Labdarúgó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A labdarúgó a labdarúgás csapatsportban szereplő játékosok összefoglaló neve. Egy csapatban legfeljebb tizenegy játékos lehet egyszerre a pályán: egy kapus és 10 mezőnyjátékos.

A játékosokról általában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rossz csere esetén – ha többen vannak, mint tizenegyen az egyik csapatban – a vétkező csapatból nem állítható ki senki, de a figyelmeztetés után a szabályi előírás alapján a rendet a játékvezetőnek helyre kell állítania. Hét játékosnál kevesebb egyik csapatban sem lehet a pályán. Tehát, ha sérülések, vagy kiállítások miatt az egyik csapatból öt játékos hiányzik, a találkozót 5 perces várakozás után be kell szüntetni. Egy mérkőzés elvileg elkezdhető akkor is, ha valamelyik csapat nem tud játékba küldeni 11 játékost, azonban erre - alacsonyabb osztályok kivételével - nemigen akad példa.

1958 óta a Football International Association Board engedélyezi, hogy a sérült játékosokat lecserélhessék, viszont ez hivatalos meccseken csak háromszor megengedett. Világbajnokságokon csak 1970 óta lehet cserélni. 1995-től a három csere posztoktól független.

A lecserélt játékosoknak korábban be kellett menniük az öltözőbe, a 90-es évektől azonban már leülhetnek a kispadra, és ott végignézhetik a mérkőzés hátralévő perceit. Csak a kiállítottaknak kell elhagyniuk a pályát és a kispadot is, majd elvileg be kell vonulniuk az öltözőbe. Kapus kiállítása, vagy sérülése esetén – megfelelő csere hiányában – be kell állnia a helyére egy mezőnyjátékosnak, természetesen kapusmezt kell felhúznia.

A játékosokat a kezdőcsapatban általában 1-től 11-ig számozzák. A számokat jól láthatóan kell feltüntetni a mez hátán. Az elmúlt évtizedekben – főleg a nemzetközi bajnokságokon – a nadrágon is szerepel a szám. A számozás elsősorban a játékvezető, illetve a sajtó munkájában, a televízió riporter közvetítésénél az azonosító munkában ad nagy segítséget. A hagyományok szerint a kapus kapta az 1-es mezt, a védők 2-től 4-ig, a fedezetek az 5-öst és a 6-ost, a csatárok pedig 7-től 11-ig. A klasszikus formációk felbomlása után felborult ez a számozási rendszer is, így egy játékos 1-től 99-ig bármely számot viselheti. Nagy nemzetközi tornákon és számos nemzeti bajnokságban bevezették, hogy a játékosok a nevüket is viseljék a mezük hátán. A számokat 1 és 22, vagy 23 közé korlátozzák.

A labdarúgóposztok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az egyes labdarúgók eltérő stratégia illetve taktikai feladatokat igyekeznek teljesíteni.
  • A posztok közötti legalapvetőbb felosztás a labdarúgókapus és a mezőnyjátékosok közötti.

A labdarúgókapus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A labdarúgókapus feladata a másik csapat gólszerzésének megakadályozása. Ennek érdekében az alábbi többletjogosítványai vannak a mezőnyjátékosokkal szemben:
    • 1871 óta kézzel is megfoghatja a labdát, de csak a saját 16-osán belül. (1871-től 1913-ig a kapus a saját térfelén végig megfoghatta a labdát.) 1901 óta lehet támadni a kapust az "öt és feles"-en belül.

A mezőnyjátékosok csoportosítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mezőnyjátékosok posztjainak csoportosítása és az egyes posztok elnevezései történetileg változók. Az alapvető csoportosítás a mai védők - középpályások - támadók felosztásnak mindig megfelel.

  • Eredetileg 2 hátvéd (jobbhátvéd, balhátvéd) + 3 fedezet (jobbfedezet, középfedezet, balfedezet) + 5 csatár (jobbszélső, jobbösszekötő, középcsatár, balösszekötő, balszélső) volt a felosztás, később a hátvédek száma 3-ra növekedett a középhátvéd posztjával, viszont a fedezetek száma a középfedezet posztjának kiesésével 2-re csökkent. (2-3-5 illetve 3-2-5 rendszer).
  • Az Aranycsapat újításai közé tartozott, hogy a középcsatár, Hidegkuti Nándor a többi csatárnál hátrább vonva játszott. Miután a csatársorból egy fő hátrább került, gyakorlatilag a fedezetek közé, hamarosan a védők számát is eggyel növelték azáltal, hogy az egyik fedezetet hátravonták. Így jött létre a 4-2-4 rendszer, amelyben 4 hátvéd, 2 fedezet és 4 csatár szerepelt. Ebben a rendszerben a 4. védőt beállósnak kezdték nevezni.
  • Az egyes csoportok neve egyre inkább a ma általános elnevezésre (védők, középpályások, támadók) változott, miután további számos kombináció jött létre az egyes csapatok játékrendjére. Az egykori középhátvéd helyett emberfogásra nem kötelezett, szabad feladatkörű poszt lett a söprögető (olaszul libero, vagyis szabad poszt). A söprögetővel felálló csapat játékrendjét általában úgy jelölik, hogy a söprögető a védők mögé (itt: elé) kerül, például 1-4-2-3, 1-3-3-3, 1-3-4-2 stb.)
  • A fedezet kifejezés helyett használt középpályás a csapat felállása szerint 3, 4 vagy akár 5 játékos pozíciójának a neve lehet.
  • A csatárok számának fogyásával az elnevezést egyre inkább felváltotta a támadó megnevezés. Mivel a támadók száma gyakran 1 vagy 2, és ez a szám a védők megnövekedett számánál mindenképpen alacsonyabb, ezért az egyes támadókat gyakran "éknek" nevezik.

A védők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középpályások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Más néven: center CENTRUM=középpont, innen jött az elnevezés.

A támadók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]