Cafu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cafu
Cafu.JPG
Személyes adatok
Teljes név Marcos Evangelista de Moraes
Születési dátum 1970. június 7. (43 éves)
Születési hely São Paulo, Brazília
Állampolgárság brazil
Magasság 176 cm
Becenév Cafu
Poszt jobbszélső hátvéd (visszavonult)
Junior klubok
Időszak Klub
19881990 Brazília São Paulo
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
19891994 Brazília São Paulo 01150(7)
19941995 Brazília Juventude 000(0)
1995 Spanyolország Real Zaragoza 0160(0)
19961997 Brazília Palmeiras 0350(0)
19972003 Olaszország AS Roma 01630(5)
20032008 Olaszország AC Milan 01190(4)
Válogatottság
19902006 Brazília Brazília 01480(5)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

Marcos Evangelista de Moraes, vagy ismertebb nevén Cafu (São Paulo, 1970. június 7. –) visszavonult brazil válogatott labdarúgó. 2004 márciusában Pelé a 125 legjobb élő labdarúgó közé sorolta.

A Cafu becenevet azért kapta, mert játékstílusa sokakat emlékeztetett Cafuringa, az 1970-es évek legendás brazil csatárának játékára.

Azon a napon született, amikor a mexikói vb-n a későbbi győztes brazil válogatott legyőzte Angliát, és apja örömében elhatározta, hogy kisfia egyszer híres focista lesz.

Klubkarrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A São Paulo-i születésű fiú a gyerekcsapat, az Otaquaquecetuba után a helyi nagyágyúban, a piros-fekete São Paulo FC-ben lett profi. Ezzel a gárdával nyert két brazil bajnoki és São Paolo állami címet, valamint 2 Libertadores Kupát, (1992-ben és 1993-ban), és ráadásként egy Világkupát, amit éppen a Milan ellen hódítottak el. 1994-ben ő lett Dél-Amerika legjobb nem Európában játszó játékosa.

Friss világbajnokként nem is maradt sokáig São Paulóban, mert 1995-ben a Real Zaragoza, a friss spanyol kupagyőztes igazolta le. Itt a válogatott Belsué mellett nem fért be a csapatba, ezért év közben hazatért. Egészen 1997-ig maradt a Palmeirasban, de korántsem volt annyira sikeres a csapat, mint régen. Mindössze egy állami bajnokságot nyertek 1996-ban. Végül a brazil győzelemmel végződött Copa America után az AS Roma igazolta le, de itt sem tudott elérni semmi kiemelkedőt. Végül annyi keserves év után a Romával, 2001-ben bajnoki címet nyertek.

A 2002-es világbajnokság után átigazolt az AC Milan csapatához. Nagy szerepet játszott a 2003–04-es bajnoki cím elhódításában és a következő évben is csapata egyik legjobbja volt. Játéka gyors, pontos és hihetetlenül hasznos volt, igazi erőssége lett a Milan együttesének.

Válogatottság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1990-ben, mindössze 20 évesen mutatkozott be a válogatottban, de nem vált egyből stabil taggá. Az 1994-es vb-n viszont ott volt Jorginho cseréjeként, és végül a döntőben kapott szerepet a korán megsérült csapatkapitány helyett. Itt olyan jó teljesítményt nyújtott, hogy a brazil focilegenda, Pelé is megdicsérte. 1998-ban is ott volt a világbajnokságon, de a döntőben alulmaradtak a franciákkal szemben. A következő évben kárpótolta magát egy Copa Americával és egy Konföderációs Kupával.

2002-ben fantasztikus évet zárt. Ő lett a veretlenül vb-t nyert csapat kapitánya, így ő emelhette a magasba a trófeát. A vb-trófea átvételekor 3 milliárd nézőnek mutatta meg pólóját, melyen az Irine felirat volt látható, ami annak a kerületnek a neve, ahol felnőtt, és amelynek hátrányos sorsú gyerekeiért egy alapítványt is létrehozott.[1]

A válogatottságok számában Brazília rekordtartója: 2006. június 9-éig 138-szor ölthette fel a nemzeti csapat mezét. Kétszer volt a válogatottal világbajnok és 2002-ben az első labdarúgó lett, aki három világbajnoki döntőn is játszott. A 2006-os vébén ismét szerepelt, ahol csapata a negyeddöntőkig jutott, ezután azonban visszavonult a válogatottól.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]