Fabio Cannavaro

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fabio Cannavaro
Fabio Cannavaro 2011.jpg
Személyes adatok
Születési dátum 1973. szeptember 13. (40 éves)
Születési hely Nápoly, Olaszország
Magasság 176 cm
Becenév Il muro di Berlino (A berlini fal)
Il bus umano (Az emberi busz)
Il mandrake (A tengeralattjáró)
Poszt középhátvéd
Klubadatok
Jelenlegi klubja Visszavonult
Mezszám 23
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
19921995 Olaszország Napoli 058 0(1)
19952002 Olaszország Parma 0212 0(4)
20022004 Olaszország Internazionale 050 0(2)
20042006 Olaszország Juventus 074 0(6)
20062009 Spanyolország Real Madrid 094 0(1)
20092010 Olaszország Juventus 027 0(0)
20102011 Egyesült Arab Emírségek Al-Ahli Dubai 0 090(1)
Válogatottság
19931996 Olaszország U-21 021 0(0)
19972010 Olaszország (kapitány) 0136 0(2)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

Fabio Cannavaro (Nápoly, 1973. szeptember 13.) aranylabdás olasz labdarúgó. 136-szoros olasz válogatott, ezeken a mérkőzéseken 2 gólt szerzett.

Karrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermekkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nápolyban született 1973. szeptember 13-án. Ő volt a második gyerek, két testvére van: Renata és Paolo. Korán kezd el focizni, már 8 évesen (miután már elkoptatott labdákat és cipőket Fuorigrotta koszos földjein) Bagnoli Italsider igazolja le.

Napoli[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

11 évesen szerződik a Napoliba, és nemsokára megnyeri az első fontos trófeáját: az 1987-es Campionato Allievi-t. Ez a klub aranykorszaka: a nápolyiak az újonnan koronázott olasz bajnokok először a történelmükben, a város, ami Diego Armando Maradonával álmodik, és Fabio, a labdaszedő a San Paolo Stadionban közelről csodálhatja a példaképét. A „Pibe de Oro”-n (aranylábún) kívül abban a csodálatos Napoli-ban játszik a hátvéd példaképe, Ciro Ferrara is, akitől Fabio mindent megtanul, beleértve a becsúszó szereléseket. Egy alkalommal a Primavera mezében a fiatal védő egy ilyet alkalmaz a nagy Maradonával szemben. Egy nápolyi játékvezető azonnal rendre utasítja, de a legendás 10-es védelmébe veszi: „Bravo, nagyon jól megy” – hangzik az argentin bajnok áldása.

Amikor 1993. március 7-én (JuventusNapoli, 4:3) Fabio debütált az első csapatban; Maradona már messze volt, és Nápoly az új tehetségek felé fordult. Az eredmények nem túl izgalmasak, és a csapat a kiesés ellen küzd, de 20 éves korában Cannavaro már mindenkit lenyűgöz, megmutatja robbanékonyságát, ami a Serie A leggyorsabb és egyik legjobb védőjévé teszi.

Parma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nápolyi kaland egészen 1995 nyaráig tart, amikor Fabio Parmába igazol, ahol Gigi Buffonnal és Lilian Thurammal tagja a világ akkori egyik legjobb védelmének, amelyet a klubelnökök és -edzők irigyelnek, a rajongók csodálnak. Ez a védelem az oszlopa a Coppa Italia-t, az UEFA-kupát, az olasz Szuperkupát megnyerő emilianói csapatnak, amely alig egy lépésre marad el a Scudettótól, az olasz bajnoki címtől.

Juan Sebastián Verón és Enrico Chiesa évében, megfelelően vezetve és befejezve a Ducali játékát. A 2001–2002-es szezonban Thuram és Buffon Juventushoz való távozása után Cannavaro kapja meg a csapatkapitányi karszalagot.

A nápolyi védő a Gialloblu [m: sárga-kék] abszolút vezetője, és abban az évben egy fontos szalagot visel, felszólítva a nehéz szezon súlyának viselésére, mindig a biztonság és a kizárási zóna között. Végül nagy öröm érkezik a Coppa Italiával: egy jól játszott meccs után a Juventus ellen (úgy, hogy Fabio csak néző egy abszurd felfüggesztés után, amit a Brescia elleni döntőben kapott), a Ducali az egekbe emelheti a történelmében 3. Coppa Italiáját, Cannavaróéban a másodikat.

Internazionale[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

7 pármai év után, 2002 nyarán, az új olasz nemzeti válogatott kapitánya egy merész vállalkozást tesz Milánóban a Nearazzurrival [m: fekete-azúr]: Massimo Moratti Interében, Ronaldo nélkül, Cannavaro az új vezető „Bobo” Vierivel.

Az Interrel a 2002/2003-as szezonban eljutott a Bajnokok Ligája elődöntőjéig. A második éve egy sérülés miatt nem volt termékeny, majd elszerződött a klubtól.

Juventus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cannavaro Torinóba szerződik, hogy csatlakozzon a Bianconeri-hez. Barátja, Ciro Ferrara is ott volt, hogy üdvözölje a többi bajnokkal együtt. Az olasz válogatott kapitánya most annak a csapatnak a mezét viseli, amelyik a legtöbb címet nyerte Olaszországban: a sokadik „kaland” ragyogó karrierében.

A pályán sikerek jönnek egymás után. Fabio kulcsjátékossá válik a Bianconeri védelmében, és a Juventust két Scudettohoz juttatja. A kispadon Torinóban, mint Madridban is, ott ült Fabio Capello, és kettejük között teljes egyetértés volt. A 2004/05-ös szezonban Fabio nem vesztett meccset, de 38 mérkőzést játszott, és két gólt is szerzett. A milánói gyengélkedés határozottan a múlté volt. A 2005/06-os szezonban a csapatnak erősítenie kellett magát, és meg is tette a lehető legjobb módon: még egy Scudetto, és Fabio végig kulcsfontosságú tag volt.

A Juventus tényleg kiérdemli a címeit, de 2006 nyarán a Calciopoli botránya eléri a Bianconeri klubot, ezért kénytelen újra a Serie B-ből indulni. Ennek ellenére Fabio a klubnál folytatja, pedig eléggé meggyötört. Ott van Marcello Lippi azúrjaival a német világbajnokságon. Olaszország nem áll meg az első meccseknél, és eljut a döntőig. Ausztrália, Ukrajna, Németország, Franciaország… mind kénytelen letérdelni az Azzurri előtt. Fabio Cannavaro, a kapitány az égbe emeli a világbajnoki trófeát, ami a 4., amit Olaszország eddig megnyert.

Real Madrid[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fabio Cannavaro követi Fabio Capellot Madridba. „Real Madrid” – magyarázta egy sajtótájékoztatón – „az a csapat, amiben minden focista játszani szeretne, legalább egyszer az életében. Ez valószínűleg a karrierem utolsó esélye volt, nem tudtam visszautasítani…” Lehetetlen a „Galactocosnak” nemet mondani! 2007-ben megnyerte az Ballon d'Or, vagyis az Aranylabdát.

Újra a Juventus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Három madridi év után ismét Torinóba igazol. A szezon nem úgy sikerült a Juventusnak, ahogyan azt várták, mindössze Európa Liga indulást érő helyen sikerült végezniük. Fabio nem hosszabbít szerződést, így ingyen igazolhatóvá vált.

Al-Ahli Dubai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2010. június 2-án bejelentette, hogy az Egyesült Arab Emírségekbe igazol, az Al-Ahli Dubaihoz. A szerződése két évre szól. A csapatban a csapatkapitányi cím az övé.

Válogatott[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

U21[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cannavaro már az U-21-es válogatottal sikereket ért el. Két egymást követő bajnokságon is bajnoki címet szerzett. Az elsőt 1994-ben, az másodikat 1996-ban. Részt vett a 1996. évi nyári olimpiai játékokon Atlantában.

Debütálás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1997. január 22-én debütált az olasz nemzeti válogatottban egy barátságos meccsen Észak-Írország ellen.

Játszott az 1998-as, 2002-es, 2006-os, és a 2010-es világbajnokságot, valamint a 2000-es és 2004-es Európa-bajnokságon.

1998-as világbajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cannavaro első nemzetközi versenye a 1998-as világbajnokság volt. Giuseppe Bergomi, Alessandro Costacurta és Paolo Maldini voltak a csapat hátvédjei, az edző Paolo Maldini apja Cesare Maldini volt. Az Azzurri[1] egészen a negyeddöntőig jutott. Cannavaro az egyik mérkőzésen megsérült, a homlokát eltalálta a könyökével Stéphane Guivarc'h, a hátralévő időt nem tudta lejátszani. Az Azzurri a 90 percet kihúzták egy 0-0-val, majd a tizenegyespárbajban alul maradtak.

2000-es Európa-bajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2000-ben a Les Bleus, szertefoszlatta az olasz álmokat. Cannavaro Alessandro Nesta Mark Juliano és Paolo Maldini mellett egy erős hátvédsort alkottak. Az Azzurri jutott a döntőbe, ahol az akkori világbajnokkal játszottak, Az 55.percben Marco Delvecchio megszerezte a vezetést, 1-0-ra vezettek az olaszok. Amikor letelt a rendes játékidő Sylvian Wiltord a hosszabbítás utolsó percében betalált. 2X15 perc következett. 2000-ben még élt az arany gól szabály.[2] David Trezeguet volt az aki a kapuba talált, így Franciaország nyerte az Európa-bajnokságot.

2002-es világbajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2002-es világbajnokság nem indult jól a csapat számára, mivel Alessandro Nesta megsérült a Horvátország elleni mérkőzésen. Második helyezettként jutott tovább a csapat, majd a negyeddöntőben Dél-Koreával került össze az olasz csapat. Cannavaro azon a mérkőzésen nem játszott, csak cserejátékos volt.[3] A hosszabbításban dőlt egy, hogy Dél-Korea a továbbjutó, így az olaszok kiestek. Dél-Korea egészen az elődöntőig jutott.

Cannavaro átvette a csapatkapitányi karszalagot Maldinitől a 2002-es világbajnokság után.

2004-es Európa-bajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cannavaro első nemzetközi gólját megszerezte Tunézia ellen 2004. május 30-án., Olaszország nyerte 4-0 a mérkőzést. A 2004-es EB, amely Portugáliában került megrendezésre. Ez a bajnokság sem sikerült úgy a csapatnak, ahogy azt szerette volna. A csapatnak nem sikerült bejutni a legjobb nyolc közé.

2006-os világbajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cannavaro csapatkapitányként irányította a csapatot, amely bejutott a negyeddöntőbe, majd egészen a döntőig menetelt. Újra a franciákkal játszottak döntőt, de világbajnoki döntőt. Először a franciák szerezték meg a 7. percben vezetést Zinedine Zidane tizenegyes góljával, majd a 19. percben Marco Materazzi góljával egyenlítettek az olaszok. Egészen a tizenegyespárbajig jutottak a csapatok.[4] A mérkőzést az olaszok nyerték, mivel mind az öt játékos betalált a kapuba, ellenben a franciákkal, akik csak három gól tudtak a kapuba juttatni. Cannavaro életében először felemelhette a magasba a világbajnoki trófeát július 9-én. Cannavaro nem kapott egyetlen sárga vagy piros lapot sem. 690 percet játszott a tornán.

2008-as Európa-bajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2008. június 2-án az első edzés során Fabio megsérült, csapattársa Giorgio Chiellini eltalálta Cannavaro bokáját, de ő is megsérült. Cannavarot megvizsgálták, és a bokaszalagjai elszakadtak. A csapat akkori edzője Roberto Donadoni Alessandro Gamberinit hívta be Cannavaro helyére. Alessandro Del Piero lett a csapatkapitány a torna idejére. Fabio nem játszhatott a bajnokságon, de végig a csapat mellett volt, hogy ezzel támogassa csapatát. Ez lett volna a harmadik Európa-bajnoksága.

Cannavaro már ekkor tervezte, hogy visszavonul a válogatottságtól, de még a 2010-es világbajnokságon részt vett.

2009-es Konföderációs Kupa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2009-ben a Konföderációs Kupa brazilok elleni mérkőzésen Cannavaro megdöntötte Maldini válogatottsági rekordját. 2009. augusztus 12-én Svájc elleni barátságos mérkőzésen ő volt az, aki a legtöbb válogatottsággal rendelkezett.

2010-es világbajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cannavaro volt a csapatkapitánya 2010-es labdarúgó-világbajnokságon Olaszországnak Dél-Afrikában. A címvédő kiesett a csoportkörben, nem jutott be a legjobb 16-ba. Fabio bejelentette visszavonulását, ezzel a 2010-es vb volt az utolsó nagy tornája.

Személyes adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1994. június 17-én vette feleségül Daniela Cannavarót (született Daniela Arenoso, 1974. július 17-én). Három gyermekük született. Christian (született 1999. július 17-én Nápolyban), Martina (született 2001. december 22-én Nápolyban), és Andrea (született 2004. október 20-án Nápolyban).

Öccse, Paolo szintén hátvédet játszó profi labdarúgó, a Nápoly labdarúgója. 2000-től 2002-ig együtt játszottak az AC Parma csapatában.

Szülei Gelsomina Costanzo és Pasquale Cannavaro

Példaképei: Ciro Ferrara, Diego Maradona

Legnagyobb sikerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Klubszinten[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • UEFA-kupa győztes (1999)
  • olasz kupagyőztes (1999)
  • spanyol bajnok (2006-07, 2007-08)

A válogatottban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Eb-ezüstérmes (2000)
  • Világbajnok (2006)
  • Laureus Év Sportolója Díj - Az év csapata (2007)
  • Aranylabda (2006)

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az Azzurri a csapat mezszínére utal, de az egész csapat neve, mivel többesszámban van. Azért nincs úgy írva, hogy Azzurrik, mert az Azzurri eleve azt jelenti, hogy kékek.
  2. Ha valamelyik csapat gólt lőtt, akkor vége lett a hosszabbításnak, és egyben a mérkőzésnek is, és bajnok lett az adott csapat.
  3. http://www.fifa.com/worldcup/archive/edition=4395/results/matches/match=43950056/report.html
  4. http://www.fifa.com/worldcup/archive/germany2006/results/matches/match=97410064/report.html

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatalos oldal (olasz)(angol)(spanyol)(japán)

Az Év Labdarúgója a Serie A-ban
Előző díjazott:
Alberto Gilardino
Fabio Cannavaro

2006

Következő díjazott:
Kaká