Ír labdarúgó-válogatott

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Írország Írország
Ír Labdarúgó-szövetség
Ireland Football Team Badge.png
Ír Labdarúgó-szövetség címere
Adatok
Beceneve(i) The Boys in Green (A fiúk zöldben)
Szövetség neve Football Association of Ireland
Konföderáció Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) (Európa)
Stadion Aviva Stadion

Szövetségi kapitány Flag of None.svg betöltetlen
Csapatkapitány Robbie Keane

Legtöbb válogatottság Shay Given (121)
Legtöbb válogatott gól Robbie Keane (53)
FIFA-kód IRL
Ranglista helyezések
FIFA-rang 65. +/-
Legmagasabb
FIFA-rang
6.
(1993. augusztus)
Legalacsonyabb
FIFA-rang
57.
(1998. november)

Élő-rang 20.
Legmagasabb
Élő-rang
8.
(2002. április, 2002. augusztus)
Legalacsonyabb
Élő-rang
67.
(1972. május)
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Első hivatalos mérkőzés
1924. május 28., Colombes, Franciaország
 Írország 1 – 0 Bulgária 
Legnagyobb győzelem
1983. november 16., Dublin, Írország
 Írország 8 – 0 Málta 
Legnagyobb vereség
1982. május 27., Uberlândia, Brazília
 Brazília 7 – 0 Írország 
Nemzetközi szereplések
Labdarúgó-világbajnokság
Részvételek 3 (2010-ig) (Először: 1990)
Legjobb eredmény Negyeddöntő (1990)
Labdarúgó-Európa-bajnokság
Részvételek 2 (2012-ig) (Először: 1988)
Legjobb eredmény Csoportkör (1988, 2012)

Az infobox utoljára frissítve: 2012. június 15.

Az ír labdarúgó-válogatott Írország nemzeti csapata, amelyet az Ír Labdarúgó-szövetség irányít. Stadionjuk az Aviva Stadion Dublinban.

Az ír válogatott az 1924. évi nyári olimpiai játékokon szerepelt először, ahol a negyeddöntőig jutott.

Összesen három alkalommal sikerült kijutnia világbajnokságra, ahol először 1990-ben szerepelt és a legjobb nyolc közé jutott. Az 1994-es és a 2002-es tornán a nyolcaddöntő jelentette a végállomást.

Európa-bajnokságon először 1988-ben vett részt. Giovanni Trapattoni kapitánykodása alatt a 2010-es világbajnokság pótselejtezőjében kiesett, a 2012-es-es Európa-bajnokságra viszont sikerült kijutnia.

A válogatott dala az 1990-es labdarúgó-világbajnokság óta: The Fields of Athenry[1]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1882 és 1924 között Írország egyetlen labdarúgó-válogatottal rendelkezett, melyet a Belfast központú Ír Labdarúgó-szövetség (Irish Football Association, IFA) irányított. 1921-ben Írország különvált Észak-Írországtól és megalakult az Ír Szabad állam (Irish Free State), ami 1937-ig volt az ír állam hivatalos elnevezése. A politikai intézkedések természetesen az ország labdarúgására is hatással voltak. 1921-ben megalakult az Ír Szabad állam Labdarúgó-szövetség (Football Association of the Irish Free State, FAIFS), aminek már Dublin volt a központja. A szövetség gyorsan megszervezte a saját bajnokságát és a nemzeti csapatot.

1923-ban a FIFA felvette tagjai közé az Ír Szabad államot.

Azz 1924. évi olimpián szerepelt először, ahol május 28-án Bulgáriát verték 1–0-ra. A válogatott első tétmérkőzésen szerzett gólja Paddy Duncan nevéhez fűződik. 1924. június 24-én az első hazai pályán lejátszott mérkőzésükre is sor került. Ekkor az Egyesült Államok ellen léptek pályára és Ed Brookes mesterhármasával 3–1-re legyőzték az amerikaiakat. Ezután egészen 1926. március 31-ig nem játszottak újabb mérkőzést az írek, amikor is Olaszország ellen idegenben szenvedtek 3–0-ás vereséget.

1934. február 25-én világbajnoki selejtezőn is bemutatkozhattak a Dalymount Parkban. Belgiummal 4–4-es döntetlent értek el az 1934-es világbajnokság selejtezőiben.

Ír köztársaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közvetlenül a különválás után az Ír Labdarúgó-szövetség (Football Association of Ireland) volt a szövetség hivatalos elnevezése, de miután felvételt nyertek a FIFA-ba ezt megváltoztatták Ír szabad állami Labdarúgó-szövetségre (Football Association of the Irish Free State). Az ország hivatalos elnevezése ez volt és 1936-ig nevezték így az államalakulatukat. Minderre azért volt szükség, mert ebben az időben két válogatott is létezett.[2] Az Északír berendezkedésű IFA és a Dublin központú FAI által szervezett válogatottakban északi és déli játékosok egyaránt szerepeltek. Összesen 38 játékost választottak ki a két csapatba, melyben a déliek többségben voltak.

Azonban ezzel nem értett egyet a FIFA és közbelépett. Történt ugyanis, hogy az 1950-es világbajnokság selejtezőiben egyszerre elindult a két válogatott. Négy játékos – Tom Aherne, Reg Ryan, Davy Walsh, Con Martin – mindkét csapatban pályára lépett. Mind a négyen az Ír Szabad Állam területén születtek. Először az Ír válogatottban debütáltak, de ugyanabban a selejtezősorozatban az IFA válogatottját is segítették. Ez persze az íreknek sem tetszett és a FIFA-hoz folyamodtak. A FIFA válasza szerint minden játékosnak a saját nemzeti csapatában kell szerepelnie és 1953-ban eldőlt, hogy egyik ország sem indul Írország néven a különböző versenysorozatokban. A FAI csapata az Ír Köztársaságé, az IFA csapata pedig Észak-Írországé lett.

1949 - 1985[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1949. szeptember 21-én 2–0-ra legyőzték Angliát a Goodison Parkban. Ez volt az első alkalom, hogy Anglia hazai pályán szenvedett vereséget egy külföldi csapat ellen. Az 1958-as vb-selejtezőiben hazai pályán 1–1-es döntetlent játszottak az angolokkal. Abban az esetben, ha az írek nyertek volna a továbbjutásról döntő harmadik mérkőzést rendeztek volna. Az 1964-es Eb selejtezőiben a negyeddöntőig jutott. Az 1966-os vb selejtezőiben Spanyolországgal és Szíriával került egy csoportba. Szíria visszalépett, így csak a spanyolokkal kellett oda-vissza megmérkőzniük. Hazai pályán 1–0-ás győzelem, idegenben 4–1-es vereség lett a vége. Mindez azt jelentette, hogy semleges pályán egy pluszmérkőzés döntött a továbbjutásról. A párizsi Parc des Princesben rendezett találkozón a spanyolok győztek 1–0-ra és jutottak ki a világbajnokságra.[3]

Az 1960-as évek második fele és az 1970-es évek jelentősebb eredmények nélkül teltek el az ír válogatott számára.

1985 - 1995[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 80-as évek közepétől jelentősen megváltozott a válogatott eredményessége, amikor 1986-ban a világbajnok angol csapat egyik tagját, Jack Charltont nevezték ki a válogatott szövetségi kapitányává. 1988-ban kijutottak az NSZK-ban rendezett Európa-bajnokságra. Ez volt az első alkalom, hogy Írország rangos nemzetközi tornán részt vett. Első mérkőzésükön Stuttgartban Ray Houghton góljával Angliát verték 1–0-ra, amit a Szovjetunió elleni 1–1-es döntetlen követett Hannoverben. Utolsó csoportmérkőzésükre Gelsenkirchenben került sor, ahol Hollandiától szenvedtek 1–0-ás vereséget. Nyolc perccel a vége előtt szerezték a hollandok a győztes találatot, a döntetlen az írek számára jelentett volna elődöntőt. Az 1990-es világbajnokságra is sikerült kijutniuk. A csoportjukban három döntetlent értek el Anglia, Egyiptom és Hollandia ellen. A nyolcaddöntőben Románián sikerült túljutniuk büntetőpárbaj után. A legjobb nyolc között a római Stadio Olimpicoban rendezett találkozón, a házigazda Olaszország elleni 1–0-ás vereség jelentette a végállomást.

Robbie Keane, a jelenlegi ír kapitány

Miután az 1992-es Eb-re nem sikerült a kijutás, az 1994-es labdarúgó-világbajnokságra ismét sikerrel vették a selejtezőbeli akadályokat. A világbajnoki szereplésüket Olaszország 1–0-ás legyőzésével kezdték, revánsot véve a négy évvel korábbi fiaskóért. Mexikótól 2–1-re kikaptak, Norvégiával pedig egy 0–0-ás döntetlent játszottak. A nyolcaddöntőben Hollandiától szenvedtek 2–0-ás vereséget.

Az 1996-os angliai Európa-bajnokság selejtezőiben a portugálok mögött második helyen végeztek. Hollandiával egyetemben az írek rendelkeztek a legrosszabb mutatókkal. Semleges helyszínen, a liverpooli Anfield Roadon megmérkőztek egymással. A találkozó a hollandok nyerték 2–0-ra és ők jutottak ki az Eb-re.

1996 - 2002[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Charltont Mick McCarthy váltotta a szövetségi kapitányi poszton. Az 1998-as vb selejtezőiben vezette először a válogatottat. Tony Cascarino góljának köszönhetően – amit Litvánia ellen szerzett az utolsó selejtezőn– Románia mögött a második helyen végeztek a csoportjukban. A világbajnoki részvételért Belgiummal játszottak pót-selejtezőt. Hazai pályán 1–1-es döntetlen lett vége, míg idegenben a belgák győztek 2–1-re, aminek következtében Írország ismét lemaradt egy rangos tornáról.

A 2000-es labdarúgó-Európa-bajnokság volt a következő komoly feladat a válogatott számára. A selejtezőkben Jugoszlávia, Horvátország, Macedónia és Málta ellen léptek pályára az írek. Jó sorozatot produkálva –az utolsó Macedónia elleni idegenbeli mérkőzésen– a saját kezükben volt a sorsuk. Niall Quinn révén megszerezték a vezetést és amikor már úgy tűnt megnyerik a mérkőzést a macedónok a 90. percben egyenlítettek. E miatt Írország a csoport második helyén végzett és ismét pót-selejtezőre kényszerült. Törökország ellen Dublinban 1–1-es döntetlent értek el a csapatok. a visszavágót Bursaban rendezték, ahol 0–0-val ért véget a találkozó. Mindez azt jelentette a törökök jutottak tovább idegenben lőtt góllal. Írország immáron harmadjára bukott el pót-selejtezőben.

A 2002-es vb selejtezőiben Portugália és Hollandia társaságában kellett kivívniuk a továbbjutást. A sorozat végén 24 pontot szereztek (7 győzelem, 3 döntetlen), aminek köszönhetően a második helyen végeztek. Sorozatban negyedjére is pót-selejtezőn voltak kénytelenek kiharcolni egy nemzetközi tornára a részvételi jogot. Ezúttal interkontinentális selejtezőt játszottak Iránnal. Dublinban 2–0-ás előnyt szereztek a visszavágóra Ian Harte büntetőből szerzett és Robbie Keane góljaival. A teheráni visszavágón 100000 néző előtt 1–0-ra győztek az irániak, de ez nem volt elegendő. McCarthy tehát kivezette Írországot a 2002-es labdarúgó-világbajnokságra, amit Dél-Koreában és Japánban rendeztek. A világbajnokság előkészületei azonban nem kezdődtek túl jól az írek számára. A válogatott csapatkapitányát Roy Keanet hazaküldte McCarthy, amiért fegyelmezetlenül viselkedett vele és több társával szemben.[4] A kellemetlen incidens ellenére Kamerun és Németország ellen 1–1-es döntetlent értek el. Szaúd-Arábiát pedig 3–0-ra legyőzték.[5][6][7] A németek mögött továbbjutva Spanyolországgal mérkőztek meg a nyolcaddöntőben. Robbie Keane utolsó percben mentette hosszabbításra a mérkőzést, amikor büntetőből egalizált. Végül a spanyolok büntetőpárbajban 3–2 arányban jobbnak bizonyultak.[8]

2003 - 2007[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután rosszul kezdték a 2004-es Európa-bajnokság selejtezőit McCarthyt leváltották és helyette Brian Kerr lett a kapitány, de ő se járt sok sikerrel, mivel nem tudta kijuttatni a válogatottat a 2006-os labdarúgó-világbajnokságra. 2005. októberében elküldték[9] és Steve Staunton nevezték ki a válogatott élére 2006. januárjában.[10] Staunton kapitánysága alatt már érezhető volt némi formajavulás, de a 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokságra se sikerült kijutniuk és 2007. októberében leváltották[11]. Staunton időszakához fűződik még, hogy Ciprus ellen 5–2-es történelmi vereséget szenvedtek a selejtezőkben, ami a válogatott történetének egyik legrosszabb eredménye.[12]

Damien Duff zöldben egy szögletet ad be. (2008)

2008-[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2008. februárjában az olasz Giovanni Trapattonit nevezték ki szövetségi kapitánynak. A 2010-es labdarúgó-világbajnokság selejtezőiben irányította először a válogatottat. A sorozat végén veretlenül zártak az olaszok mögött, ami pót-selejtezős helyet jelentett számukra. Franciaország ellen kellett játszaniuk a világbajnoki helyért. Az első mérkőzést Írországban rendezték, ahol 1–0-ra a franciák győztek. A visszavágó rendes játékideje 1–0-ás ír vezetéssel ért véget, ezért következhetett a hosszabbítás, melyben William Gallas fejelt gólt. Azonban mielőtt a labda Gallashoz került, a gól előtt Thierry Henry kézzel ért hozzá a játékszerhez.[13] Természetesen az ügy nem maradt következmények nélkül és hatalmas botrány tört ki.[14] Henry elismerte a kezezést[15], ezért az írek újrajátszást követeltek. A közvélemény és a futballtársadalom is az oldalukra állt, azonban a FIFA visszautasította az újrázás lehetőségét, mondván a játékvezető ítélete végleges.[16] Mindez azt jelentette, hogy Franciaország lesz ott a világbajnokságon. Később a franciák ugyan csúfosan leszerepeltek a tornán, de ez aligha vigasztalta az íreket.

A csalódottságból felocsúdva vágtak neki a 2012-es Európa-bajnokság selejtezőinek. A selejtezők végén a második helyen végeztek Oroszország mögött. Pót-selejtezőt játszottak Észtország ellen és 5–1-es összesítéssel harcolták ki az Európa-bajnoki helyet.

Stadion[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1980-as évektől kezdődően a legtöbb hazai mérkőzésüket a Lansdowne Roadon rendezték. ez a stadion az ír rögbi-válogatott saját stadionja volt. 2007-ben felújítás miatt bezárták és 2010. május 14-én nyitották meg ismét.[17] Az első labdarúgó mérkőzést 1971-ben játszották itt és 2006. november 15-én az utolsót.

Az új stadion az Aviva nevet kapta. A 36000 befogadóképességű (mind ülőhely) Lansdowne Road helyett egy 51700 férőhelyes modern aréna épült. A stadion nyitómérkőzésén Argentína ellen 1–0-ás vereséget szenvedtek az írek.[18][19]

A Lansdowne Road átépítése idején a Croke Park lett a válogatott hazai stadionja. 2007-ben a 2008-as Eb selejtezőmérkőzései közül négyet rendeztek itt (2 győzelem, 2 döntetlen). A stadion 82500 fő befogadására alkalmas.

A válogatott szerelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ír válogatott tradicionális szerelése a zöld mez, fehér nadrág és zöld sportszár. A váltómez általában eme színek ellentéte, de az 1990-es évek végén narancssárga színeket is viseltek. A zöld mezen fehérrel, a fehéren pedig zölddel vannak feltüntetve a játékosok mezszámai.

A mezszponzor 1994 óta az Umbro. 2009. márciusában az Umbro és a FAI meghosszabbították a szerződésüket és 2020-ig látják el a nemzeti csapatot sportszerekkel.[20]

Korábban az O'Neill és Adidas öltöztette a válogatottat.

Szerelések alakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Classic
1978-83
1983-84
1984-85
1985
1990
1994 Hazai
1994 Vendég
1998
2002
2004
2006

Nemzetközi eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Világbajnoki-szereplés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Eredmény Hely M Gy D V Rg Kg
Uruguay 1930 Nem indult - - - - - - -
Olaszország 1934 Nem jutott be - - - - - - -
Franciaország 1938 Nem jutott be - - - - - - -
Brazília 1950 Nem jutott be - - - - - - -
Svájc 1954 Nem jutott be - - - - - - -
Svédország 1958 Nem jutott be - - - - - - -
Chile 1962 Nem jutott be - - - - - - -
Anglia 1966 Nem jutott be - - - - - - -
Mexikó 1970 Nem jutott be - - - - - - -
NSZK 1974 Nem jutott be - - - - - - -
Argentína 1978 Nem jutott be - - - - - - -
Spanyolország 1982 Nem jutott be - - - - - - -
Mexikó 1986 Nem jutott be - - - - - - -
Olaszország 1990 Negyeddöntő 7. 5 0 4 1 2 3
USA 1994 Nyolcaddöntő 15. 4 1 1 2 2 4
Franciaország1998 Nem jutott be - - - - - - -
Dél-KoreaJapán 2002 Nyolcaddöntő 12. 4 1 3 0 6 3
Németország 2006 Nem jutott be - - - - - - -
Dél-Afrika 2010 Nem jutott be - - - - - - -
Brazília 2014
Összesen 3/19 - 13 2 8 3 10 10

Európa-bajnoki-szereplés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Eredmény Hely M Gy D V Rg Kg
Franciaország 1960 Nem jutott be - - - - - - -
Spanyolország 1945 1964 Nem jutott be - - - - - - -
Olaszország 1968 Nem jutott be - - - - - - -
Belgium 1972 Nem jutott be - - - - - - -
Jugoszlávia 1976 Nem jutott be - - - - - - -
Olaszország 1980 Nem jutott be - - - - - - -
Franciaország 1984 Nem jutott be - - - - - - -
NSZK 1988 Csoportkör 5. 3 1 1 1 2 2
Svédország 1992 Nem jutott be - - - - - - -
Anglia 1996 Nem jutott be - - - - - - -
BelgiumHollandia 2000 Nem jutott be - - - - - - -
Portugália 2004 Nem jutott be - - - - - - -
SvájcAusztria 2008 Nem jutott be - - - - - - -
LengyelországUkrajna 2012 Csoportkör (még 1 mérkőzést játszanak) ? 2 0 0 2 1 7
Összesen 2/14 3 1 1 1 2 2

Nemzetek elleni összmérleg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzet Mérkőzés Győzelem Döntetlen Vereség Rúgott gólok Kapott gólok
 Albánia 4 3 1 0 6 2
 Algéria 2 1 0 1 3 2
 Andorra 4 4 0 0 11 2
 Argentína 5 0 1 4 0 5
 Örményország 2 2 0 0 3 1
 Ausztrália 2 1 0 1 2 4
 Ausztria 12 2 2 8 15 33
 Belgium 14 4 5 5 24 25
 Bolívia 3 2 1 0 5 1
 Brazília 6 1 1 4 2 12
 Bulgária 10 3 4 3 11 8
 Kamerun 1 0 1 0 1 1
 Kanada 1 1 0 0 3 0
 Chile 6 2 1 3 6 6
 Kína 2 2 0 0 2 0
 Kolumbia 1 1 0 0 1 0
 Horvátország 6 2 3 1 7 7
 Ciprus 10 8 1 1 27 9
 Csehszlovákia 12 4 1 7 14 29
 Csehország 8 2 2 4 9 13
 Dánia 12 5 4 3 19 15
 Ecuador 2 1 1 0 4 3
 Egyiptom 1 0 1 0 0 0
 Anglia 13 2 6 5 12 19
 Észtország 5 4 1 0 12 2
 Feröer 2 2 0 0 4 0
 Finnország 5 3 2 0 11 2
 Franciaország 15 4 5 6 14 18
 Grúzia 4 4 0 0 8 3
 Németország 16 5 4 7 21 25
 Görögország 2 0 1 1 0 1
 Magyarország 10 2 4 4 16 21
 Izland 7 5 2 0 16 6
 Irán 3 2 0 1 4 2
 Izrael 5 1 3 1 8 6
 Olaszország 11 2 2 7 9 18
 Jamaica 1 1 0 0 1 0
 Lettország 4 4 0 0 11 1
 Liechtenstein 4 3 1 0 14 0
 Litvánia 4 3 1 0 5 1
 Luxemburg 5 5 0 0 14 2
 Macedónia 6 4 1 1 11 5
 Málta 7 7 0 0 24 2
 Mexikó 5 0 4 1 5 6
 Montenegró 2 0 2 0 0 0
 Marokkó 1 1 0 0 1 0
 Hollandia 21 7 3 11 28 39
 Nigéria 3 0 1 2 2 6
 Észak-Írország 10 4 4 2 17 4
 Norvégia 18 7 8 3 29 19
 Paraguay 2 2 0 0 4 1
 Lengyelország 23 5 8 10 25 40
 Portugália 12 4 2 6 9 15
 Románia 5 2 2 1 4 2
 Oroszország 7 1 3 3 7 10
 San Marino 2 2 0 0 7 1
 Szaúd-Arábia 1 1 0 0 3 0
 Skócia 9 4 2 3 8 10
 Szerbia 3 1 1 1 3 3
 Szlovákia 4 1 3 0 4 3
 Dél-afrikai Köztársaság 2 2 0 0 3 1
 Szovjetunió 8 3 1 4 8 8
 Spanyolország 24 4 7 13 18 48
 Svédország 8 3 1 4 12 14
 Svájc 15 7 3 5 17 10
 Trinidad és Tobago 1 0 0 1 1 2
 Tunézia 1 1 0 0 4 0
 Törökország 12 5 6 1 26 13
 Egyesült Államok 8 4 2 2 16 12
 Uruguay 3 0 1 2 3 6
 Wales 12 5 2 5 15 12
 Jugoszlávia 2 1 0 1 3 4
Összesen 478 191 128 159 671 600

Emlékezetes mérkőzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anglia  0–2  Írország
1949. szeptember 21., Goodison Park; Barátságos mérkőzés;
Anglia első hazai veresége külföldi csapattól

Írország  1 - 2  Olaszország
1971. május 11., Lansdowne Road; Európa-bajnoki selejtező;
Írország első mérkőzése a Lansdowne Road-on

Írország  2 - 0  Bulgária
1987. október 14., Lansdowne Road; Európa-bajnoki selejtező;
A mérkőzés lehetővé tette a válogatott számára az első Európa-bajnoki szereplést, mikor Bulgária 1987. november 11-én az utolsó mérkőzését is elvesztette.

Írország  1 - 0  Anglia
1988. június 12., Neckarstadion, Stuttgart; Európa-bajnokság 1. kör
A válogatott első győzelme nagyobb labdarúgótornán.

Írország  1 - 1  Anglia
1990. június 11., Stadio Sant'Elia, Cagliari; Világbajnokság 1. kör
A válogatott első mérkőzése világbajnokságon.

Írország  0 - 0  Románia; 5 - 4 büntetőkkel
1990. június 25., Stadio Luigi FerrarisGenoa; Világbajnokság 2. kör
David O'Leary büntetője a legjobb 8 közé segítette a válogatottat.

Írország  1 - 0  Olaszország
1994. június 18., Giants Stadium, East Rutherford; Világbajnokság 1. kör
A válogatott első győzelme világbajnokságon.

Írország  1 - 0  Anglia
1995. február 15., Lansdowne Road; Barátságos mérkőzés;
Az angol futballhuligánok miatt a mérkőzés 1–0-s állásnál félbeszakadt.

Írország  5 - 0  San Marino
2006. november 15.: Lansdowne Road; Európa-bajnoki selejtező;
A válogatott utolsó mérkőzése a Lansdowne Road-on.

Írország  1 - 0  Wales
2007. március 24., Croke Park; Európa-bajnoki selejtező;
A válogatott első tétmérkőzése a Croke Park-ban.

Játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenlegi keret[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokságra utazó 23 fős keret.[21] Május 26-án Keith Fahey sérülése miatt Paul Green került a keretbe.

Szám Poszt Név Szül. dát./Kor Vál. Gólok Klub
1 K Shay Given 1976. április 20. (37 éves) 121 0 ENG Aston Villa
2 V Sean St Ledger 1984. december 28. (29 éves) 25 2 ENG Leicester City
3 V Stephen Ward 1985. augusztus 20. (28 éves) 10 2 ENG Wolverhampton Wanderers
4 V John O'Shea 1981. április 30. (32 éves) 75 1 ENG Sunderland
5 V Richard Dunne 1979. szeptember 21. (34 éves) 71 8 ENG Aston Villa
6 KP Glenn Whelan 1984. január 13. (30 éves) 37 2 ENG Stoke City
7 KP Aiden McGeady 1986. április 4. (28 éves) 47 2 RUS Szpartak Moszkva
8 KP Keith Andrews 1980. szeptember 13. (33 éves) 27 3 ENG West Bromwich Albion
9 CS Kevin Doyle 1983. szeptember 18. (30 éves) 46 10 ENG Wolverhampton Wanderers
10 CS Robbie Keane Csapatkapitány 1980. július 8. (33 éves) 115 53 USA Los Angeles Galaxy
11 KP Damien Duff 1979. március 2. (35 éves) 95 8 ENG Fulham
12 V Stephen Kelly 1983. szeptember 6. (30 éves) 29 0 ENG Fulham
13 KP Stephen Hunt 1981. augusztus 1. (32 éves) 38 1 ENG Wolverhampton Wanderers
14 KP Darron Gibson 1987. október 25. (26 éves) 17 1 ENG Everton
15 V Darren O'Dea 1987. február 4. (27 éves) 13 0 SCO Celtic
16 K Keiren Westwood 1984. október 23. (29 éves) 8 0 ENG Sunderland
17 CS Shane Long 1987. január 22. (27 éves) 24 6 ENG West Bromwich Albion
18 KP Paul Green 1983. április 10. (31 éves) 10 1 ENG Derby County
19 CS Jonathan Walters 1983. szeptember 20. (30 éves) 5 1 ENG Stoke City
20 CS Simon Cox 1987. április 28. (26 éves) 11 3 ENG West Bromwich Albion
21 V Kevin Foley 1984. november 1. (29 éves) 8 0 ENG Wolverhampton Wanderers
22 KP James McClean 1989. április 22. (24 éves) 1 0 ENG Sunderland
23 K David Forde 1979. december 20. (34 éves) 2 0 ENG Millwall

Híres játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A válogatottban legtöbbször pályára lépő játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2011. november 15. szerint

A félkövérrel jelölt játékosok még aktívak.

# Név Válogatottság Mérkőzések Gólok
1 Shay Given 1996– 121 0
2 Robbie Keane 1998– 115 53
3 Kevin Kilbane 1997– 110 8
4 Steve Staunton 1988–2002 102 7
5 Damien Duff 1998– 95 8
6 Niall Quinn 1986–2002 91 21
7 Tony Cascarino 1986–2000 88 19
8 Paul McGrath 1985–1997 83 8
9 Packie Bonner 1981–1996 80 0
10 John O'Shea 2001– 75 1
11 Ray Houghton 1986–1998 73 6
12 Kenny Cunningham 1996–2005 72 0
Liam Brady 1975–1990 72 9
14 Kevin Moran 1980–1994 71 6
15 Frank Stapleton 1977–1990 71 20
Richard Dunne 2000– 71 8
17 Andy Townsend 1989–1997 70 7
18 John Aldridge 1986–1997 69 19
19 David O'Leary 1977–1993 68 1
20 Roy Keane 1991–2005 67 9

A válogatottban legtöbb gólt szerző játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2011. november 15. szerint

A félkövérrel jelölt játékosok még aktívak.

Név Gólok (Mérk.)
1 Robbie Keane 53 (115)
2 Niall Quinn 21 (91)
3 Frank Stapleton 20 (71)
4 Don Givens 19 (56)
Tony Cascarino 19 (88)
John Aldridge 19 (69)
7 Noel Cantwell 14 (36)
8 Gerry Daly 13 (48)
Jimmy Dunne 13 (15)
10 Ian Harte 11 (64)

Szövetségi kapitányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Giovanni Trapattoni az ír labdarúgó-válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya.
Név Időszak Mérkőzés Gy D V Gy %
skót Doug Livingstone 1951 – 1953
ír Alex Stevenson 1953 – 1955
ír Johnny Carey 1955 – 1967
ír Noel Cantwell 1967
ír Charlie Hurley 1967 – 1969
ír Mick Meagan 1969 – 1971 12 0 3 9 0.00
ír Liam Tuohy 1971 – 1973 10 3 1 6 30.00
ír Seán Thomas (ideiglenes) 1973 1 0 1 0 0.00
ír Johnny Giles 1973 – 1980 37 14 9 14 37.84
ír Alan Kelly Sr. (ideiglenes) 1980 1 1 0 0 100.00
ír Eoin Hand 1980 – 1985 40 11 9 20 27.50
angol Jack Charlton 1986 – 1995 94 47 30 17 50.00
ír Mick McCarthy 1996 – 2002 68 29 19 20 42.65
ír Don Givens (ideiglenes) 2002 1 0 1 0 0
ír Brian Kerr 2003 – 2005 32 17 11 4 53.13
ír Steve Staunton 2006 – 2007 17 6 5 6 35.29
ír Don Givens (ideiglenes) 2007 – 2008 2 0 1 1 0
olasz Giovanni Trapattoni 2008 – 43 19 16 8 42.00

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ebbe borzongott bele Európa
  2. "List of Dual Internationalists". nifootball.
  3. Leahy, Ed. „Ireland's chequered play-off history”, RTÉ Sport, 2011. november 10. (Hozzáférés ideje: 2011. november 10.) 
  4. Sablon hiba: a title paraméter kötelező. 
  5. Rep of Ireland v Cameroon photos”, BBC Sport, 2002. május 30. (Hozzáférés ideje: 2002. május 30.) 
  6. Kelso, Paul. „Last-gasp draw sends Irish dancing”, The Guardian, 2002. június 6. (Hozzáférés ideje: 2002. június 6.) 
  7. Ireland stroll into last 16”, BBC Sport, 2002. június 11. (Hozzáférés ideje: 2002. június 11.) 
  8. O'Neill, Sean. „Heartbreak but Irish hold their heads high”, The Daily Telegraph, 2002. június 17. (Hozzáférés ideje: 2002. június 17.) 
  9. Hayward, Paul. „Departing Mick the victim of McCarthyism - Irish style”, Irish Independent, 2002. november 7. (Hozzáférés ideje: 2002. november 7.) 
  10. Irish management duo confirmed”, RTÉ Sport, 2006. január 13. (Hozzáférés ideje: 2006. január 13.) 
  11. FAI & Staunton part company”, RTÉ Sport, 2007. október 24. (Hozzáférés ideje: 2007. október 24.) 
  12. Ireland humiliated by Cyprus”, RTÉ Sport, 2006. október 7. (Hozzáférés ideje: 2006. október 7.) 
  13. Botrányos francia továbbjutás! VB2010 Play-off: Franciaország - Írország 1:1”, focimagazin.hu, 2009. november 18. 
  14. Henry közellenség lett, az írek újrajátszást követelnek”, origo.hu, 2009. november 19. 
  15. Henry elismerte, kézzel segítette a vb-re a franciákat - videó”, inforadio.hu, 2009. november 19. 
  16. Döntött a FIFA: Nem játsszák újra az francia-ír meccset”, pepsifoci.hu, 2009. november 20. 
  17. Lansdowne Roar to live on at Aviva”, RTÉ Sport, 2010. május 14. (Hozzáférés ideje: 2010. május 14.) 
  18. Rep of Ireland 0-1 Argentina”, BBC Sport, 2010. augusztus 11. (Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 11.) 
  19. Tardelli names Rep of Ireland squad”, RTÉ Sport, 2010. augusztus 20. (Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 20.) 
  20. FAI and Umbro agree new sponsorship deal”, RTÉ Sport, 2009. március 18. (Hozzáférés ideje: 2009. március 18.) 
  21. Euro 2012: kihirdették az ír keretet, McCarthy maga kérte mellőzését”, origo.hu, 2012. május 7. (Hozzáférés ideje: 2012. május 28.) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]