Alessandro Del Piero

Alessandro Del Piero
Alessandro Del Piero
Személyes adatok
Születési dátum	1974. november 9. (37 éves)
Születési hely	Conegliano, Olaszország
Magasság	173 cm
Becenév	Alex, Pinturicchio, "Golden Boy",Delpi , "Il Fenomeno Vero" avagy az igazi fenomén.
Poszt	csatár
Klubadatok
Jelenlegi klubja	Juventus
Mezszám	10 / 7-es a válogatottban
Junior klubok
Időszak Klub 1982–1984 San Vendemiano 1988–1991 Padova
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)* 1991–1993 Padova 014 0(1) 1993–2012 Juventus 0700 0(205)
Válogatottság
1995–2008 Olaszország 091 0(27)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. * Mérkőzések (gólok száma)

Alessandro Del Piero (Conegliano, 1974. november 9. –) világbajnok olasz labdarúgó. A Juventus csapatkapitánya, és az olasz válogatott oszlopos tagja. Korosztályának az egyik legjobbja, csapata élő legendája.

Kedvenc pozíciója az Olaszországban "Trequartista" néven ismert támogató csatár poszt, általában ezen a poszton is játszik, de remekül elboldogul bal szélső középpályásként is. Nem a magasabb csatárok közül való, de a legkreatívabb játékosok egyike. A legjobb szabadrúgáslövők között tartják számon.

Magánélet

Alessandro Del Piero 1974. november 9-én született az észak-olaszországi Coneglianoban. Apja, Gino (villanyszerelő volt, 2001 februárjában halt meg), anyja, Bruna háztartásbeli. Van egy 9 évvel idősebb bátyja, Stefano.

Gyerekkorában egy kis falusi birtokon élt, családjával, aminek a kertjében már akkor is éjjel-nappal rúgta a bőrt. Már ekkor látszott, hogy a fiúból labdarúgó lesz. Először csatárként kezdte, de ekkoriban gyakran lebetegedett ezért az anyja megkérte, hogy Alex a kapuban játsszon, mert akkor kevesebbszer lenne beteg. Azonban a labda iránti szeretet nagyobb volt, mint az anyai kérés.

Del Piero házasságban él Sonia Amoruso-val. 1999-ben ismerkedtek meg és 2005-ben kötötték meg házasságukat. 2007 októberében megszületett első gyermekük, Sonia a Tobias Del Piero nevet adta a gyermeknek.

Alex sok pénzt költ adományokra. Kedvenc zenekarai: az Oasis, a Rolling Stones, a U2 ( általában élő koncert). Szereti a francia konyhát és a tésztákat. Kedvenc itala az ásványvíz. Saját bevallása szerint imád autót vezetni. Szeret kosarazni (kedvenc játékosa Steve Nash), olvasni, konzolon játszani, zenét hallgatni.

Pályafutása

Padova

16 éves korában, 1991-ben csatlakozott a Padova csapatához. Első szezonjában, a másodosztályban 4 alkalommal lépett pályára. A következő szezonban 10 mérkőzésen egy gólt szerzett.

Juventus

1993 nyarán igazolt Padovából Torinóba. Tehetségére már 17 évesen felfigyel a Milan, de végül a Juventust választotta. 1993 szeptemberében mutatkozott be új csapatában a Foggia ellen. A következő meccsén, csereként beállva szerezte első gólját a Reggiana ellen. Első alkalommal, amikor a kezdőcsapatba jelölték a Parma ellen mesterhármast ért el. Egy szezonnal később a Juventussal 1995-ben megnyerte az olasz Serie A-t. Ezt további hat alkalom követte (1997, 1998, 2002, 2003, 2005, 2006). 1996-ban a Bajnokok Ligájában és az Interkontinentális kupán is diadalmaskodott csapatával. Legjobban az 1997-98-as szezonban játszott. Az olasz bajnokságban 21 találatig jutott, a Bajnokok Ligája gólkirálya lett 10 góljával. A BL-döntőt viszont csapata elveszítette.

1998 novemberében az Udinese elleni mérkőzésen súlyos sérülést szenvedett, aminek következtében ki kellett hagynia a szezon további részét. A csapatán meg is látszott a hiánya, hiszen az előző két szezon után csak a 6. helyet sikerült megszerezniük.

1999 nyarán kezdte el újra a teljes intenzitású edzéseket, és a nyári Intertotó-kupa mérkőzéseken már pályára is lépett. A Juventus ekkor - Marcello Lippi februári távozása után - már Carlo Ancelotti vezetése alatt állt, célja a bajnoki cím visszahódítása volt. Del Piero furcsa idényt produkált: bár nem ment neki rosszul a játék, akcióból egyszerűen nem sikerült betalálnia. Erre a Parma elleni, utolsó előtti fordulóig kellett várni, de hiába tűnt ekkor már bajnoknak a csapata, a Juventus végül elbukta a scudettót a Lazio ellenében. Az idény végén Del Piero elkezdte a felkészülést az Európa-bajnokságra. Az olasz válogatott remekül focizott a tornán, Del Piero is kitett magáért, de a franciák elleni döntőben 1-0-s olasz vezetésnél két nagy helyzetet is kihagyott, az ellenfél pedig megfordította az eredményt. Del Piero a találkozó után magára vállalta a felelősséget a vereségért.

Ilyen lelkiállapotban várta a 2000-2001-es szezont. Amely jól indult számára, hiszen a nápolyi nyitómérkőzésen egy klasszikus, Del Piero-szögből leadott lövésével a Juventus megnyerte a találkozót. Aztán a folytatás már nem volt ilyen parádés: a Juve már a csoportmérkőzések során kiesett a Bajnokok Ligája küzdelmeiből, Del Piero pedig nem találta a játék ritmusát. Ekkor már sokan leírták őt. 2001 év elején édesapja elhunyt, azon a hétvégén Alex - óriási lelkierőről téve tanúbizonyságot - vállalta a játékot a Bari elleni idegenbeli bajnoki mérkőzésen. Ancelotti csereként küldte őt be 0-0-nál, Del Piero pedig pályafutása egyik legszebb gólját elérve megnyerte a Juventusnak a találkozót. Ezzel megtört a jég: bár a Juventus ismét csak második lett a bajnokságban, Del Piero tavasszal már remekül focizott, sok gólt ért el, láthatóan kezdte visszanyerni formáját.

2003-ban ismét a Bajnokok Ligája döntőjébe jutott a Juvéval, ahol a Milántól tizenegyespárbaj során kaptak ki.

A 2004-es EB után a Juventus új edzőt alkalmazott Fabio Capello személyében. Del Piero helyett inkább Zlatan Ibrahimovicot játszatta. Alex így is 14 góllal járult hozzá csapata 28. bajnoki címéhez.

A 2006 nyarán kirobbant bundabotrány következtében a Juventust a másodosztályba sorolták, ahol pontlevonással kellett indulniuk, és előző 2 évi scudettojukat is elvették tőlük. Sok sztár elhagyta a csapatot, de Del Piero kitartott csapata mellett. -9 pontról indulva is toronymagasan megnyerték a bajnokságot. Ebben a szezonban Del Piero 21 találatával gólkirály lett.

Del Piero 2007-ben a Juventus legtöbbször pályára lépett játékosává vált, amikor is utolérte a legenda, Gaetano Scirea 552 meccses rekordját. Del Piero továbbá a Juventus legtöbb gólt szerzett játékosa is egyben. A Capitano a 2007/2008-as szezonban ismét régi önmagát adja, így az olasz nép akarata értelmében Roberto Donadoni behívta az Európa Bajnokságra utazó keretbe. Ebben nagy szerepet játszott továbbá, hogy Del Piero nyerte meg a 2007-es olasz gólkirályi címet 21 góllal. Ezzel ő a második ember a történelemben (Paolo Rossi után), aki képes volt egymást utáni két évben megnyerni a Serie B és a Seria A gólkirályi címét is.

18 év alatt klubja legfőbb szimbólumává vált. 2012-ben lejátszotta 700. tétmeccsét a Juventus színeiben a Lazio elleni hazai bajnoki mérkőzésen, melyen győztes gólt szerzett.

Válogatott

Az olasz válogatottban első fontosabb mérkőzésére a 96-os Európa Bajnokságon került sor. Oroszország ellen az első félidőben játszott, de a sorozatban nem lépett többet pályára, mivel az olaszok kiestek az első körben.

Az 1998-as francia világbajnokságon nem volt 100%-os, mivel a Bajnokok Ligája döntőben sérülést szedett össze.

Az Európa Bajnokságon 2000-ben Olaszország egészen a döntőig menetelt, ahol Franciaországgal találkozott a csapat. 1-0-s olasz előnynél Del Piero 2 nagy helyeztet kihagyott. A rendes játékidő végén a franciák egyenlítettek, majd a hosszabbításban újabb gólt szereztek. Így az olaszok ezüstéremmel búcsúztak.

2002-ben a világbajnokságon ismét játszott. A csoportkör utolsó mérkőzésén az olaszok Mexikóval játszottak. Del Piero csereként állt be. Első labdaérintésével gólt szerzett, így csapatát a legjobb 16 közé juttatta. A következő ellenfél – a házigazda – Dél-Korea volt. Ezen a mérkőzésen a bíró közreműködésével a hazaiak jutottak tovább, így az olaszok elbúcsúztak a további mérkőzésektől.

2006-ban Németország rendezte a világbajnokságot. A csoportmérkőzések során Del Piero kétszer is csereként állt be. A kieséses szakaszban már aktívabb volt. Játszott Ausztrália ellen, majd az elődöntőben a házigazda németek ellen ismét csereként lépett pályára. A mérkőzésen egészen a 119. percig 0-0 volt az állás. A csapatok lélekben már a tizenegyesekre készültek. Az utolsó percben Fabio Grosso szerzett vezetést. Egy perccel később Del Piero adta meg a kegyelemdöfést a németeknek. A végeredmény 2-0 lett, így az olasz válogatott a döntőbe jutott. Del Piero ezzel a góljával a világbajnokságok történtének legkésőbbi gólját szerezte. A döntőben a 2000-es EB után ismét a franciákkal találta szembe magát Olaszország. Zidane, illetve Materazzi góljával 1-1 lett a rendes játékidő vége. A hosszabbításban sem sikerült döntenie a csapatoknak. Jöhettek a büntetők. Az első körben senki sem hibázott, majd a másodikban, Alex Juventusbéli csatártársa, David Trezeguet a felső lécre bombázott. Del Piero a 4. körben lőtte be a maga tizenegyesét, majd végül Fabio Grosso is értékesítette a sajátját. Olaszország 5-3 arányban megnyerte a tizenegyespárbajt, így a kékek 24 év után ismét világbajnokságot nyertek.

Alex a válogatottban korábban a 10-es számban játszott. Később ezt a számot Totti kapta, Del Piero pedig a hetest választotta magának. Del Pieronak a 2006-os világbajnokság óta többször felajánlották a 10-es mezt, de ő megmaradt a 7-esnél, mivel abban a mezben nyerte meg a világbajnoságot.

2008-ban Del Piero az osztrák-svájci Európa-bajnokságon is részt vett, azonban a 2010-es labdarúgó-világbajnokságon a csoportkör során búcsúzó olasz válogatott keretének nem volt tagja.

Külső hivatkozások

• Alessandro Del Piero Hivatalos honlap
• Alessandro Del Piero lap

Források

Az Év Olasz Labdarúgója
Előző díjazott: Roberto Mancini	Alessandro Del Piero 1998	Következő díjazott: Christian Vieri

Az Év Olasz Labdarúgója
Előző díjazott: Francesco Totti	Alessandro Del Piero 2008	Következő díjazott: Daniele De Rossi