Spanyol labdarúgó-válogatott

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Spanyolország Spanyolország
Spanyol Labdarúgó-szövetség
Escudo Selección Española de fútbol.png
Spanyol Labdarúgó-szövetség címere
Adatok
Beceneve(i) La Furia Roja (A Vörös Tombolás)
La Selección (A válogatott)
La Roja (A Vörösök)
Szövetség neve Real Federación Española de Fútbol
Konföderáció UEFA (Európa)

Szövetségi kapitány spanyol Vicente del Bosque
Csapatkapitány Iker Casillas

Legtöbb válogatottság Iker Casillas (156)
Legtöbb válogatott gól David Villa (54)
FIFA-kód ESP
Ranglista helyezések
FIFA-rang 8. +/-
Legmagasabb
FIFA-rang
1.
(2008. július2009. június
2010. július2011. augusztus)
Legalacsonyabb
FIFA-rang
25.
(1998. március)

Élő-rang 1.
Legmagasabb
Élő-rang
1.
(1920. szeptember1924. május
1925. szeptemberoktóber
2008. július2009. június)
Legalacsonyabb
Élő-rang
20.
(1969. június, 1981. június)
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Első hivatalos mérkőzés
1920. augusztus 28., Brüsszel, Belgium
Flag of the Second Spanish Republic.svg Spanyolország 1 – 0 Dánia 
Legnagyobb győzelem
1933. május 21., Madrid, Spanyolország
 Spanyolország 13 – 0 Bulgária 
Legnagyobb vereség
1928. június 4., Amszterdam, Hollandia
Flag of Italy (1861-1946).svg Olaszország 7 – 1 Spanyolország  1931. december 9., London, Anglia
 Anglia 7 – 1 Spanyolország Flag of the Second Spanish Republic.svg
Nemzetközi szereplések
Labdarúgó-világbajnokság
Részvételek 12 (Először: 1934)
Legjobb eredmény Világbajnok (2010)
Labdarúgó-Európa-bajnokság
Részvételek 9 (Először: 1964)
Legjobb eredmény Aranyérmes (1964, 2008, 2012)
Konföderációs kupa
Részvételek 2 (Először: 2009)
Legjobb eredmény Ezüstérmes (2013)

Az infobox utoljára frissítve: 2012. február 15.

A spanyol labdarúgó-válogatott (gyakran nevezik La Furiának) Spanyolország nemzeti labdarúgócsapata, amit a Spanyol Labdarúgó-szövetség (spanyolul: Real Federación Española de Fútbol) irányít.

Háromszoros Eb-, és egyszeres vb-győztes. A spanyol válogatott lett az első európai csapat, amely egymás után három nagy tornát nyert. A 2008-as Eb-győzelem és a 2010-es vb-győzelem után a 2012-es Eb-t is megnyerték.[1] Spanyolország a jelenlegi világ- és Európa-bajnoki címvédő.

1964-ben első alkalommal nyerte meg az Európa-bajnokságot, 1984-ben pedig a második helyen végzett. Az 1992-es barcelonai olimpián is aranyérmes lett, mindemellett még két ezüstérmet is szereztek az ötkarikás játékokon (1920, 2000).

2006 novembere és 2009 júniusa közötti időszakban 35 mérkőzésen maradt veretlen. A 2009-es konföderációs kupa elődöntőjében az USA-tól szenvedett vereséget. 2008 júliusában története során először került a FIFA-világranglista élére.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A különféle regionális szervezeteket 1913-ban fogták össze, amikor létrejött a Spanyol Labdarúgó-szövetség. A polgárháborúig Spanyolország eredményei egészen jók voltak. A polgárháború és a második világháború egy évtizedre véget vetett a válogatott mérkőzéseknek. A 60-as évek válogatottja kiegyensúlyozott eredményeket mondhat magáénak. Az 1964-es hazai rendezésű Európa-bajnokságot megnyerte a La Roja. A 70-es években a spanyol labdarúgás hanyatlása volt jellemző. A 80-as évek vége, 90-es évek eleje óta a válogatott megint Európa élcsapatai közé tartozik. 44 év elteltével 2008-ban ismét elhódította a csapat a kontinensbajnoki címet.

Korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A spanyol labdarúgó-válogatott 1920-ban jött létre, azzal a céllal, hogy Spanyolországot az 1920. évi nyári olimpiai játékokon képviselje Antwerpenben. Az első hivatalos mérkőzést augusztus 28-án Dánia ellen játszotta a csapat. Spanyolország nyerte a mérkőzést 1:0-ra, Patricio Arabolaza góljával. A torna végén a válogatott csapat ezüst érmet szerzett.

Az első hazai mérkőzésre 1921-ben került sor Bilbao-ban Belgium ellen. A mérkőzést a spanyolok nyerték 2:0-ra.[2]

Az első labdarúgó-világbajnokságon, 1930-ban Uruguayban, a válogatott nem jelent meg, mert "túl hosszúnak tartották a hajóutat".

Évekkel később, 1933. május 21-én aratta máig a legnagyobb arányú győzelmét a csapat. 13:0-ra ütötték ki a bolgárokat.

1934-ben azonban már ott volt a 1934-es labdarúgó-világbajnokság-on Olaszországban. A negyeddöntőben Olaszországgal mérkőzött a továbbjutásért. A nagy hőségben lebonyolított találkozón a spanyolok keményen ellenálltak az agresszív olasz rohamoknak és a hosszabbítás végén 1:1 lett a mérkőzés végeredménye. Erre való tekintettel az összecsapást újra kellett játszani. Az olasz edző 5, a spanyol pedig 7 friss játékost vetett be a győzelem érdekében. A továbbjutást végül Giuseppe Meazza 11. percben szerzett találata döntötte el.[3]

Ezt követően a Spanyol polgárháború és a második világháború miatt egészen 1950-ig nem vettek részt vb-n.

1950-es labdarúgó-világbajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1950-es labdarúgó-világbajnokságon Brazíliában Spanyolország csapata a 4. helyen végzett. A csoportmérkőzéseken mindhárom mérkőzést sikerrel vették. A csoportgyőztesek körmérkőzésein azonban alulmaradtak.

José Villalonga korszak és az 1964-es labdarúgó-Európa-bajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Luis Suárez, az 1964-ben Európa-bajnoki címet szerzett válogatott tagja.

Lásd még: 1964-es labdarúgó-Európa-bajnokság (döntő) Az 1964-es labdarúgó-Európa-bajnokság négyes döntőjének a Franco tábornok által irányított Spanyolország adott otthont. Az elődöntőben Magyarország volt a spanyolok ellenfele. Jesús María Pereda révén a spanyolok szereztek vezetést, amit Bene Ferenc egalizált. A hosszabbításban Amancio Amaro szerezte meg a továbbjutást jelentő gólt. A döntőben a Szovjetuniót ugyancsak 2–1 arányban győzték le a spanyolok és ezzel elhódították az Európai Nemzetek kupájának a serlegét.

1970-es és '80-as évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1970-es évek nem sorolható a spanyol labdarúgó-válogatott sikerkorszakai közé. Egyetlen Európa-bajnokságra sem sikerült kijutniuk és lemaradtak az 1970-es, 1974-es világbajnokságról is. Az 1978-as argentínai tornára ugyan kvalifikálták magukat, de már a csoportkör után kiestek.

1982-es labdarúgó-világbajnokság Spanyolországban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1982-es labdarúgó-világbajnokságnak Spanyolország adott otthont. Első ízben fordult elő, hogy egy világbajnokságon 24 csapat vett részt. A spanyolok az 5. csoportba kaptak besorolást. Honduras ellen 1–1-es döntetlennel nyitottak, majd Jugoszláviát legyőzték 2–1 arányban. Észak-Írországtól 1–0-s vereséget szenvedtek ugyan, de ennek ellenére bejutottak a második csoportkör küzdelmeibe. Az NSZK elleni vereség és az Anglia elleni döntetlen azonban a tornáról való kiesésüket jelentette. José Santamaría szövetségi kapitánynak emiatt távoznia kellett.

1984-tól 1988-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1984-es Eb-selejtezőiben Spanyolországnak –ahhoz, hogy megelőzze Hollandiát és megnyerje a csoportot– legalább 11 góllal kellett győznie Málta ellen az utolsó mérkőzésen. A félidei 3–1-es vezetés után, a második játékrészben kilencszer sikerült a máltai kapuba találniuk. 12–1-es sikerüknek köszönhetően csoportgyőztesként utazhattak az Európa-bajnokságra. Romániával és Portugálival egyaránt 1–1-re végeztek. Az NSZK-t pedig 1–0-ra legyőzték. Az elődöntőben Dánia ellen tizenegyesekkel (5–4) jutottak tovább. A döntőben a házigazda franciákkal találkoztak és 2–0-s vereséget szenvedtek.

Az 1986-os világbajnokságon a brazilok ellen kezdtek és 1–0-ra kikaptak. Észak-Írországot 2–1-re, ezután pedig Algériát 3–0-ra megverték és továbbjutottak. A nyolcaddöntőben Dániát fektették két vállra. Az 5–1-es spanyol győzelemmel zárult találkozón Emilio Butragueño négy gólt szerzett. A legjobb nyolc között Belgiummal 1–1-et játszottak és a büntetőpárbajban a belgák bizonyultak jobbnak (5–4).

Az 1988-as Európa-bajnokságon nem szerepeltek túl fényesen. Dániát még sikerült az első mérkőzésen legyőzniük (3–2), de ezt követően vereség Olaszországtól (0–1) és az NSZK-tól (0–2) is.

1990-tól 1992-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1990-es olaszországi világbajnokságon jól szerepeltek a csoportkörben, ahol a következő eredményeket érték el: Uruguay (0–0), Dél-Korea (3–1), Belgium (2–1). Miután megvolt a továbbjutás következhetett a nyolcaddöntő, de a jugoszlávok 2–1 arányban jobbnak bizonyultak és Spanyolország kiesett.

Az 1992-es Eb selejtezőiben Franciaország és Csehszlovákia mögött mindössze a harmadik helyen végeztek a spanyolok, így lemaradtak a tornáról.

Clemente uralkodása, 1992-1998[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Javier Clemente által vezényelt edzés 1994. májusában.

Az 1992-es Eb után Javier Clemente került a válogatott élére. Az Egyesült Államokban rendezett 1994-es világbajnokságra sikeresen kivezette a csapatot. A vb-n a C csoportba kaptak besorolást, ahol Dél-Koreával 2–2-őt, Németországgal 1–1-et játszottak. Bolíviát 3–1-es legyőzése a csoportból való továbbjutást jelentette számukra. Az egyenes kiesésben először Svájccal találkoztak és 3–0-ra győztek. Végül a negyeddöntőben az olaszok ellen szenvedtek 2–1-es vereséget.

Az 1996-os Európa-bajnokságon Franciaország és Bulgária legjobbjaival 1–1-re végeztek, Romániát pedig 2–1-re verték. A negyeddöntőben a házigazda Angliával mérték össze erejüket. A gól nélküli döntetlent hozó mérkőzésen tizenegyesekkel (4–2) az angolok bizonyultak jobbnak és jutottak tovább.

Az 1998-as világbajnokságra szintén kijutott a Clemente vezette gárda. Nigéria ellen rögtön egy 3–2-es vereséggel nyitottak, amit a Paraguay elleni 0–0-s döntetlen követett. Bulgáriát ugyan kiütötték 6–1-el, de mindez kevés volt a továbbjutáshoz.

2000 – 2004[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2000-es Eb selejtezőiben a Ciprus ellen elszenvedett 3–2-es vereséget követően Clemetét felmentették kapitányi feladatai alól. Helyére José Antonio Camacho nevezték ki. Camacho kivezette a válogatottat az Európa-bajnokságra, ahol egy Norvégia elleni vereséggel nyitottak (0–1). Szlovéniát legyőzték 2–1-re, Jugoszlávia ellen pedig egy fordulatos mérkőzésen nyertek 4–3-ra. A negyeddöntőben Franciaországtól szenvedtek vereséget 2–1 arányban.

A 2002-es világbajnokságon Spanyolország mindhárom csoportmérkőzésüket megnyerték a spanyolok. Szlovénia (3–1), Paraguay (3–1), Dél-Afrika (3–2). A legjobb tizenhat között Írországon tizenegyesekkel jutottak túl. a negyeddöntőben a házigazda Dél-Koreával kellett játszaniuk. A spanyolokat két szabályos góltól is megfosztotta az egyiptomi játékvezető Gamál al-Gandúr, végül pedig büntetőkkel estek ki.

A 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokságon Spanyolország a sorsolást követően az A csoportba kapott helyet a házigazda Portugália, Oroszország és Görögország társaságában. Az oroszokat 1–0-ra legyőzték, Görögországgal 1–1-es döntetlent játszottak, Portugáliától pedig kikaptak 1–0-ra. Mindez nem volt elegendő a továbbjutáshoz. A kiesést követően Iñaki Sáez szövetségi kapitányt leváltották a posztjáról.

Luis Aragonés-korszak, 2006-os vb és a 2008-as Eb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A spanyol válogatott kezdője a 2008. június 29-én rendezett döntőben.

A 2006-os labdarúgó-világbajnokság selejtezőiben Szerbia és Montenegró mögött a második helyen végeztek a csoportban. Így tehát pótselejtező játszására kényszerültek a spanyolok, amit Szlovákia ellen játszottak. A világbajnokságon mindhárom csoportmérkőzésüket megnyerték, az eredmények a következők voltak: Ukrajna (4–0), Szaúd-Arábia (1–0), Tunézia (3–1). A legjobb 16 között Franciaországtól szenvedtek 3–1-es vereséget.

Spanyol játékosok ünneplik az 2008-as Európa-bajnoki győzelmet Madridban.

A 2008-as Európa-bajnokság selejtezőben a megszerezhető 36 pontból 26-ot begyűjtöttek és kijutottak a tornára. A csoportban ismét sikerült mindhárom mérkőzésüket megnyerni. Az oroszokat 4–1-re, a svédeket és a görögöket 2–1-re múlták felül. A negyeddöntőben Olaszország ellen tizenegyesekkel jutottak tovább. Az elődöntőben ismét az orosz válogatottal találkoztak és viszonylag simán 3–0 arányban győztek.[4] A spanyolok bejutottak a bécsi Ernst Happel Stadionban rendezett fináléba, ahol Németország várt rájuk. A döntő egyetlen gólját Fernando Torres szerezte a mérkőzés 33. percében, ami azt jelentette, hogy Spanyolország története második Európa-bajnoki címét ünnepelhette.[5] A spanyoloknak mind e mellett sikerült bezsebelniük további különdíjakat. David Villa négy góljával gólkirály lett, Xavit választották az Eb legjobb játékosának, kilenc spanyol játékos pedig bekerült a torna all star csapatába.

2009-es konföderációs kupa és a 2010-es vb-győzelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ausztria–Spanyolország 1–5
2009. november, Ernst Happel Stadion, Bécs.

A 2008-as Eb-t követően Luis Aragonést Vicente del Bosque váltotta a kapitányi poszton.[6] A 2008-as évben David Villa 16 gólt szerzett 15 mérkőzésen, amivel megdöntötte Raúl 1999-ben felállított 10 gólos rekordját.[7] 2009. február 11-én Villa újabb rekordot döntött. Az Anglia elleni barátságos mérkőzés 36.percében sikerült betalálnia, ezzel sorozatban hatodik válogatott meccsén volt eredményes.[8]

A 2009-es konföderációs kupa csoportmérkőzésein könnyed győzelmeket arattak a spanyolok. Az Új-Zéland elleni 5–0-s győzelem alkalmával Fernando Torres a torna történetének leggyorsabb mesterhármasát érte el. Irakot 1–0-ra, a házigazda Dél-Afrikát pedig 2–0-ra verték. Sorozatban 15. győzelmük és 35. veretlenül megvívott mérkőzésük volt, ami új csúcsot jelentett.

A rekord az elődöntőben, az USA ellen elszenvedett 2–0-s vereséggel ért véget.[9][10] A bronzmérkőzésen hosszabbítás után 3–2-re legyőzték Dél-Afrikát és megszerezték a bronzérmet.[11]

A 2010-es világbajnokság döntőjében
Spanyolország kezdőcsapata a 2010-es vb-döntőn, 2010. július 11-én Johannesburgban.

2009. szeptember 9-én világbajnoki selejtezőn, Méridaban Észtországot 3–0-ra verték, ezzel bebiztosították helyüket a 2010-es labdarúgó-világbajnokságon.[12] Az 5. selejtezőcsoportban 10 mérkőzéséből 10-et megnyerve végeztek a csoport élén.

A sorsolást követően Chile, Honduras és Svájc mellett a H csoportba kaptak besorolást. Kisebb meglepetésre első mérkőzésükön 1–0-ra kikaptak Svájctól. Azonban Honduras 2-0-s (David Villa két gólt szerzett) és Chile 2–1-es legyőzése elegendő volt a továbbjutáshoz.

A világbajnoki cím ünneplése Madridban, a Spanyol Légierő főkapitánysága előtt.

A nyolcaddöntőben Portugália ellen lépetek pályára a hispánok és Villa góljával 1–0-ra megnyerték a párharcot. A legjobb nyolc között Paraguay ellen ugyancsak Villa volt eredményes. 1950 óta első alkalommal Spanyolország bejutott az elődöntőbe, ahol Németország legyőzése azt jelentette, hogy története során Spanyolország először játszhat világbajnoki döntőt, ahová a spanyolok mellett Hollandia jutott be. A döntő rendes játékideje gól nélküli döntetlennel végződött. A hosszabbításban a Cesc Fàbregastól kapott labdát Andrés Iniesta értékesítette, és mivel több gól nem esett, ezzel Spanyolország története első világbajnoki címét szerezte. A spanyolok 5 sárgát, míg a hollandok 9 sárgát és 1 pirosat gyűjtöttek be a döntőben, ami világbajnoki csúcsnak számít.

Eb-címvédés 2012-ben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A válogatott a 2012-es Eb selejtezőjéből pontveszteség nélkül jutott ki a kontinenstornára,[13] ahol a C csoportba került Olaszországgal, Horvátországgal és Írországgal. Az első mérkőzését Olaszországgal vívta, a meccs 1–1-es döntetlennel fejeződött be. A második mérkőzésen az írek ellen 4–0-ra nyertek, a harmadikon a horvátokat 1–0-ra győzték le és ezzel a csoport első helyén végeztek. A negyeddöntőben 2–0-ra győztek a franciák ellen, az elődöntőben azonban egy 0–0-s, hosszabbításos mérkőzés után csak büntetőkkel győzték le a portugálokat. A döntőben az olaszokkal kerültek össze ismét. Az első félidő után a spanyol csapat 2–0-ra vezetett. A második félidő elejére már kihasználta az olasz csapat a három cseréjét. A 60. percben a 3 perccel korábban beállt Thiago Motta megsérült. Mivel az olasz csapatnak nem volt több cserelehetősége, ezért a maradék 30 percet az olaszok emberhátrányban játszották le. A spanyolok még szereztek két gólt, így az Eb-döntő végeredménye 4–0 lett.[14] Ez a siker több szempontból is történelmi lett. Spanyolország lett az első csapat, amely egymás után kétszer nyert Eb-t, valamint az első európai csapat lett, amely egymás után három nagy labdarúgótornát nyert (2008-as Eb, 2010-es vb, 2012-es Eb). A spanyol csapat lett az első, amely Eb-döntőben négy gólt szerzett és négy góllal nyert.[1]

Stadion[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Spanyolországnak nincs hivatalosan nemzeti stadionja. A legtöbb tétmérkőzésnek a Real Madrid stadionja, a Santiago Bernabéuban ad otthont. Ezen kívül a szintén madridi Estadio Vicente Calderón, a Mestalla Valenciaban és az Estadio Ramón Sánchez Pizjuán Sevillaban, ahol több alkalommal pályára lépnek.

Előfordult már, hogy kisebb stadionokban is rendeztek válogatott mérkőzést.

A válogatott szerelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A spanyol labdarúgó-válogatott tradicionális szerelése vörös mez, kék nadrág és kék sportszár, a váltómez pedig általában fehér mezből, fehér nadrágból és fehér sportszárból tevődik össze.

Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
1920-21
Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
1921-22
Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
1922-24
Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
1924-31
Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
1931-36
Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
1936-38
Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
1938-45
Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
1945-47
Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
1947-59
Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
1959-81
Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
1981-86
Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
2000-02
Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
2002-04
Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
2004-06
Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
2006-08
Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
2008-09
Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
2009-10
Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
2010-11
Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
2011-12
Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
2012-jelenleg

Nemzetközi eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

15px Labdarúgó Világbajnokság
  • Aranyérmes: 1 alkalommal (2010)
UEFA European Cup.svg Labdarúgó-Európa-bajnokság
  • Aranyérmes: 3 alkalommal (1964, 2008, 2012)
  • Ezüstérmes: 1 alkalommal (1984)
Gold medal.svg Olimpiai játékok
  • Aranyérmes: 1 alkalommal (1992)
  • Ezüstérmes: 2 alkalommal (1920, 2000)
Konföderációs kupa
  • Ezüstérmes: 1 alkalommal (2013)
  • Bronzérmes: 1 alkalommal (2009)

Világbajnoki-szereplés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A spanyolok a világbajnoki trófeával 2010-ben
Év Eredmény Hely M Gy D* V Rg Kg
Uruguay 1930 Nem indult - - - - - - -
Olaszország 1934 Negyeddöntős 5. 3 1 1 1 4 3
Franciaország 1938 Nem indult - - - - - - -
Brazília 1950 4. hely 4. 6 3 1 2 10 12
Svájc 1954 Nem jutott be - - - - - - -
Svédország 1958 Nem jutott be - - - - - - -
Chile 1962 Csoportkör 12. 3 1 0 2 2 3
Anglia 1966 Csoportkör 10. 3 1 0 2 4 5
Mexikó 1970 Nem jutott be - - - - - - -
NSZK 1974 Nem jutott be - - - - - - -
Argentína 1978 Csoportkör 10. 3 1 1 1 2 2
Spanyolország 1982 2. csoportkör 12. 5 1 2 2 4 5
Mexikó 1986 Negyeddöntős 7. 5 3 1 1 11 4
Olaszország 1990 Nyolcaddöntős 10. 4 2 1 1 6 4
USA 1994 Negyeddöntős 8. 5 2 2 1 10 6
Franciaország1998 Csoportkör 17. 3 1 1 1 8 4
Dél-KoreaJapán 2002 Negyeddöntős 5. 5 3 2 0 10 5
Németország 2006 Nyolcaddöntős 9. 4 3 0 1 9 4
Dél-Afrika 2010 Aranyérmes 1. 7 6 0 1 8 2
Brazília 2014 Csoportkör 23. 3 1 0 2 4 7
RUS 2018
Katar 2022
Összesen 14/20 59 29 12 18 92 66
* Tartalmazza azokat a mérkőzéseket is, amelyeken büntetőpárbajra került sor.
** A piros keretben jelölt világbajnokság hazai rendezésű volt.

Európa-bajnoki-szereplés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Eredmény M Gy D* V Rg Kg
Franciaország 1960 Nem indult - - - - - -
Spanyolország 1945 1964 Aranyérmes 2 2 0 0 4 2
Olaszország 1968 Nem jutott be - - - - - -
Belgium 1972 Nem jutott be - - - - - -
Jugoszlávia 1976 Nem jutott be - - - - - -
Olaszország 1980 Csoportkör 3 0 1 2 2 4
Franciaország 1984 Ezüstérmes 5 1 3 1 4 5
NSZK 1988 Csoportkör 3 1 0 2 3 5
Svédország 1992 Nem jutott be - - - - - -
Anglia 1996 Negyeddöntős 4 1 3 0 4 3
BelgiumHollandia 2000 Negyeddöntős 4 2 0 2 7 7
Portugália 2004 Csoportkör 3 1 1 1 2 2
SvájcAusztria 2008 Aranyérmes 6 5 1 0 12 3
LengyelországUkrajna 2012 Aranyérmes 6 4 2 0 12 1
Összesen 9/14 36 17 11 8 50 32
* Tartalmazza azokat a mérkőzéseket is, amelyeken büntetőpárbajra került sor.
** A piros keretben jelölt Európa-bajnokság hazai rendezésű volt.

Olimpiai szereplés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Helyszín Eredmény M Gy D V Rg Kg
1896 Görög 1828–1978 Athén Nem volt labdarúgó-torna
1900 Franciaország Párizs Nem indult
1900 USA Saint Louis Nem indult
1908 Nagy-Britannia London Nem indult
1912 Svédország Stockholm Nem indult
1916 Nem rendezték meg az első világháború miatt
1920 Belgium Antwerpen Ezüstérmes 5 4 0 1 9 5
1924 Franciaország Párizs Első kör 1 0 0 1 0 1
1928 Hollandia Amszterdam Negyeddöntő 3 1 1 1 9 9
1932 USA Los Angeles Nem volt labdarúgó-torna
1936 Náci Berlin Visszalépett a Spanyol polgárháború miatt.
1940 Nem rendezték meg a második világháború miatt
1944
1948 Nagy-Britannia London Nem jutott be
1952 Finnország Helsinki Nem jutott be
1956 Ausztrália Melbourne Nem jutott be
1960 Olaszország Róma Nem jutott be
1964 Japán Tokió Nem jutott be
1968 Mexikó Mexikóváros Negyeddöntő 4 2 1 1 4 2
1972 Németország München Nem jutott be
1976 Kanada Montréal Csoportkör 2 0 0 2 1 3
1980 Szovjetunió Moszkva Csoportkör 3 0 3 0 2 2
1984 USA Los Angeles Nem jutott be
1988 Dél-Korea Szöul Nem jutott be
1992 Spanyolország Barcelona Aranyérmes 6 6 0 0 14 2
1996 USA Atlanta Negyeddöntő 4 2 1 1 5 7
2000 Ausztrália Sydney Ezüstérmes 6 4 1 1 12 6
2004 Görögország Athén Nem jutott be
2008 Kína Peking Nem jutott be
2012 Nagy-Britannia London Bejutott
2016 Brazília Rio de Janeiro
Összesen 10/27 1 arany 34 19 6 9 56 37

Konföderációs kupa-szereplés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A spanyol labdarúgó válogatott 2009-ben
Év Eredmény M Gy D* V Rg Kg
1992–2005 nem jutott be
RSA 2009 Bronzérmes 5 4 0 1 11 4
BRA 2013 Bejutott
Összesen 2/9 5 4 0 1 11 4
* Tartalmazza azokat a mérkőzéseket is, amelyeken büntetőpárbajra került sor.

Játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenlegi keret[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokságra utazó 23 fős keret.[15]

Szám Poszt Név Szül. dát./Kor Vál. Gólok Klub
1 K Iker Casillas Csapatkapitány 1981. május 20. (31 évesen) 129 0 ESP Real Madrid
2 V Raúl Albiol 1985. szeptember 4. (26 évesen) 32 0 ESP Real Madrid
3 V Gerard Piqué 1987. február 2. (25 évesen) 38 4 ESP Barcelona
4 KP Javi Martínez 1988. szeptember 2. (23 évesen) 7 0 GER Bayern München
5 V Juanfran 1985. január 9. (27 évesen) 1 0 ESP Atlético de Madrid
6 KP Andrés Iniesta 1984. május 11. (28 évesen) 64 11 ESP Barcelona
7 CS Pedro 1987. július 28. (24 évesen) 14 2 ESP Barcelona
8 KP Xavi 1980. január 25. (32 évesen) 108 10 ESP Barcelona
9 CS Fernando Torres 1984. március 20. (28 évesen) 91 27 ENG Chelsea
10 KP Cesc Fàbregas 1987. május 4. (25 évesen) 63 8 ESP Barcelona
11 CS Álvaro Negredo 1985. augusztus 20. (26 évesen) 7 5 ESP Sevilla
12 K Víctor Valdés 1982. január 14. (30 évesen) 7 0 ESP Barcelona
13 KP Juan Mata 1988. április 28. (24 évesen) 16 5 ENG Chelsea
14 KP Xabi Alonso 1981. november 25. (30 évesen) 94 12 ESP Real Madrid
15 V Sergio Ramos 1986. március 30. (26 évesen) 84 6 ESP Real Madrid
16 KP Sergio Busquets 1987. július 16. (24 évesen) 38 0 ESP Barcelona
17 V Álvaro Arbeloa 1983. január 17. (29 évesen) 33 0 ESP Real Madrid
18 V Jordi Alba 1989. március 21. (23 évesen) 3 0 ESP Barcelona
19 CS Fernando Llorente 1985. február 26. (27 évesen) 20 7 ESP Athletic Bilbao
20 KP Santi Cazorla 1984. december 13. (27 évesen) 41 5 ENG Arsenal
21 KP David Silva 1986. január 8. (26 évesen) 55 15 ENG Manchester City
22 KP Jesús Navas 1985. november 21. (26 évesen) 15 1 ESP Sevilla
23 K Pepe Reina 1982. augusztus 30. (29 évesen) 24 0 ENG Liverpool

A legtöbb válogatottsággal rendelkező játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbi lista a válogatottban a legtöbbször szereplő 10 játékost tartalmazza. A statisztika 2012. június 18. szerinti. (a félkövérrel jelölt játékosok jelenleg is tagjai a válogatottnak)

Iker Casillas, a válogatottsági csúcstartó
# Név Időszak Vál. Gólok
1 Iker Casillas 2000– 134 0
2 Andoni Zubizarreta 1985–1998 126 0
3 Xavi Hernández 2000– 112 10
4 Raúl 1996–2006 102 44
5 Carles Puyol 2000– 99 3
Xabi Alonso 2003– 99 13
7 Fernando Torres 2003– 96 30
8 Fernando Hierro 1989–2002 89 29
Sergio Ramos 2005– 89 6
10 David Villa 2005– 82 51

A válogatottban legtöbb gólt szerző játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbi lista a válogatottban a legtöbb gólt szerző 10 játékost tartalmazza. A statisztika 2012. június 18. szerinti. (a félkövérrel jelölt játékosok jelenleg is tagjai a válogatottnak)

David Villa, a válogatottban a legtöbb gólt szerző játékos
# Játékos Időszak Gólok (Vál.) Vál. mérk. Átlag/mérk.
1 David Villa 2005– 51 0 82 0.621
2 Raúl 1996–2006 44 0 102 0.431
3 Fernando Torres 2003– 30 0 96 0.315
4 Fernando Hierro 1989–2002 29 0 89 0.326
5 Fernando Morientes 1998–2007 27 0 47 0.574
6 Emilio Butragueño 1984–1992 26 0 69 0.377
7 Alfredo Di Stéfano 1957–1961 23 0 31 0.742
8 Julio Salinas 1986–1996 22 0 56 0.411
9 Míchel 1985–1992 21 0 66 0.318
10 Telmo Zarra 1945–1951 20 0 20 1.000

Szövetségi kapitányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név Időszak M. Gy. D. V. RG KG %
Francisco Bru 1920 5 4 0 1 9 5 80%
Julián Ruete 1921-1922 4 4 0 0 11 2 100%
José Angel Berraondo 1921-1928 6 2 3 1 14 12 33.33%
Manuel Castro González 1921-1927 10 9 0 1 21 7 90%
José María Mateos 1922-1933 23 16 3 4 64 24 69.56%
Salvador Díaz Iraola 1922 1 1 0 0 4 0 100%
Luis Argüello Brage 1923 2 1 0 1 3 1 50%
Pedro Parages 1923-1924 3 1 1 1 3 1 33.33%
José García Cernuda 1923-1924 2 1 1 0 3 0 50%
Luis Colina Alvarez 1924 1 1 0 0 2 1 50%
José Rosich Rubiera 1924 1 1 0 0 2 1 50%
Julián Olave Videa 1924 1 1 0 0 2 1 50%
Fernando Gutiérrez Alzaga 1925 3 3 0 0 6 0 100%
Ricardo Cabot Montalt 1925 2 2 0 0 2 0 100%
Ezequiel Montero Román 1926-1927 4 3 0 1 9 5 75%
Amadeo García Salazar 1934-1936 12 6 2 4 30 15 50%
Eduardo Teus López 1941-1942 6 3 2 1 15 10 50%
Jacinto Quincoces 1945 2 1 1 0 6 4 50%
Luis Casas Pasarín 1946 1 0 0 1 0 1 0%
Pablo Hernández Coronado 1947-1962 6 2 0 4 9 10 33.33%
Guillermo Eizaguirre 1948-1956 19 8 6 5 40 33 42.10%
Félix Quesada 1951 3 1 2 0 9 6 33.33%
Luis Iceta 1951 3 1 2 0 9 6 33.33%
Paulino Alcántara 1951 3 1 2 0 9 6 50%
Ricardo Zamora 1952 2 1 1 0 6 0 50%
Pedro Escartín Morán 1952-1961 12 7 3 2 18 10 58.33%
Luis Iribarren Cavanilles 1953-1954 4 1 2 1 8 6 25%
Ramón Melcón Bartolomé 1955 2 0 1 1 2 3 0%
José Luis del Valle 1955 1 1 0 0 3 0 100%
Emilio Jiménez Millas 1955 1 1 0 0 3 0 75%
Juan Touzón Jurjo 1955 1 1 0 0 3 0 100%
Manuel Meana 1957-1959 12 7 3 2 35 16 58.33%
José Luis Costa 1959-1960 12 8 0 4 35 21 66.66%
José Luis Lasplazas 1959-1960 12 8 0 4 35 21 66.66%
Ramón Gabilondo 1959-1960 12 8 0 4 35 21 66.66%
José Villalonga 1962-1966 22 9 5 8 35 28 40.90%
Domènec Balmanya 1966-1968 11 4 3 4 11 9 36.36%
Eduardo Toba 1968-1969 4 1 2 1 5 4 25%
Luis Molowny 1969 4 2 1 1 3 3 50%
Salvador Artigas 1969 4 2 1 1 3 3 50%
Miguel Muñoz 1969, 1982-1988 63 32 16 15 104 60 50.79%
László Kubala 1969-1980 68 30 22 16 - - 44.11%
José Santamaría 1980-1982 24 10 8 6 - - 41.66%
Luis Suárez 1988-1991 27 15 4 8 - - 55.55%
Vicente Miera 1991-1992 8 4 2 2 - - 50%
Javier Clemente 1992-1998 62 36 20 6 - - 58.06%
José Antonio Camacho 1998-2002 44 28 9 7 - - 63.63%
Iñaki Sáez 2002-2004 23 15 6 2 - - 65.21%
Luis Aragonés 2004-2008 54 38 12 4 101 31 70.37%
Vicente del Bosque 2008- 47 41 1 5 118 35 87.23%

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Euro 2012: történelmi spanyol tripla, Casillas az első „százados"”, nemzetisport.hu, 2012. július 1. (Hozzáférés ideje: 2012. július 1.) 
  2. A spanyol labdarúgás története (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2010. május 8.)
  3. 1934-es VB története (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2010. május 8.)
  4. Euro 2008 Final Preview: Germany vs Spain, 2008. június 29
  5. Germany 0–1 Spain”, BBC Sport, 2008. június 29. (Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 20.) 
  6. Spain appoint Del Bosque. Sky Sports, 2008. július 15. (Hozzáférés: 2012. január 4.)
  7. Villa, mejor goleador de la selección en un año natural (Spanish nyelven). Marca.com. (Hozzáférés: 2012. június 24.)
  8. Spain Hotshot David Villa Delighted With Goal Against England. Goal.com, 2009. február 12. (Hozzáférés: 2012. január 4.)
  9. Eb-győzelem után világrekordra hajt a spanyol futballválogatott”, origo.hu, 2008. szeptember 22. (Hozzáférés ideje: 2012. június 29.) 
  10. Két védőbaki vetett véget a spanyol futballcsodának”, origo.hu, 2009. június 24. (Hozzáférés ideje: 2012. június 29.) 
  11. Spain Finish Third In Confederations Cup After Thrilling Finale Against South Africa. Goal.com, 2009. június 28. (Hozzáférés: 2012. január 4.)
  12. South Africa place secured. ESPN, 2009. szeptember 9. (Hozzáférés: 2009. október 15.)
  13. Eb-selejtezők: a zárónap krónikája!”, sporthirado.hu, 2011. október 11. (Hozzáférés ideje: 2012. július 2.) 
  14. Spanyolország - Olaszország”, origo.hu, 2012. július 1. (Hozzáférés ideje: 2012. július 1.) 
  15. Megvan a spanyolok Eb-kerete”, sportgeza.hu, 2012. május 27. (Hozzáférés ideje: 2012. május 27.) 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Spanyol labdarúgó-válogatott témájú médiaállományokat.