2006-os labdarúgó-világbajnokság (döntő)
| 2006-os labdarúgó-világbajnokság (döntő) |
||||||||||||||||||||
| Kiírás: 2006-os labdarúgó-világbajnokság |
||||||||||||||||||||
 |
||||||||||||||||||||
| A 2006-os labdarúgó- világbajnokság hivatalos emblémája | ||||||||||||||||||||
| A mérkőzés végeredménye | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| A mérkőzés adatai | ||||||||||||||||||||
| Dátum | 2006. július 9. | |||||||||||||||||||
| Stadion | Olympiastadion | |||||||||||||||||||
| Város | Berlin | |||||||||||||||||||
| Játékvezető | Horacio Elizondo (argentin) | |||||||||||||||||||
| Nézőszám | 69 000 | |||||||||||||||||||
|
|
||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
A 2006-os labdarúgó-világbajnokság döntőjét, 2006. július 9-én 20:00 órától játszották a Berlini Olympiastadionban. Amelyik csapat megnyerte a mérkőzést, az egyben a világbajnokság győztese lett. Ez a csapat volt a 2010-es, dél-afrikai világbajnokság címvédője. A világbajnoki cím Olaszország és Franciaország között dőlt el. A csapatok még a hosszabbításban sem döntötték el a meccs kimenetelét, az eredmény akkor 1–1 volt. A mérkőzés a büntetőpárbajban dőlt el, ahol 5–3 lett az eredmény Olaszországnak, így a meccs végén ők ünnepelhettek a kupával. Zinedine Zidane piros lappal és egy góllal fejezte be pályafutásának utolsó összecsapását.[1]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Labda
A döntőn a Teamgeist Germany helyett egy másik, külön erre a meccsre tervezett labdával játszottak, melynek a neve: Teamgeist Germany Final. Ez a labda az előzőhöz képest arany színében tért el.
[szerkesztés] Történelmi érdekességek
1978 óta ez volt az első olyan világbajnoki döntő, amelyen sem Németország (NSZK), sem pedig Brazília nem vett részt. A világbajnokságok történetében másodszor fordult elő, hogy büntetőpárbajjal dőlt el a világbajnoki cím sorsa. Korábban 1994-ben egy gól nélküli mérkőzést követően Brazília éppen Olaszország ellen nyert tizenegyesekkel a világbajnokság döntőjében.
1982 óta ez volt az első olyan döntő, amelyen a két résztvevő csapat európai volt. Az 1982-es vb döntőjében Olaszország nyert az NSZK ellen, ekkor szerezték az olaszok a harmadik vb-címüket.
[szerkesztés] Út a döntőig
[szerkesztés] 
Olaszország
Olaszország, az európai selejtező 5. csoportjába sorsolták, Norvégia, Skócia, Szlovénia, Fehéroroszország és Moldova mellé. A csapat 7 győzelmével, 2 döntetlenével és 1 vereségével, 23 szerzett ponttal csoportgyőztesként kvalifikálta magát a világbajnokság csoportkörébe, 2005 októberében.[2]
A világbajnokság előtt Olaszország a FIFA-világranglistán a 13. volt. Előtte volt Dánia, Nigéria, Anglia, Argentína, Franciaország, Portugália, Spanyolország, az Egyesült Államok, Mexikó, Hollandia, Csehország és Brazília.[3] A világbajnokságot megelőzően más volt a ranglista pontszámításának módja, a FIFA a vb után változtatott a számítás módján.[4] A torna után az olaszok feljöttek a 2. helyre, az új számítási mód miatt jelentősen változott a világranglista.[5]
A csoportkörben Ghána, Csehország és Egyesült államok mellé osztották be az E-csoportba. Az első találkozón Ghánát kapták ellenfélként, kiket 2–0-ra győztek le.[6] A második mérkőzésükön az amerikai csapat már nehezebb ellefélnek bizonyult, mert ellenük csak egy döntetlent értek el.[7] Így két meccs után egyáltalán nem volt biztos a továbbjutásuk, de a harmadik találkozójukon győztesként léptek elő Csehországgal szemben. Ezen a meccsen is két gólos előnnyel nyertek. A csoportkörben ezek után 7 ponttal, elsőként jutottak tovább az egyenes kieséses szakasz nyolcaddöntőjébe.[8]
A negyeddöntőbe jutásért az F-csoport második helyezettjével, Ausztráliával kellett mérkőzniük. Az ausztrálok 4 pontot szereztek a csoportjukban, a csoportelső Brazília a maximális 9-et. Nagyon szoros mérkőzés után már mindenki azt hihette, hogy hosszabbítás lesz. De nem így történt. A 90+5. percben Francesco Totti büntetőgóljával nyert Olaszország és továbbjutott a negyeddöntőbe.[9]
A negyeddöntőben a Svájcot büntetőpárbajban 3–0-ra legyőző Ukrajnával játszottak, hogy kiderüljön, ki lesz az elődöntőben Németország ellenfele a döntőbe jutásért. A találkozó nagyon egyoldalú volt. Olaszország lesöpörte a pályáról ellenfelét, három góljával melyekből kettőt Luca Toni, egyet pedig Alessandro del Piero lőtt. Ellenfelük egyszer sem tudta bevenni az olaszok kapuját. Ezzel Olaszország lett Németország ellenfele az elődöntőben.[10]
Az elődöntőben, Németországgal kellett megmérkőzniük, a döntőbe jutásért. Olaszország hosszabbítás után, az utolsó percekben szerzett gólokkal 2–0-ra verte a házigazdát, előbb Fabio Grosso, majd Alessandro del Piero volt eredményes, de a csapat még nem tudhatta, hogy Franciaország vagy Portugália lesz az ellenfele a döntőben.[11]
Olaszország az 1934-es, 1938-as, 1970-es, 1982-es és az 1994-es döntőjében szerepelt, ebből 3-at nyertek meg. Ez volt a 6. döntőjük és ez lehetett a 4. bajnoki címük.
[szerkesztés] 
Franciaország
Franciaország a selejtezőben európai 4. csoportban szerepelt Svájc, Izrael, Írország, Ciprus és Feröer szigetek mellett. 5 győzelmével, 5 döntetlenével és 20 pontjával, elsőként jutott ki a világbajnokság csoportkörébe. Legnagyobb győzelmüket Ciprus ellen aratták, amikor 4–0-ra nyertek. A selejtezőkben mindössze 7 gólt szereztek.[2]
Franciaország a vilábajnokság előtt a nyolcadik helyen állt a FIFA-világranglistán. A torna után, az új számítási móddal készített ranglistán a negyedik pozícióba került.[3][5]
A csoportkörben, a G-csoportban szerepeltek, Dél-Korea, Togo és Svájc mellett. A három meccsükből egyet megnyertek és kettőben pedig csak döntetlent értek el. Előbb Svájccal 0–0-s, majd Dél-Korea ellen 1–1-es eredményeket értek el.[12][13] Egyedül csak Togot tudták megverni az utolsó mérkőzésükön, de őket két góllal.[14] Három gólt szereztek, ebből kettőt Thierry Henry, egyet pedig Patrick Vieira lőtt, de ez elég volt a továbbjutáshoz.
A nyolcaddöntőben a H-csoport győztesével, Spanyolországgal kellett megmérkőzniük a negyeddöntőbe jutásért. A franciák az egész egyenes kieséses szakaszban nehéz ellenfeleket kaptak, de ez még csak a kezdet volt nekik. Végül szoros meccs után, de Franciország került ki győztesként, 3–1 lett a végeredmény. A három góljukból Franck Ribéry, Vieira és Zidane lőtt egyet-egyet. Az ellenféltől David Villa talált be egyszer, még a mérkőzés elején tizenegyesből. Így győzték le Spanyolországot már a nyolcaddöntőben.[15]
A negyeddöntőben is nehéz ellenfelet kaptak, a világbajnokság címvédőjét, Brazíliát. Ez a mérkőzés még az előzőnél is szorosabb volt, itt viszont Franciaország már csak 1–0-ra tudott győzni. Az elődöntőbe jutást Henry-nak köszönhetik, aki az 57. percben döntötte el a meccset. Így Portugália lett az ellenfelük az elődöntőben.[16]
Az elődöntőben Portugáliát kellett legyőzniük, hogy a döntőbe jussanak, megint egy nehéz akadály került az útjukba. Ez a mérkőzés is nagyon szoros volt, de itt is a franciák nyertek, és bejutottak a világbajnoki döntőbe, történetük során másodszor. A győztes találatot az összecsapáson Zidane szerezte a 33. percben egy 11-est követően. Mivel ez volt a második elődöntő, ezért az ellenfél már ismert volt. Korábban az 1998-as, franciaországi világbajnokságon jutottak a döntőbe, amit meg is nyertek.[17]
A csapat az egész bajnokságban a selejtezőkkel együtt 23 gólt szerzett, ebből Henry 5-öt, Zidane 4-et, Djibrill Cissé, 4-et Vieira 2-tőt, Ludovic Giuly 2-tőt, Sylvain Wiltord 2-tőt, Ribéry 1-et, David Trézéguet 1-et, James Olsen 1-et és Vikash Dhorasoo 1-et.
[szerkesztés] Eredmények
| Olaszország | Forduló | Franciaország | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Ellenfél | Végeredmény | Csoportkör | Ellenfél | Végeredmény | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| 2–0 | 1. forduló | 0–0 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| 1–1 | 2. forduló | 1–1 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| 0–2 | 3. forduló | 0–2 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
A csoportkör végeredménye |
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Ellenfél | Végeredmény | Egyenes kieséses szakasz | Ellenfél | Végeredmény | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| 1–0 | Nyolcaddöntő | 1–3 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| 3–0 | Negyeddöntő | 0–1 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| 0–2 | Elődöntő | 0–1 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
[szerkesztés] A mérkőzés
Két találat született az első 20 percben. Zinedine Zidane lőtt gólt először a hetedik percben egy tizenegyesből, ami úgy tűnt, hogy az alsó sarokba megy, de a labda végül a keresztlécről pattant be, és így szereztek előnyt a franciák. Aztán Marco Materazzi egyenlített a tizenkilencedik percben, Andrea Pirlo egyik szöglete után. Bármelyik csapat változtathatott volna az eredményen és nyerhette volna meg a találkozót: Luca Toni lőtt egy keresztlécet a harmincötödik percben, Olaszországtól. Később, miután Florent Malouda az ötvenharmadik percben kiugrott a védők közül és még lesen se volt, Gianluca Zambrotta szabálytalankodott, hogy megússzák a biztos gólt. Szerencséjükre a bíró nem adott meg egy esetleges büntetőt. 90 perc játék után az eredmény 1–1 maradt, így 2x15 perces hosszabbítást következett.
A hosszabbításban az olasz kapus, Gianluigi Buffon Zidane fejesét hárította, pedig a labda a pipa fele szállt. Ez volt a mérkőzés legnagyobb védése. A hosszabbításban sem dőlt el a meccs kimenetele. Ekkor jött a büntetőpárbaj, amelyben az olaszok 5–3-ra nyertek, így világbajnokok lettek 2006-ban, történetük során negyedszer.[1]
| 2006. július 9. 20:00 |
|||
Olaszország  |
1 – 1 (h. u.) |  Franciaország |
Olympiastadion, Berlin Nézőszám: 69 000 Játékvezető: Horacio Elizondo (argentin) Asszisztensek: Dario García, Rodolfo Otero (argentinok) |
Materazzi  19' |
(1 – 1, 1 – 1, 1 – 1) Jegyzőkönyv |
Zidane 7' (11-esből) |
|
| Büntetőpárbaj: | |||
Pirlo  Materazzi De Rossi Del Piero Grosso |
5 – 3 | Wiltord Trézéguet  Abidal Sagnol |
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||
|
 |
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
A mérkőzés játékosa: |
| A 2006-os labdarúgó-világbajnokság győztese |
|---|
OLASZORSZÁG 4. cím |
[szerkesztés] Statisztikák
| Olaszország | Franciaország | |
|---|---|---|
| Gólok | 1 | 1 |
| Kapura lövések | 10 | 17 |
| Pontos lövések | 3 | 6 |
| Lövéspontosság | 30% | 35% |
| Labdabirtoklás | 55% | 45% |
| Szögletek | 5 | 7 |
| Leshelyzetek | 17 | 24 |
| Figyelmeztetések | 4 | 2 |
| Sárga lapok | 1 | 3 |
| Piros lapok | 0 | 1 |
[szerkesztés] Források
- ^ a b „Megtört az olasz büntetőátok, Zidane antihős lett”, origo.hu, 2006. július 9. (Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 1.)
- ^ a b „A vb-selejtezőcsoportok végeredménye”, origo.hu, 2005. október 13. (Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 1.)
- ^ a b „Továbbra is Brazília vezeti a világranglistát”, origo.hu, 2006. május 17. (Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 1.)
- ↑ „Újfajta számítási mód a FIFA-világranglistán”, origo.hu, 2006. május 26. (Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 1.)
- ^ a b „Megbolydult a világranglista a vb után”, origo.hu, 2006. július 12. (Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 1.)
- ↑ „Győzelemmel élték túl az olaszok a nyitányt”, origo.hu, 2006. június 12. (Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 1.)
- ↑ „Amerikai hősköltemény kilenc emberrel”, origo.hu, 2006. június 17. (Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 1.)
- ↑ „Nem élték túl a csehek a halálcsoportot”, origo.hu, 2006. június 22. (Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 1.)
- ↑ „Olaszország tíz emberrel jutott a nyolc közé”, origo.hu, 2006. június 26. (Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 1.)
- ↑ „Toniék kiütötték az ukránokat”, origo.hu, 2006. június 30. (Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 1.)
- ↑ „Grosso gyászba borította Németországot”, origo.hu, 2006. július 4. (Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 1.)
- ↑ „Harmatgyenge meccsel kezdtek Zidane-ék”, origo.hu, 2006. június 13. (Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 1.)
- ↑ „Csak a gólnak örülhettek a franciák”, origo.hu, 2006. június 18. (Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 1.)
- ↑ „Togo ellen összekapták magukat a franciák”, origo.hu, 2006. június 23. (Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 1.)
- ↑ „A francia átok újra lecsapott a spanyolokra”, origo.hu, 2006. június 27. (Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 1.)
- ↑ „A franciák kiejtették a világbajnokot”, origo.hu, 2006. július 1. (Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 1.)
- ↑ „Zidane-büntetővel döntősök a franciák”, origo.hu, 2006. július 5. (Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 1.)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
|||||||||||||||||
