Lev Ivanovics Jasin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lev Ivanovics Jasin
RR5110-0100R.png
Lev Jasin
Személyes adatok
Születési dátum 1929. október 22.
Születési hely Moszkva,  Szovjetunió
Halálozási dátum 1990. március 20. (60 évesen)
Halálozási hely Moszkva,  Szovjetunió
Állampolgárság szovjet
Magasság 189 cm
Poszt kapus
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
19491971 Szovjetunió Dinamo Moszkva 326 00(0)
Válogatottság
19541970 Szovjetunió Szovjetunió 078 00(0)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma
Szerzett érmek
Labdarúgás
Olimpiai játékok
arany
Melbourne, 1956
labdarúgás
Európa-bajnokság
arany
1960, Franciaország
labdarúgás
ezüst
1964, Spanyolország
labdarúgás

Lev Ivanovics Jasin (oroszul Лев Иванович Яшин; Moszkva, 1929. október 22. – Moszkva, 1990. március 20.) szovjet válogatott labdarúgókapus. Máig az egyetlen a posztján, aki elnyerte az Aranylabdát. Becenevei: Dél-Amerikában a „Fekete Pók”, Európában a „Fekete Párduc”.

Jellemzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eusébio az „évszázad kapusa”-ként jellemzi. Tartalékkapusként koptatta a Gyinamo Moszkva kispadját. Nagyon szerette a jégkorongot, védett a Gyinamo Moszkva hokicsapatában, és majdnem ott is ragadt. A labdarúgócsapat első számú kapusa megsérült, így 23 évesen végre lehetőséget kapott. Tehetségének, elszántságának, akaratának köszönhetően ott is maradt. Egy év múlva már a válogatottban védett. Képes volt fogni olyan lövéseket, amelyekbe mások még csak beleérni sem tudtak volna. Kiváló sportember és a játék nagykövete volt.

Csapatban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egész pályafutása alatt, 1949–1971 között a moszkvai Dinamo sportklubban játszott. Ez idő alatt a csapat ötször lett szovjet bajnok és háromszor kupagyőztes. Az 1953-as szezonban jégkorongkapusként is bajnok lett a csapattal.

A szovjet válogatottban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1954-től a szovjet válogatott kapusa. A szereplésével a válogatott 1956-ban olimpiai bajnokságot, 1960-ban Európa-bajnokságot szerzett. A szovjet csapat tagjaként három világbajnokságon játszott (1958, 1962, 1966).

A búcsúmérkőzése a moszkvai Lenin-stadionban volt, 100 000 néző előtt, olyan világsztárokkal, mint Pelé, Eusébio és Franz Beckenbauer.

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a szovjet Sportminisztérium labdarúgóosztályának vezető lett, később
  • a szovjet Sportminisztérium elnökhelyettese

Sikerei, díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Statisztika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 812 mérkőzés
  • 326 mérkőzés az FC Dinamó Moszkva első csapatával
  • 78 mérkőzés a szovjet válogatottal
  • 1949–1971: 22 hivatalos évad ugyanabban a klubban
  • 1 bajnoki cím a szovjet jégkorong bajnokságban
  • 5 első, 5 második, 1 harmadik hely a szovjet labdarúgó bajnokságban
  • 3-szoros szovjet kupagyőztes
  • 1 olimpiai aranyérem
  • 1 Európa-bajnoki aranyérem

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]