Sós Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sós Károly
Karoly sos gdr football team.jpg
1964-ben
Személyes adatok
Születési dátum 1909. április 5.
Születési hely Budapest, Magyarország
Halálozási dátum 1991. augusztus 3. (82 évesen)
Halálozási hely Budapest, Magyarország
Poszt középfedezet
Junior klubok
Időszak Klub
1924-1925 Magyar 1957-2000 Ékszerészek
1925-1927 Magyar 1957-2000 Ferencvárosi TC
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
1927-1929 Magyar 1957-2000 Vasas SC
1929-1932 Magyar 1957-2000 Nemzeti SC
1932-1933 Magyar 1957-2000 Attila FC
1933-1935 Franciaország FC Saint-Malo
1935-1937 Franciaország Olympique Ales
1937 Svájc FC Bern
1938 Csehszlovákia FK Banská Bystrica
1938-1939 Magyar 1957-2000 Gamma FC [1]
Edzőség
Időszak Klub
1939-1947 Magyar 1957-2000 Gamma FC
1947-1948 Magyar 1957-2000 Szombathelyi Haladás
1948 Magyar 1957-2000 Újpesti TE
1948-1950 Magyar 1957-2000 Szombathelyi Haladás
1950-1951 Magyar 1957-2000 Salgótarjáni BTC
1952 Magyar 1957-2000 Dorogi Tárna
1953-1956 Magyar 1957-2000 Ferencvárosi TC [2]
1956 Magyar 1957-2000 Magyarország, pályaedző
1957 Magyar 1957-2000 Magyarország, válogató biz.
1957-1960 Magyar 1957-2000 Bp. Honvéd SE
1961-1967 NDK NDK
1968-1969 Magyar 1957-2000 Magyarország
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

Sós Károly, Stróbl (Budapest, 1909. április 5.Budapest, 1991. augusztus 3.) labdarúgó, edző, a magyar labdarúgó-válogatott volt szövetségi kapitánya, sportvezető.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékosként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1924-ben az Ékszerészek csapatában lesz igazolt labdarúgó.1925 és 1927 a Ferencvárosi TC ifjúsági és amatőr csapatának a tagja volt. 1927 és 1929 között a Vasas színeiben lett élvonalbeli labdarúgó. 1929-től három idényen át a Nemzeti SC, majd 1932-től egy idényen át a miskolci Attila FC játékosa volt. 1933 és 1938 között külföldön játszott. Először Franciaországban, az FC Saint-Malo és az Olympique Ales csapatában szerepelt. Ezután Svájcban, az FC Bern együttesében, majd Csehszlovákiában Besztercebányán játszott. Ezt követően hazatért és a Budafok FC játékosa lett. A csapat a következő idényben fuzionált és neve Gamma FC lett. 1940-ig szerepelt a csapatban, de 1939-től már játékosedző is volt.

Edzőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Gamma FC-nél 1944-ig dolgozott edzőként, majd kis Salgótarjáni kitérő után a Szombathelyi Haladás vezetőedzője lett, de 1948-ban egy rövid ideig az Újpesti TE edzője. Ezt követően visszatért Szombathelyre, ahol 1950-ig dolgozott. 1950-51-ben Salgótarjánban, 1952-ben Dorogon volt edző. 1953 és 1956 között az akkor Bp. Kinizsinek hívott Ferencváros vezetőedzője volt.

1956-ban a válogatott pályaedzője, majd 1957-ben Baróti Lajossal és Lakat Károllyal a válogató bizottság tagja volt. 4 mérkőzésen keresztül hárman dolgoztak együtt, mint szövetségi kapitányok, majd végül Baróti Lajos kapott bizalmat.

1957 és 1960 között a Bp. Honvéd vezetőedzője volt, majd elvállalta az NDK szövetségi kapitányi posztját. Legnagyobb edzői sikerét itt érte el: a tokiói olimpián a bronzérmes lett a csapattal.

1968-ban hazatért és Illovszky Rudolf után elvállalta a szövetségi kapitányi munkát. Feladata az volt, hogy a csapat sikeresen kiharcolja a továbbjutást a mexikói labdarúgó-világbajnokságra. A magyar válogatott egyenlő pontszámmal végzett csoportjában Csehszlovákiával és így harmadik mérkőzés döntött a továbbjutásról. A meccset 1969. december 3-án Marseilleben rendezték meg és a magyar csapat 4-1-s vereséget szenvedett és története során először nem kvalifikálta magát a világbajnokságra. Sós megbízatása ezzel véget ért. Ennek a mérkőzésnek a tudósításából vált máig ismertté Szepesi György mondata: "Jönnek a csehszlovák, jönnek a csehszlovákok!".

Sportvezetőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az MLSZ elnökségének, illetve 1979 és 1991 között az MLSZ Tanácsadó Testületének a tagja volt.

Sikerei, díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Edzőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

NDK

  • Olimpiai játékok
    • bronzérmes: 1964, Tokió
  • Sport Érdemérem ezüst fokozat (1955)[3]
  • Mesteredző (1961)

Statisztika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mérkőzései a Válogató Bizottság tagjaként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

 Magyarország
# Dátum Helyszín Hazai Eredmény Vendég Kiírás Gólok Esemény
1. 1957. szeptember 15. Szófia, Levszki-stadion Bulgária  1 – 2  Magyarország vb-selejtező -
2. 1957. szeptember 23. Budapest, Népstadion Magyarország  1 – 2  Szovjetunió barátságos -
3. 1957. október 6. Budapest, Népstadion Magyarország  2 – 0  Franciaország barátságos -
4. 1957. november 10. Budapest, Népstadion Magyarország  5 – 0  Norvégia vb-selejtező -
Összesen - mérkőzés - gól

Mérkőzései a szövetségi kapitányként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

 Magyarország
# Dátum Helyszín Hazai Eredmény Vendég Kiírás Gólok Esemény
1. 1968. május 4. Budapest, Népstadion Magyarország  2 – 0  Szovjetunió Eb-selejtező -
2. 1968. május 11. Moszkva, Lenin-stadion Szovjetunió  3 – 0  Magyarország Eb-selejtező -
3. 1969. május 25. Budapest, Népstadion Magyarország  2 – 0  Csehszlovákia vb-selejtező -
4. 1969. június 8. Dublin, Lansdowne Road Írország  1 – 2  Magyarország vb-selejtező -
5. 1969. június 15. Koppenhága, Idraets Park Dánia  3 – 2  Magyarország vb-selejtező -
6. 1969. szeptember 14. Prága, Letná Stadion Csehszlovákia  3 – 3  Magyarország vb-selejtező -
7. 1969. szeptember 24. Stockholm, Råsunda Stadion Svédország  2 – 0  Magyarország barátságos -
8. 1969. október 22. Budapest, Népstadion Magyarország  3 – 0  Dánia vb-selejtező -
9. 1969. november 5. Budapest, Népstadion Magyarország  4 – 0  Írország vb-selejtező -
10. 1969. december 3. Marseille, Stade Vêlodrome (FRA) Csehszlovákia  4 – 1  Magyarország vb-selejtező -
Összesen - mérkőzés - gól

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Gamma FC nevei: 1938-39: Budafoki FC (jogelőd), 1939-44: Gamma FC, 1945-46: Budai Barátság SE, 1946: Budai Munkás SE, 1947-49: MATEOSZ Munkás SE, 1949-50: Teherfuvar SE, majd 1950-ben beolvadt a Budapesti Előre csapatába
  2. A Ferencváros neve 1950 és 1956 között Bp. Kinizsi volt
  3. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a testnevelés és sport fejlesztésében kiválóan dolgozó sportembereket tüntetett ki: A kitüntetettek névsora. Népsport, XI. évf. 19. sz. (1955. jan. 27.) 2. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]