Juan Alberto Schiaffino

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A válogatottal 1950-ben. Schiaffino az első sorban jobbról a harmadik.

Juan Alberto Schiaffino (Montevideo, Uruguay, 1925. július 28.2002. november 13.).

Rövid életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az uruguayi utcagyerek kisgyermekkorától futballozott, nagy sikerrel. tízéves korában társai már megbecsült góllövőként tartották számon, habár Schiaffinónak mindegy volt, milyen poszton játszik. Nemsokára eljött az idő, mikor Schiaffino igazolt játékos lehetett. A Peñarol szerezte meg a nagy tehetségű, fiatal játékost. Schiaffino pályafutásán sikert sikerre halmozott, az uruguayi csillag 1950-ben, 24 évesen a világbajnoki döntőben jutott föl a csúcsra. Az 1954-es világbajnokságon is rendkívül jól szerepelt, Uruguayt ekkor Magyarország válogatottja ütötte ki a legjobb 8 között. Az 1954-es VB után Schiaffino az AC Milan játékosa lett, az olasz sztárcsapat 270 000 pesót ajánlott érte. Olaszországban 8 évet húzott le Schiaffino, ez alatt az idő alatt sem maradtak el a sikerek. 1962-ben visszavonult, visszatért hazájába, és üzletet nyitott, ettől fogva visszavonultan élt. 2002-ben, november 13-án halt meg.

Schiaffino az 1950-es világbajnoki döntőn[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Schiaffino és társai reménykedve, de félve, szorongva léptek ki az öltözőből. Hiszen tudták, hogy Brazília az esélyes, az ördögien cselező, 8 gólos Ademir a pályán van, és tudták, hogy Rio de Janeiroban, a Maracanã Stadionban, 200 000, többségében brazil néző előtt kell megmutatniuk tudásukat. Schiaffino és az uruguayiak azonban nem adták előre fel a mérkőzést. Az első félidőt hiába támadták végig a brazilok, hiába voltak túlerőben, nem tudták bevenni Uruguay kapuját, köszönhetően a szenzációsan játszó Schiaffinónak. A szünetben tovább nőtt a remény az uruguayiak szívében. A második félidő hatalmas brazil rohammal, és Friaca védhetetlen góljával kezdődött. A brazilok összeborultak a pályán és a nézőtéren, azt hitték, győztek. Uruguay azonban nem roppant össze, sőt Schiaffino tovább buzdította társait. Ezután következett Schiaffino hatalmas szólója, előretörése, amelynek végén 20-25 méteres bombalövése utat talált a brazilok hálójába, 1-1. Ezzel Uruguay önbizalma és hite megnőtt, a megzavarodott brazilok tehetetlenül nézték, ahogy Ghiggia lerohant a pálya szélén, és megszerezze a győztes gólt, amely VB győzelmet ért az Uruguayiak számára.

Schiaffino az 1954-es VB-n[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem esélyesként érkezett Svájcba Uruguay, tudásban a nagy favoritnak számító magyarok és németek mögött szerénykedett. Azonban az 1950-es vb-ről tudjuk, hogy ez nem jelent semmit. A csoportjából Uruguay könnyedén továbbjutott. A csehszlovákokat 2-0-ra, a skótokat 7-0-ra győzték le. A legjobb nyolc között Angliával kerültek össze, és 4-2-re legyőzték őket, Schiaffino 2 gólt lőtt. Az elődöntőben a magyarokkal kerültek össze. Magyarország válogatottja már 2-0-ra is vezetett, Schiaffino gólpasszainak köszönhetően azonban Uruguay egyenlíteni tudott, 2-2-re végződött a rendes játékidő. A hosszabbításban drámai fordulatok következtek. Schiaffino hatalmas bombát eresztett meg a magyar kapura, azonban a labda a felső lécről vágódott le. Schiaffino megsérült a bombalövését akadályozni akaró becsúszástól, és míg őt az alapvonalon ápolták, Magyarország egy fejes góllal megszerezte a vezetést, majd Uruguay-immáron Schiaffinóval együtt-még egy gólt kapott, így 4-2-vel Magyarország jutott a döntőbe. A bronzmeccsen Uruguay már elfáradva játszott, Schiaffino volt egyedül továbbra is a régi, egymaga azonban nem tudott győzni, 3-1-re kaptak ki.

Schiaffino játéka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Schiaffino szokatlanul nagy érzéket mutatott az összjáték iránt, de nem szerette a tologatást, a rövid passzokat. Gyakran lelassította a játékot, és lassan vezette a labdát, ekkor a lehetőségeken gondolkodott. Ha nem látott "lyukat", ahol passzolhatott, ő maga vette "kézbe" a dolgokat, villámgyorsan áttört a védelmen, és legtöbbször már távolról, 20-30 méterről is lőtt. Nem driblizett, inkább testcselekkel próbálta megzavarni ellenfeleit. Schiaffino törékeny alkatúnak látszott, de nem lehetett könnyen elnyomni. Ha kellett, megharcolt a labdáért. Lendület, bátorság, rúgótechnika, fejlett taktikai érzék jellemezte tehát a kor egyik legjobb játékosát.

Schiaffino sikerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]