Francia labdarúgó-válogatott

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Franciaország Franciaország
Francia Labdarúgó-szövetség
Le nouveau logo FFF.png
Francia Labdarúgó-szövetség címere
Adatok
Beceneve(i) Les Bleus (A kékek)
Les Tricolores (A háromszínűek)
Szövetség neve Fédération Française
de Football
Konföderáció [[UEFA]] (Európa)
Stadion Stade de France

Szövetségi kapitány Franciaország Didier Deschamps
Csapatkapitány Hugo Lloris[1]

Legtöbb válogatottság Lilian Thuram (142)
Legtöbb válogatott gól Thierry Henry (51)
FIFA-kód FRA
Ranglista helyezések
FIFA-rang 16. +/-
Legmagasabb
FIFA-rang
1.
(2001. május
2002. május)
Legalacsonyabb
FIFA-rang
27.
(2010. szeptember.)

Élő-rang 18.
Legmagasabb
Élő-rang
1.
(1984. december-1985. április,
1985. augusztus,
1986. februárjúnius
1998. július1999. március
2000. június2002. május
2003. szeptember2004. augusztus
2006. augusztus2006. október
2007. február
2007. június2007. július)
Legalacsonyabb
Élő-rang
44.
(1928. május, 1930. február)
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Első hivatalos mérkőzés
1904. május 1., Brüsszel, Belgium
 Belgium 3 – 3 Franciaország 
Legnagyobb győzelem
1995. szeptember 6., Auxerre, Franciaország
 Franciaország 10 – 0 Azerbajdzsán 
Legnagyobb vereség
1908. október 22., London, Anglia
 Dánia 17 – 1 Franciaország 
Nemzetközi szereplések
Labdarúgó-világbajnokság
Részvételek 13 (2010-ig) (Először: 1930)
Legjobb eredmény Aranyérmes (1998)
Labdarúgó-Európa-bajnokság
Részvételek 8 (2012-ig) (Először: 1960)
Legjobb eredmény Aranyérmes (1984 2000)
Konföderációs kupa
Részvételek 2 (2013-ig) (Először: 2001)
Legjobb eredmény Aranyérmes (2001, 2003)

Az infobox utoljára frissítve: 2012. június 23.

A francia labdarúgó-válogatott Franciaország nemzeti csapata, amelyet az Francia Labdarúgó-szövetség (Franciául: Fédération Française de Football) irányít.

Természetesen a Tricolore (Franciaország zászlaja) után a nemzeti válogatott tradicionális színei: a kék, a fehér és a vörös.

Franciaország egyike volt annak a négy európai országnak, amely részt vett a legelső labdarúgó-világbajnokságon 1930-ban és egyike annak a nyolc nemzetnek, amelynek sikerült elhódítania a világbajnoki trófeát. A franciáknak ez hazai közönség előtt 1998-ban sikerült, ahol a döntőben Brazíliát győzték le 3–0 arányban. Az Európa-bajnokságon két alkalommal: 1984-ben Michel Platini és 2000-ben Zinédine Zidane vezérletével végeztek az első helyen. Miután 2001-ben a Konföderációs-kupát is sikerült elhódítaniuk, Argentínával egyetemben ők lettek az egyetlen nemzet, melynek sikerült megnyernie a FIFA által szervezett három legrangosabb sorozatot, A világbajnokságot, a konföderációs kupát és az olimpiát.

A 2006-os világbajnokság döntőjében Olaszország ellen, tizenegyespárbajban veszítettek 5–3 arányban.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a labdarúgást, mint tudjuk Anglia adta a világnak, a franciák alakították szervezett sportággá. Franciaország volt a fő mozgatórúgója a FIFA, az UEFA, a világbajnokság, az Európa-bajnokság és az európai klubcsapatok kupaversenyei létrehozásának. A megalakult szövetség rendet teremtett a kaotikus hazai klubéletben, melynek irányításáért egy időben nem kevesebb mint öt testület versengett. A francia labdarúgó-válogatott 1904-ben szerveződött. Első mérkőzését 1904. május 21-én Brüsszelben játszotta Belgium ellen, ami 3–3-as döntetlennel zárult.[2] A következő évben az első hazai pályán lejátszandó mérkőzésre is sort kerítettek. A Parc des Princesben 500 néző előtt Svájc volt az ellenfél. A franciák Gaston Cyprès góljával 1–0-ra győztek. 1930. júliusában a franciák részt vettek az első hivatalos világbajnokságon, amit Uruguayban rendeztek. A torna nyitómérkőzését Mexikóval játszották és 4–1-es győzelmet arattak. Lucien Laurent nevéhez fűződik a franciák és vb-k történetének első gólja. A későbbiekben Argentína és Chile ellen is 1–0-ás vereséget szenvedtek és a csoportkör után kiestek. A professzionizmust 1932-ben hagyták jóvá, és felállították a ligát. Az eredmények csak klub szinten jelentkeztek. Az 1934-es világbajnokságon már az első fordulóban kikaptak Ausztriától 3–2-re, ami szintén kiesést eredményezett számukra. Az 1938-as világbajnokságnak Franciaország adott otthont. Itt a negyeddöntőben, a későbbi világbajnok Olaszország ellen elszenvedett vereség (1–3) jelentette a végállomást.

Az 1950-es években a franciák első aranygenerációja volt születőben Raymond Kopa vezérletével. Az 1958-as svédországi világbajnokságon a csoportkörben Paraguay (7–3), Jugoszlávia (2–3) és Skócia (2–1) ellen kellett megmérkőzniük. A negyeddöntőben Észak-Írországot 4–0-ra verték, majd következett az elődöntő, ahol a Pelé fémjelezte braziloktól 5–2-es vereséget szenvedtek és a harmadik helyért lejátszandó mérkőzésen folytathatták a tornán való szereplésüket. A bronzéremért az NSZK-val mérték össze erejüket és 6–3 arányban győzedelmeskedtek. Just Fontaine négy gólt szerzett a hatból. Összesen 13 góllal nyerte el a gólkirályi címet, ami azóta is világbajnoki rekord. A legelső labdarúgó-Európa-bajnokságot Franciaországban rendezték 1960-ban. A lebonyolítás szerint négy válogatott vett részt a zárószakaszban. A franciák Jugoszlávia ellen léptek pályára és ugyan 4–2-re vezettek végül 5–4-re elveszítették a párharcot. a harmadik helyért Csehszlovákiától is kikaptak, így a negyedik helyen zártak.

Az 1966-os világbajnokságon a csoportkörében mindössze egy pontot szereztek. Az eredmények a következők voltak: Mexikó (1–1), Uruguay (1–2), Anglia (0–2). Az 1960-as és az 1970-es években a legtöbb rangos nemzetközi tornára nem jutottak ki, emiatt nem értek el jelentősebb eredményeket.

A hetvenes évek végén Michel Platini felbukkanásával fordulóponthoz jutott a válogatott. A válogatott a világ egyik legsikeresebb nemzeti csapata lett. Az 1978-as vb-n a csoportkör után búcsúztak, rá négy évre viszont az elődöntőig meg sem álltak. Az 1982-es világbajnokságon az NSZK elleni mérkőzésen a rendes játékidő és a hosszabbítás után 3–3-as döntetlen született. A büntetőpárbajban a németek bizonyultak jobbnak és 5–4-re győztek. A bronzmérkőzésen a lengyelektől kaptak ki 3–2-re.

Michel Platini csapatkapitányként vezette győzelemhez a francia válogatottat 1984-ben.

Az 1984-es labdarúgó-Európa-bajnokságon aratott győzelmével Franciaország az első rangos nemzetközi trófeáját szerezte meg. A franciák az egész torna során magabiztos teljesítményt produkálva jutottak el a döntőig. A csoportban Dániát 1–0-ra, Belgiumot 5–0-ra, Jugoszláviát 3–2-re, az elődöntőben pedig Portugáliát verték 3–2-re. A döntőben Spanyolországot győzték le 2–0-ra Platini és Bruno Bellone góljaival. Platini 8 góljával a gólkirályi címet is elhódította. Ugyanebben az évben a Los Angeles-i 1984. évi nyári olimpiai játékokat is megnyerték. 1985-ben a konföderációs kupa elődjének számító Artemio Franchi Trófeát –melyen az Európa-bajnok és a Copa América győztese mérkőzött meg egymással– begyűjtve három nagynevű serleg birtokosai voltak.

Az 1986-os világbajnokságon végső győzelemre esélyes csapatok egyikének számított Franciaország. Ezúttal is az elődöntő jelentette a végállomást számukra és akárcsak 1982-ben ismét az NSZK-tól kaptak ki. A harmadik helyért Belgiumot legyőzték 4–2-re és történetük második világbajnoki bronzérmét szerezték.

A sikerek ellenére az 1988-as Eb-ről és az 1990-es vb-ről lemaradtak a kékek. Az 1992-es Európa-bajnokságon Michel Platini már szövetségi kapitányként vezette a válogatottat. A torna nyitómérkőzésén a házigazda Svédországgal 1–1-es döntetlent játszottak. A második körben Anglia ellen értek el egy 0–0-ás döntetlent. A dánoktól 2–1 arányban kikaptak és ezzel a vereséggel 19 meccses veretlenségi széria szakadt meg. A franciák valamennyi gólja Jean-Pierre Papin nevéhez fűződik. A kiesés után egy héttel Platinit Gérard Houllier váltotta kapitányi poszton. Houlliernek azonban nem sikerült kijuttatnia az 1994-es világbajnokságra a válogatottat, miután a selejtezősorozat végéhez közeledve két vereséget szenvedtek hazai pályán. Először Izrael ellen csúszott be egy kínos 3–2-es vereség, majd Bulgáriától kaptak ki 2–1-re. Mindez nagy felháborodást keltett és nem maradt következmények nélkül. Több játékost soha többé nem hívtak be a válogatottba, Houlliért pedig felállították posztjáról és a helyére a segédezője Aimé Jacquet lépett.

Az 1996-os Eb-n a csoportkörben Románia 1–0-ás legyőzésével nyitottak, amit a spanyolok elleni 1–1-es döntetlen követett. Bulgáriát legyőzték 3–1-re és megnyerték a csoportjukat. A negyeddöntőben Hollandiát győzték le tizenegyespárbajban, majd az elődöntőben Csehország legjobbjai ellen ugyancsak büntetőpárbajban maradtak alul.

Didier Deschamps volt a csapatkapitánya annak a francia válogatottnak, mely 1998-ban világbajnoki, 2000-ben pedig Európa-bajnoki címet szerzett.

Az 1998-as labdarúgó-világbajnokságnak Franciaország volt a házigazdája. A franciák Dél-Afrikát (3–0), Szaúd-Arábiát (4–0) és Dániát (2–1) legyőzve hiba nélkül nyerték a csoportjukat. A legjobb 16 között Paraguayt Laurent Blanc aranygóljával búcsúztatták. A negyeddöntőben Olaszország ellen tizenegyesrúgásokkal sikerült a továbbjutás. A döntőbe kerülésért Horvátországot kellett legyőzniük. Davor Šuker révén a horvátok szereztek vezetést, de Lilian Thuram két góljának köszönhetően a franciák fordítottak és történetük során első ízben bejutottak a döntőbe. Érdekesség, hogy Thuram se előtte, se utána nem volt eredményes a francia válogatottban. Jacquet világbajnoki címhez vezette a nemzeti csapatot, miután Brazília 3–0-ás legyőzésével feltették a koronát a teljesítményükre.

2000-ben az Európa-bajnoki címet is sikerült elhódítaniuk, miután a döntőben drámai fordulattal 2–1-re legyőzték Olaszországot. A mérkőzés 55. percében Marco Delvecchio által az olaszok szereztek vezetést és amikor már úgy nézett ki, hogy minden eldőlt akkor Sylvain Wiltord a 94. percben egyenlíteni tudott, ezzel a sírból hozta vissza a reményt. A hosszabbítás 103. percében David Trezeguet aranygóljával a franciák bebiztosították győzelmüket. Franciaország lett tehát a világ és Európa-bajnoki cím védője, ezt korábban egyedül az NSZK-nak sikerült elérnie 1974-ben. A 2001-es konföderációs kupát is magukénak tudhatták, miután 1–0-ra legyőzték Japánt a fináléban. Minden idők legsikeresebb időszaka volt ez a franciák számára. A 2002-es labdarúgó-világbajnokság nyitómérkőzésén aztán nagyon meglepő eredmény született. A világbajnoki újonc Szenegál ellen 1–0-ás vereséget szenvedtek. A továbbiakban Uruguayjal 0–0-ás döntetlent játszottak, míg a dánoktól 2–0-ra kikaptak. Franciaország szégyenszemre vb címvédőként, rúgott gól nélkül csúfosan leszerepelt már a csoportkör után. A kiesés után Roger Lemerrenek távoznia kellett, akit Jacques Santini váltott.

Santini a 2004-es portugáliai Európa-bajnokságon vezette a nemzeti csapatot. A csoportkörben a következő eredményeket érték el: Anglia (2–1), Horvátország (2–2), Svájc (3–1). Csoportgyőztesként azt a Görögországot kapták ellenfélül a legjobb nyolc között, amely később megnyerte a tornát. A franciákat 1–0-ra győzték le. A korábbi tendenciáknak megfelelően a sikertelenség után új szövetségi kapitányt neveztek ki. Raymond Domenech kapta a megtisztelő feladatot, hogy irányítsa a munkát. A 2006-os labdarúgó-világbajnokságot Svájc ellen kezdték egy 0–0-ás döntetlennel. Dél-Koreával ugyancsak döntetlenre végeztek (1–1), Togo-t pedig 2–0-ra megverték. Az egyenes kieséses szakaszban Spanyolországot 3–1-re, Brazíliát és Portugáliát 1–0-ra győzték le és döntőbe jutottak. A döntőben Olaszország ellen léptek pályára. Zinédine Zidane révén megszerezték a vezetést, amit Marco Materazzi egyenlített ki. A rendes játékidő és a ráadás sem hozott újabb gólt, ezért következhettek a büntetőrúgások. Ezt az olaszok nyerték 5–3 arányban, így Franciaország a második helyen végzett. A döntő emlékezetes maradt még egy nem éppen labdarúgópályákra való incidensről, ami Zidane és Materazzi között történt. Zidane dühében mellbe fejelte az olasz, miután ő provokálta és a kiállítás sorsára jutott.[3] A 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőiben meglepetésre Skóciától oda-vissza 1–0-ás vereséget szenvedtek, de végül sikerült a kijutás. Az Eb-n a Románia elleni 0–0, a Hollandia elleni 1–4 és Olaszország elleni 0–2 után már a csoportkör után búcsúzni kényszerültek.

A 2010-es labdarúgó-világbajnokságon szintén nem jártak túl sok sikerrel és ismét a csoportkör után estek ki. A Mexikó elleni mérkőzés félidejében Nicolas Anelka obszcén szavakkal illette Raymond Domenechet, miután az lecserélte és kritizálta teljesítményét.[4] Az eset következményeként Anelkat hazaküldték, a válogatott többi játékosa pedig bojkottálta az edzést.[5] A csalódást keltő világbajnokság után a Francia Labdarúgó-szövetség elnöke Jean-Pierre Escalettes lemondott posztjáról[6], Domenechet pedig menesztették. Az új szövetségi kapitány Laurent Blanc lett[7] Az új kapitány sietett kijelenteni, hogy nála tiszta lappal indulnak azok a játékosok, akik a 2010-es labdarúgó világbajnokságon edzésbeszüntetéssel tüntettek és szerinte a szövetség döntései elhamarkodottak, alaposabban meg kellene ismerni a világbajnokságon történteket. Mindezek ellenére a Dél-afrikai vb-n szereplő 23 fős keret minden tagját egy mérkőzés erejéig eltiltotta a szövetség, amiért részt vettek az edzés bojkottálásában. Az eltiltás miatt ő rájuk nem számíthatott Blanc, a Norvégia elleni barátságos találkozón.[8]

Stadion[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A korai években rendezett, hazai mérkőzéseik helyszínét általában két párizsi stadion közül választották ki. Ez a két helyszín: a Parc des Princes és az Yves-du-Manoir Olimpiai Stadion volt. Eleinte tehát a fővárosban játszották a mérkőzéseket, de ahogy az idő telt egyre több mérkőzést rendeztek szerte az országban. Marseilleben, a Stade Vélodrome, Lyonban a Stade de Gerland, Strasbourgban a Stade de la Meinau voltak az új helyszínek, ahol a nemzeti csapat pályára lépett. A Parc des Princes 1972-es felújítása után a legnagyobb befogadóképességű létesítmény lett, ennek értelmében ez időtájt más stadionokban voltak az összecsapások.

1998-ban nyitotta meg kapuit a franciák új nemzeti arénája a Stade de France, amit az 1998-as labdarúgó-világbajnokságra építettek. A Saint-Denisben található stadion 81338 néző számára biztosít férőhelyet. Az első mérkőzést 1998. január 29-én rendezték itt, amikor Franciaország-Spanyolországgal játszott barátságos válogatott mérkőzést. A találkozót a franciák nyerték 1–0-ra Zidane góljával. Azóta a legtöbb válogatott mérkőzésnek a Stade France adott otthont és a válogatott első számú otthona lett.

A válogatott szerelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zinédine Zidane Adidas által szponzorált 10-es meze, amit a 2000-es Eb-n viselt.

A francia válogatott tradicionális szerelése a kék mez, fehér nadrág és vörös sportszár. Ez a színösszetétel természetesen Franciaország nemzeti zászlaját szimbolizálja. Az 1904-es Belgium elleni mérkőzés óta, a legtöbb alkalommal mindig ebben az összetételben futnak ki a játékosok a gyepre. A váltómez általában fehér mezből, fehér nadrágból és fehér sportszárból tevődik össze. 1909–1914 közötti időszakban fehér mez volt a hivatalos, kék csíkozással. Az 1978-as labdarúgó-világbajnokságon Magyarország ellen játszottak Mar del Plataban. A mérkőzésre mindkét válogatott fehér szereléssel készült, ezért a franciák egy helyi csapattól a Club Atlético Kimberley-től kaptak kölcsön zöld-fehér csíkos dresszeket.[9]

1972-ben az Adidas lett a francia válogatott hivatalos mezszponzora. A sportszergyártó cég 38 éven keresztül támogatta a kékeket felszereléssel és olyan nagy sikerekhez járult hozzá, mint az 1984-es Eb, 1998-as vb, 2000-es Eb, 2001-es és 2003-as konföderációs kupa győzelmek. A francia labdarúgó-válogatott által éveken át viselt Adidas mezek szinte összenőttek a csapattal.

2008. február 22-én a Francia Labdarúgó-szövetség bejelentette, hogy nem hosszabbítják meg szerződésüket az Adidassal és 2011. január 1-től a Nike fogja öltöztetni a nemzeti csapatot. A szerződés értelmében 7 éven keresztül (2011–2018) látják el a franciákat sportszerekkel.[10]

Szerelések alakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1958-as VB
1962-es VB
1978-as VB
1978-as VB
Euro 1984
Euro 1992
1998-as VB (hazai)
1998-as VB (váltó)
Euro 2000
2002-es VB
2006-os VB
Euro 2008
2008–2009
2010-es VB

Nemzetközi eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

W.Cup.svg Labdarúgó-világbajnokság
  • Győztes: 1 alkalommal (1998)
  • Ezüstérmes: 1 alkalommal (2006)
  • Bronzérmes: 2 alkalommal (1958, 1986)
  • 4. helyezett: 1 alkalommal (1982)
UEFA European Cup.svg Labdarúgó-Európa-bajnokság
Gold medal.svg Olimpiai játékok
  • Aranyérmes: 1 alkalommal (1984)
  • Ezüstérmes: 1 alkalommal (1900)
FIFA Confederations Cup.svg Konföderációs kupa

Világbajnoki-szereplés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Eredmény Hely M Gy D V Rg Kg
Uruguay 1930 Csoportkör 7. 3 1 0 2 4 3
Olaszország 1934 Első kör 9. 1 0 0 1 2 3
Franciaország 1938 Negyeddöntő 6. 2 1 0 1 4 4
Brazília 1950 Nem jutott be - - - - - - -
Svájc 1954 Csoportkör 11. 2 1 0 1 3 3
Svédország 1958 Bronzérmes 3. 6 4 0 2 23 15
Chile 1962 Nem jutott be - - - - - - -
Anglia 1966 Csoportkör 13. 3 0 1 2 2 5
Mexikó 1970 Nem jutott be - - - - - - -
NSZK 1974 Nem jutott be - - - - - - -
Argentína 1978 Csoportkör 12. 3 1 0 2 5 5
Spanyolország 1982 Elődöntő 4. 7 3 2 2 16 12
Mexikó 1986 Bronzérmes 3. 7 4 2 1 12 6
Olaszország 1990 Nem jutott be - - - - - - -
USA 1994 Nem jutott be - - - - - - -
Franciaország1998 Aranyérmes 1. 7 6 1 0 15 2
Dél-KoreaJapán 2002 Csoportkör 28. 3 0 1 2 0 3
Németország 2006 Ezüstérmes 2. 7 4 3 0 9 3
Dél-Afrika 2010 Csoportkör 29. 3 0 1 2 1 4
Brazília 2014
Összesen 13/19 1 cím 54 25 11 18 96 68

Európa-bajnoki-szereplés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Eredmény Hely. M Gy D V Rg Kg
Franciaország 1960 Elődöntő 4. 2 0 0 2 4 7
Spanyolország 1945 1964 Nem jutott be - - - - - - -
Olaszország 1968 Nem jutott be - - - - - - -
Belgium 1972 Nem jutott be - - - - - - -
Jugoszlávia 1976 Nem jutott be - - - - - - -
Olaszország 1980 Nem jutott be - - - - - - -
Franciaország 1984 Aranyérmes 1. 5 5 0 0 14 4
NSZK 1988 Nem jutott be - - - - - - -
Svédország 1992 Csoportkör 6. 3 0 2 1 2 3
Anglia 1996 Elődöntő 4. 5 2 3 0 5 2
BelgiumHollandia 2000 Aranyérmes 1. 6 5 0 1 13 7
Portugália 2004 Negyeddöntő 5. 4 2 1 1 7 5
SvájcAusztria 2008 Csoportkör 15. 3 0 1 2 1 6
LengyelországUkrajna 2012 Negyeddöntő 4 1 1 2 3 5
Összesen 8/14 2 cím 32 15 8 9 49 39

Konföderációs kupa-szereplés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Eredmény M Gy D* V Rg Kg Keret
Szaúd-Arábia 1992 Nem jutott be - - - - - - -
Szaúd-Arábia 1995 Nem jutott be - - - - - - -
Szaúd-Arábia 1997 Nem jutott be - - - - - - -
Mexikó 1999 - - - - - - -
Dél-KoreaJapán 2001 Bajnok 1. 5 4 0 1 12 2
Franciaország 2003 Bajnok 1. 5 5 0 0 12 3
Németország 2005 Nem jutott be - - - - - - -
Dél-afrikai Köztársaság 2009 Nem jutott be - - - - - - -
BRA 2013 Nem jutott be - - - - - - -
Összesen 2/8 10 9 0 1 24 5 -
* Tartalmazza azokat a mérkőzéseket is, amelyeken büntetőpárbajra került sor.
** A piros keretben jelölt konföderációs kupa hazai rendezésű volt.

Olimpiai szereplés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olimpiai játékok

Játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenlegi keret[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2014. március 5-i Hollandia elleni barátságos mérkőzések kerete.[11]
A válogatottság és gólok a mérkőzések utáni állapotnak megfelelőek.

No. P. Név Születési dátum (Kor) Vál. Gól. Jelenlegi klub
1 K Hugo Lloris 1986. december 26. 55 0 Anglia Tottenham Hotspur
16 K Steve Mandanda 1985. március 28. 16 0 Franciaország Olympique Marseille
23 K Stéphane Ruffier 1986. szeptember 27. 1 0 Franciaország Saint-Étienne
2 V Mathieu Debuchy 1985. július 28. 19 2 Anglia Newcastle United
3 V Patrice Evra 1981. május 15. 55 0 Anglia Manchester United
4 V Raphaël Varane 1993. április 25. 5 0 Spanyolország Real Madrid
5 V Mamadou Sakho 1990. február 13. 16 2 Anglia Liverpool
15 V Bacary Sagna 1983. február 14. 39 0 Anglia Arsenal
21 V Laurent Koscielny 1985. szeptember 10. 15 0 Anglia Arsenal
22 V Eliaquim Mangala 1991. február 13. 2 0 Portugália Porto
24 V Lucas Digne 1993. július 20. 1 0 Franciaország Paris Saint-Germain
6 KP Yohan Cabaye 1986. január 14. 27 2 Franciaország Paris Saint-Germain
7 KP Franck Ribéry 1983. április 1. 81 16 Németország Bayern München
8 KP Mathieu Valbuena 1984. szeptember 28. 31 5 Franciaország Olympique Marseille
11 KP Antoine Griezmann 1991. március 21. 1 0 Spanyolország Real Sociedad
12 KP Josuha Guilavogui 1990. szeptember 19. 5 0 Franciaország Saint-Étienne
14 KP Blaise Matuidi 1987. április 9. 20 1 Franciaország Paris Saint-Germain
17 KP Dimitri Payet 1987. március 29. 7 0 Franciaország Olympique Marseille
18 KP Moussa Sissoko 1989. augusztus 16. 14 0 Anglia Newcastle United
19 KP Paul Pogba 1993. március 15. 8 1 Olaszország Juventus
9 CS Olivier Giroud 1986. szeptember 30. 27 5 Anglia Arsenal
10 CS Karim Benzema 1987. december 19. 65 19 Spanyolország Real Madrid
20 CS Loïc Rémy 1987. január 2. 22 4 Anglia Newcastle United

Legtöbb válogatottság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2010 június 22. állapotoknak megfelelően.

# Játékos Válogatottban eltöltött idő Válogatottság Gólok
1 Lilian Thuram 1994–2008 142 2
2 Thierry Henry 1997–2010 123 51
3 Marcel Desailly 1993–2004 116 3
4 Zinédine Zidane 1994–2006 108 31
5 Patrick Vieira 1997–2009 107 6
6 Didier Deschamps 1989–2000 103 4
7 Laurent Blanc 1989–2000 97 16
Bixente Lizarazu 1992–2004 97 2
9 Sylvain Wiltord 1999–2006 92 26
10 Fabien Barthez 1994–2006 87 0

Legtöbb gól a válogatottban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2010 június 22. állapotoknak megfelelően.

# Játékos Válogatott időszak Gólok Vál. Átlag
1 Thierry Henry 1997–2010 51 123 0.42
2 Michel Platini 1976–1987 41 72 0.57
3 David Trezeguet 1998–2008 34 71 0.47
4 Zinédine Zidane 1994–2006 31 108 0.28
5 Just Fontaine 1953–1960 30 21 1.42
Jean-Pierre Papin 1986–1995 30 54 0.55
7 Youri Djorkaeff 1993–2002 28 82 0.34
8 Sylvain Wiltord 1999–2006 26 92 0.28
9 Jean Vincent 1953–1961 22 46 0.47
10 Jean Nicolas 1933–1938 21 25 0.84

Szövetségi kapitányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szöv. kap. Időszak Mérkőzés Gy D V
Francia Guérin, HenriHenri Guérin 1964–1966 15 5 4 6
FranciaSpanyol Arribas, JoséJosé Arribas és Francia Snella, JeanJean Snella 1966 4 2 0 2
Francia Fontaine, JustJust Fontaine 1967 2 0 0 2
Francia Dugauguez, LouisLouis Dugauguez 1967–1968 9 2 3 4
Francia Boulogne, GeorgesGeorges Boulogne 1969–1973 31 15 5 11
Románia Kovács István 1973–1975 15 6 4 5
Francia Hidalgo, MichelMichel Hidalgo 1976–1984 75 41 16 18
Francia Michel, HenriHenri Michel 1984–1988 36 16 12 8
Francia Platini, MichelMichel Platini 1988–1992 29 16 8 5
Francia Houllier, GérardGérard Houllier 1992–1993 12 7 1 4
Francia Jacquet, AiméAimé Jacquet 1994–1998 53 34 16 3
Francia Lemerre, RogerRoger Lemerre 1998–2002 53 34 11 8
Francia Santini, JacquesJacques Santini 2002–2004 28 22 4 2
Francia Domenech, RaymondRaymond Domenech 2004–2010 79 41 24 14
Francia Blanc, LaurentLaurent Blanc 2010–2012 27 16 7 4
Francia Deschamps, DidierDidier Deschamps 2012– 18 8 4 6

Híres játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

     

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hugo Lloris named as France's Euro 2012 captain”, Sporting News, 2012. február 28. (Hozzáférés ideje: 2012. február 28.) 
  2. France v. Belgium 1904 Match Report. French Football Federation. (Hozzáférés: 2010. június 4.)
  3. Materazzi prostituáltnak nevezhette Zidane testvérét. origo.hu. (Hozzáférés: 2006. július 10.)
  4. Anelka elküldte az anyjába a francia kapitányt. origo.hu. (Hozzáférés: 2010. június 19.)
  5. Vb-2010 - Anelkát hazaküldték, a franciák bojkottálták az edzést. parameter.sk. (Hozzáférés: 2010. június 20.)
  6. Lemondott a francia szövetség elnöke. metropol.hu. (Hozzáférés: 2010. június 28.)
  7. Az új francia kapitány átvizsgálná a vébén történteket. hvg.hu. (Hozzáférés: 2010. július 6.)
  8. Tizenhárom újonc Blanc első keretében. origo.hu. (Hozzáférés: 2010. augusztus 5.)
  9. Murray, Scott. „The Joy of Six: Things we miss about the World Cup”, The Guardian, 2010. május 21. (Hozzáférés ideje: 2010. május 21.) 
  10. Matrózcsíkos mezben játszik majd a francia válogatott”, foci24.net, 2011. március 13. 
  11. France-Pays-Bas (match amical du mercredi 5 mars)”, French Football Federation, 2013. október 3. (Hozzáférés ideje: 2013. augusztus 29.) (French nyelvű) 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Francia labdarúgó-válogatott témájú médiaállományokat.