Fernando Torres

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fernando Torres
TorresFinale12 cropped.jpg
Fernando Torres 2012-ben az UEFA-bajnokok ligája fináléjában.
Személyes adatok
Teljes név Fernando José Torres Sanz[1]
Születési dátum 1984március 20. (30 éves)[2]
Születési hely Fuenlabrada, Madrid, Spanyolország
Állampolgárság Spanyol spanyol
Magasság 186[3] cm
Testtömeg 81 kg
Becenév El Niño, Nando
Poszt csatár
Klubadatok
Jelenlegi klubja AC Milan
Mezszám 9
Junior klubok
Időszak Klub
19952001 Spanyolország Atlético Madrid
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
20012007 Spanyolország Atlético Madrid 214 0(82)
20072011 Anglia Liverpool FC 102 0(65)
2011 Anglia Chelsea 110 0(20)
2014 Olaszország AC Milan 005 00(1)
Válogatottság2
2000 Spanyolország Spanyolország U15 001 00(0)
2001 Spanyolország Spanyolország U16 009 0(11)
2001 Spanyolország Spanyolország U17 004 00(1)
2002 Spanyolország Spanyolország U18 001 00(1)
2002 Spanyolország Spanyolország U19 005 00(6)
20022003 Spanyolország Spanyolország U21 010 00(3)
2003 Spanyolország Spanyolország 110 0(38)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. Utolsó elszámolt mérkőzés dátuma: 2014. október 26.
2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma:
2014. június 23.
* Mérkőzések (gólok) száma

Fernando José Torres Sanz (kiejtése: [ferˈnando ˈtores]) (Fuenlabrada, 1984. március 20. –) spanyol labdarúgó, jelenleg a Chelsea csatára, kölcsönben az AC Milannál. Beceneve: El Niño (A Kölyök).

Torres Atlético Madridban kezdte el pályafutását. 2001-ben debütált a felnőtt csapatban, 75 gólt szerzett 174 La Liga mérkőzésen. 2007-ben szerződött a Premier League-ben szereplő Liverpoolhoz. Már az első szezonjában rekordokat döntött, például az Anfielden Robbie Fowler óta ő az Liverpool játékos aki 20-nál több bajnoki gólt tudott lőni egy szezon alatt. A Liverpool történelmében ő érte el leggyorsabban az 50. bajnoki gólt, 2009 decemberében az Aston Villa ellen.

2011. januárjától pedig a Chelsea alkalmazásában áll. Első szezonjában angol kupát, valamint Bajnokok Ligáját nyert a csapattal.

2003-ban debütált a Spanyol labdarúgó-válogatottban Portugália ellen. Azóta részt vett öt jelentős világversenyen, a 2004-es Eb-n, a 2006-os vb-n, a 2008-as Eb-n, 2010-es vb-n és a 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokságon. A 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság döntőjében az ő góljával győzték le 1–0-ra a németeket. A 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokság gólkirálya lett 3 góllal, valamint a döntőben az Olasz labdarúgó-válogatott ellen is eredményes volt.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Torres az Atlético Madrid játékosaként.

Fuenlabradában Madrid tartományban született. Szülei Flori és Jose harmadik gyermeke (bátyja Israel, nővére Mari Paz). A család az Atlético Madrid szurkolója volt. Öt évesen csatlakozott az első csapatához a Parque 84-hez az anyja, Flori vitte el naponta az edzésekre. Torres kapusként kezdett el futballozni, azonban hét évesen már csatárként játszott. Három évvel később 10 évesen csatlakozott a Rayo 13 nevű gyermekcsapathoz. 55 gólt lőtt egy szezonban, és végül egyike volt annak három játékosnak aki a Rayo 13-ból az Atléticóba szerződött. Lenyűgözte a megfigyelőket és 1995-ben 11 évesen csatlakozott a klub ifjúsági együtteséhez .

Az Atlético Madridnál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első szerződését 1999-ben kötötte az Atléticóval, és ekkor már a kezdőcsapat tagja volt. 2001-ben az Angliában rendezett U16-os bajnokságon a torna legjobbjaként vezette győzelemre a spanyol csapatot.

A 2001. május 27-én a Leganés ellen mutatkozott be a Vicente Calderónban, majd a következő heti mérkőzésen megszerezte első gólját az Albacete ellen. A következő szezonban összesen hatszor lépett pályára. A 2002-03-as szezonban az Atlético Madrid visszatért a spanyol első osztályba és Torres 29 mérkőzésen 13 góllal fejezte be az idényt, csapatával végül a tizenkettedik helyen zártak. A 2003-04-es szezonban 35 bajnoki mérkőzésen 19 gólt szerzett, ezzel megosztva a harmadik helyen zárta a góllövőlistát. 19 évesen kapta meg az Atléticoban a csapatkapitányi karszalagot, ezzel ő lett a klub legfiatalabb kapitánya. Az Intertoto kupában két gólt szerzett az OFK Beograd elleni elődöntőben, a döntőben a Villarreal ellen büntetőkkel kaptak ki. 2006-ban a Newcastle United megpróbálta megszerezni a fiatal tehetséget, sikertelenül. A 2006-os Vb után visszautasította a Chelsea ajánlatát. Torres a 2006-07-es szezonban 15 gólt lőtt a bajnokságban.

Az angol médiában megjelent egy hír miszerint a Liverpool le akarja őt igazolni. Enrique Cerezo, az Atlético edzője kijelentette, hogy nincs a Liverpooltól vagy bármilyen másik klubtól érkező ajánlat Torres iránt. 2007 július 4-én mégis a Liverpoolhoz szerződött hat évre. A Liverpool cserébe 16,2 millió fontot fizetett, valamint átadta a honvággyal küzdő Luis García játékjogát, a transzfer összértéke így 20,2 millió font lett. Torres annak ellenére igazolt a Mersey-partra, hogy a fizetése itt hetente 10 ezer fonttal kevesebb, mint az Atléticóban volt. Torres lett a legdrágábban szerződtetett játékos a Liverpool történelmében 2011 január 31-ig amikor is az érte kapott pénz (Torres a Chelseaba igazolt) egy részéből mintegy 35 millió fontért a Pool leigazolta Andy Carrolt a Newcastle-ból. Torres július 4-én tartott egy sajtókonferenciát Madridban hogy elbúcsúzhasson az Atlético rajongóktól.

Liverpool[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2007–08-as szezon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Torres a Middlesbrough elleni mérkőzésen, amelyen mesterhármast lőtt.

Torres a bajnokságban az Aston Villa ellen debütált egy 2–1-es győztes mérkőzés során 2007. augusztus 11-én. Négy nappal később mutatkozott be a bajnokok-ligájában, a Toulouse elleni megnyert mérkőzésen a 79 percben csereként. Első gólját az angol élvonalban illetve a Vörösök mezében az első hazai meccsen az Anfielden, a Chelsea elleni 1–1-es döntetlen alkalmával szerezte a 16. percben. Az első mesterhármasát a Reading ellen lőtte a ligakupában, a mérkőzést végül 4–2-re nyerték, góljai közül mindegyiket a második félidőbe szerezte. Az első és rögtön a második gólját a Bajnokok Ligájában a harmadik mérkőzésén lőtte a Porto-nak, a Liverpool 4–1-re nyert hazai pályán.

2008 februárjában a hónap játékosa lett Angliában, négy gólt lőtt két bajnokin, február 23-án mesterhármast lőtt a Middlesbrough ellen.

Március 5-én 4–0-ra verték a West Hamet, és Torres ismét triplázott, ezzel behozta Jack Balmer 1946 novemberében óta tartó rekordját, az az olyan Liverpool játékos lett aki egymásutáni két hazai mérkőzésén mesterhármast szerzett.

Március 11-én gólt lőtt a San Siro-ban az Internazionale ellen a nyolcaddöntőben, ezzel összesítésben 3–0-ás összesítéssel továbbjutottak. Március folyamán meglőtte a 20 gólját a Reading ellen az Anfielden, ezzel Robbie Fowler óta az első Liverpool játékos lett 1995–96-os szezon óta, aki 20 gólig jutott. Áprilisban az Arsenal elleni a BL negyeddöntőben lőtt gólt. Ez volt a 29 szezongólja amivel megdöntötte Michael Owen 28 gólos egy idényen belüli gólrekordját. 2008. április 11-én jelölték az év angol labdarúgója díjra, melyet végül a Manchester United labdarúgója Cristiano Ronaldo nyerte. Jelölték még a PFA Az év fiatal labdarúgója díjra, amit végül Cesc Fàbregasnyert, és bekerült a PFA Az év csapatába. Április 30-án a bajnokok ligája elődöntőjében összesítésben 4–3-ra kikaptak a Chelsea-től. Május 4-én Torres gólt lőtt a Manchester City ellen, s ezzel nyolc egymást követő hazai mérkőzésen szerzett gólt, ezzel Roger Hunt rekordját lépte át. A szezonzáró fordulóban 2–0-ás győzelmet arattak a Tottenham Hotspur, itt meglőtte a 24. bajnoki gólját, újabb rekordot döntött, bemutatkozó szezonban eddig Ruud van Nistelrooy 23 gólja volt a legtöbb.

2008–09-es szezon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Torres a Manchester City 2008 október 5-én.

Torres biztatóan kezdte az új szezont, az ő 82. percben lőtt góljával verték 1–0-ra a Sunderlandet az első fordulóba. Aztán a harmadik fordulóba térdsérülést szenvedett az Aston Villa ellen, ezután két-három héten keresztül nem játszhatott. Torres a Marseille ellen térhetett csak vissza a Bajnokok Ligájában, szeptember 27-én Torres két góljával nyertek a Merseyside derbyn az Everton ellen a Goodison Parkban. A következő hétvégén további két gólt lőtt, ezúttal a Manchester Citynek egy 3–2-es győzelem során a City of Manchester Stadionban, amelyben a Liverpool két gólos hátrányból egalizált majd nyert. Ezek közül az első volt a Liverpool ezredik gólja a Premier League-ben. Torres újabb térdsérülést szenvedett a 2010-es labdarúgó-világbajnokság-selejtezőjén, ezért három mérkőzést volt kénytelen kihagynia Liverpoolból. Október 22-én a Liverpool korább klubjával az Atlético Madriddal játszott a Bajnokok ligájában a Vicente Calderón stadionban, de a sérülése miatt nem játszhatott. Az Atlético elnöke, Enrique Cerezo meghívta a VIP-szektorba, hogy megnézhesse a mérkőzést, de Torres ezt elutasította, hogy mihamarabb felépüljön sérülésből.

Torrest beválogattak a FIFPro World XI csapatába október 27-én.

Torres a West Bromwich elleni 3–0-ra nyert mérkőzésen tért vissza. Jelölték Az év labdarúgója díjra decemberben, végül Cristiano Ronaldo és Lionel Messi mögött a harmadik lett. Februárban két késői gólt lőtt a Chelsea-nek, ezzel nyertek 2–0-ra. Annak ellenére, hogy még csak másfél éve volt a Liverpool játékosa Torrest választották az 50. legjobb Liverpool játékosok a klub történelme során. Torres március 10-én a Real Madrid elleni Bajnokok Ligájában a nyolcaddöntőben gólt szerzett, a Liverpool pedig magabiztosan verte hazai pályán 4–0-ra, összesítésben 5–0-ra a Királyiakat. Négy nappal később a Manchester United ellen az Old Traffordon is gólt szerzett, a mérkőzést 4–1-re nyerték meg. Április 8-án a Bajnokok Ligájában gólt szerzett a Chelsea ellen, de kiestek. A szezon végén ismét bekerült a PFA Az év csapatába.

2009–10-es szezon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fernando Torres az FC Utrecht elleni Európa-liga mérkőzésen.

Az előző szezon végén 2013-ig meghosszabbította a szerződéstét a Liverpoolban, és heti fizetését 110 000 font-ra növelték. Torres két gólt lőtt szeptember 19-én a West Ham 3–2-es legyőzésekor. Egy héttel később megszerezte a szezonban az első mesterhármasát, 6–1-re verték a Hull Cityt az Anfielden. Szeptember végén őt választották a hónap játékosának a Premier League-ben, miután 5 gólt lőtt egy hónap alatt. Október 25-én ő szerezte az első gólt egy 2–0-ás győzelem során a Manchester United ellen. Az Aston Villa ellen 2009. december 29-én megszerezte az 50. bajnoki gólját, ezzel ő lett az akinek a leggyorsabban sikerült megszereznie az ötvenedik gólt a bajnokságban a Liverpool színeiben. 2010 március 18-án két gólt lőtt a Lillenek Európa-liga nyolcaddöntőjében. Torres az utolsó mérkőzését a Benfica elleni 4–1-es győzelem alkalmával játszotta az Európa-liga negyeddöntőjében. Ez azt jelentette, hogy Torres 22 gólt lőtt 32 mérkőzésen.

2010–11-es szezon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyáron érkező Roy Hodgson kijelentette, hogy Torrest nem fogják eladni. Első mérkőzését a szezonnyitó Arsenal ellen játszotta augusztus 14-én, a 74 percben cserélték be. Az első gólját a szezonban egy 1–0-ás győzelemkor lőtte a West Brom ellen augusztus 29-én, minden kiírásra vonatkoztatva ez volt az 50. gólja az Anfielden. Torres október 24-én szerezte a következő gólját egy 2–1-es győzelem során a Blackburn Rovers ellen, augusztus óta ez volt az első találata. November 7-én Liverpoolban mindkét gólt ő lőtte a Chelsea elleni 2–0-ás diadal során. Egy hét múlva ismét betalált a Wigan Athletic elleni 1–1-en. December 6-án az Aston Villa elleni mérkőzésen nem vállalta a játékot mert a felesége éppen akkor szülte meg második gyermekét Leó-t. 2011. január 1-én a Bolton elleni mérkőzésen gólt lőtt, a meccset 2–1-re nyerték. A szezon során a Premier League-ben eddig 6 gólt lőtt és 5 gólpasszt adott. 2011. január 31-én megegyezett egymással a Liverpool és a Chelsea, így El Ninho a Kékekhez igazolt.

Chelsea[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2010–11-es szezon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

5 és fél éves szerződést írt alá a Chelsea-hez, új klubja 50 millió fontot fizetett a Pool-nak, ezzel angol átigazolási rekordot döntve.[4] A Kékeknél korábbi csapata a Liverpool elleni vesztes meccsen debütált február 6-án. Kezdőként számított rá Carlo Ancelotti, de gyenge teljesítményt nyújtott, ezért a 65. percben Salomon Kalou váltotta.[5] Első 6 meccsén továbbra is a kezdőben kapott helyet, annak ellenére, hogy gólt nem tudott szerezni. Először a København elleni BL-nyolcaddöntő visszavágón ültette a padra az edző.[6] Később itt is pályára lépett, de megint nem sikerült betalálnia. 2 hónappal szerződtetése után még mindig gól nélküli volt, és április elején kezdett kiszorulni a kezdőből, mert Ancelotti visszatért a csapatnak sokkal inkább fekvő 4-3-3-as taktikához, Maloudával, Drogbával és Kalouval, vagy Anelkával a támadó-trióban. A BL-ben azonban továbbra is kétcsatáros játékot játszott a Chelsea, a Manchester United elleni kiesés után viszont Ancelotti is elismerte, talán hiba volt Torrest a kezdőbe rakni - főleg a visszavágón játszott rosszul, már a szünetben lecserélték.[7] Így már tizenegyedszer hagyta el úgy a pályát, hogy nem talált a kapuba. A jég a 14. meccsén tört meg, a West Ham elleni bajnoki 83. percében (7 perccel a becserélése után) szerezte meg csapata 2. gólját, a hosszabbításban ráadásul még egy gólpasszt is kiosztott.[8] A szezon hátralévő mind a 4 meccsén pályára lépett, de nem sikerült újabb találatot elérnie, így fél év alatt 18 meccsen (ebből 11-szer kezdőként lépett pályára) 1 góllal zárt.[9]

2011–12-es szezon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Torres az Arsenal ellen

A csapat előző idénybeli gyenge szereplése miatt a nyáron menesztették Ancelottit, helyére André Villas-Boas érkezett. Torres a bajnokság első 3 fordulójában a portugál edző bizalmát is élvezte, kezdőként lépett pályára az összes meccsen (igaz egyiket sem játszotta végig). A gólszerzés azonban továbbra sem ment neki és Villas-Boas azt nyilatkozta, hogy ha kell kihagyja a kezdőből.[10] A tréner komolyan is gondolta, hiszen a következő fordulóban a kispadon kezdett, csak a 73. percben lépett pályára.[11] A három nappal később rendezett Bayer Leverkusen elleni BL-meccsre visszakerült a kezdőbe, amit jó játékkal hálált meg. Már a 4. percben betalálhatott volna, de lövésébe belesarkalt a lesen tartózkodó Raul Meireles így érvénytelenítették a gólt. Továbbra is aktív maradt és a második félidőben 2 gólpasszt is kiosztott. Úgy tűnt végre jó formába lendül, a következő két bajnokin betalált a Manchester United és a Swansea ellen.[12][13] Utóbbi meccsen gólja után 10 perccel piros lapot, ezzel pedig 3 meccses eltiltást kapott.[14][15] Teljesítményére azonban nem volt hatással a kiállítás, a következő két meccsen a BL-ben a Valencia ellen jó játékkal bizonyított, a Genk 5-0-s kiütéséből pedig 2 góllal vette ki a részét.[16] Sikerült visszaszereznie helyét a kezdőben, de nem sokáig mert Sturridge és Drogba is szórta a gólokat. November 1. és december 26. között 10 mérkőzésen keresztül (ebből 7 bajnoki) nem került be a kezdőbe, januárban viszont újra visszakerült oda, mert Drogba (és Kalou) az Afrikai nemzetek kupáján szerepeltek.

2012. március 18-án a Fa-kupában a Leicester City ellen duplázott, valamint két gólpasszt is kiosztott.[17] Az Aston Villa ellen ismét eredményes volt, valamint két gólpasszt ismét a neve mellé került.[18] Április 24-én Didier Drogba cseréjeként lépett pályára a Bajnokok Ligája elődöntőjében az FC Barcelona ellen, 2-2-es állásnál, majd Torres góljával 3-2-re nyerték meg a Londoniak a mérkőzést.[19] Chelsea-s karrierje első mesterhármasát a Queens Park Rangers ellen szerezte meg a Stamford Bridge-n.[20]

2012–13-as szezon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2012. augusztus 12-én a szuperkupában a Manchester City ellen lépett pályára első alkalommal a szezonban és ő szerezte a mérkőzés első gólját, de így is 3-2-re kikaptak.[21] A bajnokságban a Wigan Athletic elleni győztes mérkőzésen szerepelt elsőnek a keretben.[22] Augusztus 22-én szerezte meg első gólját a bajnokságban a szezon folyamán a Reading ellen 4-2-re megnyert mérkőzésen csapata harmadik gólját szerezte.[23] Az Arsenal ellen a 20. percben Juan Mata szabadrúgását pofozta 4 méterről Mannone kapujának jobb sarkába, amivel vezetést szerzett csapatának.[24] A Norwich City ellen Juan Mata sarokkal visszatette Ivanovicsnak, aki beadta a labdát, majd Torres a hosszú alsóba bólintott.[25] A mérkőzést 4-1-re nyerte meg a Chelsea FC, amivel továbbra is vezetik a bajnokságot.

Nemzetközi karrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2008-ban Európa bajnokaként.

2001 februárjában Torres tagja volt az U16-os nemzeti csapatnak és megnyerték az Algarve-tornát. Az U16-os csapattal megnyerték a 2001-es U16-os labdarúgó-Európa-bajnokság-ot, Torres szerezte az egyetlen gól a döntőben, és ő lett a torna gólkirálya valamint a torna játékosa. 2001 novemberében Torres játszott az U17-esek világbajnokságán Trinidad és Tobagóban. 2002 júliusában a Norvégiában rendezett U19-es Eb-n is győzött a spanyol csapattal, a döntőben az ő góljával verték a németeket. Itt megint a torna gólkirálya, illetve a torna legjobb játékosa lett. Az U21-es válogatottban 2003-ban debütált.

2003. szeptember 6-án mutatkozott be a felnőtt válogatottban Portugália elleni barátságos mérkőzésen. Első gólját a válogatottban Olaszország ellen lőtte 2004 április 28-án. Része volt a 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokság spanyol keretének, ráadásul mindhárom csoportmérkőzésen játszott, azonban már ott kiestek.

A 2006-os labdarúgó-világbajnokság-selejtezőin 11 mérkőzésen 6 gólt szerzett, San Marino ellen megszerezte az első nemzetközi mesterhármasát. A világbajnokságon minden meccsen szerves része volt a csapatnak. Ukrajna, és Tunézia ellen is betalált, utóbbin kétszer is. Végül a spanyol csapatot a franciák ejtették ki. David Villavel egyetemben ő lőtte a legtöbb gólt a spanyol-válogatottban, szám szerint hármat. A spanyol csapat mestere, Luis Aragonés a vb alatt így nyilatkozott róla: "Sosem lő két ugyanolyan gólt."

Torres a 2008-as Eb selejtezőin két gólt szerzett, egyet Lettország, a másikat Liechtenstein ellen. 2008-as Eb-n tevékeny tagja volt a spanyol válogatottnak, a csoportkörben egy gólt rúgott Svédországnak, a június 29-i döntőn ő rúgta a győztes gólt Németország kapujába és őt választották a mérkőzés játékosának. Ezzel hozzájárult ahhoz, hogy 44 év után újra a spanyol labdarúgó-válogatott emelhesse fel az Eb győztesének járó serleget. A Eb végeztével beválogatták a torna all-star csapatába, amelyben rajta kívül még nyolc spanyol játékos neve szerepel.

Torresok 2009. március 28-án játszotta a 60. mérkőzését a válogatottban egy 2010-es Vb-selejtezőn Törökország ellen, s ezzel ő lett s legfiatalabb játékos aki elérte ezt a mérföldkövet. A 2009-es konföderációs kupán a csoportkörben 17 perc alatt ért el mesterhármast Új-Zéland ellen. Játszott az elődöntőben is, ahol az Egyesült Államoktól kikaptak 2–0. Ugyancsak pályára lépett a harmadik helyért járó mérkőzésen, ahol a hosszabbítás után győzték le a Dél-afrikai labdarúgó-válogatottat 3–2 -re.

2010. június 8-án térhetett vissza térdsérüléséből egy Lengyelország elleni felkészülési mérkőzésen. A 2010-es labdarúgó-világbajnokság első csoportmeccsén csereként lépett pályára a 61. percben Svájc ellen. A következő két meccsen Honduras és Chile ellen kezdőként kapott helyet Vicente Del Bosque-től. Játszott a Portugálok elleni nyolcaddöntőben, Paraguay ellen a negyeddöntőben, az elődöntőben csereként Németország ellen és végül a döntőben szintén csereként, amelyet Andrés Iniesta góljával nyerték meg Hollandia ellen. A 2012-es Európa-bajnokságot nyert csapat tagja, ahol összesen 3 gólt szerzett és 1 gólpasszt adott. A játszott percek alapján ő lett a torna gólkirálya. Az egyik gólt a döntőben szerezte, ezzel ő lett az első játékos, aki két Eb-döntőben is gólt szerzett.[26]

Magánélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ő a Torres szülők harmadik gyermeke, két öregebb testvére van, Izrael (sz. 1977) és Maria Paz (sz. 1976). 2009. május 27-én, nyolc év után elvette barátnőjét, Olalla Dominguezt Madridban. 2009. július 8-án megszületett lányuk, Nora Torres Dominguez. 2010. december 6-án született meg Liverpoolban a fia Leó, Torres, hogy ott legyen fia születésen kihagyta az Anfielden az Aston Villa elleni bajnokit. A Torres-es mezekből adták el a legtöbbet a világon a 2009–10-es szezonban a Premier League csapatok közül.

Statisztika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Utolsó frissítés: 2012. július 2.
Klub Szezon Segunda División Copa del Rey ––– Európai kupaporond Egyéb Összesen
Meccs Gól Meccs Gól Meccs Gól Meccs Gól Meccs Gól Meccs Gól
Atlético Madrid 2000–01 4 1 2 0 0 0 0 0 6 1
2001–02 36 6 1 1 0 0 0 0 37 7
Klub Szezon La Liga Copa del Rey ––– Európai kupaporond Egyéb Összesen
Meccs Gól Meccs Gól Meccs Gól Meccs Gól Meccs Gól Meccs Gól
Atlético Madrid 2002–03 29 13 2 1 0 0 0 0 31 14
2003–04 35 19 5 2 0 0 0 0 40 21
2004–05 38 16 6 2 5 2 0 0 49 20
2005–06 36 13 4 0 0 0 0 0 40 13
2006–07 36 14 4 1 0 0 0 0 80 15
Atlético összes 2000–2007 214 82 24 7 5 2 0 0 243 91
Klub Szezon Premier League FA-kupa Ligakupa Európai kupaporond Egyéb Összesen
Meccs Gól Meccs Gól Meccs Gól Meccs Gól Meccs Gól Meccs Gól
Liverpool 2007–08 33 24 1 0 1 3 11 6 0 0 46 33
2008–09 24 14 3 1 2 0 9 2 0 0 38 17
2009–10 22 18 2 0 0 0 8 4 0 0 32 22
2010–11 23 14 7 0 0 0 9 5 6 8 26 14
Liverpool összes 2007–2011 102 70 7 1 3 3 30 12 0 0 142 81
Klub Szezon Premier League FA-kupa Ligakupa Európai kupaporond Egyéb Összesen
Meccs Gól Meccs Gól Meccs Gól Meccs Gól Meccs Gól Meccs Gól
Chelsea 2010–11 14 1 0 0 0 0 4 0 0 0 18 1
2011-12 32 6 6 2 1 0 10 3 0 0 49 11
Chelsea összes 2011–2014 46 7 6 2 1 0 14 3 0 0 67 12
Összesen 2000– 362 154 37 10 4 3 49 17 0 0 452 184

Válogatott mérkőzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Utolsó frissítés: 2012. július 2.
Nemzeti válogatott Szezon Barátságos Tétmérkőzés Összesen
Mérk. Gólok Mérk. Gólok Mérk. Gólok
Spanyolország 2003–04 5 1 5 0 10 1
2004–05 4 1 6 1 10 2
2005–06 6 1 9 9 15 10
2006–07 2 0 6 1 8 1
2007–08 5 0 7 3 12 3
2008–09 2 2 10 3 12 5
2009–10 3 2 10 0 13 2
2010–11 7 1 2 0 9 1
2011–12 2 1 4 2 6 3
Összesen 39 9 58 21 97 30

Góljai a válogatottban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Dátum Helyszín Ellenfél Gólja Végeredmény Kiírás
1. 2004. április 28. Stadio Luigi Ferraris, Genova, Olaszország  Olaszország 0–1 1–1 Barátságos
2. 2005. február 10. Estadio Mediterraneo, Almería, Spanyolország  San Marino 2–0 5–0 2006-os labdarúgó-világbajnokság-selejtező
3. 2005. március 26. Estadio El Helmántico, Salamanca, Spanyolország  Kína 1–0 3–0 Barátságos
4. 2005. október 8. King Baudouin Stadion, Brüsszel, Belgium  Belgium 0–1 0–2 2006-os labdarúgó-világbajnokság-selejtező
5. 2005. október 8. King Baudouin Stadion, Brüsszel, Belgium  Belgium 0–2 0–2 2006-os labdarúgó-világbajnokság-selejtező
6. 2005. október 12. Stadio Olimpico, Róma, Olaszország  San Marino 0–2 0–6 2006-os labdarúgó-világbajnokság-selejtező
7. 2005. október 12. Stadio Olimpico, Róma, Olaszország  San Marino 0–5 0–6 2006-os labdarúgó-világbajnokság-selejtező
8. 2005. október 12. Stadio Olimpico, Róma, Olaszország  San Marino 0–6 0–6 2006-os labdarúgó-világbajnokság-selejtező
9. 2005. november 12. Vicente Calderón, Madrid, Spanyolország  Szlovákia 3–1 5–1 2006-os labdarúgó-világbajnokság-selejtező
10. 2006. június 7. Stade de Genève, Genf, Svájc  Horvátország 2–1 2–1 Barátságos
11. 2006. június 14. Zentralstadion, Leipzig, Németország  Ukrajna 4–0 4–0 2006-os labdarúgó-világbajnokság
12. 2006. június 19. Mercedes-Benz Arena, Stuttgart, Németország  Tunézia 2–1 3–1 2006-os labdarúgó-világbajnokság
13. 2006. június 19. Mercedes-Benz Arena, Stuttgart, Németország  Tunézia 3–1 3–1 2006-os labdarúgó-világbajnokság
14. 2006. szeptember 2. Estadio Nuevo Vivero, Badajoz, Spanyolország  Liechtenstein 1–0 4–0 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság-selejtező
15. 2007. szeptember 12. Estadio Carlos Tartiere, Oviedo, Spanyolország  Lettország 2–0 2–0 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság-selejtező
16. 2008. június 14. Tivoli Neu, Innsbruck, Ausztria  Svédország 0–1 1–2 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság
17. 2008. június 29. Ernst-Happel-Stadion, Bécs, Ausztria  Németország 0–1 0–1 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság
18. 2008. november 19. El Madrigal, Villarreal, Spanyolország  Chile 2–0 3–0 Barátságos
19. 2009. június 9. Tofik Bakhramov, Baku, Azerbajdzsán  Azerbajdzsán 0–6 0–6 Barátságos
20. 2009. június 14. Royal Bafokeng Stadion, Rustenburg, Dél-afrikai Köztársaság  Új-Zéland 0–1 0–5 2009-es konföderációs kupa
21. 2009. június 14. Royal Bafokeng Stadion, Rustenburg, Dél-afrikai Köztársaság  Új-Zéland 0–2 0–5 2009-es konföderációs kupa
22. 2009. június 14. Royal Bafokeng Stadium, Rustenburg, Dél-afrikai Köztársaság  Új-Zéland 0–3 0–5 2009-es konföderációs kupa
23. 2009. augusztus 12. Philip II Arena, Szkopje, Macedónia  Macedónia 2–1 2–3 Barátságos
24. 2010. június 8. Estadio de La Condomina, Murcia, Spanyolország  Lengyelország 5–0 6–0 Barátságos
25. 2010. szeptember 3. Rheinpark Stadion, Vaduz, Liechtenstein  Liechtenstein 0–1 0-4 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokság-selejtező
26. 2010. szeptember 3. Rheinpark Stadion, Vaduz, Liechtenstein  Liechtenstein 0–3 0-4 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokság-selejtező
27. 2011. június 4. Gillette Stadion, Foxborough, USA  Egyesült Államok 0–4 0–4 Barátságos
28. 2012. május 30. Stade de Suisse, Bern  Dél-Korea 1–0 4–1 Barátságos
29. 2012. június 14. PGE Arena, Gdańsk  Írország 1–0 4–0 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokság
30. 3–0
31. 2012. július 1. Olimpiai Stadion  Olaszország 3–0 4–0 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokság
32. 2013. június 20. Estádio do Maracanã, Rio de Janeiro  Tahiti 1–0 10–0 2013-as konföderációs kupa
33. 3–0
34. 6–0
35. 9–0
36. 2013. június 23. Castelão, Fortaleza, Brazília  Nigéria 2–0 3–0 2013-as konföderációs kupa
37. 2014. május 30. Ramón Sánchez Pizjuán, Sevilla  Bolívia 1–0 2–0 Barátságos
38. 2014. június 23. Arena da Baixada, Curitiba, Brazília  Ausztrália 2–0 3–0 2014-es labdarúgó-világbajnokság

Sikerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Klub[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Válogatottban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéni elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Legjobb fiatal európai játékos: 1999
  • Gólkirály, Európai Nike Kupa: 1999
  • Gólkirály és a Torna Legjobbja, Algarve Tournament: 2001
  • Gólkirály és a Torna Legjobbja, U16-os Eb: 2001
  • Gólkirály és a Torna Legjobbja, U19-es Eb: 2002
  • Liverpool legjobb góllövője: 2007-08
  • Európa-bajnok: 2008, 2012
  • Európa-bajnoki aranycipős : 2012
  • A legnépszerűbb Premier League-játékos: 2008
  • FIFPro World XI: 2008, 2009
  • PFA az év csapata: 2007-08, 2008-09
  • A hónap Premier League játékosa: 2008 február, 2009 szeptember
  • Konföderációs kupa gólkirály: 2013

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. FIFA World Cup South Africa 2010: List of Players” (PDF), FIFA, 2010. június 4., 29. oldal (Hozzáférés ideje: 2014. november 8.) 
  2. Infancia (Spanyol nyelven). Fernando Torres. (Hozzáférés: 2014. november 8.)
  3. Fernando Torres. Chelsea F.C. [2014. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.)
  4. http://www.chelseafc.com/page/LatestNews/0,,10268~2281499,00.html
  5. http://www.chelseafc.com/matchreport/20110206/chelsea-0-liverpool-1_2249014_53457
  6. http://www.chelseafc.com/matchreport/20110316/chelsea-0-fc-copenhagen-0_2249014_54954
  7. http://inforadio.hu/hir/sport/hir-426700
  8. http://www.nemzetisport.hu/angol_labdarugas/ancelotti-sohaj-gyozelem-melle-torres-gol-2074454/
  9. http://www.chelseafc.com/page/PlayerProfileDetail/0,,10268~38242,00.html
  10. http://www.nemzetisport.hu/angol_labdarugas/lampard-es-torres-is-koron-kivulre-kerulhet-2094138?nocache
  11. http://www.chelseafc.com/matchreport/20110910/sunderland-1-chelsea-2_2249014_58029
  12. McNulty, Phil. „Man Utd 3 – 1 Chelsea”, BBC Sport, 2011. szeptember 18. (Hozzáférés ideje: 2012. március 19.) 
  13. Williams, Aled. „Chelsea 4 – 1 Swansea”, BBC Sport, 2011. szeptember 24. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 25.) 
  14. Lemesre, Pascal. „Fernando Torres handed red card after scoring”, Sportsmole, 2011. szeptember 24. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 24.) 
  15. Villas-Boas wants strikers to step up in Torres' absence”, 2011. szeptember 25.. [2011. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. október 12.) 
  16. Shemilt, Stephan. „Chelsea 5–0 Genk”, BBC Sport, 2011. október 19. (Hozzáférés ideje: 2012. március 19.) 
  17. Chase, Graham. „Chelsea 5–2 Leicester”, BBC Sport, 2012. március 18. (Hozzáférés ideje: 2012. március 19.) 
  18. Aston Villa 2–4 Chelsea”, ESPN Soccernet, 2012. március 31. (Hozzáférés ideje: 2012. március 31.) 
  19. Dawkes, Phil. „Barcelona 2–2 Chelsea (agg 2–3)”, BBC Sport, 2012. április 24. (Hozzáférés ideje: 2012. április 24.) 
  20. Higginson, Marc. „Chelsea 6–1 QPR”, BBC Sport, 2012. április 29. (Hozzáférés ideje: 2012. április 29.) 
  21. Smith, Ben. „Chelsea 2–3 Man City”, BBC Sport, 2012. augusztus 12. (Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 23.) 
  22. Scrivener, Peter. „Wigan 0–2 Chelsea”, BBC Sport, 2012. augusztus 19. (Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 23.) 
  23. Sanghera, Mandeep. „Chelsea 4–2 Reading”, BBC Sport, 2012. augusztus 22. (Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 23.) 
  24. Mata szabadrúgásai okozták az Arsenal vesztét. nemzetisport.hu. (Hozzáférés: 2012. szeptember 29.)
  25. Chelsea-Norwich élőben! (magyar nyelven) (html). sporthirado.hu, 2012. október 6. (Hozzáférés: 2012. október 6.)
  26. Az Eb-arannyal minden csúcs a spanyoloké”, sportgeza.hu, 2012. július 1. (Hozzáférés ideje: 2012. július 6.) 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előző
Carlos Aguilera
Atlético Madrid
Csapatkapitány

2003–2007
Következő
Maxi Rodríguez