FC Bayern München

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
FC Bayern München
Logo FC Bayern München.svg
Csapatadatok
Teljes csapatnév Fußball-Club Bayern München e. V.
Mottó Mia san mia (Vagyunk, akik vagyunk!)
Becenév Der FCB (Az FCB)
Die Bayern (Bajorok)
Die Roten (Pirosak)
FC Hollywood[1]
Bőrnadrágosok
Die Rekordmeister (A Rekordbajnokok)
Székhely München, Németország
Alapítva 1900. február 27.
Klubszínek piros-fehér
Stadion Allianz Arena
Vezetőedző spanyol Josep Guardiola
Elnök német Karl Hopfner
Bajnokság Bundesliga
Nemzeti sikerek
német Bajnokcsapat 24 alkalommal
német Kupagyőztes 17 alkalommal
német Szuperkupa-győztes 5 alkalommal
német Ligakupa-győztes 6 alkalommal
Nemzetközi sikerek
UEFA - Champions League.png BEK/BL 5 alkalommal
UEFA Cup (adjusted).png UEFA-kupa 1 alkalommal
Coppacoppe.png KEK 1 alkalommal
Copa Intercontinental.svg Világkupa 2 alkalommal
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik
Jelenlegi szezon
Soccerball current event.svg Jelenlegi szezon
Hivatalos honlap
FC Bayern München honlapja

Az FC Bayern München (teljes nevén: Fußball-Club Bayern München eingetragener Verein[2]) Németország leghíresebb labdarúgócsapata. A csapatot Franz John, első klubelnök alapította 1900 február 27.-én Münchenben.[3]

A történelmére büszke bajorországi csapat jelenleg a német labdarúgó bajnokság (Fußball-Bundesliga) első osztályában szerepel. Minden évben résztvevője a német labdarúgó kupának (Deutscher Fußball-Bund-Pokal), valamint évek óta Európa legjobbjaival mérkőzik meg az együttes a UEFA-bajnokok ligája idényeiben. Az egyesület tagja a Német Labdarúgóligának (DFL), mely a bajnokság gazdasági ügyeinek rendszerezésének érdekeit képviseli, és az Európai Klubszövetségnek (ECA), az európai klubcsapatok gazdasági és érdekvédelmi szervezetének, amelynek elnöke a Bayern München gazdasági társaságának igazgatója, Karl-Heinz Rummenigge.[4]

A csapat Németország kimeríthetelen futballerőjének számít. Saját nevelésű németjei rendre bekerülnek a korosztályos, valamint felnőtt válogatottba. A Bayern München két müncheni születésű világbajnok csapatkapitányt adott a nemzeti csapatnak: Franz Beckenbauert (1974) és Philipp Lahmot (2014). A XX. század hajnalán alapított csapat Németország legsikeresebb együttese. Ennek megfelelően birtokolja a "Rekordbajnok" (németül: "der Rekordmeister") megtisztelő címét 1984 óta, melyet 24 bajnoki elsőségével és 17 kupagyőzelmével érdemelte ki.[5]

Első európai kupagyőzelmét 1966-1967-es a mára már megszünt Kupagyőztesek Európa-kupája szezonjában nyerte. Első német csapatként nyerte meg az UEFA-bajnokok ligája jogelődjét a Bajnokcsapatok Európa-kupáját a híres 1974-es újrajátszott döntőben az Atlético de Madrid ellen. Ezt sikert 1975-ben és 1976-ban is meg tudta ismételni a csapat, így a szabályok értelmében (három egymást követő szezonbeli győzelem alkalmával) megtarthatták az eredeti trófeát. Egyedülálló tettnek bizonyul a német labdarúgásban. A következő győzelmét a Bayern München már az UEFA-bajnokok ligája néven futó 2000-2001-es kiírásakor aratta. Ezt követően legutóbb 2013-ban tudta elhódítani a csapat Európa legrangosabb trófeáját a Wembley stadionban. A döntők tekintetében 5 győzelem és 5 vereség (legtöbb) a csapat mérlege. 1996-ban megnyerte első és egyetlen alaklommal az UEFA-kupát, amellyel harmadik csapatként megnyerte a három UEFA-kupasorozatot (BL-t, KEK-et és UEFA-kupát) az olasz Juventus Torino és a holland Ajax Amsterdam után. Körük négyre 2013-ban a Chelsea FC társaságával bővült. A müncheni alakulat két alkalommal nyerte meg a Világkupát: 1976-ban és 2001-ben. Egyetlen német csapatként 2013-ban elhódította az UEFA-szuperkupát. Teljessé trófeagyűjteményét 2013. december 21. tette a FIFA-klubvilágbajnokság megnyerésével. A nem hivatalos UEFA-rendezvénynek számító Vásárvárosok kupáján kívül az összes megnyerhető trófeát megnyerte az FC Bayern München.[6][7]

Az FC Bayern München olyan világhírű labdarúgókat vonultaott fel történelme során, mint Franz Beckenbauer, Gerd Müller, Sepp Maier, Paul Breitner, Uli Hoeneß, Hans-Georg Schwarzenbeck, Karl-Heinz Rummenigge, Klaus Augenthaler, Andreas Brehme, Jean-Marie Pfaff, Lothar Matthäus, Jürgen Kohler, Jean-Pierre Papin, Stefan Effenberg, Jürgen Klinsmann, Mehmet Scholl, Oliver Kahn, Patrik Andersson, Bixente Lizarazu, Giovane Élber, Owen Hargreaves, Roy Makaay, Luca Toni, Miroslav Klose, Philipp Lahm, Bastian Schweinsteiger, Franck Ribéry, Arjen Robben, Mats Hummels,Thomas Müller, Manuel Neuer, Mario Gómez, Toni Kroos, David Alaba, Mario Götze, Javi Martínez, Jérôme Boateng és Xabi Alonso.

A 2012-2013-as szezonban a Bayern München 4 trófeát gyűjtött be végrehajtva a történelmi triplázást, ami wddig a Bayernen kívül 6 csapatnak sikerült. Ezt a szezont és a 2013-as "Rekordév"-et (németül:"das Rekordjahr") nevezik a Bayern München legsikeresbb időszakának. A 2013-as év végén a Nemzetközi Labdarúgás-történeti és -statisztikai Szövetség (IFFHS) ranglistáján az első helyen végzett a csapat, valmint a World Soccer Magazine az év csapatának választotta az FC Bayern Münchent.[8]

FC Bayern München családfa

 
 
 
 
MTV München
-kivált játékosok-
(1878-1900)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Münchener SC
(?-1906)
 
Münchener Fußballklubs
Bayern

(1900-1906)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
SC Bayern München
(1906-1919)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
TV Jahn München
(?-1919)
 
TuSpV Jahn München
(?-1919)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Münchener SC
(1919-?)
 
TuSpV. Jahn München
(1919-1923)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
FC Bayern München
(1923 óta)
 
TV Jahn München
(1923-?)
 
TuSpV Jahn München
(1923-?)

A klub története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1900-1923 - Az F.C. Bayerntől az FC Bayern Münchenig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csapat alapítását 1900 februárjában a berlini Franz John kezdeményezte. A müncheni MTV München 1879 tornaklub futballistái be szerettek volna lépni a Délnémet Labdarúgó-szövetség kötelékébe, ám ehhez az egylet többi tagja nem járult hozzá.[9]

Felháborító ez a kicsinyeskedés! Nem akarunk tovább a tornászok árnyékában élni! Ahhoz, hogy igazán nagy klub lehessünk, önállóságra van szükségünk!

Franz John, 1900. február[10]

Az alapító okiratot 11 labdarúgó írta alá 1900. február 27-én München Schwabingen kerületében a Gisela étteremben. Fél tízre Männer, Nägele, Schmid, Karl, Wamsler, Ringler, Focke, Francke, Friedrich, Zoepffel, Pollack és John alapító labdarúgók aláírva az okiratot megalapították az F.C. Bayern nevű labdarúgócsapatot.[11][3]

Egy rivalizálás kezdete: F.C. Bayern - 1. FC Nürnberg, 1901

A Bayern első labdarúgó edzésekre és mérkőzésekre alkalmas tere a ma is a város tulajdonában levő Schyrenplatz volt. Az akkoriban még kék és fehér színekbe öltöző futballisták hamarosan a város legerősebb csapatává nőtték ki magukat. A csapat első mérkőzését márciusban játszotta, melyen 5:2 arányú győzelmet aratott az 1. Münchner FC 1896 ellen. Tavasszal további három labdarúgó csatlakozott a frissen alapult egyesülethez a legnagyobb városi rivális TSV 1860 München csapatából. A csapat az amatőr korszak egyik legnagyobb győzelmét 1900. április 15.-én Húsvét vasárnap az FC Nordstern München elleni 15:0-os mérkőzésen aratta, mely tekintélyt kölcsönzött a csapatnak. Július 8.-án a klub megalapította az ifjusági osztályát. A Bayern első külfüldi, egyben első idegenbeli mérkőzésén Prágában szenvedte el első vereségét a DFC Prag elleni 0:8-ra végződő mérkőzésen 1900. decembér 9.-én. Időközben bővült a csapat játékos állománya, és megalakult egy első számú és egy második számú csapat. Első teszmérkőzésen világossá vált a csapat két kerete közötti különbség 1901. május 31-én 12:2-re záruló mérkőzésen. November 6.-án az 1. FC Nürnberg látogatott Münchenbe egy barátságos mérkőzésre, melyet a müncheniek 6:0 arányban megnyertek. A Friedrich Bermühler által alapított Bayern-Pokal folytonos játéklehetőséget, és ellenfelet biztosított a müncheni csapatok számára. Az F.C. Bayern legerősebb ellenfelei az MTV München és az TSV 1860 München volt. Ebben az időben még anyaegyesületnek tartott MTV újraéledő labdarúgó csapatát a két csapat első mérkőzésén 7:1-re győzte le a Bayern. Az F.C. Bayern és a TSV 1860 München világhírű rivalizálása 1902. szeptember 21.-én kezdődött a Bayern 3-0-ás győzelmével. 1903. januárjában változás történt a Bayern vezetőségében: Franz John alapító klubelnököt a csapat első sztárjának nevezett holland Dr. Willem Frederik Hesselink váltotta, aki a csapat első válogatott játékosa, részben edzője is volt az elnöki tisztség mellett. Példaképként szolgált a korosztályos csapat számára.[12][3][13]


A mag amit ültettem csodálatosan kifejlődött. Külön öröm, ha csak rátekintünk ma az F.C. Bayernre,... menetel a müncheni sport élén!

– Franz John visszaemlékezése [14]

1903. november 29.-én az F.C. Bayern 6:2-es győzelmet aratva a 1. Münchner FC von 1896 ellen megnyerte első alkalommal az ekkor városi bajnokságnak tekinthető Bayern-Pokalt. 1904 tavaszán a müncheni társadalom minden rétege figyelmet fordít a Bayernre. 1905. novemberében harmadjára is megnyeri a csapat a bajnokságot, melyben már a kupa 1904 óta ki van terjesztve a München környékére is, így a híres MTV Augsburg és 1. FC Nürnberg csapataival is szembe találta magát az F.C. Bayern.

1906. január 1.-én az F.C. Bayern csapata és az Münchener Sport-Club csapata érdeki okokból egyesül egy egyesületbe. A két csapat, melynek fundamentumát az F.C. Bayern alkotta „F.A. Bayern im Münchner SC“ néven folytatta tovább. Az egyesülés leginkább a Bayern érdekeit szolgálta, ezért is diplomatikus megoldásként szabadságat, egyfajta autonómiát kellett a Bayern biztosítson az új tagoknak. Januárban Willem Hesselink helyére Kurt Müller érkezett az elnöki poszton. Az F.C. Bayern tagjainak le kellett mondjanak az eddig használt kék-fehér színekről, és sötét vörös-fehér színekbe öltözött az új egyesület. Innen ered "a vörösök" (die Roten) elnevezés.

A Leopoldstrasse-i sportpálya

A csapat 1907-ben költözött be a lényegesen előkelőbb Leopoldstrasse Sportpályára. Az FC Wacker München legyőzésével 9:2 arányú legyőzésével kvalifikálta magát az új egyesület az Ostkreismeisterschaft-ra, ahol a második helyet érte el. A Leopoldstrasse Sportpályát 1907. szeptember 15.-án az FC Wacker München elleni 8:1-es győzelemmel záruló mérkőzésen avatták fel. Ekkor már Dr. Angelo Knorr volt a csapat elnöke.[15][16] Egy újonnan alakuló Sport Bizottság foglalkozik az egyesület gazdasági működésével, így a játékosoknak már kizárólag a labdarúgással kell törődniük. Ezek voltak az első lépések a profizmus felé. 1908. áprilisában Angliába látogatott a csapat, ahol a "The Pirates" amatőrcsapattal találkoztak. A mérkőzést 0:8-ra megnyerték az angolok április 29.-én. November 15.-én a vörösek 4:0-ra legyőzték az 1860 Münchent. 1909. áprilisában a "The Pirates" együttese Münchenbe jött egy visszavágóra, melyet a müncheniek nagy meglepetésre 4:1-re megnyertek. 1909. május 31.-én teszmérkőzést játszottak az első profi ellenfelükkel, az angol FC Sunderland ellen, melyet 2:5 arányban elvesztettek a müncheniek. November 21.-én az MTV München csapatát 8:2 legyőzve ismét megnyerték a Oberbayrische Meisterschaft-ot, így továbbra is résztvevője maradt a regionális Ostkreismeisterschaft-nak.[3][17]

A sikertelen bajoroszági bajnokságok után, meghozta a gyümölcsét a sok fáradozás: Max "Gaberl" Gablonsky, a csapat első német válogatott játékosával az oldalukon megnyerték az Ostkreismeisterschaft 1910-ben, 1911-ben pedig megvédték a címüket.[18][19][20] Az 1909-1910-es Ostkreismeisterschaft-ot az MTV München ismételt 6:2-es legyőzsével kezdte a csapat január 9.-én. Nürnbergbe látogatva a csapat 4:2-re nyer diadalmasan január 25.-én az 1. FC Nürnberg ellen, majd hazai pályán 12:0-ra verték meg Spvgg Fürth csapatát. Az Ostkreismeisterschaft bajnoki címét végül a Fürth ellen aratott 4:2-es győzelemmel hódítja el a Bayern. A müncheni hősök E. Hofmann, H. Hofmann, Gablonsky, Baumann, Seitz, L. Hofmeister, F. Fürst, Kroiss, Berz, Reindl, Rinkenberger voltak. 1911. március 5.-én 16 győzelem, 1 döntetlen és 1 verség rekordot jelentő mérleggel védte meg címét a csapat. Utolsó mérkőzésén pedig 4:2-es győzelmet aratott az FC Pfeil Nürnberg ellen. A második csapat is folytonos beszédtéma maradt Bajorországban, hiszen 18 hónapig veretlenek maradtak. A Dél-német bajnokságot viszont nem tudta megnyerni a csapat egyik alkalommal sem. Dr. Angelo Knorr klubelnök 1911. december 31.-i klubgyűlés évi visszatekintésén boldogan jelentette be, hogy az egyesület 16 csapattal rendelkezik: köztük 8 junior csapattal, egy öregfiúk csapattal, egy első, egy második számú csapattal és 5 amatőr csapattal; valamint a tagok létszáma 457, köztük 146 fiatal játékossal. [21][17]

A német labdarúgás tovább fejlődik és szerveződik ebben az időben. Az Ostkreismeisterschaft Ostkreis-Liga formán fut tovább, ami a mai hetedosztályú Kreisliga elődjének tekinthető, bár az 1920-as években a kissebb klublétszám miatt előkelő, második vonal volt Bajorországban.[22][23] 1913-ban a kormány klub-szerveződések ellen hozott rendelete miatt, nagy veszteséget jelentő átszerveződésen ment át az egyesület, habár ez év végén haladta meg először az egyesület tagjainak a száma az 500 főt. 1914-ben kitört az első világháború, mely visszavetette a sportéletet Németországban is. Érdekességként szolgál, hogy a világháborúig a csapat összes játékosának volt legalább középiskolai végzettsége. 1915-ben a TSV 1860 München elleni 1:1-es döntetlennel biztosítja be a Kriegsmeister von Südbayern 1915, ekkor előkelő bajnokság győzelmét. 1917 január 28.-án a csapat 6:0 arányban legyőzi a Jahn Regensburg együttesét hazai pályán, így megnyeri a világháború alatt gyakran szakadozó 1916-1917-es dél-bajorországi bajnokságot, majd az 1917-es őszi bajnokságot is. A labdarúgás színvonala tovább csökkent Németországban 1918-ra. A csapat megnyerta a müncheni bajnokságot az 1. FC Wacker München ellen. Az oda-visszavágós döntő első mérkőzését hazai pályán ugyan elvesztette a csapat 1:3-ra, viszont idegenben 4.2-re győzni tudtak. A továbbra is rendszertelen dél-bajor bajnokságot ismét megnyerték TV Oberhausen-Augsburg ellen február 3.-án 4:1-re legyőzve őket, az 5:2-es siker után.[21] Az első világháború végetértélvel nekiláthattak a romokban heverő városok, és a sportélet újjáépítésének Németországban. 1914 és 1918 között 6 alkalommal váltott elnököt a csapat. Időrenben: Kurt Landauer (1913-1914), Fred Dunn (1914-1915), Hans Tusch (1915), Fritz Meier (1915), Hans Bermühler (1916–1919).[24][25][26]

1919 januárjában másodjára kerül Kurt Landauer. Az új elnökre hárul az a feladat, hogy újjá építtesse a Leopoldstrasse Sportpályát, valamint a világégés előtti fényében tündököljön a müncheni labdarúgás egyik legbefolyásosabb klubja. Januárban a „F.A. Bayern im Münchner SC“ sportegyesületből kivált a Münchener Sport-Club, majd csatlakozott az F.C. Bayern-hez a TV Jahn München és a TuSpV Jahn München, így alakult meg a TuSpV Jahn Bayern sportegyesület. Kurt Landauer 1921-ig leszerződtette a világhírű németországi angol edzőt, William Townleyt.[27][3] Az elnök nagy bizalmat fektetett a fiatal játékosokban. A csapat 1920-ban és 1923-ban is megnyerte a délbajor bajnokságot, a Kreisliga Südbayern-t. 1921-1922-es szezonban a magyar Kürschner Izidor volt a csapat edzője. Ekkorra már okkal nevezte magát az egyesület München első számú klubjának, hiszen 700 tagja egyetlen más egyesületnek sem volt a városban. 1923-ban, mikortól az F.C. Bayern képezte alap teljes mértékben meg tudott állni saját lábán, szétvált az egyesület. A TV Jahn München és a TuSpV Jahn München tovább folytatta önálló működését. Az egyesület alapja pedig egységesen működött tovább máig változatlan szerveződésben Fußball-Club Bayern München e. V. néven. [28][29]

1923-1955 - A hőskortól az élvonalból való kiesésig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1925 végén sikerült megállapodni a városi rivális TSV 1860 München vezetőivel, hogy a Bayern bérlője lehessen a Grünwalder Strassén lévő pályának. Egészen az Olimpiai stadion 1972-es felavatásáig az maradt a Bayern "otthona" - azaz a klub közel ötven éven át tulajdonképpen vendég volt még a hazai mérkőzésein is.

A Bayern-futballisták hamarosan Dél-Németország legkiválóbb futballgárdájává nőtték ki magukat. 1926. április 11-én rekordközönség, 26.000 néző előtt a Bayern München 4:3-ra legyőzte a Fürth gárdáját, s története során először, megszerezte a délnémet bajnoki címet. Bármilyen hihetetlennek is tűnik, a statisztikák szerint az egész idényt figyelembe véve Josef Pöttinger nem kevesebb, mint 176 gólt szerzett a bajorok színeiben. Az 1928-as, amszterdami olimpiára utazó német válogatott keretben öt Bayern-labdarúgó is helyet kapott: Conrad Heinkamp, Ludwig Hofmann, Emil Kutterer, Ernst Nagelschmitz és természetesen Josef Pöttinger. 1932–ben a magyar származású, termete alapján "Little"-nek, azaz "Kicsinek" becézett Dombi Richárd keze alatt nyerte meg a gárda az országos bajnoki címet, mégpedig az egész ország futballközvéleményét elkápráztatva, a nürnbergi döntőben 2:0-ra verve az Eintracht Frankfurtot.

A nemzetiszocialisták harmincas évekbeli megerősödése a Bayern Münchent is beárnyékolta. A bajor csapatot ugyanis akkoriban sokan és sokszor csúfolták "zsidó klubnak" elnökének és néhány vezetőségi tagjának származása miatt. A hitleri politika következtében kényszerült lemondani posztjáról Kurt Landauer, az egyesület történetének addigi legnagyobb formátumú elnöke. A Harmadik Birodalom idején a Bayern megbélyegzetté vált.

A negyvenes évek a személyes tragédiák (zsidó származású játékosok politikai indíttatású elzavarása, II. világháború, harc közben elesett játékosok) mellett csekély sportsikert hoztak a csapat életében. A Bayern kétszer, 1944-ben és 1945-ben is megnyerte a délbajor Gauligát (Südbayerische Gaumeisterschaft). Mindazonáltal a Gauliga évei többnyire csalódásokat hoztak a Bayern híveinek. A csapat 1933 és 1942 között a 16-os körzetnek nevezett Bajorországban egyszer sem tudott a harmadik helynél előrébb végezni. 1943-ban, miután a 16-os körzetet déli és északi részre bontották, a délbajor körzetben szereplő csapat magára talált. 1932 után először játszhatott az össznémet bajnoki címért, ám az álmokat hamar összetörte a VfR Mannheim elleni vereség. A Bayern Hitler uralmának 12 éve alatt a német bajnokság összesített táblázatán mindössze a 81. helyet foglalta el! A háborút követő években folytatódott a vesszőfutás. Az 1949-50-es években például 70 gólt kapott a csapat! A mélypont azonban még csak ezt követően jött. 1945 és 1955 között kilenc edző váltotta egymást, hogy aztán a Bayern München az Oberliga Südből az 1954-55-ös idény végén, története során először, kiessen a másodosztályba.

1955-1965 - Rögös út a Bundesligába[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bayern mindössze egy évet töltött a purgatóriumban. Ezt követően azonban elmaradtak a sikerek: 1957-ben a tizedik, egy évvel később pedig a hetedik helyen végeztek az Oberliga Süd tabelláján. A Bayern a legnagyobb jóindulattal is csak középcsapatnak volt akkoriban nevezhető a Szövetségi Köztársaságban. A DFB-kupa 1935-ös indulása óta még csak tizenhat közé sem jutó csapat ugyanis megnyerte a német kupát, annak ellenére, hogy a közvélekedés a Fortuna Düsseldorfot tartotta az összecsapás esélyesének (1-0).

Bár az 1958-as világbajnokságon szerepelt válogatottban nem volt Bayern-játékos, az azt követő években a bajor csapat újra a legjobbakkal vetélkedett, s általában az élmezőnyben végzett. A gárda az 1962-63-as idényben mutatta meg magát először a nemzetközi porondon: a Vásárvárosok Kupájában (VVK) egészen a negyeddöntőig jutott, ahol az akkoriban jugoszlávnak számító Dinamo Zagreb már túl nagy falatnak bizonyult (1-4 Münchenben, 0-0 Zágrábban).

A déli csoportnak jutó helyeket az Eintracht Frankfurt, az 1. FC Nürnberg és a TSV 1860 München kapta meg. A Bayern vezérkara dühös volt a kirekesztés miatt, úgy gondolták, hogy igazságtalanul sorolták hátra az egyesületet. Sokan gondolták úgy, hogy elsősorban a városi rivális 1860 München okolható azért, hogy a klub nem kapott lehetőséget a Bundesliga-szereplésre. Ám nem volt mit tenni, a csapat számára maradt a második vonal, az amatőrliga, a Regionalliga Süd. Wilhelm Neudecker elnök válasz gyanánt 1963 nyarán igazi sztáredzőt szerződtetett a csapat élére a horvát Zlatko "Csik" Csajkovszki személyében.

Csajkovszki csapata az első évében rögvest osztályozót játszhatott a Bundesligába kerülésért, ám elbukott. Az ezt követő 1964-65-ös idény két momentum miatt nevezhető kulcsfontosságúnak a Bayern München történetében: először is mert a gárda kivívta a jogot, hogy a következő szezonban már a legjobbak között indulhasson; másodszor pedig azért, mert ebben az idényben játszott először együtt a Sepp Maier-Franz Beckenbauer-Gerd Müller-tengely.

1965-1976 - Európa trónján[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az új, fiatal aranygenerációval, Gerd Müllerrel, Franz Beckenbauerrel és Sepp Maierrel a soraiban nagy álmokat dédelgetett a Bayern München. 1965-ben megnyerték a bajorországi Regionaligát, és feljutottak a nyugat-német első osztályba, ahol a következő szezonban mindjárt a 3. helyen zártak, és megnyerték a kupát. Első alkalommal kvalifikálták magukat a KEK-be. Franz Beckenbauert választották meg az év játékosának NSZK-ban.

Az 1966/67-es szezon kiválóan alakult a müncheniek számára. Címet védtek a kupában és hosszabbítás után 1-0-ra megnyerték a KEK-et legyőzve a Glasgow Rangerst Franz Roth 109. percben szerzett találatával. Gerd Müller a Bundesliga gólkirálya llett 28 góllal megosztva Lothar Emmerichel. A következő szezon egy trófea nélküli szezonra sikeredett.

1968-ban Branko Zebec lesz az edző, aki a bajorok nagy megrökönyödésére betiltja a sör fogyasztását. Szerencséjére a sikerek nem váratnak magukra ugyan is a csapatnak sikerül a „duplázás“(a Német bajnokság elnyerése 8 ponttal az Alemannia Aachen előtt és a kupa elnyerése a Schalke ellen). Gerd Müller megint gólkirály lett. Ez időben megjelenik egy csapat, amely a Bayernt még hosszú ideig, mérgesíteni fogja, Borussia Mönchengladbach. A "csikók" nyerik 1970-ben és 1971-ben a bajnokságot, mindkétszer a Bayern előtt. 1970-ben újra Gerd Müller a bajnokság gólkirálya. Az 1968/69-es Bundesliga szezon a Bayern győzelmével zárul. A csapat első alkalommal lett a Bundesliga bajnoka. 1970-ben Gerd Müller lesz az első német aki megnyeri az Aranylabdát.

1972-ben a csapat beköltözik az Olimpia stadionba és Udo Lattek lesz az edző. Ebben az évben a Bayern lesz a bajnok. A pontok állása a bajnokság végén 55:13 (a győzelem csak két pontot ér),ez is azóta Bundesliga rekord. Valamint elnyerik a kupát is a Kölnt megverve a döntőben 2:1-re. Ebben az évben Franz Beckenbauer lesz az év legjobb játékosának járó díjjal, az Aranylabdával kitüntetve. Gerd Müller is beállít egy rekordot: az 1971-72-es Bundesliga szezonban 40 találatig jutott, ami azóta is abszolút rekord. Sőt az 1972-es naptári évében egy 40 évig fennálló rekordot állított be amit 2012-ben döntöttek meg: január 1-től december 31-ig 84 gólt szerzett. NSZK első alkalommal Európa bajnoknak mondhatta magát, melyben a Bayern játékosok nagy része oroszlánrészt vállalt, többek között Beckenbauer és Gerd Müller.

Lattekkal még kétszer egymás után elnyerik a bajnokságot valamint először 1974-ben a BEK-et nyerték meg. „Katsche” Schwarzenbeck egy perccel a hosszabbítás vége előtt kiegyenlített, az Atlético Madrid ellen (1:1), így egy újabb mérkőzésre került sor Brüsszelben ahol a Bayern München 4:0 arányban nyert (gólok: 2 Uli Hoeneß, 2 Gerd Müller). A BEK-ben elért 8 góllal Gerd Müller lett a gólkirály. Otthon, Németországban zsinórban harmadjára lettek bajnokok, ismét Gerd Müller lett a gólkirály. Az UEFA-szuperkupa politikai okok miatt maradt el, mert a Kelet-német Magdeburggal kellett volna megmérkőzzenek ezért a trófeáért. Udo Lattek leköszönt, az új edző a német Dettmar Cramer lett. A világkupa szerepléstől visszaléptek, így helyettük a BEK döntős Atletico Madrid indult.

Nyáron Nyugat-Németország megnyeri a 1974-es világbajnokságot a müncheni döntőben 2-1-re, ahol a müncheni születésű Franz Beckenbauer vehette át a trófeát. Bayern-játékos minden mérkőzésen kapuba talált, kivéve az egyetlen vesztes mérkőzésen, amikor a Nationalelf Kelet-Németországtól kapott ki. A világbajnok válogatottban hét Bayern-játékos szerepelt: Sepp Maier, Paul Breitner, Hans-Georg Schwarzenbeck, Franz Beckenbauer, Gerd Müller, Uli Hoeneß és Jupp Kapellmann.

1975-ben másodjára nyerik meg a BEK-et. A döntőben a Leeds United felett diadalmaskodik a Bayern, bár egy kis szerencse is szükségeltetett hozzá Párizsban. Ebben az évben a hangsúlyt a BEK-re fektették, ami meg is látszott a bajnokságbeli helyezésükön: a 10. helyen zártak, ám BEK címvédőként a következő szezonban ismét indulhattak Európa legrangosabb labdarúgó sorozatában. A kupában sem értek el jelentős eredményt. Az UEFA-szuperkupába ismét kvalifikálták magukat, mivel megnyerték a BEK-et, ám most sem sikerült elhódítani azt. A Gyinamo Kijev oda-vissza verte a németeket, összesítésben 3-0-ra győztek a szovjetek. A nem ideális időpontok miatt ismét elmarad a világkupa szereplés, de most az ellenfél Independiente számára is.

1976-ban a BEK döntőben az AS Saint-Étienne ellen Glasgowban győztek a bajorok 1:0-ra Roth góljával. A Bayern mivel harmadjára nyerte meg a BEK-et, a két másolat után a szabályok értelmében megkapja az eredeti serleget. A döntőig legyőzték a luxemburgi AS Jeunesse Escht 8-1-es összesítéssel, a nyolcaddöntőben Malmö FF -t szoros párharcban, 2-1 összesítéssel. A negyeddöntőben az SL Benficát 0-0 után 5-1-re győzte le Bayern, majd az elődöntőben az előző szezon Németország bajnokaként értelemszerűen induló Borussia Mönchengladbachot kiejtő Real Madridon léptek tovább a döntőbe 3-1-es összesítéssel. A bajnokságban az előző év utáni szégyenteljes szereplést követően magukat megemberelve a 3. helyen zárt a Bayern. A győztes az előző évhez hasonlóan a Borussia Mönchengladbach lett. A '70-es évek legnagyobb riválisa a Bayern számára. A kupát nem tudták megnyerni. Az aranykorszak levirágzását követően ínséges időszak köszöntött be a Bayern München számára.

1976-1979 - A változások időszaka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1976-os Világkupa győztes csapat

Következnek a változások évei, trófeák nélkül. A '70-es éveket jellemző Bayern München uralom az évtized végére eltűnt, és fontos reformációkon ment át a csapat. Ennek a kiváltó oka többek között a játékosok kiöregedése volt.

Az 1976-os Európa-bajnokságon NSZK büntetőpárbajban maradt alul Csehszlovákia ellen. Uli Hoeneß visszavonul a válogatottságtól. Kezd érződni, hogy generáció váltásra van szükség, a legjobbak a visszavonulás gondolatával játszadoznak. Franz Beckenbauert 4 év elteltével életében másodjára választják meg az év legjobb labdarúgójának.

A nyáron ismét kudarcba fulladt az UEFA-szuperkupa megnyerésének terve, mivel az Anderlecht ellen sikerült elérniük egy 2-1-es győzelmet, de nem bizonyúlt elégségesnek. A visszavágót 4-1-re a belgák nyerték. Az év végén élnek történetük során először a Világkupa indulásjogával. Megnyerik a müncheni talákozón Cruzeiro ellen 2:0 arányban[30], majd Belo Horizonteban gól nélküli döntetlent értek el[31], így megnyerték a trófeát. Az 1976-77-es szezont követően nagy volt az elégedetlenség, mivel egy az elvárásokon aluli szezont produkált a BEK címvédő. A bajnokságban 7. helyen[32] zárt a csapat. Ez a helyezés nem ért BEK induló helyet, és mivel megszakadt az európai uralom, címvédőként sem indulhatott a csapat a következő BEK sorozatban. A csapat két házi negatív rekordot tudhat a szezont követően a magáénak: 65 kapott góllal[32] zárták a Bundesliga idényt, valamint csúfosan 0-7 arányban[32] szenvedett vereséget a csapat a Schalke 04 ellen. A kupában a negyeddöntő jelentette a végállomást. Az első körben 10-0 arányban győzte le az egyesület a Hannover amatőr csapatát[33] (velük párhuzamosan a 3-1-es eredménnyel[33] jutott tovább az a matőrcsapat), a második körben 5-1-re páholta el a Hamburger SV-t a Bayern[33] (az egyesület amatőrcsapata 2-1-es győzelemmel[33] múlta felül ellenfelét), a harmadik körben 10-1-re győzedelmeskedett a TV Unterboihingen felett a profi csapat[33] (az amatőrcsapat 2-1-es[33] eredménnyel jutott tovább a VfB Stuttgart ellen), a nyolcaddöntőben a Bayern München két csapata egymással találkozott. A döntő mérkőzést a profi csapat nyerte 5-3-ra[33]. A negyeddöntő jelentette a megállást a csapatnak, amikor hosszabbítás után 2-4-re[33] kapott ki a később döntőt játszó Hertha Berlintől. A BEK-ben szintén az elődöntőig jutott a csapat. A Køge BK csapatát összesítésben 7-1-re[34][35] győzték le a bajorok, a következő körben az FC Baník Ostravat 6-2-re múlta felül a csapat összesítésben[36][37], miután az első mérkőzésen 1-2-re kapott ki a csapat. A negyeddöntőben a Gyinamo Kijev ellen hiába győztek a németek, mert végül 1-2-es összesítéssel[38][39] alul maradtak. A szezon végén Franz Beckenbauer visszavonul a válogatottságtól, és az Egyesült Államok New York Cosmos csapatába igazol.[40]

Az új idényben feltámadásra vártak a egyesületet illetően, viszont a jószereplésre decemberre már nem volt remény. Lóránt Gyula érkezett Dettmar Cramer helyére.[41] A bajnokság története során másodjára kevesebb gólt szerzett a Bayern, mint amennyit kapott (62:64), végül egy saját negatív rekordot állított fel a csapat a 32 (ekkor maximum 68 pontot lehett szerezni, mert Németországban a győzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért) szerzett pontjával, ami a 12. helyre volt elegendő. A szezon első felében még Dettmar Cramer vezetése alatt kiesett a csapat a kupa a harmadik körében. 1975 óta komoly térdsérüléssel küszködő Uli Hoeneß kölcsönbe megy az Nürnbergbe.[42]

Paul Breitner 4 év után visszatér a csapatba.[43] Összeáll a "Breitnigge" duó: Rumennigge és Breitner összjátéka nagy erősség a csapat számára, de bármilyen gólerősek is voltak együtt, nem lehetett tőlük elvárni a megváltást. A csapat is fejlődőben volt ekkor. Kezdenek beépülni a fiatal játékosok is, és egyre fontosabb szerepeket kapnak. Február 9.-én Gerd Müller Fort Lauderdale Strikers-be igazol, követi Beckenbauert Amerikába, a labdarúgás népszerűsítésének érdekében és a pályafutása leveztése képppen.[44] Február 28-án Lóránt Gyula vezetőedzőt menesztik, másnap pályaedzője (másodedző) Csernai Pál váltja.[45] Az elnök, Wilhelm Neudecker Max Merkel osztrák edzőt szerette volna hozni Lóránt Gyula helyére. A játékosok tiltakoztak az elnök döntése ellen. Ennek következtében 17 év vezetés után Wilhelm Neudecker lemond elnöki posztjáról.[46] Április 24.-én Uli Hoeneß 27 évesen átveszi Beckenbauer tanácsadójától, Robert Schwantól a menedzseri tisztséget, valamint megválasztják Willi O. Hoffmannt új elnöknek.[47] A bajnokságban ismét nem jött áttörés. A holtponton kezd átlendülni a Bayern. Erről árulkodik a 4. hely, amely UEFA-kupa szereplést érő pozíció. A kupában sem remekelt a csapat a hírnevéhez méltóan, a második körben búcsúztak a tornától. A három sikertelen szezon eredménye egy megújult, fiatal csapat, amely sikeréhességébe és Csernai Pál tapasztalataiba volt fektetve minden bizalom.

1979-1991 - Meghatározó évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1980-ban megnyeri a csapat, hat hosszú év után a bajnokságot. A szurkolók örömére, még a következő évben is.

1982-ben elnyerik megint a nemzeti kupát,azon a legendás mérkőzésen hol a Nürnberg már 2:0 arányban vezetett és a Bayern a végén 4:2 győzedelmeskedett. Dieter Hoeneß vérző fejjel, turbánnal játszott és még gólt is adott.

A BEK döntőt az Aston Villa ellen elvesztették 0:1. Úgyszintén a német válogatott a világbajnoki döntőt is az olaszok ellen. Megemlítésre méltó, hogy Breitner két világbajnoki döntőben is szerepelt és mindkettőben gólt is lőtt.

Valamint említésre szorul, hogy a Bayern soraiból 1965-1981 között 11-szer lett az év játékosa megválasztva Németországban.

  • Beckenbauer(4)
  • Maier(3)
  • Müller(2)
  • Rummenigge(1)
  • Breitner(1)

1983-ban visszajött Lattek, a Bayern megint megnyerte a nemzeti kupát a Mönchengladbach elleni döntőben.

Rummenigge olyan hírnévre tesz szert, hogy még egy angol együttes is az ő szexi térdéről énekel. Nem csoda, ha 11 millió márkáért a milánói Inter csapatához szerződik.

Egy év múlva Sören Lerbyvel és a fiatal Wiggerl Köglel megint bajnokok lesznek,mi több a következő évben megduplázzák,és 1987-ben még egyszer elnyerik a bajnokságot. A szurkolók nagy szomorúságára Bécsben elvesztik a BEK döntőt az FC Porto ellen.

1988-ban Jupp Heynckes lesz az edző azzal a feladattal,hogy Matthäus, Brehme, Eder, Hughes, Michael Rummenigge és Pfaff nélkül, egy új erős csapatot képezzen. Habár 1989 és 1990-ben megnyerik a bajnokságot de a nagy célt, egy nemzetközi kupát nyerni nem teljesítik.

Megemlítendő viszont, hogy Németország 1990-ben megnyeri a világbajnokságot. Soraiban a Bayern játékosokkal: Augenthaler, Reuter, Thon, Kohler, Pflügler, Aumann.

1991-1999 - Az új évezred küszöbén[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1991/92. évi bajnokság után Heynckesnek menni kellett, helyére Sören Lerby került, nem nagy sikerrel. Mikor már a kiesés fenyegette a csapatot jött Erich Ribbeck, Franz Beckenbauer és Karl-Heinz Rummenigge is felajánlotta segítségét, ők az elnökhelyettesi posztra kerültek. A 93/94-es bajnokságban a „császár” vette át a csapat vezetését, Ribbeck-től és mindjárt bajnokságot is nyertek.

Jött Giovanni Trapattoni, a játékosok és az újságírók kedvence, sajnos nem sok sikerrel. A 94/95-ös bajnokságban a hatodik helyen végeztek, a Bajnokok Ligájában pedig az elődöntőig jutottak el.

A következő idényben (1995/96) viszont már nem állt meg a csapat az elődöntőben. Igaz, nem a Bajnokok Ligájában, hanem "csak" az UEFA-kupában indultak, az egyetlen jelentős európai kupasorozatban, melynek trófeája még hiányzott a Bayern vitrinjéből. Trapattonit Otto Rehhagel váltotta, aki hozta magával egyik kedvencét, az osztrák Andy Herzogot. Jött még Thomas Strunz, "Ciri" Sforza s Jürgen Klinsmann; közülük kétségtelenül a német válogatott támadó volt a legnagyobb vétel. A Bundesligában botladozott a gárda, melynek következtében a Borussia Dortmund már az őszi záráskor is megelőzte a bajorokat. A tavasszal becsúszott két újabb vereséggel gyakorlatilag már elúszott a bajnoki cím lehetősége, minek következtében Rehhagelnek (az UEFA-kupa-döntő előtti napokban!) távoznia kellett. Helyét maga a Császár vette át. Beckenbauerrel a kispadon a csapat a bajnokság utolsó négy mérkőzésén két győzelem mellett csak két döntetlen produkált, második helyen zárva az idényt a BVB mögött. A Bayern előtt egyetlen javítási lehetőség maradt: az UEFA-kupa döntője. Az elődöntőben a németek otthon döntetlent (2-2) játszottak a Barcelona ellen. Az eredmény a spanyoloknak kedvezett, ám ez kevésnek bizonyult: a Camp Nou-ban kivívott győzelmével (1-2) a Bayern újfent bejutott egy európai kupa döntőjébe - kilenc éves várakozást követően. A fináléban az Intertotó-kupából induló Girondins Bordeaux (főleg a Barça után) nem tűnt veszélyes ellenfélnek. Akkoriban még keveset mondott a világnak Zidane, Lizarazu és Dugarry neve. Ráadásul utóbbi kettő a eltiltása miatt a döntő müncheni első felvonásán nem is játszhatott, így aztán nem meglepő, hogy a Bayern simán, 2-0-ra nyert. A visszavágó már csak formalitás volt: Bordeaux-ban is kettővel nyert a bajor gárda (1-3). A Bayern 1976 után lett ismét nemzetközi kupagyőztes, s csatlakozott a Juventus, az Ajax és a Barcelona előkelő társaságához: Európában csak ez a négy klub tudta megnyerni a BEK-, a KEK- és az UEFA-kupa-sorozatot is. Klinsmann, a szezon hőse egyetlen idény alatt szerzett 15 góljával minden idők legeredményesebb gólszerzője lett a nemzetközi kupák történetében.

A következő szezonra (1996/97) visszatért Trapattoni. A klub leigazolta többek között Mario Baslert (Werder Bremen), Carten Janckert (SK Rapid), s újra újra a Bayern tagja lett Sammy Kuffour (1. FC Nürnberg). A cél mindenki számára világos volt: a bajnoki cím elnyerése. A bajorok az utolsó előtti fordulóban, a VfB Stuttgart legyőzésével húzták be újabb aranyérmüket. Giovanni Trapattoni, a védekezés mestere méltó maradt korábbi önmagához: az Bayern a legkevesebb vereséget (3) begyűjtve és a legkevesebb gólt (34) kapva lett a Bundesliga bajnoka. 1997 nyarán Klinsmann (elérve célját, hogy végre megszerezze pályafutása első bajnoki címét) Olaszországba, a Sampdoriához szerződött. Helyére Uli Hoeness a VfB Stuttgart brazil csatárát, a "mágikus háromszög" egyik tagját, Giovane Elbert igazolta. Mellette még Michael Tarnat (Karlsruhe) és Bixente Lizarazu (Athletic Bilbao) érkezett a csapathoz. A Bayern csak ritkán tudott csúcsformában játszani, ami odáig vezetett, hogy Otto Rehhagel Kaiserslauternje megelőzte a táblázaton. Trapattoni ekkor, sajtótájékoztatón adta elő legendássá vált kirohanását, melyben a nyilvánosság előtt bírálta futballistáit. Trap nem maradt most sem trófea nélkül: a DFB-kupát az MSV Duisburg ellenében Mario Basler utolsó percben lőtt szabadrúgása döntötte el a Bayern javára (2-1).

Őt Ottmar Hitzfeld váltotta fel. Már az első évben megnyerték a bajnokságot,a nemzeti kupa döntőjében és a Bajnokok Ligája döntőjében szerepeltek irányítása alatt. Sajnos a két utóbbit nem sikerült megnyerni.

2000-2003 - Nagy eredmények, nagy meccsek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2005-ben átadott Allianz Arena.

Fergetegesen kezdte a csapat az új évszázadot. A Manchester United elleni 1999-es drámai vereség után nagy terveket szőtt a csapat Kahn, Effe és Elberrel az élen.

A terveket tettek követték, ezt érzékelhette a Real Madrid mikor is nyolc nap leforgása alatt nyolc gólt kaptak a Bayerntől.(BL-4:2 a Bernabeu-stadionban, 4:1 az Olimpia-stadionban). A középdöntőben megint találkoztak, itt a Real bosszút állt, a 2:0-s otthoni győzelem elegendő volt a Reálnak, mivel a visszavágón 2:1-re tudott csak győzni a Bayern.

A szezon mégis eredményes volt, hiszen a bajnokságban az utolsó fordulóban sikerült a Leverkulsent megelőzni kik az Unterhaching (ők is Müncheniek) ellen veszítettek. Így a bajnokság elnyerése sikerült. A nemzeti kupa döntőjében sikerült a Werder-Brement 3:0 arányban legyőzniük. Tehát a 1999-2000-es szezonban sikerült a duplázás.

A 2000-2001-es szezonban a nemzeti kupában már a második fordulóban kiestek a Magdeburg elleni mérkőzésen. De a bajnokságban 34. forduló után megint az első helyen álltak, és az utolsó fordulóban Patrik Andersson a HSV elleni mérkőzés hosszabbításában szerzett szabadrúgás góljával megnyerik a bajnokságot. Kuriózum, hogy a második helyen álló Schalke 04 ez időben már befejezte mérkőzését (amit megnyert) és már ünnepelte a biztosnak hitt bajnokság elnyerését.

Természetesen egy ilyen siker után nagy önbizalommal utazott a csapat Milánóba a BL döntőjére, amit a Valencia csapata ellen kellett játszani. Oliver Kahn volt a hős, hiszen három büntetőt is kivédett. A döntőt így Milánóban 5:4 arányban megnyerték.

2001/2002-es szezonban nem sikerült sem bajnokságot, sem a nemzeti kupát megnyerni. A bajnokságban csak harmadikak lettek a Dortmund és a Leverkusen után, a nemzeti kupában a középdöntőben estek ki a 2:0-s vereség után amit a Schalketől szenvedtek el. A CL-ben is csak a középdöntőig sikerült, ahol a Real kiütötte őket.
Viszont egy trófeát mégis csak sikerült nyerni, mégpedig nem is akármelyiket. A Boca Juniors Buenos Aires elleni mérkőzésen 1976 után megint elnyerik a világkupát.

A 2002-2003-as szezonban megint sikerült a bajnokságot és a nemzeti kupát is megnyerni. A bajnokságot 16 pont különbségel a második helyezett Stuttgart előtt. A nemzeti kupa döntőjében az FC Kaiserslauternt 3:1-re verték meg. Michael Ballack két gólt is lőtt. Az év játékosa is ő lett. Egyetlen negatívum az a korai búcsú a BL-től. Az első csoportkörben búcsúzni kényszerűltek. A La Coruna elleni mérkőzésen az a Makaay rúgta nekik a gólokat ki egy év múlva már a Bayernben fogja rúgni a bőrt. Makaay már az első idényben 23 gólt szerzett, törlesztve 18,75 millió eurós vételárát (a Bayern addigi legdrágább igazolása), viszont nem nyertek semmit, és ez Ottmar Hitzfeld állásába került. Hitzfeld a klub második legsikeresebb edzője. Az új edző Felix Magath lett, a VFB Stuttgart volt edzője.

2004-2008 - A Magath-éra és Hitzfeld visszatérése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2004-2005-ös szezonban a Bayern ismét bajnok lett a kemény edzővel, valamint a kupát is megnyerte a Schalke 04 ellenében, de a BL-ből a negyeddöntőben kiverte őket a Drogba vezette Chelsea. A következő szezonra elkészült az új stadion, a 69 000 fős Allianz Arena. Ez a szezon majdnem ugyanúgy sikerült, mint az előző: hazai porondon megint nem találtak legyőzőre, de a legjobb 16 között búcsúztak a BL-ből az AC Milan ellen. A 2006-os németországi VB-n Philipp Lahm és Bastian Schweinsteiger alapember volt Jürgen Klinsmann válogatottjában, amely végül a bronzérmet szerezte meg: az elődöntő 119. percében Fabio Grosso egy parádés gólt lőtt Jens Lehmannak, majd a kitámadó hazaiak kontrából is kaptak egyet, amit Del Piero lőtt be. A Portugália elleni bronzmeccsen Oliver Kahn is szerepet kapott, Schweinsteiger vezetésével 3-1-re nyertek a németek. A 2006-07-es szezon előtt nagy játékosmozgások kezdődtek a Bayernnél: visszavonult Bixente Lizarazu és Jens Jeremies, eligazolt Michael Ballack, Zé Roberto és Paolo Guerrero is. Azonban ez a szezon katasztrofálisan sikerült: a csapat gyenge szezon után csak a 4. lett, Felix Magathnak februárban távoznia kellett. Az edző ismét Ottmar Hitzfeld lett A 2007-2008-as szezon újabb mérföldkő a csapat életében, az előző évi gyengébb szereplés után Uli Hoeness úgy döntött, hogy eljött a bevásrlás ideje, így a Bayern kerete számos új játékossal bővült és régi játékossal gyengült. 2007 nyarán a bőrnadrágosokhoz szerződött többek között az olasz Luca Toni, a brazil Zé Roberto, a francia Franck Ribéry és a német gólzsák Miroslav Klose is. A bombaerős Bayern pedig fantasztikusan kezdte a szezont, elsősorban az új szerzeményeknek köszönhetően. A szezon végén újfent duplázásnak örülhettek Hitzfeld vezetésével, de a várakozásokkal ellentétben az UEFA kupában az elődöntőben búcsúzott a favoritnak tartott Bayern: a Zenit Szentpétervár kiütéses eredménnyel (1-1; 0-4) verte ki a bajorokat, majd a döntőben a Rangerst is megverte. A szezon végén Ottmar Hitzfeld és Oliver Kahn is végleg visszavonult, az új edző a VB-n bronzérmet nyerő Jürgen Klinsmann lett.

2008-2011 - Klinsmann és Louis van Gaal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2008-as EB-n a tragikus hős Philipp Lahm lett: az elődöntőben győztes gólt szerző szélső hátvéd a döntőben hatalmasat hibázott, amit Fernando Torres gólra tudott váltani; több gól nem is esett a döntőn. A 2008-09-es szezont nagy reményekkel várta a müncheni alakulat, de nem igazán vált be az új edző: a Bayern egy pillanatig sem vezette a bajnokságot, a kupából és a BL-ből is búcsúztak. A szezon vége előtt 5 meccsel menesztették Klinsmannt, és úgymond "tűzoltónak" szerződtették Jupp Heynckest. A szezon végén másodikak lettek a Magath-féle VFL Wolfsburg ellen. A szezon végén az Ajak és az AZ Alkmaar sikeredzője, Louis van Gaal lett a menedzser.

A szezon elég döcögősen indult, a gyenge kezdés mellett a sérüléssel bajlódó Ribéry is távozni akart, mivel nem érezte elég erősnek a keretet; válaszul a klub leigazolta Arjen Robbent, aki a szezon későbbi részeiben nagyon jó választásnak bizonyult. Az ősz a sok sérülés miatt elég gyengére sikerült van Gaal állása is veszélybe került. Az őszi idény kulcsmérkőzése a Juventus-Bayern München meccs volt, ami a BL-továbbjutást érő 2. helyéért ment (a Girondins Bordeaux ekkor már csoportelső volt). De Torinóban, bár már a 2. percben hátrányban voltak, végül sima 4-1-es győzelmet arattak. A nyolcaddöntőben a Fiorentina ellen lépett pályára a csapat, és Münchenben 2:1-re megverte ellenfelét. A visszavágón "csak" idegenben lőtt több góllal ment tovább a bajor csapat, hiszen 3:2-re kikaptak. A következő ellenfél az előzetesen erősebbnek gondolt Manchester United volt. Az odavágón Münchenben Wayne Rooney már a második percben betalált, de aztán a United bekkelt, és a Bayern a meccs végén fordított: előbb Ribéry talált be szabadrúgásból a 77.percben, majd a védők szerencsétlenkedését kihasználva Ivica Olić az utolsó pillanatban fordított. A visszavágó első félórája után azonban nemigen akadt müncheni rajongó, aki továbbjutást jósolt volna, az MU 3-0-ra vezetett. Azonban Olic szépített. A második félidőben Fortuna a Bayern mellé állt: Rafael a 47. percben megkapta 2. sárga lapját, és kiállították. A félidő 2. harmadában pedig Robben továbbjutást érő találatot szerzett. Az elődöntőben nem volt ellenfél nekik az Olympique Lyon: kettős győzelemmel jutottak a BL-döntőbe, ahol az Internazionale Diego Milito duplájával legyőzte őket. Balszerencséjükre Ribéry a Lyon elleni kiállítása után 3 meccses eltiltást kapott, így a döntőben nem játszhatott. A Bayern nem a legerősebb csaptával állhatott ki az olasz csapat ellen. A bajnokságban ősszel még megelőzte őket a Jupp Heynkes vezette Bayer 04 Leverkusen, de tavasszal már bajnokok voltak a Magath-féle Schalke előtt. A DFB-Pokal döntőjében 6-1-re verték a bajnoki harmadik Werder Brement. A szezonban több új felfedezett is volt: a bal(vagy közép)hátvéd Holger Badstuber vagy a jobb oldali támadó Thomas Müller (a 2010-es VB aranycipőse és a Nationalelf kulcsembere; egy meccsen hiányzott, és csak azon kaptak ki a németek). De a siker leginkább Arjen Robbennek köszönhető, aki több meccsen is továbbjutást érő gólt szerzett. A 2010-11-es szezonban ősszel a csapat gyengén teljesített. Louis van Gaalt menesztették posztjáról a BL-ből Internazionale Milano elleni korai kiesés és a csapat gyenge teljesítménye miatt. Utódja a szezon végéig, Andreas Jonker másodedző lett, akivel a Bayern magára talált, de már csak a pótselejtezőt érő 3. helyet sikerült kiharcolni. Viszont Mario Gómez a Bundesliga gólkirálya lett. Nyáron visszatért a korábban többször is itt dolgozó Jupp Heynckes. A Bayern címvédése tavaszra szinte kilátástalanná vált. A müncheniek a Dortmund elleni hazai 1-3 után már csak a kupában maradtak versenyben, de ott is kiestek a Schalke 04 elleni hazai hosszabbítás utáni 1-0-s vereséggel.

2011-2013 – Jupp Heynckes és a triplázás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jupp Heynckes 2013-ban
Arjen Robben, a 2012-es BL-döntő negatív, a 2013-as BL-döntő pozitív hőse

2011 nyarán visszatér Jupp Heynckes, aki harmadjára ül le az FC bayern München kispadjára.[48] A Bayern a 2011–2012-es szezonban a BL halálcsoportjának megnyerése után a döntőig menetelt. A csapat először az FC Baselt ejtette ki. Az első mérkőzésen 1-0-s vereséget szenvedett, de Münchenben már 7-0-ra végződő mérkőzésen győzött a Bayern, hol Mario Gómez parádézni tudott 4 szerzett találatával. A negyeddöntőben az Olympique de Marseille-t ejtették ki 2-0-ra megnyert idegenbeli és hazai mérkőzésen. Az elődöntőben 3-3-as összesítésig jutott a Bayern München és a Real Madrid CF, ahol az idegenben lőtt gólok egyező mennyisége miatt a büntetőpárbaj során dőlt el a továbbjutás kérdése.[49] A döntőben a Chelsea FC-vel találkozott, amit Münchenben hazai közönség előtt nem tudott megnyerni.[50][51] Rendes játékidőben 1-1, tizenegyesekkel 3-4 az Chelsea FC javára.[52] A kupában a döntőig menetelt, hol a BL döntő előtti szombaton a Borussia Dortmund győzte le a Bayern Münchent 2-5-ös pofon hatású eredménnyel.[53] A bajnokságban szakértők szerint nem bírta erővel a Bayern München, erre részben az is tanúbizonyíték, hogy amíg a Ruhr-vidéki rivális is versenyben volt a BL-ben, tartották egymással a lépést, sőt az őszi szezon bajnoka a Bayern München lett. Főoka a kulcsjátékosok hiánya sérülések miatt, mivel "rövid" volt a kispad, megvalósíthatatlan volt a hiányosságok pótlása. Ebben a szezonban a Bayern München 3 ezüstéremmel zárt.[54]

Matthias Sammer sportigazgató, a siker egyik alappillére 2013-ban

2012–2013-as szezon előkészületi szakaszában jelentősen erősítettek. Érkezett: Mario Mandžukić a VfL Wolfsburg csatára, Claudio Pizarro az SV Werder Bremen csatára, a Byern München egykori támadója és közkedvelt játékosa, Javi Martínez az Athletic Bilbao középpályása, aki a Bundesligában rekordösszeget érő pénzért 40 millió eurós kivásárlási ár ellenében jött és Dante a Borussia Mönchengladbach védője.[55] 2012 nyarán Christian Nerlinger sportigazgató helyére Matthias Sammer, egykori dortmundi és aranylabdás játékos került.[56] Augusztus 12.-én saját stadionjában fogadta vendégül a 2012-es évben harmadik németországbeli aranyérmére hajtó Borussia Dortmundot a Bayern a Szuperkupa keretein belül, melyet 2:1 arányban meg is nyert a rivális ellen. [57][58][59]

Az előző évek sikertelenségeit követően az FC Bayern München hatalmas elszántsággal vágott neki a végül történelmi sikerrel záruló 2012-2013-as szezonnak.[60]

1. Bundesliga

A bajnokságot már április 6.-án, 28. fordulóban megnyerték.[61][62] 30 rekordot döntött meg a Bayern a Bundesligában.[63][64][65] Az bajnokság során csupán egy alkalommal szenvedett vereséget a csapat: 1:2-re kapott ki a Bayern München október 28.-án a Bayer 04 Leverkusen ellen hazai pályán; valamint négy alkalommal játszott döntetlent a 29 győzelem mellett.[66] A legnagyobb győzelmet is a bajorok aratták: március 28.-án 9:2-re győzték le a Hamburger SV csapatát.[67] Végül 91 ponttal nyerték meg a bajnokságot a bajorok, 10 ponttal megjavítva a Dortmund előző szezonban 81 pontos rekordját. 25 pontos rekordot erő előnnyel végzett a Bayern München a tabellán a második Borussia Dortmund előtt.

2. UEFA Bajnokok-ligája

A BL-döntő kezdőcsapatai

A BL-ben a Bayern München csoportelsőként jutott tovább Valencia CF előtt, majd találkozott az Arsenal FC-vel. Londonban 3-1 arányban győzött a Bayern München, míg Münchenben a londoniak nyertek 0:2-re, de inegenben több lőtt góllal a bayern München jutott tovább. Elszenvedte szezonbeli harmadik, egyben utolsó vereségét a bajor alakulat. A negyeddöntőben az olasz Juventus FC-vel került szembe a német alakulat, akiken 4:0-ás összesítéssel (2:0;2:0) jutottak tovább.[68] Az elődöntőben az FC Barcelona lett az ellenfele a Bayern Münchennek. A bajorok 4:0-ás hazai, illetve 3:0-ás idegenbeli győzelemmel múlták felül a katalánokat, gy már 4 éven belül harmadjára játszott a legrangosabb európai kupasorozat döntőjében.[69] A rivália Borussia Dortmund ellen lépett pályára az FC bayern München a Bajnokok Ligája döntőjében. A német rangadót a müncheniek nyerték meg 2:1 arányban.[70] A Bayern München a közvélemény szerint a legerősebb csapattá fejlődve ült fel Európa trónjára a Wembley Stadionban 2013. május 25.-én.[71]

3. Német-kupa

Az első fordulóban az SSV Jahn Regensburg vendégeként győzött a Bayern München 4:0 arányban. Október végén az 1. FC Kaiserslautern ellen szintén 4:0-os győzelmet arattak hazai pályán. A következő körben az FC Augsburg-ot győzték le a bajorok 2-0-ra. A negyeddöntőben a Borussia Dortmund ellen győzött a Bayern München alaptásának 113. évfordulóján 1:0-ra Arjen Robben góljával. Az elődöntőben a VfL Wolfsburgot múlták felül a bajorok 6:1-es végeredménnyel. [72][73] A döntőt szokás szerint a berlini Olympiastadionban rendezték meg. A VfB Stuttgart 3:2-es legyőzésével tudta a Bayern megvalósítani a történelmi triplázást. [74] A kupa gólkirálya Mario Gómez lett a maga 5 találatával.

A 2012-2013-as szezonban a Bayern München a megnyerhető 4 trófeából mind a négyet megnyerte, ezzel végrehajtotta a történelmi triplázást, ami a münchenieken kívül csupán 6 csapatnak sikerült. 2013. június 1-jén a Bayern edzője, Jupp Heynckes visszavonul a labdarúgástól,[75] akit az FC Barcelona egykori sikeredzője, Josep "Pep" Guardiola váltja az FC Bayern München kispadján.

2013-tól – Josep Guardiola-éra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Josep Guardiola 2010-ben
Philipp Lahm, "A leginteligensebb játékos"[76] 2013-ban

2013 júliusától átveszi a csapat irányítását Josep Guardiola, aki azelőtt a spanyol FC Barcelona vezetőedzője volt.[77][78][79] Az új edző hatására Mario Götze, a Borussia Dortmund középpályása, valamint Thiago Alcántara, az FC Barcelona középpályása érkezett a csapathoz. A 2013-as német labdarúgó-szuperkupa 4:2-es vereséggel zárult bajorok számára.[80] Augusztus 30-án megnyerték az UEFA-szuperkupát, így a Bayern lett az első német alakulat, mely el tudta hódítani ezt a nemes trófeát.[81][82]

Az FC Bayern München történelmében új korszak kezdődött. A csapat új rekordot állított fel a Bajnokok ligájában zsinórban megnyert 10 mérkőzéssel. Decemberben a bajor csapat 2013-as FIFA-klubvilágbajnokságon vett részt, melyet a Guangzhou Evergrande élődöntőbeli 3-0-ás,[83][84] majd a Raja Casablanca elleni döntőben aratott 2:0-ás győzelemmel nyerte meg az FC Bayern München.[85][86][87]

A tizedik duplázás ünneplése

2014. március 13.-án Uli Hoeneß adócsalási pere miatt lemondott elnöki posztjáról, így a klublegenda 45 év után már nem áll szolgálatára az FC Bayern München családjának.[88] A bajorok a Bundesligát rekordgyorsasággal nyerték meg a 27. fordulóban március 25.-én.[89][89][90][91] Ezen történelmi tettből kifolyólag a csapat elvesztette sikeréhségét és lendületét: következő három mérkőzésén képtelen volt győzni az erősen rotált csapat. A rekordot jelentő 19 mérkőzése tartó győzelmi sorozat a 28. fordulóban szakadt meg.[92][93] Április 5.-én az FC Augsburg ellen elszenvedett 0:1-es vereséggel szakadt meg a csapat 53 mérkőzése tartó veretlenségi sorozata.[94][95][96] A Bajnokok ligájában az elődöntőig jutott el a bajor alakulat az Arsenal FC-t legyőzve 3-1-es összesítéssel (2:0[97];1:1[98]) a nyolcaddöntőben, majd a negyeddöntőben a 4:2-es összesítéssel (1:1[99];3-1[100]) múlták felül a Manchester United FC-t. Az elődöntőben viszont 0-5-ös összesítéssel (0:1[101];0:4[102]) estek ki a bajorok a Real Madrid CF ellen. Május 2.-án Karl Hopfnert választották meg az egyesület elnökének.[103][104][105] Május 17.-én a csapat hosszabbításban 2:0-ra győzte le a Borussia Dortmundot a német-kupa-döntőjében.[106] Az FC Bayern München történelme során 10. alkalommal tudott duplázni a szezon végeztével.[107]

2014 nyarán megnyeri a világbajnokságot a Német labdarúgó-válogatott, melynek keretében hat Bayern-játékos szerepelt: Philipp Lahm, Bastian Schweinsteiger, Manuel Neuer, Jérôme Boateng, Mario Götze és Toni Kroos.[108] Philipp Lahm lett a második müncheni születésű világbajnok csapatkapitánya a Nationalelf-nek.

Az új szezon felkészülési időszakában a csapat elvesztette a német szuperkupát.[109][110] Több meghatározó játékos is távozott, valamint többek között érkezett Robert Lewandowski[111][112] és Xabi Alonso[113][114][115] az FC Bayern Münchenhez. A világbajnokságot követően nagy volt a sérültek száma, így a középpálya irányítása a hamar beilleszkedő Xabi Alonso és a több poszton játszani képes Philipp Lahm hatáskörébe került.[116] A bajorok a 4. BL-csoportkör után csoportelső csapatként biztosították be helyüket a nyolcaddöntőbe.[117]

Himnusz és mottó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Himnusz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mint nagyon sok jelentős futballklub, az FC Bayern München is rendelkezik indulóval, vagy ahogy azt sokan nevezik, himnusszal. A dalt Willy Astor művésznéven futó német énekes énekli, mint ahogy azt gyakran meccs közben teszik is a fanatikus Bayern-drukkerek. Más csapatokhoz hasonlóan a Bayernnek is több szurkolói dala van (pl.: "Viva, viva FC Bayern", "Jetzt gehts los", "Bayrische Welle" vagy éppen egy rap szám: "Wir sind FC Bayern"), mégis a legtöbben ezt ismerik el hivatalos indulónak.

FC Bayern - Stern des Südens

Welche Münchner Fussballmannschaft kennt man auf der ganzen Welt?

Wie heisst dieser Klub der hierzulande die Rekorde hält?

Wer hat schon gewonnen, was jemals zu gewinnen gab?

Wer bringt seit Jahrzehnten unsere Bundesliga voll auf Trab?

FC Bayern Stern des Südens, Du wirst niemals untergehen,

weil wir in guten wie in schlechten Zeiten zueinander stehen.

FC Bayern, Deutscher Meister, ja so heißt er mein Verein,

ja so war es, und so ist es, und so wird es immer sein.

Wo wird lauschend angegriffen wo wird taeglich spioniert?

Wo ist Presse wo ist Rummel wo wird immer diskutiert?

Wer spielt in jedem Stadion vor ausverkauften Haus?

Wer hält den grossen Druck der Gegener stets aufs Neue aus?

FC Bayern Stern des Südens, Du wirst niemals untergehen,

weil wir in guten wie in schlechten Zeiten zueinander stehen.

FC Bayern Deutscher Meister, ja so heisst er mein Verein,

ja so war es, und so ist es, und so wird es immer sein.

Ob Bundesliga, im Pokal oder Championsleague,

ja gibt es denn was schoeneres als einen Bayernsieg?

Hier ist Leben, hier ist Liebe, hier ist Feuer,

und es bleibt Bayern München Deutschlands Bester, bis in alle Ewigkeit.

FC Bayern Stern des Südens, Du wirst niemals untergehen,

weil wir in guten wie in schlechten Zeiten zueinander stehen.

FC Bayern Deutscher Meister, ja so heisst er mein Verein,

ja so war es, und so ist es, und so wird es immer sein.

Mottó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az FC Bayern München hitvallásának is nevezett 16 irányelve az egyesület mottója, ami szerint kell irányítani a csapatot. Ez a 16 a Bayern München hosszú története során folyamatosan alakult ki és amely állandóan emlékezteti a csapat tagjait az egyesület által képviselt filozófiára és tisztelt értékeire. Ezek formálták Németország legsikeresebb klubját a mai képére, illetve határozzák meg mindenkori küldetését.[118]

  • Mia san MiaVagyunk, akik vagyunk

Az FC Bayern München leghíresebb irányelve, mottója. Ez az elv emlékezteti a vezetőséget,a jétkosokat és a szurkolókat, hogy büszkén kell vállalni a csapat történelmének minden pillanatát: a győzelmeket és vereségeket egyaránt.

  • Mia san ein VereinEgy egyesület vagyunk

A csapat eredete, keletkezése és történelme egy közhasznú egyesület ötletén alapszik, melyhez hűnek kell maradnia a Bayern Münchennek.

  • Mia san BotschafterNagykövetek vagyunk

A csapat bel- és külföldi fellépéseinek során nagy szerepe van a felelősségnek. Minden játékos, edző, menedzser és alkalmazott hozzájárul személyiségével az FC Bayern imázsához, illetve a nyilvánosság klubról alakított képéhez. Közvéleményi tény, hogy a csapat a leghíresebb német egyesület, így nagy felelőség van rajtuk a német sport szemléltetésében.

  • Mia san VorbilderPéldaképek vagyunk

A csapatnak a hírneve által példaképként kell szolgáljon a pályán és azon kívül: a fiatalok körében, a sport terén, az emberséges élet terén és a szervezettség terén. Az elv arra emlékezteti a csapat vezetőségét, hogy ne mulasszák hírnevük által kapott kötelességüket, mert a jövő sportolóit befolyásolhatja a csapat magatartésa és játékosainak életmódja, főképp Németországban.

  • Mia san TraditionTradíció vagyunk

Az FC Bayern München vezetői, játékosai és szurkolói büszkék kell legyenek történelmük minden szakaszára legyen az bármilyen szégyenteljes vagy dicsőséges. Az irányelv alapján folyton ápolni kell szokásaikat és tradícióikat.

  • Mia san InnovationInnováció vagyunk

Az FC Bayern München törekszik a folyamatos fejlődésre tevékenysége minden szintjén, legyen az sportbeli, adminisztratív, technológiai, vagy kapcsolatépítés. Minden nap arra törekednek, hogy a Világ egyik topcsapata legyenek és irányt mutassanak.

  • Mia san SelbstvertrauenÖnbizalom vagyunk

A csapat akezdetektől az önbizalommal teli játékra törekszik: filozófiájából, a támadó játékából eredendően minden mérkőzésen a győzelemre törekszik, az egész mérkőzésen támadnak, dominálnak és játszák a saját játékukat.

  • Mia san grenzenlosHatártalanok vagyunk

A folyton gyarapodó történelme és történelmi, tradicionális értékei és Németország gazdasági fejlődése segíti az FC Bayern Münchent céljai elérésének érdekében. Ez a irányelv arra hívja fel a csapatot és szurkolóit, hogy a csapat további fejlődéséért tegyenek meg mindent, és látva az eddig elért sikereiket törekedjenek folyton a fejlődésre, így biztosítva határtalanságot az egyesületnek. A csapatnak büszkén kell ápolnia kulturális sokféleségét és kemény munkával kell párosítania azt, hogy a játékuk fejlődjön.

  • Mia san FußballA labdarúgás vagyunk

A csapat ezen irányzata emlékezteti az embereket kortól, nemtől, bőrszíntől, vallástól függetlenül, hogy a csapatnak és a szurkolóknak a labdarúgásért kell élniük, és érdemes a sportért élniük.

  • Mia san RespektTisztelet vagyunk

Az FC Bayern München játékosai, munkatársai, edzői, vezetői, elöljárói és kisegítői kölcsönös tiszteletet kell adjanak egymásnak a közös céljaik elérésének érdekében.

  • Mia san FreudeÖröm vagyunk

A csapat ezen irányzat alapján örömet kell leljen a játékban, a munkában, a győzelemben, a vereségben, a góllövésben, a közösségben, a szurkolókban, a csapatszellemben és a labdarúgás többi tényezőjében is. Ez az öröm kell lendületet és erőt adjon minden nap. A vereséget is el kell fogadni, és emeltfővel vállalni.

  • Mia san TreueHűség vagyunk

A játékosok bizonyos kereteken belül hűségesek a csapathoz, valamint teljes mértékben hűségesek a szurkolóikhoz. Ezt a hűséget a szurkolók is próbálják viszonozni, az utak hosszúságára való tekinttel is teltházas mérkőzések vannak.

  • Mia san PartnerPartnerek vagyunk

A csapat partnerként tekint a szurkolóira, szurkolótáboraira (fanklubjaira), tagjaira és a szponzoraira. A vezetőség és a játékosok számára sokat jelentenek a rajongók, ezért is szeretnének magbízhatóságot sugallni. Együtt akarják írni a történelmet a szurkolóikkal.

  • Mia san HeimatHazaszeretők vagyunk

A csapat szurkolóinak nem szabad elfelejteniük, akár hol is vannak, egyszer már elkötelezték a Bayern-szurkolóknak magukat. A játékosokat pedig nem felejthetik el, hogy ha képletesen is, de ők már "bajorok".

  • Mia san MotorDinamikusak vagyunk

Az FC Bayern München mindíg lendületesen kell játsszon az eddig kialakított presztizsének megtartásáért.

  • Mia san VerantwortungFelelősség vagyunk

Felelősségteljes tevékenységek által érvényesíti az egyesület a minden szociális és társadalmi küldetésünket. Példamutatóan kell törődiük az emberekkel. Kötelezettségüknek tekintik a toleranciát, a segítőkészséget és a korrektséget. Így kíván példát mutatni az FC Bayern München, nagy hírnevük által.

  • Mia san FamilieCsalád vagyunk

A labdarúgói pályafutás befejeztével a csapat szívesen ad beosztásokat egykori labdarúgójainak. Erre számos példa volt.

Eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzeti szinten[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bajnok (24): 1932, 1968-69, 1971-72, 1972-73, 1973-74, 1979-80, 1980-81, 1984-85, 1985-86, 1986-87, 1988-89, 1989-90, 1993-94, 1996-97, 1998-99, 1999-2000, 2000-01, 2002-03, 2004-05, 2005-06, 2007-08, 2009-10, 2012-13, 2013-14
Második (10): 1969–70, 1970–71, 1987–88, 1990–91, 1992–93, 1995–96, 1997–98, 2003–04, 2008–09, 2011-2012
Győztes (17): 1957, 1966, 1967, 1969, 1971, 1982, 1984, 1986, 1998, 2000, 2003, 2005, 2006, 2008, 2010, 2013, 2014
Második (3): 1985, 1999, 2012
Győztes (6): 1997, 1998, 1999, 2000, 2004, 2007
Második (1): 2006
Győztes (4): 1987, 1990, 2010, 2012)
Második (4): 1989, 1994, 2013, 2014
Nem hivatalos győzelem: 1982[119]

Nemzetközi szinten[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bajnok (5): 1974, 1975, 1976, 2001, 2013
Második (5): 1982, 1987, 1999, 2010, 2012
Győztes (1): 1967
Győztes (1): 1996
Győztes (1): 2013
Második (3): 1975, 1976, 2001
visszalépett: 1974[120]
Győztes (2): 1976, 2001
visszalépett : 1974, 1975[121]
Világbajnok (1): 2013

Játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenlegi keret[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2014. szeptember 3.[122]

# Poszt Név
1 GER K Manuel Neuer
3 ESP KP Xabi Alonso
4 brazil V Dante
5 MAR V Mehdi Benatija
6 ESP KP Thiago Alcántara
7 FRA KP Franck Ribéry
8 ESP KP Javi Martínez
9 POL CS Robert Lewandowski
10 NED KP Arjen Robben
11 SWI KP Xherdan Shaqiri
13 BRA V Rafinha
14 PER CS Claudio Pizarro
15 GER KP Lucas Scholl
16 GER KP Gianluca Gaudino
# Poszt Név
17 GER V Jérôme Boateng
18 ESP V Juan Bernat
19 GER KP Mario Götze
20 GER KP Sebastian Rode
21 GER V Philipp Lahm (csapatkapitány)
22 GER K Tom Starke
23 ESP K Pepe Reina
24 GER CS Sinan Kurt
25 GER CS Thomas Müller
27 AUT V David Alaba
28 GER V Holger Badstuber
30 GER KP Mitchell Weiser
31 GER KP Bastian Schweinsteiger (csapatkapitány-helyettes)
34 DEN KP Pierre Højbjerg

Kölcsönbe adott/vett játékos(ok)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Poszt Név
GER V Jan Kirchhoff (FC Schalke 04-be, 2015 június 15.-ig)
USA CS Julian Green (Hamburger SV-be, 2015 június 30.-ig)
 

Visszavonultatott mezszám(ok)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 12 = Más csapatokhoz hasonlóan a Bayern is visszavonultatta a 12-es mezszámot. Felajánlotta a szurkolóknak, hogy ők lehessenek a csapat 12. játékosa.

Minden idők legjobb csapata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minden idők legjobb csapata
A vezetőedzőnek Ottmar Hitzfeld-et választották.

2005. június 1-jén, az Allianz Arena megnyitóján a Bayern München nyilvánosságra hozta az internetes szavazás szerinti "Minden idők legjobb csapatát". 66 000 szurkoló szavazott a játékosokra, egy rövid lista prezentálta őket.

Jelentős játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legendás játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elnökök és edzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elnökök Időszak
Franz John 1900–1903
Willem Hesselink 1903–1906
Kurt Müller 1906–1907
Angelo Knorr 1907–1913
Kurt Landauer 1913–1914
Fred Dunn 1914–1915
Hans Tusch 1915
Fritz Meier 1915
Hans Bermühler 1916
Fritz Meier 1916–1919
Kurt Landauer 1919–1921
Fred Dunn 1921–1922
Kurt Landauer 1922–1933
Siegfried Herrmann 1933–1934
Karl-Heinz Oettinger 1934–1935
Richard Amesmeier 1935–1937
Franz Nußhardt 1937–1938
Franz Keller 1938–1943
Josef Sauter 1943–1945
Franz Xaver Heilmannseder 1945
Josef Bayer 1945
Siegfried Herrmann 1945–1947
Kurt Landauer 1947–1951
Julius Scheuring 1951–1953
Adolf Fischer, Karli Wild és Hugo Theisinger 1953–1955
Alfred Reitlinger 1955–1958
Roland Endler 1958–1962
Wilhelm Neudecker 1962–1979
Willi O. Hoffmann 1979–1985
Fritz Scherer 1985–1994
Franz Beckenbauer 1994–2009
Uli Hoeneß 2009-2014
Karl Hopfner 2014-
Edzők 1948 óta Időszak
Alwin Riemke 1948–1950
David Davidson 1950
Max Schäfer 1951–1953
Georg Bayerer 1953–1954
Georg Knöpfle 1954–1955
Jakob Streitle 1955
Herbert Moll 1955–1956
Willibald Hahn 1956–1958
Adolf Patek 1958–1961
Helmuth Schneider 1961–1963
Zlatko Čajkovski 1963–1968
Branko Zebec 1968–1970
Udo Lattek 1970–1975
Dettmar Cramer 1975–1977
Lóránt Gyula 1977–1979
Csernai Pál 1979–1983
Reinhard Saftig 1983
Udo Lattek 1983–1987
Jupp Heynckes 1987–1991
Søren Lerby 1991–1992
Erich Ribbeck 1992–1993
Franz Beckenbauer 1993–1994
Giovanni Trapattoni 1994–1995
Otto Rehhagel 1995–1996
Franz Beckenbauer 1996
Klaus Augenthaler 1996
Giovanni Trapattoni 1996–1998
Ottmar Hitzfeld 1998–2004
Felix Magath 2004–2007
Ottmar Hitzfeld 2007–2008
Jürgen Klinsmann 2008–2009
Jupp Heynckes 2009
Louis van Gaal 2009–2011
Andries Jonker 2011
Jupp Heynckes 2011–2013
Josep Guardiola 2013-

Tiszteletbeli elnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelentős edzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Létesítmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Allianz Arena[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Allianz Arena

UEFA ötcsillagos stadion Nuvola apps mozilla.pngNuvola apps mozilla.pngNuvola apps mozilla.pngNuvola apps mozilla.pngNuvola apps mozilla.png

Az Allianz Arena 2005 óta ad otthont a Bayern München számára és a müncheni rivális, TSV 1860 München számára.

A stadion a legegyedibb labdarúgóstadionok közé sorolható, melyet a Herzog & de Meuron építői vállalat vitelezett ki 2002 és 2005 között. A stadion teljesen korszerű. Az egyik legmodernebb stadion mely kiérdemelte, hogy az UEFA ötcsillagos stadionnak minősítse. Ennek érdekében teljesítette a kötelező feltételeket: 106 páholy van a stadionban, egyenként 1374 ülőhellyel, Európa legnagyobb parkolójával rendelkezik (10 500 személygépjármű számára van hely). A nézőket a rendezvények alatt tető védi, de a játékfelületet nem. Befogadóképessége 69 901 személyre terjed ki UEFA és FIFA rendezvényeken, bajnoki- és kupamérkőzéseken 71 137 férőhelyes a stadion.

A nagy tradíciókkal rendelkező Bayern München múltját nem tünteti fel a stadion az általános elvárásokkal ellentétben. Itt üzemel a csapat múzeuma, és kizárólag a Bayern Münchenről szól minden a stadionban a Bayern München logókkal ellátott termékek elárusító boltoktól a múzeumig. A TSV 1860 Münchent kiszorította München legnagyobb csapata a stadionból, ahogy történt ez a müncheni labdarúgás hajnalán, csak a szerepkörök felcserélődtek már azóta. Itt viszont nincs szó semmiféle igazságtalanságról vagy korrupcióról! Ez tükrözi a gazdasági viszonyokat és a csapatok népszerűségét a két müncheni óriás között.

A saját megvilágításával sajátos, egyedülálló külsőt kölcsönöz magának az aréna. Bármilyen színben képes pompázni. Nappal nem világít, ekkor hófehér színben tündököl. Mikor el kezd sötétedni, fokozatosan kezd el látszódni a fénye, mely kisajátítja magának a környék minden látnivalóját. A Bayern München hazai mérkőzésein piros színben tündököl. A Müncheni derbin a két rivális csapat színeit ölti magára: a pirosat és a kéket. A 2012-es UEFA-bajnokok ligája-döntő ideje alatt egy egyedi színkomninációban vetette észre magát.

Olympiastadion[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

UEFA ötcsillagos stadion Nuvola apps mozilla.pngNuvola apps mozilla.pngNuvola apps mozilla.pngNuvola apps mozilla.pngNuvola apps mozilla.png

A Müncheni Olympiastadion

A sport csúcsán alló Müncheni Olympiastadiont 1972-es épülése után vette át az FC Bayern München a TSV 1860 Münchennel egyetemben. 2005-ig, az Allianz Arena átadásáig szolgált hazai pályaként a Bayern München számára.

Az 1972-es Olimpiai játékokra épült stadion mely VB döntőtől EB döntőn keresztül BEK, UEFA-kupa és BL döntőt rendező létesítmény. Már maga is mementóként szolgál a 70'-es, 80'-as, 90'-es 2000-es évek labdarúgásából. A stadion füvén vált a Bayern München sokszoros bajnokká, itt ünnepelték a kupa- és Bajnokcsapatok Európa-kupája, valamint UEFA-bajnokok ligája győzelmüket a döntők helyszíneiről hazatérve az ismerős gyepre. Ebben stadionban nyert a Bayern München a Világkupa és UEFA-kupa oda-visszavágós rendszerében döntőt.

A nagyérdemű a láthatta itt a Bayern München tündöklését, de meg is döbbenhetett az új szezonban a visszaéseket látva. Látott felemelkedést, tündöklést, átvészelhetett időket, mikor gyengélkedett a csapta, sajnálhatott olyan meghatározó pillanatokat, mikor a végső sikerhez egy parányi szerencse szükségeltetett. Szobrot emelhetne az egyesület minden legendás játékosának. Olyanoknak, mint Franz Beckenbauer, Gerd Müller, akár Karl-Heinz Rummenigge vagy Lothar Matthäus (néhányan a legnagyobbak közül), de itt áll ez az "időtlen csoda", melybe beleégett a történelembe.

Nem vesztette el teljes mértékében jelentőségét az Olympiastadion az Allianz Arena 2005 beli átadásának. A 2005/06-os szezontól meg kellett szokni, hogy már nem a város legjelentősebb stadionja. Ennek ellenére a müncheni sport fejlődésében továbbra is nagy szerepet vállal. 2012-ben a UEFA Női Bajnokok Ligája döntőt rendezhette meg. München egyediségét tükrözi az is, hogy két ötcsillagos stadionnal rendelkezik, ami bármikor kész megtölteni lelátóit, bár csupán az Olympiastadion képes atlétikai rendezvényekkel is szolgálni az érdeklődők számára.

Säbener Straße - A "központ"[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Säbener Straße, a Bayern München edzőközpontja

Säbener Straße 51-57, 81547 München, Harlaching kerület.

A 70 000 négyzetméteren fekvő központ négy edzőpályával rendelkezik. Ezek közül egy gyepfűtéses egy pedig műpázsitos, valamint egy edzőteremmel.

Az 1990-ben megnyílt központban a „csillagok” rendelkeznek egy nagy öltözővel, orvosi rendelővel, masszőr szobával, whirpool-al, rehabilitációs központtal, valamint egy helyiség, ahol videó segítségével analizálhatják a játékot. Az FC Bayern Európában az egyik legjobb munkaklímát biztosítja úgy a játékosainak, mint az edzőknek is.

Természetesen nem csak a sportolóknak ad otthont a központ. Az üzleti részlege a klubnak is itt kap helyet, úgy a vezetés mint, a jegy elővétel, Fan-Butique, klub vendéglője és az Euro-Lloyd utazási iroda.

Az ügyviteli részén az épületnek 100 irodai dolgozó dolgozik.

Valamint a központ egyik épületében találhatók azok a lakások, ahol a fiatal tehetségek laknak (13-an).

Így sikerült a Bayern-nek mindent egy kalap alá csoportosítani.

Grünwalder Stadion[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Grünwalder Stadion, teljes nevén Städtisches Stadion an der Grünwalder Straße (Grünwalder úti Városi Stadion) 1911. május 11-én lett átadva. A stadion a TSV 1860 München számára készült. Jelentőségét 1972-ben kezdte elveszíteni, amikor elkészült a Müncheni Olimpiai Stadion. Mára a TSV 1860 München és a Bayern München fiataljai, illetve a Bayern München női csapata számára nyújt otthont.[123]

1925-ben a Bayern München vezetősége kiegyezett a TSV 1860 München vezetőségével, így a Bayern is bérlője lehetett a stadionnak. Mégis közel 50 éven keresztül nem érezte otthon magát a saját stadionjában a Bayern. Több müncheni csapatnak nyújtott még otthont a Grünwalder stadion.

1995 óta az FC Bayern München és TSV 1860 München anyaegyesületek kezében van. A Bayern München U23-as korosztálya és a női csapata hazai stadionja, valamint a TSV 1860 München U19-es és U21-es csapatának hazai pályája. A felnőttcsapatok az Allianz Arena gyepén osztoznak.

Férőhelye 14 000 fő. Átalakításokban többször is volt része: 1926, 1939, 1951, 1961, 1971, 1979, 2012-2013.

Tervben álló létesítmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • „A mini Allianz Arena”

A Bayern München vezető testülete egy új stadion építésének lehetőségét ötlötte ki, amelyet az Allianz Arena mintájára terveznek. Ezt az ötletet a mái napig sem vetették el. Nyilvánosságra 2013. május 14-én hozták.[124]

  • Ingolstädter Straße

„Lábak helyett téglákba szeretnénk befektetni, ez az elsődleges célunk jelenleg” - mondta Karl-Heinz Rummenigge.

Az új létesítmény az Allianz Arenahoz közelebb lenne, mint a Säbener Straße. 4-5 kilométerre létesülne a stadiontól Észak-Münchenben (Freimann-ban). A vezetőség célja az volna az új edzőközponttal, hogy többek között a Bayern München női csapata és az utánpótlás nevelést is magába foglalja. A Säbener Straße így megmaradna a felnőttcsapatnak. Az ötlet kiváltó oka a zsúfoltság volt.[125]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.goal.com/en-us/news/174/uefa-champions-league/2010/04/08/1869197/cl-comment-van-gaals-bayern-give-new-meaning-to-fc-hollywood
  2. Vereinsregistereintragung VR 2463 beim Amtsgericht München
  3. ^ a b c d e Schulze-Marmeling, Dietrich. Die Bayern. Die Geschichte des deutschen Rekordmeisters (German nyelven). Die Werkstatt, 17–33. o (2003). ISBN 3-89533-426-X 
  4. Európai klubszövetség (ECA)”, ecaeurope.com, 2014. január 29. (Hozzáférés ideje: 2014. január 29.) 
  5. Bayern München. FIFA. (Hozzáférés: 2012. május 10.)
  6. UEFA Europa League: History: New format provides fresh impetus. UEFA. (Hozzáférés: 2014. augusztus 14.)
  7. Classic Football: Clubs: FC Barcelona. FIFA. (Hozzáférés: 2014. augusztus 14.)
    Classic Football: Clubs: AS Roma. FIFA. (Hozzáférés: 2014. augusztus 14.)
  8. World Soccer Magazine 2013-as díjazottjai”, worldsoccer.com, 2013. december 12. (Hozzáférés ideje: 2014. január 23.) 
  9. FC Bayern München történelme 1900-tól 1955-ig”, sporthaverok.hu, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2014. november 6.) 
  10. Franz John és az alapítás”, sporthaverok.hu, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2014. november 6.) 
  11. Obwohl auf der Gründungsurkunde 17 Namen zu lesen sind, wurde diese am 27. Februar 1900 nur von elf Herren unterzeichnet. Die restlichen sechs wurden später hinzugefügt. Diese Tatsache geht aus einem Schreiben Johns hervor, in dem er die Geschehnisse des Abends schildert.
  12. Franz John visszamlékezése (nemtül)”, sporthaverok.hu, 1903. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. november 7.) 
  13. Az FC Bayern München történelme 1900-tól 1919-ig (németül)”, bayernkings.de, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2014. november 7.) 
  14. Franz John visszamlékezése (nemtül)”, bayernkings.de, 1903. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. november 7.) 
  15. Schulze-Marmeling, Dietrich. Die Bayern. Die Geschichte des deutschen Rekordmeisters (German nyelven). Die Werkstatt, 451–452. o (2003). ISBN 3-89533-426-X 
  16. Schulze-Marmeling, Dietrich. Die Bayern. Die Geschichte des deutschen Rekordmeisters (German nyelven). Die Werkstatt (2003). ISBN 3-89533-426-X 
  17. ^ a b Klubstatistik. FC Bayern Munich Official Website, 2008. június 1. (Hozzáférés: 2008. augusztus 11.)
  18. Schulze-Marmeling, Dietrich. Die Bayern. Die Geschichte des deutschen Rekordmeisters (German nyelven). Die Werkstatt, 30–40. o (2003). ISBN 3-89533-426-X 
  19. Raphael Keppel, Deutschlands Fußball-Länderspiele, S. 16.
  20. Einziges Länderspieltor Gablonskys (Korrektur durch den DFB)
  21. ^ a b 1900 to 1932: Successful from the start (de nyelven). FC Bayern Munich Official Website. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  22. Schulze-Marmeling, Dietrich. Die Bayern. Die Geschichte des deutschen Rekordmeisters (German nyelven). Die Werkstatt, 30–40. o (2003). ISBN 3-89533-426-X 
  23. Német bajnoki arisztokrácia”, fussball.de, 2014. november 7. (Hozzáférés ideje: 2014. november 7.) 
  24. Die Präsidenten des FC Bayern (German nyelven). FC Bayern Munich official website. (Hozzáférés: 2010. január 29.)
  25. Az FC Bayern München történelme 1920-tól 1939-ig (németül)”, bayernkings.de, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2014. november 7.) 
  26. Az FC Bayern München történelme 1900-tól 1919-ig (németül)”, bayernkings.de, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2014. november 7.) 
  27. Player Profile William Townley, englandfc.com
  28. Vereinsregistereintragung VR 2463 beim Amtsgericht München
  29. Az FC Bayern München történelme 1920-tól 1939-ig (németül)”, bayernkings.de, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2014. november 7.) 
  30. 1976-os Világkupa első találkozó”, fifa.com, 1976. november 22. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  31. 1976-os Világkupa második találkozó”, fifa.com, 1976. december 23. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  32. ^ a b c 1976-1977-es Bundesliga statisztikák”, dfb.de, 1977. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  33. ^ a b c d e f g h 1976-1977-es Német kupa statisztikák”, fussballdaten.de, 1977. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  34. 1976-1977 BEK 1. mérkőzés”, uefa.com, 1977. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  35. 1976-1977 BEK 2. mérkőzés”, uefa.com, 1977. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  36. 1976-1977 BEK 3. mérkőzés”, uefa.com, 1977. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  37. 1976-1977 BEK 4. mérkőzés”, uefa.com, 1977. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  38. 1976-1977 BEK 5. mérkőzés”, uefa.com, 1977. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  39. 1976-1977 BEK 6. mérkőzés”, uefa.com, 1977. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  40. Franz Beckenbauer szezonja”, fussballdaten.de, 1979. február 9. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  41. Lóránt Gyula”, fussballdaten.de, 1977. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  42. Ulrich "Uli" Hoeneß szezonja”, fussballdaten.de, 1977. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  43. Paul Breitner”, fussballdaten.de, 1978. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  44. Gerhard "Gerd" Müller szezonja”, fussballdaten.de, 1979. február 9. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  45. Csernai Pál”, fussballdaten.de, 1979. március 1. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  46. Wilhelm Neudecker lemondásának története”, spiegel.de, 1979. március 19. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  47. Willi O. Hoffmann váltja Wilhelm Neudeckert az FC bayern München elnöki posztján”, spiegel.de, 1979. április 27. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  48. Nathler, Christian: Bayern Appoint Jupp Heynckes as new coach. Deutsche Welle. (Hozzáférés: 2011. március 25.)
  49. Shootout woe for Madrid”, ESPN Soccernet, 2012. április 25.. [2012. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2012. április 26.) 
  50. UEFA unveil 2011 and 2012 final venues”, UEFA.com, Union of European Football Associations, 2009. január 30. (Hozzáférés ideje: 2010. március 24.) 
  51. Plays of the Day: Heroes in blue. ESPN, 2012. május 19. (Hozzáférés: 2012. július 4.)
  52. Drámai vereség a BL döntőben, hazai pályán”, nemzetisport, 2012. május 19. (Hozzáférés ideje: 2014. január 3.) 
  53. ESPN Staff. „Dortmund rout Bayern to claim double”, ESPN Soccernet, ESPN, 2012. május 12. (Hozzáférés ideje: 2012. május 21.) 
  54. Bayern München (German nyelven). kicker. (Hozzáférés: 2014. január 16.)
  55. A Bayern München 2012 nyarán igazolt játékosai”, bundesliga.com, 2012. szeptember 1. (Hozzáférés ideje: 2014. január 10.) 
  56. Sammer a Bayern München új sportigazgatója”, origo.hu, 2012. július 16. (Hozzáférés ideje: 2014. január 3.) 
  57. DFL Szuperkupa győztes a Bayern”, goal.com, 2012. augusztus 12. (Hozzáférés ideje: 2014. január 3.) 
  58. 2012 DFL Szuperkupa”, fcbayernmunchen.hu, 2012. augusztus 12. (Hozzáférés ideje: 2014. január 23.) 
  59. 2012 DFL-Supercup”, transfermarkt.de, 2012. augusztus 12. (Hozzáférés ideje: 2014. január 23.) 
  60. Bixente Lizarazu: "Ez ugyanaz a düh, mint nálunk volt!"”, fcbayernmunchen.hu, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2014. november 6.) 
  61. Ilyen gyorsan még senki nem nyert Bundesligát (2014 március 25.-ig) -frissítve”, 2013. április 6. (Hozzáférés ideje: 2013. június 1.) 
  62. Schweinsteigers Hacke macht den Meister”, 2013. április 6. (Hozzáférés ideje: 2013. április 11.) (German nyelvű) 
  63. A Bayern München 2012-2013-as Bundesliga szezon rekordjai”, bundesligafanatic.com, 2013. június 1. (Hozzáférés ideje: 2014. január 10.) 
  64. Super Bayern rewrite the history books”, 2013. május 18. (Hozzáférés ideje: 2013. május 18.) 
  65. Rößner, Jörg. „Super Saison! Meister Bayern stellt 30 Rekorde auf”, 2013. május 19. (Hozzáférés ideje: 2013. május 19.) (German nyelvű) 
  66. Bayern München – Termine (German nyelven). kicker. (Hozzáférés: 2012. augusztus 25.)
  67. 9:2! Bayern watschen desaströse Hamburger ab”, 2013. március 30. (Hozzáférés ideje: 2013. június 20.) (German nyelvű) 
  68. Elődöntőben a Bayern”, fourfourtwo.hu, 2013. április 10. (Hozzáférés ideje: 2014. január 4.) 
  69. FC Bayern München 7-0 FC Barcelona”, fourfourtwo.hu, 2013. május 1. (Hozzáférés ideje: 2014. január 4.) 
  70. A Bayern nyerte a német házidöntőt”, Sport24, 2013. május 25. (Hozzáférés ideje: 2014. január 3.) 
  71. Robben setzt Bayern Europas Krone auf”, 2013. május 25. (Hozzáférés ideje: 2013. május 25.) (German nyelvű) 
  72. Gómez régen látott mesterhármast szerzett, nyert a Bayern”, dailymail.co.uk, 2013. április 16. (Hozzáférés ideje: 2014. január 4.) 
  73. Gómez 6 perc alatt, Jancker 5 perc alatt szerzett mesterhármast”, tribunnews.com, 2013. április 16. (Hozzáférés ideje: 2014. január 4.) 
  74. A Bayern München is triplázott”, 2013. június 1. (Hozzáférés ideje: 2013. június 1.) 
  75. Jupp Heynckes visszavonul”, origo.hu, 2013. június 1. (Hozzáférés ideje: 2014. január 3.) 
  76. Philipp Lahm's midfield shift shows his understated quality”, SB Nation, 2013. szeptember 18. 
  77. Jupp Heynckes visszavonul”, origo.hu, 2013. június 1. (Hozzáférés ideje: 2014. január 3.) 
  78. Guardiola a Bayern Münchent választotta”, origo.hu, 2013. január 16. (Hozzáférés ideje: 2013. május 9.) 
  79. Guardiola a Bayern Münchent választotta”, origo.hu, 2013. január 16. (Hozzáférés ideje: 2013. május 9.) 
  80. Reus eröffnet und beendet den Torreigen”, 2013. július 27. (Hozzáférés ideje: 2013. július 27.) (German nyelvű) 
  81. Team statistics. UEFA.com. Union of European Football Associations, 2013. augusztus 30. (Hozzáférés: 2013. augusztus 31.)
  82. Bayern München 7-6 Chelsea. sportgeza.hu, 2013. augusztus 30. (Hozzáférés: 2013. december 31.)
  83. A Bayern öt kapufával is döntős a klub-vb-n. origo.hu, 2013. december 17. (Hozzáférés: 2013. december 31.)
  84. Bayern Munich through to Fifa Club World Cup final with 3-0 win. BBC, 2013. december 16. (Hozzáférés: 2013. december 20.)
  85. Bayern Munich beat Raja Casablanca to win Club World Cup final”, The Observer, Guardian News and Media, 2013. december 21. (Hozzáférés ideje: 2014. január 3.) 
  86. Bayern Munich 2:0 Raja Casablanca”, BBC Sport (British Broadcasting Corporation), 2013. december 21. (Hozzáférés ideje: 2014. január 3.) 
  87. Bayern Munich cruises into Club World Cup final. USA Today, 2013. december 16. (Hozzáférés: 2013. december 20.)
  88. Uli Hoeneß adócsalási pere”, fcbayernmunchen.hu, 2014. március 13. (Hozzáférés ideje: 2014. április 16.) 
  89. ^ a b Der FC Bayern feiert die erste März-Meisterschaft”, 2014. március 25. (Hozzáférés ideje: 2014. március 25.) (German nyelvű) 
  90. Herrmann, Boris. „Rekordmeister in Rekordtempo”, 2014. március 25. (Hozzáférés ideje: 2014. március 25.) (German nyelvű) 
  91. Der verdienteste Meister aller Zeiten”, 2014. március 25. (Hozzáférés ideje: 2014. március 25.) (German nyelvű) 
  92. Bajnok a Bayern: Hrtha BSC Berlin 1-3 FC Bayern München!”, fcbayernmunchen.hu, 2014. március 25. (Hozzáférés ideje: 2014. június 25.) 
  93. Bundesliga 28. forduló: FC Bayern München 3-3 TSG 1899 Hoffenheim”, fcbayernmunchen.hu, 2014. március 29. (Hozzáférés ideje: 2014. június 23.) 
  94. Mölders beendet die Serie der Münchner”, 2014. április 5. (Hozzáférés ideje: 2014. április 5.) (German nyelvű) 
  95. FC Bayern verliert nach 53 Spielen zum ersten Mal”, 2014. április 5. (Hozzáférés ideje: 2014. április 5.) (German nyelvű) 
  96. Augsburg stoppte Bayern-Express”, 2014. április 5. (Hozzáférés ideje: 2014. április 5.) (German nyelvű) 
  97. BL:Arsenal London FC 0-2 FC Bayern München”, UEFA.COM, 2014. február 19. (Hozzáférés ideje: 2014. június 23.) 
  98. BL:FC Bayern München 1-1 Arsenal London FC”, UEFA.COM, 2014. március 11. (Hozzáférés ideje: 2014. június 23.) 
  99. BL:FC Bayern München 1:1 Manchester United FC”, UEFA.COM, 2014. április 1. (Hozzáférés ideje: 2014. június 23.) 
  100. BL:FC Bayern München 3-1 Manchester United FC”, UEFA.COM, 2014. április 8. (Hozzáférés ideje: 2014. június 23.) 
  101. BL:FC Bayern München 0-1 RealMadrid CF”, UEFA.COM, 2014. április 23. (Hozzáférés ideje: 2014. június 23.) 
  102. BL:FC Bayern München 0-4 RealMadrid CF”, UEFA.COM, 2014. április 30. (Hozzáférés ideje: 2014. június 23.) 
  103. Hopfner wird zum Präsidenten gewählt”, 2014. május 2. (Hozzáférés ideje: 2014. május 2.) (German nyelvű) 
  104. Karl Hopfner soll Bayern-Präsident werden”, 2014. március 14. (Hozzáférés ideje: 2014. március 14.) (German nyelvű) 
  105. Hainer und Hopfner führen die Bayern”, 2014. március 15. (Hozzáférés ideje: 2014. március 18.) (German nyelvű) 
  106. Meininghaus, Felix. „Arjen Robben bezwingt erneut den BVB”, 2014. május 17. (Hozzáférés ideje: 2014. május 17.) (German nyelvű) 
  107. DFB-Pokal: Borussia Dortmund 0-2 (hu) FC Bayern München”, UEFA.COM, 2014. április 30. (Hozzáférés ideje: 2014. június 25.) 
  108. Low finalises Germany squad”, Fédération Internationale de Football Association, 2014. június 2. (Hozzáférés ideje: 2014. június 2.) 
  109. Borussia Dortmund 2-0 Bayern Munich: Pierre-Emerick Aubameyang is super hero as Jurgen Klopp's men lift German Super Cup. Daily Mail, 2014. augusztus 13. (Hozzáférés: 2014. augusztus 25.)
  110. Borussia Dortmund beat Bayern Munich to win German Supercup again. Guardian, 2014. augusztus 13. (Hozzáférés: 2014. augusztus 25.)
  111. Robert Lewandowski unterschreibt bis 2019”, 2014. január 4. (Hozzáférés ideje: 2014. április 30.) (German nyelvű) 
  112. Robert Lewandowski to join Bayern Munich from Borussia Dortmund”, 2014. január 4. (Hozzáférés ideje: 2014. április 30.) 
  113. Xabi Alonso completes Bayern switch. fcbayern.de. FC Bayern Munich, 2014. augusztus 29. (Hozzáférés: 2014. augusztus 29.)
  114. Official announcement: Xabi Alonso. realmadrid.com, 2014. augusztus 29
  115. Xabi Alonso: Bayern Munich sign Real Madrid player”, BBC Sport, 2014. augusztus 29. (Hozzáférés ideje: 2014. augusztus 29.) 
  116. 5 Incredible Stats That Show How Important Xabi Alonso Is For Bayern Munich, 2014. október 1. (Hozzáférés: 2014. október 2.)
  117. Champions League - Spieltag / Tabelle (German nyelven). kicker. (Hozzáférés: 2014. november 5.)
  118. Az FC Bayern München tizenhat irányelve”, fcbayernmunchen.hu, 2012. december 7. (Hozzáférés ideje: 2014. március 16.) 
  119. Német Szuperkupa statisztika”, rsssf.com, 1982. április 2. (Hozzáférés ideje: 2014. augusztus 17.) 
  120. Az UEFA-szuperkupa története”, uefa.com, 1974. május 17. (Hozzáférés ideje: 2014. augusztus 17.) 
  121. Világkupa (Interkontinentáliskupa) statisztikák”, rsssf.com, 1975. január 1. (Hozzáférés ideje: 2014. augusztus 17.) 
  122. Játékoskeret a transfermarkt alapján (angol nyelven). transfermarkt.co.uk. (Hozzáférés: 2014. március 14.)
  123. Grünwalder Stadion”, fcbayernmunchen.hu, 2013. július 9. (Hozzáférés ideje: 2014. január 22.) 
  124. A "mini" Allianz Arena”, stadiumdb.com, 2013. július 9. (Hozzáférés ideje: 2014. február 22.) 
  125. Terv: Az Ingolstädter Straße-i edzőközpont”, fcbayernmunchen.hu (Hozzáférés ideje: 2014. február 22.) 

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dénes Tamás: Bayern München, Aréna 2000, Budapest, 2001

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]