Jevgenyij Szerafimovics Lovcsev
| Jevgenyij Lovcsev | |||||||||||||
 |
|||||||||||||
| Személyes adatok | |||||||||||||
| Teljes név | Jevgenyij Szerafimovics Lovcsev | ||||||||||||
| Születési dátum | 1949. január 29. (64 éves) | ||||||||||||
| Születési hely | Szovjetunió | ||||||||||||
| Állampolgárság | orosz | ||||||||||||
| Profi klubok1 | |||||||||||||
|
|||||||||||||
| Válogatottság | |||||||||||||
|
|||||||||||||
| Edzőség | |||||||||||||
|
|||||||||||||
| 1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. * Mérkőzések (gólok száma) |
|||||||||||||
Jevgenyij Szerafimovics Lovcsev (Krjukovo, Szovjetunió, 1949. január 29. – ) nemzetközi labdarúgó, edző, sportvezető.
Tartalomjegyzék |
Világbajnokság [szerkesztés]
Mexikóban rendezett IX., az 1970-es labdarúgó-világbajnokság döntő mérkőzéseit, ahol a szovjet válogatott egyik meghatározó játékosa volt.
Európa-bajnokság [szerkesztés]
Belgiumban volt az IV., az 1972-es labdarúgó-Európa-bajnokság döntő küzdelmeit. Az előselejtezők során a szovjet válogatott egyik erőssége. A végső küzdelmekben, a negyeddöntőktől kezdve már nem kapott szerepet.
Jugoszlávia adott otthont az V., az 1976-os labdarúgó-Európa-bajnokság döntő küzdelmeinek. Az előselejtezők során a szovjet válogatott egyik erőssége. A negyeddöntőben egy alkalommal szerepelt, de edzője a 72'-ben lecserélte.
Olimpia [szerkesztés]
Német Szövetségi Köztársaságban, Münchenben rendezték a XX., az 1972. évi nyári olimpiai játékok olimpiai labdarúgó torna döntő mérkőzéseinek, ahol a bronzérmes szovjet csapat tagjai: Jevgenyij Rudakov, Murtaz Hurcilava, Jurij Isztomin, Vladimir Kaplicsnij, Viktor Kolotov, Jevgenyij Lovcsev, Szergej Olsanszkij, Vjacseszlav Szemjonov, Oleg Blohin, Gennagyij Jevruzsikin, Oganesz Szanaszanjan, Andrej Jakubik, Arkagyij Andriaszjan, Anatolij Kukszov, Szabó József, Vlagyimir Pilguj, Vlagyimir Onyiscsenko, Revaz Dzodzuasvili, Jurij Jeliszejev
Sárga lap [szerkesztés]
A nemzetközi labdarúgás történetében sokszor előfordult, hogy a közös nyelv ismeretének hiányában egy-egy játékvezetői ítéletnél komoly tiltakozás, ellenállás alakult ki a döntés ellen. A szabályok a játék fejlődésével folyamatosan alakulnak. Egy elhamarkodott kiállítás sokszor megpecsételte a vétkes csapat sorsát.
Angliában rendezték a VIII., az 1966-os labdarúgó-világbajnokság döntő mérkőzéseit. A német Rudolf Kreitlein vezethette az egyik csoportmérkőzést, az Anglia–Argentína (1:0) találkozót. A játékvezető két segítője a két európai játékvezető legenda Gottfried Dienst (Svájc) és Zsolt István voltak. Kreitlein csak németül beszélt. Ezen a mérkőzésen figyelmeztetés után is durva szabálysértést elkövető, majd az ítélet ellen vitázó argentin Antonio Rattínt kiállította a játékvezető. A játékos nyolc percig nem volt hajlandó elhagyni a játékteret. Közben a nézőtérről leérkező Kenneth Aston - a FIFA rendező bizottságának tagja -, aki kiválóan beszélt spanyolul oldotta fel a kialakult helyzetet. Rattín később ezt a sportszerűtlen – a sajtó által közismertté vált - magatartást azzal indokolta, hogy nem értette a németül beszélő bíró ítéletét! Ezzel a bírói ítélettel - a vesztes szempontjából mindig a játékvezető a hibás - magyarázzák Anglia győzelmét. Ezeknek a helyzeteknek a megoldására Aston kidolgozta a sárga és a piros lapok alkalmazásának módszerét, amit a játékvezetők a Mexikóban rendezett IX., az 1970-es labdarúgó-világbajnokság döntő mérkőzésein alkalmaztak először.
A sors iróniája, hogy 1970. május 31-én Mexikóvárosban, az Azték Stadionban, 107 160 néző előtt, a Mexikó – Szovjetunió (0:0) csoportmérkőzést irányító német Kurt Tschenscher alkalmazta elsőnek a sárga kártyát, amit a szovjet Jevgenyij Lovcsevnek mutatott fel.
Futsal [szerkesztés]
Magyarországon, Szegeden rendezték, 2002. novemberben a harmadik futsal Európa-bajnoki selejtezők egyik csoportkörét, ahol a magyar csapat mellett Lettország, Izrael és Oroszország-válogatottja mérkőzött egymással. Az orosz-válogatott edzője: Jevgenyij Lovcsev volt, aki eredményesen készítette fel az orosz válogatottat, mert veretlenül jutottak az olaszországi döntőbe.
Források [szerkesztés]
|
|||||||
