Romário

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Romário
Romário 2015-ben
Romário 2015-ben
Személyes adatok
Teljes név Romário de Souza Faria
Születési dátum 1966január 29. (58 éves)
Születési helyRio de Janeiro, Brazília
Állampolgárság brazil
Magasság169 cm
Testtömeg72[1] kg
Poszt csatár
Junior klubok
IdőszakKlub
1979–1980Brazília Olaria
1981–1985Brazília Vasco da Gama
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1985–1988Brazília Vasco da Gama47(17)
1988–1993Hollandia PSV Eindhoven109(98)
1993–1995Spanyolország Barcelona46(34)
1995–1996Brazília Flamengo16(8)
1996Spanyolország Valencia CF5(4)
1996–1997Brazília Flamengo7(3)
1997Spanyolország Valencia CF6(1)
1998–1999Brazília Flamengo39(26)
1999–2002Brazília Vasco da Gama46(41)
2002–2003Brazília Fluminense26(16)
2003Katar Asz-Szadd3(0)
2003–2004Brazília Fluminense34(18)
2005–2006Brazília Vasco da Gama32(22)
2006USA Miami FC25(1)
2006Ausztrália Adelaide United4(1)
2007–2008Brazília Vasco da Gama6(3)
2009Brazília América (RJ)0(0)
Összesen448(309)
Válogatottság2
1987–2005Brazília Brazília70(55)
Edzőség
IdőszakKlub
2007–2008Brazília Vasco da Gama
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. Utolsó elszámolt mérkőzés dátuma:
2015. január 30.
2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma:
2015. január 30.
A Wikimédia Commons tartalmaz Romário témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Szerzett érmek
 Brazília színeiben
Labdarúgás
Világbajnokság
arany
Egyesült Államok, 1994
Konföderációs kupa
arany
Szaúd-Arábia, 1997
Copa América
arany
Bolivia, 1997

Romário de Souza Faria vagy egyszerűen Romário (Rio de Janeiro, 1966. január 29. –) brazil labdarúgó, politikus. Középcsatárként hazája válogatottjával 1994-ben világbajnok lett, de sikeresen szerepelt európai klubokban (PSV Eindhoven, FC Barcelona) és a brazil Vasco da Gamában is. Negyvenéves kora után is játszott, ami nagyon ritka a labdarúgásban.

A válogatottban[szerkesztés]

Minden idők egyik legeredményesebb brazil csatára. 1987. május 23-án szerepelt először a nemzeti csapatban egy Írország elleni 1-0 arányban elveszített mérkőzésen Dublinban. 5 nappal később viszont Finnország ellen már az első válogatott találatát jegyezhette, majd még ebben az évben Izrael ellen kétszer zörgette meg az ellenfél hálóját.

A szöuli olimpia 1988-ban hozta meg számára az első igazi áttörést nemzetközi szinten. Vezérletével egészen a döntőig menetelt a Seleçãoval, ahol a Szovjetunió elleni 2-1-es vereség miatt az ezüstéremmel kellett megelégednie, viszont 7 góljával a torna gólkirálya lett.

Az 1990-es világbajnokságon mindössze egy mérkőzésen tudott pályára lépni sérülése miatt, ugyan Skóciát 1-0-ra legyőzték, de Romáriót a 65. percben le kellett cserélni.

A 4 évvel későbbi, Egyesült Államokban rendezett világversenyt, már egészségesen 7 mérkőzésen 5 találattal abszolválta. Az első 11-es párbajjal vívott döntőben, Roberto Baggio emlékezetes, kihagyott büntetőjének köszönhetően kerekedtek felül az olasz nemzeti tizenegyen és vihették haza a világbajnoki trófeát.

A világbajnoki cím megvédése érdekében 1997-ben a válogatottal elképesztő szezont produkált. A méltán híres Ro-Ro duó, melyet Ronaldóval együtt alkottak, ontotta a gólokat. Romário a 8 barátságos mérkőzésen 9 gólt szerzett és a Bolíviában rendezett 1997-es Copa Américán is 5 meccsen 4-szer volt eredményes. Az első FIFA által szervezett Konföderációs kupán pedig 4 találkozón 7 alkalommal talált be. A döntőben 6-0 arányban bizonyultak jobbnak Ausztráliánál és Ronaldo, valamint Romário is mesterhármast lőtt.

1998-ban Brazília a legnagyobb esélyesként utazhatott a Franciaországban rendezett világbajnokságra, azonban Romário nélkül. A kiújult lábszárizom sérülése a rendezvény kezdetéig nem regenerálódott volna, ezért Mario Zagallo nem nevezte a brazil keretbe. A nagy Ro-Ro duó, így nem képviselhette magát a vb-n, melyen Brazília a második helyen végzett, a házigazda Franciaországtól elszenvedett vereséget követően.

2002-ben a Japán/Dél-Koreai közös rendezésű vb előtt, Romário szereplése még a brazil és a nemzetközi politikai életben is témává vált. A brazil lakosság nagy része, Fernando Henrique Cardoso köztársasági elnök és maga Jasszer Arafat is helyét követelte a keretbe, végül Luiz Felipe Scolari nem nevezte a rendezvényre.

2005. április 27-én az utolsó, Guatemala elleni mérkőzésén góllal búcsúzott a válogatottól.

Életrajza[szerkesztés]

Hivatalos mérkőzéseken majdnem 1000 gólt ért el, amit csak Pelé tudott túlszárnyalni. A brazil válogatott történetének harmadik, a brazil liga második legeredményesebb góllövője, hazájában hatszoros gólkirály. A FIFA 1994-ben a világ legjobb játékosának választotta, a nemzetközi szövetség 100. születésnapján 2004 márciusában pedig bekerült a valaha élt 125 legnagyobb játékos közé.

Yo soy El Diego című önéletrajzában Diego Maradona azt mondja róla, hogy „hihetetlen befejezőember”, „nem látott még hozzá hasonló csatárt” és hogy „gondolkodás nélkül beválasztaná álomcsapatába”.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. worldfootball.net (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. december 21.)

Források[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Jerome Bureau: Brazilok, a futball varázslói. Friedenreich, Leonidas, Ademir, Didi, Gilmar, Garrincha, Amarildo, Pelé, Tostao, Zico, Sócrates, Romário, Ronaldo, Ronaldinho; ford. Kormanik Zsolt; Aréna 2000, Bp., 2006