Olasz labdarúgó-válogatott

Olaszország
Olasz Labdarúgó-szövetség
Olasz Labdarúgó-szövetség címere
Adatok
Beceneve(i)	Azzurri (Azúrkékek)
Szövetség neve	Federazione Italiana Giuoco Calcio
Konföderáció	UEFA (Európa)
Szövetségi kapitány	Cesare Prandelli
Csapatkapitány	Gianluigi Buffon
Legtöbb válogatottság	Fabio Cannavaro (131)
Legtöbb válogatott gól	Luigi Riva (35)
FIFA-kód	ITA
Ranglista helyezések
FIFA-rang 8. +/- Legmagasabb FIFA-rang 1. (1993. november, 2007. február 2007. április–2007. június) Legalacsonyabb FIFA-rang 16. (1998. április, 2010. október) Élő-rang 12. Legmagasabb Élő-rang 1. (1934. június–1940. március 1940. december–1945. november 2006. július–2006. augusztus) Legalacsonyabb Élő-rang 21. (1959. november)
Csapatmezek
Hazai Idegenbeli
Első hivatalos mérkőzés
1910. május 15., Milánó, Olaszország Olaszország 6 – 2 Franciaország
Legnagyobb győzelem
1948. augusztus 2., Brentford, Anglia Olaszország 9 – 0 Egyesült Államok
Legnagyobb vereség
1924. április 6. Magyarország 7 – 1 Olaszország
Nemzetközi szereplések
Labdarúgó-világbajnokság
Részvételek 17 (Először: 1934) Legjobb eredmény Aranyérmes (1934, 1938, 1982, 2006)
Labdarúgó-Európa-bajnokság
Részvételek 7 (Először: 1968) Legjobb eredmény Aranyérmes (1968)
Konföderációs kupa
Részvételek 1 (Először: 2009) Legjobb eredmény Csoportkör: 2009
Az infobox utoljára frissítve: 2010. július 14.

Az olasz labdarúgó-válogatott (röviden olasz válogatott) Olaszország nemzeti csapata, amelyet az Olasz Labdarúgó-szövetség (olaszul: Federazione Italiana Giuoco Calcio) irányít. A csapat beceneve az Azzurri (azúrkékek) vagy a Squadra Azzurra (azúrkék csapat).

Történetük során négyszer hódították el a világbajnoki címet (1934, 1938, 1982, 2006) egyszer az Európa-bajnoki címet (1968) valamint egyszer az Olimpia-bajnoki címet (1936). Emellett kétszer megnyerték a Közép-európai kupát is.

Története

Az első két világbajnoki cím (1910-1938)

A csapat első mérkőzését 1910. május 5-én játszotta Franciaország ellen, Milánóban. A találkozót 6–2-re az olaszok nyerték. A csapat legtöbb játékosa az akkori legjobb klubcsapatból, a Pro Vercelliből került ki. Az akkori játékosok: De Simoni (kapus), Varisco, Calì (mindeketten védők), Trerè, Fossati, Capello (mindhárom középpályás), Debernardi, Rizzi, Cevenini, Lana, Boiocchi (csatárok).

Az első nemzetközi siker az 1928-as amszterdami nyári olimpián jött el. Az elődöntőben ugyan kikaptak a későbbi győztes uruguayiaktól, ám a bronzmérkőzést meggyőző 11–3-as fölénnyel megnyerték Egyiptom ellen.

Két évvel később rendezték meg az első Labdarúgó-világbajnokságot. A tornáról - melyet Uruguay rendezett - Olaszország több másik európai válogatotthoz hasonlóan visszautasította a szereplést. Az 1934-es torna rendezési jogát az olaszok kapták meg. Az első mérkőzésen az egyetlen Észak- és Közép-amerikai térségből érkező Amerikai labdarúgó-válogatottat kapták. A végeredmény 7–1 lett a házigazdák javára. A negyeddöntőben megismételt mérkőzésen sikerült csak legyőzni a spanyolokat. A győztes találatot Giuseppe Meazza lőtte. Az elődöntőben az osztrák válogatottat is sikerül legyőzniük, így bejutottak a torna döntőjébe. A fináléban a csehszlovákok ellen sokáig 0–0-ra álltak, majd Puč 76. percben szerzett góljával a közép-európaiak szerezték meg a vezetést. Öt perccel később Orsi ismét kiegyenlítette az állást. A győzelem végül a hosszabbításban dőlt el Schiavio találatával az olaszok javára.

1936-ban a válogatott az olimpián szerepelt. Az elődöntőig gólt sem kaptak (1–0 Amerika ellen, 8–0 Japán ellen), majd a norvégokat csak hosszabbítás után sikerült legyőzniük. A döntőben Ausztria ellen szintén a rájátszásban nyerték meg a mérkőzést.

Az 1938-as francia rendezésű VB-n ismét szembekerültek a norvégokkal és ismét a rendes játékidőn túl tudták csak megszerezni a győztes gólt. A negyeddöntőben a vártnál könnyebben győzték le a házigazda franciákat, majd a brazilokat. A döntőben az addig magabiztosan játszó magyar válogatottal kerültek szembe. A mérkőzést Párizsban játszották közel 60 ezer néző előtt. A találkozó egy gyors ütésváltással kezdődött, Gino Colaussi 6. percbeli góljára a 8. percben válaszolt Titkos Pál. A 16. percben Piola volt eredményes, erre azonban a magyarok nem tudtak felelni, sőt a 35. percben Colaussi második góljával megduplázta az előnyt. 3–1-gyel vonultak félidőre a csapatok. A második félidőben a magyarok valamivel jobb játékot produkáltak, ennek eredményeként a 70. percben Sárosi György góljával feljöttek egy gólra. Több gólt azonban nem tudtak lőni, az olaszok viszont igen: Piola duplája révén végül az olaszok 4–2-re nyertek. A győzelem azt jelentette, hogy Olaszország megvédte világbajnoki címét. Ez egyébként azóta is csak Brazíliának sikerült. Az együttesben ekkor olyan játékosok szerepeltek mint Giuseppe Meazza, Luis Monti, Giovanni Ferrari, Silvio Piola vagy Virginio Rosetta. Az edző Vittorio Pozzo volt.

A háború utáni időszak (1946-1966)

A II. világháború miatt elmaradt az 1942-es és az 1946-os világbajnokság. Az olasz válogatott a háború után meg sem tudta közelíteni azelőtti formáját. Ráadásul 1949-ben egy légi katasztrófában elhunyt 10 válogatott játékos. Az 1950-es brazíliai világbajnokságon a csoportból nem sikerült továbbjutni a Svédország ellen elszenvedett verség után.

Az 1954-es mundial, Svájcban nem sikerült túl fényesre az olaszok számára, ugyanis a csoportkör után búcsúzni kényszerültek: Anglia és Svájc mögött a 3. helyen végeztek a csoportban. 1958-ban újabb csalódás: a válogatott elbukott a selejtezőkön, így nem vehetett részt a Svédországban rendezett tornán. A selejtezőcsoportban Észak-Írország előzte meg őket. 1962-ben már sikerült a kijutás Chilébe, de a csoportkör ezúttal is a végállomásnak bizonyult. Az NSZK és Chile ellen nem sikerült nyerni. Svájc ellen igen, de ez már kevés volt. Közben útjára indult az Európa-bajnokság is. Az 1964-es viadalon a legjobb 16 között a Szovjetunió válogatottja ütötte ki az olaszokat. Az 1966-os angliai VB örökké emlékezetes marad az olasz embereknek. Nem a győzelem miatt, hanem azért mert a válogatott vereséget szenvedett Észak-Koreától 1-0-ra. A torna előtt esélyesnek mondott olaszok ismét a csoportkör után utazhattak haza, miután a szovjetektől is kikaptak. Talán emiatt nagy változások kezdődtek az olasz labdarúgásban.

Európa-bajnokok, és VB döntő (1968-1976)

1938 óta, 1968-ban az Azzurriknak újra sikerült nagy tornát nyerni. Hazai pályán, Olaszországban rendezték az európa-bajnoki négyes döntőt. Az elődöntőt Olaszország Szovjetunió ellen vívta. A rendes játékidőben és a hosszabbításban sem született gól, így a szabályok sajátosságainak köszönhetően pénzfeldobás döntött a továbbjutásról. A szerencse a hazaiaknak kedvezett, így készülhettek a Jugoszlávia elleni döntőbe. Itt is döntetlen lett a végeredmény a hosszabbítás után, ezúttal 1-1. Mivel nem akarták még egyszer a vakszerencsére bízni a döntést, a döntőt újrajátszották két nappal később. Az újrajátszott mérkőzésen 2-0-ra az olaszok diadalmaskodtak, Riva és Anastasi góljaival.

Két évvel később, 1970-ben Mexikóban került sor a 9. labdarúgó-világbajnokságra. A mezőny bombaerős volt. Az olaszok önbizalommal telve utaztak el a VB-re. A csoportkörben megint megizzadtak: mindössze 1 gólt sikerült lőni a 3 meccs alatt. Igaz, az győzelmet ért Svédország ellen. Uruguay és Izrael ellen is 0-0-ás döntetlent játszottak és a körbeveréseknek köszönhetően Olaszország csoportelsőként jutott tovább. A legjobb nyolc között a házigazda Mexikó volt az ellenfél. Az olaszok meglepően jól játszottak, és 4-1-re lemosták ellenfelüket, Riva és Rivera góljaival. Az elődöntőben aztán az örök riválissal, Nyugat-Németországgal kerültek össze. Ez a meccs az évszázad legizgalmasabb mérkőzéseként vonult be a történelemkönyvekbe. Hamar, a 8. percben Bonisegna góljával vezettek az olaszok. A németek sokáig gól képtelenek voltak, a 92. percben, az utolsó pillanatban azonban egy bedobás után Schnellingernek sikerült betalálnia. Jöhetett a hosszabbítás. A német bombázó Gerd Müller már a 94. percben betalált, így vezettek a németek. Az olaszok nem adták fel, Burgnich 4 perc múlva egalizált, Riva góljával a 104. percben olaszok visszavették a vezetést, Müller azonban 6 perc múlva újabb gólt lőtt: a 110. percben 3-3. Az olaszoknak nem kellett 1 perc a válaszhoz: Rivera lapos lövése utat talált Sepp Maier kapujába. Több gól már nem született: Olaszország a döntőbe jutott, ahol a nagyon erős Brazília várta őket ott. 107000 néző volt kíváncsi arra, hogy eldőljön ki viszi haza a Jules Rimet kupát. Az a csapat, ugyanis amelyik háromszor elnyeri, az hazaviheti örökre. Olaszország és Brazília ekkor egyaránt kétszeres győztesek voltak. A mérkőzést a Mexikóvárosi Azték Stadionban rendezték. Brazília Pelé felhőfejesével vezetést szerzett a 18. percben. Bonisegna-nak egy szerencsés góllal sikerült egyenlítenie a 37. percben. A második félidőben azonban beindult a Pelé vezette brazil-szamba, amivel az olaszok sem tudtak mit kezdeni. Gérson és Jairzinho 5 perc alatt lőttek 2 gólt, ezzel gyakorlatilag eldőlt a meccs. Négy perccel a vége előtt Carlos Alberto egy bombagóllal állította be a 4-1-es végeredményt, így Brazília vihette haza a kupát végleg. Az olaszoknak nem volt okuk a kesergésre, hiszen a világ egyik legjobb csapatától kaptak ki. Az nagyszerű olasz játékosok ezen generációja, mint Riva, Anastasi, Rivera, Fachetti, Mazzola, az ezt követő években nem tudták a világbajnokságon látott formájukat hozni. Az 1972-es kontinensviadalon nem tudták elérni a négyes döntőt. 1973-ban barátságos meccseken nagy sikerek születtek: Brazíliát egyszer, Angliát kétszer győzték le, ebből egyszer idegenben, Londonban. Ezen eredmények tükrében meglepetés volt, hogy a '74-es NSZK világbajnokságon ismét már az csoportkörben kiestek. A Lengyelország elleni vereség pecsételte meg az olaszok sorsát. Az 1976-os Európa-bajnokság selejtezői során is hamar búcsúzni kényszerültek.

A harmadik világbajnoki győzelem (1982)

Az 1978-as világbajnokságot Argentína rendezte. Itt tűnt fel a olasz játékosok új generációja, Paolo Rossi nevével fémjelezve. A csoport bombaerős volt: Argentína, Franciaország, és Magyarország társaságában. Olaszország nagyon jól játszott a csoportkör alatt, megverték a későbbi bajnok Argentínát is és így 100%-os teljesítménnyel jutottak be a középdöntőbe. Itt Ausztria, Hollandia, és az NSZK voltak az ellenfelek. Nem sikerült bejutni a döntőbe, miután Hollandiától 2-1-es vereséget szenvedtek, viszont a bronzéremért megmérkőzhettek a brazilokkal. Nem sikerült visszavágni 1970-es világbajnoki döntőért, így ismét Brazília nyert és ők lettek a bronzérmesek. Az olaszok ezután 1980-ban megrendezhették az első Európa Bajnokságot, melyen nyolc csapat vett részt. A döntőbe nem sikerült bejutni, igaz csak kevesebb rúgott gól miatt. A belgák 3-mat lőttek, az olaszok csak 1-et. Az győzelmet ért Anglia ellen. A bronzmeccsen megint vereség lett a vége, Csehszlovákia ellen 11-esekben maradtak alul, 9-8-ra. Ezután érkezett el 1982. A válogatott nagy nyomás alatt volt, mert ebben az évben volt a fekete-totó botrány, amiben több játékos is benne volt. Így utaztak el Spanyolországba, az első 24 csapatos VB-re. A csoportkörben megint nehezen ment a játék, csak nyögvenyelősen jutottak tovább Lengyelország mögött. Például Kamerun ellen csak 1-1-et játszottak. A középdöntőben így kerültek a halálcsoportba, Argentína és Brazília mellé. Itt valamilyen okból az olaszok teljesen megtáltosodtak. A Maradonával felálló Argentínát sikerült legyőzni 2-1-re, a továbbjutásról a Zico vezette Brazília elleni meccs döntött. Az olaszokat fűtötte a bosszúvágy. Az addig halovány Paolo Rossi mesterhármasával 3-2-re Olaszország nyert. Az elődöntőben Lengyelország volt az ellenfél. Rossi ismét 2 gólt lőtt, 2-0 lett a végeredmény, készülhettek az NSZK elleni döntőre. A döntő Madridban volt a Santiago Bernabeu Stadionban, 90000 néző előtt. Az első félidőben nem esett gól, de az olaszok kihagytak egy 11-est, Cabrini révén.

Az Argentína elleni mérkőzés kezdőcsapata az 1982-es labdarúgó-világbajnokság középdöntőjében.

A második játékrészben, az 57.percben egy gyorsan elvégzett szabadrúgás után Rossi fejelt egy gólt, mialatt a németek még reklamáltak a játékvezetőnél. Rossi ezzel gólkirály lett. 12 perc múlva, Marco Tardelli lövése is a kapuban kötött ki, 2-0. Tardelli gólörömének képei bejárták a világot. Az olaszok nem álltak le. 10 perccel a vége előtt a csereként beállt Altobelli megszerezte csapata 3. gólját, ezzel pedig eldőlt a mérkőzés. A németek Breitner révén még megszerezték a becsületgóljukat, de ez csak szépségtapasznak bizonyult. Olaszország világbajnok lett harmadszor, 1934 és 1938 után. A 40 éves csapatkapitány, a kapus Dino Zoff boldogan emelte fel a kupát, így ő lett a legidősebb labdarúgó, aki világbajnokságot nyert.

Világbajnoki és Európa-bajnoki ezüstérmek (1984-2004)

Az 1982-es sikert követő 24 évben az olasz válogatott a világ élvonalába tartozott, de tornát nem sikerült nyerniük. Meglepetésre nem sikerült kijutniuk az 1984-es EB-re. A selejtezőcsoportban csak a 4. helyen végeztek, Románia, Svédország, Csehszlovákia mögött. Az 1986-os, mexikói világbajnokságon címvédőként a nyolcaddöntőben búcsúztak Franciaország ellen. 1988-ban, a kontinensviadalon elérték az elődöntőt, de ott 2-0-ra kikaptak a szovjetektől. Ebben az évben,az olimpián hatalmas kudarcként a válogatott vereséget szenvedett Zambiától.

1990-ben Olaszország rendezte a 14. labdarúgó-világbajnokságot. Ekkorra már olyan klasszisok játszottak a csapatban, mint Salavatore Schilacci, és a fiatal Roberto Baggio. A csoportkör ezúttal nem jelentett akadályt, magabiztosan, 3 győzelemmel jutott tovább a csapat, Ausztriát, az Egyesült Államokat, és Csehszlovákiát verve. A nyolcaddöntőben Uruguayt 2-0-ra múlták felül, a negyeddöntőben pedig Írország ellen 1-0-ra sikerült nyerni, Schilacci góljával. 5 mérkőzés alatt az olaszok egyetlen gólt sem kaptak. Az elődöntőben a címvédő Argentína következett. Schilacci vezető góljára Caniggia válaszolt. Az 1-1-es rendes játéidőt és hosszabbítást követően tizenegyesrúgások döntöttek. Itt az olaszok kétszer is hibáztak, az argentinok egyszer sem, így Olaszország nem jutott be a döntőbe. A bronzmérkőzésen Anglia ellen volt lehetőség a javításra, amivel ezúttal élni tudtak az Azzurrik. 2-1-re nyertek, a gólszerzők Baggio és Schilacci voltak, angol részről pedig Platt. Schilacci 6 góljával gólkirály lett. Ezek után meglepetésre nem sikerült kvalifikálniuk magukat az 1992-es kontinenstornára. Az 1994-es Egyesült Államokbeli mundialra azonban igen. Az olaszok nagyon lassan lendültek bele, de végül sikerült elérniük a döntőt. Az első meccset elvesztették Írország ellen. Ez volt az egyetlen mérkőzés 1990 és 1998 között, amikor Olaszország vereséget szenvedett VB meccsen. A csoportban hatalmas körbeverés volt, Mexikó, Írország, Olaszország és Norvégia egyaránt egyszer nyertek, vesztettek, és döntetlent játszottak, így mindannyiuknak 4 pontjuk volt. A gólarányok is ugyanolyanok voltak. Végül a több lőtt gól rangsorolt, így Mexikó lett a csoportelső, Írország a 2., Olaszország pedig csoportharmadikként jutott be a legjobb 16 közé. Itt Nigéria várt rájuk. Sokáig az afrikai csapat vezetett, de Roberto Baggio a végén egyenlített, majd a hosszabbításban is szerzett egy gólt. A negyeddöntőben Spanyolország volt az ellenfél, itt is az utolsó percekben született meg a győztes találat Baggio révén. Az elődöntő simább volt. Bulgária ellen sima 2-0, Baggio 2 góljával. A döntőt Los Angelesben, a Rose Bowl stadionban rendezték. A mérkőzést Puhl Sándor vezette. A rendes játékidőben és a hosszabbításban sem született gól, így a tizenegyesek döntötték el a világbajnoki cím sorsát. Itt az olaszok ismét alulmaradtak. Baggio kihagyott büntetőjét máig sokan emlegetik. Brazília négyszeres világbajnok lett.

1996-ban ismét kudarc volt az EB. A csoportban kikaptak a csehektől, így kiestek. 1998-ban a franciaországi világbajnokságon ismét a tizenegyespárbaj jelentette a végállomást, ezúttal a házigazda franciák ellen, a negyeddöntőben. Ekkor már Vieri és Del Piero voltak a válogatott sztárjai.

Alessandro Del Piero és Francesco Totti a 2000-es Európa-bajnokságon.

A 2000-es Európa-bajnokságon nagyon közel voltak a győzelemhez. Egészen pontosan 1 percre. A döntőig magabiztosan meneteltek, még 11-es párbajt is nyertek a házigazda Hollandia ellen az elődöntőben. A döntőt Franciaország ellen játszották. Delvecchio az 55. percben vezetést szerzett, és úgy tűnt ez az előny kitart a végéig. Anders Frisk, a svéd játékvezető 4 percet hosszabbított. Már minden olasz ott toporgott a partvonal mellett, várva a végső sípszót. Ekkor azonban bekövetkezett a tragédia. Sylvain Wiltord lapos lövése becsúszott Toldo keze alatt. 1-1, jöhetett a hosszabbítás. Az olaszok összezuhantak, erre nem számítottak. Nem is lehetett felrázni már őket. A hosszabbításban pedig Pirès beadására érkezett David Trezeguet, és egy hatalmas bombagólt ragasztott Toldo kapujába. Ez a találat aranygólnak számított, ezért véget is ért a döntő, Franciaország az lett Európa Bajnok. Az egész csizmaország csalódott volt, sokan Dino Zoff-ot, a szövetségi kapitányt hibáztatták. A 2002-es labdarúgó-világbajnokságon ismét egy aranygól okozta az olasz válogatott kiesését. Ezúttal a házigazda Dél-Korea ellen. Már a csoportkörből a továbbjutás is csak sok nehézség árán lett meg, például Horvátország ellen is vereséget szenvedtek. A Korea elleni meccset egy ecuadori játékvezető Byron Moreno vezette, aki kiállította Francesco Tottit a hosszabbításban. Sokan azt mondják, hogy emiatt estek ki az olaszok, de nagyban hozzájárult Ahn Jung Hvan aranygólja is.

A 2004-es Európa-bajnokságra szintén favoritként érkezett Portugáliába az azúrkék válogatott. Azonban keserves csalódás lett belőle ismét. Kezdésként Dánia ellen egy 0-0-ás, majd Svédország ellen egy 1-1-es döntetlen született. A két skandináv ország közben megverték Bulgáriát, így az utolsó fordulóban, egy megfelelő arányú döntetlennel ki is eshettek az olaszok, akik hiába verik meg Bulgáriát. Ez be is következett, mivel a Dánia-Svédország mérkőzés 2-2-vel ért véget. A olaszok tehát hiába győzték le 2–1-re Bulgáriát a rosszabb gólkülönbség miatt kiestek. Mindenki bundával vádolta a dánokat és a svédeket, de végül elmúlt a felháborodás. Ezután viszont kezdetét vette egy újabb sikertörténet.

2006-os labdarúgó-világbajnokság

A 18. Labdarúgó-világbajnokságot Németország rendezte. Olaszországot nem sorolták az esélyesek közé. Ennek okai a viszonylag döcögős továbbjutás a selejtezőcsoportból, illetve a Serie A-ban 2006 tavaszán kirobbant bundabotrány voltak. Szinte mindenki Brazíliát kiáltotta ki bajnoknak a torna előtt. Olaszország az E csoportban kapott helyet, Ghána, Csehország, és az Egyesült Államok mellett. Az első mérkőzésre Hannoverben került sor, Ghána ellen. Andrea Pirlo és Vincenzo Iaquinta góljaival 2-0-ra diadalmaskodtak az azzurrik. A következő mérkőzés az amerikaiak ellen volt, Kaiserslauternben. Ez a meccs igazi háború volt, mivel 1 olaszt, és 2 amerikait is kiállított a játékvezető, a vége 1-1 lett. De Rossi 4 meccses eltiltást kapott, McBride lekönyökléséért. Tehát legközelebb csak a döntőben játszhatott volna. A csoport utolsó fordulója előtt még mind a 4 csapatnak volt esélye a továbbjutásra. Olaszország 2-0-ra legyőzte Csehországot, Materazzi és Filippo Inzaghi találataival. Ghána közben megverte az USA-t, így ők jutottak tovább. Olaszország csoportelsőként várhatta a következő kört, ahol Ausztrália volt az ellenfél. A két csapat sokáig nem bírt egymással, már mindenki a hosszabbításra készült, amikor Grosso kiharcolt egy tizenegyest. Totti higgadtan értékesítette, a nyolc közé lőve csapatát. A negyeddöntőben, Hamburgban a meglepetésként idáig eljutó Ukrajna várt rájuk. A meccs simább lett mint sokan gondolták, 3-0-ra nyertek az olaszok, Zambrotta bombagóljával, illetve az aranycipős Toni 2 góljával. 1994 után ismét a 4 között volt Olaszország. Itt a házigazda, régi nagy ellenfél Németországgal kellett megmérkőzni a döntőbe jutásért. A Dortmundban rendezett elődöntőn 117 percig nem esett gól. Ekkor azonban érkezett Fabio Grosso, és Pirlo passzát kapásból a német kapuba bombázta. Gólöröme nagyon hasonló volt Tardelli 82-es gólöröméhez. Ezután a németek kitámadtak, de az olaszok kontratámadásból ismét eredményesek voltak, Del Piero lőtt gólt, eldöntve a mérkőzést. A másik elődöntőben Franciaország 1-0-ra legyőzte Portugáliát, így ők készülhettek a döntőre.

Ünneplő tömeg a Circus Maximus-ban, Rómában.

A döntőt 2006. július 9-én rendezték Berlinben, az Olimpiai Stadionban, 80000 néző előtt. A meccs elején hideg zuhany érte az olaszokat. A játékvezető büntetőt ítélt a franciák javára. A labdát Zinedine Zidane pimaszul a felső kapufára nyeste, ahonnan az a gólvonal mögé pattant. A 7.percben 1-0-ra vezettek a franciák. Az olaszokat nem törte le a gól, magasabb fokozatba kapcsoltak, aminek a 19. percben meglett az eredménye. Pirlo szögletét követően Marco Materazzi bebólintotta az egyenlítő gólt. Innentől kezdve nem esett több gól, a 90 perc leteltével következett a hosszabbítás, aranygólszabály nélkül. A 110. percben Zidane lefejelte Materazzit, amiért piros lapot kapott. Ez szinte meg is pecsételte a franciák sorsát. A hosszabbítást követően jöhettek a 11-esek. Az első 3 pár nem rontott. Ekkor jött David Trezeguet. Ő a kapufára vágta tizenegyesét. Az olaszok nem rontottak egyet sem, így Grosso sorsdöntő büntetőjét követően negyedszer is világbajnoki címet ünnepelhettek. Fabio Cannavaro Dino Zoff után ismét felemelhette a kupát. Minden olasz örömmámorban úszott. Sokak szerint ha nincs a bundabotrány, az olaszok nem nyertek volna. Ezzel már csak egy győzelemre vannak a brazilok rekordjától. A világbajnokság legjobb olasz játékosai Gianluigi Buffon, Fabio Cannavaro, Marco Materazzi, Andrea Pirlo, Francesco Totti voltak.

A VB után (2006–2010)

A diadalmas világbajnokság után a szövetségi kapitány Marcello Lippi lemondott posztjáról. Helyére Roberto Donadonit nevezték ki. A 2008-as EB selejtezőjében ismét összeakadtak a franciákkal, Párizsban kikaptak 3-1-re, két hónappal a VB után. A visszavágó 0-0 lett. A csoportban volt még Ukrajna és Skócia is, akik megnehezítették a VB döntősök dolgát, de végül Olaszország csoportgyőztesként jutott ki az osztrák-svájci közös rendezésű Európa-bajnokságra. Itt sikerült bekerülni a „halálcsoportba”, a már jól ismert Franciaország, Hollandia és Románia mellé. Az első meccsen Hollandia leiskolázta az olasz válogatottat, simán nyertek 3-0-ra. A remény életben tartásához nyerni kellett volna Románia ellen. Nem sikerült, 1-1-es döntetlen lett a vége. Mutu gólját a 35 éves Christian Panucci egyenlítette ki egy perccel később. A hajrában Buffon megfogta Mutu büntetőjét, ezzel a kieséstől megmentve Olaszországot. A franciák ellen mindenképp nyerni kellett, és szurkolni, hogy Hollandia verje meg Romániát. Sikerült mindkettő. A franciákat De Rossi és Pirlo góljaival győzték le 2-0-ra, a hollandok ugyanilyen arányban múlták felül Romániát. A negyeddöntőben a dél-európai ellenfél, Spanyolország következett. 120 percig 0-0 volt az állás, ismét jöhettek a tizenegyesrúgások. Buffon hiába védett ki egy büntetőt, De Rossi és Antonio Di Natale is kihagyta a sajátját, így Olaszország búcsúzott. Az EB-t később Spanyolország nyerte meg. A torna után Donadonit menesztették állásából, és visszahívták Marcello Lippit, aki örömmel vállalta el ismét a munkát.

Olasz szurkolók egy csoportja az Új-Zéland elleni világbajnoki csoportmeccs kezdete előtt 2010 június 20-án.

Világbajnoki címvédőként Olaszország résztvevője volt a 2009-es konföderációs kupának, amit Dél-Afrikában rendeztek 2009 júniusában. A nyitó mérkőzésüket 3–1 arányban megnyerték az Egyesült államok ellen, majd 1–0-ra kikaptak Egyiptomtól. A csoport zárómérkőzésén 3–0-ás vereséget szenvedtek Brazíliától, így a csoport harmadik helyén végezve kiestek. 2009 októberében kiharcolták a világbajnoki részvételt jelentő helyüket a 2010-es labdarúgó-világbajnokságra, miután 2–2-es döntetlent játszottak Írországgal. A világbajnoki csoportok sorsolásánál 2009 december 4-én, Olaszország az F-csoportba került, Paraguay, Szlovákia és Új-Zéland társaságában.

A csoportkör végén Olaszország nagy meglepetésre 4. helyen zárt ebben a nem túl acélos csoportban és világbajnoki címvédőként szégyenszemre búcsúzni kényszerült. Az első mérkőzésen 1–1-et játszottak Paraguayjal, majd Új-Zéland ellen szintén 1–1-re végeztek. Az utolsó összecsapásukon 3–2-re kikaptak a szlovákoktól és kiestek. A csoportkörben mutatott teljesítményük sokkolta a világ labdarúgó társadalmát, mivel az olaszokkal még soha nem fordult elő, hogy ne nyertek volna legalább egy meccset a világbajnokságon.

Cesare Prandelli időszak (2010–)

A világbajnokság után Marcello Lippinek távoznia kellett és helyére a Fiorentina korábbi edzőjét Cesare Prandellit nevezték ki. Bemutatkozó mérkőzése nem sikerült túl jóra, miután Elefántcsontparttól 1–0-ás vereséget szenvedtek az olaszok egy barátságos mérkőzésen. A 2012-es Eb selejtezőiben aztán egyre jobb formába lendült a squadra azzurra. Észtország ellen 1–0-ás hátrányból sikerült fordítaniuk, majd a Feröer-szigeteket verték 5–0-ra. Ezt követte az Észak-Írország elleni 0–0-ás mérkőzés. Következett a Szerbia elleni genovai mérkőzés, de a vendég szerb szurkolók botrányos viselkedése következtében botrányba fulladt. Az UEFA később a mérkőzés 3 pontját 3–0-ás végeredménnyel a vétlen olaszok javára ítélte oda. Olaszország a sorozat végén a selejtezőcsoportot megnyerve kijutott az Európa-bajnokságra, ahol a C-csoportba került az Európa és világbajnoki címvédő Spanyolországgal, Horvátországgal és Írországgal. A spanyolok és a horvátok ellen 1–1-es döntetlent játszottak. Írországot legyőzték 2–0-ra és a csoport második helyén jutottak tovább. A negyeddöntőben a D-csoport győztes Anglia várt rájuk. A rendes játékidő és a hosszabbításban nem született gól, aminek értelmében büntetőkkel dőlt el a továbbjutás sorsa. Ebben az olaszok bizonyultak jobbnak 4–2 arányban. Az elődöntőben az esélyesebbnek kikiáltott Németországot Mario Balotelli két góljával 2–1-re legyőzték és a döntőbe jutottak. A fináléban ismét a spanyolokkal találkoztak. A találkozó elején Giorgio Chiellini lesérült és cserét kért, ráadásul tovább nehezítette Cesare Prendelli dolgát, hogy a második félidő elejére már kihasználta mindhárom cserelehetőségét. A 60. percben a 3 perccel korábban beállt Thiago Motta szintén megsérült és mivel az olasz csapatnak nem volt több cserelehetősége, ezért a maradék 30 percet emberhátrányban játszották le. Mindezek közrejátszottak abban, hogy nem tudták megismételni a csoportmérkőzésen nyújtott teljesítményüket a spanyolok ellen és sima 4–0-ás vereséget szenvedtek.

A válogatott szerelése

Az olasz labdarúgó-válogatott tradicionális szerelése azúrkék mez, fehér nadrág és azúrkék sportszár, a váltómez pedig fehér mezből, fehér nadrágból és fehér sportszárból tevődik össze.

Az első szerelés (1922)

1934-1938-as vb

1938-as vb (Franciaország és Norvégia ellen)

1962-1966-os vb

1996-os vb (Észak-Korea ellen)

1968-as Eb, 1970-1978-as vb

1982-1990-es vb

1994-es vb

1996-os Eb

1998-as vb

2000-es Eb

2002-es vb

2006-os vb

2008-as Eb

2009-es konföderációs kupa

2010-es vb

2012-es Eb

Nemzetközi eredmények

Labdarúgó-világbajnokság

• Bajnok: 4 alkalommal (1934, 1938, 1982, 2006)
• Ezüstérmes: 2 alkalommal (1970, 1994)
• Bronzérmes: 1 alkalommal (1990)
• 4. helyezett: 1 alkalommal (1978)

Labdarúgó-Európa-bajnokság

• Bajnok: 1 alkalommal (1968)
• Ezüstérmes: 2 alkalommal (2000, 2012)
• 4. helyezett: 1 alkalommal (1980)

Olimpiai játékok

• Aranyérmes: 1 alkalommal (1936)
• Bronzérmes: 2 alkalommal (1928, 2004)

Közép-európai kupa

• Bajnok: 2 alkalommal (1927–30, 1933–35)
• Ezüstérmes: 1 alkalommal (1931–1932)

Laureus Év Sportolója Díj - Az év csapata (2007)

Világbajnoki-szereplés

Év	Eredmény	Hely	M	Gy	D	V	Rg	Kg
1930	Nem indult	-	-	-	-	-	-	-
1934	Bajnok	1	5	4	1	0	11	2
1938	Bajnok	1	4	4	0	0	11	5
1950	Csoportkör	7	2	1	0	1	4	3
1954	Csoportkör	11	3	1	0	2	6	7
1958	Nem jutott be	-	-	-	-	-	-	-
1962	Csoportkör	9	3	1	1	1	3	2
1966	Csoportkör	9	3	1	0	2	2	2
1970	Ezüstérmes	2	6	3	2	1	10	8
1974	Csoportkör	10	3	1	1	1	5	4
1978	4. hely	4	7	4	1	2	9	6
1982	Bajnok	1	7	4	3	0	12	6
1986	Nyolcaddöntő	12	4	1	2	1	5	6
1990	Bronzérmes	3	7	6	1	0	10	2
1994	Ezüstérmes	2	7	4	2	1	8	5
1998	Negyeddöntő	5	5	3	2	0	8	3
2002	Nyolcaddöntő	15	4	1	1	2	5	5
2006	Bajnok	1	7	5	2	0	12	2
2010	Csoportkör	26	3	0	2	1	4	5
2014
Összesen	17/19	4	80	44	21	15	126	74

Európa-bajnoki-szereplés

Év	Eredmény	Hely	M	Gy	D	V	Rg	Kg
1960	Nem indult	-	-	-	-	-	-	-
1964	Nem jutott be	-	-	-	-	-	-	-
1968	Bajnok	1	3	1	2	0	3	1
1972	Nem jutott be	-	-	-	-	-	-	-
1976	Nem jutott be	-	-	-	-	-	-	-
1980	4. hely	4	4	1	3	0	2	1
1984	Nem jutott be	-	-	-	-	-	-	-
1988	Elődöntő	4	4	2	1	1	4	3
1992	Nem jutott be	-	-	-	-	-	-	-
1996	Csoportkör	10	3	1	1	1	3	3
2000	Ezüstérmes	2	6	4	1	1	9	4
2004	Csoportkör	9	3	1	2	0	3	2
2008	Negyeddöntő	8	4	1	2	1	3	4
2012	Ezüstérmes	2	6	2	3	1	6	7
Összesen	8/14	1	33	13	15	5	33	25

Olimpiai szereplés

Év	Helyszín	Eredmény	M	Gy	D	V	Rg	Kg
1896	Athén	Nem volt labdarúgó-torna
1900	Párizs	Nem indult
1900	Saint Louis	Nem indult
1908	London	Nem indult
1912	Stockholm	Nyolcaddöntő	3	1	0	2	4	8
1916	Nem rendezték meg az első világháború miatt
1920	Antwerpen	Negyeddöntő	4	2	0	2	5	7
1924	Párizs	Negyeddöntő	3	2	0	1	4	2
1928	Amszterdam	Bronzérmes	5	3	1	1	25	11
1932	Los Angeles	Nem volt labdarúgó-torna
1936	Berlin	Bajnok	4	4	0	0	13	2
1940	Nem rendezték meg a második világháború miatt
1944
1948	London	Negyeddöntő	2	1	0	1	12	5
1952	Helsinki	1. forduló	2	1	0	1	8	3
1956	Melbourne	Nem indult
1960	Róma	4. hely	5	2	2	1	11	7
1964	Tokió	Visszalépett
1968	Mexikóváros	Nem indult
1972	München	Nem indult
1976	Montréal	Nem indult
1980	Moszkva	Nem indult
1984	Los Angeles	4. hely	6	3	0	3	5	5
1988	Szöul	4. hely	6	3	0	3	11	13
1992	Barcelona	Negyeddöntő	4	2	0	2	3	5
1996	Atlanta	Csoportkör	3	1	0	2	4	5
2000	Sydney	Negyeddöntő	4	2	1	1	5	3
2004	Athén	Bronzérmes	6	3	1	2	7	8
2008	Peking	Negyeddöntő	4	2	1	1	8	3
2012	London
2016	Rio de Janeiro
Összesen	15/24	1	61	32	6	23	125	87

Konföderációs kupa-szereplés

Év	Eredmény	M	Gy	D	V	Rg	Kg	P
1992	Nem jutott be	-	-	-	-	-	-	-
1995	Nem jutott be	-	-	-	-	-	-	-
1997	Nem jutott be	-	-	-	-	-	-	-
1999	Nem jutott be	-	-	-	-	-	-	-
2001	Nem jutott be	-	-	-	-	-	-	-
2003	Nem jutott be	-	-	-	-	-	-	-
2005	Nem jutott be	-	-	-	-	-	-	-
2009	Csoportkör	3	1	0	2	3	5	3
2013	Bejutott
Összesen	2/9	3	1	0	2	3	5	3

Jelenlegi keret

A 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokságra utazó keret:

Szám Poszt Név Szül. dát./Kor Vál. Gólok Klub 1 K Gianluigi Buffon 1978. január 28. (35 éves) 113 0 Juventus 2 V Christian Maggio 1982. február 11. (31 éves) 15 0 Napoli 3 V Giorgio Chiellini 1984. augusztus 14. (28 éves) 50 2 Juventus 4 V Angelo Ogbonna 1988. május 23. (25 éves) 2 0 Torino 5 KP Thiago Motta 1982. augusztus 28. (30 éves) 7 1 Paris Saint-Germain 6 V Federico Balzaretti 1981. december 6. (31 éves) 7 0 Palermo 7 V Ignazio Abate 1986. november 12. (26 éves) 2 0 Milan 8 KP Claudio Marchisio 1986. január 19. (27 éves) 19 1 Juventus 9 CS Mario Balotelli 1990. augusztus 12. (22 éves) 7 1 Milan 10 CS Antonio Cassano 1982. július 12. (30 éves) 28 9 Milan 11 CS Antonio di Natale 1977. október 13. (35 éves) 36 10 Udinese 12 K Salvatore Sirigu 1987. január 12. (26 éves) 2 0 Paris Saint-Germain 13 KP Emanuele Giaccherini 1985. május 5. (28 éves) 0 0 Juventus 14 K Morgan De Sanctis 1977. március 26. (36 éves) 4 0 Napoli 15 V Andrea Barzagli 1981. május 8. (32 éves) 28 0 Juventus 16 KP Daniele De Rossi 1983. július 24. (29 éves) 71 10 Roma 17 CS Fabio Borini 1991. március 29. (22 éves) 1 0 Roma 18 KP Riccardo Montolivo 1985. január 18. (28 éves) 32 1 Fiorentina 19 V Leonardo Bonucci 1987. május 1. (26 éves) 13 2 Juventus 20 CS Sebastian Giovinco 1987. január 26. (26 éves) 7 0 Parma 21 KP Andrea Pirlo 1979. május 19. (34 éves) 82 9 Juventus 22 KP Alessandro Diamanti 1983. május 2. (30 éves) 1 0 Bologna 23 KP Antonio Nocerino 1985. április 9. (28 éves) 10 0 Milan

Legtöbb válogatottsággal rendelkező játékosok

A statisztika 2012. június 18. szerinti. (a félkövérrel jelölt játékosok jelenleg is tagjai a válogatottnak)

#	Játékos	Válogatottbeli időszak	Válogatottság	Gólok
1	Fabio Cannavaro	1997–2010	136	2
2	Paolo Maldini	1988–2002	126	7
3	Gianluigi Buffon	1997 óta	117	0
4	Dino Zoff	1968–1983	112	0
5	Gianluca Zambrotta	1999–2010	98	2
6	Giacinto Facchetti	1963–1977	94	3
7	Alessandro Del Piero	1995–2008	91	27
8	Andrea Pirlo	2002 óta	86	10
9	Marco Tardelli	1976–1985	81	6
	Franco Baresi	1981–1994	81	1
	Giuseppe Bergomi	1982–1998	81	6
12	Demetrio Albertini	1991–2002	79	3

Legtöbb gólt szerző játékosok

A statisztika 2012. június 18. szerinti. (a félkövérrel jelölt játékosok jelenleg is tagjai a válogatottnak)

#	Játékos	Válogatottbeli időszak	Gólok	Válogatottság	Gólátlag
1	Luigi Riva	1965–1974	35	42	0.83
2	Giuseppe Meazza	1930–1939	33	53	0.62
3	Silvio Piola	1935–1952	30	34	0.88
4	Roberto Baggio	1988–2004	27	56	0.48
	Alessandro del Piero	1995–2008	27	91	0.29
6	Adolfo Baloncieri	1920–1930	25	47	0.53
	Filippo Inzaghi	1997–2007	25	57	0.44
	Alessandro Altobelli	1980–1988	25	61	0.41
9	Christian Vieri	1997–2005	23	49	0.47
	Francesco Graziani	1975–1983	23	64	0.36

Nemzetek elleni összmérleg

Ellenfél	M	Gy	D	V
Algéria	1	1	0	0
Argentína	13	6	5	2
Ausztrália	1	1	0	0
Ausztria	37	17	8	12
Azerbajdzsán	2	2	0	0
Fehéroroszország	4	2	2	0
Belgium	20	13	4	3
Bosznia-Hercegovina	1	0	0	1
Brazília	14	5	2	7
Bulgária	15	8	5	2
Kamerun	3	1	2	0
Kanada	1	1	0	0
Chile	3	1	1	1
Kína	1	1	0	0
Costa Rica	1	1	0	0
Elefántcsontpart	2	0	1	1
Horvátország	7	1	3	3
Ciprus	9	8	1	0
Csehszlovákia	26	9	9	8
Csehország	4	1	1	2
Dánia	11	7	1	3
NDK	2	0	1	1
Ecuador	2	1	1	0
Egyiptom	5	4	0	1
Anglia	23	9	7	7
Észtország	6	6	0	0
Feröer	4	4	0	0
Finnország	12	10	1	1
Franciaország	36	18	10	8
Grúzia	8	7	1	0
Németország	31	15	9	7
Ghána	1	1	0	0
Görögország	16	9	6	1
Haiti	1	1	0	0
Magyarország	34	16	9	9
Izland	4	2	1	1
Izrael	1	0	1	0
Japán	2	1	1	0
Litvánia	6	4	2	0
Luxemburg	8	8	0	0
Málta	4	4	0	0
Mexikó	11	6	4	1
Moldova	4	4	0	0
Montenegró	2	2	0	0
Marokkó	1	1	0	0
Hollandia	17	7	7	3
Új-Zéland	2	1	1	0
Nigéria	1	1	0	0
Észak-Korea	1	0	0	1
Észak-Írország	9	6	2	1
Norvégia	15	8	4	3
Paraguay	3	2	1	0
Peru	1	0	1	0
Lengyelország	14	5	6	3
Portugália	24	18	2	4
Írország	12	8	2	2
Románia	16	10	4	2
Oroszország	5	3	1	1
San Marino	1	1	0	0
Skócia	10	7	2	1
Szerbia	5	1	4	0
Dél-afrikai Köztársaság	2	2	0	0
Dél-Korea	2	1	0	1
Szlovákia	2	1	0	1
Szlovénia	7	4	1	2
Szovjetunió	11	2	5	4
Spanyolország	31	10	12	9
Svédország	22	10	6	6
Svájc	58	28	22	8
Tunézia	1	1	0	0
Törökország	10	7	3	0
Ukrajna	7	6	1	0
Egyesült Államok	11	7	3	1
Uruguay	8	2	3	3
Jugoszlávia	17	8	5	4
Wales	9	7	0	2

Ismertebb játékosok

Alessandro Altobelli Amedeo Amadei Andrea Pirlo Roberto Baggio Franco Baresi Romeo Benetti Giuseppe Bergomi Amedeo Biavati Roberto Boninsegna Giampiero Boniperti Gianluigi Buffon Fabio Capello Marco Materazzi Franco Causio De Rossi Zizì Cevenini Giorgio Chinaglia Giampiero Combi Bruno Conti Mario Corso Alessandro Costacurta

Alessandro Del Piero Roberto Donadoni Renzo De Vecchi Giacinto Facchetti Giovanni Ferrari Guglielmo Gabetto Claudio Gentile Francesco Graziani Felice Levratto Ezio Loik Paolo Maldini Roberto Mancini Virgilio Maroso Sandro Mazzola Valentino Mazzola Giuseppe Meazza Romeo Menti Luisito Monti Fabio Cannavaro

Alessandro Nesta Raimundo Orsi Carlo Parola Armando Picchi Silvio Piola Gennaro Gattuso Paolino Pulici Paolo Rossi Filippo Inzaghi Luigi Riva Gianni Rivera Claudio Sala Gaetano Scirea Marco Tardelli Francesco Totti Gianluca Vialli Fabrizio Ravanelli Christian Vieri Dino Zoff Gianfranco Zola Luca Toni

Szövetségi kapitányok

• Megbízott technikai csapat (1910–1912)
• Vittorio Pozzo (1912)
• Megbízott technikai csapat (1912–1924)
• Vittorio Pozzo (1924)
• Megbízott technikai csapat (1924–1925)
• Augusto Rangone (1925–1928)
• Carlo Carcano (1928–1929)
• Vittorio Pozzo (1929–1948) – 1. hely: 1934-es vb, 1936-os olimpia, 1938-as vb
• Ferruccio Novo (1949–1950) – mint megbízott technikai elnök
• Megbízott technikai csapat (1951)
• Carlino Beretta (1952–1953)
• Megbízott technikai csapat (1953–1959)
• Giuseppe Viani (1960)
• Giovanni Ferrari (1960–1961)
• Giovanni Ferrari and Paolo Mazza (1962)
• Edmondo Fabbri (1962–1966)
• Ferruccio Valcareggi és Helenio Herrera (1966–1967)
• Ferruccio Valcareggi (1967–1974) – 1. hely: 1968-as Eb, 2. hely: 1970-es vb
• Fulvio Bernardini (1974–1975)
• Enzo Bearzot (1975–1986) – 1. hely: 1982-es vb– 4. hely: 1978-as vb, 4. hely: 1980-as Eb
• Azeglio Vicini (1986–1991) – Elődöntő: 1988-as Eb, 3. hely: 1990-es vb
• Arrigo Sacchi (1991–1996) – 2. hely: 1994-es vb
• Cesare Maldini (1997–1998)
• Dino Zoff (1998–2000) – 2. hely: 2000-es Eb
• Giovanni Trapattoni (2000–2004)
• Marcello Lippi (2004–2006) – 1. hely: 2006-os vb
• Roberto Donadoni (2006–2008)
• Marcello Lippi (2008–2010)
• Cesare Prandelli (2010–present) – 2. hely: 2012-es Eb

További információk

• Az olasz Labdarúgó-szövetség hivatalos honlapja.
• Olaszország a FIFA honalapján.
• Olaszország az UEFA honalapján.
• Az olasz labdarúgó-válogatott profilja a footballdatabase.com honlapján.
• Statisztikák az olasz labdarúgó-válogatottról.
• Futball Enciklopédia - Carlton Books Ltd. 1998 ISBN 963-8380-88-8