Francesco Acerbi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Francesco Acerbi
Acerbi 2021-ben
Acerbi 2021-ben
Személyes adatok
Születési dátum1988. február 10. (36 éves)
Születési helyVizzolo Predabissi, Olaszország
Állampolgárságolasz
Magasság193 cm
Testtömeg90 kg
Poszthátvéd
Klubadatok
Jelenlegi klubjaInternazionale
Mezszám15
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
2006–2010Olaszország F.C. Pavia48(3)
2007→ Olaszország A.C. Renate1(0)
2007–2008→ Olaszország Spezia Calcio0(0)
2010–2011Olaszország Reggina Calcio24(1)
2011Olaszország Genoa CFC0(0)
2011→ Olaszország Reggina Calcio16(1)
2011–2012Olaszország Chievo Verona17(1)
2012–2013Olaszország AC Milan6(0)
2013Olaszország Genoa CFC0(0)
2013→ Olaszország Chievo Verona7(0)
2013–2018Olaszország Sassuolo Calcio157(11)
2018–2023Olaszország SS Lazio135(9)
2022–2023→ Olaszország Internazionale31(0)
2023–Olaszország Internazionale0(0)
Válogatottság2
2014–Olaszország Olaszország31(1)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. Utolsó elszámolt mérkőzés dátuma:
2023. június 3.
2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma:
2023. június 18.
A Wikimédia Commons tartalmaz Francesco Acerbi témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Szerzett érmek
 Olaszország színeiben
Labdarúgás
Európa-bajnokság
arany
2020
UEFA Nemzetek Ligája
bronz
2021, Olaszország
bronz
2023, Hollandia

Francesco Acerbi (Vizzolo Predabissi, 1988. február 10. –) olasz válogatott labdarúgó, hátvéd, 2023-tól az Inter játékosa.[1]

Pályafutása[szerkesztés]

FC Pavia[szerkesztés]

A lombardiai Vizzolo Predabissiben született Acerbi a helyi Pavia csapatában kezdte pályafutását, 2006. április 23-án debütált a bajnokságban.[2] 2007. január 11-én kölcsönadták a Serie D-ben szereplő Renaténak,[3] ahol ugyanezen a napon egy barátságos mérkőzés során mutatkozott be.[4] 28-án debütált hivatalosan a Palazzolo elleni 0-0-s döntetlen alkalmával.[5] Január 30-án visszatért a Paviához,[6] és a 2006-07-es Serie C2 utolsó fordulójában játéklehetőséget is kapott a csapatban.[7]

Augusztus 2-án kölcsönadták a Triestinanak,[8] majd augusztus 16-án a Spezianak, de csak a csak a 20 év alatti primavera csapatban játszott.[9] Július 1-jén visszatért a Paviához, és az első csapatban is elkezdett rendszeresen szerepelni. A 2009-10-es Lega Pro Seconda Divisione feljutási rájátszásának szakaszát végigjátszotta, az elvesztett elődöntőben is pályára lépett.[10][11] A csapata azonban azután feljutott, hogy néhány csapatot pénzügyi problémák miatt kizártak a ligából.

Reggina[szerkesztés]

Július 13-án behívták a Serie B-s Reggina csapatának szezon előtti edzőtáborába,[12] a szerződést pedig július 16-án alá is írták a felek.[13] 2011. január 31-én a Pavia eladta a fennmaradó 50 százalékos jogát a Regginának, ezt követően a calabriaiak megállapodtak a Serie A-s Genoával és 1 millió euróért a Genoa játékosa lett, azonban kölcsönben maradt a Regginánál. Mindössze két mérkőzést hagyott ki a 2010-11-es Serie B szezon és a feljutás rájátszásának során végig játszott, csapata az elődöntőben a későbbi rájátszásgyőztes Novara Calcio ellen végül kikapott.[11][14] 2010-11-ben egyszer pályára lépett a Coppa Italia küzdelmei során is, ezen a mérkőzésen végül kiállították[15] és a következő kupamérkőzésről eltiltották.[16]

Chievo Verona[szerkesztés]

2011. június 24-én a Genoa 2,2 millió euróért megvásárolta a Regginától a játékjogának fennmaradó 50 százalékát, és az üzlet részeként Antonino Ragusát is kölcsönadták a Regginának. 2011. július 1-jén 2 millió euróért eladták a Chievónak egy olyan szerződés részeként, mellyel Kévin Constant 7,8 millió euróért a Genovához igazolt,[17] továbbá Ivan Fatić is visszatért a Chievóhoz 200 000 euróért. A szezon második felében került be a kezdő tizenegybe, 14 alkalommal kezdett, Marco Andreollival 9 összecsapáson szerepelt a védelem közepén, Dario Dainellivel három mérkőzésen, míg Boštjan Cesarral két mérkőzésen alkották a verónaiak védelmének tengelyét.

AC Milan[szerkesztés]

A Milan játékosaként

2012. június 20-án a Milan megvásárolta a Chievotól a játékjogámak 50 százalékát, a Genoa pedig megtartotta a bejegyzési jogainak fennmaradó felét. Egyidejűleg a Milan ideiglenes kölcsönszerződéssel leigazolta Kévin Constantot a Genoától.[18] 2012 júliusában Isaac Cofie a pénzügyi kompenzáció részeként csatlakozott a Chievóhoz a Genoától. A Genoa a 2012-es naptári év pénzügyi jelentésében nyilvánosságra hozta, hogy 3,75 millió euróért visszavásárolta Acerbi regisztrációs jogainak 50 százalékát, majd ezt követően 4 millió euróért eladta a Milannak, míg Cofie 1,5 millió euróba került a Chievónak. Az ügyletekből a Genoa ténylegesen 250 000 eurós nyereséget ért el, míg a Chievo újabb kompenzációt kapott Constant árából.

A Milanban a Bologna elleni 3-1-es győzelem alkalmával debütált, azonban nem sikerült stabil helyet szereznie a kezdőcsapatban, így a téli átigazolási időszakban elhagyta a klubot.

2019-ben elárulta, hogy a Milanban töltött ideje alatt depresszióban szenvedett, édesapja halálát gyászolta, ezért gyakran az alkoholhoz nyúlt, hogy elnyomja érzelmi fájdalmát.[19]

Genoa és Chievo Verona[szerkesztés]

2013. január 26-án a Milan 4 millió euróért megvásárolta Kévin Constant játékjogának maradék 50 százalékát.[20] 2013. január 26-án az üzlet részeként Acerbi szintén 4 millió euróért Genovába költözött, ahonnan korábbi klubja, a Chievo 300 ezer euróért kölcsönvette.[21] 2012-13-as Serie A második felében hét alkalommal lépett pályára.

Sassuolo[szerkesztés]

2013. július 9-én a Serie A-ba frissen feljutott Sassuolo 1,8 millió euróért megvásárolta játékjogának felét, a másik fele a Genoa tulajdona maradt.[22] Leigazolása napján a szükséges orvosi vizsgálatok során a vérvizsgálatok után hererákot mutattak ki, a daganat eltávolítása miatt műtétet végeztek rajta, nem sokkal a daganat eltávolítását követően új csapattársaival folytatta az edzéseket. Tizenhárom mérkőzésen vett részt a 2013-14-es Serie A-szezonban, mielőtt 2013 decemberében megbukott egy doppingteszten; tagadta, hogy tiltott teljesítményfokozó szereket használt volna, kiderült hogy a rák visszatérése miatt alakult ki a szabálytalan hormonszint.[23] Ezt követően kemoterápián vett részt 2014. január 7. és március 14. között. Arról is beszámoltak, hogy a rákbetegséggel járó kezelés ideje alatt nem hagyta ki az edzések többségét. Ennek ellenére a pályára való visszatérését a következő szezonra halasztották.[24][25]

Később így nyilatkozott erről az időszakáról:[26]

„Még a Milan játékosa voltam, amikor meghalt az édesapám, ami teljesen mélypontra lökött. Elfelejtettem, hogyan kell játszani, és hogy egyáltalán, mi az értelme az egésznek. Inni kezdtem, de szó szerint mindent megittam. Szörnyűséges paradoxon, de valójában a rák mentett meg. Volt valami, amit le kellett küzdeni, egy határ, amin muszáj volt átlépni. Olyan érzés volt, mintha teljesen újrakezdhettem volna az életet, és olyan módon láttam a világot, ahogyan már nagyon régen nem. ”

2014 júniusában a Sassuolo meghosszabbította a szerződését.

2015. január 30-án a Sassuolo további 1,8 millió euró ellenében végleg megvásárolta Acerbi teljes játékjogát. Ugyanezen a napon a Genoa ingyen, ideiglenes szerződéssel megszerezte a Sassuolótól Lorenzo Ariaudót és Leonardo Pavolettit a Sassuolotól.

Lazio[szerkesztés]

2018. július 11-én ötéves szerződés keretében csatlakozott a Lazióhoz.[27] Esélye nyílt felzárkózni a 162 egymást követő Serie A pályára lépés rekordjához, amely rekordot az Internazionale korábbi játékosa, Javier Zanetti tart. Azonban 2019. január 20-án két sárga lapos eltiltás miatt 149 mérkőzésnél megállt, szériája 2015. október 18-án kezdődött, amikor még a Sassuolo játékosa volt.[28] 2018 októberében csapata az Európa-liga küzdelmei során az Eintracht Frankfurt ellen lépett pályára, a mérkőzést követően emlékezetes pillanat volt, amikor mezt cserélt a korábban szintén hererákot leküzdő Marco Russ-szal.[29]

Nemzetközi pályafutása[szerkesztés]

2012. augusztus 10-én kapta meg első válogatottbeli behívóját Cesare Prandellitől.[30] Válogatottbéli debütálására végül 2014. november 18-án került sor Antonio Conte irányítása alatt, az Albánia ellen Genovában 1-0-ra megnyert barátságos mérkőzésen, ahol végigjátszotta a 90 percet.[31]

Roberto Mancini kapitánysága alatt játszotta első tétmérkőzését Olaszország színeiben, 2019. szeptember 8-án, a Finnország elleni 2-1-es idegenbeli győzelem alkalmával, a 2020-as labdarúgó-Európa-bajnokság selejtező mérkőzése során.[32] Első válogatottbeli gólját november 15-én szerezte, a Bosznia-Hercegovina elleni 3-0-s idegenbeli siker alkalmával, szintén a 2020-as EB-selejtezők idején.[33] Mancini nevezte a 2020-as labdarúgó-Európa-bajnokság keretébe is.[34]

Játékstílusa[szerkesztés]

A keményen védekező és fizikailag erős, bal lábas védő jó technikával és labdajáratással rendelkezik a talajon, Acerbit a Serie A és Olaszország egyik legjobb aktív védőjeként tartják számon. Gyakran játszik bal oldali középhátvédként a három- vagy négyfős hátsó sorban, és védekezésbeli következetességéről, karizmatikus személyiségéről és futballistaként való vezető szerepéről, valamint a labdavezető képességéről ismert. Magas és fizikailag erős középhátvéd, bár nem számít gyors játékosnak, ereje, játékolvasása és időzítése lehetővé teszi számára, hogy az ellenfelekkel vívott fizikai párharcokban kiemelkedő teljesítményt nyújtson, míg magassága és fejelőképessége a légi kihívások megnyerésében is eredményessé teszi, és azt is lehetővé teszi, hogy támadásban további gólokkal járuljon hozzá csapata teljesítményéhez.[35][36][37][38]

Sikerei[szerkesztés]

Lazio[szerkesztés]

Internazionale[szerkesztés]

Olaszország[szerkesztés]

Egyéni[szerkesztés]

Válogatott[szerkesztés]

Statisztikái[szerkesztés]

Klubcsapatokban[szerkesztés]

Legutóbb frissítve: 2023. június 10-én lett.[43]

Klub Szezon Liga Olasz labdarúgókupa Európai Egyéb Összesen
Bajnoskág Pályára lépések Gólok Pályára lépések Gólok Pályára lépések Gólok Pályára lépések Gólok Pályára lépések Gólok
Pavia 2005–06 Serie C1 1 0 2 0 — — 3 0
2006–07 1 0 0 0 — — 1 0
2008–09 Lega Pro Seconda Divisione 22 2 3 0 — — 25 2
2009–10 24 1 1 0 — 2[a 1] 0 27 1
összesen 48 3 6 0 — 2 0 56 3
Renate (kölcsönben) 2006–07 Serie D 1 0 0 0 — — 1 0
Reggina 2010–11 Serie B 40 2 1 0 — 2[a 2] 0 43 2
Chievo 2011–12 Serie A 17 1 3 0 — — 20 1
AC Milan 2012–13 6 0 2 0 2[a 3] 0 — 10 0
Chievo (kölcsönben) 2012–13 7 0 0 0 — — 7 0
Sassuolo 2013–14 13 0 0 0 — — 13 0
2014–15 32 3 0 0 — — 32 3
2015–16 36 4 2 0 — — 38 4
2016–17 38 4 1 0 10[a 4] 0 — 49 4
2017–18 38 0 3 0 — — 41 0
Összesen 157 11 6 0 10 0 — 173 11
Lazio 2018–19 Serie A 37 3 5 0 8[a 4] 0 — 50 3
2019–20 36 2 2 0 6[a 4] 0 1[a 5] 0 45 2
2020–21 32 0 2 1 8[a 3] 0 — 42 1
2021–22 30 4 0 0 6[a 4] 0 — 36 4
Összesen 135 9 9 1 28 0 1 0 173 10
Internazionale (kölcsönben) 2022–23 Serie A 31 0 5 1 12[a 3] 0 1[a 5] 0 49 1
Internazionale 2023–24 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0
Teljes karrier 442 26 32 2 52 0 6 0 532 28
  1. ↑ Pályára lépései a Lega Pro rájátszásában.
  2. ↑ Pályára lépései a Serie B rájátszásban.
  3. ↑ a b c Pályára lépései a Bajnokok ligájában.
  4. ↑ a b c d Pályára lépései az Európa-ligában.
  5. ↑ a b Pályára lépései az Olasz szuperkupán.

A válogatottban[szerkesztés]

Legutóbb frissítve: 2023. június 18-án lett.

Nemzet Év Pályára lépései Gólok
 Olaszország 2014 1 0
2015 –
2016 1 0
2017 –
2018 1 0
2019 3 1
2020 5 0
2021 11 0
2022 6 0
2023 3 0
Összesen 31 1

Góljai a válogatottban[szerkesztés]

# Dátum Helyszín Ellenfél Gól Végeredmény Verseny
1 2019. november 15. Bilino Polje Stadium, Zenica, Bosznia-Hercegovina  Bosznia-Hercegovina 1–0 3–0 2020-as Európa-bajnokság-selejtező

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ FRANCESCO ACERBI SIGNS ON PERMANENTLY (olasz nyelven). Inter Milan, 2023. július 7. (Hozzáférés: 2023. augusztus 9.)
  2. ↑ Chianese e Pavia super (olasz nyelven). archiviostorico.gazzetta.it. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  3. ↑ A.C.RENATE - Associazione Calcio dal 1947. web.archive.org, 2011. július 26. [2011. július 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  4. ↑ A.C.RENATE - Associazione Calcio dal 1947. web.archive.org, 2011. július 26. [2011. július 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  5. ↑ Wayback Machine. web.archive.org, 2011. július 26. [2011. július 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  6. ↑ A.C.RENATE - Associazione Calcio dal 1947. web.archive.org, 2011. július 26. [2011. július 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  7. ↑ Michele, Lanati: La doppietta di Araboni non basta alla Pro Sesto (olasz nyelven). archiviostorico.gazzetta.it. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  8. ↑ Lega Nazionale Professionisti - Calciomercato. web.archive.org, 2007. október 24. [2007. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  9. ↑ TORINO FC 1906 SITO UFFICIALE - Primavera: Torino - Spezia = 3 - 2. web.archive.org, 2011. június 29. [2011. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  10. ↑ Franco, Lanati Michele, Faroni Glauco, Forni Alessandro, De simone: Sangiovannese, la casa amica (olasz nyelven). archiviostorico.gazzetta.it. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  11. ↑ a b Varese e Pescara basta il pareggio (olasz nyelven). archiviostorico.gazzetta.it. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  12. ↑ I convocati per il ritiro. web.archive.org, 2012. március 15. [2012. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  13. ↑ Trattative concluse. web.archive.org, 2014. január 4. [2014. január 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  14. ↑ Francesco, Caruso: La Reggina non decolla Il Novara vede la finale (olasz nyelven). archiviostorico.gazzetta.it. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  15. ↑ Wayback Machine. web.archive.org, 2011. május 17. [2011. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  16. ↑ Tim Cup: I convocati amaranto. web.archive.org, 2012. március 15. [2012. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  17. ↑ Ufficiale: Kevin Constant al Genoa | AC ChievoVerona. s3-us-west-2.amazonaws.com. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  18. ↑ Ciolino, Giancarlo: Milan Sign Acerbi and Constant (angol nyelven). Milan Soccer, 2012. június 28. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  19. ↑ Acerbi, la confessione: “Quando è morto mio padre ho toccato il fondo. Il cancro mi ha salvato…” (it-IT nyelven). ITA Sport Press. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  20. ↑ Wayback Machine. web.archive.org, 2015. május 1. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  21. ↑ Chievo Verona: két exmilanossal és egy argentin válogatottal szerző (magyar nyelven). NSO.hu, 2013. január 31. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  22. ↑ Sassuolo complete signing of former AC Milan defender (angol nyelven). Forza Italian Football, 2013. július 12. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  23. ↑ nemzetisport.hu: Serie A: megbukott a hátvéd, újra megtámadta a rák? - NSO (magyar nyelven). NSO.hu, 2013. december 14. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  24. ↑ Egy olasz futballista egy év alatt kétszer verte meg a rákot (magyar nyelven). hu.blogotirni.com. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  25. ↑ Wilson, Sam: Francesco Acerbi: how the Lazio defender overcame cancer to star in Serie A (brit angol nyelven). These Football Times, 2019. június 24. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  26. ↑ Szörnyű ellentmondásnak tűnik, de a rák mentett meg - depressziójáról vallott az olasz válogatott (magyar nyelven). Eurosport HU, 2019. október 27. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  27. ↑ Editorial: Statement 11.07.2018 (angol nyelven). www.sslazio.it. [2021. június 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  28. ↑ „149 and out - Lazio defender's Serie A record hopes dashed by red card”, BBC Sport (Hozzáférés: 2021. június 3.) (brit angol nyelvű) 
  29. ↑ Megható pillanat: mezt cserélt a két futballista, akik legyőzték a rákot | Goal.com. www.goal.com. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  30. ↑ Olaszország: több fiatal is behívót kapott a válogatottba - NSO (magyar nyelven). NSO.hu, 2012. augusztus 10. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  31. ↑ nemzetisport.hu: Kétszer győzte le a rákot, hogy debütálhasson a válogatottban - NSO (magyar nyelven). NSO.hu, 2014. november 19. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  32. ↑ Clark, Gill: Ciro Immobile, Jorginho Goals Lift Italy Past Finland in Euro 2020 Qualifying (angol nyelven). Bleacher Report. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  33. ↑ UEFA.com: Bosnia and Herzegovina 0-3 Italy: Record tenth win in a row for Azzurri (angol nyelven). UEFA.com, 2019. november 15. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  34. ↑ J, V.: Eb 2020: a kerethirdetésben az olaszok Európa bajnokai - NSO (magyar nyelven). NSO.hu, 2021. június 2. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  35. ↑ Marco, Pasotto: Da Acerbi a Silvestre Milan, bando in difesa (olasz nyelven). archiviostorico.gazzetta.it. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  36. ↑ Rotowire: Sassuolo's Francesco Acerbi: Scores during Saturday's win. theScore.com. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  37. ↑ Williams, Tom: How Cancer Survivor Francesco Acerbi Became One of Italy's Best (angol nyelven). Bleacher Report. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  38. ↑ Editorial: I numeri della difesa a quattro (angol nyelven). www.sslazio.it. [2021. június 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  39. ↑ A Lazio nyerte az Olasz Kupát (magyar nyelven). Rangadó, 2019. május 15. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  40. ↑ Hatalmas meglepetés: csúnyán elbukta a Szuperkupa-döntőt a Juventus – VIDEÓ (magyar nyelven). Rangadó, 2019. december 22. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  41. ↑ team, DataSport: Sassuolo: ad Acerbi il Pallone d'argento 2015. DataSport. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
  42. ↑ Ádám, Antalics: Olaszország 1968 után ismét Európa-bajnok (magyar nyelven). index.hu, 2021. július 11. (Hozzáférés: 2021. július 12.)
  43. ↑ F. Acerbi. Soccerway

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Francesco_Acerbi&oldid=26955727”