Oleh Volodimirovics Blohin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Oleh Blohin
Pressekonferenz nach dem Fußballländerspiel Österreich-Ukraine (01.06.2012) Oleh Blochin1.jpg
Személyes adatok
Teljes név Oleh Volodimirovics Blohin
Születési dátum 1952november 5. (62 éves)
Születési hely Kijev, Szovjetunió
Állampolgárság ukrán
Magasság 180 cm
Poszt csatár
Junior klubok
Időszak Klub
1962–1969 Szovjetunió Dinamo Kijiv
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
1969–1988 Szovjetunió Dinamo Kijiv 432 (211)
1988–1989 Ausztria Vorwärts Steyr 041 00(9)
1989–1990 Ciprus Arisz Limasszol 022 00(5)
Válogatottság
1972–1988 Szovjetunió Szovjetunió 112 0(42)
Edzőség
Időszak Klub
1990–1993 Görögország Olympiacos
1993–1994 Görögország PAÓK
1994–1997 Görögország Ionikosz
1997–1998 Görögország PAÓK
1998–1999 Görögország AÉK
1999–2002 Görögország Ionikosz
2003–2007 Ukrajna Ukrajna
2007–2008 Oroszország FK Moszkva
2009–2010 Ukrajna Csornomorec Odesza sportigazgató
2011–2012 Ukrajna Ukrajna
2012–2014 Ukrajna Dinamo Kijiv
Díjak, elismerések
Aranylabda (1975)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

Oleh Volodimirovics Blohin (ukránul: Олег Володимирович Блохін; Kijev, 1952. november 5. –), oroszos írásmóddal Oleg Vlagyimirovics Blohin (oroszul: Олег Владимирович Блохин) az ukrán labdarúgó-válogatott edzője, régebben a szovjet válogatottban belső csatár poszton játszott. 1975-ben elnyerte az Aranylabdát.

A Gyinamo Kijev egykori játékosa. Minden idők legeredményesebb szovjet labdarúgója, pályafutása során 211 gólt szerzett. Ezenkívül 432 gólpasszával is listavezető. Nyolc alkalommal nyert szovjet bajnokságot, kétszer KEK-et (1975, 1986). A szovjet labdarúgók közül ő húzhatta fel legtöbbször a válogatott mezt, összesen 112-szer, és ő lőtte a legtöbb gólt válogatott mérkőzésen, szám szerint negyvenkettőt. Az 1982-es és az 1986-os világbajnokságon is játszott. Ő volt az első szovjet játékos, aki külföldre szerződhetett: játszott az osztrák Vorwärts Steyr és a ciprusi Áris csapatában.

Miután aktív pályafutását befejezte, az Olympiakosz, PAOK és a Ionikosz edzője volt. 2003 szeptembere óta az ukrán labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya. A 2006-os világbajnokságon csapatát a negyeddöntőig vezette, ahol a későbbi győztes Olaszországtól kikapott.

2002-ben másodszor is beválasztották az ukrán parlamentbe. Ekkor csatlakozott az Egyesített Ukrán Szociáldemokrata Párthoz (SZDPUo). Jelenleg nem politizál.

Összeházasodott Irina Derjuhina világbajnok ukrán tornásszal, de az 1990-es évek elején elváltak. Egy lányuk született.

2003 novemberében a FIFA megalapításának 50. évfordulóján megkapta az Ukrajna aranyfocistája címet.

2011. április 21-től ő az ukrán labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya. Ezt a posztot 2012 szeptemberéig töltötte be. Ezt követően a Dinamó Kijev edzője lett.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hto je hto v Ukrajinyi (Ki kicsoda Ukrajnában), K.I.SZ. Kiadó, Kijev, 2004, ISBN 966-8039-30-0, pp. 65–66.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]