Camp Nou

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Camp Nou
CampNouGrandstand.jpg
UEFA Nuvola apps mozilla.pngNuvola apps mozilla.pngNuvola apps mozilla.pngNuvola apps mozilla.pngNuvola apps mozilla.png
A stadion adatai
Elhelyezkedés Katalónia Barcelona, Katalónia

Építés éve 1954. március 28.
Megnyitás ideje 1957. szeptember 24.

Felület füves, 105 × 68 méter [1]
Befogadóképesség 99 786[2]
Tulajdoni viszonyok
Tulajdonos FC Barcelona
Kezelő FC Barcelona
Bérlő FC Barcelona
Az építkezés adatai
Építész Francesc Mitjans i Miró
Lorenzo García Barbón
Josep Soteras Mauri
Kivitelezők Buro Happold (tervezési igazgató)
Költség 288 millió peseta
é. sz. 41° 22′ 51″, k. h. 2° 07′ 21″Koordináták: é. sz. 41° 22′ 51″, k. h. 2° 07′ 21″
A Camp Nou weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Camp Nou témájú kategóriát.

A Camp Nou (katalánul) (magyarul: Új Mező), gyakran Nou Camp az FC Barcelona labdarúgócsapatának otthona Barcelonában, Katalóniában. A stadion 1957-ben készült el, az akkorra kicsinek bizonyuló Les Corts helyett, és Európa legtöbb néző befogadására alkakmas labdarúgó arénája lett.[3] Az 1998-99-es szezon során az UEFA "ötcsillagos stadion" minősítéssel ismerte el a Barça otthonának nagyszerűségét. Az épület hivatalos neve Estadi del Futbol Club Barcelona volt 2000-ig, amikor a tagok a névváltoztatásról rendezett szavazáson azt javasolták, hogy legyen az addigi becenév, a Camp Nou a hivatalos név.

A háttér (1948-1954)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Habár az első vélemények már 1948-ban napvilágot láttak egy új stadion építéséről, az óriási érdeklődéssel várt magyar sztár, Kubala László 1950. júniusi érkezése nyilvánvalóvá tette, hogy a Barça kinőtte a Les Corts Stadiont. A régi pályát, melyet 1922-ben létesítettek, néhány átalakítás után 60 000 néző befogadására volt képes, s a további bővítése gyakorlatilag lehetetlen volt. Ezért az Agustí Montal Galobart vezette FC Barcelona igazgatósága 1950. szeptember 19-én megvásárolt egy földdarabot Maternitat közelében, elég közel a régi Les Corts pályához.

Egy kellemetlen időszak következett, amikor az új stadion bizottsága megváltoztatta elképzelését a projekt helyszínéről, s a Diagonal tetején fekvő terület mellett döntött. Az ügyintézőkkel folytatott alkudozások nem sok eredményre vezettek és sosem jutottak el egy végleges megállapodáshoz. A vita Francesc Miró-Sans megválasztásáig folytatódott (1953. november 14.). Az új elnök különösen ragaszkodott hozzá, hogy az új stadion terveit azonnal valóra kell váltani, s hivatalba lépése utáni egyik első döntésében kijelölte az új területet, nem a Diagonal tetején, hanem az 1950-ben megvásárolt parcellán. A Nou Camp, 60 000 szurkoló előtt, március 28-án lefektetett alapkövét a barcelonai érsek szentelt fel.

Az építkezés (1954-1957)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az új stadion terveinek elkészítését Francesc Mitjans i Miró, Josep Soteras Mauri és Lorenzo García Barbón építészekre bízták. A klub az INGAR SA céget bízta meg a kivitelezéssel, akik 66,5 millió pezetáért vállalták el a létesítmény felépítését másfél éven belül. Azonban a végső költségek tetemesen meghaladták az ajánlatban szereplőt, elérték a 288 millió pezetát. Az összeget folyamatos bankkölcsönök segítségével előteremtették, így felépülhetett a stadion, de a klubnak ezután éveken át törlesztenie kellett az adósságát.

A Nou Camp kívülről

A felavatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1957. szeptember 24-ére jelölték ki a stadion felavatásának időpontját. A szervezőbizottságnak - mely a nyitóceremónia tervezésére alakult - két elnöke volt: Aleix Buxeres és Nicolau Casaus. Szeptember 21-én a Barcelonai Tanács nagytermében José Maria de Cossío, a Spanyol Királyi Akadémia tagja olvasta fel a kiáltványt, mellyel hivatalosan megnyitotta az új stadion felavatásának ünnepségét.

A fesztivál napjára a város a klub színeibe öltözött. Az avatás ünnepi misével kezdődött, majd Barcelona érseke, Gregorio Modrego felszentelte a stadiont. Rögtön ezután a Gracienc kórus elénekelte Handel (Messiás) Hallelujah-ját, majd körbehordozták a Montserrati Szűzanya képét. A világ sport és politikai méltóságainak sokasága ült az elnöki páholyban Francesc Miró-Sans mellett, beleértve a közlekedési minisztert, a sportminisztert, Barcelona polgári kormányzóját és polgármesterét. Ez a jelentős esemény elég volt, hogy ihletet merítsen a híres költő, Josep M. de Sagarra és megírja „Blau Grana" címmel szonettjét. Emellett megalkották a barcelonai stadion himnuszát Josep Badia dalszövege alapján, melyet Adolf Cabané zenésített meg.

A Nou Camp lelátói még nem készültek el teljesen, de így is 90 000 ember előtt nyíltak meg. A nézok előtt felvonultak az egyesület egyes csoportjainak, Katalónia fociklubjainak és a Barcelona szurkolói csoportjainak képviselői, valamint a klubhoz tartozó csapatok. Ezután elénekelték az előbb említett himnuszt, majd fél ötkor következett a stadionavató meccs az FC Barcelona és a Varsóból érkezett lengyel csapat között. A Barça kezdő tizenegye a következő volt: Ramallets, Olivella, Brugué, Segarra, Vergés, Gensana, Basora, Villaverde, Martínez, Kubala és Tejada. A második játékrészre a felállás az alábbiakra módosult: Ramallets, Segarra, Brugué, Gracia, Flotats, Bosch, Hermes, Ribelles, Tejada, Sampedro és Evaristo. A játék a hazaiak 4-2-es győzelmével végződött, ahol a gólokat Eulogio Martínez (a 11. percben ő rúgta a Nou Camp történetének első gólját), Tejada, Sampedro és Evaristo szerezték.

A félidőben 1500 helyi néptáncos táncolt, majd 10 000 galambot engedtek szabadon. Elkezdődött egy új korszak az FC Barcelona történelmében.

Camp Nou

A Nou Camp fejlesztése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megnyitása óta a Nou Campot napról napra fejlesztik és alkalmassá teszik az idő múlásával felmerülő újabb és újabb igények kielégítésére. Az évek alatt a klub megújította az építményt és környezetét, új létesítményeket építettek és a legmodernebb technikával szerelték fel a stadiont.

Amikor átadták, a Nou Camp kapacitása 93 053 fő volt (az eredeti 150 ezres tervet feladták), s a játéktér 107x72 méter nagyságú volt. Építése során leginkább betont és vasat használtak.

Az eltelt évek során fokozatosan bővítették, az 1982-es spanyolországi világbajnokság miatt 115.000 főre növelték a befogadóképességét. Fokozatosan kiépítették a sajtó munkatársai számára és a TV-közvetítéshez szükséges helyiségeket. Az elnöki páholy mellett az alapítvány tagjainak és magáncélra is épült néhány. Kiépítették a világítási rendszert, az első reflektorfényes meccset 1959. szeptember 23-án játszották a CDNA Sofia ellen. A nézők szórakoztatását modern kihangosító berendezés és színes, nagyméretű eredményjelző tábla szolgálja. A létesítmény alatt kialakított garázsban jelenleg 800 gépkocsi parkolását tudják biztosítani, emellett 8 lift segíti a szurkolók mozgatását.

Napjainkban 98 787 ülőhelyen követhetik figyelemmel a nézők a mérkőzéseket. A stadion legmagasabb pontja 48 méter, a létesítmény alapterülete pedig 55 000 m2.

Az 1998-99-es szezon során az UEFA "ötcsillagos stadion" minősítéssel ismerte el a Barça otthonának nagyszerűségét. A stadionban a klub történetét bemutató múzeumot és művészeti galériát alakítottak ki, s a régi játékosok és a VIP vendégek saját részlegből tekinthetik meg a mérkőzéseket.

2009. szeptember 24-én - Barcelona védőszentje, Irgalmas Szűz Mária ünnepén - a stadionba vezető felüljáró közelében átadták Montserrat García Rius szobrászművész Kubala László emlékét megörökítő szobrát. [2]

Rendezvények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Átadása óta a Nou Camp rengeteg sport és kulturális rendezvénynek adott otthont. II. János Pál pápa miséjén, 1982. november 7-én 120 000-en vettek részt, de több híres könnyű- és komolyzenei előadó is fellépett a katalán szentélyben. Érdekesség, hogy 1963-ban a megszokottaktól eltérően nem Madridban, hanem Barcelonában rendezték a Franco tábornok tiszteletére kiírt Generalisimo Kupa döntőjét, melyen a Barça 3:1 arányban legyőzte a Real Zaragoza együttesét.

1982-ben hazai pályán 100 000 néző előtt hódította el a KEK-et a Barça a Standard Liege ellenében. Több európai kupadöntőnek is otthont adott a stadion, 1972-ben a KEK döntőben játszott a Glasgow Rangers és a Gyinamo Moszkva (3:2). 1989-ben az AC Milan ünnepelhette itt a BEK elhódítását, miután 4:0-ra kiütötte a Steaua Bukarestet. Legutóbb 1999-ben egy emlékezetes Bajnokok Ligája döntőben diadalmaskodott a Manchester United a Bayern München felett (2:1).

Az 1982-ben a Spanyolországban rendezett Labdarúgó Világbajnokság nyitómérkőzésének volt helyszíne a Nou Camp, s összesen öt meccset játszottak ebben a stadionban. Az 1992-es barcelonai olimpia játékok labdarúgó küzdelmeinek központi helye volt a létesítmény, s 1992. augusztus 8-án itt játszották a SpanyolországLengyelország döntőt, ahol a katalán csapat játékosait is felvonultató hazaiak győztek 3:2-re.

Az utolsó nagy ceremóniát a klub 100 éves évfordulóján rendezték. Az ünnepségek csúcsaként a Barça 2:2-es döntetlent ért el a brazil nemzeti tizenegy ellen. A meccs előtt a csapat összes korábbi játékosa felvonult a játéktérre.

Híres rendezvények a stadionban:

A stadion 50-ik születésnapja alkalmából, 2007-ben a Barca nemzetközi pályázatot írt ki a létesítmény felújítására. A pályázat kiírásakor kikötötték, hogy az épületnek szimbolikus építménynek kell lennie a felújítás után, illetve hogy a nézőtér legalább felét be kell fedni.

2007. szeptember 18-án a brit Norman Fostert, és irodáját hirdették ki győztesként, ők tervezhetik meg a felújítást. Ennek értelmében 15 000 nézővel nő a befogadóképesség 113 000-re. A beruházás előrelátható költsége 250 millió .

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. FC Barcelona Information. Fcbarcelona.cat, 2007. október 22. (Hozzáférés: 2007. október 24.)
  2. fcbarcelona.cat
  3. [1]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

eurobarca.hu

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]