Francia labdarúgó-válogatott
| Francia Labdarúgó-szövetség | |||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|||||||||||||||||||||||||||
| Francia Labdarúgó-szövetség címere | |||||||||||||||||||||||||||
| Adatok | |||||||||||||||||||||||||||
| Beceneve(i) | Les Bleus (A kékek) Les Tricolores (A háromszínűek) |
||||||||||||||||||||||||||
| Szövetség neve | Fédération Française de Football |
||||||||||||||||||||||||||
| Konföderáció | [[UEFA]] (Európa) | ||||||||||||||||||||||||||
| Stadion | Stade de France | ||||||||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||||||||
| Szövetségi kapitány | |||||||||||||||||||||||||||
| Csapatkapitány | Hugo Lloris[1] | ||||||||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||||||||
| Legtöbb válogatottság | Lilian Thuram (142) | ||||||||||||||||||||||||||
| Legtöbb válogatott gól | Thierry Henry (51) | ||||||||||||||||||||||||||
| FIFA-kód | FRA | ||||||||||||||||||||||||||
| Ranglista helyezések | |||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||
| Csapatmezek | |||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||
| Első hivatalos mérkőzés | |||||||||||||||||||||||||||
| 1904. május 1., Brüsszel, Belgium |
|||||||||||||||||||||||||||
| Legnagyobb győzelem | |||||||||||||||||||||||||||
| 1995. szeptember 6., Auxerre, Franciaország |
|||||||||||||||||||||||||||
| Legnagyobb vereség | |||||||||||||||||||||||||||
| 1908. október 22., London, Anglia |
|||||||||||||||||||||||||||
| Nemzetközi szereplések | |||||||||||||||||||||||||||
| Labdarúgó-világbajnokság | |||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||
| Labdarúgó-Európa-bajnokság | |||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||
| Konföderációs kupa | |||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||||||||
| Az infobox utoljára frissítve: 2012. június 23. | |||||||||||||||||||||||||||
A francia labdarúgó-válogatott Franciaország nemzeti csapata, amelyet az Francia Labdarúgó-szövetség (Franciául: Fédération Française de Football) irányít.
Természetesen a Tricolore (Franciaország zászlaja) után a nemzeti válogatott tradicionális színei: a kék, a fehér és a vörös.
Franciaország egyike volt annak a négy európai országnak, amely részt vett a legelső labdarúgó-világbajnokságon 1930-ban és egyike annak a nyolc nemzetnek, amelynek sikerült elhódítania a világbajnoki trófeát. A franciáknak ez hazai közönség előtt 1998-ban sikerült, ahol a döntőben Brazíliát győzték le 3–0 arányban. Az Európa-bajnokságon két alkalommal: 1984-ben Michel Platini és 2000-ben Zinédine Zidane vezérletével végeztek az első helyen. Miután 2001-ben a Konföderációs-kupát is sikerült elhódítaniuk, Argentínával egyetemben ők lettek az egyetlen nemzet, melynek sikerült megnyernie a FIFA által szervezett három legrangosabb sorozatot, A világbajnokságot, a konföderációs kupát és az olimpiát.
A 2006-os világbajnokság döntőjében Olaszország ellen, tizenegyespárbajban veszítettek 5–3 arányban.
Tartalomjegyzék |
Történelem [szerkesztés]
Bár a labdarúgást, mint tudjuk Anglia adta a világnak, a franciák alakították szervezett sportággá. Franciaország volt a fő mozgatórúgója a FIFA, az UEFA, a világbajnokság, az Európa-bajnokság és az európai klubcsapatok kupaversenyei létrehozásának. A megalakult szövetség rendet teremtett a kaotikus hazai klubéletben, melynek irányításáért egy időben nem kevesebb mint öt testület versengett. A francia labdarúgó-válogatott 1904-ben szerveződött. Első mérkőzését 1904. május 21-én Brüsszelben játszotta Belgium ellen, ami 3–3-as döntetlennel zárult.[2] A következő évben az első hazai pályán lejátszandó mérkőzésre is sort kerítettek. A Parc des Princesben 500 néző előtt Svájc volt az ellenfél. A franciák Gaston Cyprès góljával 1–0-ra győztek. 1930. júliusában a franciák részt vettek az első hivatalos világbajnokságon, amit Uruguayban rendeztek. A torna nyitómérkőzését Mexikóval játszották és 4–1-es győzelmet arattak. Lucien Laurent nevéhez fűződik a franciák és vb-k történetének első gólja. A későbbiekben Argentína és Chile ellen is 1–0-ás vereséget szenvedtek és a csoportkör után kiestek. A professzionizmust 1932-ben hagyták jóvá, és felállították a ligát. Az eredmények csak klub szinten jelentkeztek. Az 1934-es világbajnokságon már az első fordulóban kikaptak Ausztriától 3–2-re, ami szintén kiesést eredményezett számukra. Az 1938-as világbajnokságnak Franciaország adott otthont. Itt a negyeddöntőben, a későbbi világbajnok Olaszország ellen elszenvedett vereség (1–3) jelentette a végállomást.
Az 1950-es években a franciák első aranygenerációja volt születőben Raymond Kopa vezérletével. Az 1958-as svédországi világbajnokságon a csoportkörben Paraguay (7–3), Jugoszlávia (2–3) és Skócia (2–1) ellen kellett megmérkőzniük. A negyeddöntőben Észak-Írországot 4–0-ra verték, majd következett az elődöntő, ahol a Pelé fémjelezte braziloktól 5–2-es vereséget szenvedtek és a harmadik helyért lejátszandó mérkőzésen folytathatták a tornán való szereplésüket. A bronzéremért az NSZK-val mérték össze erejüket és 6–3 arányban győzedelmeskedtek. Just Fontaine négy gólt szerzett a hatból. Összesen 13 góllal nyerte el a gólkirályi címet, ami azóta is világbajnoki rekord. A legelső labdarúgó-Európa-bajnokságot Franciaországban rendezték 1960-ban. A lebonyolítás szerint négy válogatott vett részt a zárószakaszban. A franciák Jugoszlávia ellen léptek pályára és ugyan 4–2-re vezettek végül 5–4-re elveszítették a párharcot. a harmadik helyért Csehszlovákiától is kikaptak, így a negyedik helyen zártak.
Az 1966-os világbajnokságon a csoportkörében mindössze egy pontot szereztek. Az eredmények a következők voltak: Mexikó (1–1), Uruguay (1–2), Anglia (0–2). Az 1960-as és az 1970-es években a legtöbb rangos nemzetközi tornára nem jutottak ki, emiatt nem értek el jelentősebb eredményeket.
A hetvenes évek végén Michel Platini felbukkanásával fordulóponthoz jutott a válogatott. A válogatott a világ egyik legsikeresebb nemzeti csapata lett. Az 1978-as vb-n a csoportkör után búcsúztak, rá négy évre viszont az elődöntőig meg sem álltak. Az 1982-es világbajnokságon az NSZK elleni mérkőzésen a rendes játékidő és a hosszabbítás után 3–3-as döntetlen született. A büntetőpárbajban a németek bizonyultak jobbnak és 5–4-re győztek. A bronzmérkőzésen a lengyelektől kaptak ki 3–2-re.
Az 1984-es labdarúgó-Európa-bajnokságon aratott győzelmével Franciaország az első rangos nemzetközi trófeáját szerezte meg. A franciák az egész torna során magabiztos teljesítményt produkálva jutottak el a döntőig. A csoportban Dániát 1–0-ra, Belgiumot 5–0-ra, Jugoszláviát 3–2-re, az elődöntőben pedig Portugáliát verték 3–2-re. A döntőben Spanyolországot győzték le 2–0-ra Platini és Bruno Bellone góljaival. Platini 8 góljával a gólkirályi címet is elhódította. Ugyanebben az évben a Los Angeles-i 1984. évi nyári olimpiai játékokat is megnyerték. 1985-ben a konföderációs kupa elődjének számító Artemio Franchi Trófeát –melyen az Európa-bajnok és a Copa América győztese mérkőzött meg egymással– begyűjtve három nagynevű serleg birtokosai voltak.
Az 1986-os világbajnokságon végső győzelemre esélyes csapatok egyikének számított Franciaország. Ezúttal is az elődöntő jelentette a végállomást számukra és akárcsak 1982-ben ismét az NSZK-tól kaptak ki. A harmadik helyért Belgiumot legyőzték 4–2-re és történetük második világbajnoki bronzérmét szerezték.
A sikerek ellenére az 1988-as Eb-ről és az 1990-es vb-ről lemaradtak a kékek. Az 1992-es Európa-bajnokságon Michel Platini már szövetségi kapitányként vezette a válogatottat. A torna nyitómérkőzésén a házigazda Svédországgal 1–1-es döntetlent játszottak. A második körben Anglia ellen értek el egy 0–0-ás döntetlent. A dánoktól 2–1 arányban kikaptak és ezzel a vereséggel 19 meccses veretlenségi széria szakadt meg. A franciák valamennyi gólja Jean-Pierre Papin nevéhez fűződik. A kiesés után egy héttel Platinit Gérard Houllier váltotta kapitányi poszton. Houlliernek azonban nem sikerült kijuttatnia az 1994-es világbajnokságra a válogatottat, miután a selejtezősorozat végéhez közeledve két vereséget szenvedtek hazai pályán. Először Izrael ellen csúszott be egy kínos 3–2-es vereség, majd Bulgáriától kaptak ki 2–1-re. Mindez nagy felháborodást keltett és nem maradt következmények nélkül. Több játékost soha többé nem hívtak be a válogatottba, Houlliért pedig felállították posztjáról és a helyére a segédezője Aimé Jacquet lépett.
Az 1996-os Eb-n a csoportkörben Románia 1–0-ás legyőzésével nyitottak, amit a spanyolok elleni 1–1-es döntetlen követett. Bulgáriát legyőzték 3–1-re és megnyerték a csoportjukat. A negyeddöntőben Hollandiát győzték le tizenegyespárbajban, majd az elődöntőben Csehország legjobbjai ellen ugyancsak büntetőpárbajban maradtak alul.
Az 1998-as labdarúgó-világbajnokságnak Franciaország volt a házigazdája. A franciák Dél-Afrikát (3–0), Szaúd-Arábiát (4–0) és Dániát (2–1) legyőzve hiba nélkül nyerték a csoportjukat. A legjobb 16 között Paraguayt Laurent Blanc aranygóljával búcsúztatták. A negyeddöntőben Olaszország ellen tizenegyesrúgásokkal sikerült a továbbjutás. A döntőbe kerülésért Horvátországot kellett legyőzniük. Davor Šuker révén a horvátok szereztek vezetést, de Lilian Thuram két góljának köszönhetően a franciák fordítottak és történetük során első ízben bejutottak a döntőbe. Érdekesség, hogy Thuram se előtte, se utána nem volt eredményes a francia válogatottban. Jacquet világbajnoki címhez vezette a nemzeti csapatot, miután Brazília 3–0-ás legyőzésével feltették a koronát a teljesítményükre.
2000-ben az Európa-bajnoki címet is sikerült elhódítaniuk, miután a döntőben drámai fordulattal 2–1-re legyőzték Olaszországot. A mérkőzés 55. percében Marco Delvecchio által az olaszok szereztek vezetést és amikor már úgy nézett ki, hogy minden eldőlt akkor Sylvain Wiltord a 94. percben egyenlíteni tudott, ezzel a sírból hozta vissza a reményt. A hosszabbítás 103. percében David Trezeguet aranygóljával a franciák bebiztosították győzelmüket. Franciaország lett tehát a világ és Európa-bajnoki cím védője, ezt korábban egyedül az NSZK-nak sikerült elérnie 1974-ben. A 2001-es konföderációs kupát is magukénak tudhatták, miután 1–0-ra legyőzték Japánt a fináléban. Minden idők legsikeresebb időszaka volt ez a franciák számára. A 2002-es labdarúgó-világbajnokság nyitómérkőzésén aztán nagyon meglepő eredmény született. A világbajnoki újonc Szenegál ellen 1–0-ás vereséget szenvedtek. A továbbiakban Uruguayjal 0–0-ás döntetlent játszottak, míg a dánoktól 2–0-ra kikaptak. Franciaország szégyenszemre vb címvédőként, rúgott gól nélkül csúfosan leszerepelt már a csoportkör után. A kiesés után Roger Lemerrenek távoznia kellett, akit Jacques Santini váltott.
Santini a 2004-es portugáliai Európa-bajnokságon vezette a nemzeti csapatot. A csoportkörben a következő eredményeket érték el: Anglia (2–1), Horvátország (2–2), Svájc (3–1). Csoportgyőztesként azt a Görögországot kapták ellenfélül a legjobb nyolc között, amely később megnyerte a tornát. A franciákat 1–0-ra győzték le. A korábbi tendenciáknak megfelelően a sikertelenség után új szövetségi kapitányt neveztek ki. Raymond Domenech kapta a megtisztelő feladatot, hogy irányítsa a munkát. A 2006-os labdarúgó-világbajnokságot Svájc ellen kezdték egy 0–0-ás döntetlennel. Dél-Koreával ugyancsak döntetlenre végeztek (1–1), Togo-t pedig 2–0-ra megverték. Az egyenes kieséses szakaszban Spanyolországot 3–1-re, Brazíliát és Portugáliát 1–0-ra győzték le és döntőbe jutottak. A döntőben Olaszország ellen léptek pályára. Zinédine Zidane révén megszerezték a vezetést, amit Marco Materazzi egyenlített ki. A rendes játékidő és a ráadás sem hozott újabb gólt, ezért következhettek a büntetőrúgások. Ezt az olaszok nyerték 5–3 arányban, így Franciaország a második helyen végzett. A döntő emlékezetes maradt még egy nem éppen labdarúgópályákra való incidensről, ami Zidane és Materazzi között történt. Zidane dühében mellbe fejelte az olasz, miután ő provokálta és a kiállítás sorsára jutott.[3] A 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőiben meglepetésre Skóciától oda-vissza 1–0-ás vereséget szenvedtek, de végül sikerült a kijutás. Az Eb-n a Románia elleni 0–0, a Hollandia elleni 1–4 és Olaszország elleni 0–2 után már a csoportkör után búcsúzni kényszerültek.
A 2010-es labdarúgó-világbajnokságon szintén nem jártak túl sok sikerrel és ismét a csoportkör után estek ki. A Mexikó elleni mérkőzés félidejében Nicolas Anelka obszcén szavakkal illette Raymond Domenechet, miután az lecserélte és kritizálta teljesítményét.[4] Az eset következményeként Anelkat hazaküldték, a válogatott többi játékosa pedig bojkottálta az edzést.[5] A csalódást keltő világbajnokság után a Francia Labdarúgó-szövetség elnöke Jean-Pierre Escalettes lemondott posztjáról[6], Domenechet pedig menesztették. Az új szövetségi kapitány Laurent Blanc lett[7] Az új kapitány sietett kijelenteni, hogy nála tiszta lappal indulnak azok a játékosok, akik a 2010-es labdarúgó világbajnokságon edzésbeszüntetéssel tüntettek és szerinte a szövetség döntései elhamarkodottak, alaposabban meg kellene ismerni a világbajnokságon történteket. Mindezek ellenére a Dél-afrikai vb-n szereplő 23 fős keret minden tagját egy mérkőzés erejéig eltiltotta a szövetség, amiért részt vettek az edzés bojkottálásában. Az eltiltás miatt ő rájuk nem számíthatott Blanc, a Norvégia elleni barátságos találkozón.[8]
Stadion [szerkesztés]
A korai években rendezett, hazai mérkőzéseik helyszínét általában két párizsi stadion közül választották ki. Ez a két helyszín: a Parc des Princes és az Yves-du-Manoir Olimpiai Stadion volt. Eleinte tehát a fővárosban játszották a mérkőzéseket, de ahogy az idő telt egyre több mérkőzést rendeztek szerte az országban. Marseilleben, a Stade Vélodrome, Lyonban a Stade de Gerland, Strasbourgban a Stade de la Meinau voltak az új helyszínek, ahol a nemzeti csapat pályára lépett. A Parc des Princes 1972-es felújítása után a legnagyobb befogadóképességű létesítmény lett, ennek értelmében ez időtájt más stadionokban voltak az összecsapások.
1998-ban nyitotta meg kapuit a franciák új nemzeti arénája a Stade de France, amit az 1998-as labdarúgó-világbajnokságra építettek. A Saint-Denisben található stadion 81338 néző számára biztosít férőhelyet. Az első mérkőzést 1998. január 29-én rendezték itt, amikor Franciaország-Spanyolországgal játszott barátságos válogatott mérkőzést. A találkozót a franciák nyerték 1–0-ra Zidane góljával. Azóta a legtöbb válogatott mérkőzésnek a Stade France adott otthont és a válogatott első számú otthona lett.
A válogatott szerelése [szerkesztés]
A francia válogatott tradicionális szerelése a kék mez, fehér nadrág és vörös sportszár. Ez a színösszetétel természetesen Franciaország nemzeti zászlaját szimbolizálja. Az 1904-es Belgium elleni mérkőzés óta, a legtöbb alkalommal mindig ebben az összetételben futnak ki a játékosok a gyepre. A váltómez általában fehér mezből, fehér nadrágból és fehér sportszárból tevődik össze. 1909–1914 közötti időszakban fehér mez volt a hivatalos, kék csíkozással. Az 1978-as labdarúgó-világbajnokságon Magyarország ellen játszottak Mar del Plataban. A mérkőzésre mindkét válogatott fehér szereléssel készült, ezért a franciák egy helyi csapattól a Club Atlético Kimberley-től kaptak kölcsön zöld-fehér csíkos dresszeket.[9]
1972-ben az Adidas lett a francia válogatott hivatalos mezszponzora. A sportszergyártó cég 38 éven keresztül támogatta a kékeket felszereléssel és olyan nagy sikerekhez járult hozzá, mint az 1984-es Eb, 1998-as vb, 2000-es Eb, 2001-es és 2003-as konföderációs kupa győzelmek. A francia labdarúgó-válogatott által éveken át viselt Adidas mezek szinte összenőttek a csapattal.
2008. február 22-én a Francia Labdarúgó-szövetség bejelentette, hogy nem hosszabbítják meg szerződésüket az Adidassal és 2011. január 1-től a Nike fogja öltöztetni a nemzeti csapatot. A szerződés értelmében 7 éven keresztül (2011–2018) látják el a franciákat sportszerekkel.[10]
Szerelések alakulása [szerkesztés]
|
|
Nemzetközi eredmények [szerkesztés]
- Győztes: 1 alkalommal (1998)
- Ezüstérmes: 1 alkalommal (2006)
- Bronzérmes: 2 alkalommal (1958, 1986)
- 4. helyezett: 1 alkalommal (1982)
Világbajnoki-szereplés [szerkesztés]
| Év | Eredmény | Hely | M | Gy | D | V | Rg | Kg |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Csoportkör | 7. | 3 | 1 | 0 | 2 | 4 | 3 | |
| Első kör | 9. | 1 | 0 | 0 | 1 | 2 | 3 | |
| Negyeddöntő | 6. | 2 | 1 | 0 | 1 | 4 | 4 | |
| Nem jutott be | - | - | - | - | - | - | - | |
| Csoportkör | 11. | 2 | 1 | 0 | 1 | 3 | 3 | |
| Bronzérmes | 3. | 6 | 4 | 0 | 2 | 23 | 15 | |
| Nem jutott be | - | - | - | - | - | - | - | |
| Csoportkör | 13. | 3 | 0 | 1 | 2 | 2 | 5 | |
| Nem jutott be | - | - | - | - | - | - | - | |
| Nem jutott be | - | - | - | - | - | - | - | |
| Csoportkör | 12. | 3 | 1 | 0 | 2 | 5 | 5 | |
| Elődöntő | 4. | 7 | 3 | 2 | 2 | 16 | 12 | |
| Bronzérmes | 3. | 7 | 4 | 2 | 1 | 12 | 6 | |
| Nem jutott be | - | - | - | - | - | - | - | |
| Nem jutott be | - | - | - | - | - | - | - | |
| Aranyérmes | 1. | 7 | 6 | 1 | 0 | 15 | 2 | |
| Csoportkör | 28. | 3 | 0 | 1 | 2 | 0 | 3 | |
| Ezüstérmes | 2. | 7 | 4 | 3 | 0 | 9 | 3 | |
| Csoportkör | 29. | 3 | 0 | 1 | 2 | 1 | 4 | |
| Összesen | 13/19 | 1 cím | 54 | 25 | 11 | 18 | 96 | 68 |
Európa-bajnoki-szereplés [szerkesztés]
| Év | Eredmény | Hely. | M | Gy | D | V | Rg | Kg |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Elődöntő | 4. | 2 | 0 | 0 | 2 | 4 | 7 | |
| Nem jutott be | - | - | - | - | - | - | - | |
| Nem jutott be | - | - | - | - | - | - | - | |
| Nem jutott be | - | - | - | - | - | - | - | |
| Nem jutott be | - | - | - | - | - | - | - | |
| Nem jutott be | - | - | - | - | - | - | - | |
| Aranyérmes | 1. | 5 | 5 | 0 | 0 | 14 | 4 | |
| Nem jutott be | - | - | - | - | - | - | - | |
| Csoportkör | 6. | 3 | 0 | 2 | 1 | 2 | 3 | |
| Elődöntő | 4. | 5 | 2 | 3 | 0 | 5 | 2 | |
| Aranyérmes | 1. | 6 | 5 | 0 | 1 | 13 | 7 | |
| Negyeddöntő | 5. | 4 | 2 | 1 | 1 | 7 | 5 | |
| Csoportkör | 15. | 3 | 0 | 1 | 2 | 1 | 6 | |
| Negyeddöntő | 4 | 1 | 1 | 2 | 3 | 5 | ||
| Összesen | 8/14 | 2 cím | 32 | 15 | 8 | 9 | 49 | 39 |
Konföderációs kupa-szereplés [szerkesztés]
| Év | Eredmény | M | Gy | D* | V | Rg | Kg | Keret |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Nem jutott be | - | - | - | - | - | - | - | |
| Nem jutott be | - | - | - | - | - | - | - | |
| Nem jutott be | - | - | - | - | - | - | - | |
| - | - | - | - | - | - | - | ||
| Bajnok | 1. | 5 | 4 | 0 | 1 | 12 | 2 | |
| Bajnok | 1. | 5 | 5 | 0 | 0 | 12 | 3 | |
| Nem jutott be | - | - | - | - | - | - | - | |
| Nem jutott be | - | - | - | - | - | - | - | |
| Nem jutott be | - | - | - | - | - | - | - | |
| Összesen | 2/8 | 10 | 9 | 0 | 1 | 24 | 5 | - |
- * Tartalmazza azokat a mérkőzéseket is, amelyeken büntetőpárbajra került sor.
- ** A piros keretben jelölt konföderációs kupa hazai rendezésű volt.
Olimpiai szereplés [szerkesztés]
Játékosok [szerkesztés]
Jelenlegi keret [szerkesztés]
Legtöbb válogatottság [szerkesztés]
2010 június 22. állapotoknak megfelelően.
| # | Játékos | Válogatottban eltöltött idő | Válogatottság | Gólok |
|---|---|---|---|---|
| 1 | Lilian Thuram | 1994–2008 | 142 | 2 |
| 2 | Thierry Henry | 1997–2010 | 123 | 51 |
| 3 | Marcel Desailly | 1993–2004 | 116 | 3 |
| 4 | Zinédine Zidane | 1994–2006 | 108 | 31 |
| 5 | Patrick Vieira | 1997–2009 | 107 | 6 |
| 6 | Didier Deschamps | 1989–2000 | 103 | 4 |
| 7 | Laurent Blanc | 1989–2000 | 97 | 16 |
| Bixente Lizarazu | 1992–2004 | 97 | 2 | |
| 9 | Sylvain Wiltord | 1999–2006 | 92 | 26 |
| 10 | Fabien Barthez | 1994–2006 | 87 | 0 |
Legtöbb gól a válogatottban [szerkesztés]
2010 június 22. állapotoknak megfelelően.
| # | Játékos | Válogatott időszak | Gólok | Vál. | Átlag |
|---|---|---|---|---|---|
| 1 | Thierry Henry | 1997–2010 | 51 | 123 | 0.42 |
| 2 | Michel Platini | 1976–1987 | 41 | 72 | 0.57 |
| 3 | David Trezeguet | 1998–2008 | 34 | 71 | 0.47 |
| 4 | Zinédine Zidane | 1994–2006 | 31 | 108 | 0.28 |
| 5 | Just Fontaine | 1953–1960 | 30 | 21 | 1.42 |
| Jean-Pierre Papin | 1986–1995 | 30 | 54 | 0.55 | |
| 7 | Youri Djorkaeff | 1993–2002 | 28 | 82 | 0.34 |
| 8 | Sylvain Wiltord | 1999–2006 | 26 | 92 | 0.28 |
| 9 | Jean Vincent | 1953–1961 | 22 | 46 | 0.47 |
| 10 | Jean Nicolas | 1933–1938 | 21 | 25 | 0.84 |
Szövetségi kapitányok [szerkesztés]
| Szöv. kap. | Időszak | Mérkőzés | Gy | D | V |
|---|---|---|---|---|---|
| 1964–1966 | 15 | 5 | 4 | 6 | |
| 1966 | 4 | 2 | 0 | 2 | |
| 1967 | 2 | 0 | 0 | 2 | |
| 1967–1968 | 9 | 2 | 3 | 4 | |
| 1969–1973 | 31 | 15 | 5 | 11 | |
| 1973–1975 | 15 | 6 | 4 | 5 | |
| 1976–1984 | 75 | 41 | 16 | 18 | |
| 1984–1988 | 36 | 16 | 12 | 8 | |
| 1988–1992 | 29 | 16 | 8 | 5 | |
| 1992–1993 | 12 | 7 | 1 | 4 | |
| 1994–1998 | 53 | 34 | 16 | 3 | |
| 1998–2002 | 53 | 34 | 11 | 8 | |
| 2002–2004 | 28 | 22 | 4 | 2 | |
| 2004–2010 | 79 | 41 | 24 | 14 | |
| 2010– | 20 | 12 | 6 | 2 |
Híres játékosok [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ „Hugo Lloris named as France's Euro 2012 captain”, Sporting News, 2012. február 28. (Hozzáférés ideje: 2012. február 28.)
- ↑ France v. Belgium 1904 Match Report. French Football Federation. (Hozzáférés: 2010. június 4.)
- ↑ Materazzi prostituáltnak nevezhette Zidane testvérét. origo.hu. (Hozzáférés: 2006. július 10.)
- ↑ Anelka elküldte az anyjába a francia kapitányt. origo.hu. (Hozzáférés: 2010. június 19.)
- ↑ Vb-2010 - Anelkát hazaküldték, a franciák bojkottálták az edzést. parameter.sk. (Hozzáférés: 2010. június 20.)
- ↑ Lemondott a francia szövetség elnöke. metropol.hu. (Hozzáférés: 2010. június 28.)
- ↑ Az új francia kapitány átvizsgálná a vébén történteket. hvg.hu. (Hozzáférés: 2010. július 6.)
- ↑ Tizenhárom újonc Blanc első keretében. origo.hu. (Hozzáférés: 2010. augusztus 5.)
- ↑ Murray, Scott. „The Joy of Six: Things we miss about the World Cup”, The Guardian, 2010. május 21. (Hozzáférés ideje: 2010. május 21.)
- ↑ „Matrózcsíkos mezben játszik majd a francia válogatott”, foci24.net, 2011. március 13.
Források [szerkesztés]
- A francia Labdarúgó-szövetség hivatalos honlapja.
- Franciaország a FIFA honlapján.
- Franciaország az UEFA honlapján.
|
|||||||||||||||||
|
|||||||||||
|
|||||||||||
|
|||||
|
|||||||||||


