Alex Ferguson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sir Alex Ferguson
Alex Ferguson.jpg
Sir Alex Ferguson egy 2006. december 9-i Manchester United-meccsen
Személyes adatok
Teljes név Alexander Chapman Ferguson[1]
Születési dátum 1941december 31. (72 éves)
Születési hely Glasgow, Skócia
Becenév Fergie, SAF,
The Boss (A Főnök)
Poszt csatár (visszavonult)
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
19571960 Skócia Queen's Park 0320(11)
19601964 Skócia St. Johnstone 0370(19)
19641967 Skócia Dunfermline Athletic 0880(66)
19671969 Skócia Rangers 0410(25)
19691973 Skócia Falkirk 01060(37)
19731974 Skócia Ayr United 0240(9)
1957–1974 Összesen 03280(167)
Edzőség
Időszak Klub
1974 Skócia East Stirlingshire
19741978 Skócia St. Mirren
19781986 Skócia Aberdeen
19851986 Skócia Skócia
19862013 Anglia Manchester United
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

Sir Alexander Chapman Ferguson, CBE (Govan, 1941. december 31. –) korábbi skót labdarúgócsatár, majd edző, 27 évig irányította a Manchester United csapatát. Az ott eltöltött ideje alatt vált az egyik legsikeresebb és legtiszteltebb edzővé a játék történetében.[2]

Ferguson az East Stirlingshire és a St. Mirren menedzsere volt, mielőtt eléggé sikeres időszakot töltött volna el az Aberdeen. Miután Jock Stein halálát követően rövid ideig edzette a skót labdarúgó-válogatotttat, 1986. novemberében nevezték ki a Manchester United élére.

Ferguson volt a Manchester United legtovább hivatalban lévő edzője, 2010. december 19-én döntötte meg Sir Matt Busby rekordját, több mint 26 és fél évet töltött a klub menedzsereként. Rengeteg díjat nyert, több rekordot tart, például ő nyerte meg legtöbbször a Premier League Év edzője díjat. 2008-ban ő lett a harmadik brit edző, aki egynél többször nyerte meg az Európa-kupát. Az 1999-es születésnapi díjak gáláján a játékért tett szolgálataiért a királynő lovaggá ütötte.[3]

2013. május 8-án Ferguson bejelentette visszavonulását. 26 manchesteri éve alatt 38 trófeát nyert, ebből 13 Premier League- és 2 UEFA-bajnokok ligája-győzelem.[4]

A kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alexander Beaton Ferguson, egy galvanizáló munkás segítője a hajóépítési iparban és felesége, Elizabeth fiaként,[5] Alex Ferguson nagymamája Shieldhall Road-i házában, Govanban született 1941. december 31-én, egy bérleményben nőtt fel a Govan Road 667 szám alatt szüleivel és öccsével, Martinnal.[6]

A Broomloan Road Általános Iskola, majd később a Govan Középiskola tanulója volt,[7][8] a Rangersnek szurkolt.[9]

Játékosként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ferguson játékoskarrierje amatőrként kezdődött a Queen's Parknál, ahol 16 évesen csatárként játszott.[10] Első meccsét rémálomként jellemezte,[11] ő lőtte a Queen's Park gólját, 2–1-re kaptak ki a Stranraertől. Legemlékezetesebb meccse a csapatban a Queen of the Southtól 1959 Boxing Dayjén, a korábbi angol válogatott Ivor Broadis négy gólt lőtt. A Queen's Park egyetlen gólját Ferguson lőtte.[12]

Habár a klub színeiben 31 meccsen 20 gólt lőtt, nem lett alapember, 1960-ban a St. Johnstoneba igazolt. Habár itt is folytatta a gólgyártást, továbbra sem sikerült helyet kiharcolnia magának a kezdőben, tovább szeretett volna igazolni. Ferguson Kanadába akart emigrálni,[13] azonban a St. Johnstone menedzsere a Rangers elleni meccsre nem talált csatárt, így neki kellett beugrania, a meglepetésgyőzelemből mesterhármassal vette ki a részét. 1964. nyarán a Dunfermline szerződtette, ahol teljesen profi labdarúgó vált belőle.

A következő szezonban (1964–65) a Dunfermline végig versenyben volt a bajnoki címért, a kupadöntőbe is bejutott, de Ferguson a St. Johnstone elleni bajnokin mutatott gyenge teljesítménye miatt ott nem játszhatott. A Dunfermline 3–2-re kikapott a Celtictől, majd a bajnokságot is elvesztette egy ponttal. Az 1965–66-os szezonban Ferguson 51 meccsen 45 gólt lőtt. A celtices Joe McBride társaságában 31 góllal a Scottish League gólkirálya lett.[14]

65 000 fontért igazolt a Rangersbe, ez új átigazolási rekord volt két skót klub közt. Egy gólért hibáztatható volt, amit az 1968–1969-es skót labdarúgókupa döntőjében kaptak,[15] a meccsen a Celtic csapatkapitányát, Billy McNeillt kellett volna fognia, hamarosan a juniorcsapathoz száműzték.[16] Őt és testvérét annyira feldúlta a vereség, hogy eldobták ezüstérmüket.[17] Voltak, akik azt állították, hogy a katolikus Cathy Holdinggal való házassága miatt részesült a klubnál negatív diszkriminációban,[18] de Ferguson önéletrajzában tisztázta,[19] hogy amikor csatlakozott a klubhoz, tudtak felesége vallásáról és a kupadöntőben elkövetett hibája miatt volt minden.

A következő októberben a Nottingham Forest szerződtette volna,[20] de felesége nem szeretett volna Angliába költözni, így a Falkirket választotta. Itt eredetileg játékosedző volt, de mikor John Prentice lett a menedzser, az edzői jogokat elvette Fergusontól. A csatár válaszul eladását kérte, az Ayr Unitedbe igazolt, ahol 1974-ben befejezte játékos-pályafutását.

Edzői pályafutásának kezdete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

East Stirlingshire[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1974. júniusában, 32 évesen az East Stirlingshire menedzsere lett. A részmunkaidős állásért havonta 40 fontot kapott, a klubnak nem volt kapusa.[21] Fegyelmezésével szerzett hírnevet, mint a klub csatára, Bobby McCulley később mondta: "Soha nem féltem senkitől, de Ferguson a kezdetektől egy ijesztő szemét volt."[22]

A következő októberben a St. Mirren szerette volna megszerezni. Habár az East Stirlingshire alatt voltak a ligában, nagyobb klub volt, bár Ferguson némi lojalitást érzett East Stirlingshire iránt, Jock Stein tanácsára aláírt a St. Mirrenhez.[23]

St. Mirren[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ferguson 1974 és 1978 közt volt a St. Mirren menedzsere, hihetetlen átalakítást hajtott végre, kezdetben mindössze 1000 néző járt ki a meccsekre, a harmadosztály alsó régióiból az 1977-es másodosztály megnyeréséig vezette a csapatot, felfedezett olyan tehetségeket, mint Billy Stark, Tony Fitzpatrick, Lex Richardson, Frank McGarvey, Bobby Reid és Peter Weir, mindeközben csodálatos támadófocit játszottak. Az átlagéletkor 19 év volt, a csapatkapitány Fitzpatrick is mindössze 20.[24]

A St. Mirren az egyetlen klub, aki valaha kirúgta Fergusont. Az edző jogellenes felmondás miatt egy törvényszékhez vonult, de kérelmét elutasították, a fellebbezésre sem adtak lehetőséget. Billy Adams 1999. május 30-i Sunday Heraldbeli cikkéből kiderül, az hivatalos verzió szerint Fergusont különböző szerződésszegésekért, beleértve jogtalan kifizetéseket a játékosoknak, menesztették.[25] Azzal is vádolták, hogy megfélemlítette a titkárt, mert az edző a játékosoknak bizonyos juttatásokat adómentesen szeretett volna kifizetni. Nem beszélt vele 6 hétig, elkobozták a kulcsát, mindössze egy 17 éves asszisztensen keresztül kommunikált. A bíróság megállapította, Ferguson "különösen kicsinyes" és "éretlen" volt.[26] A St. Mirren elnöke, Willie Todd kijelentette, Fergusonnak "nincs menedzseri képessége".

2008. május 31-én a The Guardian interjút közölt a korábban Fergusont kirúgó 87 éves Toddal. Az üzletember elmondta, a menesztés legfőbb oka az volt, hogy a skót szakember már megegyezett az Aberdeennel. Ferguson elmondta a Daily Mirror újságírójának, Jim Rodgernek, legalább egy játékost magával vitt volna. A St. Mirren stábja tudott távozási szándékáról. Todd sajnálatát fejezte ki a történtek miatt, de hibáztatta az Aberdeent, hogy nem akarták megvitatni az ügyet.[27]

1977-ben Ferguson mégsem kapta meg az Aberdeen menedzsere, a posztot Billy McNeill kapta, aki egy év múlva visszaért a Celtichez, így Ferguson megkaphatta a szerepet.[28]

Aberdeen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kései 1970-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ferguson 1978-ban lett az Aberdeennél Billy McNeill utódja, aki csak egy szezonon keresztül edzette a csapatot, mielőtt elfogadta a Celtic ajánlatát. Habár az Aberdeen Skócia egyik legrégebbi klubja volt, csak egyszer nyerték meg a bajnokságot, 1955-ben, Dave Halliday edzősködése alatt. A csapat december óta nem kapott ki, ezüstérmes lett.[29] Ferguson már négy éve edzősködött, de még így is idősebb volt jó pár játékosa, nem is sikerült mindegyikük bizalmát megnyernie, így például Joe Harperét sem.[30] A szezon nem volt különösen sikeres, a kupában az elődöntőig jutottak. a Ligakupa-döntőt elvesztették és negyedikek lettek a bajnokságban.

Az Aberdeen az 1979–80-as Ligakupa-döntőt is elvesztette a Dundee United ellen, újrajátszás után. Ferguson felvállalta a felelősséget, a csapaton nem változtatott.[31]

1980-as évek és az ezüstkorszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Aberdeen rosszul kezdte az 1979–80-as szezont, de az új évben drámaian feljavult a formájuk, az utolsó fordulóban aratott 5–0-ás sikerrel megnyerték a bajnokságot. 15 év óta ez volt az első alkalom, hogy nem a Rangers vagy a Celtic nyert. Ferguson már élvezte a játékosok tiszteletét, később így beszélt róla: "Ez a győzelem egyesített minket. A játékosok végre hittek bennem".[32]

Még mindig szigorú, fegyelmező volt, játékosai a Furious Fergie (=Dühös Fergie) becsnevet akasztották rá. Egyszer megbüntette egyik játékosát, John Hewitt-tet, mert az megelőzte a szakembert egy közúton,[33] egy rosszul sikerült félidő után egy szamovárt rúgott játékosai felé.[34] Nem volt elégedett az Aberdeen-meccsek hangulatával és direkt "ostromhangulatot" hozott létre játékosai motiválására - legalábbis a glasgowi csapatokkal elfogult média szerint.[35] A csapat az 1982-es kupa megnyerésével folytatta diadalmenetét. Ferguson elfogadta a Wolverhampton Wanderers menedzseri állását, de visszamondta, miután megérezte a Farkasok gondjait[36] és "aberdeeni ambícióit még nem teljesítette teljesen".[37]

Európai siker[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ferguson a következő szezonban (1982–83) története legnagyobb sikeréig vezette az Aberdeent. Az előző szezonbeli kupagyőzelem jogán indulhattak a Kupagyőztesek Európa-kupájában, lenyűgöző teljesítménnyel ejtették ki a Bayern Münchent,[38][39] a németek az előző körben 4–1-el verték ki a Tottenham Hotspurt.[40][41] Willie Miller szerint ekkor hitték el, megnyerhetik a sorozatot,[42] ami meg is történt, az 1983. május 11-i döntőben 2–1-re verték a Real Madridot.[43] Az Aberdeen mindössze a harmadik európai kupát nyerő skót csapat lett, Ferguson ekkor érezte, "életében valami érdemeset is csinált".[44] 1983. decemberében az UEFA-szuperkupa döntőjében a Bajnokcsapatok Európa-kupája-győztes Hamburgot két meccs után 2–0-ra verték.[45][46] Az Aberdeen a bajnokságban is jól szerepelt, a Skót Kupát a Rangers 1–0-ás legyőzésével hódították el,[47] de Ferguson nem volt elégedett csapata játékával, a meccs utáni televíziós interjúban "gyalázatos teljesítményként" értékelt, kijelentését később megbánta.[48]

Az 1983–84-es szezont rosszul kezdték, azonban formájuk egyre javult, végül megnyerték a bajnokságot és a kupát is. Ferguson felkerült A Brit Birodalom Rendje (OBE) 1984-es díjazási listájára,[49] a Rangers és az Arsenal is felajánlotta a menedzseri székét a szezon során.[50][51][52] Az Aberdeen az 1984–85-ös szezonban megvédte címét, az 1985–86-os szezon felemásra sikerült, a bajnokság 4. helyén végeztek, de megnyerték mindkét hazai kupát. Fergusont 1986 elején a klubvezetőség megerősítette állásában, de áprilisban Dick Donald elnöknek elmondta, a szezon végén távozik.

Ferguson ezután az 1986-os világbajnokságra kijutó skót labdarúgó-válogatott edzői stábjának tagja lett, de Jock Stein szövetségi kapitány 1985. szeptember 10-én összeesett és meghalt – a meccs végén, amin Skócia kiharcolta az Ausztrália elleni pótselejtező jogát. Ferguson azonnal elvállalta az ausztrálok elleni meccseket, majd a világbajnokságot. Archie Knox, korábbi aberdeeni segédedzője lett az asszisztense. Miután a világbajnokság csoportkörében kiestek, 1986. június 15-én lemondott posztjáról.[53]

Ekkoriban megkereste a Tottenham Hotspur, hogy elfoglalja a Peter Shreeves helyét, de a munkát végül a Luton Town menedzsere, David Pleat kapta meg. Az Arsenal is szerződtette volna Don Howe helyére, de végül a szintén skót George Graham kapta meg a posztot.[54][55] Pletykáltak arról is, hogy Ron Atkinson helyét veszi át a Manchester Unitednél, aki végül csak a negyedik helyig vezette a vörös ördögöket, pedig 10-meccses győzelmi sorozatuk alatt a végső siker elkerülhetetlennek tűnt.

Nem ez volt az első alkalom, amikor angol klubokról pletykáltak vele kapcsolatban. 1982. februárjában a Wolverhampton Wanderers szemelte ki John Barnwell pótlására, mivel kiestek a First Divisionból.[56] Ezt az ajánlatot visszautasította, mert aggódott a klub pénzügyi stabilitása miatt, ekkoriban majdnem 2 millió font adósságuk volt, a csőd szélén táncoltak. Az 1984–85-ös szezon végén felmerült, a Liverpoolnál a visszavonuló Joe Fagan utódja lehet, de ezt a pozíciót a klub korábbi csatára, Kenny Dalglish kapta meg.[57]

Habár Ferguson nyáron az Aberdeennél maradt, Atkinson 1986. novemberi kirúgása után csatlakozott a Unitedhez.

Manchester United[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kinevezése és első évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fergusont 1986. november 6-án nevezték ki menedzserré az Old Trafford on 6 November 1986on. Kezdetben félt tőle, hogy néhány játékosa, mint például Norman Whiteside, Paul McGrath és Bryan Robson túl sokat iszik és "depressziós lett" a játékosok állapotától, de a Unitedet a tabella utolsó előtti, 21. helyéről a 11.-re vezette.

November 8-án első meccsén 2–0-ra kapott ki az Oxford Unitedtől, hét nappal kséőbb gól nélküli döntetlent játszott az újonc Norwich City ellen, majd november 22-én megszületett első győzelme is, 1–0-ra verték otthon a QPR-t. Az eredmények feljavították a szezont, csak ők verték meg idegenben az ősi rivális, címvédő Liverpoolt, a december 26-i győzelem egyértelművé tette, a manchesteri csapattal számolni kell. 1987 egy Newcastle United elleni 4–1-es sikerrel kezdődött, a szezon második felében a United csak néha kapott ki, végül a 11. helyen végeztek. Édesanyja, Elizabeth kinevezése után 64 évesen tüdőrákban elhunyt. Ferguson segítője az őt az Aberdeennél is segítő Archie Knox lett.

Az 1987–88-as szezonban Feguson angol kluboktól igazolt, így érkezett a klubhoz például Steve Bruce, Viv Anderson, Brian McClair és Jim Leighton. Az új emberek nagy löketet adtak a Unitednek, végül kilenc ponttal a Liverpool mögött ezüstérmesek lettek. Azonban a hátrányuk a szezon legnagyobb részében kétszámjegyű volt, mindössze 5 meccsen kaptak ki, azonban 12 meccsen játszottak döntetlent, világos volt, hosszú utat kell még megtenni, míg igazi harcban lehetnek északnyugati ellenfelükkel.

A United nagy reményekkel várta a két év után a Barcelonától visszatérő Mark Hughest, de az 1988–89-es szezon csalódás volt, mindössze 11. helyen végeztek, a FA-kupából a hatodik fordulóban búcsúztak. A szezont rosszul kezdték, október-novemberben egy 9 meccses nyeretlenségi sorozatuk is volt (nyolc vereség és egy döntetlen), de további jó eredményeik a harmadik helyig repítették a klubot, február közepén a bajnoki címért is harcban álltak. Azonban a szezon utolsó negyede nem sikerült jól és visszaestek a tabellán.

A szezon során barátságos meccset játszottak a bermudai labdarúgó-válogatottal és a Somerset County Cricket Clubbal a bermundaiak angol túrája keretében. A Somerset elleni meccsen maga Ferguson és asszisztense, Archie Knox is pályára lépet, utóbbi nem kapott gólt. Ez volt Ferguson egyetlen meccse a United első csapatában.

Az 1989–90-es szezonra nagy összegekért erősítette meg a keretet, az általa szerződtetett középpályások Neil Webb, Mike Phelan és Paul Ince voltak, de érkezett a védő Gary Pallister és a szélső Danny Wallace is. A szezont a címvédő Arsenal 4–1-es legyőzésével indult, de a forma hamarosan hanyatlani kezdett. Szeptemberben 5–1-re elverte őket a városi rivális Manchester City. Ezután és nyolc meccsen hat vereség és két döntetlen után egy molinó hirdette az Old Trafford felett: "Három év kifogás és még mindig sz*r ... ta-ra Fergie", sok szurkoló és újságíró Ferguson távozását követelte.[58][59] Ferguson 1999. decemberét később "a legsötétebb időszaknak, amit valaha megélt a játékban" nevezte, a United az évszázadot épphogy a kiesőzóna frlett zárta.[60][61]

Edzőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sir Alex Ferguson 2013 május 8.-án bejelentette, hogy visszavonul az edzősködéstől és a Manchester United vezetőségi tagjaként illetve nagyköveteként fog tovább dolgozni.

Taktikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ferguson nagy gondot fordít a fiatalabb generációra.

Angliai sikerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bajnoki címei: 1993, 1994, 1996, 1997, 1999, 2000, 2001, 2003, 2007, 2008, 2009, 2011, 2013
  • FA Kupa: 1990, 1994, 1996, 1999, 2004
  • Ligakupa: 1992, 2006, 2009, 2010
  • FA Charity/Community Shield: 1990 (megosztva), 1993, 1994, 1996, 1997, 2003, 2007, 2010, 2011

Kupadöntői a Manchester United-del[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bajnokok Ligája: 1999 – MU–Bayern München 2–1 (0–1); 2008 - MU–Chelsea 1-1 (1-1) 11-esekkel: 6-5; 2009 - Barcelona-MU 2-0 (1-0); 2011 - Barcelona-MU 3-1 (1-1)
  • KEK: 1991 – MU–Barcelona 2–1 (0–0)
  • Európai Szuperkupa: 1991 – MU–Crvena Zvezda 1–0 (0–0); 1999 – Lazio–MU 1–0 (1–0);2008 - Zenit Szentpétervár - MU 2-1 (1-0)
  • Klub Világkupa: 1999 – MU–Palmeiras 1–0 (1–0), 2008 – MU–LDU Quito (Liga Deportiva Universitaria de Quito) 1–0
  • FA Kupa: 1990 – MU–Crystal Palace 3–3 (1–1); MU–Crystal Palace 1–0 (0–0); 1994 – MU–Chelsea 4–0 (0–0); 1995 – Everton–MU 1–0 (1–0); 1996 – MU–Liverpool 1–0 (0–0), 1999 – MU–Newcastle United 2–0 (1–0); 2004 – MU–Millwall 3–0 (1–0); 2005 – Arsenal–MU 0–0, 11-esekkel: 5–4
  • Ligakupa: 1992 – MU–Nottingham Forest 1–0 (1–0); 1994 – Aston Villa–MU 3–1 (1–0); 2003 – Liverpool–MU 2–0 (1–0); 2006 – MU–Wigan 4–0 (1–0); 2009 – MU–Tottenham Hotspur 0–0, tizenegyesekkel: 4–1; 2010 - Aston Villa-MU 1-2 (1-0)
  • FA Charity/Community Shield: 1990 – MU–Liverpool 1–1 (0–0); 1993 – MU–Arsenal 1–1 (1–1), 11-esekkel: 5–4; 1994 – MU–Blackburn 2–0 (1–0); 1996 – MU–Newcastle United4–0 (2–0); 1997 – MU–Chelsea 1–1 (0–0), 11-esekkel: 4–2; 1998 – Arsenal–MU 3–0 (1–0); 1999 – Arsenal–MU 2–1 (0–1); 2000 – Chelsea–MU 2–0 (1–0); 2001 – Liverpool–MU 2–1 (2–0); 2003 – MU–Arsenal 1–1 (1–1), 11-esekkel: 4–3; 2007 - MU-Chelsea 1-1 (1-1), 11-esekkel: 3-0; 2008 - MU-Portsmouth 0-0 11-esekkel: 3-1; 2010 - Chelsea-MU 1-3 (0-1); 2011 - Manchester United 3 - 2 Manchester City

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Sir Alexander Chapman Ferguson. mufcinfo.com. (Hozzáférés: 2014. november 22.)
  2. Sport Management, Volume 1, Second Edition: Principles and applications. Elsevier (2009). ISBN 0-7506-8755-X 
  3. Sir Alex's crowning glory”, BBC News, 1999. július 20. (Hozzáférés ideje: 2014. november 23.) 
  4. Sir Alex Ferguson is going to retire at the end of the season”, BBC News, 2013. május 8. (Hozzáférés ideje: 2014. november 23.) 
  5. Barratt, Nick. „Family detective”, The Telegraph, 2007. május 5. (Hozzáférés ideje: 2014. november 23.) 
  6. Barratt, Nick. „Alex Ferguson profile”, Soccer-Magazine.com, 2010. november 5.. [2010. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. november 23.) 
  7. Glasgow Caledonian University, Research Collections, Archives”, TheGlasgowStory.com. [2011. július 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. július 12.) 
  8. Metcalfe, Nick. „Manchester United manager Sir Alex Ferguson gets the hairdryer treatment at last! Legendary boss goes back to school”, Daily Mail, 2010. február 2. (Hozzáférés ideje: 2014. november 23.) 
  9. Keevins, Hugh. „Sir Alex Ferguson could have been Rangers boss but he held out for the Manchester Utd job, says Alex McLeish”, Daily Record, 2010. november 23. (Hozzáférés ideje: 2014. november 23.) 
  10. Ladyman, Ian. „From Queen's Park to King of England: Fifty amazing years in football for Fergie”, Daily Mail, 2008. november 14. (Hozzáférés ideje: 2014. november 23.) 
  11. Crick, p. 33
  12. Details of Queen of the South 7 v 1 Queens Park including Ferguson's recollection in the Ivor Broadis career profile. Qosfc.com. (Hozzáférés: 2014. november 23.)
  13. Ferguson reveals earlier Canada emigration plans”, ESPN Soccernet, 2010. február 4.. [2010. február 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2010. február 4.) 
  14. Scotland – List of Topscorers. Rec.Sport.Soccer Statistics Foundation, 2009. június 12. (Hozzáférés: 2014. november 23.)
  15. Crick, p. 82
  16. Crick, p. 83
  17. Crick, p. 86
  18. Reid, Harry. The Final Whistle?. Birlinn (2005). ISBN 1-84158-362-6 
  19. Ferguson, pp. 106–7
  20. Crick, p. 85
  21. Crick, p. 108–9
  22. A leader of men is what he does best”, The Guardian, 2004. november 23. (Hozzáférés ideje: 2014. november 23.) 
  23. Crick, p. 117
  24. Sir Alex lifts the lid, 2004. május 4. [2008. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. november 9.)
  25. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) Sunday_Herald_St._Mirren_article nevű ref-eknek
  26. Campbell, Nicky. „Guardian bullying article”, The Guardian, 2006. január 12. (Hozzáférés ideje: 2014. november 23.) 
  27. 31.05.1978: Alex Ferguson is fired by St Mirren”, The Guardian, 2008. május 31. (Hozzáférés ideje: 2014. november 23.) 
  28. Reid, Harry. „The goal that Alex Ferguson has been chasing all his life”, Glasgow Herald, 1983. április 11., 9. oldal (Hozzáférés ideje: 2014. november 23.) 
  29. Crick, p. 159
  30. Crick, p. 171
  31. Crick, p. 174
  32. Crick, p. 175
  33. Crick, p. 179
  34. Crick, p. 180
  35. Crick, p. 191
  36. Crick, p. 195
  37. Crick, p. 196
  38. Reynolds, Jim. „Magnificent Dons eclipse German stars”, Google News Archive, 1983. március 3. (Hozzáférés ideje: 2014. november 24.) 
  39. Reynolds, Jim. „Aberdeen emerge as the best of British”, Google News Archive, 1983. március 17. (Hozzáférés ideje: 2014. november 24.) 
  40. Lacey, David. „Tottenham run on reserve”, 1982. október 21., 22. oldal (Hozzáférés ideje: 2014. november 24.) 
  41. Lacey, David. „Spurs lost in Munich fog”, 1982. november 4., 26. oldal (Hozzáférés ideje: 2014. november 24.) 
  42. Crick, p. 201
  43. Reynolds, Jim. „Dons the Real European masters”, Google News Archive, 1983. május 12. (Hozzáférés ideje: 2014. november 24.) 
  44. Crick, p. 203
  45. Reynolds, Jim. „Aberdeen are set for superstardom”, Google News Archive, 1983. november 23. (Hozzáférés ideje: 2014. november 24.) 
  46. Reynolds, Jim. „Aberdeen's super heroes take the glory”, Google News Archive, 1983. december 21. (Hozzáférés ideje: 2014. november 24.) 
  47. Reynolds, Jim. „Don't put the blame on Russell – Greig”, Google News Archive, 1983. május 23. (Hozzáférés ideje: 2014. november 24.) 
  48. Crick, p. 204
  49. Lewis heads sporting honours. BBC News, 1999. december 12. (Hozzáférés: 2014. november 24.)
  50. Murray, Ewan: Sir Alex Ferguson rejected 1986 chance to become Arsenal manager. The Guardian, 2011. május 10. (Hozzáférés: 2014. november 24.)
  51. Ley, John: Manchester United Sir Alex Ferguson turned down the opportunity to manage Arsenal. The Telegraph, 2011. május 10. (Hozzáférés: 2014. november 24.)
  52. Reynolds, Jim: Why I didn't go to Rangers:Sir Alex Ferguson on Advocaat's successor, the Scotland job, and the Old Firm in the Premiership. The Herald, 2001. február 2. (Hozzáférés: 2014. november 24.)
  53. Fergie Steps Down”, Evening Times, 1986. június 16. (Hozzáférés ideje: 2014. november 24.) 
  54. Ferguson 'almost became Arsenal boss'”, BBC News, 2009. június 10.. [2009. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2009. június 10.) 
  55. Davies, Gareth. „Top 10 Fergie decisions: Saying 'No' to Spurs and Arsenal”, The Sun, 2009. május 15. (Hozzáférés ideje: 2014. november 24.) 
  56. Tributes to former Wolves chief Harry Marshall”, Express & Star, 2010. szeptember 30. (Hozzáférés ideje: 2014. november 25.) 
  57. http://news.google.com/newspapers?id=YLZAAAAAIBAJ&sjid=r6UMAAAAIBAJ&pg=5732,6946410&dq=alex+ferguson+aberdeen&hl=en
  58. Arise Sir Alex?”, BBC News, 1999. május 27. (Hozzáférés ideje: 2014. november 25.) 
  59. Sir Alex Ferguson's 20 years at Manchester United”, BBC Sport, 2006. november 6. (Hozzáférés ideje: 2014. november 25.) 
  60. Ornstein, David. „Ferguson hungry for more success”, BBC News, 2009. május 22. (Hozzáférés ideje: 2014. november 25.) 
  61. Ferguson, Alex. Just Champion!. Manchester United Football Club plc (1993). ISBN 0-9520509-1-9