Hriszto Sztoicskov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hriszto Sztoicskov
Hristo stoichkov-2010.jpg
Személyes adatok
Teljes név Hriszto Sztoicskov Sztoicskov
Születési dátum 1966. február 8. (48 éves)
Születési hely Plovdiv, Bulgária
Állampolgárság bolgár
Magasság 178 cm
Poszt Csatár (visszavonult)
Junior klubok
Időszak Klub
19761982 bolgár Marica
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
19821984 bolgár Hebrosz Harmanli 0320(14)
19841990 bolgár CSZKA Szofija 1190(81)
19901995 spanyol FC Barcelona 1510(76)
19951996 olasz Parma 02300(5)
19961998 spanyol FC Barcelona 02400(7)
1998 bolgár CSZKA Szofija 00400(1)
1998 Szaúd-Arábia an-Nászr 00200(1)
1998 japán Kasiva Reysol 0280(13)
20002002 USA Chicago Fire 0510(17)
2003 USA DC United 02100(5)
0 Összesen 4550(220)
Válogatottság
19861999 bolgár Bulgária 0830(37)
Edzőség
Időszak Klub
20042007 bolgár Bulgária
2007 spanyol Celta Vigo
2012-2013 bolgár PFK Litex Lovecs
2013 bolgár CSZKA Szofija
Díjak, elismerések
1989Európai Aranycipő
1994Aranylabda
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

Hriszto Sztoicskov (bolgárul: Христо Стоичков; Plovdiv, 1966. február 8. –) bolgár labdarúgó edző, egykori válogatott játékos. Az 1990-es évek egyik kiemelkedő csatáregyénisége. Labdarúgó tehetségén kívül a pályán tanúsított heves vérmérsékletéről volt híres. 2004-ben a valaha élt 125 legjobb labdarúgó közé választotta a FIFA. Az egykori csatár jelenleg vezetőedzőként dolgozik.

Sikerei a válogatottal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első válogatott mérkőzését 1986. október 7-én játszotta az NDK válogatottja ellen, amikor is góllal mutatkozott be. Összesen 83 alkalommal lépett pályára hazája nemzeti tizenegyében, és 37 alkalommal volt eredményes. Részt vett az 1994-es világbajnokságon, ahol a torna gólkirálya lett 6 találattal, csapata pedig negyedik helyezést ért el. Ez volt a bolgár labdarúgás történetének legnagyobb sikere. Szerepelt az 1996-os Európa-bajnokságon és az 1998-as világbajnokságon, de a csapat egyik alkalommal sem tudott túljutni a csoportküzdelmeken. 1999-ben visszavonult a válogatottól, utolsó mérkőzését Anglia ellen játszotta június 9-én.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifúsági játékosként az PFK Marica Plovdiv csapatában kezdett futballozni, majd megfordult a Jurij Gagarin és a Hebrosz csapataiban is. Első felnőtt csapata a CSZKA Szófia volt 1984-től. 1990 nyarán került a katalán FC Barcelona együttesébe, itt érte el legnagyobb sikereit. Négyszer nyert spanyol bajnokságot (1991, 1992, 1993, 1994), nyert Bajnokcsapatok Európa Kupáját (1992), Európai Szuperkupát (1992) és Kupagyőztesek Európa Kupáját (1997). 1994-ben a France Football magazin őt tüntette ki Az Év Európai Játékosa címmel (közismertebb nevén az Aranylabdával). A külföldi labdarúgók számának megkötése miatt nem fért be a csapatba, így 1995-ben kölcsönadták az olasz Parma együttesének egy évre, majd visszatért Barcelonába. Nem tudott újra a csapatba kerülni, így 1998-ban végleg távozott a katalán fővárosból. Két év alatt bejárta a szaúdi Al-Nasszr-t, a CSZKA Szófiát és a japán Kasiva Reysolt. 2000-ben az egyesült államokbeli Chicago Fire csapatához igazolt. Utolsó csapata a DC United volt, ahol 2003-ban játszott egy évig, majd visszavonult.

Edzői pálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Visszavonulása után Barcelonában a fiatalokat edzette, majd elvállalta a bolgár válogatott szövetségi kapitányi posztját 2004 nyarán. A válogatott nem tudott kijutni a 2006-os németországi világbajnokságra, a selejtezők során Horvátország és Svédország mögött (igaz Magyarország előtt) a harmadik helyen végzett. 2007. április 10-én lemondott szövetségi kapitányi posztjáról és elfogadja a Celta de Vigo irányítását. Még 2007. október 8-án menesztették a klub gyenge teljesítménye miatt.2012 januárjában őt nevezték ki a Litex Lovech vezetőedzőjének.

Sikerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csapatokkal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyénileg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előző
Ljuboszlav Penev
Az év bolgár labdarúgója
19891992
Következő
Emil Kosztadinov
Előző
Dorin Mateuţ
Európai aranycipő
Hugo Sánchezzel együtt

19891990
Következő
Jugoszlávia Darko Pancsev
Előző
Emil Kosztadinov
Az év bolgár labdarúgója
1994
Következő
Kraszimir Balakov
Előző
Salvatore Schillaci
Világbajnoki aranycipő
1994
megosztva:
Oleg Szalenko
Következő
Davor Šuker
Előző
Plamen Markov
a bolgár labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya
20042007
Következő
Sztanimir Sztoilov