Francia labdarúgó-válogatott

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Franciaország Franciaország
Beceneve(i) Les Bleus (A kékek)
Les Tricolores (A háromszínűek)
Szövetség neve Fédération Française de Football
Konföderáció UEFA (Európa)
Szövetségi kapitány Franciaország Didier Deschamps
Csapatkapitány Kylian Mbappé
Legtöbb válogatottság Hugo Lloris (145)
Legtöbb válogatott gól Olivier Giroud (53)
Stadion Stade de France
FIFA-kód FRA
Mezek
Hazai
Idegenbeli
Ranglista helyezések
FIFA-rang 2. (2023. nov. 30.)[1]
Legmagasabb
FIFA-rang
1.
(2001. május, 2018. augusztus)
Legalacsonyabb
FIFA-rang
27.
(2010. szeptember)

Élő-rang 2. (2023. nov. 22.)[2]
Legmagasabb
Élő-rang
1.
(1984–1985, 1986, 1998–1999, 2000–2002, 2003–2004, 2006, 2007, 2018)
Legalacsonyabb
Élő-rang
41.
(1930. május)
Első hivatalos mérkőzés
1904. május 1., Brüsszel, Belgium
 Belgium 3–3 Franciaország 
Legnagyobb győzelem
2023. november 18., Nizza, Franciaország
 Franciaország 14–0 Gibraltár 
Legnagyobb vereség
1908. október 22., London, Anglia
 Dánia 17–1 Franciaország 
Nemzetközi szereplések
Labdarúgó-világbajnokság
Részvételek16 (2022-ig) (Először: 1930)
Legjobb eredményAranyérmes (1998, 2018)
Labdarúgó-Európa-bajnokság
Részvételek10 (2020-ig) (Először: 1960)
Legjobb eredményAranyérmes (1984 2000)
Konföderációs kupa
Részvételek2 (Először: 2001)
Legjobb eredményAranyérmes (2001, 2003)
Szerzett érmek
Férfi labdarúgás
Olimpiai játékok
ezüst
1900 Párizs
arany
1984 Los Angeles
Világbajnokság
bronz
Svédország, 1958
bronz
Mexikó, 1986
arany
Franciaország, 1998
ezüst
Németország, 2006
arany
Oroszország, 2018
ezüst
Katar, 2022
Európa-bajnokság
arany
Franciaország, 1984
bronz
Anglia, 1996
arany
Hollandia
Belgium, 2000
ezüst
Franciaország, 2016
Konföderációs kupa
arany
Dél-Korea Japán, 2001
arany
Franciaország, 2003

A francia labdarúgó-válogatott Franciaország nemzeti csapata, amelyet a francia labdarúgó-szövetség (Franciául: Fédération Française de Football) irányít. A Tricolore (Franciaország zászlaja) után a válogatott hagyományos színei a kék, a fehér és a vörös, nemzeti szimbólumuk pedig a gall kakas (le coq gaulois). Becenevük a kékek (Les Bleus).

Franciaország egyike volt annak a négy európai országnak, amely részt vett a legelső labdarúgó-világbajnokságon 1930-ban és egyike annak a nyolc nemzetnek, amelynek sikerült elhódítania a világbajnoki trófeát. Kétszeres világbajnokok, az elsőt hazai közönség előtt 1998-ban, a másodikat 2018-ban nyerték. Az Európa-bajnokságon két alkalommal, 1984-ben Michel Platini és 2000-ben Zinédine Zidane vezérletével végeztek az első helyen. 2001-ben és 2003-ban a konföderációs kupát is sikerült elhódítaniuk. A 2006-os világbajnokság döntőjében Olaszország ellen, tizenegyespárbajban veszítettek 5–3 arányban. A 2016-os Európa-bajnokságon hazai környezetben Portugáliától kaptak ki 1–0-ra a döntőben. 2022-ben Argentína ellen szintén büntetőkkel maradtak alul a világbajnokság döntőjében.

A válogatott története[szerkesztés]

A kezdetek[szerkesztés]

Bár a labdarúgást, mint tudjuk Anglia adta a világnak, a franciák alakították szervezett sportággá. Franciaország volt a fő mozgatórúgója a FIFA, az UEFA, a világbajnokság, az Európa-bajnokság és az európai klubcsapatok kupaversenyei létrehozásának. A megalakult szövetség rendet teremtett a kaotikus hazai klubéletben, melynek irányításáért egy időben nem kevesebb mint öt testület versengett. A francia labdarúgó-válogatott 1904-ben szerveződött. Első mérkőzését 1904. május 21-én Brüsszelben játszotta Belgium ellen, ami 3–3-as döntetlennel zárult.[3] A következő évben az első hazai pályán lejátszandó mérkőzésre is sort kerítettek. A Parc des Princesben 500 néző előtt Svájc volt az ellenfél. A franciák Gaston Cyprès góljával 1–0-ra győztek. 1930 júliusában a franciák részt vettek az első hivatalos világbajnokságon, amit Uruguayban rendeztek. A torna nyitómérkőzését Mexikóval játszották és 4–1-es győzelmet arattak. Lucien Laurent nevéhez fűződik a franciák és vb-k történetének első gólja. A későbbiekben Argentína és Chile ellen is 1–0-s vereséget szenvedtek és a csoportkör után kiestek. A professzionizmust 1932-ben hagyták jóvá, és felállították a ligát. Az eredmények csak klub szinten jelentkeztek. Az 1934-es világbajnokságon már az első fordulóban kikaptak Ausztriától 3–2-re, ami szintén kiesést eredményezett számukra. Az 1938-as világbajnokságnak Franciaország adott otthont. Itt a negyeddöntőben, a későbbi világbajnok Olaszország ellen elszenvedett vereség (1–3) jelentette a végállomást.

1950-es évek[szerkesztés]

Az 1950-es években a franciák első aranygenerációja volt születőben Raymond Kopa vezérletével. Az 1958-as svédországi világbajnokságon a csoportkörben Paraguay (7–3), Jugoszlávia (2–3) és Skócia (2–1) ellen kellett megmérkőzniük. A negyeddöntőben Észak-Írországot 4–0-ra verték, majd következett az elődöntő, ahol a Pelé fémjelezte braziloktól 5–2-es vereséget szenvedtek és a harmadik helyért lejátszandó mérkőzésen folytathatták a tornán való szereplésüket. A bronzéremért az NSZK-val mérték össze erejüket és 6–3 arányban győzedelmeskedtek. Just Fontaine négy gólt szerzett a hatból. Összesen 13 góllal nyerte el a gólkirályi címet, ami azóta is világbajnoki rekord.

1960–1990[szerkesztés]

A legelső labdarúgó-Európa-bajnokságot Franciaországban rendezték 1960-ban. A lebonyolítás szerint négy válogatott vett részt a zárószakaszban. A franciák Jugoszlávia ellen léptek pályára és ugyan 4–2-re vezettek végül 5–4-re elveszítették a párharcot. a harmadik helyért Csehszlovákiától is kikaptak, így a negyedik helyen zártak.

Az 1966-os világbajnokságon a csoportkörében mindössze egy pontot szereztek. Az eredmények a következők voltak: Mexikó (1–1), Uruguay (1–2), Anglia (0–2). Az 1960-as és az 1970-es években a legtöbb rangos nemzetközi tornára nem jutottak ki, emiatt nem értek el jelentősebb eredményeket.

A hetvenes évek végén Michel Platini felbukkanásával fordulóponthoz jutott a válogatott. A válogatott a világ egyik legsikeresebb nemzeti csapata lett. Az 1978-as vb-n a csoportkör után búcsúztak, rá négy évre viszont az elődöntőig meg sem álltak. Az 1982-es világbajnokságon az NSZK elleni mérkőzésen a rendes játékidő és a hosszabbítás után 3–3-as döntetlen született. A büntetőpárbajban a németek bizonyultak jobbnak és 5–4-re győztek. A bronzmérkőzésen a lengyelektől kaptak ki 3–2-re.

Michel Platini csapatkapitányként vezette győzelemre a francia válogatottat 1984-ben.

Az 1984-es labdarúgó-Európa-bajnokságon aratott győzelmével Franciaország az első rangos nemzetközi trófeáját szerezte meg. A franciák az egész torna során magabiztos teljesítményt produkálva jutottak el a döntőig. A csoportban Dániát 1–0-ra, Belgiumot 5–0-ra, Jugoszláviát 3–2-re, az elődöntőben pedig Portugáliát verték 3–2-re. A döntőben Spanyolországot győzték le 2–0-ra Platini és Bruno Bellone góljaival. Platini 8 góljával a gólkirályi címet is elhódította. Ugyanebben az évben a Los Angeles-i 1984. évi nyári olimpiai játékokat is megnyerték. 1985-ben a konföderációs kupa elődjének számító Artemio Franchi Trófeát –melyen az Európa-bajnok és a Copa América győztese mérkőzött meg egymással– begyűjtve három nagynevű serleg birtokosai voltak.

Az 1986-os világbajnokságon végső győzelemre esélyes csapatok egyikének számított Franciaország. Ezúttal is az elődöntő jelentette a végállomást számukra és akárcsak 1982-ben ismét az NSZK-tól kaptak ki. A harmadik helyért Belgiumot legyőzték 4–2-re és történetük második világbajnoki bronzérmét szerezték. A sikerek ellenére az 1988-as Eb-ről és az 1990-es vb-ről lemaradtak a kékek.

1990-es évek[szerkesztés]

Az 1992-es Európa-bajnokságon Michel Platini már szövetségi kapitányként vezette a válogatottat. A torna nyitómérkőzésén a házigazda Svédországgal 1–1-es döntetlent játszottak. A második körben Anglia ellen értek el egy 0–0-s döntetlent. A dánoktól 2–1 arányban kikaptak és ezzel a vereséggel 19 meccses veretlenségi széria szakadt meg. A franciák valamennyi gólja Jean-Pierre Papin nevéhez fűződik. A kiesés után egy héttel Platinit Gérard Houllier váltotta kapitányi poszton. Houlliernek azonban nem sikerült kijuttatnia az 1994-es világbajnokságra a válogatottat, miután a selejtezősorozat végéhez közeledve két vereséget szenvedtek hazai pályán. Először Izrael ellen csúszott be egy kínos 3–2-es vereség, majd Bulgáriától kaptak ki 2–1-re. Mindez nagy felháborodást keltett és nem maradt következmények nélkül. Több játékost soha többé nem hívtak be a válogatottba, Houlliért pedig felállították posztjáról és a helyére a segédezője Aimé Jacquet lépett.

Az 1996-os Eb-n a csoportkörben Románia 1–0-s legyőzésével nyitottak, amit a spanyolok elleni 1–1-es döntetlen követett. Bulgáriát legyőzték 3–1-re és megnyerték a csoportjukat. A negyeddöntőben Hollandiát győzték le tizenegyespárbajban, majd az elődöntőben Csehország legjobbjai ellen ugyancsak büntetőpárbajban maradtak alul.

Didier Deschamps volt a csapatkapitánya annak a francia válogatottnak, mely 1998-ban világbajnoki, 2000-ben pedig Európa-bajnoki címet szerzett.

Az 1998-as labdarúgó-világbajnokságnak Franciaország volt a házigazdája. A franciák Dél-Afrikát (3–0), Szaúd-Arábiát (4–0) és Dániát (2–1) legyőzve hiba nélkül nyerték a csoportjukat. A legjobb 16 között Paraguayt Laurent Blanc aranygóljával búcsúztatták. A negyeddöntőben Olaszország ellen tizenegyesrúgásokkal sikerült a továbbjutás. A döntőbe kerülésért Horvátországot kellett legyőzniük. Davor Šuker révén a horvátok szereztek vezetést, de Lilian Thuram két góljának köszönhetően a franciák fordítottak és történetük során első ízben bejutottak a döntőbe. Érdekesség, hogy Thuram se előtte, se utána nem volt eredményes a francia válogatottban. Jacquet világbajnoki címhez vezette a nemzeti csapatot, miután Brazília 3–0-s legyőzésével feltették a koronát a teljesítményükre.

2000-ben az Európa-bajnoki címet is sikerült elhódítaniuk, miután a döntőben drámai fordulattal 2–1-re legyőzték Olaszországot. A mérkőzés 55. percében Marco Delvecchio által az olaszok szereztek vezetést és amikor már úgy nézett ki, hogy minden eldőlt akkor Sylvain Wiltord a 94. percben egyenlíteni tudott, ezzel a sírból hozta vissza a reményt. A hosszabbítás 103. percében David Trezeguet aranygóljával a franciák bebiztosították győzelmüket. Franciaország lett tehát a világ és Európa-bajnoki cím védője, ezt korábban egyedül az NSZK-nak sikerült elérnie 1974-ben.

2000-es évek[szerkesztés]

A 2001-es konföderációs kupát is magukénak tudhatták, miután 1–0-ra legyőzték Japánt a fináléban. Minden idők legsikeresebb időszaka volt ez a franciák számára. A 2002-es labdarúgó-világbajnokság nyitómérkőzésén aztán nagyon meglepő eredmény született. A világbajnoki újonc Szenegál ellen 1–0-s vereséget szenvedtek. A továbbiakban Uruguayjal 0–0-s döntetlent játszottak, míg a dánoktól 2–0-ra kikaptak. Franciaország szégyenszemre vb címvédőként, rúgott gól nélkül csúfosan leszerepelt már a csoportkör után. A kiesés után Roger Lemerrenek távoznia kellett, akit Jacques Santini váltott.

Zinédine Zidane a 2006-os labdarúgó-világbajnokságon.

Santini a 2004-es portugáliai Európa-bajnokságon vezette a nemzeti csapatot. A csoportkörben a következő eredményeket érték el: Anglia (2–1), Horvátország (2–2), Svájc (3–1). Csoportgyőztesként azt a Görögországot kapták ellenfélül a legjobb nyolc között, amely később megnyerte a tornát. A franciákat 1–0-ra győzték le. A korábbi tendenciáknak megfelelően a sikertelenség után új szövetségi kapitányt neveztek ki. Raymond Domenech kapta a megtisztelő feladatot, hogy irányítsa a munkát. A 2006-os labdarúgó-világbajnokságot Svájc ellen kezdték egy 0–0-s döntetlennel. Dél-Koreával ugyancsak döntetlenre végeztek (1–1), Togót pedig 2–0-ra megverték. Az egyenes kieséses szakaszban Spanyolországot 3–1-re, Brazíliát és Portugáliát 1–0-ra győzték le és döntőbe jutottak. A döntőben Olaszország ellen léptek pályára. Zinédine Zidane révén megszerezték a vezetést, amit Marco Materazzi egyenlített ki. A rendes játékidő és a ráadás sem hozott újabb gólt, ezért következhettek a büntetőrúgások. Ezt az olaszok nyerték 5–3 arányban, így Franciaország a második helyen végzett. A döntő emlékezetes maradt még egy nem éppen labdarúgópályákra való incidensről, ami Zidane és Materazzi között történt. Zidane dühében mellbe fejelte az olasz, miután ő provokálta és a kiállítás sorsára jutott.[4] A 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőiben meglepetésre Skóciától oda-vissza 1–0-s vereséget szenvedtek, de végül sikerült a kijutás. Az Eb-n a Románia elleni 0–0, a Hollandia elleni 1–4 és Olaszország elleni 0–2 után már a csoportkör után búcsúzni kényszerültek.

2010-es évek[szerkesztés]

A 2010-es labdarúgó-világbajnokságon szintén nem jártak túl sok sikerrel és ismét a csoportkör után estek ki. A Mexikó elleni mérkőzés félidejében Nicolas Anelka obszcén szavakkal illette Raymond Domenechet, miután az lecserélte és kritizálta teljesítményét.[5] Az eset következményeként Anelkat hazaküldték, a válogatott többi játékosa pedig bojkottálta az edzést.[6] A csalódást keltő világbajnokság után a francia labdarúgó-szövetség elnöke Jean-Pierre Escalettes lemondott posztjáról,[7] Domenechet pedig menesztették. Az új szövetségi kapitány Laurent Blanc lett[8] Az új kapitány sietett kijelenteni, hogy nála tiszta lappal indulnak azok a játékosok, akik a 2010-es labdarúgó világbajnokságon edzésbeszüntetéssel tüntettek és szerinte a szövetség döntései elhamarkodottak, alaposabban meg kellene ismerni a világbajnokságon történteket. Mindezek ellenére a Dél-afrikai vb-n szereplő 23 fős keret minden tagját egy mérkőzés erejéig eltiltotta a szövetség, amiért részt vettek az edzés bojkottálásában. Az eltiltás miatt ő rájuk nem számíthatott Blanc, a Norvégia elleni barátságos találkozón.[9]

Hugo Lloris a francia válogatott korábbi csapatkapitánya

A 2012-es Európa-bajnokság selejtezőit egy Fehéroroszország elleni 1–0-s hazai vereséggel kezdték. Ez volt az egyetlen vereségük és a selejtezők végén az első helyen végeztek a csoportjukban. A lejátszott 10 mérkőzésből hatot megnyertek, míg a maradék három találkozón döntetlent értek el.

A tornán a D csoportba kaptak besorolást Anglia, Svédország és Ukrajna társaságában. Első mérkőzésükön 1–1-s döntetlent játszottak Anglia ellen.[10] Ezt követte Ukrajna 2–0-s legyőzése.[11] Az utolsó csoportmérkőzésükön ugyan Svédországtól 2–0-s vereséget szenvedtek, de ennek ellenére továbbjutottak.[12] A negyeddöntőben a címvédő és későbbi győztes Spanyolország ellen kaptak ki 2–0-ra.[13] Az Európa-bajnokság után Laurent Blanc-ot Didier Deschamps váltotta a kispadon.

A 2014-es világbajnokság selejtezőinek I csoportjában öt győzelemmel, két döntetlennel és egy vereséggel Spanyolország mögött a második helyen végeztek. A pótselejtezőben Ukrajnát kapták ellenfélnek. Az első találkozóra Kijevben került sor és az ukránok 2–0 győztek.[14] A visszavágót a franciák 3–0-ra megnyerték és így összesítésben kijutottak a világbajnokságra.[15]

A világbajnokságon Ecuador, Honduras és Svájc mellett a G csoportba kerültek a sorsolás után. A franciák egyik legjobb játékosa Franck Ribéry sérülés miatt kénytelen volt kihagyni a tornát. Honduras 3–0-s legyőzésével nyitottak, amit a Svájc elleni 5–2-s siker követett.[16][17] Ecuador ellen egy 0–0-s döntetlennel zárták a csoportmérkőzéseket.[18] A nyolcaddöntőben Nigériát győzték le 2–0-ra.[19] A negyeddöntőben a későbbi világbajnok Németországtól kaptak ki 1–0-ra és kiestek.[20] Paul Pogbát a torna legjobb fiatal játékosának választották.

Franciaország volt a házigazdája a 2016-os Európa-bajnokságnak, így nem kellett selejtezőket játszaniuk. A franciák a végső győzelemre is esélyesek voltak, annak függvényében, hogy a legutolsó két rangos tornát –melyet ők rendeztek– megnyerték. Sorsoláskor automatikusan az A csoportba kerültek Svájc, Románia és Albánia társaságában. A torna nyitómérkőzésén Romániát verték 2–1-re.[21] A sikeres rajtot követően Albániával találkoztak. A párharc egészen a 90. percig 0–0-ra állt, de ekkor Antoine Griezmann révén a franciák megszerezték a vezetést. A végig masszívan védekező albánok megtörtek és a 95. percben Dimitri Payet is betalált, kialakítva a 2–0-s végeredményt.[22] Utolsó csoportmérkőzésükön Svájc ellen 0–0-s döntetlent játszottak.[23] Csoportgyőztesként jutottak be a legjobb 16 közé, ahol Írországot kapták ellenfélnek. Mindössze két perc elteltével az írek büntetőt kaptak, amit Robbie Brady értékesített. Antoine Griezmann két góljával azonban megfordította a mérkőzés állását, továbbjuttatva ezzel csapatát a negyeddöntőbe.[24] A legjobb 8 között a torna meglepetéscsapatával Izlanddal találkoztak és 5–2 arányban sima győzelmet arattak.[25] Az elődöntőben a világbajnoki címvédő Németország volt az ellenfél. A franciák 2–0-s győzelemmel jutottak be a torna döntőjébe.[26] Ez volt az első alkalom az 1958-as vb óta, hogy a franciák egy nemzetközi tornán letudták győzni a németeket. A fináléban Portugáliával találkoztak és 1–0-s vereséget szenvedtek. A győztes gól a hosszabbításban esett Éder révén.[27] Franciaország így végül ezüstérmes helyen zárt. Korábban Portugáliával fordult elő 2004-ben, hogy rendezőként elveszítette a döntőt. A franciák számára némi vigaszt jelentett, hogy a torna gólkirálya Antoine Griezmann lett 6 góllal.

Franciaország kezdőcsapata a 2018-as világbajnokság döntőjében

A 2018-as világbajnokságon Ausztrália, Dánia és Peru társaságában a C csoportban szerepeltek. Ausztrália ellen 2–1-es győzelemmel kezdték a tornát. Perut Kylian Mbappé góljával 1–0-ra győzték le és a Dánia elleni 0–0-ás döntetlennel zárták a csoportkört. A nyolcaddöntőben egy fordulatos mérkőzésen 4–3-ra győztek Argentína ellen. A negyeddöntőben Raphaël Varane és Antoine Griezmann góljaival 2–0-ra verték Uruguayt és bejutottak az elődöntőbe, ahol Belgiumot győzték le Samuel Umtiti találatával. A döntőben Horvátországgal találkoztak és Mario Mandžukić öngóljának köszönhetően megszerezték a vezetést. A horvátoknak sikerült egyenlíteniük, de Antoine Griezmann büntetőjével ismét a franciáknál volt az előny, amit a második félidőben Paul Pogba és Kylian Mbappé is növelni tudott. Végül 4–2-re nyertek a franciák és megszerezték a második világbajnoki címüket. Didier Deschamps a harmadik labdarúgó lett, akinek játékosként és edzőként is megadatott a világbajnoki győzelem.

2020-as évek[szerkesztés]

A 2020-as Európa-bajnokságon Németország ellen kezdtek és Mats Hummels öngóljával 1–0-ra győztek. Magyarország ellen 1–1-es, Portugália ellen 2–2-es döntetlent játszottak, melyen Cristiano Ronaldo és Karim Benzema is kétszer volt eredményes. Utóbbin a találkozó négy góljából három büntetőből született. A legjobb tizenhat között Svájccal találkoztak és 3–3-as rendes játékidőt, illetve hosszabbítást követően tizenegyesekkel estek ki 5–4 arányban. A büntetőrúgások során Kylian Mbappé hibázott.

A 2021-es nemzetek ligája döntőjében 1–0-ás hátrányból fordítottak és 2–1-re legyőzték Spanyolországot. A 2022-es világbajnokságon Adrien Rabiot, Kylian Mbappé és Olivier Giroud duplájával 4–1-re verték Ausztráliát az első csoportmérkőzésükön.[28] Dániát Kylian Mbappé két találatával 2–1-re győzték le.[29] A harmadik csoportmérkőzést 1–0-ra elveszítették Tunézia ellen. A hosszabbításban Antoine Griezmann révén ugyan sikerült egyenlíteniük, de a videózást követően a játékvezető érvénytelenítette a találatot les miatt.[30] A nyolcaddöntőben Lengyelországot verték 3–1-re Kylian Mbappé duplájával és Olivier Giroud góljával.[31] Utóbbi ezzel a góllal a francia válogatott történetének legeredményesebb játékosa lett.[32] A negyeddöntőben Aurélien Tchouaméni és Olivier Giroud találatával 2–1-re legyőzték Angliát és bejutottak az elődöntőbe, ahol Theo Hernández és Randal Kolo Muani góljával Marokkót győzték le 2–0-ra.[33][34] A döntőben Argentínával találkoztak, ahol a mérkőzés első félidejében az argentinok Lionel Messi és Ángel Di María góljával 2–0-ás vezetésre tettek szert, azonban Kylian Mbappé a 80. percben büntetőből, egy perccel később pedig akcióból szerzett góllal egyenlített és hosszabbításra mentette a párharcot. A kétszer tizenöt perces ráadásban Lionel Messi ismét betalált, amire Kylian Mbappé válaszolt büntetőből, így 3–3-as döntetlennel zárult a mérkőzés. A büntetőrúgások során Kingsley Coman és Aurélien Tchouaméni is hibázott, a franciák pedig 4–2 arányban elveszítették a döntőt.[35] Kylian Mbappé lett a világbajnokság legeredményesebb játékosa 8 találattal.

Stadion[szerkesztés]

A Stade de France 1998-ban nyílt meg.

A korai években rendezett, hazai mérkőzéseik helyszínét általában két párizsi stadion közül választották ki. Ez a két helyszín: a Parc des Princes és az Yves-du-Manoir Olimpiai Stadion volt. Eleinte tehát a fővárosban játszották a mérkőzéseket, de ahogy az idő telt egyre több mérkőzést rendeztek szerte az országban. Marseilleben, a Stade Vélodrome, Lyonban a Stade de Gerland, Strasbourgban a Stade de la Meinau voltak az új helyszínek, ahol a nemzeti csapat pályára lépett. A Parc des Princes 1972-es felújítása után a legnagyobb befogadóképességű létesítmény lett, ennek értelmében ez idő tájt más stadionokban voltak az összecsapások.

1998-ban nyitotta meg kapuit a franciák új nemzeti arénája a Stade de France, amit az 1998-as labdarúgó-világbajnokságra építettek. A Saint-Denisben található stadion 81338 néző számára biztosít férőhelyet. Az első mérkőzést 1998. január 29-én rendezték itt, amikor Franciaország-Spanyolországgal játszott barátságos válogatott mérkőzést. A találkozót a franciák nyerték 1–0-ra Zidane góljával. Azóta a legtöbb válogatott mérkőzésnek a Stade France adott otthont és a válogatott első számú otthona lett.

Nemzetközi eredmények[szerkesztés]

Világbajnokság
  • Győztes: 2 alkalommal (1998, 2018)
  • Ezüstérmes: 1 alkalommal (2006)
  • Bronzérmes: 2 alkalommal (1958, 1986)
  • 4. helyezett: 1 alkalommal (1982)
Európa-bajnokság
  • Győztes: 2 alkalommal (1984, 2000)
  • Ezüstèrmes: 1 alkalommal (2016)
  • Elődöntős: 2 alkalommal (1960, 1996)
Olimpiai játékok
  • Aranyérmes: 1 alkalommal (1984)
  • Ezüstérmes: 1 alkalommal (1900)
Konföderációs kupa

Világbajnokság[szerkesztés]

      Világbajnok       Ezüstérem       Bronzérem       Negyedik hely       Egészben vagy részben hazai rendezésű

Európa-bajnokság[szerkesztés]

      Európa-bajnok       Ezüstérem       Bronzérem       Negyedik hely       Egészben vagy részben hazai rendezésű

UEFA Nemzetek Ligája[szerkesztés]

      Aranyérem       Ezüstérem       Bronzérem       Negyedik hely

Konföderációs kupa[szerkesztés]

Év Eredmény Hely M Gy D* V Rg Kg
Szaúd-Arábia 1992 Nem jutott be
Szaúd-Arábia 1995
Szaúd-Arábia 1997
Mexikó 1999 Visszalépett
Dél-KoreaJapán 2001 Kupagyőztes 1. 5 4 0 1 12 2
Franciaország 2003 Kupagyőztes 1. 5 5 0 0 12 3
Németország 2005 Nem jutott be
Dél-afrikai Köztársaság 2009
BRA 2013
RUS 2017
Összesen Kupagyőztes 2/9 10 9 0 1 24 5

Olimpia[szerkesztés]

{

Év Eredmény Hely M Gy D V Rg Kg
Nagy-Britannia 1908, London Negyeddöntő[36]
Elődöntő
4. 1 0 0 1 1 17
Svédország 1912, Stockholm Nem indult
Belgium 1920, Antwerpen Elődöntő 4. 2 1 0 1 4 5
Franciaország 1924, Párizs Negyeddöntő 4. 2 1 0 1 8 5
Hollandia 1928, Amszterdam 1. forduló 9. 1 0 0 1 3 4
USA 1932, Los Angeles Nem volt labdarúgótorna
Harmadik Birodalom 1936, Berlin Nem indult
Nagy-Britannia 1948, London Negyeddöntő 7. 2 1 0 1 2 2
Összesen Elődöntő 5/6 8 3 0 5 18 33
  • 1948 és 1988 között amatőr, 1992-től kezdődően U23-as játékosok vettek részt az olimpiai játékokon
* Tartalmazza azokat a mérkőzéseket is, amelyeken büntetőpárbajra került sor.
** A piros keretben jelölt évek hazai rendezésűek voltak.

Mezek a válogatott története során[szerkesztés]

Zinédine Zidane Adidas által szponzorált 10-es meze, amit a 2000-es Eb-n viselt.

A francia válogatott tradicionális szerelése a kék mez, fehér nadrág és vörös sportszár. Ez a színösszetétel természetesen Franciaország nemzeti zászlaját szimbolizálja. Az 1904-es Belgium elleni mérkőzés óta, a legtöbb alkalommal mindig ebben az összetételben futnak ki a játékosok a gyepre. A váltómez általában fehér mezből, fehér nadrágból és fehér sportszárból tevődik össze. 1909–1914 közötti időszakban fehér mez volt a hivatalos, kék csíkozással. Az 1978-as labdarúgó-világbajnokságon Magyarország ellen játszottak Mar del Platában. A mérkőzésre mindkét válogatott fehér szereléssel készült, ezért a franciák egy helyi csapattól a Club Atlético Kimberley-től kaptak kölcsön zöld-fehér csíkos dresszeket.[37]

1972-ben az Adidas lett a francia válogatott hivatalos mezszponzora. A sportszergyártó cég 38 éven keresztül támogatta a kékeket felszereléssel és olyan nagy sikerekhez járult hozzá, mint az 1984-es Eb, 1998-as vb, 2000-es Eb, 2001-es és 2003-as konföderációs kupa győzelmek. A francia labdarúgó-válogatott által éveken át viselt Adidas mezek szinte összenőttek a csapattal.

2008. február 22-én a francia labdarúgó-szövetség bejelentette, hogy nem hosszabbítják meg szerződésüket az Adidassal és 2011. január 1-től a Nike fogja öltöztetni a nemzeti csapatot. A szerződés értelmében 7 éven keresztül (2011–2018) látják el a franciákat sportszerekkel.[38]

Első számú[szerkesztés]

1904
1909—1914
1958-as vb
1962-es vb
1966-os vb
1972
1978-as vb
1978—1982
1982-es vb
Euro 1984
1986-os vb
1986—1989
1990-1991
Euro 1992
1994
Euro 1996
1998-as vb
Euro 2000
2002-es vb
2004
(Belgium ellen)
2006-os vb
Euro 2008
2008–2009
2010-es vb
2011
Euro 2012
2014-es vb
2019
(Izland ellen)

Váltómez[szerkesztés]

1978-as vb
(Magyarország ellen)
1982-es vb
1986-os vb
1990–1991
1994–1995
1996-os Eb
1998-as vb
2001
2002-es vb
2006-os vb
2011
Euro 2012
2013
2014-es vb
2014
2015
2016

Játékosok[szerkesztés]

Játékoskeret[szerkesztés]

A válogatott kerete a 2022-es Világbajnokság mérkőzéseire.[39]

A pályára lépesek és gólok száma a 2022. szeptember 25-i  Dánia elleni mérkőzés után lett frissítve.

Szám Poszt Név Szül. dát./Kor Vál. Gólok Klub
1 K Hugo Lloris Csapatkapitány 1986. december 26. (37 éves) 139 0 ENG Tottenham Hotspur
16 K Steve Mandanda 1985. március 28. (38 éves) 34 0 FRA Rennes
23 K Alphonse Aréola 1993. február 27. (31 éves) 5 0 ENG West Ham United
2 V Benjamin Pavard 1996. március 28. (27 éves) 46 2 GER Bayern München
3 V Axel Disasi 1998. március 11. (26 éves) 0 0 FRA Monaco
4 V Raphaël Varane 1993. április 25. (30 éves) 87 5 ENG Manchester United
5 V Jules Koundé 1998. november 12. (25 éves) 12 0 ESP Barcelona
17 V William Saliba 2001. március 24. (22 éves) 7 0 ENG Arsenal
18 V Dayot Upamecano 1998. október 27. (25 éves) 7 1 GER Bayern München
21 V Lucas Hernández 1996. február 14. (28 éves) 32 0 GER Bayern München
22 V Theo Hernández 1997. október 6. (26 éves) 7 1 ITA Milan
24 V Ibrahima Konaté 1999. május 25. (24 éves) 2 0 ENG Liverpool
6 KP Mattéo Guendouzi 1999. április 14. (24 éves) 6 1 FRA Marseille
8 KP Aurélien Tchouaméni 2000. január 27. (24 éves) 14 1 SPA Real Madrid
13 KP Youssouf Fofana 1999. január 10. (25 éves) 2 0 FRA Monaco
14 KP Adrien Rabiot 1995. április 3. (28 éves) 29 2 ITA Juventus
15 KP Jordan Veretout 1993. március 1. (31 éves) 5 0 FRA Marseille
25 KP Eduardo Camavinga 2002. november 10. (21 éves) 4 1 SPA Real Madrid
7 CS Antoine Griezmann 1991. március 21. (32 éves) 110 42 ESP Atlético Madrid
9 CS Olivier Giroud 1986. szeptember 30. (37 éves) 114 49 ITA Milan
10 CS Kylian Mbappé 1998. december 20. (25 éves) 59 28 FRA Paris Saint-Germain
11 CS Ousmane Dembélé 1997. május 15. (26 éves) 28 4 ESP Barcelona
19 CS Karim Benzema 1987. december 19. (36 éves) 97 37 ESP Real Madrid
20 CS Kingsley Coman 1996. június 13. (27 éves) 40 5 GER Bayern München
26 CS Marcus Thuram 1997. augusztus 6. (26 éves) 4 0 GER Borussia Mönchengladbach

Válogatottsági rekordok[szerkesztés]

Legtöbbször pályára lépett játékosok[szerkesztés]

Az adatok 2022. december 18. állapotoknak felelnek meg.[42]

  • A még aktív játékosok (félkövérrel) vannak megjelölve.
Hugo Lloris a válogatottsági rekorder 145 mérkőzéssel.
# Játékos Válogatottság Gólok Válogatottban eltöltött idő
1 Hugo Lloris 145 0 2008–2022
2 Lilian Thuram 142 2 1994–2008
3 Thierry Henry 123 51 1997–2010
4 Olivier Giroud 120 53 2011–
5 Antoine Griezmann 117 42 2014–
6 Marcel Desailly 116 3 1993–2004
7 Zinédine Zidane 108 31 1994–2006
8 Patrick Vieira 107 6 1997–2009
9 Didier Deschamps 103 4 1989–2000
10 Karim Benzema 97 37 2007–2022
Laurent Blanc 16 1989–2000
Bixente Lizarazu 2 1992–2004

Legtöbb gólt szerző játékosok[szerkesztés]

Az adatok 2022. december 18. állapotoknak felelnek meg.[43]

  • A még aktív játékosok (félkövérrel) vannak megjelölve.
Olivier Giroud a válogatott történetének legeredményesebb játékosa 53 góllal.
Michel Platini 1978-ban
# Játékos Válogatott időszak Gólok Vál. Átlag
1 Olivier Giroud 2011– 53 120 0.44
2 Thierry Henry 1997–2010 51 123 0.41
3 Antoine Griezmann 2014– 42 117 0.36
4 Michel Platini 1976–1987 41 72 0.57
5 Karim Benzema 2007–2022 37 97 0.38
6 Kylian Mbappé 2017– 36 66 0.55
7 David Trezeguet 1998–2008 34 71 0.48
8 Zinédine Zidane 1994–2006 31 108 0.29
9 Just Fontaine 1953–1960 30 21 1.43
Jean-Pierre Papin 1986–1995 30 54 0.56

Szövetségi kapitányok[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. The FIFA/Coca-Cola World Ranking. FIFA
  2. World Football Elo Ratings. eloratings.net
  3. France v. Belgium 1904 Match Report. French Football Federation. [2010. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 4.)
  4. Materazzi prostituáltnak nevezhette Zidane testvérét. origo.hu. (Hozzáférés: 2006. július 10.)
  5. Anelka elküldte az anyjába a francia kapitányt. origo.hu. (Hozzáférés: 2010. június 19.)
  6. Vb-2010 - Anelkát hazaküldték, a franciák bojkottálták az edzést. parameter.sk. (Hozzáférés: 2010. június 20.)
  7. Lemondott a francia szövetség elnöke. metropol.hu. [2010. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 28.)
  8. Az új francia kapitány átvizsgálná a vébén történteket. hvg.hu. (Hozzáférés: 2010. július 6.)
  9. Tizenhárom újonc Blanc első keretében. origo.hu. (Hozzáférés: 2010. augusztus 5.)
  10. Békés döntetlen a francia-angolon”, Nemzeti Sport, 2012. június 11. (Hozzáférés ideje: 2017. február 28.) 
  11. Sokszoros hideg zuhany az ukránoknak”, Nemzeti Sport, 2012. június 15. (Hozzáférés ideje: 2017. február 28.) 
  12. Megúszták a franciák: kikaptak, de továbbjutottak”, Nemzeti Sport, 2012. június 19. (Hozzáférés ideje: 2017. február 28.) 
  13. Alonso „százados” az elődöntőbe vezényelte a spanyolokat”, Nemzeti Sport, 2012. június 23. (Hozzáférés ideje: 2017. február 28.) 
  14. Vb 2014: Két góllal kikaptak a franciák Ukrajnában”, Nemzeti Sport, 2013. november 15. (Hozzáférés ideje: 2017. február 28.) 
  15. Vb 2014: 3-0-s francia siker az ukránok ellen - és kijutás”, Nemzeti Sport, 2013. november 19. (Hozzáférés ideje: 2017. február 28.) 
  16. A himnusz elmaradt, A 3-0-s francia siker nem”, Nemzeti Sport, 2014. június 15. (Hozzáférés ideje: 2017. február 28.) 
  17. Svájci bicsaklás: Öt gólig meg sem álltak a franciák”, Nemzeti Sport, 2014. június 20. (Hozzáférés ideje: 2017. február 28.) 
  18. A tanácstalanság nyert, a franciák hazaküldték Ecuadort”, Nemzeti Sport, 2014. június 25. (Hozzáférés ideje: 2017. február 28.) 
  19. Elsöprő hajrá után negyeddöntőben a franciák”, Nemzeti Sport, 2014. június 30. (Hozzáférés ideje: 2017. február 28.) 
  20. Egy fejessel jobbak voltak a németek, ők az elődöntősök”, Nemzeti Sport, 2014. július 4. (Hozzáférés ideje: 2017. február 28.) 
  21. Franciaország Payet bombájával izzadta ki a győzelmet”, Nemzeti Sport, 2016. június 10. (Hozzáférés ideje: 2017. március 1.) 
  22. Megint a végén robbant a francia bomba, újabb albán pech”, Nemzeti Sport, 2016. június 15. (Hozzáférés ideje: 2017. március 1.) 
  23. Három léc, nulla gól, de így is csoportelső Franciaország”, Nemzeti Sport, 2016. június 19. (Hozzáférés ideje: 2017. március 1.) 
  24. A rekordgyorsaságú ír 11-es után Griezmann volt a franciák hőse”, Nemzeti Sport, 2016. június 26. (Hozzáférés ideje: 2017. március 1.) 
  25. Izlandnak esélye sem volt, a franciák ötöt vágtak”, Nemzeti Sport, 2016. július 3. (Hozzáférés ideje: 2017. március 1.) 
  26. Griezmann megbabonázta a németeket, döntőben a franciák!”, Nemzeti Sport, 2016. július 7. (Hozzáférés ideje: 2017. március 1.) 
  27. Éder mesteri lövésével Európa-bajnok Portugália”, Nemzeti Sport, 2016. július 10. (Hozzáférés ideje: 2017. március 1.) 
  28. Giroud beállította Henry rekordját, a franciák hátrányból felállva nyertek simán”, nemzetisport.hu, 2022. november 22. (Hozzáférés ideje: 2022. november 28.) 
  29. Mbappé duplájával a franciák nyertek, s továbbjutottak a csoportból”, nemzetisport.hu, 2022. november 26. (Hozzáférés ideje: 2022. november 28.) 
  30. https://www.nemzetisport.hu/foci-vb-2022/vb-2022-d-csoport-tunezia-franciaorszag-eloben-az-nso-n-2926965”, nemzetisport.hu, 2022. november 30. (Hozzáférés ideje: 2022. december 7.) 
  31. Giroud és Mbappé rekordokat döntött, a franciák kiejtették a lengyeleket”, nemzetisport.hu, 2022. december 4. (Hozzáférés ideje: 2022. december 7.) 
  32. Giroud a világ legalulértékeltebb csatáraként döntötte meg Henry gólrekordját”, eurosport.hu, 2022. december 5. (Hozzáférés ideje: 2022. december 7.) 
  33. Kane sorsdöntő tizenegyest rontott, a franciák elődöntősök!”, nemzetisport.hu, 2022. december 10. (Hozzáférés ideje: 2022. december 13.) 
  34. Véget ért a marokkói menetelés, Franciaország ismét ott lesz a vb-döntőben”, nemzetisport.hu, 2022. december 14. (Hozzáférés ideje: 2022. december 15.) 
  35. Mbappé mesterhármasa kevés volt – Messi duplájával, tizenegyesekkel Argentína a világbajnok!”, nemzetisport.hu, 2022. december 18. (Hozzáférés ideje: 2022. december 19.) 
  36. A francia B válogatott is részt vett az olimpián.
  37. Murray, Scott. „The Joy of Six: Things we miss about the World Cup”, The Guardian, 2010. május 21. (Hozzáférés ideje: 2010. május 21.) 
  38. Matrózcsíkos mezben játszik majd a francia válogatott”, foci24.net, 2011. március 13.. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  39. nemzetisport.hu: Vb 2022: Giroud, Mandanda és Varane is bekerült a francia keretbe - (magyar nyelven). NSO.hu, 2022. november 9. (Hozzáférés: 2022. november 10.)
  40. Waseem: Presnel Kimpembe to miss 2022 World Cup, Axel Disasi replaces him (amerikai angol nyelven). Khel Now, 2022. november 14. [2022. november 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. november 14.)
  41. Christopher Nkunku leaves France training with knock – Get French Football News (amerikai angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. november 16.)
  42. Appearances for France National Team”, rsssf.org, 2022. november 16. (Hozzáférés ideje: 2022. december 7.) 
  43. Goalscoring for France National Team”, rsssf.org, 2022. november 16. (Hozzáférés ideje: 2022. december 7.) 

Források[szerkesztés]

Commons:Category:France national football team
A Wikimédia Commons tartalmaz Francia labdarúgó-válogatott témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés]

  • Franciaország futballtörténete, 1894–2002; szerk. Nagy Zoltán; Stadion, Balatonalmádi, 2002 (Stadion Hungary issue)