| Sárosi György |
 |
| Személyes adatok |
| Születési dátum |
1912. szeptember 16. |
| Születési hely |
Budapest, Magyarország |
| Halálozási dátum |
1993. június 20. (80 évesen) |
| Halálozási hely |
Genova, Olaszország |
| Poszt |
csatár, fedezet |
| Junior klubok |
|
|
| Profi klubok1 |
|
|
| Válogatottság |
|
|
| Edzőség |
|
|
| Díjak, elismerések |
| az FTC örökös bajnoka (1946) |
|
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok száma) |
A labdán ülő játékos Sárosi
Sárosi György (Budapest, 1912. szeptember 16. – Genova, 1993. június 20.) magyar válogatott labdarúgó, Olaszországban tevékenykedő edző. Eredeti családneve Stefanicsics volt, ismert még Sárosi I-ként, de jogi végzettsége okán a rajongók Sárosi doktor-ként emlegették. A World Soccer Magazine 1999. decemberében a 20. század 100 legnagyszerűbb labdarúgó játékosa közé sorolta.[1]
A magyar labdarúgás legnagyobb egyéniségeinek egyike, az 1938-as világbajnokságon ezüstérmet szerző csapat kiemelkedő klasszisa és csapatkapitánya. Az eredetileg Stefancsicsként anyakönyvezett labdarúgó családjában a sporttehetséget nem kell nagyítóval keresni. Öccse, Sárosi Béla - később csapattársa a Fradiban és a válogatottban is - 25-szörös válogatott labdarúgó, másik testvére, Sárosi László, úszó és vízilabdázó, az 1976-ban olimpiai bajnok ifj. Sárosi László édesapja.
,,Gyurka" - mindenki így becézte - a Ferencvárosi Torna Club saját nevelésű játékosának számít, bár egyetemi tanulmányai idején a BEAC-ban rúgta a labdát. 20 évesen (1932) már karmesterként irányította klubcsapatát, majd a válogatottban is kulcsember lett. Kitűnő fizikai adottságai magasfokú technikai és taktikai felkészültséggel és játékintelligenciával párosultak. Irányítókészségét, helyzetfelismerését mind védekezésben, mind támadásban érvényesítette. A Ferencváros csatára és középfedezete, 1931-1943 között 61 mérkőzésen volt válogatott és 42 gólt lőtt.
Két világbajnokságon szerepelt 1934-ben és 1938-ban, az utóbbin ezüstérmet nyert a csapat. Sárosi valamennyi mérkőzésen szerzett gólt, összesen 5-öt, ezzel csapattársa, Zsengellér Gyula és az aranyérmes olaszok csatársztárja, Silvio Piola társaságában holtversenyben a góllövőlistán is a második helyen végzett.
A Ferencvárossal 5 bajnoki aranyérmet nyert 1932 és 1941 között. Ugyancsak 5-szörös Magyar Kupa-győztes. 3-szor volt gólkirály 1936-ban, 1940-ben és 1941-ben. Tagja volt az 1937-ben a Lazio legyőzésével Közép-európai Kupa (Mitropa Cup)-győztes, 1938-ban ezüstérmes együttesnek. Az FTC-ben és a profi Ferencváros FC-ben összesen 639 hivatalos mérkőzésen 633 gólt szerzett. Ez az újabban napvilágot látott adatok alapján 646 mérkőzés, 636 gól lehet[2].
A válogatottban egy mérkőzésen elért gólcsúcsot ma is Sárosi tartja, ugyanis 1937-ben a Csehszlovákia elleni találkozón (8:3) 7 gólt rúgott a világhírű kapus, Plánička hálójába. Korszakának egyik kiemelkedő világklasszisaként méltán kapott meghívást Közép-Európa válogatottjába is 1937-ben.
1948-ban Olaszországba szerződött. 1952-ben a Juventus Sárosi György vezetésével szerezte meg az olasz bajnoki címet. Ezzel nem az első, de egyelőre az utolsó a Juvét bajnoki címre vezérlő magyar szakemberek sorában. (Utána Guttmann Béla is nyert scudettót a Juvéval, de őt menet közben elbocsátották.) Később is Itáliában élt és tevékenykedett, felnőtt edzői tevékenysége mellett tehetségek százait indította el labdarúgó pályájukon.
- Világbajnokság
- ezüstérmes: 1938, Franciaország
- Magyar bajnokság
- bajnok: 1931–32, 1933–34, 1937–38, 1939–40, 1940–41
- 2.: 1934–35, 1936–37, 1938–39, 1943–44, 1945-tavasz
- 3.: 1930–31, 1932–33, 1935–36, 1942–43, 1947–48
- gólkirály: 1935–36 (36 gól), 1939–40 (23 gól), 1940–41 (29 gól)
- Magyar kupa
- győztes: 1933, 1935, 1942, 1943, 1944
- Közép-európai kupa (KK)
- győztes: 1937
- döntős: 1935, 1938, 1939, 1940
- gólkirály: 1935 (9 gól), 1937 (12 gól)
- Az év labdarúgója: 1940–41
- az FTC örökös bajnoka (1946)
Mérkőzései a válogatottban [szerkesztés]
Magyarázat: A felsorolt válogatott labdarúgó-mérkőzések eredményei mindig a labdarúgó (csapat) szempontjából értendők. A zöld háttér győztes, a halványpiros háttér vesztes, míg a sárga háttér döntetlennel zárult mérkőzést jelent. A fehér hátterű mérkőzések nem számítanak hivatalos felnőtt válogatott labdarúgó-mérkőzésnek.
Rövidítések: Eb – labdarúgó-Európa-bajnokság, vb – labdarúgó-világbajnokság, h. u. – hosszabbítás után.
- Ki kicsoda a magyar sportéletben? , III. kötet (S–Z). Szekszárd, Babits Kiadó, 1995, 24. o., ISBN 963-495-014-0
- Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. 959. o. ISBN 963-547-059-3
- Antal Zoltán – Hoffer József: Alberttől Zsákig, Budapest, Sportkiadó, 1968
- Rejtő László – Lukács László – Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek, Budapest, Sportkiadó, 1977, ISBN 963-253-501-4
- Hegyi Tamás: A magyar futball legjobb 50 labdarúgója (Aréna 2000 - Budapest, 2008) ISBN 978-963-972-982-7