Roberto Mancini

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Roberto Mancini
Roberto Mancini.jpg
Roberto Mancini
Személyes adatok
Teljes név Roberto Mancini
Születési dátum 1964november 27. (49 éves)
Születési hely Jesi, Olaszország
Poszt csatár
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
19811982 Olaszország Bologna 030 00(9)
19821997 Olaszország Sampdoria 563 (173)
19972000 Olaszország Lazio 126 0(24)
2001 Anglia Leicester City 004 00(0)
1981-2002 Összesen 719 (206)
Válogatottság
19841994 Olaszország Olaszország 36 (4)
Edzőség
Időszak Klub
20002001 Olaszország Lazio (másodedző)
20012002 Olaszország Fiorentina
20022004 Olaszország Lazio
20042008 Olaszország Internazionale
20092013 Anglia Manchester City
20132014 Törökország Galatasaray
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

Roberto Mancini (Jesi, 1964. november 27. –) olasz labdarúgó, edző.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

17 évesen a Bologna felnőtt együttesében kezdett játszani. 1982 és 1997 között a Sampdoria híres "aranycsapatának" a játékosa volt. Itt Viallival õk ketten voltak a híres "gól ikrek". 1997-ben került a római sasokhoz. Mikor itt 2000-ben ismét bajnok lett, 36 évesen õ viselte a 10-es mezt. Az olasz U21 csapatban 82 és 86 között 26 meccsen 9 gólt lõtt, majd 1994-ig 36 mérkõzésen 4 gólt a squadra azzurában. A csúcson vonult vissza, és 2000-ben Eriksson mester segédedzõje lett a Lazio-nál. Igaz 2001-ben egy rövidke idõszakra még magára húzta a Leicester City mezét. 2001 február végén menesztették a Fiorentina csapatától Fatih Terim-et és Mancini elvállalta az új feladatot, immáron vezetõ edzõként dolgozott tovább. Aztán 2002. január 11-én menesztették õt is, a Fiorentina pénzügyi problémái miatt, melyek később a csapat visszasorolását eredményezték; a lilák edzõje Ottavio Bianchi lett. Miután Zaccheroni is "megbukott" visszatért edzõnek a Laziohoz. Érdekes, hogy az Internél is õt váltotta. A Fiorentinában Adani, Toldo, Adriano és Morfeo is játszottak a "kezei alatt", míg a Lazioban Stankovic, Verón és Favalli mondhatja ugyanezt el. Az Internazionale tulajdonosa, Massimo Moratti már 2003-ban kacérkodott a leszerzõdtetésével, ám ehhez meg kellett várnia a szezon végét. 2004 nyarán érkezett Milánóba, magával hozva Stankovicot és Favallit és egy döntetlenekkel teli õsz után a legjobb tavaszt produkálta a Serie-A csapatok közül. Ezen kívül edzõként a harmadik Olasz Kupáját is begyûjtötte az AS Roma elleni kettős győzelemmel és Adriano fantasztikus duplájával - ha engedékenyek vagyunk mondhatjuk, hogy hármat a háromból. Moratti és az azóta elhunyt Giacinto Fachetti (az Internazionale elnöke 2004–2006) bizalma töretlen volt iránta, fõleg miután 2005 augusztusában a Juventust legyõzve az olasz szuperkupát is elhódította a csapattal; ugyanakkor a Bajnokok Ligájában nem tudott eddig maradandó eredményt felmutatni (kivéve talán az emlékezetes 5-1-et a Valencia ellen a Mestalla stadionban), először a városi rivális ellen kettős vereségel (0-2, 0-3 - félbemaradt mérközés), majd a Villareal ellen idegenbeli góllal (2-1, 0-1), végül a Valencia ellen szintén idegenbeli gólokkal, már a 16 között (2-2, 0-0) búcsúzott. 2006-ban immáron "kötelezõ" Olasz Kupa mellé a bajnoki címet is megszerezte, igaz ehhez az is kellett, hogy többek közt a két fõ rivális, a Juventus és a AC Milan lebukjon a "bunda" ügyben (calciopoli) és elvegyék a pontjaikat. Az új szezonban (2006/2007) a scudettót sikerült másodszor is begyûjtenie, rengeteg rekordot megdöntve (többek közt egy 17 meccsen át tartó győzelmi sorozattal).

La Gazzetta átlag 2007/08: 6.00 (10 meccs)

Sikerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

játékosként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Edzőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]