Sós Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sós Károly
Karoly sos gdr football team.jpg
1964-ben
Személyes adatok
Születési dátum 1909. április 5.
Születési hely Budapest, Magyarország
Halálozási dátum 1991. augusztus 3. (82 évesen)
Halálozási hely Budapest, Magyarország
Poszt középfedezet
Junior klubok
Időszak Klub
1924-1925 Magyar 1957-2000 Ékszerészek
1925-1927 Magyar 1957-2000 Ferencvárosi TC
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
1927-1929 Magyar 1957-2000 Vasas SC
1929-1932 Magyar 1957-2000 Nemzeti SC
1932-1933 Magyar 1957-2000 Attila FC
1933-1935 Franciaország FC Saint-Malo
1935-1937 Franciaország Olympique Ales
1937 Svájc FC Bern
1938 Csehszlovákia FK Banská Bystrica
1938-1939 Magyar 1957-2000 Gamma FC [1]
Edzőség
Időszak Klub
1939-1947 Magyar 1957-2000 Gamma FC
1947-1948 Magyar 1957-2000 Szombathelyi Haladás
1948 Magyar 1957-2000 Újpesti TE
1948-1950 Magyar 1957-2000 Szombathelyi Haladás
1950-1951 Magyar 1957-2000 Salgótarjáni BTC
1952 Magyar 1957-2000 Dorogi Tárna
1953-1956 Magyar 1957-2000 Ferencvárosi TC [2]
1956 Magyar 1957-2000 Magyarország, pályaedző
1957 Magyar 1957-2000 Magyarország, válogató biz.
1957-1960 Magyar 1957-2000 Bp. Honvéd SE
1961-1967 NDK NDK
1968-1969 Magyar 1957-2000 Magyarország
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

Sós Károly, Stróbl (Budapest, 1909. április 5.Budapest, 1991. augusztus 3.) labdarúgó, edző, a magyar labdarúgó-válogatott volt szövetségi kapitánya, sportvezető.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékosként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1924-ben az Ékszerészek csapatában lesz igazolt labdarúgó.1925 és 1927 a Ferencvárosi TC ifjúsági és amatőr csapatának a tagja volt. 1927 és 1929 között a Vasas színeiben lett élvonalbeli labdarúgó. 1929-től három idényen át a Nemzeti SC, majd 1932-től egy idényen át a miskolci Attila FC játékosa volt. 1933 és 1938 között külföldön játszott. Először Franciaországban, az FC Saint-Malo és az Olympique Ales csapatában szerepelt. Ezután Svájcban, az FC Bern együttesében, majd Csehszlovákiában Besztercebányán játszott. Ezt követően hazatért és a Budafok FC játékosa lett. A csapat a következő idényben fuzionált és neve Gamma FC lett. 1940-ig szerepelt a csapatban, de 1939-től már játékosedző is volt.

Edzőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Gamma FC-nél 1944-ig dolgozott edzőként, majd kis Salgótarjáni kitérő után a Szombathelyi Haladás vezetőedzője lett, de 1948-ban egy rövid ideig az Újpesti TE edzője. Ezt követően visszatért Szombathelyre, ahol 1950-ig dolgozott. 1950-51-ben Salgótarjánban, 1952-ben Dorogon volt edző. 1953 és 1956 között az akkor Bp. Kinizsinek hívott Ferencváros vezetőedzője volt.

1956-ban a válogatott pályaedzője, majd 1957-ben Baróti Lajossal és Lakat Károllyal a válogató bizottság tagja volt. 4 mérkőzésen keresztül hárman dolgoztak együtt, mint szövetségi kapitányok, majd végül Baróti Lajos kapott bizalmat.

1957 és 1960 között a Bp. Honvéd vezetőedzője volt, majd elvállalta az NDK szövetségi kapitányi posztját. Legnagyobb edzői sikerét itt érte el: a tokiói olimpián a bronzérmes lett a csapattal.

1968-ban hazatért és Illovszky Rudolf után elvállalta a szövetségi kapitányi munkát. Feladata az volt, hogy a csapat sikeresen kiharcolja a továbbjutást a mexikói labdarúgó-világbajnokságra. A magyar válogatott egyenlő pontszámmal végzett csoportjában Csehszlovákiával és így harmadik mérkőzés döntött a továbbjutásról. A meccset 1969. december 3-án Marseilleben rendezték meg és a magyar csapat 4-1-s vereséget szenvedett és története során először nem kvalifikálta magát a világbajnokságra. Sós megbízatása ezzel véget ért. Ennek a mérkőzésnek a tudósításából vált máig ismerté Szepesi György mondata: "Jönnek a csehszlovák, jönnek a csehszlovákok!".

Sportvezetőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az MLSZ elnökségének, illetve 1979 és 1991 között az MLSZ Tanácsadó Testületének a tagja volt.

Sikerei, díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Edzőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

NDK

  • Olimpiai játékok
    • bronzérmes: 1964, Tokió
  • Mesteredző (1961)

Statisztika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mérkőzései a szövetségi kapitányként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Dátum Helyszín Ellenfél Eredmény Kiírás Esemény
1. 1968. május 4. Budapest  Szovjetunió 2 – 0 Eb-selejtező
2. 1968. május 11. Moszkva  Szovjetunió 0 – 3 Eb-selejtező
3. 1969. május 25. Budapest  Csehszlovákia 2 – 0 vb-selejtező
4. 1969. június 8. Dublin  Írország 2 – 1 vb-selejtező
5. 1969. június 15. Koppenhága  Dánia 2 – 3 vb-selejtező
6. 1969. szeptember 14. Prága  Csehszlovákia 3 – 3 vb-selejtező
7. 1969. szeptember 24. Stockholm  Svédország 0 – 2 barátságos
8. 1969. október 22. Budapest  Dánia 3 – 0 vb-selejtező
9. 1969. november 5. Budapest  Írország 4 – 0 vb-selejtező
10. 1969. december 3. Marseille (FRA)  Csehszlovákia 1 – 4 vb-selejtező

Magyarázat: A felsorolt válogatott labdarúgó-mérkőzések eredményei mindig a labdarúgó (csapat) szempontjából értendők. A zöld háttér győztes, a halványpiros háttér vesztes, míg a sárga háttér döntetlennel zárult mérkőzést jelent. A fehér hátterű mérkőzések nem számítanak hivatalos felnőtt válogatott labdarúgó-mérkőzésnek.

Rövidítések: Eb – labdarúgó-Európa-bajnokság, vb – labdarúgó-világbajnokság, h. u. – hosszabbítás után.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Gamma FC nevei: 1938-39: Budafoki FC (jogelőd), 1939-44: Gamma FC, 1945-46: Budai Barátság SE, 1946: Budai Munkás SE, 1947-49: MATEOSZ Munkás SE, 1949-50: Teherfuvar SE, majd 1950-ben beolvadt a Budapesti Előre csapatába
  2. A Ferencváros neve 1950 és 1956 között Bp. Kinizsi volt

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányai
Előző kapitány:
Illovszky Rudolf
Sós Károly


1968-1969

Következő kapitány:
Hoffer József