Zico

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zico
Zico 2012.jpg
Személyes adatok
Teljes név Arthur Antunes Coimbra
Születési dátum 1953március 3. (61 éves)
Születési hely Rio de Janeiro, Brazília
Becenév Fehér Pelé
Junior klubok
Időszak Klub
19671971 Brazília Flamengo
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
19711983 Brazília Flamengo 212 (123)
19831985 Olaszország Udinese 039 0(22)
19851989 Brazília Flamengo 037 0(12)
19911994 Japán Kasima Antlers 046 0(35)
Válogatottság
19761988 Brazília Brazília 071 0(48)
Edzőség
Időszak Klub
1999 Japán Kasima Antlers
20002002 Brazília CFZ do Rio
20022006 Japán Japán
20062008 Törökország Fenerbahçe
20082009 Üzbegisztán Bunyodkor
2009 Oroszország CSZKA Moszkva
20092010 Görögország Olimbiakósz
20112012 Irak Irak
20132014 Katar Al-Gharafa SC
2014 India Goa
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

Zico, vagyis Arthur Antunes Coimbra (Rio de Janeiro, 1953. március 3. –) korábbi brazil válogatott labdarúgó, jelenleg edző. Profi évei alatt kiváló cselező és góllövő volt. Az 1980-as évek egyik legjobb játékosának tartják.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékosként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Flamengo fénykorában Zico a csapat kulcsfontosságú játékosa volt. Megnyerték többek között az 1981-es Copa Libertadorest, ugyanebben az évben a Világkupát valamint a 1980-ban, 1982-ben, 1983-ban és 1987-ben a brazil nemzeti kupát. A pályán hihetetlen góljaiért és térlátásáért tisztelték, nagyszerű csapatjátékos, szervező és büntetőrúgás-lövő volt.

Az 1978-as labdarúgó-világbajnokságon Svédország ellen befejelt egy szabadrúgást az ellenfél kapujába a meccs utolsó percében. A bíró, Clive Thomas azonban Zico gólját nem ismerte el, mondván, hogy lefújta a mérkőzést, mikor a labda még a levegőben volt.

Több millió dollárért Zico az Udinesébe szerződött. 1983 és 85 között csapatát az olasz legjobbak közé emelte. A ligában összetűzésbe került a Juventus Michel Platinijével és a Nápoly Diego Maradonájával. Az 1983-84-es szezonban 19 gólt lőtt, eggyel kevesebbet, mint Platini (a franciánál azonban 6 mérkőzéssel kevesebben játszott). Az Udinese nem nyert meg semmilyen fontosabb bajnokságot és Zico nemsokára újra hazájában, a Flamengónál játszott.

Visszatérése után térdsérülést szenvedett, így karrierje több hónapra félbeszakadt. Az 1986-os labdarúgó-világbajnokságon még sérülten játszott. Franciaország ellen döntetlen játszottak, így tizenegyesekkel dőlt el, hogy ki lesz a továbbjutó. Zico értékesítette lövését, ám Sócrates és Júlio César sikertelen volt: Brazília kiesett a bajnokságból. Miután felgyógyult, ismét teljesen a focinak szentelte életét. 1987-ben a Flamengóval megszerezte negyedik bajnoki címét.

1989 végén Zico utoljára öltötte magára a Flamengo mezét a brazil nemzeti liga keretén belül, a Fluminense elleni mérkőzésen. Több mint hétszáz meccsével a Flamengo színeiben a csapat második leghosszabb ideig játszó labdarúgója, góljaival pedig a legnagyobb góllövő.

Sportminiszterként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brazília 1990-es elnökválasztása után az új elnök, Fernando Collor de Mello Zicót nevezte ki sportminiszternek. Zico egy évig maradt ezen a poszton. Hivatali idejének legfontosabb lépése a sportcsapatok üzleti ügyeit ellenőrző törvény elfogadtatása.

Edzőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Japán

Zico félbeszakítva politikai pályáját elfogadta a kasimai Sumimoto vállalat labdarúgócsapatának ajánlatát. Feladata az volt, hogy bejuttassa őket az új labdarúgó ligába, amelyet 1993-ban indítottak. Az új ligát már viszont a Kasima Antlersben kezdte, amellyel megszerezte a második helyet és bejuttatta azt a legjobbak közé.

Tehetsége, tudása és profizmusa nagy elismerést szerzett neki Japánban. Befolyása miatt kapta a „labdarúgás istene” (サッカーの神様, szakká no kamiszama) becenevet a japán focirajongóktól.

Sikerei, díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]