FC Bayern München

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
FC Bayern München
Bayern München.png
Csapatadatok
Teljes csapatnév FC Bayern München
Mottó Mia san mia
Becenév Der FCB (Az FCB)
Die Bayern (Bajorok)
Die Roten (Pirosak)
FC Hollywood
Bőrnadrágosok
Die Rekordmeister (A Rekordbajnokok)
Székhely München, Németország
Alapítva 1900. február 27.
Klubszínek piros-fehér
Stadion Allianz Arena
Vezetőedző spanyol Josep Guardiola
Elnök német Uli Hoeneß
Bajnokság Bundesliga
Nemzeti sikerek
német Bajnokcsapat 23 alkalommal
német Kupagyőztes 16 alkalommal
német Szuperkupa-győztes 5 alkalommal
Nemzetközi sikerek
UEFA - Champions League.png BL 5 alkalommal
UEFA Cup (adjusted).png UEFA-kupa 1 alkalommal
Coppacoppe.png KEK 1 alkalommal
Copa Intercontinental.svg Világkupa 2 alkalommal
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Jelenlegi szezon
Soccerball current event.svg Jelenlegi szezon
Hivatalos honlap
FC Bayern München honlapja

Az FC Bayern München Németország első számú labdarúgócsapata, öt BEK-, illetve BL-győzelmével Európa egyik legeredményesebb futballklubja.

A klub története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1900-1955 - A hőskortól az élvonalból való kiesésig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csapat alapítását 1900 februárjában a berlini Franz John kezdeményezte. A müncheni Männerturnverein (MTV) tornaklub futballistái be szerettek volna lépni a Délnémet Labdarúgó-szövetség kötelékébe, ám ehhez az egylet többi tagja nem járult hozzá. "Felháborító ez a kicsinyeskedés! Nem akarunk tovább a tornászok árnyékában élni! Ahhoz, hogy igazán nagy klub lehessünk, önállóságra van szükségünk!" - szólt Franz. Az alapító okiratot 18 labdarúgó írta alá 1900. február 27-én. Az akkoriban még kék és fehér színekbe öltöző futballisták hamarosan a város legerősebb csapatává nőtték ki magukat. Első hivatalos mérkőzésükön 7:1-re legyőzték az MTV újraéledő csapatát - egyébként az első világháború végéig éppen az "anyaegyesület" maradt a Bayern legerősebb városi riválisa. A kezdet kezdetén a gárda még a Clemenstrasse pályáján játszott, csak a Münchener Sport Clubbal való egyesülése után költözött át a lényegesen előkelőbb, a Leopoldstrassén lévő sporttelepre. 1907-től az addig többnyire kék nadrágot viselő futballisták sötétvörösbe bújtak, ez utóbbiról kapta becenevét is a csapat: Roten vagy Rothosen, azaz vörösök, illetve vörös nadrágosok. Az első évtized végére alaposan megerősödött legénység 1910-ben és 1911-ben már szép sikereket ért el: kétszer is megnyerte a bajor bajnokságot. Bár a Bayern akkoriban nem tartozott még Németország legerősebb csapatai közé, már fel tudott vonultatni nemzetközi mércével is kitűnő játékosokat. Max "Gaberl" Gablonsky lett a klub történetének első válogatott játékosa (1910. május 16.). A jobbszélső 1922-ig körülbelül 500 mérkőzésen szerepelt a csapatban. Érdekesség: bár labdarúgóként nem jutott el az 1912-es stockholmi olimpiára, mégis részt vehetett a játékokon, miután tagja lett a 4x100 méteres síkfutóváltónak. El lehet képzelni, milyen futógyorsasággal rendelkezhetett...

A Bayernt schwabingeni klubként jegyezték akkoriban, az első világháborút megelőzően nem is akadt olyan tagja, akinek ne lett volna legalább középiskolai diplomája. A bohémek, a művészek, de legalább annyira a diákok, az értelmiségiek fészkének számító városrész jelentette miliő különös melléknevet adott a Bayernnek: Kavaliersklubnak, azaz a gavallérok, ha úgy tetszik az úriemberek egyesületének tekintették, szemben például a mai élcsapatok közül a Borussia Dortmund vagy a FC Schalke 04 munkásosztályba eredeztetett gyökereivel.

A Bayern 1920-ban és 1923-ban is megnyerte a délbajor bajnokságot. Ekkorra már okkal nevezte magát az egyesület München első számú klubjának, hiszen 700 tagja egyetlen más egyesületnek sem volt. 1925 végén sikerült megállapodni a városi rivális TSV 1860 München vezetőivel, hogy a Bayern bérlője lehessen a Grünwalder Strassén lévő pályának. Egészen az Olimpiai stadion 1972-es felavatásáig az maradt a Bayern "otthona" - azaz a klub közel ötven éven át tulajdonképpen vendég volt még a hazai mérkőzésein is.

A Bayern-futballisták hamarosan Dél-Németország legkiválóbb futballgárdájává nőtték ki magukat. 1926. április 11-én rekordközönség, 26.000 néző előtt a Bayern München 4:3-ra legyőzte a Fürth gárdáját, s története során először, megszerezte a délnémet bajnoki címet. Bármilyen hihetetlennek is tűnik, a statisztikák szerint az egész idényt figyelembe véve Josef Pöttinger nem kevesebb, mint 176 gólt szerzett a bajorok színeiben. Az 1928-as, amszterdami olimpiára utazó német válogatott keretben öt Bayern-labdarúgó is helyet kapott: Conrad Heinkamp, Ludwig Hofmann, Emil Kutterer, Ernst Nagelschmitz és természetesen Josef Pöttinger. 1932–ben a magyar származású, termete alapján "Little"-nek, azaz "Kicsinek" becézett Dombi Richárd keze alatt nyerte meg a gárda az országos bajnoki címet, mégpedig az egész ország futballközvéleményét elkápráztatva, a nürnbergi döntőben 2:0-ra verve az Eintracht Frankfurtot.

A nemzetiszocialisták harmincas évekbeli megerősödése a Bayern Münchent is beárnyékolta. A bajor csapatot ugyanis akkoriban sokan és sokszor csúfolták "zsidó klubnak" elnökének és néhány vezetőségi tagjának származása miatt. A hitleri politika következtében kényszerült lemondani posztjáról Kurt Landauer, az egyesület történetének addigi legnagyobb formátumú elnöke. A Harmadik Birodalom idején a Bayern megbélyegzetté vált.

A negyvenes évek a személyes tragédiák (zsidó származású játékosok politikai indíttatású elzavarása, II. világháború, harc közben elesett játékosok) mellett csekély sportsikert hoztak a csapat életében. A Bayern kétszer, 1944-ben és 1945-ben is megnyerte a délbajor Gauligát (Südbayerische Gaumeisterschaft). Mindazonáltal a Gauliga évei többnyire csalódásokat hoztak a Bayern híveinek. A csapat 1933 és 1942 között a 16-os körzetnek nevezett Bajorországban egyszer sem tudott a harmadik helynél előrébb végezni. 1943-ban, miután a 16-os körzetet déli és északi részre bontották, a délbajor körzetben szereplő csapat magára talált. 1932 után először játszhatott az össznémet bajnoki címért, ám az álmokat hamar összetörte a VfR Mannheim elleni vereség. A Bayern Hitler uralmának 12 éve alatt a német bajnokság összesített táblázatán mindössze a 81. helyet foglalta el! A háborút követő években folytatódott a vesszőfutás. Az 1949-50-es években például 70 gólt kapott a csapat! A mélypont azonban még csak ezt követően jött. 1945 és 1955 között kilenc edző váltotta egymást, hogy aztán a Bayern München az Oberliga Südből az 1954-55-ös idény végén, története során először, kiessen a másodosztályba.

1955-1965 - Rögös út a Bundesligába[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bayern mindössze egy évet töltött a purgatóriumban. Ezt követően azonban elmaradtak a sikerek: 1957-ben a tizedik, egy évvel később pedig a hetedik helyen végeztek az Oberliga Süd tabelláján. A Bayern a legnagyobb jóindulattal is csak középcsapatnak volt akkoriban nevezhető a Szövetségi Köztársaságban. A DFB-kupa 1935-ös indulása óta még csak tizenhat közé sem jutó csapat ugyanis megnyerte a német kupát, annak ellenére, hogy a közvélekedés a Fortuna Düsseldorfot tartotta az összecsapás esélyesének (1-0).

Bár az 1958-as világbajnokságon szerepelt válogatottban nem volt Bayern-játékos, az azt követő években a bajor csapat újra a legjobbakkal vetélkedett, s általában az élmezőnyben végzett. A gárda az 1962-63-as idényben mutatta meg magát először a nemzetközi porondon: a Vásárvárosok Kupájában (VVK) egészen a negyeddöntőig jutott, ahol az akkoriban jugoszlávnak számító Dinamo Zagreb már túl nagy falatnak bizonyult (1-4 Münchenben, 0-0 Zágrábban).

A déli csoportnak jutó helyeket az Eintracht Frankfurt, az 1. FC Nürnberg és a TSV 1860 München kapta meg. A Bayern vezérkara dühös volt a kirekesztés miatt, úgy gondolták, hogy igazságtalanul sorolták hátra az egyesületet. Sokan gondolták úgy, hogy elsősorban a városi rivális 1860 München okolható azért, hogy a klub nem kapott lehetőséget a Bundesliga-szereplésre. Ám nem volt mit tenni, a csapat számára maradt a második vonal, az amatőrliga, a Regionalliga Süd. Wilhelm Neudecker elnök válasz gyanánt 1963 nyarán igazi sztáredzőt szerződtetett a csapat élére a horvát Zlatko "Csik" Csajkovszki személyében.

Csajkovszki csapata az első évében rögvest osztályozót játszhatott a Bundesligába kerülésért, ám elbukott. Az ezt követő 1964-65-ös idény két momentum miatt nevezhető kulcsfontosságúnak a Bayern München történetében: először is mert a gárda kivívta a jogot, hogy a következő szezonban már a legjobbak között indulhasson; másodszor pedig azért, mert ebben az idényben játszott először együtt a Sepp Maier-Franz Beckenbauer-Gerd Müller-tengely.

1965-1976 - Európa trónján[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az új, fiatal aranygenerációval, Gerd Müllerrel, Franz Beckenbauerrel és Sepp Maierrel a soraiban nagy álmokat dédelgetett a Bayern München. 1965-ben megnyerték a bajorországi Regionaligát, és feljutottak a nyugat-német első osztályba, ahol a következő szezonban mindjárt a 3. helyen zártak, és megnyerték a kupát. Első alkalommal kvalifikálták magukat a KEK-be. Franz Beckenbauert választották meg az év játékosának NSZK-ban.

Az 1966/67-es szezon kiválóan alakult a müncheniek számára. Címet védtek a kupában és hosszabbítás után 1-0-ra megnyerték a KEK-et legyőzve a Rangerst Roth 109. percben szerzett találatával. Gerd Müller a Bundesliga gólkirálya llett 28 góllal megosztva Lothar Emmerichel. A következő szezon egy trófea nélküli szezonra sikeredett.

1968-ban Branko Zebec lesz az edző, aki a bajorok nagy megrökönyödésére betiltja a sör fogyasztását. Szerencséjére a sikerek nem váratnak magukra ugyan is a csapatnak sikerül a „duplázás“(a Német bajnokság elnyerése 8 ponttal az Alemannia-Aachen előtt és a kupa elnyerése a Schalke ellen). Gerd Müler megint gólkirály lett. Ez időben megjelenik egy csapat, amely a Bayernt még hosszú ideig, mérgesíteni fogja, Borrussia Mönchengladbach. A "csikók" nyerik 1970-ben és 1971-ben a bajnokságot, mindkétszer a Bayern előtt. 1970-ben újra Gerd Müller lesz a bajnokság gólkirálya. Az 1968/69-es Bundesliga szezon a Bayern győzelmével zárul. A csapat első alkalommal lett a Bundesliga bajnoka. 1970-ben Gerd Müller lesz az első német aki megnyeri az Aranylabdát.

1972-ben a csapat beköltözik az Olimpia stadionba és Udo Lattek lesz az edző. Ebben az évben a Bayern lesz a bajnok. A pontok állása a bajnokság végén 55:13 (a győzelem csak két pontot ér),ez is azóta Bundesliga rekord. Valamint elnyerik a kupát is a Kölnt megverve a döntőben 2:1-re. Ebben az évben Franz Beckenbauer lesz az év legjobb játékosának járó díjjal, az Aranylabdával kitüntetve. Gerd Müller is beállít egy rekordot: az 1971-72-es Bundesliga szezonban 40 találatig jutott, ami azóta is abszolút rekord. Sőt az 1972-es naptári évében egy 40 évig fennálló rekordtot állított be amit 2012-ben döntöttek meg: január 1.-től december 31.-ig 84 gólt szerzett. NSZK első alkalommal Európa bajnoknak mondhatta magát, melyben a Bayern játékosok nagy része oroszlánrészt vállalt, többek között Beckenbauer és Gerd Müller.

Lattekkal még kétszer egymás után elnyerik a bajnokságot valamint először 1974-ben a BEK-et nyerték meg. „Katsche” Schwarzenbeck egy perccel a hosszabbítás vége előtt kiegyenlített, az Atletico Madrid ellen (1:1), így egy újabb mérkőzésre került sor Brüsszelben ahol a Bayern München 4:0 arányban nyert (gólok: 2 Uli Hoeneß, 2 Gerd Müller). A BEK-ben elért 8 góllal Gerd Müller lett a gólkirály. Otthon, Németországban zsinórban harmadjára lettek bajnokok, ismét Gerd Müller lett a gólkirály. Az UEFA-szuperkupa politikai okok miatt maradt el, mert a Kelet-német Magdeburggal kellett volna megmérkőzzenek ezért a trófeáért. Udo Lattek leköszönt, az új edző a német Dettmar Cramer lett. A világkupa szerepléstől visszaléptek, így helyettük a BEK döntős Atletico Madrid indult.

Az 1974-es világbajnokságot megnyerő válogatottban hat Bayern-játékos szerepelt.

1975-ben másodjára nyerik meg a BEK-et. A döntőben a Leeds United felett diadalmaskodik a Bayern, bár egy kis szerncse is szükségeltetett hozzá Párizsban. Ebben az évben a hangsúlyt a BEK-re fektették, ami meg is látszott a bajnokságbeli helyezésükön: a 10. helyen zártak, ám BEK címvédőként a következő szezonban ismét indulhattak Európa legrangosabb labdarúgó sorozatában. A kupában sem értek el jelentős eredményt. Az UEFA-szuperkupába ismét kvalifikálták magukat, mivel megnyerték a BEK-et, ám most sem sikerült elhódítani azt. A Gyinamo Kijev oda-vissza verte a németeket, összesítésben 3-0-ra győztek a szovjetek. A nem ideális időpontok miatt ismét elmarad a világkupa szereplés, de most az ellenfél Independiente számára is.

1976-ban a BEK döntőben az AS Saint-Étienne ellen Glasgowban győztek a bajorok 1:0-ra Roth góljával. A Bayern mivel harmadjára nyerte meg a BEK-et, a két másolat után a szabályok értelmében megkapja az eredeti serleget. A döntőig legyőzték a luxemburgi Jeunesse Escht 8-1-es összesítéssel, a nyolcaddöntőben Malmö FF -t szoros párharcban, 2-1 összesítéssel. A negyeddöntőben az SL Benficát 0-0 után 5-1-re győzte le Bayern, majd az elődöntőben az előző szezon Németország bajnokaként értelemszerűen induló Borussia Mönchengladbachot kiejtő Real Madridon léptek tovább a döntőbe 3-1-es összesítéssel. A bajnokságban az előző év utáni szégyenteljes szereplést követően magukat megemberelve a 3. helyezn zárt a Bayern. A győztes az előző évhez hasonlóan a Borussia Mönchengladbach lett. A '70-es évek legnagyobb riválisa a Bayern számára. A kupát nem tudták megnyerni. Ismét kudarcba fulladt az UEFA-szuperkupa megnyerésének terve, mivel az Anderlecht ellen sikerült elérniük egy 2-1-es győzelmet, de nem bizonyúlt elégségesnek. A visszavágót 4-1-re a belgák nyerték. 1976-ben indulnak a világkupán, és megnyerik azt a Cruzeiro ellen 2:0 arányban. Franz Beckenbauert 4 év elteltével életében másodjára választják meg az év legjobb labdarúgójának. Az aranykorszak levirágzását követően ínséges időszak köszöntött be a Bayern számára.

1977-1990 - A változások időszaka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Következnek a változások évei, trófeák nélkül. Franz Beckenbauer elmegy 1977-ben az USA-ba. A New York-i Cosmos csapatába. Egy év múlva Gerd Müller is elhagyja a csapatot, mégpedig a Fort Lauderdale Strikers-be.

1979-ben Uli Hoeneß, 27 évesen átveszi Beckenbauer tanácsadójától Robert Schwantól a menedzseri tisztséget. Lóránt Gyula edzőt Csernai Pál váltja le. Az elnök Neudecker megy, helyette Willi O. Hoffmann jön.

Jönnek jobb évek is Paul Breitner és a fiatal Rummenigge (közösen Breitniggel) irányításával, 1980 megnyeri a csapat, hat hosszú év után a bajnokságot. A szurkolók örömére, még a következő évben is.

1982-ben elnyerik megint a nemzeti kupát,azon a legendás mérkőzésen hol a Nürnberg már 2:0 arányban vezetett és a Bayern a végén 4:2 győzedelmeskedett. Dieter Hoeneß vérző fejjel, turbánnal játszott és még gólt is adott.

A BEK döntőt az Aston Villa ellen elvesztették 0:1. Úgyszintén a német válogatott a világbajnoki döntőt is az olaszok ellen. Megemlítésre méltó, hogy Breitner két világbajnoki döntőben is szerepelt és mindkettőben gólt is lőtt.

Valamint említésre szorul, hogy a Bayern soraiból 1965-1981 között 11-szer lett az év játékosa megválasztva Németországban.

  • Beckenbauer(4)
  • Maier(3)
  • Müller(2)
  • Rummenigge(1)
  • Breitner(1)

1983-ban visszajött Lattek, a Bayern megint megnyerte a nemzeti kupát a Mönchengladbach elleni döntőben.

Rummenigge olyan hírnévre tesz szert, hogy még egy angol együttes is az ő szexi térdéről énekel. Nem csoda, ha 11 millió márkáért a milánói Inter csapatához szerződik.

Egy év múlva Sören Lerbyvel és a fiatal Wiggerl Köglel megint bajnokok lesznek,mi több a következő évben megduplázzák,és 1987-ben még egyszer elnyerik a bajnokságot. A szurkolók nagy szomorúságára Bécsben elvesztik a BEK döntőt az FC Porto ellen.

1988-ban Jupp Heynckes lesz az edző azzal a feladattal,hogy Matthäus, Brehme, Eder, Hughes, Michael Rummenigge és Pfaff nélkül, egy új erős csapatot képezzen. Habár 1989 és 1990-ben megnyerik a bajnokságot de a nagy célt, egy nemzetközi kupát nyerni nem teljesítik.

Megemlítendő viszont, hogy Németország 1990-ben megnyeri a világbajnokságot. Soraiban a Bayern játékosokkal: Augenthaler, Reuter, Thon, Kohler, Pflügler, Aumann.

1991-1999 - Az új évezred küszöbén[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1991/92. évi bajnokság után Heynckes-nek menni kellett, helyére Sören Lerby került, nem nagy sikerrel. Mikor már a kiesés fenyegette a csapatot jött Erich Ribbeck, Franz Beckenbauer és Karl-Heinz Rummenigge is felajánlotta segítségét, ők az elnökhelyettesi posztra kerültek. A 93/94-es bajnokságban a „császár” vette át a csapat vezetését, Ribbeck-től és mindjárt bajnokságot is nyertek.

Jött Giovanni Trapattoni, a játékosok és az újságírók kedvence, sajnos nem sok sikerrel. A 94/95-ös bajnokságban a hatodik helyen végeztek, a Bajnokok Ligájában pedig az elődöntőig jutottak el.

A következő idényben (1995/96) viszont már nem állt meg a csapat az elődöntőben. Igaz, nem a Bajnokok Ligájában, hanem "csak" az UEFA-kupában indultak, az egyetlen jelentős európai kupasorozatban, melynek trófeája még hiányzott a Bayern vitrinjéből. Trapattonit Otto Rehhagel váltotta, aki hozta magával egyik kedvencét, az osztrák Andy Herzogot. Jött még Thomas Strunz, "Ciri" Sforza s Jürgen Klinsmann; közülük kétségtelenül a német válogatott támadó volt a legnagyobb vétel. A Bundesligában botladozott a gárda, melynek következtében a Borussia Dortmund már az őszi záráskor is megelőzte a bajorokat. A tavasszal becsúszott két újabb vereséggel gyakorlatilag már elúszott a bajnoki cím lehetősége, minek következtében Rehhagelnek (az UEFA-kupa-döntő előtti napokban!) távoznia kellett. Helyét maga a Császár vette át. Beckenbauerrel a kispadon a csapat a bajnokság utolsó négy mérkőzésén két győzelem mellett csak két döntetlen produkált, második helyen zárva az idényt a BVB mögött. A Bayern előtt egyetlen javítási lehetőség maradt: az UEFA-kupa döntője. Az elődöntőben a németek otthon döntetlent (2-2) játszottak a Barcelona ellen. Az eredmény a spanyoloknak kedvezett, ám ez kevésnek bizonyult: a Camp Nou-ban kivívott győzelmével (1-2) a Bayern újfent bejutott egy európai kupa döntőjébe - kilenc éves várakozást követően... A fináléban az Intertotó-kupából induló Girondins Bordeaux (főleg a Barça után) nem tűnt veszélyes ellenfélnek. Akkoriban még keveset mondott a világnak Zidane, Lizarazu és Dugarry neve. Ráadásul utóbbi kettő a eltiltása miatt a döntő müncheni első felvonásán nem is játszhatott, így aztán nem meglepő, hogy a Bayern simán, 2-0-ra nyert. A visszavágó már csak formalitás volt: Bordeaux-ban is kettővel nyert a bajor gárda (1-3). A Bayern 1976 után lett ismét nemzetközi kupagyőztes, s csatlakozott a Juventus, az Ajax és a Barcelona előkelő társaságához: Európában csak ez a négy klub tudta megnyerni a BEK-, a KEK- és az UEFA-kupa-sorozatot is. Klinsmann, a szezon hőse egyetlen idény alatt szerzett 15 góljával minden idők legeredményesebb gólszerzője lett a nemzetközi kupák történetében.

A következő szezonra (1996/97) visszatért Trapattoni. A klub leigazolta többek között Mario Baslert (Werder Bremen), Carten Janckert (SK Rapid), s újra újra a Bayern tagja lett Sammy Kuffour (1. FC Nürnberg). A cél mindenki számára világos volt: a bajnoki cím elnyerése. A bajorok az utolsó előtti fordulóban, a VfB Stuttgart legyőzésével húzták be újabb aranyérmüket. Giovanni Trapattoni, a védekezés mestere méltó maradt korábbi önmagához: az Bayern a legkevesebb vereséget (3) begyűjtve és a legkevesebb gólt (34) kapva lett a Bundesliga bajnoka. 1997 nyarán Klinsmann (elérve célját, hogy végre megszerezze pályafutása első bajnoki címét) Olaszországba, a Sampdoriához szerződött. Helyére Uli Hoeness a VfB Stuttgart brazil csatárát, a "mágikus háromszög" egyik tagját, Giovane Elbert igazolta. Mellette még Michael Tarnat (Karlsruhe) és Bixente Lizarazu (Athletic Bilbao) érkezett a csapathoz. A Bayern csak ritkán tudott csúcsformában játszani, ami odáig vezetett, hogy Otto Rehhagel Kaiserslauternje megelőzte a táblázaton. Trapattoni ekkor, sajtótájékoztatón adta elő legendássá vált kirohanását, melyben a nyilvánosság előtt bírálta futballistáit. Trap nem maradt most sem trófea nélkül: a DFB-kupát az MSV Duisburg ellenében Mario Basler utolsó percben lőtt szabadrúgása döntötte el a Bayern javára (2-1).

Őt Ottmar Hitzfeld váltotta fel. Már az első évben megnyerték a bajnokságot,a nemzeti kupa döntőjében és a Bajnokok Ligája döntőjében szerepeltek irányítása alatt. Sajnos a két utóbbit nem sikerült megnyerni.

2000-2003 - Nagy eredmények, nagy meccsek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2005-ben átadott Allianz Arena.

Fergetegesen kezdte a csapat az új évszázadot. A Manchester United elleni 1999-es drámai vereség után nagy terveket szőtt a csapat Kahn, Effe és Elberrel az élen.

A terveket tettek követték, ezt érzékelhette a Real Madrid mikor is nyolc nap leforgása alatt nyolc gólt kaptak a Bayerntől.(BL-4:2 a Bernabeu-stadionban, 4:1 az Olimpia-stadionban). A középdöntőben megint találkoztak, itt a Real bosszút állt, a 2:0-s otthoni győzelem elegendő volt a Reálnak, mivel a visszavágón 2:1-re tudott csak győzni a Bayern.

A szezon mégis eredményes volt, hiszen a bajnokságban az utolsó fordulóban sikerült a Leverkulsent megelőzni kik az Unterhaching (ők is Müncheniek) ellen veszítettek. Így a bajnokság elnyerése sikerült. A nemzeti kupa döntőjében sikerült a Werder-Brement 3:0 arányban legyőzniük. Tehát a 1999-2000-es szezonban sikerült a duplázás.

A 2000-2001-es szezonban a nemzeti kupában már a második fordulóban kiestek a Magdeburg elleni mérkőzésen. De a bajnokságban 34. forduló után megint az első helyen álltak, és az utolsó fordulóban Patrik Andersson a HSV elleni mérkőzés hosszabbításában szerzett szabadrúgás góljával megnyerik a bajnokságot. Kuriózum, hogy a második helyen álló Schalke 04 ez időben már befejezte mérkőzését (amit megnyert) és már ünnepelte a biztosnak hitt bajnokság elnyerését.

Természetesen egy ilyen siker után nagy önbizalommal utazott a csapat Milánóba a BL döntőjére, amit a Valencia csapata ellen kellett játszani. Oliver Kahn volt a hős, hiszen három büntetőt is kivédett. A döntőt így Milánóban 5:4 arányban megnyerték.

2001/2002-es szezonban nem sikerült sem bajnokságot, sem a nemzeti kupát megnyerni. A bajnokságban csak harmadikak lettek a Dortmund és a Leverkusen után, a nemzeti kupában a középdöntőben estek ki a 2:0-s vereség után amit a Schalketől szenvedtek el. A CL-ben is csak a középdöntőig sikerült, ahol a Real kiütötte őket.
Viszont egy trófeát mégis csak sikerült nyerni, mégpedig nem is akármelyiket. A Boca Juniors Buenos Aires elleni mérkőzésen 1976 után megint elnyerik a világkupát.

A 2002-2003-as szezonban megint sikerült a bajnokságot és a nemzeti kupát is megnyerni. A bajnokságot 16 pont különbségel a második helyezett Stuttgart előtt. A nemzeti kupa döntőjében az FC Kaiserslauternt 3:1-re verték meg. Michael Ballack két gólt is lőtt. Az év játékosa is ő lett. Egyetlen negatívum az a korai búcsú a BL-től. Az első csoportkörben búcsúzni kényszerűltek. A La Coruna elleni mérkőzésen az a Makaay rúgta nekik a gólokat ki egy év múlva már a Bayernben fogja rúgni a bőrt. Makaay már az első idényben 23 gólt szerzett, törlesztve 18,75 millió eurós vételárát (a Bayern addigi legdrágább igazolása), viszont nem nyertek semmit, és ez Ottmar Hitzfeld állásába került. Hitzfeld a klub második legsikeresebb edzője. Az új edző Felix Magath lett, a VFB Stuttgart volt edzője.

2004-2008 - A Magath-éra és Hitzfeld visszatérése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2004-2005-ös szezonban a Bayern ismét bajnok lett a kemény edzővel, valamint a kupát is megnyerte a Schalke 04 ellenében, de a BL-ből a negyeddöntőben kiverte őket a Drogba vezette Chelsea. A következő szezonra elkészült az új stadion, a 69 000 fős Allianz Arena. Ez a szezon majdnem ugyanúgy sikerült, mint az előző: hazai porondon megint nem találtak legyőzőre, de a legjobb 16 között búcsúztak a BL-ből az AC Milan ellen. A 2006-os németországi VB-n Philipp Lahm és Bastian Schweinsteiger alapember volt Jürgen Klinsmann válogatottjában, amely végül a bronzérmet szerezte meg: az elődöntő 119. percében Fabio Grosso egy parádés gólt lőtt Jens Lehmannak, majd a kitámadó hazaiak kontrából is kaptak egyet, amit Del Piero lőtt be. A Portugália elleni bronzmeccsen Oliver Kahn is szerepet kapott, Schweinsteiger vezetésével 3-1-re nyertek a németek. A 2006-07-es szezon előtt nagy játékosmozgások kezdődtek a Bayernnél: visszavonult Bixente Lizarazu és Jens Jeremies, eligazolt Michael Ballack, Zé Roberto és Paolo Guerrero is. Azonban ez a szezon katasztrofálisan sikerült: a csapat gyenge szezon után csak a 4. lett, Felix Magathnak februárban távoznia kellett. Az edző ismét Ottmar Hitzfeld lett A 2007-2008-as szezon újabb mérföldkő a csapat életében, az előző évi gyengébb szereplés után Uli Hoeness úgy döntött, hogy eljött a bevásrlás ideje, így a Bayern kerete számos új játékossal bővült és régi játékossal gyengült. 2007 nyarán a bőrnadrágosokhoz szerződött többek között az olasz Luca Toni, a brazil Zé Roberto, a francia Franck Ribéry és a német gólzsák Miroslav Klose is. A bombaerős Bayern pedig fantasztikusan kezdte a szezont, elsősorban az új szerzeményeknek köszönhetően. A szezon végén újfent duplázásnak örülhettek Hitzfeld vezetésével, de a várakozásokkal ellentétben az UEFA kupában az elődöntőben búcsúzott a favoritnak tartott Bayern: a Zenit Szentpétervár kiütéses eredménnyel (1-1; 0-4) verte ki a bajorokat, majd a döntőben a Rangerst is megverte. A szezon végén Ottmar Hitzfeld és Oliver Kahn is végleg visszavonult, az új edző a VB-n bronzérmet nyerő Jürgen Klinsmann lett.

2008-2011 - Klinsmann és Louis van Gaal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2008-as EB-n a tragikus hős Philipp Lahm lett: az elődöntőben győztes gólt szerző szélső hátvéd a döntőben hatalmasat hibázott, amit Fernando Torres gólra tudott váltani; több gól nem is esett a döntőn. A 2008-09-es szezont nagy reményekkel várta a müncheni alakulat, de nem igazán vált be az új edző: a Bayern egy pillanatig sem vezette a bajnokságot, a kupából és a BL-ből is búcsúztak. A szezon vége előtt 5 meccsel menesztették Klinsmannt, és úgymond "tűzoltónak" szerződtették Jupp Heynckest. A szezon végén másodikak lettek a Magath-féle VFL Wolfsburg ellen. A szezon végén az Ajak és az AZ Alkmaar sikeredzője, Louis van Gaal lett a menedzser.

A szezon elég döcögősen indult, a gyenge kezdés mellett a sérüléssel bajlódó Ribéry is távozni akart, mivel nem érezte elég erősnek a keretet; válaszul a klub leigazolta Arjen Robbent, aki a szezon későbbi részeiben nagyon jó választásnak bizonyult. Az ősz a sok sérülés miatt elég gyengére sikerült van Gaal állása is veszélybe került. Az őszi idény kulcsmérkőzése a Juventus-Bayern München meccs volt, ami a BL-továbbjutást érő 2. helyéért ment (a Girondins Bordeaux ekkor már csoportelső volt). De Torinóban, bár már a 2. percben hátrányban voltak, végül sima 4-1-es győzelmet arattak. A nyolcaddöntőben a Fiorentina ellen lépett pályára a csapat, és Münchenben 2:1-re megverte ellenfelét. A visszavágón "csak" idegenben lőtt több góllal ment tovább a bajor csapat, hiszen 3:2-re kikaptak. A következő ellenfél az előzetesen erősebbnek gondolt Manchester United volt. Az odavágón Münchenben Wayne Rooney már a második percben betalált, de aztán a United bekkelt, és a Bayern a meccs végén fordított: előbb Ribéry talált be szabadrúgásból a 77.percben, majd a védők szerencsétlenkedését kihasználva Ivica Olić az utolsó pillanatban fordított. A visszavágó első félórája után azonban nemigen akadt müncheni rajongó, aki továbbjutást jósolt volna, az MU 3-0-ra vezetett. Azonban Olic szépített. A második félidőben Fortuna a Bayern mellé állt: Rafael a 47. percben megkapta 2. sárga lapját, és kiállították. A félidő 2. harmadában pedig Robben továbbjutást érő találatot szerzett. Az elődöntőben nem volt ellenfél nekik az Olympique Lyon: kettős győzelemmel jutottak a BL-döntőbe, ahol az Internazionale Diego Milito duplájával legyőzte őket. Balszerencséjükre Ribéry a Lyon elleni kiállítása után 3 meccses eltiltást kapott, így a döntőben nem játszhatott. A Bayern nem a legerősebb csaptával állhatott ki az olasz csapat ellen. A bajnokságban ősszel még megelőzte őket a Jupp Heynkes vezette Bayer 04 Leverkusen, de tavasszal már bajnokok voltak a Magath-féle Schalke előtt. A DFB-Pokal döntőjében 6-1-re verték a bajnoki harmadik Werder Brement. A szezonban több új felfedezett is volt: a bal(vagy közép)hátvéd Holger Badstuber vagy a jobb oldali támadó Thomas Müller (a 2010-es VB aranycipőse és a Nationalelf kulcsembere; egy meccsen hiányzott, és csak azon kaptak ki a németek). De a siker leginkább Arjen Robbennek köszönhető, aki több meccsen is továbbjutást érő gólt szerzett. A 2010-11-es szezonban ősszel a csapat gyengén teljesített. A Bayern címvédése tavaszra szinte kilátástalanná vált, de a Bajnokok Ligájától is búcsúznia kellett a németeknek a címvédő Internazionale ellen. A müncheniek a Dortmund elleni hazai 1-3 után már csak a kupában maradtak versenyben, de ott is kiestek a Schalke elleni hazai 1-0-ás vereséggel, hosszabbítás után. Ezek után Louis van Gaal-t menesztették.

2011-2012 – Jupp Heynckes visszatérése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Louis van Gaalt menesztették posztjáról a BL-ből Internazionale Milano elleni korai kiesés és a csapat gyenge teljesítménye miatt. Utódja a szezon végéig, Andreas Jonker másodedző lett, akivel a Bayern magára talált, de már csak a pótselejtezőt érő 3. helyet sikerült kiharcolni. Viszont Mario Gomez a Bundesliga gólkirálya lett. Nyáron visszatért a korábban többször is itt dolgozó Jupp Heynckes.

A Bayern a 2011–2012-es szezonban a BL halálcsoportjának megnyerése után a döntőig menetelt, először kiejtve az FC Baselt. Az első mérkőzésen 1-0-ás vereséget szenvedett, de Münchenben már 7-0-ra végződő mérkőzésen győzött a Bayern, hol Mario Gomez parádézni tudott 4 szerzett találatával. A negyeddöntőben az Olympique de Marseille -t gyűrték le kétszer 2-0-ra megnyert mérkőzésen. Az elődöntőben 3-3-as összesítésig is jutott a Bayern München és a Real Madrid, ahol az idegenben lőtt gólok eggyező mennyisége miatt a büntetőpárbaj során dőlt el a továbbjutás kérdése. A döntőben az Chelseavel találkozott, amit Münchenben hazai közönség előtt nem tudott megnyerni. Rendes játékidőben 1-1, tizeneggyesekkel 3-4 a Chelsea javára.[1] A kupában a döntőig menetelt, hol a BL döntő előtti szombaton a Borussia Dortmund állta útját, foszlatva szét a kupa megnyerésének reményét 5-2-es eredménnyel. A bajnokságban nem bírta erővel a Bayern, erre részben az is tanúbizonyíték, hogy amíg a Ruhr-vidéki rivális is versenyben volt a BL-ben, tartották egymással a lépést, sőt az őszi szezon bajnoka is lett a Bayern. Főoka a kulcsjátékosok hiánya sérülések miatt, és mivel "rövid" volt a kispad nem volt megvalósítható hiányosságok pótlása. Ebben a szezonban a Bayern München 3 ezüst éremmel zárt.

2012-2013 – Jupp Heynckes és a triplázás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2012–2013-as szezon előkészületi szakaszában jelentősen erősítettek. Érkezett: Mario Mandzukic a Wolfsburg csatára aki közel állt a 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokság gólkirályi cím megnyeréséhez, Claudio Pizarro a Werder Bremen csatára, a Byern München egykori támadója és közkedvelt játékosa, Javi Martínez az Athletic Bilbao középpályása, aki a Bundesligában rekordösszeget érő pénzért 40 millió eurós kivásárlási ár ellenében jött és Dante Bonfim Costa Santos a Borussia Mönchengladbach védője.[2] A Bayern hatalmas elszántsággal vágott neki a végül történelmire alakuló 2012-2013-as szezonnak. Erre az elszántságra az a düh is szinoníma lehet, vagy legalábbis kiváltó okként szolgált, ami az előző szezon ezüstérmek terén elért triplázásból fakad.[3] Folyton egy kicsi hiányzott a trófea felé vezető úton, de hol egy elhibásott bajnokságbeli büntető, hol maga a Dortmund és a játékosok pihentetése a várvavárt fináléra, hol pedig egy Didier Drogba nevű játékos volt az utonálló ezeken az utakon. 2012 nyarán Christian Nerlinger sportigazgató helyére Matthias Sammer, egykori dortmundi és aranylabdás játékos került.[4] Jupp Heynckes és Karl-Heinz Rummenigge az Európa-bajnokság és az új szezonra való felkészülés közötti pihenésre szánt időben is folyton telefonon keresztül tanácskoztak miként kell visszatéríteni a sikerek útjára a müncheni alakulatot. Ebből a töprengésből származtak a játékosok leigazolása, és a németekre jellemző szigor, fegyelem és precizialitás megtestesítőjének Matthias Sammer sportigazgatói foglalkoztatása.

Augusztus 12-én saját stadionjában fogadta vendégül a 2012-es évben harmadik németországbeli aranyérmére hajtó Borussia Dortmundot a Bayern a Szuperkupa keretein belül. A Bayern az előző szezonban igaz, hogy nem nyert sem bajnokségot, sem kupát, de ezeket a Dortmund nyerte, így bajnoki másodikként résztvevője lehetett a tornának ami nem örvend nagy presztizsnek Németországban. 11 perc leforgása alatt 2-0 állt az Allianz Arena eredményjelzőjén. Ez az állás a Bayern Münchennek kedvezett. Az újonc Mario Mandzukic és a fiatal, de már rutinos Thomas Müller szerezték a találatokat a 6., illetve 11. játékpercben. A Dortmund Robert Lewandowski révén a 75. percben válaszolt, így módosítva a részeredményt 2-1-re, ami változatlan végeredménnyé vált.[5] Dagadó önbizalommal és kis elégtétellel vágtak neki az előttük álló szezonnak a rivális Borussia Dortmund legyőzésével.

1. Bundesliga

A bajnokságot nagyon korán, már a 28. forduló után megnyerték.[6] 26 rekordot döntött meg a Bayern a Bundesligában.[7] Erőteljes, gyors támadójátékuk először az őszi bajnoki címhez, majd rekoridejű bajnoki győzelemhez vezetett. Az bajnokság őszi-téli felében elszenvedte eggyetlen vereségét a Bayer 04 Leverkusennel szemben (1-2), és három alkalommal ért el döntetlent (mindhárom esetben 1-1-re végződtek a találkozók). A téli-tavaszi felében a bajnokságnak az előző évhez képest lassú játékkal kezdtek. A Dortmundra jellemző letámadó játékkal ugrottak neki ellenfeleiknek, majd a passzjátékukat is felpörgették. Később néhány passzt követően képesek voltak az ellenfél kapuja előtt veszélyes helyzeteket kialakítani. A bajnokság második felében a Dortmund elleni 1-1-es döntetlennel záruló mérkőzésükön kívül mindeggyiket megnyerték. A dortmundi szuperrangadóra nem utazott el többek között Bastian Schweinsteiger, Franck Ribéry, Arjen Robben. Ezen a szolid találkozón mindkét csapat óvatosan játszott, nehogy megsérüljön egy játékosuk a Bajnokok-ligája döntőre.[8] 91 ponttal nyerték meg a bajnokságot, 10 ponttal megjavítva a Dortmund előző szezonban 81 pontos rekordját. 25 pontos előnnyel (ligarekord) nyerte meg a Bayern a Bundesligát a második Dortmund előtt.

2. UEFA Bajnokok-ligája

A BL-ben a Bayern csoportelsőként jutott tovább Valencia előtt, majd találkozott az Arsenallal. Londonban 3-1 arányban múlta felül az angol csapatot a Bayern, viszont Münchenben már más volt a helyzet. Ott az Arsenal nyert. Az összesített eredményt 3-3-ra modifikálva, ám végül a bajor alakulat jutott tovább több idegenben szerzett góllal. Elszenvedte szezonbeli 3. egyben utolsó vereségét a Rekordbajnok. A negyeddöntőben a Juventussal mérkőztek. A "zebrákat" oda-vissza 2-0-ra verték parádés játékkal, amely a gyors előrejátékban, remek labdamegtartásban és a példás fegyelmezettségben nyílvánult meg. Tulajdonképpen az egész szezonbeli teljesítményét is így lehet összegezni.[9] Az elődöntőben az FC Barcelona lett az ellenfele a német alakulatnak. Meglepően könnyen gyűrte maga alá az addig legjobbnak elismert katalánokat, persze ez csak látszólag volt így, mert fizikálisan rendkívül meg kellett erőltetnie magát ahhoz a Bayernnek, hogy ne hagyjon ellenfele számára épkézláb helyzetet. Münchenben 4-0-ra , Barcelonában 3-0-ra győztek,[10] így már 4 éven belül harmadjára játszott a legrangosabb európai kupasorozat döntőjében. A rivália Borussia Dortmund ellen vívtak élet-halál párbajt a Bajnokok Ligája döntőjében. Az első 20 perc Dortmund ostromokat kivédekezték, elkezdett fáradni a Dortmund, legalább is lankadt a támadójátékuk. Magához ragadta a kezdeményezést a Bayern és ezután ő dominált a finálé hátramaradt részéban a Dortmundnak további kimondott helyzetet nem engedve. A 60. percben Mario Mandzukic rúgta a labdát a Dortmund hálójába Arjen Robben badását követően. Majd tizeneggyesből eggyenlít a Dortmund a 67. percben. Dante meggondolatlan szerelési kísérletében gyomorszájon térdelte a Marco Reus-t, ami büntetőt eredményezett a Dortmund javára. Egyenlítettek a "sárga-feketék" a 67. percben. A továbbiakban Roman Weidenfellert, a Dortmund kapusát többször is megtornáztatta a Bayern, Subotić a gólvonalról mentette Thomas Müller labdáját, de nem sikerült gólt szerezni a bajor csapatnak. Az idő telt. A 89. percben Franck Ribéry sarkazását követően Arjen Robben gurította el a labdát Roman Weidenfeller mellett a kapuba ezzel szerezve meg a győztes gólt.[11] A Bayern München kétségkívűl a legerősebb csapattá fejlődve ült fel Európa trónjára a Wembley stadionban.

3. Német-kupa

Az első fordulóban az SSV Jahn Regensburg fogadta vendégül a Bayern Münchent otthonában, ahol a bajorok örülhettek a 4-0-ra megnyert mérkőzést követően. Október végén az 1. FC Kaiserslautern ellen léptek pályára. 4-0-os győzelmet arattak, ekkor hazai pályán. A 2012-es év utolsó DFB-Kupa-beli találkozót az FC Augsburg ellen vívták. 2-0-ra győzött a Bayern München, ám Franck Ribéryt kiállították, így összeszedett egy két mérkőzésre szóló eltiltást. Következő találkozójuk a Borussia Dortmund ellen volt pont a Bayern München 113. születésnapján. 1-0-ra győzött a Bayern München Arjen Robben mesés góljával. Az elődöntőben a Wolfsburggal állt szemben a Bayern. 6-1-es végeredménnyel utasította maga mögé ellenfelét Gomez vezetésével a bajor csapat. Gomez becserelését követően 9 perc alatt 3 gólt szerzett. A gólok 6 perc terjedelme alatt estek.[12] Majdnem beállította az egykori Bayern játékos Carsten Jancker rekordját, aki mindezt 5 perc leforgása alatt tette meg.[13] A döntőt szokás szerint a berlini Olympiastadionban rendezték meg. A VfB Stuttgart legyőzésével tudta a Bayern megvalósítani a történelmi triplázást. A döntőben a Bayern dominált, és nyert 3-2 arányban.[14] A kupa gólkirálya Mario Gomez lett a maga 5 találatával.

A 2012-2013-as szezonban a Bayern München 4 trófeát gyűjtött be, végrahajtva a történelmi triplázást, ami mindidáig a Bayernen kívül 6 csapatnak sikerült.

2013 június 1-jén a Bayern edzője, Jupp Heynckes visszavonul a labdarúgástól.[15] Mondhatni, a csúcson hagyta abba. Őt a Barcelona egykori sikeredzője, Pep Guardiola váltja a Bayern kispadján, akivel folytatni szeretnék ezt az idáig remekül alalkuló 2013-as évet.

2013-tól – Josep Guardiola[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2013 júliusától átveszi a csapat irányítását Josep Guardiola, aki azelőtt a spanyol FC Barcelona vezetőedzője volt.[16] A csapathoz érkezett: Jan Kirchhoff, az 1. FSV Mainz 05 védője, Mario Götze, a Borussia Dortmund középpályása, valamint Thiago Alcantara, az FC Barcelona középpályása. A felkészülési időszákban első alkalommal nyerte meg a négycsapatos Telkom-kupát és az Uli Hoeness-kupát az FC Barcelona ellen. A szezon első tétmeccsén viszont a 2013-as német labdarúgó-szuperkupa végeredménye a Borussia Dortmund ellen 4-2-es vereséggel zárult. Augusztus 30-án megnyerték az 2013-as UEFA-szuperkupát, így a Bayern lett az első német alakulat, aki el tudta hódítani ezt a nemes trófeát.

A Bayern München történelmében új korszak kezdődött. Ez első sorban a taktikai irányzatban mutatkozott meg. Josep Guardiola kombinálta a spanyol technikát a német mentalitással. Az előző évektől és a német csapatoktól eltérő kezdőfelállást alkotott, a 4-1-4-1 -et. Első sorban a labdatartás jegyében játszik a Bayern. Az egyetlen védekező középpályás szerepe a védők passzjátékának megszilárdítása, ezáltal kevesebb a rosszul hátraadott labda vagy eladott labda. Így a szélső hátvédek feljebb "lopakodásának" dolgát könnyítik meg. A hátulról való építkezésben a két belső támadó középpályás egyike mindig segít, és egy szélső hátvéd is mindig az üresbe fut. A szélső középpályások is gyorsítják beadásaikkal, gyors passzaikkal a támadásokat. Szélen való támadás esetén a szélső hátvédek is remekül képesek játékbaavatkozni, erősíteni az adott oldalt. Ez a Bayern képes klasszikus csatár nélkül is játszani: remek labdatartásának és a játékosok gólhatékonyságának köszönhetően, de többnyire mindíg alkalmaznak csatárt. Mario Mandžukić, az első számú csatár az erős fejjátékával és parádés klasszis csatárhoz illő gólokkal biztosítja helyét a kezdő tizenegyben, ám Josep Guardiola szereti rotálni játékosait mérkőzésről-mérkőzésre, ezzel mindenkinek elegendő játéklehetőséget adva.

A szezon elején gyengélkedett a Bayern, mégis jöttek a győzelmek. Guardiola illedelmesen időt kért az első sajtótájékoztatón, mivel tudta időbe telik, míg újra az előző szezonban triplázó csapat nyomába ered a csapat játéka. Hamar sikerült elsajátítani az alapokat, és gyorsan fejlődött a bajor alakulat. A 8. fordulóban átvették a vezetést a Bundesliga tabellán az ideiglenes elsővel, a Borussia Dortmunddal helyet cserélve.[17] Eközben a Bajnokok ligájában a CSZKA Moszkva ellen és a Manchester City ellen is győzött a csapat. A Borussia Dortmundot idegenben 3-0 arányban győzték le, megszilárdítva első pozíciójukat a tabellán. Ezt követően a Barcelona által 11 éven keresztül tartott zsinórban 9 mérkőzéses győzelmi sorozatot javították meg egy mérkőzéssel a CSZKA Moszkva elleni 3-1-es győzelemmel, tehát ők az új rekorderek immáron 10 mérkőzéssel.[forrás?] Ezt követően 2-0-s vezetésről fordítva 3–2-re győzött a Manchester City az Allianz Arenaban. Az év utolsó német bajnoki mérkőzését is megnyerte a HSV Hamburg ellen. Mivel ebben a fordulóban az üldözői, a Borussia Dortmund sem és a Bayer 04 Leverkusen sem tudott nyerni, így őszi bajnoknak mondhatják magukat a bajor alakulat tagjai úgy, hogy a VfB Stuttgart elleni zárófordulóbeli mérkőzést a 2014-es naptári évre halasztották. Decemberben megnyerték a 2013-as FIFA-klubvilágbajnokságot.

Himnusz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mint nagyon sok jelentős futballklub, az FC Bayern München is rendelkezik indulóval, vagy ahogy azt sok nevezik,himnusszal. A dalt Willy Astor művésznéven futó német énekes énekli, mint ahogy azt gyakran meccs közben teszik is a fanatikus Bayern-drukkerek. Bár a Liverpool FC-hez és a Chelsea FC-hez hasonlóan a Bayern-nek is több szurkolói dala van (pl.: Viva, viva FC Bayern, Jetzt gehts los vagy éppen egy rap szám: Wir sind FC Bayern), mégis a legtöbben ezt ismerik el hivatalos indulónak.

FC Bayern - Stern des Südens

Welche Münchner Fussballmannschaft kennt man auf der ganzen Welt?

Wie heisst dieser Klub der hierzulande die Rekorde hält?

Wer hat schon gewonnen, was jemals zu gewinnen gab?

Wer bringt seit Jahrzehnten unsere Bundesliga voll auf Trab?

FC Bayern Stern des Südens, Du wirst niemals untergehen,

weil wir in guten wie in schlechten Zeiten zueinander stehen.

FC Bayern, Deutscher Meister, ja so heißt er mein Verein,

ja so war es, und so ist es, und so wird es immer sein.

Wo wird lauschend angegriffen wo wird taeglich spioniert?

Wo ist Presse wo ist Rummel wo wird immer diskutiert?

Wer spielt in jedem Stadion vor ausverkauften Haus?

Wer hält den grossen Druck der Gegener stets aufs Neue aus?

FC Bayern Stern des Südens, Du wirst niemals untergehen,

weil wir in guten wie in schlechten Zeiten zueinander stehen.

FC Bayern Deutscher Meister, ja so heisst er mein Verein,

ja so war es, und so ist es, und so wird es immer sein.

Ob Bundesliga, im Pokal oder Championsleague,

ja gibt es denn was schoeneres als einen Bayernsieg?

Hier ist Leben, hier ist Liebe, hier ist Feuer,

und es bleibt Bayern München Deutschlands Bester, bis in alle Ewigkeit.

FC Bayern Stern des Südens, Du wirst niemals untergehen,

weil wir in guten wie in schlechten Zeiten zueinander stehen.

FC Bayern Deutscher Meister, ja so heisst er mein Verein,

ja so war es, und so ist es, und so wird es immer sein.

Eredményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzeti szinten[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Meisterschale.png Német bajnok: 23: (1932, 1968/69, 1971/72, 1972/73, 1973/74, 1979/80, 1980/81, 1984/85, 1985/86, 1986/87, 1988/89, 1989/90, 1993/94, 1996/97, 1998/99, 1999/2000, 2000/01, 2002/03, 2004/05, 2005/06, 2007/08, 2009/10, 2012/13)
  • Coppagermania.png Német (DFB) Kupa: 16: (1957, 1966, 1967, 1969, 1971, 1982, 1984, 1986, 1998, 2000, 2003, 2005, 2006, 2008, 2010, 2013)
  • Liga-kupa: 7: (1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2004, 2007)
  • DeustcherSupercupTrophy.png Német Szuperkupa: 5: ( (1982 nem hivatalos), 1987, 1990, 2010, 2012)

Nemzetközi szinten[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenlegi keret[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2013. szeptember 1.[18]

# Poszt Név
1 német K Manuel Neuer
4 brazil V Dante
5 belga V Daniel Van Buyten
6 spanyol KP Thiago Alcantara
7 francia KP Franck Ribéry
8 spanyol KP Javi Martínez
9 horvát CS Mario Mandžukić
10 holland KP Arjen Robben
11 Svájc KP Xherdan Shaqiri
13 brazil V Rafinha
14 Peru CS Claudio Pizarro
15 német V Jan Kirchhoff
17 német V Jérôme Boateng
20 német CS Patrick Weihrauch
21 német V Philipp Lahm (csapatkapitány)
# Poszt Név
22 német K Tom Starke
23 német KP Mitchell Weiser
25 német CS Thomas Müller
26 német V Diego Contento
27 osztrák V David Alaba
28 német V Holger Badstuber
31 német KP Bastian Schweinsteiger (csapatkapitány-helyettes)
32 német K Lukas Raeder
34 dán KP Pierre-Emile Højbjerg
37 amerikai KP Julian Green
39 német KP Toni Kroos

Visszavonultatott mezszám(ok)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 12 = Más csapatokhoz hasonlóan a Bayern is visszavonultatta a 12-es mezszámot. Felajánlotta a szurkolóknak, hogy ők lehessenek a csapat 12. játékosa.

Minden idők legjobb csapata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minden idők legjobb csapata
A vezetőedzőnek Ottmar Hitzfeld-et választották.

2005. június 1-jén, az Allianz Arena megnyitóján a Bayern München nyilvánosságra hozta az internetes szavazás szerinti "Minden idők legjobb csapatát". 66 000 szurkoló szavazott a játékosokra, egy rövid lista prezentálta őket.

Jelentős játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legendás játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elnökök és Edzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elnökök Időszak
Franz John 1900–1903
Willem Hesselink 1903–1906
Kurt Müller 1906–1907
Angelo Knorr 1907–1913
Kurt Landauer 1913–1914
Fred Dunn 1914–1915
Hans Tusch 1915
Fritz Meier 1915
Hans Bermühler 1916
Fritz Meier 1916–1919
Kurt Landauer 1919–1921
Fred Dunn 1921–1922
Kurt Landauer 1922–1933
Siegfried Herrmann 1933–1934
Karl-Heinz Oettinger 1934–1935
Richard Amesmeier 1935–1937
Franz Nußhardt 1937–1938
Franz Keller 1938–1943
Josef Sauter 1943–1945
Franz Xaver Heilmannseder 1945
Josef Bayer 1945
Siegfried Herrmann 1945–1947
Kurt Landauer 1947–1951
Julius Scheuring 1951–1953
Adolf Fischer, Karli Wild és Hugo Theisinger 1953–1955
Alfred Reitlinger 1955–1958
Roland Endler 1958–1962
Wilhelm Neudecker 1962–1979
Willi O. Hoffmann 1979–1985
Fritz Scherer 1985–1994
Franz Beckenbauer 1994–2009
Uli Hoeneß 2009-
Edzők 1948 óta Időszak
Alwin Riemke 1948–1950
David Davidson 1950
Max Schäfer 1951–1953
Georg Bayerer 1953–1954
Georg Knöpfle 1954–1955
Jakob Streitle 1955
Herbert Moll 1955–1956
Willibald Hahn 1956–1958
Adolf Patek 1958–1961
Helmuth Schneider 1961–1963
Zlatko Čajkovski 1963–1968
Branko Zebec 1968–1970
Udo Lattek 1970–1975
Dettmar Cramer 1975–1977
Lóránt Gyula 1977–1979
Csernai Pál 1979–1983
Reinhard Saftig 1983
Udo Lattek 1983–1987
Jupp Heynckes 1987–1991
Søren Lerby 1991–1992
Erich Ribbeck 1992–1993
Franz Beckenbauer 1993–1994
Giovanni Trapattoni 1994–1995
Otto Rehhagel 1995–1996
Franz Beckenbauer 1996
Klaus Augenthaler 1996
Giovanni Trapattoni 1996–1998
Ottmar Hitzfeld 1998–2004
Felix Magath 2004–2007
Ottmar Hitzfeld 2007–2008
Jürgen Klinsmann 2008–2009
Jupp Heynckes 2009
Louis van Gaal 2009–2011
Andries Jonker 2011
Jupp Heynckes 2011–2013
Josep Guardiola 2013-

Tiszteletbeli elnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelentős edzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Létesítmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Allianz Arena[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Allianz Arena

UEFA ötcsillagos stadion Nuvola apps mozilla.pngNuvola apps mozilla.pngNuvola apps mozilla.pngNuvola apps mozilla.pngNuvola apps mozilla.png

Az Allianz Arena 2005 óta ad otthont a Bayern München számára és a müncheni rivális, TSV 1860 München számára.

A stadion a legegyedibb labdarúgóstadionok közé sorolható, melyet a Herzog & de Meuron építői vállalat vitelezett ki 2002 és 2005 között. A stadion teljesen korszerű. Az eggyik legmodernebb stadion mely kiérdemelte, hogy az UEFA ötcsillagos stadionnak minősítse. Ennek érdekében teljesítette a kötelező feltételeket: 106 páholy van a stadionban, egyenként 1374 ülőhellyel, Európa legnagyobb parkolójával rendelkezik (10 500 személygépjármű számára van hely). A nézőket a rendezvények alatt tető védi, de a játékfelületet nem. Befogadóképessége 69 901 személyre terjed ki UEFA és FIFA rendezvényeken, bajnoki- és kupamérkőzéseken 71 137 férőhelyes a stadion.

A nagy tradíciókkal rendelkező Bayern München múltját nem tünteti fel a stadion az általános elvárásokkal ellentétben. Itt üzemel a csapat múzeuma, és kizárólag a Bayern Münchenről szól minden a stadionban a Bayern München logókkal ellátott termékek elárusító boltoktól a múzeumig. A TSV 1860 Münchent kiszorította München legnagyobb csapata a stadionból, ahogy történt ez müncheni labdarúgás hajnalán, csak a szerepkörök felcserélődtek már azóta. Itt viszont nincs szó semmi féle igazságtalanságról, vagy korrupcióról! Ez a tükrözi a gazdaségi viszonyokat és a csapatok népszerűségét a két müncheni óriás között.

A saját megvilágításával sajátos, egyedülálló külsőt kölcsönöz magának az aréna. Bármilyen színben képes pompázni. Nappal nem világít, ekkor hófehér színben tündököl. Mikor el kezd sötétedni, fokozatosan kezd el látszódni a fénye, mely kisajátítja magának a környék minden látnivalóját. A Bayern München hazai mérkőzésein piros színben tündököl. A Müncheni derbin a két rivális csapat színeit ölti magára: a pirosat és a káket. A 2012-es UEFA-bajnokok ligája-döntő ideje alatt egy egyedi színkomninációban vetette észre magát.

Olympiastadion[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

UEFA ötcsillagos stadion Nuvola apps mozilla.pngNuvola apps mozilla.pngNuvola apps mozilla.pngNuvola apps mozilla.pngNuvola apps mozilla.png

A Müncheni Olympiastadion

A sport csúcsán alló Müncheni Olympiastadiont 1972-es épülése után vette át az FC Bayern München a TSV 1860 Münchennel egyetemben. 2005-ig, az Allianz Arena átadásáig szolgált hazai pályaként a Bayern München számára.

Az 1972-es Olimpiai játékokra épült stadion mely VB döntőtől EB döntőn keresztül BEK, UEFA-kupa és BL döntőt rendező létesítmény. Már maga is mementóként szolgál a 70'-es, 80'-as, 90'-es 2000-es évek labdarúgásából. A stadion füvén vált a Bayern München sokszoros bajnokká, itt ünnepelték a kupa- és Bajnokcsapatok Európa-kupája, valamint UEFA-bajnokok ligája győzelmüket a döntők helyszíneiről hazatérve az ismerős gyepre. Ebben stadionban nyert a Bayern München a Világkupa és UEFA-kupa oda-visszavágós rendszerében döntőt.

A nagyérdemű a láthatta itt a Bayern München tündöklését, de meg is döbbenhetett az új szezonban a visszaéseket látva. Látott felemelkedést, tündöklést, átvészelhetett időket, mikor gyengélkedett a csapta, sajnálhatott olyan meghatározó pillanatokat, mikor a végső sikerhez egy parányi szerencse szükségeltetett. Szobrot emelhetne az eggyesület minden legendás játékosának. Olyanoknak, mint Franz Beckenbauer, Gerd Müller, akár Karl-Heinz Rummenigge vagy Lothar Matthäus (néhányan a legnagyobbak közül),de itt áll ez az "időtlen csoda", melybe beleégett a történelm.

Nem vesztette el teljes mértékében jelentőségét az Olympiastadion az Allianz Arena 2005 beli átadásának. A 2005/06-os szezontól meg kellett szokni, hogy már nem a város legjelentősebb stadionja. Ennek ellenére a müncheni sport fejlődésében továbbra is nagy szerepet vállal. 2012-ben a UEFA Női Bajnokok Ligája döntőt rendezhette meg. München egyediségét tükrözi az is, hogy két ötcsillagos stadionnal rendelkezik, ami bármikor kész megtölteni lelátóit, bár csupán az Olympiastadion képes atlétikai rendezvényekkel is szolgálni az érdeklődők számára.

Säbener Straße - A "központ"[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Säbener Straße, a Bayern München edzőközpontja

Säbener Straße 51-57, 81547 München, Harlaching kerület.

A 70 000 négyzetméteren fekvő központ négy edzőpályával rendelkezik. Ezek közül egy gyepfűtéses egy pedig műpázsitos, valamint egy edzőteremmel.

Az 1990-ben megnyílt központban a „csillagok” rendelkeznek egy nagy öltözővel, orvosi rendelővel, masszőr szobával, whirpool-al, rehabilitációs központtal, valamint egy helyiség, ahol videó segítségével analizálhatják a játékot. Az FC Bayern Európában az egyik legjobb munkaklímát biztosítja úgy a játékosainak, mint az edzőknek is.

Természetesen nem csak a sportolóknak ad otthont a központ. Az üzleti részlege a klubnak is itt kap helyet, úgy a vezetés mint, a jegy elővétel, Fan-Butique, klub vendéglője és az Euro-Lloyd utazási iroda.

Az ügyviteli részén az épületnek 100 irodai dolgozó dolgozik.

Valamint a központ egyik épületében találhatók azok a lakások, ahol a fiatal tehetségek laknak (13-an).

Így sikerült a Bayern-nek mindent egy kalap alá csoportosítani.

Grünwalder Stdion[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Grünwalder Stadion, teljes nevén Städtisches Stadion an der Grünwalder Straße (Grünwalder úti Városi Stadion) 1911 május 11.-én lett átadva. A stadion a TSV 1860 München számára készült. Jelentőségét 1972-ben kezdte elveszíteni, amikor elkészült a Müncheni Olimpiai Stadion. Mára a TSV 1860 München és a Bayern München fiataljai, illetve a Bayern München női csapata számára nyújt otthont.[19]

1925-ben a Bayern München vezetősége kieggyezett a TSV 1860 München vezetőségével, így a Bayern is bérlője lehetett a stadionnak. Mégis közel 50 éven keresztül nem érezte otthon magát a saját stadionjában a Bayern. Több müncheni csapatnak nyújtott még otthont a Grünwalder stadion.

1995 óta az FC Bayern München és TSV 1860 München anyaeggyesületek kezében van. A Bayern München U23-as korosztálya és a női csapata hazai stadionja, valamint a TSV 1860 München U19-es és U21-es csapatának hazai pályája. A felnőttcsapatok az Allianz Arena gyepén osztoznak.

Befogadóképessége mérkőzésenkénti 14,000 főre rúg ki. Átalakításokban többször is volt része: 1926, 1939, 1951, 1961, 1971, 1979, 2012-2013.

Tervben álló létesítmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • "A mini Allianz Arena"

A Bayern München vezető testülete egy új stadion építésének lehetőségét ötlötte ki, amelyet az Allianz Arena mintájára terveznek. Ezt az ötletet a mái napig sem vetették el. Nyilvánosságra 2013. május 14-én hozták.[20]

  • Ingolstädter Straße

”Lábak helyett téglákba szeretnénk befektetni, ez az elsődleges célunk jelenleg” - mondta Karl-Heinz Rummenigge.

Az új létesítmény az Allianz Arenahoz közelebb lenne, mint a Säbener Straße. 4-5 kilométerre létesülne a stadiontól Észak-Münchenben (Freimann-ban). A vezetőség célja az volna az új edzőközponttal, hogy többek között a Bayern München női csapata és az utánpótlás nevelést is magába foglalja. A Säbener Straße így megmaradna a felnőttcsapatnak. Az ötlet kiváltó oka a zsúfoltság volt.[21]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tragikus vereség a BL döntőben, hazai pályán”, nemzetisport, 2012. május 19. (Hozzáférés ideje: 2014. január 3.) 
  2. A Bayern München 2012 nyarán igazolt játékosai”, bundesliga.com, 2012. szeptember 1. (Hozzáférés ideje: 2014. január 10.) 
  3. Lizarazu: Ez ugyanaz a düh, mint nálunk volt”, fcbayernmunchen.hu, 2013. május 18. (Hozzáférés ideje: 2014. január 17.) 
  4. Sammer a Bayern München új sportigazgatója”, origo.hu, 2012. július 16. (Hozzáférés ideje: 2014. január 3.) 
  5. DFL Szuperkupa győztes a Bayern”, goal.com, 2012. augusztus 12. (Hozzáférés ideje: 2014. január 3.) 
  6. Ilyen gyorsan még senki nem nyert Bundesligát”, 2013. április 6. (Hozzáférés ideje: 2013. június 1.) 
  7. Sablon hiba: a title paraméter kötelező. 
  8. Jupp Heynckes visszavonul”, transfermarkt.de, 2013. május 3. (Hozzáférés ideje: 2014. január 17.) 
  9. Elődöntőben a Bayern”, fourfourtwo.hu, 2013. április 10. (Hozzáférés ideje: 2014. január 4.) 
  10. FC Bayern München 7-0 FC Barcelona”, fourfourtwo.hu, 2013. május 1. (Hozzáférés ideje: 2014. január 4.) 
  11. A Bayern nyerte a német házidöntőt”, Sport24, 2013. május 25. (Hozzáférés ideje: 2014. január 3.) 
  12. Gómez régen látott mesterhármast szerzett, nyert a Bayern”, dailymail.co.uk, 2013. április 16. (Hozzáférés ideje: 2014. január 4.) 
  13. Gómez 6 perc alatt, Jancker 5 perc alatt szerzett mesterhármast”, tribunnews.com, 2013. április 16. (Hozzáférés ideje: 2014. január 4.) 
  14. A Stuttgart majdnem elszúrta a Bayern történelmi triplázását”, 2013. június 1. (Hozzáférés ideje: 2013. június 1.) 
  15. Jupp Heynckes visszavonul”, origo.hu, 2013. június 1. (Hozzáférés ideje: 2014. január 3.) 
  16. Guardiola a Bayern Münchent választotta”, origo.hu, 2013. január 16. (Hozzáférés ideje: 2013. május 9.) 
  17. A Bayern vezeti a Bundesligát”, Bundesliga offizielle Webseite, 2013. október 5. (Hozzáférés ideje: 2013. október 5.) 
  18. Játékoskeret a transfermarkt alapján (angol nyelven). transfermarkt.co.uk. (Hozzáférés: 2013. szeptember 1.)
  19. Grünwalder Stadion”, fcbayernmunchen.hu, 2013. július 9. (Hozzáférés ideje: 2014. január 22.) 
  20. A "mini" Allianz Arena”, stadiumdb.com, 2013. július 9. (Hozzáférés ideje: 2014. február 22.) 
  21. Terv: Az Ingolstädter Straße-i edzőközpont”, fcbayernmunchen.hu (Hozzáférés ideje: 2014. február 22.) 

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dénes Tamás: Bayern München, Aréna 2000, Budapest, 2001

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]