FC Bayern München

FC Bayern München
Csapatadatok
Teljes csapatnév	FC Bayern München AG
Becenév	Der FCB (Az FCB) Die Bayern (Bajorok) Die Roten (Pirosak) FC Hollywood Bőrnadrágosok
Székhely	München, Németország
Alapítva	1900. február 27.
Klubszínek	piros-fehér
Stadion	Allianz Arena
Vezetőedző	Jupp Heynckes
Elnök	Uli Hoeneß
Bajnokság	Bundesliga
Nemzeti sikerek
Bajnokcsapat	22 alkalommal
Kupagyőztes	15 alkalommal
Szuperkupa-győztes	3 alkalommal
Nemzetközi sikerek
BL	4 alkalommal
UEFA-kupa	1 alkalommal
KEK	1 alkalommal
Világkupa	2 alkalommal
Csapatmezek
Hazai Idegenbeli
Jelenlegi szezon
Jelenlegi szezon
Hivatalos honlap
FC Bayern München honlapja

Az FC Bayern München Németország első számú labdarúgócsapata, négy BEK-, ill. BL-győzelmével Európa egyik legeredményesebb futballklubja.

A klub története

1900-1955 - A hőskortól az élvonalból való kiesésig

A csapat alapítását 1900 februárjában a berlini Franz John kezdeményezte. A müncheni Männerturnverein (MTV) tornaklub futballistái be szerettek volna lépni a Délnémet Labdarúgó-szövetség kötelékébe, ám ehhez az egylet többi tagja nem járult hozzá. "Felháborító ez a kicsinyeskedés! Nem akarunk tovább a tornászok árnyékában élni! Ahhoz, hogy igazán nagy klub lehessünk, önállóságra van szükségünk!" - szólt Franz. Az alapító okiratot 18 labdarúgó írta alá 1900. február 27-én. Az akkoriban még kék és fehér színekbe öltöző futballisták hamarosan a város legerősebb csapatává nőtték ki magukat. Első hivatalos mérkőzésükön 7:1-re legyőzték az MTV újraéledő csapatát - egyébként az első világháború végéig éppen az "anyaegyesület" maradt a Bayern legerősebb városi riválisa. A kezdet kezdetén a gárda még a Clemenstrasse pályáján játszott, csak a Münchener Sport Clubbal való egyesülése után költözött át a lényegesen előkelőbb, a Leopoldstrassén lévő sporttelepre. 1907-től az addig többnyire kék nadrágot viselő futballisták sötétvörösbe bújtak, ez utóbbiról kapta becenevét is a csapat: Roten vagy Rothosen, azaz vörösök, illetve vörös nadrágosok. Az első évtized végére alaposan megerősödött legénység 1910-ben és 1911-ben már szép sikereket ért el: kétszer is megnyerte a bajor bajnokságot. Bár a Bayern akkoriban nem tartozott még Németország legerősebb csapatai közé, már fel tudott vonultatni nemzetközi mércével is kitűnő játékosokat. Max "Gaberl" Gablonsky lett a klub történetének első válogatott játékosa (1910. május 16.). A jobbszélső 1922-ig körülbelül 500 mérkőzésen szerepelt a csapatban. Érdekesség: bár labdarúgóként nem jutott el az 1912-es stockholmi olimpiára, mégis részt vehetett a játékokon, miután tagja lett a 4x100 méteres síkfutóváltónak. El lehet képzelni, milyen futógyorsasággal rendelkezhetett...

A Bayernt schwabingeni klubként jegyezték akkoriban, az első világháborút megelőzően nem is akadt olyan tagja, akinek ne lett volna legalább középiskolai diplomája. A bohémek, a művészek, de legalább annyira a diákok, az értelmiségiek fészkének számító városrész jelentette milliő különös melléknevet adott a Bayernnek: Kavaliersklubnak, azaz a gavallérok, ha úgy tetszik az úriemberek egyesületének tekintették, szemben például a mai élcsapatok közül a Borussia Dortmund vagy a Schalke 04 munkásosztályba eredeztetett gyökereivel.

A Bayern 1920-ban és 1923-ban is megnyerte a délbajor bajnokságot. Ekkorra már okkal nevezte magát az egyesület München első számú klubjának, hiszen 700 tagja egyetlen más egyesületnek sem volt. 1925 végén sikerült megállapodni a városi rivális TSV 1860 München vezetőivel, hogy a Bayern bérlője lehessen a Grünwalder Strassén lévő pályának. Egészen az Olimpiai stadion 1972-es felavatásáig az maradt a Bayern "otthona" - azaz a klub közel ötven éven át tulajdonképpen vendég volt még a hazai mérkőzésein is.

A Bayern-futballisták hamarosan Dél-Németország legkiválóbb futballgárdájává nőtték ki magukat. 1926. április 11-én rekordközönség, 26.000 néző előtt a Bayern München 4:3-ra legyőzte a Fürth gárdáját, s története során először, megszerezte a délnémet bajnoki címet. Bármilyen hihetetlennek is tűnik, a statisztikák szerint az egész idényt figyelembe véve Josef Pöttinger nem kevesebb, mint 176 gólt szerzett a bajorok színeiben. Az 1928-as, amszterdami olimpiára utazó német válogatott keretben öt Bayern-labdarúgó is helyet kapott: Conrad Heinkamp, Ludwig Hofmann, Emil Kutterer, Ernst Nagelschmitz és természetesen Josef Pöttinger. 1932–ben a magyar származású, termete alapján "Little"-nek, azaz "Kicsinek" becézett Dombi Richárd keze alatt nyerte meg a gárda az országos bajnoki címet, mégpedig az egész ország futballközvéleményét elkápráztatva, a nürnbergi döntőben 2:0-ra verve az Eintracht Frankfurtot.

A nemzetiszocialisták harmincas évekbeli megerősödése a Bayern Münchent is beárnyékolta. A bajor csapatot ugyanis akkoriban sokan és sokszor csúfolták "zsidó klubnak" elnökének és néhány vezetőségi tagjának származása miatt. A hitleri politika következtében kényszerült lemondani posztjáról Kurt Landauer, az egyesület történetének addigi legnagyobb formátumú elnöke. A Harmadik Birodalom idején a Bayern megbélyegzetté vált.

A negyvenes évek a személyes tragédiák (zsidó származású játékosok politikai indíttatású elzavarása, II. világháború, harc közben elesett játékosok) mellett csekély sportsikert hoztak a csapat életében. A Bayern kétszer, 1944-ben és 1945-ben is megnyerte a délbajor Gauligát (Südbayerische Gaumeisterschaft). Mindazonáltal a Gauliga évei többnyire csalódásokat hoztak a Bayern híveinek. A csapat 1933 és 1942 között a 16-os körzetnek nevezett Bajorországban egyszer sem tudott a harmadik helynél előrébb végezni. 1943-ban, miután a 16-os körzetet déli és északi részre bontották, a délbajor körzetben szereplő csapat magára talált. 1932 után először játszhatott az össznémet bajnoki címért, ám az álmokat hamar összetörte a VfR Mannheim elleni vereség. A Bayern Hitler uralmának 12 éve alatt a német bajnokság összesített táblázatán mindössze a 81. helyet foglalta el! A háborút követő években folytatódott a vesszőfutás. Az 1949-50-es években például 70 gólt kapott a csapat! A mélypont azonban még csak ezt követően jött. 1945 és 1955 között kilenc edző váltotta egymást, hogy aztán a Bayern München az Oberliga Südből az 1954-55-ös idény végén, története során először, kiessen a másodosztályba.

1955-1965 - Rögös út a Bundesligába

A Bayern mindössze egy évet töltött a purgatóriumban. Ezt követően azonban elmaradtak a sikerek: 1957-ben a tizedik, egy évvel később pedig a hetedik helyen végeztek az Oberliga Süd tabelláján. A Bayern a legnagyobb jóindulattal is csak középcsapatnak volt akkoriban nevezhető a Szövetségi Köztársaságban. Óriási meglepetést okozott hát kupamenetelése 1957-ben! A DFB-kupa 1935-ös indulása óta még csak tizenhat közé sem jutó csapat ugyanis megnyerte a Német Kupát, annak ellenére, hogy a közvélekedés a Fortuna Düsseldorfot tartotta az összecsapás esélyesének (1-0).

Bár az 1958-as világbajnokságon szerepelt válogatottban nem volt Bayern-játékos, az azt követő években a bajor csapat újra a legjobbakkal vetélkedett, s általában az élmezőnyben végzett. A gárda az 1962-63-as idényben mutatta meg magát először a nemzetközi porondon: a Vásárvárosok Kupájában (VVK) egészen a negyeddöntőig jutott, ahol az akkoriban jugoszlávnak számító Dinamo Zagreb már túl nagy falatnak bizonyult (1-4 Münchenben, 0-0 Zágrábban).

A nemzetközi kupaszereplés idején már tudott volt, hogy a következős idénytől a német futball új korszakába lép. A DFB közgyűlése ugyanis 1962. július 28-án úgy döntött, alapvetően változtatja meg az ország labdarúgásának rendszerét, s a területi bajnokságokat követő rájátszásos, kuparendszerű bajnoki szisztéma helyett áttér az Európa szinte minden vezető futballhatalmánál is alkalmazott ligarendszerű bajnokságra. A döntés nem volt egyszerű. A hatvanas évek elejére azonban már mindenki belátta: a német futballnak szüksége van a Bundesligára. Az "elitnek" azonban nem volt szüksége a Bayern Münchenre...

A déli csoportnak jutó helyeket az Eintracht Frankfurt, az 1. FC Nürnberg s a TSV 1860 München kapta meg. A Bayern vezérkara dühös volt a kirekesztés miatt, úgy gondolták, hogy igazságtalanul sorolták hátra az egyesületet. Sokan gondolták úgy, hogy elsősorban a városi rivális 1860 München okolható azért, hogy a klub nem kapott lehetőséget a Bundesliga-szereplésre. Ám nem volt mit tenni, a csapat számára maradt a második vonal, az amatőrliga, a Regionalliga Süd. Wilhelm Neudecker elnök válasz gyanánt 1963 nyarán igazi sztáredzőt szerződtetett a csapat élére a horvát Zlatko "Csik" Csajkovszki személyében.

Csajkovszki csapata az első évében rögvest osztályozót játszhatott a Bundesligába kerülésért, ám elbukott. Az ezt követő 1964-65-ös idény két momentum miatt nevezhető kulcsfontosságúnak a Bayern München történetében: először is mert a gárda kivívta a jogot, hogy a következő szezonban már a legjobbak között indulhasson; másodszor pedig azért, mert ebben az idényben játszott először együtt a Sepp Maier-Franz Beckenbauer-Gerd Müller-tengely.

1965-1976 - Európa trónján

1968-ban Branko Zebec lesz az edző,aki a bajorok nagy megrökönyödésére betiltja a sör fogyasztását. Szerencséjére a sikerek nem váratnak magukra ugyan is a csapatnak sikerül a „duplázás“(a Német bajnokság elnyerése 8 ponttal az Alemannia-Aachen előtt és a kupa elnyerése a Schalke ellen).Ez időben megjelenik egy csapat, amely a Bayernt még hosszú ideig, mérgesíteni fogja, Borrussia Mönchengladbach. A "csikók" nyerik 1970-ben és 1971-ben a bajnokságot, mindkétszer a Bayern előtt. Az 1968/69 Bundesliga szezon a Bayern győzelmével zárul. A csapat első alkalommal lett a Bundesliga bajnoka.

1972-ben a csapat beköltözik az Olimpia stadionba és Udo Lattek lesz az edző. Azért is mivel ebben az évben a Bayern lesz a bajnok, Gerd Müller vezeti a góllövő listát 40 góllal(azóta is a rekord). A pontok állása a bajnokság végén 55:13(a győzelem csak két pontot ér),ez is azóta Bundesliga rekord. Valamint elnyerik a kupát is a Kölnt megverve a döntőben 2:1.

Lattekkal még kétszer egymás után elnyerik a bajnokságot valamint először 1974-ben a BEK-et. „Katsche” Schwarzenbeck egy perccel a hosszabitás vége előtt kiegyenlített,az Atletico Madrid ellen(1:1),így egy újabb mérkőzésre került sor Brüsszelben ahol Beckenbauer&Co 4:0 arányban nyert (gólok: 2 Uli Hoeneß, 2 Gerd Müller)

Ebben az évben megnyeri a német válogatott a világbajnokságot, mégpedig Münchenben 2:1 a döntőben a Hollandok ellen. A válogatottban hat Bayern játékos rúgja a bőrt: Maier, Beckenbauer, Schwarzenbeck, Breitner, Hoeneß, és Müller.

Nos a következő években a nemzeti szinten egész 1980-ig nagy eredményt nem érnek el, nemzetközi szinten viszont sikerül még kétszer egymás után a BEK-et 1975 és 1976 elnyerni.

• 1975-ben a Leeds ellen Párizsban 2:0, góllövők Roth és Müller
• 1976-ban St. Etienne ellen Glasgowban 1:0, góllövő Roth.

Az edző mindkét alkalommal Dettmar Cramer.

1976-ban megnyerik még a világkupát is a Belo Horizonte ellen 2:0.

1977-1990 - A változások időszaka

Következnek a változások évei, trófeák nélkül. Franz Beckenbauer elmegy 1977-ben az USA-ba. A New York-i Cosmos csapatába. Egy év múlva Gerd Müller is elhagyja a csapatot ,mégpedig a Fort Lauderdale Strikers-be.

1979-ben Uli Hoeneß, 27 évesen átveszi Beckenbauer tanácsadójától Robert Schwantól a menedzseri tisztséget. Lóránt Gyula edzőt Csernai Pál váltja le. Az elnök Neudecker megy, helyette Willi O. Hoffmann jön.

Jönnek jobb évek is Paul Breitner és a fiatal Rummenigge (közösen Breitniggel) irányításával, 1980 megnyeri a csapat, hat hosszú év után a bajnokságot. A szurkolók örömére, még a következő évben is.

1982-ben elnyerik megint a nemzeti kupát,azon a legendás mérkőzésen hol a Nürnberg már 2:0 arányban vezetett és a Bayern a végén 4:2 győzedelmeskedett. Dieter Hoeneß vérző fejjel, turbánnal játszott és még gólt is adott.

A BEK döntőt az Aston Villa ellen elvesztették 0:1.Úgy szintén a Német válogatott a világbajnoki döntőt is az olaszok ellen. Megemlítésre méltó ,hogy Breitner két világbajnoki döntőben is szerepelt és mindkettőben gólt is lőtt.

Valamint említésre szorul, hogy a Bayern soraiból 1965-1981 között 11 szer lett az év játékosa megválasztva Németországban.

• Beckenbauer(4)
• Maier(3)
• Müller(2)
• Rummenigge(1)
• Breitner(1)

1983-ban visszajött Lattek, a Bayern megint megnyerte a nemzeti kupát a Mönchengladbach elleni döntőben.

Rummenigge olyan hírnévre tesz szert, hogy még egy angol együttes is az ő szexi térdéről énekel. Nem csoda, ha 11 millió márkáért a milánói Inter csapatához szerződik.

Egy év múlva Sören Lerbyvel és a fiatal Wiggerl Köglel megint bajnokok lesznek,mi több a következő évben megduplázzák,és 1987-ben még egyszer elnyerik a bajnokságot. A szurkolók nagy szomorúságára Bécsben elvesztik a BEK döntőt az FC Portó ellen.

1988-ban Jupp Heynckes lesz az edző azzal a feladattal,hogy Matthäus, Brehme, Eder, Hughes, Michael Rummenigge és Pfaff nélkül, egy új erős csapatot képezzen. Habár 1989 és 1990-ben megnyerik a bajnokságot de a nagy célt, egy nemzetközi kupát nyerni nem teljesítik.

Megemlítendő viszont,hogy Németország 1990-ben megnyeri a világbajnokságot! Soraiban a Bayern játékosokkal: Augenthaler, Reuter, Thon, Kohler, Pflügler, Aumann.

1991-1999 - Az új évezred küszöbén

A 91/92-évi bajnokság után Heynckes-nek menni kellett, helyére Sören Lerby került,nem nagy sikerrel. Mikor már a kiesés fenyegette a csapatot jött Erich Ribbeck,Franz Beckenbauer és Karl-Heinz Rummenigge is felajánlotta segítségét,ők az elnökhelyettesi posztra kerültek. A 93/94-es bajnokságban a „császár” vette át a csapat vezetését,Ribbeck-től és mindjárt bajnokságot is nyertek!

Jött Giovanni Trapattoni,a játékosok és az újságírók kedvence,sajnos nem sok sikerel. A 94/95-ös bajnokságban a hatodik helyen végeztek,a Bajnokok Ligájában pedig az elődöntőig jutottak el.

A következő idényben (1995/96) viszont már nem állt meg a csapat az elődöntőben. Igaz, nem a Bajnokok Ligájában, hanem "csak" az UEFA-kupában indultak, az egyetlen jelentős európai kupasorozatban, melynek trófeája még hiányzott a Bayern vitrinjéből. Trapattonit Otto Rehhagel váltotta, aki hozta magával egyik kedvencét, az osztrák Andy Herzogot. Jött még Thomas Strunz, "Ciri" Sforza s Jürgen Klinsmann; közülük kétségtelenül a német válogatott támadó volt a legnagyobb vétel. A Bundesligában botladozott a gárda, melynek következtében a Borussia Dortmund már az őszi záráskor is megelőzte a bajorokat. A tavasszal becsúszott két újabb vereséggel gyakorlatilag már elúszott a bajnoki cím lehetősége, minek következtében Rehhagelnek (az UEFA-kupa-döntő előtti napokban!) távoznia kellett. Helyét maga a Császár vette át. Beckenbauerrel a kispadon a csapat a bajnokság utolsó négy mérkőzésén két győzelem mellett csak két döntetlen produkált, második helyen zárva az idényt a BVB mögött. A Bayern előtt egyetlen javítási lehetőség maradt: az UEFA-kupa döntője. Az elődöntőben a németek otthon döntetlent (2-2) játszottak a Barcelona ellen. Az eredmény a spanyoloknak kedvezett, ám ez kevésnek bizonyult: a Camp Nou-ban kivívott győzelmével (1-2) a Bayern újfent bejutott egy európai kupa döntőjébe - kilenc éves várakozást követően... A fináléban az Intertotó-kupából induló Girondins Bordeaux (főleg a Barça után) nem tűnt veszélyes ellenfélnek. Akkoriban még keveset mondott a világnak Zidane, Lizarazu és Dugarry neve. Ráadásul utóbbi kettő a eltiltása miatt a döntő müncheni első felvonásán nem is játszhatott, így aztán nem meglepő, hogy a Bayern simán, 2-0-ra nyert. A visszavágó már csak formalitás volt: Bordeaux-ban is kettővel nyert a bajor gárda (1-3). A Bayern 1976 után lett ismét nemzetközi kupagyőztes, s csatlakozott a Juventus, az Ajax és a Barcelona előkelő társaságához: Európában csak ez a négy klub tudta megnyerni a BEK-, a KEK- és az UEFA-kupa-sorozatot is. Klinsmann, a szezon hőse egyetlen idény alatt szerzett 15 góljával minden idők legeredményesebb gólszerzője lett a nemzetközi kupák történetében.

A következő szezonra (1996/97) visszatért Trapattoni. A klub leigazolta többek között Mario Baslert (Werder Bremen), Carten Janckert (SK Rapid), s újra újra a Bayern tagja lett Sammy Kuffour (1. FC Nürnberg). A cél mindenki számára világos volt: a bajnoki cím elnyerése. A bajorok az utolsó előtti fordulóban, a VfB Stuttgart legyőzésével húzták be újabb aranyérmüket. Giovanni Trapattoni, a védekezés mestere méltó maradt korábbi önmagához: az Bayern a legkevesebb vereséget (3) begyűjtve és a legkevesebb gólt (34) kapva lett a Bundesliga bajnoka. 1997 nyarán Klinsmann (elérve célját, hogy végre megszerezze pályafutása első bajnoki címét) Olaszországba, a Sampdoriához szerződött. Helyére Uli Hoeness a VfB Stuttgart brazil csatárát, a "mágikus háromszög" egyik tagját, Giovane Elbert igazolta. Mellette még Michael Tarnat (Karlsruhe) és Bixente Lizarazu (Athletic Bilbao) érkezett a csapathoz. A Bayern csak ritkán tudott csúcsformában játszani, ami odáig vezetett, hogy Otto Rehhagel Kaiserslauternje megelőzte a táblázaton. Trapattoni ekkor, sajtótájékoztatón adta elő legendássá vált kirohanását, melyben a nyilvánosság előtt bírálta futballistáit. Trap nem maradt most sem trófea nélkül: a DFB-kupát az MSV Duisburg ellenében Mario Basler utolsó percben lőtt szabadrúgása döntötte el a Bayern javára (2-1).

Őt Ottmar Hitzfeld váltotta fel. Már az első évben megnyerték a bajnokságot,a nemzeti kupa döntőjében és a Bajnokok Ligája döntőjében szerepeltek irányítása alatt. Sajnos a két utóbbit nem sikerült megnyerni.

2000-2003 - Nagy eredmények,nagy meccsek

A 2005-ben átadott Allianz Arena.

Fergetegesen kezdte a csapat az új évszázadot. A Manchester United elleni 1999-es drámai vereség után nagy terveket szőtt a csapat Kahn, Effe és Elberrel az élen.

A terveket tettek követték, ezt érzékelhette a Real Madrid mikor is nyolc nap leforgása alatt nyolc gólt kaptak a Bayerntől.(BL-4:2 a Bernabeu-stadionban, 4:1az Olimpia-stadionban). A középdöntőben megint találkoztak, itt a Real bosszút állt, a 2:0-s otthoni győzelem elegendő volt a Reálnak,mivel a visszavágón 2:1-re tudott csak győzni a Bayern.

A szezon mégis eredményes volt,hiszen a bajnokságban az utolsó fordulóban sikerült a Leverkulsent megelőzni kik az Unterhaching(ők is Müncheniek)ellen veszítettek. Így a bajnokság elnyerése sikerült.A nemzeti kupa döntőjében sikerült a Werder-Brement 3:0 arányban legyőzniük. Tehát a 1999-2000-es szezonban sikerült a duplázás.

A 2000-2001-es szezont nem fogják olyan könnyen elfelejteni,akkor sem ha a nemzeti kupában már a második fordulóban kiestek a Magdeburg elleni mérkőzésen. De a bajnokságban 34. forduló után megint az első helyen álltak, és az utolsó fordulóban Patrik Andersson a HSV elleni mérkőzés hosszabbításában szerzett szabadrúgás góljával megnyerik a bajnokságot. Kuriózum, hogy a második helyen álló Schalke 04 ez időben már befejezte mérkőzését (amit megnyert) és már ünnepelte a biztosnak hitt bajnokság elnyerését. Nagy volt a szomorúság mikor megtudták, hogy a Bayernnek sikerült a hosszabbításban kiegyenlíteni. Természetesen egy ilyen siker után nagy önbizalommal utazott a csapat Milánóba a BL döntőjére, amit a Valencia csapata ellen kellett játszani. A negyeddöntőben a Manchester Unitedet verték ki majd a középdöntőben megint a Real ellen játszottak mind a két mérkőzést (Madridban 1:0-ra, Münchenben 2:1-re)megnyerték. A Valencia ellen Oliver Kahn volt a hős, hiszen három büntetőt is kivédett. A döntőt így Milánóban 5:4 arányban megnyerték.

2001/2002-es szezonban nem sikerült sem bajnokságot, sem a nemzeti kupát megnyerni. A bajnokságban csak harmadikak lettek a Dortmund és a Leverkusen után, a nemzeti kupában a középdöntőben estek ki a 2:0-s vereség után amit a Schalketől szenvedtek el.A CL-ben is csak a középdöntőig sikerült, ahol a Real kiütötte őket.
Viszont egy trófeát mégis csak sikerült nyerni, mégpedig nem is akármelyiket. A Boca Juniors Buenos Aires elleni mérkőzésen 1976 után megint elnyerik a világkupát.

A 2002-2003-as szezonban megint sikerült a bajnokságot és a nemzeti kupát is megnyerni.A bajnokságot 16 pont különbségel a második helyezett Stuttgart előtt.A nemzeti kupa döntőjében az FC Kaiserslauternt 3:1 re verték meg.Michael Ballack két gólt is lőtt.Az év játékosa is ő lett. Egyetlen negativum az a korai búcsú a BL-től.Az első csoportkörben búcsúzni kényszerűltek. A La Coruna elleni mérkőzésen az a Makaay rúgta nekik a gólokat ki egy év múlva már a Bayernben fogja rúgni a bőrt. Makaay már az első idényben 23 gólt szerzett, törlesztve 18.75 millió eurós vételárát (a Bayern addigi legdrágább igazolása), viszont nem nyertek semmit, és ez Ottmar Hitzfeld állásába került. Hitzfeld a klub második legsikeresebb edzője. Az új edző Felix Magath lett, a VFB Stuttgart volt edzője.

2004-2008 - A Magath-éra és Hitzfeld visszatérése

A 2004-2005-ös szezonban a Bayern ismét bajnok lett a kemény edzővel, valamint a kupát is megnyerte a Schalke 04 ellenében, de a BL-ből a negyeddöntőben kiverte őket a Drogba vezette újgazdag Chelsea (2-4; 3-2). A következő szezonra elkészült az új stadion, a 69 000 fős Allianz Arena. Ez a szezon majdnem ugyanúgy sikerült, mint az előző: hazai porondon megint nem találtak legyőzőre, de a legjobb 16 között búcsúztak a BL-ből az AC Milan ellen. A 2006-os németországi VB-n Philipp Lahm és Bastian Schweinsteiger alapember volt Jürgen Klinsmann válogatottjában, amely végül a bronzérmet szerezte meg: az elődöntő 119. percében Fabio Grosso egy parádés gólt lőtt Jens Lehmannak, majd a kitámadó hazaiak kontrából is kaptak egyet, amit Del Piero lőtt be. A Portugália elleni bronzmeccsen Oliver Kahn is szerepet kapott, Schweinsteiger vezetésével 3-1-re nyertek a németek. A 2006-07-es szezon előtt nagy játékosmozgások kezdődtek a Bayernnél: visszavonult Bixente Lizazaru és Jens Jeremies, eligazolt Michael Ballack, Zé Roberto és Paolo Guerrero is. Azonban ez a szezon katasztrofálisan sikerült: a csapat gyenge szezon után csak a 4. lett, Felix Magathnak februárban távoznia kellett. Az edző ismét Ottmar Hitzfeld lett A 2007-2008-es szezon újabb mérföldkő a csapat életében, az előző évi gyengébb szereplés után Uli Hoeness úgy döntött, hogy eljött a bevásrlás ideje, így a Bayern kerete számos új játékossal bővült és régi játékossal gyengült. 2007 nyarán a bőrnadrágosokhoz szerződött többek között az olasz Luca Toni, a brazil Zé Roberto, a francia Franck Ribéry és a német gólzsák Miroslav Klose is. A bombaerős Bayern pedig fantasztikusan kezdte a szezont, elsősorban az új szerzeményeknek köszönhetően. A szezon végén újfent duplázásnak örülhettek Hitzfeld vezetésével, de a várakozásokkal ellentétben az UEFA kupában az elődöntőben búcsúzott a favoritnak tartott Bayern: a Zenit Szentpétervár kettős győzelemmel (0-1; 1-4)verte ki a bajorokat, majd a döntőben a Rangerst is megverte. A szezon végén Ottmar Hitzfeld és Oliver Kahn is végleg visszavonult, az új edző a VB-n bronzérmet nyerő Jürgen Klinsmann lett.

2008-2011 - Klinsmann és Louis van Gaal

A 2008-as EB-n a tragikus hős Philipp Lahm lett: az elődöntőben győztes gólt szerző szélső hátvéd a döntőben hatalmasat hibázott, amit Fernando Torres gólra tudott váltani; több gól nem is esett a döntőn. A 2008-09-es szezont nagy reményekkel várta a müncheni alakulat, de nem igazán vált be az új edző: a Bayern egy pillanatig sem vezette a bajnokságot, a kupából és a BL-ből is búcsúztak. A szezon vége előtt 5 meccsel menesztették Klinsmannt, és úgymond "tűzoltónak" szerződtették Jupp Heynkest. A szezon végén másodikak lettek a Magath-féle VFL Wolfsburg ellen. A szezon végén az Ajak és az AZ Alkmaar sikeredzője, Louis van Gaal lett a menedzser. A szezon elég döcögősen indult, a gyenge kezdés mellett a sérüléssel bajlódó Ribéry is távozni akart, mivel nem érezte elég erősnek a keretet; válaszul a klub leigazolta Arjen Robbent, aki a szezon későbbi részeiben nagyon jó választásnak bizonyult. Az ősz a sok sérülés miatt elég gyengére sikerült van Gaal állása is veszélybe került. Az őszi idény kulcsmérkőzése a Juventus-Bayern München meccs volt, ami a BL-továbbjutást érő 2. helyért ment(a Girondins Bordeaux ekkor már csoportelső volt), és ha itt nem jutnak tovább, lehet, hogy van Gaal állásába került volna. De Torinóban, bár már a 2. percben hátrányban voltak, végül sima 4-1-es győzelmet arattak! Ez a meccs a Juvénak a váratlan összeomlást, a Bayernnek a feltámadást jelentette. Innentől jóformán megállíthatatlanok voltak, bár Fortuna is mellettük volt: a Fiorentina ellen hazai pályán a BL történetének talán legnagyobb lesgólját szerezte Klose (3 méterrel volt a védők előtt, amikor passzoltak neki!), de hát az mind gól, amit a bíró megad, így ezen nincs értelme rágódni. A firenzeiek nem is tették ezt: a visszavágón csak idegenben lőtt több góllal ment tovább a bajor csapat; a győztes gólt Robben lőtte, és nemcsak fontos, de óriási gól is volt. A következő ellenfél az előzetesen erősebbnek gondolt Manchester United volt, ami az AC Milan ellen 6-2-es összesítéssel jutott tovább. Az odavágón Münchenben Wayne Rooney már a második percben betalált, de aztán a United bekkelt, és a Bayern a meccs végén fordított: előbb Ribéry talált be szabadrúgásból a 77.percben, majd a védők szerencsétlenkedését kihasználva Ivica Olić az utolsó pillanatban fordított. A visszavágó első félórája után azonban nemigen akadt müncheni rajongó, aki továbbjutást jósolt volna: a MU 3-0-ra vezetett, méghozzá teljesen megérdemelten! Azonban Olic szépített, de még ez sem utalt arra, hogy az old traffordi közönségnek szomorkodnia kell majd a meccs végén; aggodalomra csak a Ribéryt kiválóan semlegesítő Rafael sárgája és Rooney szokásosnál jóval gyengébb játéka (az Allianz Arenában megsérült a bokája). De a második félidőben Fortuna a Bayern mellé állt: Rafael a 47. percben megkapta 2. sárga lapját, és mehetett zuhanyozni, a félidő 2. harmadában pedig Robben továbbjutást érő találatot szerzett, ami annyival még a firenzeinél is szebb volt, hogy itt kapásból, a levegőből lőtte el; a United pedig 10 emberrel már nem tudott gólt lőni:továbbjutott a Bayern! Az elődöntőben nem volt ellenfél nekik az Olympique Lyon: kettős győzelemmel jutottak a BL-döntőbe, ahol az Internazionale Diego Milito duplájával legyőzte őket. A bajnokságban ősszel még megelőzte őket a Jupp Heynkes vezette Bayer 04 Leverkusen, de tavasszal már bajnokok voltak a Magath-féle Schalke előtt. A DFB-Pokal döntőjében egy nem akármilyen meccsen 6-1(!)-re verték a bajnoki 3. Werder Brement. A szezonban több új felfedezett is volt: a bal(vagy közép)hátvéd Holger Badstuber vagy a jobb oldali támadó Thomas Müller (a 2010-es VB aranycipőse és a Nationalelf kulcsembere; egy meccsen hiányzott, és csak azon kaptak ki a németek). De a siker leginkább Arjen Robbennek köszönhető, aki több meccsen is továbbjutást érő gólt szerzett. A 2010-11-es szezonban ismét jött a kritikán aluli őszi teljesítmény, de ez már jóval kínosabb volt a Bayernnek, mivel a Borussia Dortmund a BundesLiga történetének egyik legjobb őszi szezonját produkálta. Ez azt jelentette, hogy a Bayern címvédése tavaszra szinte kilátástalanná vált, de a Bajnokok Ligájától is búcsúznia kellet a németeknek a címvédő Internazionale ellen. Ez már megalázó volt, tekintve, hogy a Bayern hazai pályán bukta el a szinte biztos továbbjutást (idegenben 1-0, otthon 2-3), ráadásul a bajnokságban csak szenvedő Schalke 04 a következő körben 8-3-as összesítéssel ütötte ki a nem túl acélos címvédőt. A müncheniek a Dortmund elleni hazai 1-3 után már csak a kupában maradtak versenyben, de ott is kiestek a Schalke elleni hazai 1-0-ás vereséggel, hosszabbítás után. Ezek után szinte kötelező volt van Gaal menesztése. Utódja a szezon végéig Andreas Jonker másodedző lett, akivel a Bayern magára talált, de már csak a pótselejtezőt érő 3. helyet sikerült kiharcolni. Az egyetlen pozitívum Mario Gomez gólkirályi címe. Nyáron visszatért a korábban többször is itt dolgozó Jupp Heynkes.

2011-től - Jupp Heynkes

Heynkes okosan igazolt, megszerezte Manuel Neuer-t, a német válogatott kapusát a Schalkétól, Jérome Boateng-et a Manchester Citytől, Rafinha-t a Genoa-tól és a fiatal német tehetséget, Nils Petersen-t. Távozott a kevés lehetőséghez jutó Klose, Ottl és Kraft Bár sokan aggódtak a szezon első meccse után, amikor a Mönchengladbach legyőzte a bőrnadrágosokat az Allianz Arenában, ezután a Bayernt nem lehetett megfékezni. A csapat eredményességét csak a játék színvonala múlta felül, másfél hónapig szinte képtelenség volt gólt lőni a Münchennek, ugyanakkor a Gomez vezényelte támadósor (amelyből hiányzott Robben a sérülése miatt!) elkezdte ontani a gólokat. A csapatnak sem a BundesLigában, sem a kupában nem volt komoly ellenfele, a Bajnokok Ligájában viszont a halálcsoportba kerültek: az újgazdag Manchester City (angol bajnoki harmadik); a háromvédős rendszer reformerei, a Walter Mazzari-féle Napoli (az olasz bajnokság bronzérmese) és a spanyol bajnokság negyedik helyezettje, a Villarreal került a Bayern Münchennel egy csoportba. A Bayern viszont megmutatta, hogy számára nincs ellenfél: legyőzte a Villarreal és a Manchester City csapatát, és idegenben döntetlent játszott a Napolival. Ezen a meccsen kapott először gólt a Bayern augusztus óta, ráadásul ez is egy peches öngól volt. A visszavágón 3-2-re nyert a müncheni alakulat Gomez mesterhármasával. A mérkőzés végén kis híján szerzett egy 75 méteres gólt (a nápolyi kapus, Morgan de Sanctis előrejött egy szögletnél a 94. percben), de Sanctis viszont még hárítani tudott.

Säbener Straße - A "központ"

Säbener Straße 51-57, 81547 München, Harlaching kerület.

A 70 000 négyzetméteren fekvő központ négy edzőpályával rendelkezik. Ezek közül egy gyepfűtéses egy pedig műpázsitos, valamint egy edzőteremmel.

Az 1990-ben megnyílt központban a „csillagok” rendelkeznek egy nagy öltözővel, orvosi rendelővel, masszőr szobával, whirpool-al, rehabilitációs központtal, valamint egy helyiség, ahol videó segítségével analizálhatják a játékot. Az FC Bayern Európában az egyik legjobb munkaklímát biztosítsa úgy a játékosainak, mint az edzőknek is.

Természetesen nem csak a sportolóknak ad otthont a központ. Az üzleti részlege a klubnak is itt kap helyet, úgy a vezetés mint, a jegy elővétel, Fan-Butique, klub vendéglője és az Euro-Lloyd utazási iroda.

Az ügyviteli részén az épületnek 100 irodai dolgozó dolgozik.

Valamint a központ egyik épületében találhatók azok a lakások, ahol a fiatal tehetségek laknak (13-an).

Így sikerült a Bayern-nek mindent egy kalap alá csoportosítani.

Eredményei

Nemzeti szinten

• Német bajnok: 22
  • 1932, 1968/69, 1971/72, 1972/73, 1973/74, 1979/80, 1980/81, 1984/85, 1985/86, 1986/87, 1988/89, 1989/90, 1993/94, 1996/97, 1998/99, 1999/2000, 2000/01, 2002/03, 2004/05, 2005/06, 2007/08, 2009/10

• Német (DFB) Kupa: 15
  • 1957, 1966, 1967, 1969, 1971, 1982, 1984, 1986, 1998, 2000, 2003, 2005, 2006, 2008, 2010

• Liga-kupa: 7
  • 1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2004, 2007

• Német Szuperkupa: 3
  • (1982 nem hivatalos), 1987, 1990, 2010

Nemzetközi szinten

• Világkupa: 2
  • 1976, 2001

• BEK (BL): 4
  • 1974, 1975, 1976, 2001

• Kupagyőztesek Európa-kupája: 1
  • 1967

• UEFA-kupa: 1
  • 1996

Játékosok

Jelenlegi keret

2011. június 9. szerint

# Poszt Név 1 K Manuel Neuer 2 V Breno 5 V Daniel Van Buyten 7 KP Franck Ribéry 9 CS Nils Petersen 10 KP Arjen Robben 11 CS Ivica Olić 13 V Rafinha 14 KP Usami Takashi 17 V Jérôme Boateng 21 V Philipp Lahm (csapatkapitány) 22 K Hans-Jörg Butt

# Poszt Név 23 V Danijel Pranjić 24 K Maximilian Riedmüller 25 CS Thomas Müller 26 V Diego Contento 27 KP David Alaba 28 V Holger Badstuber 30 KP Luiz Gustavo 31 KP Bastian Schweinsteiger (csapatkapitány-helyettes) 32 K Rouven Sattelmaier 33 CS Mario Gómez 39 KP Toni Kroos 44 KP Anatolij Timoscsuk

Visszavonultatott mezszám(ok)

• 12 = Bayern is hasonlóan más csapatokhoz visszavonultatta a 12-es mezszámot. Ezt a mezszámot felajánlotta a szurkolóknak, hogy ők lehessenek a csapat 12. játékosa.

Minden idők legjobb csapata

Minden idők legjobb csapata

Maier Augenthaler Schwarzenbeck Beckenbauer Breitner Schweinsteiger Scholl Matthäus Rummenigge Müller Elber

A vezetőedzőnek Ottmar Hitzfeld-et választották.

2005. június 1-jén, az Allianz Arena megnyitóján a Bayern München nyilvánosságra hozta az internetes szavazás szerinti "Minden idők legjobb csapatát". 66 000 szurkoló szavazott a játékosokra, egy rövid lista prezentálta őket.

Jelentős játékosok

1900-10-es évek: Max 'Gaberl' Gablonsky 1920-30-es évek: Ludwig Goldbrunner Conrad Heidkamp Franz Krumm Oskar Rohr Wilhelm Simetsreiter Jakob Streitle 1960-as évek: Dieter Brenninger Werner Olk Franz Roth 1970-es évek: Björn Andersson Franz Beckenbauer Paul Breitner Wolfgang Dremmler Dieter Hoeness Uli Hoeness Sepp Maier Gerd Müller Branko Oblak Georg Schwarzenbeck Rainer Zobel

1980-as évek: Klaus Augenthaler Raimond Aumann Andreas Brehme Søren Lerby Jean-Marie Pfaff Hans Pflügler Stefan Reuter Karl-Heinz Rummenigge Olaf Thon Roland Wohlfarth 1990-es évek: Brian Laudrup Mario Basler Adolfo Valencia Ali Daei Stefan Effenberg Dietmar Hamann Thomas Helmer Jorginho Jürgen Klinsmann Jürgen Kohler Emil Kostadinov Christian Ziege Markus Babbel

Christian Nerlinger Lothar Matthäus Alan McInally Jean-Pierre Papin Mehmet Scholl Thomas Strunz Alexander Zickler 2000-es évek: Patrik Andersson Michael Ballack Bixente Lizarazu Sebastian Deisler Giovane Elber Owen Hargreaves Thomas Linke Claudio Pizarro Hasan Salihamidžić Bastian Schweinsteiger Mehmet Scholl Roy Makaay Luca Toni Miroslav Klose Franck Ribéry Oliver Kahn Arjen Robben

2010-es évek: Thomas Müller Manuel Neuer Jérôme Boateng Mario Gomez

Válogatás a jelentős edzőkből

• Louis van Gaal
• Ottmar Hitzfeld
• Felix Magath
• Giovanni Trapattoni
• Franz Beckenbauer
• Otto Rehhagel
• Erich Ribbeck
• Jupp Heynckes
• Udo Lattek
• Csernai Pál
• Lóránt Gyula
• Dettmar Cramer
• Branko Zebec
• Zlatko Čajkovski
• Ludo Sanders

Lásd még

• Az FC Bayern München 2008–2009-es szezonja

Külső hivatkozások

• A klub hivatalos honlapja
• A legnagyobb magyar Bayern oldal
• Magyar Bayern szurkolói oldal
• Lap.hu linkgyűjtemény

Forrás

• Dénes Tamás: Bayern München, Aréna 2000, Budapest, 2001