Karel Poborský

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Karel Poborský
Šmicer Poborský.JPG
Karel Poborský
Személyes adatok
Teljes név Karel Poborský
Születési dátum 1972március 30. (42 éves)
Születési hely Třeboň, Csehszlovákia
Magasság 174 cm
Becenév Steve
Poszt Középpályás
Klubadatok
Jelenlegi klubja visszavonult
Mezszám 8
Junior klubok
Időszak Klub
19781984 TJ Třeboň
19841987 Dynamo České Budějovice
19871988 Jiskra Třeboň
19881990 Dynamo České Budějovice
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
19911994 Dynamo České Budějovice 082 (15)
19941995 Viktoria Žižkov 028 (10)
19951996 Slavia Praha 026 (11)
19961997 Manchester United 032 0(5)
19982001 Benfica 061 (11)
20012002 Lazio 047 0(5)
20022005 Sparta Praha 087 (26)
20052007 Dynamo České Budějovice 026 (10)
Válogatottság
19942006 Csehország 118 0(8)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

Sound Karel Poborský (Třeboň, 1972. március 30. –) korábbi cseh labdarúgó. Cseh válogatottsági rekorder 118 fellépésével. Pályafutása során megfordult számos csapatban, köztük pár sztárklubban, a Manchesterben, a Lazióban és a Benficában, de karrierje során játszott a két prágai együttesben, a Spartában és a Slaviában is, felnőtt pályafutását a Dynamo České Budějovice együttesében kezdte, ahová karrierje utolsó két évére is visszatért.

Pályafutása klubszinten[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Még Csehországban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Karel Poborsky első komolyabb klubja a tőlük pár percnyi autóútra lévő budejovicei Dynamo volt, akikkel 1991-ben írta alá első profi kontraktusát (előtte 1978 és 1984 között a Jiskra Třeboňban szerezte meg az alapokat, s édesapja is labdarúgó volt annak idején). Az akkor még csehszlovák bajnokságban a zebrák színeiben mutatkozott be, s a környék legjobb utánpótlás-kollégiumával dicsekvő klubjában húszévesen szerzett magának országos hírnevet, köszönhetően hét bajnoki találatának. Ennek ellenére nem került be az ifiválogatottba, de mivel a következő bajnokságban nyolc gólig jutott, a főváros egyik szürke eminenciása, a Viktoria Žižkov igazolta le, akikkel a KEK-sorozatban beleszagolt a nemzetközi klubmérkőzések légkörébe is. Szüksége is volt eme tapasztalatokra, hiszen 1994 februárjában a törökök ellen a válogatottban is debütálhatott – egy nem is akármilyen 90 perc alkalmával, hiszen ez a mérkőzés volt az önálló Csehország labdarúgó-válogatottjának első hivatalos találkozója. 1995 nyarán a szélső aláírt a Slaviához, akikkel év végén bajnoki címet ünnepelhetett, s az UEFA-kupában egészen az elődöntőig menetelt övéivel, ott azonban a Zidane vezényelte Girondins Bordeaux már túl nagy falatnak bizonyult. A jobb oldalon száguldozó, loboncos frizurát viselő támadó középpályás számára az áttörés az 1996-os, angliai Európa-bajnokságon jött el, amikor a portugálok elleni negyeddöntőben egy elképesztően pimasz, fantasztikusan pontos, bokából végrehajtott átemeléssel vette be Vítor Baía hálóját. Pobo a döntőben is jól játszott, a csehek büntetőjénél például őt gyalulták le a német bekkek - nem is maradt sokáig a Slaviánál (ahol a középpályán Bejbl és Smícer voltak társai), ugyanis elfogadta az érte sorba álló nyugati klubok ajánlata közül a legszimpatikusabbat, a Manchester Unitedét. A vörös ördögök 5.1 millió eurót fizettek érte, ami természetesen cseh átigazolási rekord volt akkoriban.[1]

Manchester United[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyon sok Manchester-drukker örülhetett,amikor Poborský Manchesterbe szerződött, ugyanis az EB alatt mindenki megismerhette fantasztikus képességeit ,ami az egyik legnagyobb cseh focistává emelte őt. Hatalmas reményekkel érkezett Angliába, ám egyvalamivel nem számolt sem ő, sem Alex Ferguson: David Beckhammel. A néha kissé kancsal arckifejezéssel pályára lépő cseh szélső ugyan eleinte alapember volt Manchesterben, ám adós maradt a tartósan jó játékkal, így a csapatból a bajnoki cím ellenére is szép lassan kiszorult Becks miatt. Mivel Karel szemmel láthatóan képtelen volt beilleszkedni a már ifista koruk óta együtt játszó Giggs-Scholes-Butt-Beckham-sorba, mindössze két idény és alig öt bajnoki gól után egy másik vörös gárdához, a Benficához igazolt alig 2.9 millió euróért. Ám ígyis megnyerte csapatával a Premier League-et 1997-ben. Ekkor olyan játékosok voltak a csapattársai, mint például Eric Cantona, Ryan Giggs, Gary Neville vagy Roy Keane. Ám ezután a sikeres szezon után is továbbállt. Egy másik, majdnem akkora csapathoz, mint a Manchester, a Benficához ment játszani. Itt 61 mérkőzésen 11 gólt szerzett.[1]

SL Benfica[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stílusához egyébként sokkal jobban illett a luzitán módi, egyre jobb formában játszott, amiről saját szemünkkel is meggyőződhettünk a 2000-es Európa-bajnokságon. A tornán ugyan hiába futballozott és küzdött kiválóan társaival együtt, a csoportból sem jutottak tovább, de azért vigaszképpen lőtt egy gólt a későbbi győztes franciáknak - ennek ellenére óriási csalódásként élték meg hazájában, hogy sem akkor nem voltak képesek maradandót alkotni, sem az angliai remeklést követő két világbajnokságra nem tudták kvalifikálni magukat. Pechjére hiába volt sok remek, sőt, klasszisnak mondható társa Lisszabonban hiába volt kiváló edzőjük a német Jupp Heycknes személyében, a sikerek messze elkerülték őket. A portugálok egyébként anyagilag sem álltak akkoriban szilárd lábakon, Poborsky árát például csak nagysokára, többszöri felszólítás után fizették ki az angoloknak, pedig elégedettek lehettek a szezonok végén egyszer ezüstérmet, kétszer bronzérmet ünnepelő sztárral, akit 1999-ben a drukkerek a klub legjobbjának választottak meg.[1]

Karel a Benficánál játszott élete formájában, remekül kiegészítették egymást João Pintoval, ő volt a szurkolók kedvence. Itt 3 szezont játszott, és egy középpályáshoz képest egész sok, 61 meccsen 11 gólt szerzett. Ám hiába játszott itt élete formájában, semmilyen fontos portugál vagy nemzetközi kupát nem sikerült nyernie. A 2001-es szezon után továbbállt a Laziohoz.

S.S. Lazio[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001 januárjában, főleg a szélső kontinenstornán mutatott remeklésének hatására, a Benfica anyagi nehézségeit kihasználó olasz Lazio (Nedved nyomdokain járva) csábította át Itáliába alig 1,1 millió euróért, de Poborsky Rómában még manchesteri rossz napjait is alulmúlva játszott, később pályafutása mélypontjának nevezte az ott töltött hónapokat. A kékeknél akkoriban még nem éreztette hatását a Cragnotti-birodalom összeomlása, hiszen előző évben lettek végre olasz bajnokok, Karelt is a BL-menetelést szem előtt tartva igazolták le, ám Zoff lemondása után alig-alig szerepelhetett a középpálya jobb szélén. Igaz, Zaccheronit is meg lehet érteni, hiszen Poborsky első római szezonjában ilyen középpályásokból állt a Lazio kerete: Dino Baggio, de la Peña, Mendieta, Fiore, Giannichedda, Gottardi, Liverani, Diego Simeone vagy Dejan Stankovic. Tehát csöppet sem volt könnyű dolga mellettük, ezért is abszolválta pályára lépéséinek többségét a kispadról beszállva - amikor lejárt másfél éves szerződése, szép csöndben, de mélységes egyetértésben el is váltak egymástól a felek. Egyébként a labdarúgó olyannyira elkeseredett sikertelensége miatt (a válogatottal sem tudta magát kvalifikálni az ázsiai vb-re), hogy novemberben többször is azt nyilatkozta: hazatér Prágába s felhagy a futballal, talán egy-két év múlva újrakezdi egy kisebb csapatnál. A labdát még csak látni sem akarja, meccsnek környékére sem megy, mint ígérte. Tavasszal egyébként a rómaiak átálltak a 3-5-2-esről a hagyományos 4-4-2-es hadrendre, s ez azt jelentette, hogy akárcsak Zoff alatt, Pobo újra a kezdőben kapott helyet; ám nyáron Cragnottiék olyan alacsony fizetéssel kínáltak számára szerződés-hosszabbítást, hogy azt a magát (pályán mutatott teljesítménye dacára) sztárnak tartó játékos nem fogadta el s azonnal megszakította a tárgyalásokat.[1]

AC Sparta Praha[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapóra jött hát számára a Sparta Praha érdeklődése s hamar meg is egyeztek egymással – noha előtte a hírek szerint a Milan és a Parma is érdeklődött a Bosman-szabály miatt nagyon olcsón mozdíthatóvá vált középpályás iránt. Poborsky a fővárosi klubban hamar visszanyerte egykori jó formáját, pár hét múlva már ő volt a bordó mezesek csapatkapitánya, s természetesen a válogatottból sem lehetett kiszorítani. A soros Európa-bajnokságon, Portugáliában újra pályára lépett, s mintha nyomtalanul múlt volna el fölötte ez a kemény nyolc év: frissen, ötletesen, bátran és elszántan száguldozta be a pálya teljes jobb oldalát; több szavazáson is bekerült a torna álomtizenegyébe s Robben előtt ő lett az Eb asszisztkirálya is. A Spartával a hazai bajnoki címek és a kupagyőzelem mellett a BL-ben is vitézkedett, kiváló produkciói mellett sokáig példamutatóan viselkedett, azaz igazi kapitány volt. Ezért is volt váratlan például a Ferencváros elleni mérkőzésen bemutatott karszalag-dobálása illetve későbbi száműzetése. 2004 nyarán, noha több külföldi klub is megkereste, a prágaiak meghosszabbították lejárófélben lévő kontraktusát, sőt, az egyesület és az első osztály, a Gambrinus Liga legjobban fizetett labdarúgója lett 30 millió koronás csúcsfizetésével. A luxusautóval furikázó játékos végzete azonban a tulajdonosváltás és ominózus csapatkapitánysága lett, ugyanis 2005-ben a mindenható menedzser, Daniel Křetínský érkezése után azonnal kirúgta Straka mestert, de az általa odavitt Hřebíkkel sem a csapatkapitány, sem a csapat nem volt elégedett, s ezért több bűnrossz, edzőbuktató 90 percet játszottak. Ám mindez nem használt, így Poborsky figyelmeztetésül lemondott csapatkapitányi rangjáról, mire a morcos menedzser egy kedves sms-ben arról értesítette játékosát, hogy sürgősen hagyja el a Spartát.[1]

Poborskýnak a Lazio volt az utolsó külföldi csapata a Sparta előtt. Karel igazából már csak levezetni érkezett haza Csehországba, ám nem ez lett az utolsó csapata, mert még vissza akart térni nevelőegyesületéhez. Itt volt talán a legeredményesebb állomása pályfutásának, ugyanis kétszer volt cseh bajnok, egyszer a cseh kupát is sikerült megnyernie, valamint ismét játszhatott nemzetközi porondon, ugyanis a Sparta játszott a BL és az UEFA-kupa főtábláján is. Itt van egy magyar vonatkozás is. 2004-ben, mikor a Sparta az UEFA-kupa főtábláján játszott, összetalálkoztak a Ferencvárossal is, és a prágai mérkőzésen pont az ő góljával 1–0-ra győzték le az FTC-t. A Sparta végül továbbjutott a csoportból a Basellel együtt, míg a Fradi az utolsó meccsen, a Basel ellen kihagyott 11-es miatt esett ki. A legeredményesebb cseh csapat és a legeredményesebb cseh játékos.

Dynamo České Budějovice[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A renitens ex-csapatkapitányt azonnali hatállyal kölcsönadták nevelőegyesületének, a másodosztályú České Budějovicének, ahol a középpályás első mérkőzésén két góllal és egy gólpasszal „mutatkozott be”. A nemzeti csapatnak a sorsdöntő világbajnoki selejtezők alatt mindezek ellenére is alaptagja maradt, egyébként 2003 novemberében beállította Zdenek Nehoda (játékostársának, Šmicer apósának) válogatottsági csúcsát, s ma már egyedül áll a ranglista élén száz fölötti szereplésszámmal. A nemzeti csapattal viszont nyugodtan készülhet régi-új gárdájából is a németországi, első és utolsó világbajnokságára:


Nem helyénvaló, hogy valaki a második vonalban játszva vegyen részt ilyen nagy tornán, de nem bosszantom vele magam. Ebben az esetben annak örülök, hogy most már teljes energiámmal a futballra fókuszálhatok.

Karel Poborsky


Nem olyan bonyolult dolog egy ilyen tapasztalt játékosnak felkészülnie a világbajnokságra. Akárhogy is, nem felejtett el futballozni.

Karel Brückner

[1]

Poborský felnőtt karrierjének első és utolsó klubja, valamint ifikorában is két alakalommal összesen 5 évet játszott itt. Felnőttkarrierje során szintén kétszer játszott itt, szintén 5 évet. A kiscsapat végigkísérte, afféle keretbe foglalta Poborský pálafutását. Második, egyben utolsó ittléte során a legnagyobb eredménye Poborskýnak az volt, hogy a cseh kiscsapat az utolsó szezonjában feljutott az első osztályba. Sok labdarúgóval ellentétben Poborskýban egyelőre még nem fogalmazódott meg az edzősködés gondolata, egyelőre éli az edzések nélküli, nyugodt életét.

A „Poborský-emelés”[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez az elnevezés Poborský egyik megmozdulására utal. Ez a mondat 1996-os EB után kezdett keringeni a médiában, amikor a portugálok elleni negyeddöntőben Poborský elképesztően higgadtan emelt a kimozduló Vítor Baía fölött a portugál kapuba, hasonlóan elődje, Antonín Panenka korábban már legendássá vált emeléséhez. Ezek a lövések lettek Poborský védjegyei. Egy másik, ehhez hasonló emelést a Porto ellen mutatott be. Ezután a megmozdulás után 120 ezer fanatikus őrjöngött, miután ezzel a góllal egyenlítettek.

A válogatottban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első válogatott meccse 1994. február 23-án Törökország ellen volt. Emellett ez volt a válogatott első meccse azóta, hogy Csehszlovákia 1992-ben felbomlott. Poborský a válogatottal játszott az 1996-os, a 2000-es és a 2004-es Eb-n, valamint a 2006-os vb-n is. A 2006–2007-es szezon végén hagyott fel végleg az aktív futballal. A legjobb eredményei a válogatottal egy döntő az 1996-os Eb-n, valamint egy bronzérem a 2004-es Eb-n. A 2006-os vb, mint a válogatottnak, neki sem sikerült. Itt a csehek már a csoportkörben kiestek. Ő volt a válogatott csapatkapitánya a 2004-es Eb-n és a 2006-os vb-n is.

Referenciák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f Karel Poborsky”, nemzetisport.hu, 2006. június 17. (Hozzáférés ideje: 2008. május 3.) 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]