1934-es labdarúgó-világbajnokság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Labdarúgó-világbajnokság
(1934)
(Campionato Mondiale di Calcio)
Adatok
Rendező Olaszország
Dátum május 27.június 10.
Csapatok 16 (4 szövetségből)
(selejtezőben indult: 32)
Helyszínek 8 (8 rendező városban)
Honlap Hivatalos honlap

Címvédő  Uruguay
Győztes  Olaszország (1. cím)
Statisztika
Mérkőzések 17
Gólok 70 (átlag: 4,12)
Nézőszám
Összesen 358 000 (átlag: 21 059)

Gólkirály Csehszlovákia Oldřich Nejedlý
(5 gólos)

 ← 1930 1938 → 

Az 1934-es, második labdarúgó-világbajnokság rendezési jogát Benito Mussolini Olaszországa kapta meg. Ez volt az első olyan labdarúgó világbajnokság, melyen Magyarország csapata is részt vett. A világbajnoki címvédő Uruguay visszautasította a tornán való részvételt. A Dél-Amerikát képviselő csapatok pedig nem küldték Olaszországba a legerősebb összeállítású csapatukat, így a várakozásoknak megfelelően a torna az európai válogatottak fölényét hozta. A kemény küzdelmek után az olasz csapat kitartásának és játékosai vitathatatlan képességeinek köszönhetően megszerezte a világbajnoki címet.

Részt vevő csapatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1934 world cup.png

Az 1930-as, első világbajnokság olyan sikeres volt, hogy 1934-ben már 32 csapat adta be nevezését a tornára. Erre való tekintettel selejtező kiírására volt szükség, mivel a döntőben csak 16 csapat szerepelhetett. A címvédő Uruguay visszautasította a meghívást, mivel számos európai csapat visszalépett az 1930-ban Uruguayban rendezett világbajnokságon való részvételtől. Emellett Bolívia és Paraguay sem vett részt a világbajnokságon. Így Argentína és Brazília játszott mérkőzés nélkül jutott be a döntőbe, azonban ott ők sem a legerősebb összeállításban jelentek meg. Az európai csapatok kemény küzdelmet vívtak a döntőbe jutásért. Ekkor még a házigazdák sem jutottak automatikusan a döntőbe, így Olaszország is részt vett a selejtezőben. Az első mérkőzésen az olaszok 4:0-ra diadalmaskodtak görögök ellenében, akik ezt követően azonnal visszaléptek. Európa két, a legerősebbek között számontartott csapata Ausztria és Magyarország szintén sikerrel vette az akadályokat.[1][2]

A döntőbe a következő országok jutottak be:[3]

Európa
Flag of Austria.svg Ausztria
Flag of Belgium.svg Belgium
Flag of Czechoslovakia.svg Csehszlovákia
Flag of France.svg Franciaország
Flag of the Netherlands.svg Hollandia
Flag of Hungary (1920–1946).svg Magyarország
Flag of the German Empire.svg Németország
Flag of Italy (1861-1946).svg Olaszország
Flag of Romania.svg Románia
Flag of the Second Spanish Republic.svg Spanyolország
Flag of Switzerland.svg Svájc
Flag of Sweden.svg Svédország
Afrika
Flag of Egypt (1922–1958).svg Egyiptom
Dél-Amerika
Flag of Argentina.svg Argentína
Flag of Brazil.svg Brazília
Észak- és
Közép-Amerika
Flag of the United States.svg Egyesült Államok

Összegzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A torna 1934. május 27-én kezdődött. A fenti körülményekre való tekintettel a várakozásoknak megfelelően csak európai csapatok jutottak be a legjobb négy közé. A nyolcaddöntőből gyakorlatilag az esélyesebb csapatok jutottak tovább. Olaszország 7:1-re diadalmaskodott az Egyesült Államok válogatottja felett. Magyarország pedig szintén magabiztosan jutott tovább Egyiptom ellenében. A negyeddöntőben Olaszország Spanyolországgal mérkőzött a továbbjutásért. A nagy hőségben lebonyolított találkozón a spanyolok keményen ellenálltak az agresszív olasz rohamoknak és a hosszabbítás végén 1:1 lett a mérkőzés végeredménye. Erre való tekintettel az összecsapást újra kellett játszani. Az olasz edző 5, a spanyol pedig 7 friss játékost vetett be a győzelem érdekében. A továbbjutást végül Giuseppe Meazza 11. percben szerzett találata döntötte el. Magyarország a vele azonos erősségű Ausztriával csapott össze. Eredetileg a belga Louis Baert volt a kijelölt játékvezető, de az osztrákok vezetője, a híres Hugo Meisl gyorsan elutazott Firenzébe, és a FIFA-nál elérte, hogy az olasz Francesco Mattea vezesse a mérkőzést. Az osztrákok végül 2:1-re diadalmaskodtak, Markos Imrét pedig a 63. percben kiállították. Az elődöntőben az olaszok ellenfele Ausztria lett. A találkozót végül az olaszok nyerték 1:0 arányban. A másik ágon Csehszlovákia játszott Németországgal. Az összecsapást a csehszlovákok meglehetősen magabiztosan nyerték 3:1-re.[2]

A 3. helyért vívott összecsapáson a német csapat szoros, gólgazdag mérkőzésen diadalmaskodott 3:2-re az osztrák együttes felett. A döntőre június 10-én került sor Rómában, 50 ezer néző előtt. A találkozóból még 14 perc volt hátra mikor a csehszlovákok Antonín Puč találatával (szögletből) megszerezték a vezetést. Az olasz csapat azonban nem adta fel a küzdelmet és Orsi a 81. percben egyenlített. A hosszabbításban Maezza megsérült, azonban ennek ellenére Schiavióhoz juttatta a labdát, aki a 95. percben eldöntötte a találkozó és egyben a világbajnoki cím sorsát. Az olasz csapat mind kitartásával, mind játékosai képességeivel kitűnt a mezőnyből, így megérdemelten lett világbajnok.[2]

Városok és stadionok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékvezetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A labdarúgó világbajnokságra 25 játékvezetőt és partbírót hívott meg a FIFA. A 25 játékvezetőből 1 volt Egyiptomból, 12 Olaszországból, 12 Európából. A bíróknak előzetesen több szakmai (elméleti, fizikai) felkészítést tartottak. A sportemberek közül 11 mérkőzésvezető volt, 5-en csak mérkőzést vezettek, 6-an a mérkőzés vezetésén túl, a FIFA korabeli elvárásának megfelelően partbírói feladatokat is elláttak. A legtöbb mérkőzést 3-at a svéd Ivan Eklind és az olasz Rinaldo Barlassina vezetett. Összesen 16 + 1 = 17 mérkőzésre került sor, egy mérkőzést újra kellett játszani, hogy eldőljön, ki a továbbjutó válogatott. A 14 partbíró csak közreműködő, segítő volt. A legtöbb partbírói közreműködést 4-et, a spanyol Pedro Escartín, a csehszlovák Bohumil Ženišek és a magyar Iváncsics Mihály végezte. Iváncsics Mihály volt a döntő találkozó, az Olaszország-Csehszlovákia (2:1) találkozó játékvezetőjének, a svéd Ivan Eklind-nek az egyik partbírója. A 14 partbíró és a besegítő 6 játékvezető összesen 34-szer működött közre partbíróként.

Játékvezetők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Partbírók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Afrika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csapatok az összes mérkőzést egyenes kieséses rendszerben játszották.[4]

Nyolcaddöntők Negyeddöntők Elődöntők Döntő
                                 
május 27.Róma            
Flag of Italy (1861-1946).svg Olaszország 7
május 31. és június 1.Firenze
Flag of the United States.svg Egyesült Államok 1  
Flag of Italy (1861-1946).svg Olaszország 1 ; 1
május 27.Genova
  Flag of the Second Spanish Republic.svg Spanyolország 1 ; 0  
Flag of the Second Spanish Republic.svg Spanyolország 3
június 3.Milánó
Flag of Brazil.svg Brazília 1  
Flag of Italy (1861-1946).svg Olaszország 1
május 27.Torino
  Flag of Austria.svg Ausztria 0  
Flag of Austria.svg Ausztria (h.u.) 3
május 31.Bologna
Flag of France.svg Franciaország 2  
Flag of Austria.svg Ausztria 2
május 27.Nápoly
  Flag of Hungary (1920–1946).svg Magyarország 1  
Flag of Hungary (1920–1946).svg Magyarország 4
június 10.Róma
Flag of Egypt (1922–1958).svg Egyiptom 2  
Flag of Italy (1861-1946).svg Olaszország (h.u) 2
május 27.Trieszt
  Flag of Czechoslovakia.svg Csehszlovákia 1
Flag of Czechoslovakia.svg Csehszlovákia 2
május 31.Torino
Flag of Romania.svg Románia 1  
Flag of Czechoslovakia.svg Csehszlovákia 3
május 27.Milánó
  Flag of Switzerland.svgSvájc 2  
Flag of Switzerland.svg Svájc 3
június 3.Róma
Flag of the Netherlands.svg Hollandia 2  
Flag of Czechoslovakia.svg Csehszlovákia 3
május 27.Firenze
  Flag of the German Empire.svg Németország 1   Bronzmérkőzés
Flag of the German Empire.svg Németország 5
május 31.Milánó június 7.Nápoly
Flag of Belgium.svg Belgium 2  
Flag of the German Empire.svg Németország 2 Flag of the German Empire.svg Németország 3
május 27.Bologna
  Flag of Sweden.svg Svédország 1   Flag of Austria.svg Ausztria 2
Flag of Sweden.svg Svédország 3
Flag of Argentina.svg Argentína 2  

Nyolcaddöntők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olaszország Flag of Italy (1861-1946).svg 7–1  Egyesült Államok
Schiavio Gól : 18' 18' Gól : 29' 29' Gól : 64' 64'
Orsi Gól : 20' 20' Gól : 69' 69'
Ferrari Gól : 63' 63'
Meazza Gól : 90' 90'
(3–0)
Jegyzőkönyv
Donelli Gól : 57' 57'
Nazionale PNF Stadion, Róma
Nézőszám: 25 000
Játékvezető: René Mercet (svájci)
Asszisztensek: Pedro Escartín Spanyol, Bohumil Ženišek Csehszlovák


Spanyolország Flag of the Second Spanish Republic.svg 3–1 Flag of Brazil.svg Brazília
Chato Gól : 18' 18' (11-esből) Gól : 25' 25'
Lángara Gól : 29' 29'
(3–0)
Jegyzőkönyv
Leônidas Gól : 55' 55'
Luigi Ferraris Stadion, Genova
Nézőszám: 21 000
Játékvezető: Birlem (Németország)
Asszisztensek: Ettore Carminat Olasz, Iváncsics Mihály Magyar


Ausztria Flag of Austria.svg 3–2  (h. u.) Flag of France.svg Franciaország
Sindelar Gól : 44' 44'
Schall Gól : 93' 93'
Bican Gól : 109' 109'
(1–1, 1–1, 1–1)
Jegyzőkönyv
Nicolas Gól : 18' 18'
Verriest Gól : 116' 116' (11-esből)
Benito Mussolini Stadion, Torino
Nézőszám: 16 000
Játékvezető: Van Moorsel (holland)
Asszisztensek: Caironi Camillo (Olasz) Olasz , Louis Baert (Belga) Belgium


Magyarország Flag of Hungary (1920–1946).svg 4–2 Flag of Egypt (1922–1958).svg Egyiptom
Teleki Gól : 11' 11'
Toldi Gól : 27' 27' Gól : 61' 61'
Vincze Gól : 53' 53'
(2–2)
Jegyzőkönyv
Fawzi Gól : 31' 31' Gól : 39' 39'
Giorgio Ascarelli Stadion, Nápoly
Nézőszám: 9000
Játékvezető: Barlassina (olasz)
Asszisztensek: Generoso Dattilo (Olasz) Olasz , Otello Sassi (Olasz) Olasz


Csehszlovákia  2–1  Románia
Puč Gól : 50' 50'
Nejedlý Gól : 67' 67'
(0–1)
Jegyzőkönyv
Dobai Gól : 11' 11'
Littorio Stadion, Trieszt
Nézőszám: 9000
Játékvezető: Langenus (belga)
Asszisztensek: Giuseppe Scarpi. (Olasz) Olasz , Raffaele Schorzoni (Olasz) Olasz


Svájc  3–2  Hollandia
Kielholz Gól : 7' 7' Gól : 43' 43'
Abegglen Gól : 69' 69'
(2–1)
Jegyzőkönyv
Smit Gól : 19' 19'
Vente Gól : 84' 84'
San Siro Stadion, Milánó
Nézőszám: 33 000
Játékvezető: Eklind (svéd)
Asszisztensek: Alois Beranek (Ausztria) Ausztria , Binivento Ferruccio (Olasz) Olasz


Németország Flag of the German Empire.svg 5–2  Belgium
Kobierski Gól : 25' 25'
Siffling Gól : 49' 49'
Conen Gól : 66' 66' Gól : 70' 70' Gól : 87' 87'
(1–2)
Jegyzőkönyv
Voorhoof Gól : 29' 29' Gól : 43' 43'
Giovanni Berta Stadion, Firenze
Nézőszám: 8000
Játékvezető: Mattea (olasz)
Asszisztensek: Melandri Ermenegildo (Olasz) Olasz , Jacques Baert (Francia) Francia


Svédország  3–2  Argentína
Johansson Gól : 9' 9' Gól : 67' 67'
Kroon Gól : 79' 79'
(1–1)
Jegyzőkönyv
Belis Gól : 4' 4'
Galateo Gól : 48' 48'
Littorale Stadion, Bologna
Nézőszám: 14 000
Játékvezető: Braun (osztrák)
Asszisztensek: Carraro Albino (Olasz) Olasz , Turbiani Giuseppe (Olasz) Olasz

Negyeddöntők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olaszország Flag of Italy (1861-1946).svg 1–1 Flag of the Second Spanish Republic.svg Spanyolország
Ferrari Gól : 44' 44' (1–1, 1–1, 1–1)
Jegyzőkönyv
Corso Gól : 30' 30'
Giovanni Berta Stadion, Firenze
Nézőszám: 35 000
Játékvezető: Baert (belga)
Asszisztensek: Zenisek W. (Csehszlovák) Csehszlovák , Ivancsics Mihály (Magyar) Magyar


Ausztria  2–1 Flag of Hungary (1920–1946).svg Magyarország
Horvath Gól : 8' 8' Zischek Gól : 51' 51' (1–0)
Jegyzőkönyv
Sárosi Gól : 60' 60' (büntető)
Markos kiállítva 63'
Littorale Stadion, Bologna
Nézőszám: 23 000
Játékvezető: Mattea (olasz)
Asszisztensek: Escartin Moran Pedro (Spanyol) Spanyol , Alfred Birlem (Német) Német


Csehszlovákia  3–2  Svájc
Svoboda Gól : 24' 24' Gól : 49' 49'
Nejedlý Gól : 82' 82'
(1–1)
Jegyzőkönyv
Kielholz Gól : 18' 18'
Jaeggi Gól : 78' 78'
Benito Mussolini Stadion, Torino
Nézőszám: 12 000
Játékvezető: Beranek (osztrák)
Asszisztensek: Mohammed Youssof (Egyiptom) Egyiptom , Jacques Baert (Francia) Francia


Németország Flag of the German Empire.svg 2–1  Svédország
Hohmann Gól : 60' 60' Gól : 63' 63' (0–0)
Jegyzőkönyv
Dunker Gól : 82' 82'
San Siro Stadion, Milánó
Nézőszám: 3000
Játékvezető: Barlassina (olasz)
Asszisztensek: Rene Mercet (Svájc) Svájc , Johannes Van Moorsel (Holland) Holland


Újrajátszott mérkőzés:

Olaszország Flag of Italy (1861-1946).svg 1–0 Flag of the Second Spanish Republic.svg Spanyolország
Meazza Gól : 11' 11' (1–0)
Jegyzőkönyv
Giovanni Berta Stadion, Firenze
Nézőszám: 43 000
Játékvezető: Mercet (svájci)
Asszisztensek: Ivancsics Mihály (Magyar) Magyar , Zenisek W. (Csehszlovák) Csehszlovák

Elődöntők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olaszország Flag of Italy (1861-1946).svg 1–0 Ausztria 
Guaita Gól : 19' 19' (1–0)
Jegyzőkönyv
San Siro Stadion, Milánó
Nézőszám: 35 000
Játékvezető: Eklind (Svéd)
Asszisztensek: Louis Baert (Belga) Belgium , Zenisek W. (Csehszlovák) Csehszlovák


Csehszlovákia  3–1 Flag of the German Empire.svg Németország
Nejedlý Gól : 21' 21' Gól : 69' 69' Gól : 80' 80' (1–0)
Jegyzőkönyv
Noack Gól : 62' 62'
Nazionale PNF Stadion, Róma
Nézőszám: 15 000
Játékvezető: Barlassina (olasz)
Asszisztensek: Alois Beranek (Ausztria) Ausztria , Escartin Moran Pedro (Spanyol) Spanyol

Bronzmérkőzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németország Flag of the German Empire.svg 3–2  Ausztria
Lehner Gól : 1' 1' Gól : 42' 42'
Conen Gól : 27' 27'
(3–1)
Jegyzőkönyv
Horvath Gól : 28' 28'
Sesta Gól : 54' 54'
Giorgio Ascarelli Stadion, Nápoly
Nézőszám: 7000
Játékvezető: Carraro (olasz)
Asszisztensek: Caironi Camillo (Olasz) Olasz , Escartin Moran Pedro (Spanyol) Spanyol

Döntő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olaszország Flag of Italy (1861-1946).svg 2–1  (h. u.)  Csehszlovákia
Orsi Gól : 81' 81'
Schiavio Gól : 95' 95'
(0–0, 1–1, 2–1)
Jegyzőkönyv
Puč Gól : 76' 76'
Nazionale PNF Stadion, Róma
Nézőszám: 50 000
Játékvezető: Eklind (svéd)
Asszisztensek: Louis Baert Belga , Iváncsics Mihály Magyar

Az 1934-es labdarúgó-világbajnokság győztese
Flag of Italy (1861-1946).svg
OLASZORSZÁG
1. cím

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aranycipő:
Flag of Czechoslovakia.svg Oldřich Nejedlý

Gólszerzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tornán összesen 44 játékos volt eredményes.[5]

5 gól
4 gól
3 gól
2 gól
1 gól
  • Flag of Argentina.svg Alberto Galateo
  • Flag of the United States.svg Aldo Donelli
 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 1934-es labdarúgó-világbajnokság témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 1934 FIFA World Cup Italy:Preliminaries (angol nyelven). fifa.com. (Hozzáférés: 2008. július 30.)
  2. ^ a b c 1934 FIFA World Cup Italy:Overview (angol nyelven). fifa.com. (Hozzáférés: 2008. augusztus 4.)
  3. 1934 FIFA World Cup Italy:Teams (angol nyelven). fifa.com. (Hozzáférés: 2008. július 30.)
  4. 1934 FIFA World Cup Italy:Results (angol nyelven). fifa.com. (Hozzáférés: 2008. július 31.)
  5. 1934 FIFA World Cup Italy:Top goals (angol nyelven). fifa.com. (Hozzáférés: 2008. augusztus 3.)