Kovács István (labdarúgó, 1920)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kovács István
Stefan Kovacs.jpg
1971. július 19.
Személyes adatok
Születési dátum 1920. október 2.
Születési hely Temesvár, Románia
Halálozási dátum 1995. május 12. (74 évesen)
Halálozási hely Kolozsvár, Románia
Állampolgárság román
Poszt fedezet
Junior klubok
Időszak Klub
19311934 Románia Temesvári AC
19341937 Románia Nagyváradi AC
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
19371938 Románia Nagyváradi AC
19381941 Belgium Olympique Charleroi
1941 Románia Ripensia Timișoara
19411942 Románia CFR Turnu Severin
19421947 Magyar 1919-1946 Kolozsvári AC[1]
19471950 Románia 1948 CFR Cluj
19501953 Románia 1952 Universitatea Cluj
Edzőség
Időszak Klub
19531962 Románia 1952 Universitatea Cluj
19621967 Románia 1952 Románia, edző
19671970 Román 1965-1989 Steaua București
19711973 Hollandia Ajax Amsterdam
19731975 Franciaország Franciaország
19761979 Román 1965-1989 Románia
1980 Román 1965-1989 Románia
19811983 Görögország Panathinaikósz
19861987 Franciaország AS Monaco
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

Kovács István (Temesvár, 1920. október 2.Kolozsvár, 1995. május 12.) minden idők egyik legsikeresebb labdarúgó-szakembere. A Házsongárdi temetőben nyugszik.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékosként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Élvonalbeli játékos volt, de testvére, Kovács Miklós sikeresebb volt nála, három világbajnokságon – 1930 - Uruguay-, 1934 - Olaszország-, 1938 - Franciaország – szerepelt a román válogatottal.

Edzőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Edzői pályafutása Kolozsvárról indult, ahol a futballt befejezte Az Ajaxhoz úgy érkezett, hogy előtte három bajnoki címet és egy Román Kupát nyert a Steauával, de később is megfordult olyan csapatoknál, mint a Panathinaikosz vagy a Monaco, és sokan tudni vélik, amit a lexikonok meg sem említenek, hogy a francia szövetség szakmai igazgatójaként ő rakta le a később a Zidane-féle sikergenerációt eredményező országos utánpótlásprogram alapjait. Romániai pályafutása akkor fejeződött be, amikor 1982-ben a válogatottal elveszítette a világbajnoki-selejtezőket, gyakorlatilag éppen a magyarokkal szemben (a francia válogatottal azért egyszer megverte a magyart 1975-ben), a klubkarrierje pedig öt évvel később ért véget, amikor a Monaco kispadján a fiatal Arsene Wenger váltotta őt.

Edzőként, csapataival kétszer nyerte meg a Bajnokcsapatok Európa Kupáját [BEK] (a Bajnokcsapatok Ligája [BL] elődjét) - (az Internacional ellen 2:0, a Juventus ellen 1:0), ilyen minőségében az edzők közül nem sokan dicsekedhetnek. Két egymást követő évben sikerült a bravúr, mindkétszer a Johan Cruyff fémjelezte Ajaxot vezette sikerre, ráadásul 1972-ben és 1973-ban a holland bajnoki címet, 1973-ban az akkor első ízben kiírt európai Szuper Kupát (a hazai meccsen 6:0, idegenben 0:1 a AC Milan ellen, a Glasgow Rangers ellen 3:1 és 3:2), továbbá az első évben a Holland Kupát és a Világkupát (az Independiente ellen 1:1 és 3:0)is begyűjtötte csapatával. Hét trófea két év alatt, abból négy nemzetközi… (Egyes források szerint Kovács kétszeres Szuper Kupa-győztes az Ajaxszal, sőt a francia szövetség honlapja szerint háromszoros BEK-győztes, viszont már francia szövetségi kapitányként dolgozott, amikor az első Szuperkupa-döntőt rendezte az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA), ami azt jelenti, hogy akkor már vagy nem Kovács volt az edző, vagy párhuzamosan volt az Ajaxnál és a francia válogatottnál – mint később Verebes József a Győri ETO-nál és a Magyar Labdarúgó-szövetségné (MLSZ).

Nem Kovács István az egyetlen magyar BEK/BL-győztes edző, aki a román bajnokságban is sikereket ért el korábban. Guttmann Béla a Benficával kétszer is megnyerte a BEK-et (míg Kovácsnak Cruyff, neki Eusébio volt a kulcsjátékosa, akit ő is fedezett fel), Jenei Imre, a Steaua BEK-győztes mestere pedig ma is Nagyváradon él. Kovács István és a már említettek mellett is voltak nagyszerű külföldön tevékenykedő edzők, akik az adott ország labdarúgásának fejlődéshez hozzájárulta. Az egykori MTK-s Opata Zoltán Lengyelországban, Sós Károly az NDK-ban, Puskás Ferenc Görögországban.

Sikerei, díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Edzőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Román 1965-1989 Steaua București

Holland AFC Ajax

Görög Panathinaikósz

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 1945-től Ferar Cluj lett a klub neve, mert újra Romániához tartozott

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]