Éric Cantona

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Éric Cantona
Eric Cantona Cannes 2009.jpg
Személyes adatok
Teljes név Éric Daniel Pierre Cantona
Születési dátum 1966május 24. (48 éves)
Születési hely Marseille, Franciaország
Állampolgárság Francia
Magasság 188 cm
Poszt Csatár (visszavonult)
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
1983–1988 Francia Auxerre 0810(23)
1985–1986 Francia Martigues 01500(4)
1988–1991 Francia Marseille 0400(13)
1989 Francia Bordeaux 01100(6)
1989–1990 Francia Montpellier 0330(10)
1991 Francia Nîmes 01600(2)
1992 Angol Leeds United 02800(9)
1992–1997 Angol Manchester United 1440(64)
Válogatottság
1987–1995 Francia Franciaország 0450(20)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

Éric Daniel Pierre Cantona, az egyik legsikeresebb francia labdarúgó. Az 1980-as, 1990-es években játszott. Csatárként szerepelt klubjaiban. Igazán nagy sikereket Angliában ért el. Profi karrierjét a Manchester Unitedben fejezte be, ahol öt év alatt négyszer Premier League címet, kétszer Ligakupát és FA-kupát nyert.

Cantonáról, akit Eric a király (Eric the King)[1] néven is ismernek, úgy tartják, jelentős szerepet játszott a Manchester United feltámadásában és mindvégig élvezte ikonikus státuszát a klubnál és az angol futballban egyaránt. 2001-ben megválasztották az évszázad játékosának, és a United drukkerek a mai napig "King Eric"-ként (Eric király) emlegetik. Ő a francia strandfutball válogatott aktuális menedzsere.

Miután visszavonult a futballtól, a filmkészítés felé fordult. Többek közt az 1998-as Elizabeth-ben is szerephez jutott Cate Blanchett főszereplése mellett.

Korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közhiedelemmel ellentétben nem Párizsban, hanem Marseilleben született.[1]

Általános iskolai tanulmányait Caloilles-ben végezte, már az itteni kölyökcsapatban is játszott, méghozzá kapusként. Ám hamar ráérzett a góllövés örömére, s erről sosem mondott le aztán.

A mazarguesi Grande-Bastite középiskolába járt. Itt is remek formában játszott, így nem csoda, hogy Célestin Oliver a Sedan egykori válogatott futballistája felfedezte. Az OGC Nice csapatához akarta vinni, de ő meggondolta magát.

Karrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Franciaország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cantona első csapatában, az Auxerre-ban két évet töltött a ifik közt, mielőtt 1983. november 5-én debütált a felnőtt csapatban egy Nancy elleni 4-0 arányú győztes kupameccsen.

1984-ben elvégezte sorkatonai szolgálatait, majd az FC Martigueshoz szerződött a francia másodosztályba. 1986-ban ismét aláírt az Auxerre-nál egy professzionális szerződést, ekkorra elég jónak bizonyult már, hogy az első osztályban szerezzen tapasztalatokat. Mindazonáltal korán feltűntek magatartásbeli problémái, mikor 1987-ben megbírságolták, mert megütötte egy csapattársát, Bruno Martinit.[2]

A következő évben ismét botrányt kavart egy veszélyes szerelésével Michel Der Zakariannal szemben. Ami három meccses eltiltást eredményezett, ám ezt kettőre csökkentették, emellett az Auxerre megfenyegette Cantonát, hogy lehetlenné teszik számára a nemzeti csapatban való fellépést. 1988-ban megnyerte a korosztályos válogatottal az U21-es Európa Bajnokságot. A siker után francia rekordösszegért (22m FF) igazolt a Marseille-hez, a csapathoz, amelyért gyermekként rajongott. Cantona temperamentumossága itt is megmutatkozott, 1989 januárjában egy Torpedo Moszkva elleni barátságos meccsen belerúgta a labdát a tömegbe, és eldobta a felsőjét miután lecserélték. A klubja ezért egy hónapig eltiltotta a játéktól. Ahogyan pár hónappal előtte a francia szövetség is egy évig nélkülözte a csapatból, mert televízión keresztül inzultálta a válogatott edzőjét.[3]

Cantona küzdött, hogy a Marseille-ben játszhasson, de hat hónapra a Bordeauxnak, majd a Montpelliernek adták kölcsön egy évre. Ez utóbbi csapatban összeverekedett játékostársával Jean-Claude Lemoulttal és fejbevágta lábbelijével. Az incidenst követően hat játékos követelte Cantona távozását. Azonban olyan társak támogatásával mint Laurent Blanc és Carlos Valderrama, végül megúszta egy tíz meccses eltiltással.[4] A játékos képességei és hogy vele megnyerte a csapat az 1990-es Francia kupát, arra ösztökélte a Marseille-t, hogy vigyék vissza őt.

Visszatérvén a Marseille-be rendszeres játéklehetőséget kapott Gerard Gili edzőtől, aztán utódjától Franz Beckenbauertől is. Azonban Bernard Tapie az elnök nem volt elégedett az eredményekkel, így Beckenbauert Raymond Goethalsra cserélte. Cantona továbbra is teljesített és oroszlán része volt a bajnoki elsőség kiharcolásában is, ám a nyáron így is eladták a Nîmesnek.

1991 decemberében egy Nîmesben játszott meccsén hozzávágta a labdát a bíróhoz, mivel nem értett egyet a döntésével. Fegyelmi tárgyalásra hívta a Francia Labdarúgó-szövetség és egy napos eltiltásra bűntették. Cantona úgy reagált, hogy egyenként odament minden bizottsági taghoz és "leidiótázta" őket. Tiltását három hónapra növelték. Cantona számára ez jelentette az utolsó cseppet a pohárban, és 1991 decemberében bejelentette, hogy visszavonul a labdarúgástól.

A francia válogatott akkori edzője Michel Platini, Cantona lelkes rajongója volt és meggyőzte, hogy térjen vissza, mert csodálta a tehetségét. Gérard Houlliernek és a pszichoanalitikusának a tanácsára Angliába ment új karriert kezdeni.

Ő [a pszichoanalitikusom] azt tanácsolta nekem, hogy ne írjak alá a Marseillehez, inkább Angliába kellene mennem.[5]

Anglia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leed United[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Manchester United[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Francia válogatott[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mozi és Televízió[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Strandfutball[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Statisztikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marseille[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Montpellier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leeds United[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Manchester United[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéni[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Család[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Részleges filmográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Worrall 2008, p. 103
  2. - The Independent - London - HighBeam Research
  3. "Cantona returns", 2001.
  4. Cantona subsequently played a role in Blanc's arrival at Old Trafford after Euro 2000 having boasted about the talent Blanc possessed. "Cantona returns", 2001.
  5. Hind, John. „Did I Say That?: Eric Cantona” (print), The Observer Magazine, 2009. május 3. (Hozzáférés ideje: 2009. május 3.) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előző
angol Steve Bruce
a Manchester United csapatkapitánya
1996 – 1997
Következő
ír Roy Keane
Előző
francia Jean-Pierre Papin
a francia labdarúgó-válogatott csapatkapitánya
1993 – 1996
Következő
francia Didier Deschamps