Szabó József (labdarúgó, 1940)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szabó József
Yozhef Sabo.jpg
Személyes adatok
Születési dátum 1940február 29. (74 éves)
Születési hely Ungvár, Kárpátalja, Magyarország
Állampolgárság Magyarország magyar (1940–1945),
Szovjetunió szovjet (1945–1991),
Ukrajna ukrán (1991–)
Magasság 175 cm
Testtömeg 73 kg
Poszt hátvéd/fedezet/csatár
Junior klubok
Időszak Klub
1954 Szovjetunió Ungvári pékség csapata[1]
1955 Szovjetunió Ungvári furnér- és bútorkombinát csapata[2]
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
1956-1957 Szovjetunió Himik Kalus[3] 00? 0(?)
19571959 Szovjetunió Szpartak Uzsgorod[4] 030 (10)
19591969 Szovjetunió Dinamo Kijev[5] 245 (42)
1970 Szovjetunió Zorja Luhanszk 027 0(6)
19711972 Szovjetunió Gyinamo Moszkva 044 0(3)
Válogatottság
19621972 szovjet Szovjetunió 040 0(8)
1967, 1972 szovjet Szovjetunió (olimpiai) 007 0(1)
Edzőség
Időszak Klub
1977 Szovjetunió Zorja Luhanszk
1978 Szovjetunió SZKA Kijev
1978 Szovjetunió Dnyepro Dnyepropetrovszk (1. osztály)
1979 Szovjetunió Dnyepro Dnyepropetrovszk (2. osztály)
19931994 Ukrajna Dinamo Kijev
1994 Ukrajna Ukrajna
1994/1995 Ukrajna Dinamo Kijev
1995/1996 Ukrajna Dinamo Kijev
1996/1997 Ukrajna Dinamo Kijev
19961999 Ukrajna Ukrajna
2004/2005 Ukrajna Dinamo Kijev
Díjak, elismerések
Ungvár díszpolgára
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma
Szerzett érmek
 Szovjetunió színeiben
Labdarúgás
Labdarúgó-világbajnokság
bronz
1966, Anglia
Olimpiai játékok
bronz
1972, München
labdarúgás

Szabó József (ukránul: Йожеф Йожефович Сабо, Jozsef Jozsefovics Szabo, oroszul: Йожеф Йожефович Сабо, Jozsef Jozsefovics Szabo) Ungvár, Kárpátalja, Magyarország (jelenleg Ukrajnához tartozik), 1940. február 29. –) magyar származású egykori szovjet és ukrán labdarúgóhátvéd, -középpályás és -csatár, később labdarúgóedző. Négyszeres szovjet bajnok és kétszeres kupagyőztes. Szovjet érdemes sportmester és Ukrajna érdemes labdarúgóedzője. A szovjet labdarúgó-válogatott és az olimpiai csapat többszörös tagjaként bronzérmeket szerzett az 1966-os labdarúgó-világbajnokságon és az 1972. évi nyári olimpiai játékokon, de résztvevője volt az 1962-es VB-nek is. Kárpátalja szimbolikus labdarúgó válogatott-csapatának örökös tagja és Ungvár díszpolgára.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Még gyermekkorában, a szülővárosában kezdetett el foglalkozni labdarúgással és 16 évesen már játszott az ukrán kalusi Himik amatőrcsapatban. Első profi-klubja az ungvári Szpartak volt, amelynek gólkirálya lett 1958-ban. Egy évvel később őt Turjancsik Vaszillal és Havasi Andrással együtt meghívták a kijevi Dinamó-hoz. Rögtön beolvadt az ukrán futball legjobb csapatába, két év múlva pedig elnyerték az első aranyérmet a szovjet bajnokságban. Tíz év után átszerződött a szintén elsőosztályú Zorja Luhanszk ukrán klubhoz, majd a Gyinamo Moszkva csapatában folytatta, amelyben befejezte aktív pályafutását. A szovjet bajnokság első osztályában összesen 315 mérkőzésen szerepelt és 49 gólt szerzett. Részt vett a Kupagyőztesek Európa-kupája negyeddöntőjében és döntőjében is. Ebben az időszakban őt nyolcszor is felvették a ’’33 legjobb ukrán labdarúgó listájára’’ és öt alkalommal a szovjet legjobbak közé, ebből kétszer az 1. számú listára. Az aktív labdarúgás befejezése után Kijevben testnevelési és újságírói felsőfokú végzettséget szerzett, és több mint két évtizeden keresztül labdarúgóedzői és csapatvezetői feladatokat vállalt különböző első- és felső-ligás ukrán kluboknál. Edzői tevékenysége során a legnagyobb eredményeket a kijevi Dinamó-nál érte el, amikor a csapat az ő irányításával négyszeres ukrán bajnok és kétszeres kupagyőztes lett. Időközben Szabó Józsefet kétszer is megbízták az Ukrán labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányi teendőinek az ellátásával, s emellett aktívan részt vett az Ukrán Labdarúgó-szövetség-nek a nemzeti válogatott csapatai irányításával kapcsolatos munkában is. A labdarúgás fejlesztése terén a több mint fél évszázadon keresztül végzett kimagasló érdemeit elismerte az ország, amikor Ukrajna államelnökeitől átvehette a Szolgálati érdemérem mind a három fokozatát.

Sikerei, díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékosként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzetközi labdarúgótornák

 Szovjetunió

  • Szovjet labdarúgó-bajnokság (első osztály)
    • bajnok (4): 1961, 1966, 1967, 1968
    • ezüstérmes (3): 1960, 1965, 1969
  • Szovjet kupa
    • kupagyőztes (2): 1964, 1966
  • ’’Szovjet sportmester’’ kitüntető cím: 1960
  • ’’33 legjobb szovjet labdarúgó listája’’
  • ’’33 legjobb ukrán labdarúgó listája’’
  • ’’Szovjet érdemes sportmester’’ kitüntető cím: 1967
  • ’’Szovjet nemzetközi sportmester’’ kitüntető cím (2): 1966, 1972

Edzőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

 Ukrajna

  • Ukrán labdarúgó-bajnokság (első osztály)
    • bajnok (4): 1994, 1995, 1996, 1997
  • Ukrán kupa
    • kupagyőztes (2): 1996, 2005
  • ’’Ukrajna érdemes labdarúgóedzője’’ kitüntető cím
  • ’’Szolgálati érdemérem’’ 3. fokozata: 1999
  • ’’Szolgálati érdemérem’’ 2. fokozata: 2004
  • ’’Szolgálati érdemérem’’ 1. fokozata: 2011

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A labdarúgócsapat edzője abban az időszakban id. Györffy Zoltán, híres kárpátaljai sportszakember volt
  2. A labdarúgócsapatot akkoriban a kijevi Dinamo egykori ungvári kiválósága, Gazsó László edzette
  3. Az ukrán amatőr bajnokságban szereplő labdarúgócsapat vezetőedzője abban az időszakban ifj. Györffy Zoltán volt
  4. Szabó Józsefet az ungvári Szpartak-ba Kárpátalja első érdemes sportmestere, Mihalina Mihály hívta meg, és így ő lett az első profi-edzője is
  5. A fiatal Szabó József tehetségének kibontakoztatását a kijevi Dinamó-ban a szintén kárpátaljai Komán Mihály is segítette, aki éppen 1959-ben hagyott fel az aktív labdarúgással és edzői pályára lépett

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fedák László. Kárpátalja a sporteredmények tükrében (43., 52., 53., 57., 116., 117. és 138. oldal). Ungvár: Karpati (1994)  (ukránul)
  • Krajnyanica Péter. A kárpátaljai labdarúgás története (82. oldal). Ungvár: Karpati (2004)  (ukránul)
  • Mihalina László. Otthon minden kő megsegít... (98., 99. és 102. oldal). Vác: Kucsák Könyvkötészet és Nyomda (2011) 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jożef Sabo című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.