Borisz Davidovics Razinszkij

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Borisz Razinszkij
Személyes adatok
Teljes névBorisz Davidovics Razinszkij
Születési dátum1933. július 12.
Születési helyLjuberci, Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság, Szovjetunió
Halálozási dátum2012. augusztus 6. (79 évesen)
Halálozási helyMoszkva, Oroszország
SírhelyVostryakovo Cemetery
Állampolgárságszovjet, orosz
Magasság180 cm
Posztkapus
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1952szovjet CSZKA Moszkva0(0)
1952szovjet MBO Kalinyin2(0)
1953szovjet MVO Moszkva0(0)
1953szovjet Szpartak Moszkva1(0)
1954–1961szovjet CSZKA Moszkva160(2)
1961szovjet Szpartak Moszkva4(0)
1962szovjet Dinamo Kijev18(0)
1963szovjet Csornomorec Odesza28(3)
1964orosz Molot Moszkva2(0)
1966szovjet SZKA Odessza7(0)
1967–1968szovjet Metallurg Ljuberci?(?)
1969szovjet Politotdel Oblaszt39(1)
1970szovjet Daugava Riga8(0)
1970szovjet Ararat Jereván11(0)
1971szovjet Volga Gorkij
1972–1973szovjet Granit Dalnyegorszk
Válogatottság
1955–1956Szovjetunió Szovjetunió3(0)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
Sablon • Wikidata • Segítség
Szerzett érmek
Labdarúgás
Olimpiai játékok
arany
Melbourne, 1956
labdarúgás

Borisz Davidovics Razinszkij (oroszul: Борис Давидович Разинский; Ljuberci, 1933. július 12. – Moszkva, 2012. augusztus 6.) olimpiai bajnok szovjet válogatott orosz labdarúgókapus.

Pályafutása[szerkesztés]

Klubcsapatokban[szerkesztés]

Édesapja a repülési ezrednél szolgált a szovjet hadseregben, így gyermekkorát különféle katonai városokban töltötte apja szolgálataival összhangban, és fiatalon ezeknek a városoknak a csapataiban játszott.[1] 1952-ben fejezte be a középiskolát és a Moszkvai Testnevelési Intézetben folytatta tanulmányait.[2] Ugyanebben az évben csatlakozott a CSZKA Moszkvához, az ország akkori legerősebb csapatához.[3] A következő években megfordult az MVO és a Szpartak Moszkvában is, majd 1954-ben visszatért a CSZKA-hoz, ahol nyolc évet töltött el. Pályafutása során több csapatban is megfordult, legtöbbször kapusként szerepelt, de előfordult, hogy csatárt játszott, például a Csornomorec Odeszában és a Metallurg Ljuberciben.[4] Legnagyobb klubsikerei a Szpartakkal 1953-ban nyert bajnoki cím, illetve a CSZKA-val 1955-ben elért kupagyőzelem voltak. Pályafutását 1973-ban fejezte be a dalnyegorszki Granit csapatában.

A válogatottban[szerkesztés]

A szovjet válogatottban 1955. október 23-án mutatkozott be egy Franciaország elleni felkészülési mérkőzésen. Tagja volt az 1956-os olimpián aranyérmet szerző válogatottnak.[5]

Edzőként[szerkesztés]

Edzőként több szovjet, később orosz csapatott is irányított. Dolgozott a Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság Sportbizottságának labdarúgó szakosztályán (1977) és a Szovjetunió Sportbizottságának labdarúgó szakosztályán (1978, 1979). 1964 és 1965 között a Déli Hadseregcsoport csapatának edzője volt, még aktív labdarúgóként.[6]

Játékstílusa[szerkesztés]

Kiváló akrobatikai és technikai képességekkel rendelkezett, rossz látása miatt azonban késve, vagy rosszul reagált a távoli lövésekre. Cselezőkészsége, főleg posztjához képest, átlagon felüli volt.[7][2]

Magánélete[szerkesztés]

Ljuberci városában született zsidó családban.[8][9][10] Jelenlétével megtisztelte a 2009-es Maccabi Játékokat, ahol az U18-as orosz labdarúgócsapatban az unokája is versenyzett. A labdarúgó-torna elődöntőjében Oroszország 2-1-es vereséget mért az argentinokra, azonban a találkozót követő botrányos tömegjelenetek miatt az aranyérmet végül Izraelnek ítélték, továbbá minden egyes résztvevőt eltiltottak a négy év múlva rendezett „zsidó olimpiától”.[11] Moszkvában hunyt el 2012. augusztus 6-án, 79 éves korában.[12]

Sikerei, díjai[szerkesztés]

Szpartak Moszkva
CSZKA Moszkva

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Benjamin Chernukhin: Jewish World Football – 8. (orosz nyelven). Sem40, 2010. december 23. [2014. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 22.)
  2. ↑ a b Свой олимпийский чемпион! Биография Бориса Разинского на сайте города Белёв
  3. ↑ Патрикеев Алексей. Борис Разинский: Нападающий забивает, вратарю забивают // Футбол от «СЭ». — № 59. — 1997.
  4. ↑ Универсалы южноамериканские и подмосковные Archiválva 2007. október 11-i dátummal a Wayback Machine-ben Заметка Леонида Трахтенберга в газете «Спорт-Экспресс», 30 июля 2007 года
  5. ↑ Sports around the World: History, Culture, and Practice [4 volumes]: History ...
  6. ↑ Лицом к лицу Передача с Борисом Разинским на «Радио Свобода» от 13 июня 2004 года
  7. ↑ Почему ослеп Ковалевски? Вопросы Юрию Севидову в газете «Советский спорт» от 30 января 2007 года
  8. ↑ Boris Razinsky Bio, Stats, and Results | Olympics at Sports-Reference.com. [2020. április 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 9.)
  9. ↑ Jews in Sport in the USSR. The YIVO Encyclopedia of Jews in Eastern Europe. [2015. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 22.)
  10. ↑ Day by Day in Jewish Sports History - Bob Wechsler
  11. ↑ Swiedler, Eli. „המכביה פתוחה בפני כל היהודים? לא אחרי הקטטה בטורניר הכדורגל”, Haaretz, 2009. július 22. (Hozzáférés: 2014. augusztus 22.) (héber nyelvű) 
  12. ↑ Former Soviet keeper Razinsky dies at 79. Eurosport, 2012. augusztus 7.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Borisz_Davidovics_Razinszkij&oldid=26633077”