Romário

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Romário
Romário at announcement of Brazil as 2014 FIFA World Cup host 2007-10-30.jpg
Romário
Személyes adatok
Teljes név Romário de Souza Faria
Születési dátum 1966január 29. (49 éves)
Születési hely Rio de Janeiro, Brazília
Állampolgárság brazil
Magasság 169 cm
Poszt csatár
Junior klubok
Időszak Klub
19791980 Brazília Olaria
19811985 Brazília Vasco da Gama
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
19851988 Brazília Vasco da Gama 00470(17)
19881993 Hollandia PSV Eindhoven 01090(98)
19931995 Spanyolország Barcelona 00460(34)
19951996 Brazília Flamengo 001600(8)
1996 Spanyolország Valencia CF 000500(4)
19961997 Brazília Flamengo 000700(3)
1997 Spanyolország Valencia CF 000600(1)
19981999 Brazília Flamengo 00390(26)
19992002 Brazília Vasco da Gama 00460(41)
20022003 Brazília Fluminense 00260(16)
2003 Katar Al-Sadd 000300(0)
20032004 Brazília Fluminense 00340(18)
20052006 Brazília Vasco da Gama 00320(22)
2006 USA Miami FC 002500(1)
2006 Ausztrália Adelaide United 000400(1)
20072008 Brazília Vasco da Gama 000600(3)
2009 Brazília América (RJ) 000000(0)
Válogatottság2
19872005 Brazília Brazília 0850(71)
Edzőség
Időszak Klub
20072008 Brazília Vasco da Gama
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. Utolsó elszámolt mérkőzés dátuma: 2015. január 30.
2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma:
2015. január 30.
* Mérkőzések (gólok) száma

Romário de Souza Faria (Rio de Janeiro, 1966. január 29. –) brazil labdarúgó. Középcsatárként hazája válogatottjával 1994-ben világbajnok lett, de sikeresen szerepelt európai klubokban (PSV Eindhoven, FC Barcelona) és a brazil Vasco da Gamában is. Negyven éves kora után is játszott, ami nagyon ritka a labdarúgásban.

Válogatott[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minden idők egyik legeredményesebb brazil csatára. 1987. május 23.-án szerepelt először a nemzeti csapatban egy Írország elleni 1-0 arányban elveszített mérkőzésen Dublinban. 5 nappal később viszont Finnország ellen már az első válogatott találatát jegyezhette, majd még ebben az évben Izrael ellen kétszer zörgette meg az ellenfél hálóját.

A Szöuli olimpia 1988-ban hozta meg számára az első igazi áttörést nemzetközi szinten. Vezérletével egészen a döntőig menetelt a Seleçãoval, ahol a Szovjetunió elleni 2-1-es vereség végett az ezüstéremmel kellett megelégednie, viszont 7 góljával a torna gólkirálya lett.

Az 1990-es világbajnokságon mindössze egy mérkőzésen tudott pályára lépni sérülése miatt, ugyan Skóciát 1-0-ra legyőzték, de Romário-t a 65. percben le kellett cserélni.

A 4 évvel későbbi, Egyesült Államokban rendezett világversenyt, már egészségesen 7 mérkőzésen 5 találattal abszolválta. Az első 11-es párbajjal vívott döntőben, Roberto Baggio emlékezetes, kihagyott büntetőjének köszönhetően kerekedtek felül az olasz nemzeti tizenegyen és vihették haza a világbajnoki trófeát.

A világbajnoki cím megvédése érdekében 1997-ben a válogatottal elképesztő szezont produkált. A méltán elhíresült Ro-Ro duó, melyet Ronaldo-val együtt alkottak, ontotta a gólokat. Romário a 8 barátságos mérkőzésen 9 gólt szerzett és a Bolíviában rendezett Copa América-n is 5 meccsen 4-szer volt eredményes. Az első FIFA által szervezett Konföderációs kupán pedig 4 találkozón 7 alkalommal talált be. A döntőben 6-0 arányban bizonyultak jobbnak Ausztráliánál és Ronaldo, valamint Romário is mesterhármast lőtt.

1998-ban Brazília a legnagyobb esélyesként utazhatott a Franciaországban rendezett világbajnokságra, azonban Romário nélkül. A kiújult lábszárizom sérülése a rendezvény kezdetéig nem regenerálódott volna, ezért Mario Zagallo nem nevezte a brazil keretbe. A nagy Ro-Ro duó, így nem képviselhette magát a vb-n, melyen Brazília a második helyen végzett, a házigazda Franciaországtól elszenvedett vereséget követően.

2002-ben a Japán/Dél-Koreai közös rendezésű vb előtt, Romário szereplése még a brazil és a nemzetközi politikai életben is témává vált. A brazil lakosság nagy része, Fernando Henrique Cardoso köztársasági elnök és maga Jasszer Arafat is helyét követelte a keretbe, végül Luiz Felipe Scolari nem nevezte a rendezvényre.

2005. április 27.-én az utolsó, Guatemala elleni mérkőzésén góllal búcsúzott a válogatottól.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatalos mérkőzéseken majdnem 1000 gólt ért el, amit csak maga Pelé tudott túlszárnyalni. A brazil válogatott történetének harmadik, a brazil liga második legeredményesebb góllövője, hazájában hatszoros gólkirály. A FIFA 1994-ben a világ legjobb játékosának választotta, a nemzetközi szövetség 100. születésnapján 2004 márciusában pedig bekerült a valaha élt 125 legnagyobb játékos közé.

Yo soy El Diego című önéletrajzában Diego Maradona azt mondja róla, hogy „hihetetlen befejezőember”, „nem látott még hozzá hasonló csatárt” és hogy „gondolkodás nélkül beválasztaná álomcsapatába”.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]