Alessandro Del Piero

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alessandro Del Piero
Alex Del Piero Sydney FC 2 cropped.jpg
Del Piero 2013-ban
Személyes adatok
Születési dátum 1974november 9. (39 éves)
Születési hely Conegliano, Olaszország
Magasság 173 cm
Testtömeg 73 kg
Becenév Alex, Pinturicchio, "Golden Boy", Delpi,
"Il Fenomeno Vero" avagy az igazi fenomén.
Poszt csatár
Klubadatok
Jelenlegi klubja visszavonult (2014)
Junior klubok
Időszak Klub
19821988 Olaszország San Vendemiano
19881991 Olaszország Padova
19931994 Olaszország Juventus
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
19911993 Olaszország Padova 014 0(1)
19932012 Olaszország Juventus 0513 0(208)
2012-2014 Ausztrália Sydney FC 048 0(24)
Válogatottság
1991 Olaszország Olaszország U17 03 0(1)
1992-1993 Olaszország Olaszország U18 014 0(12)
1993-1996 Olaszország Olaszország U21 012 0(3)
19952008 Olaszország Olaszország 091 0(27)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

Alessandro Del Piero (Conegliano, 1974. november 9. –) visszavonult, világbajnok olasz labdarúgó.

Kedvenc pozíciója az Olaszországban "Trequartista" néven ismert támogató csatár poszt, általában ezen a poszton is játszik, de remekül elboldogul bal szélső középpályásként is. Nem a magasabb csatárok közül való, de a legkreatívabb játékosok egyike. A legjobb szabadrúgáslövők között tartják számon.

Magánélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alessandro Del Piero 1974. november 9-én született az észak-olaszországi Coneglianoban. Apja, Gino (villanyszerelő volt, 2001 februárjában halt meg), anyja, Bruna háztartásbeli. Van egy 9 évvel idősebb bátyja, Stefano.

Gyerekkorában egy kis falusi birtokon élt családjával, aminek a kertjében már akkor is éjjel-nappal rúgta a bőrt. Már ekkor látszott, hogy a fiúból labdarúgó lesz. Először csatárként kezdte, de ekkoriban gyakran lebetegedett, ezért az anyja megkérte, hogy Alex a kapuban játsszon, mert akkor kevesebbszer lenne beteg. Azonban a labda iránti szeretet nagyobb volt, mint az anyai kérés.

Del Piero házasságban él Sonia Amoruso-val. 1999-ben ismerkedtek meg és 2005-ben kötötték meg házasságukat. 2007 októberében megszületett első gyermekük, Sonia a Tobias Del Piero nevet adta a gyermeknek.

Alex sok pénzt költ adományokra. Kedvenc zenekarai: az Oasis, a Rolling Stones, a U2 (általában élő koncert). Szereti a francia konyhát és a tésztákat. Kedvenc itala az ásványvíz. Saját bevallása szerint imád autót vezetni. Szeret kosarazni (kedvenc játékosa Steve Nash), olvasni, konzolon játszani, zenét hallgatni.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Padova[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

16 éves korában, 1991-ben csatlakozott a Padova csapatához. Első szezonjában, a másodosztályban 4 alkalommal lépett pályára. A következő szezonban 10 mérkőzésen egy gólt szerzett.

Juventus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1993 nyarán igazolt Padovából Torinóba. Tehetségére már 17 évesen felfigyelt a Milan, de végül a Juventust választotta. 1993 szeptemberében mutatkozott be új csapatában a Foggia ellen. A következő meccsén, csereként beállva szerezte első gólját a Reggiana ellen. Első alkalommal, amikor a kezdőcsapatba jelölték a Parma ellen mesterhármast ért el. Egy szezonnal később a Juventussal 1995-ben megnyerte az olasz Serie A-t. Ezt további hat alkalom követte (1997, 1998, 2002, 2003, 2005, 2006[1]). 1996-ban a Bajnokok Ligájában és az Interkontinentális kupán is diadalmaskodott csapatával. Legjobban az 1997-98-as szezonban játszott. Az olasz bajnokságban 21 találatig jutott, a Bajnokok Ligája gólkirálya lett 10 góljával. A BL-döntőt viszont csapata elveszítette.

1998 novemberében az Udinese elleni mérkőzésen súlyos sérülést szenvedett, aminek következtében ki kellett hagynia a szezon további részét. A csapatán meg is látszott a hiánya, hiszen az előző két szezon után csak a 6. helyet sikerült megszerezniük.

1999 nyarán kezdte el újra a teljes intenzitású edzéseket, és a nyári Intertotó-kupa mérkőzéseken már pályára is lépett. A Juventus ekkor - Marcello Lippi februári távozása után - már Carlo Ancelotti vezetése alatt állt, célja a bajnoki cím visszahódítása volt. Del Piero furcsa idényt produkált: bár nem ment neki rosszul a játék, akcióból egyszerűen nem sikerült betalálnia. Erre a Parma elleni, utolsó előtti fordulóig kellett várni, de hiába tűnt ekkor már bajnoknak a csapata, a Juventus végül elbukta a scudettót a Lazio ellenében. Az idény végén Del Piero elkezdte a felkészülést az Európa-bajnokságra. Az olasz válogatott remekül focizott a tornán, Del Piero is kitett magáért, de a franciák elleni döntőben 1-0-s olasz vezetésnél két nagy helyzetet is kihagyott, az ellenfél pedig megfordította az eredményt. Del Piero a találkozó után magára vállalta a felelősséget a vereségért.

Ilyen lelkiállapotban várta a 2000-2001-es szezont. Amely jól indult számára, hiszen a nápolyi nyitómérkőzésen egy klasszikus, Del Piero-szögből leadott lövésével a Juventus megnyerte a találkozót. Aztán a folytatás már nem volt ilyen parádés: a Juve már a csoportmérkőzések során kiesett a Bajnokok Ligája küzdelmeiből, Del Piero pedig nem találta a játék ritmusát. Ekkor már sokan leírták őt. 2001 év elején édesapja elhunyt, azon a hétvégén Alex - óriási lelkierőről téve tanúbizonyságot - vállalta a játékot a Bari elleni idegenbeli bajnoki mérkőzésen. Ancelotti csereként küldte őt be 0-0-nál, Del Piero pedig pályafutása egyik legszebb gólját elérve megnyerte a Juventusnak a találkozót. Ezzel megtört a jég: bár a Juventus ismét csak második lett a bajnokságban, Del Piero tavasszal már remekül focizott, sok gólt ért el, láthatóan kezdte visszanyerni formáját.

2003-ban ismét a Bajnokok Ligája döntőjébe jutott a Juvéval, ahol a Milántól tizenegyespárbaj során kaptak ki.

A 2004-es EB után a Juventus új edzőt alkalmazott Fabio Capello személyében. Del Piero helyett inkább Zlatan Ibrahimovicot játszatta. Alex így is 14 góllal járult hozzá csapata 28. bajnoki címéhez.

A 2006 nyarán kirobbant bundabotrány következtében a Juventust a másodosztályba sorolták, ahol pontlevonással kellett indulniuk, és előző 2 évi scudettojukat is elvették tőlük. Sok sztár elhagyta a csapatot, de Del Piero kitartott csapata mellett. -9 pontról indulva is toronymagasan megnyerték a bajnokságot. Ebben a szezonban Del Piero 21 találatával gólkirály lett.

Del Piero 2007-ben a Juventus legtöbbször pályára lépett játékosává vált, amikor is utolérte a legenda, Gaetano Scirea 552 meccses rekordját. Del Piero továbbá a Juventus legtöbb gólt szerzett játékosa is egyben. A Capitano a 2007/2008-as szezonban ismét régi önmagát adja, így az olasz nép akarata értelmében Roberto Donadoni behívta az Európa Bajnokságra utazó keretbe. Ebben nagy szerepet játszott továbbá, hogy Del Piero nyerte meg a 2007-es olasz gólkirályi címet 21 góllal. Ezzel ő a második ember a történelemben (Paolo Rossi után), aki képes volt egymás utáni két évben megnyerni a Serie B és a Seria A gólkirályi címét is.

18 év alatt klubja legfőbb szimbólumává vált. 2012-ben lejátszotta 700. tétmeccsét a Juventus színeiben a Lazio elleni hazai bajnoki mérkőzésen, melyen győztes gólt szerzett.

Sydney[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alex a 2011-2012-es szezon végén bejelentette visszavonulását, majd hosszas gondolkodás után úgy döntött, hogy folytatja, és az ausztrál Sydney FC-ben "vezet le". A fő célja, amiért ide igazolt, és amelyet mindig hangoztat, hogy Beckham-hez hasonlóan ő Ausztráliában népszerűsítse a labdarúgást. 2013 év elején pedig egy újabb évre aláírt a csapattal, majd 2014-ben visszavonult.

Válogatott[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az olasz válogatottban első fontosabb mérkőzésére a 96-os Európa Bajnokságon került sor. Oroszország ellen az első félidőben játszott, de a sorozatban nem lépett többet pályára, mivel az olaszok kiestek az első körben.

Az 1998-as francia világbajnokságon nem volt 100%-os, mivel a Bajnokok Ligája döntőben sérülést szedett össze.

Az Európa Bajnokságon 2000-ben Olaszország egészen a döntőig menetelt, ahol Franciaországgal találkozott a csapat. 1-0-s olasz előnynél Del Piero 2 nagy helyeztet kihagyott. A rendes játékidő végén a franciák egyenlítettek, majd a hosszabbításban újabb gólt szereztek. Így az olaszok ezüstéremmel búcsúztak.

2002-ben a világbajnokságon ismét játszott. A csoportkör utolsó mérkőzésén az olaszok Mexikóval játszottak. Del Piero csereként állt be. Első labdaérintésével gólt szerzett, így csapatát a legjobb 16 közé juttatta. A következő ellenfél – a házigazda – Dél-Korea volt. Ezen a mérkőzésen a bíró közreműködésével a hazaiak jutottak tovább, így az olaszok elbúcsúztak a további mérkőzésektől.

2006-ban Németország rendezte a világbajnokságot. A csoportmérkőzések során Del Piero kétszer is csereként állt be. A kieséses szakaszban már aktívabb volt. Játszott Ausztrália ellen, majd az elődöntőben a házigazda németek ellen ismét csereként lépett pályára. A mérkőzésen egészen a 119. percig 0-0 volt az állás. A csapatok lélekben már a tizenegyesekre készültek. Az utolsó percben Fabio Grosso szerzett vezetést. Egy perccel később Del Piero adta meg a kegyelemdöfést a németeknek. A végeredmény 2-0 lett, így az olasz válogatott a döntőbe jutott. Del Piero ezzel a góljával a világbajnokságok történtének legkésőbbi gólját szerezte. A döntőben a 2000-es EB után ismét a franciákkal találta szembe magát Olaszország. Zidane, illetve Materazzi góljával 1-1 lett a rendes játékidő vége. A hosszabbításban sem sikerült döntenie a csapatoknak. Jöhettek a büntetők. Az első körben senki sem hibázott, majd a másodikban, Alex Juventus-beli csatártársa, David Trezeguet a felső lécre bombázott. Del Piero a 4. körben lőtte be a maga tizenegyesét, majd végül Fabio Grosso is értékesítette a sajátját. Olaszország 5-3 arányban megnyerte a tizenegyespárbajt, így a kékek 24 év után ismét világbajnokságot nyertek.

Alex a válogatottban korábban a 10-es számban játszott. Később ezt a számot Totti kapta, Del Piero pedig a hetest választotta magának. Del Pieronak a 2006-os világbajnokság óta többször felajánlották a 10-es mezt, de ő megmaradt a 7-esnél, mivel abban a mezben nyerte meg a világbajnokságot.

2008-ban Del Piero az osztrák-svájci Európa-bajnokságon is részt vett, azonban a 2010-es labdarúgó-világbajnokságon a csoportkör során búcsúzó olasz válogatott keretének nem volt tagja.

Sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Juventus

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A 2005-ös és 2006-os bajnoki címet később a bundabotrány miatt elvették a Juvétól.
Az Év Olasz Labdarúgója
Előző díjazott:
Roberto Mancini
Alessandro Del Piero

1998

Következő díjazott:
Christian Vieri
Az Év Olasz Labdarúgója
Előző díjazott:
Francesco Totti
Alessandro Del Piero

2008

Következő díjazott:
Daniele De Rossi