Brian Clough

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Brian Clough
Brian Clough.jpg
Személyes adatok
Teljes név Brian Howard Clough
Születési dátum 1935. március 21.
Születési hely Middlesbrough, Anglia
Halálozási dátum 2004. szeptember 20. (69 évesen)
Halálozási hely Derby, Anglia
Poszt Csatár
Junior klubok
Időszak Klub
1951–1953 Anglia Middlesbrough FC
1953–1955 Anglia Billingham Synthonia
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
19551961 Anglia Middlesbrough FC 2130(197)
19611964 Anglia Sunderland AFC 06100(54)
Válogatottság
19571958 Anglia Anglia U23 003000(1)
1957 Anglia Anglia B 001000(1)
1959 Anglia Anglia 002000(0)
Edzőség
Időszak Klub
19651967 Anglia Hartlepools United
19671973 Anglia Derby County
19731974 Anglia Brighton & Hove Albion
1974 Anglia Leeds United
19751993 Anglia Nottingham Forest
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

Brian Howard Clough (Middlesbrough, 1935. március 21.Derby, 2004. szeptember 20.) az egyik legsikeresebb angol edző. A Nottingham és Derby településeket összekötő út az ő nevét viseli, és ezek a városok (és szülővárosa, Middlesbrough is) szobrot állítottak a tiszteletére.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hat testvére volt; gyermekkorában gyűlölte és kerülte az iskolát, amivel még büszkélkedett is: „Csak kudarcaim voltak a suliban, azt hiszem, egy kicsit lüke voltam". Egyre inkább a futball felé sodródott: 17 éves, amikor profi szerződést kapott szülővárosa csapatától, a Middlesbroughtól, majd (katonai szolgálata után) 1955-ben lépett pályára először első csapata mezében, bár a Boro addigra kiesett a Division 1-ből. Nagyon sikeres lett, 41 meccsen 38-szor zörgette meg ellenfelei hálóját, de másképp is növelni akarta értékét: egy helyi újságnak 50 fontot fizetett, hogy leközölje távozási szándékát a Middlesbroughtól. Végül mégis maradt és az ő vezetésével megbuktatták az aktuális edzőt, majd a csapattársai megszavazták csapatkapitánynak. A csapatánál összesen 213 bajnokin lépett pályára, és 197 gólt lőtt ezeken, sőt Walter Winterbottom szövetségi kapitány ki akarta vinni az 1958-as svédországi világbajnokságra is, de ez meghiúsult és a későbbiekben is csak kétszer lett válogatott (ami viszont annak a ténynek a tükrében, hogy másodosztályú csapatban szerepelt, nem mindennapi). 1961-ben igazolt a Sunderlandhez, ahol 1962 karácsonyán, a Bury elleni bajnokin ütközött a kapussal és keresztszalag-sérülést szenvedett. 1964-ben tért vissza, de már csak 3 meccsen lépett pályára, majd végleg visszavonult. A Fekete Macskáknál 61 bajnokin 54 gólt lőtt (Angliában évtizedekkel később is úgy emlékeztek rá, mint a legeredményesebb gól/meccsel rendelkező játékosra).

Első klubjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Edzői pályafutását a Hartlepoolnál kezdte, majd 1967-ben a Derby County menedzsere lett, amivel két év múlva megnyerte a másodosztályt, 1972-ben pedig – óriási döbbenetet kiváltva – megnyerte a Division 1-t, vagyis az angol első osztályt, ami egy csapásra híressé tette. A sikerekben szerepet játszott a másodedző, Peter Taylor is. Ezután volt egy rövid kitérője az angol harmadosztályba, a Brighton csapatához, de ott átlagos teljesítményt nyújtott, és egy évig sem maradt. A következő csapata viszont igazi nagyágyú volt, a Leeds United, aminek a menedzsere (Donald George 'Don' Revie) lett az angol szövetségi kapitány az 1974-es kudarc után (Anglia nem jutott ki a németországi világbajnokságra). A Leedsnél viszont nagyon leszerepelt Clough: az első 6 meccsükből csak egyet nyerve a 19. helyen álltak, a játékosok gyűlölték stílusát és az sem volt pozitívum, hogy kimondottan utálta a korábbi sikeredző Revie-t. A végeredmény: 44 nap után kirúgták. Erről készült a nagy visszhangot kiváltó, Az elátkozott Leeds United című film. Ezután olyan döntést hozott, ami befolyással lett a következő 15–20 év európai futballjára: egy másodosztályú kis csapat edzője lett.

A Nottingham Forest[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután a szerződése felbontásáért kicsikart 100 ezer fontot egykori főnökeitől, 1975 januárjában Brian Clough elvállalta a Nottingham Forest menedzselését, ahol ismét együtt dolgozhatott a derbys időkből jól ismert segédedzőjével, Peter Taylorral. A régi páros ismét eredményesnek bizonyult: 1977-ben feljutottak az élvonalba, 1978-ban (tehát újoncként!) pedig ligakupát nyertek a Liverpool ellen (újrajátszás után), ráadásul bajnokok lettek, majd a Charity Shieldet (az angol szuperkupát) is megszerezték. Ő lett a második edző, aki két klubbal is angol bajnok lett (az első Herbert Chapman), nem is akármilyen teljesítménnyel: zsinórban 42 bajnokin nem kaptak ki, ami rekord volt egészen 2004-ig, az Arsenal döntötte meg 49 veretlen meccsel. A bajnoki címmel indulhattak a Bajnokcsapatok Európa-kupájában (ma Bajnokok ligája) és éltek is a lehetőséggel: 4 év alatt egy másodosztályú kis klubból BEK-győztes csapatot csinált! Az 1979-es BEK-döntőben Trevor Francis, az első milliós vételárú játékos lőtte a győztes gólt (habár róla azt mondta Clough, hogy csak adóval érte el a vételár az egymilliót). Bár ezúttal a Liverpool lett a bajnok, címvédőként ismét indulhattak a BEK-ben, és újra megnyerték a ligakupát (Nottingham-Southampton 3–2). 1980-ban címvédőként, a BEK döntőjéig jutottak, és ott legyőzték a többek között Kevin Keegant és Felix Magathot is felvonultató Hamburger SV-t John Robertson góljával. A ligakupában ismét döntőztek, de ezúttal a Wolverhampton nyert 1–0-ra. Viszont a BEK-duplázással felállítottak egy olyan rekordot, amit nem valószínű, hogy valaki is meg tud dönteni: ugyanis a Nottingham Forest csak egyszer volt bajnok, de kétszer is megnyerte a BL jogelődjét, a BEK-et. Ez akkoriban szinte képtelenség volt, hiszen csak a bajnokcsapatok és a címvédő indult. Ma már elvileg lehetséges, mivel pár ország több csapatot is indíthat, de valójában a döntőig csak olyan csapatok tudnak elérni, akik hazájukban is sok bajnokságot nyertek (pl. Manchester United, Barcelona, Real Madrid stb.). Clough csapatában nem egy neves játékos volt: Peter Shilton, Anglia legendás kapusa; Viv Anderson (később a Manchester Unitednél is játszott); John Robertson (az egyik legjobb gólvágó volt a '80-as évek közepén), illetve középső gyermeke, Nigel Clough (aki 1993-ban a Liverpoolba igazolt, de nemsokára kiszorította őt Ian Rush és Robbie Fowler, az Isten becenevű csatár) és vele érte el utolsó sikereit: 1989-ben a ligakupa döntőjében 3–1-re verték a Luton Townt, majd egy évvel később (szintén a ligakupa döntőjében) 1–0-ra az Oldham Athleticet. 1990-ben csak egy meccset játszottak az FA kupában, de az igen emlékezetesre sikerült, nem is a meccs miatt, hanem mert az a meccs megindított az emelkedőn egy másik klubot: ha Brian Clough csapata legyőzi idegenben a Manchester Unitedet, akkor valószínűleg kirúgták volna a vörös ördögöktől Alex Ferguson edzőt; viszont a manchesteriek egy kínkeserves 1–0-val győztek, majd az egész sorozatot megnyerték. Az edzőt ma már Sir Alex Fergusonnak nevezik, aki több mint 25 éven keresztül, sikert sikerre halmozva 2013-ig irányította a Manchester Unitedet. Ezután a Nottingham Forest 1991-ben az FA kupa (Tottenham–Nottingham 2–1), 1992-ben a ligakupa döntőjét bukta el (Manchester United–Nottingham 1–0). 1992-ben súlyosbodtak Clough alkoholproblémái, ráadásul Roy Keane bevetése sem ellensúlyozta a távozó Teddy Sheringham és Des Walker hiányát. A szezon végén kiesett a Nottingham és Brian Clough bejelentette visszavonulását.

Magánélete, egyénisége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brian Clough szobra Middlesbrough-i Albert Parkban

Négy és fél évtizeden át élt feleségével, akitől három gyermeke született, középső fia Nigel Clough, aki a Nottingham Forest, a Liverpool, a Manchester City és a Burton Albion csatára is volt. A szakember figyelemmel kísérte a politikát, kétszer is előfordult, hogy a Munkáspárt (=Labour Party) színeiben indult volna a brit választásokon. Rettenetesen szigorú edző volt, és ha pénzbírságot szabott ki egy játékosnak, azt a klubkassza helyett elküldte egy fejlődő országnak. Brian Clough mindig magabiztos (és kissé öntörvényű) volt, mint azt alábbi mondatai is mutatják: „Jobb vagyok, mint Anglia ötszáz vagy annál is több menedzsere, akiket kirúgtak a háború óta. Velem még sohasem esett meg ez a szégyen. Világos, hogy én vagyok a Number One" - ezt pályája elején mondta, amikor még idő sem volt őt meneszteni sehonnan. Egy későbbi kijelentése: „Nem állítanám, hogy én voltam a legjobb a szakmában. De a top 1-be biztosan befértem."

Hosszú évekig küzdött alkoholproblémákkal, 2004. szeptember 20-án gyomorrákban elhunyt. Halála után egy hónappal ért véget az Arsenal 49 meccses veretlenségi sorozata, amivel Brian Clough rekordját döntötték meg.

Sikerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Edzőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Derby County
Nottingham Forest

Edzői statisztika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csapat Ország Kinevezés Távozás Rekord
M Gy D V Gy %
Hartlepools United Anglia 1965. október 1. 1967. május 1. &0000000000000084.00000084 &0000000000000035.00000035 &0000000000000013.00000013 &0000000000000036.00000036 &0000000000000041.67000041,67
Derby County Anglia 1967. június 1. 1973. október 15. &0000000000000289.000000289 &0000000000000135.000000135 &0000000000000070.00000070 &0000000000000084.00000084 &0000000000000046.71000046,71
Brighton & Hove Albion Anglia 1973. november 1. 1974. július 30. &0000000000000032.00000032 &0000000000000012.00000012 &0000000000000008.0000008 &0000000000000012.00000012 &0000000000000037.50000037,50
Leeds United Anglia 1974. július 30. 1974. szeptember 12. &0000000000000007.0000007 &0000000000000001.0000001 &0000000000000003.0000003 &0000000000000003.0000003 &0000000000000014.29000014,29
Nottingham Forest Anglia 1975. január 6. 1993. május 8. &0000000000000907.000000907 &0000000000000411.000000411 &0000000000000246.000000246 &0000000000000250.000000250 &0000000000000045.31000045,31
Összesen 1319 594 340 385 45,03