, 1976, 1985, 1991, 1992, 1996, 2013)
Győztes: 2 alkalommal (1985, 2014)
Győztes: 1 alkalommal (2002)
Győztes: 1 alkalommal (1947)
Győztes: 4 alkalommal (1921, 1925, 1928, 1940)

Nemzetközi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezüstérmes: 2 alkalommal (1974, 2014)
Győztes: 1 alkalommal (1962)
Győztes: 2 alkalommal (2010, 2012)
Győztes: 2 alkalommal (2010, 2012)
Győztes: 1 alkalommal (1974)
Győztes: 1 alkalommal (2007)
Győztes: 1 alkalommal (1991)

Játékoskeret[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2014. augusztus 4.[1]

# Poszt Név
1 ESP K Miguel Ángel Moyà
2 URU V Diego Godín
3 BRA V Guilherme Siqueira
4 ESP KP Mario Suárez
5 POR KP Tiago Mendes
6 ESP KP Koke
7 FRA KP Antoine Griezmann
8 ESP KP Raúl García
9 CRO CS Mario Mandžukić
10 TUR KP Arda Turan
11 MEX CS Raúl Jiménez
12 BEL V Toby Alderweireld
# Poszt Név
13 SLO K Jan Oblak
14 ESP KP Gabi (csapatkapitány)
15 ARG V Cristian Ansaldi (kölcsönben a Zenit csapatától)
18 ESP V Jesús Gámez
20 ESP V Juanfran
21 URU KP Cristian Rodríguez
22 ARG V Emiliano Insúa
23 BRA V João Miranda
24 URU V José María Giménez
26 ESP KP Saúl Ñíguez
POR V Sílvio Manuel Pereira

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az Atlético Madrid játékoskerete (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 23.)

Kapcsolódó linkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]