FC Barcelona

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
FC Barcelona
Fc barcelona.gif
Csapatadatok
Teljes csapatnév Futbol Club Barcelona
Mottó Més que un club (magyarul: Több, mint egy klub; angolul: More than a Club)
Becenév Barça, Culés,
Blaugrana
Székhely Barcelona,
Spanyolország Spanyolország
Alapítva 1899. november 29.
Stadion Camp Nou
Vezetőedző Argentin Gerardo Martino
Elnök Spanyol Josep Maria Bartomeu
Bajnokság Primera División
Nemzeti sikerek
Spanyol Bajnokcsapat 22 alkalommal
Spanyol Kupagyőztes 26 alkalommal
Spanyol Szuperkupa-győztes 11 alkalommal
Nemzetközi sikerek
UEFA - Champions League.png BL 4 alkalommal
UEFA - Inter-Cities Fairs Cup.svg VVK 3 alkalommal
Coppacoppe.png KEK 4 alkalommal
UEFA Super Cup.gif UEFA-szuperkupa 4 alkalommal
Statisztika
Legtöbb mérkőzés Xavi Hernández (710)
Legtöbb gól Lionel Messi (374)
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik
Hivatalos honlap
FC Barcelona honlapja

Az FC Barcelona Spanyolország Katalónia tartományának világhírű labdarúgócsapata. A klub a spanyol labdarúgó-bajnokság kezdetétől megszakítás nélkül részt vesz az első osztály bajnoki küzdelmeiben. Az egyesületet 1899. november 29-én alapította a svájci Hans Gamper. Az FC Barcelona előbb a katalán regionális bajnokságban és a spanyol labdarúgókupában, később pedig az 1928-ban megalakított egységes spanyol labdarúgó-bajnokságban és a nemzetközi kupákban vált a spanyol, valamint a nemzetközi labdarúgás egyik legmeghatározóbb egyesületévé. A klub jelentősebb eredményeit tekintve a spanyol labdarúgó-bajnokság első osztályát 21, a spanyol labdarúgókupát 25, az UEFA-bajnokok ligáját és elődjét négy, az UEFA-kupa elődjét három, a kupagyőztesek Európa-kupáját négy, az UEFA-szuperkupát pedig négy alkalommal nyerte meg a csapat. Ezenkívül számos kisebb spanyol és katalán trófeát tudhat magáénak a klub. Az FC Barcelona egyben a katalán nemzeti öntudatot is jelképezi, mivel a múltban (különösen Francisco Franco uralmának idején) a katalán öntudat bármely egyéb megnyilvánulását büntették. Egyrészt erre vezethető vissza a klub nagymértékű rivalizálása a Real Madriddal szemben, amely annak idején a Franco-rendszer támogatását élvezte. A csapat eddig olyan világhírű külföldi játékosokat tudhatott a soraiban, mint többek között Kubala László, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán, Johan Cruyff, Diego Maradona, Gary Lineker, Romário, Rivaldo, Luís Figo, Ronaldo, Ronaldinho, Lionel Messi, Thierry Henry vagy Zlatan Ibrahimović. A klub hazai játékosai közül pedig számos labdarúgó volt meghatározó tagja a spanyol labdarúgó-válogatottnak.

A klub története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gamper 1899. október 22-én megjelentetett hirdetése
Az FC Barcelona csapata 1903-ban

A klub megalapítása a Hans Gamper nevéhez fűződik, akinek katalán beceneve Joan volt. Gamper 1899. október 22-én hirdetést adott fel a helyi sportmagazinban, egy barcelonai székhelyű labdarúgócsapat létrehozásának céljával. 1899. november 29-én Gamper elnökletével Gimnas Soléban került sor az egyesület első gyűlésére. Az összejövetelen résztvevők névsora a következő volt: Hans Gamper, Gualteri Wild, Lluis d'Ossó, Bartomeu Terradas, Otto Kunzle, Otto Maier, Enric Ducal, Pere Cabot, Carles Pujol, Josep Llobet, John Parsons és William Parsons. A gyűlés határozata alapján megalakult a klub, melynek első elnöke Gualteri Wild lett, aki feladatai mellett játékosként is szerepet vállalt a csapat munkájában.[1]

A csapat első mérkőzésére Bonanovában került sor, egy angol kivándorlókból álló csapat ellen. Az összecsapást az angol együttes nyerte meg 1:0 arányban. A meccs érdekessége, hogy az angol csapatban néhány Barcelona játékos is szerepelt a mérkőzés során. Az egyesület első, saját tulajdonú hazai pályájának hivatalos megnyitójára 1909. március 14-én került sor.[1]

A klub az 1901-1902-es évadban megnyerte a Macaya Kupát, az 1904-1905-ös és az 1908-1909-es szezonban pedig katalán kupát. Az utóbbin 1922-ig még nyolc alkalommal diadalmaskodtak (1910-ben, 1911-ben, 1913-ban, 1916-ban, 1919-ben, 1920-ban, 1921-ben és 1922-ben). Emellett a spanyol labdarúgókupában is eredményesen szerepelt a csapat és több alkalommal is sikerült elhódítania a trófeát (1910-ben, 1912-ben, 1913-ban, 1920-ban és 1922-ben).[1]

1920-tól 1950-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1922-ben került felavatásra a Les Corts Stadion, mely a klub egyik legsikeresebb időszakának lett a helyszíne. Az egyesület első aranykorát 1919-től 1929-ig élte. A klub sorozatban öt alkalommal nyerte meg a katalán kupát, emellett három ízben (1925-ben, 1926-ban és 1928-ban) hódították el a spanyol labdarúgókupát. Az utóbbi két spanyol labdarúgókupa győzelmet megismételt mérkőzésen szerezte meg a csapat a Real Sociedad ellenében. Az összecsapások hőse a kiemelkedő teljesítményt nyújtó Plattkó Ferenc volt. A magyar labdarúgó tiszteletére Rafael Alberti költeményt írt. A csapatban olyan kitűnő labdarúgók szerepeltek, mint Samitier, Alcántara, Zamora, Sagi, Piera és Sancho. Az FC Barcelona ebben az időszakban vált a katalán hazafiasság szimbólumává. 1924-ben, a klub fennállásának 25. évfordulóján már 12 207 pártoló tagja volt. Az eseményt az ismert plakátrajzoló művész Josep Segrelles örökítette meg. Az első hivatalos spanyol labdarúgó-bajnokságra az 1928–1929-es szezonban került sor. Az FC Barcelona az első osztályban indult és megszerezte az első bajnoki címét, betetőzve ezzel a korszak sikereit.[2]

A pályán kívül azonban számos tényező befolyásolta a klub működését. 1925. június 14-én egy hazai mérkőzés alkalmával az FC Barcelona szurkolói kigúnyolták a spanyol nemzeti himnuszt. Válaszul Miguel Primo de Rivera spanyol diktátor hat hónapra bezáratta a Barcelona hazai pályáját. A büntetést végül három hónapra csökkentették, emellett Gampert lemondásra kényszerítették. A klub alapítója 1930. július 30-án hunyt el. Ebben az időszakban a politikai harcok visszavetették a sport szerepét a spanyol társadalom egészében. Ennek megfelelően az FC Barcelona teljesítménye visszaesett, bár továbbra is voltak tehetséges játékosai Martí Ventolrà, Josep Raich és Josep Escolà személyében. Az egyesület végül pénzügyileg, társadalmilag és a sport terén is válságba jutott. Bár a csapat hat alkalommal diadalmaskodott a katalán kupában (1930-ban, 1931-ben, 1932-ben, 1934-ben, 1936-ban és 1938-ban), a spanyol labdarúgó-bajnokság első osztályában meglehetősen sikertelen volt és számos szurkolót vesztett.[2]

A spanyol polgárháború kitörése után egy hónappal a klub elnökét, Josep Sunolt Francisco Franco csapatai Guadalajara közelében meggyilkolták. A játékosok ekkor Mexikóban és az Egyesült Államokban egy túrán vettek részt és ennek köszönhetően a klub vagyona megmenekült, azonban a csapat fele száműzetésbe vonult Mexikóba és Franciaországba. 1938. március 16-án falangista bombamerénylet érte az egyesület társasági klubját. Pár hónappal később pedig a katalán hazafiasság jelképeként az egyesület francói befolyás alá került. A sok viszontagság következtében a klub tagsága 3486 főre csökkent.[2]

1940. márciusában Francisco Franco támogatója, Marqués de la Mesa Rsta került a klub élére. Ezt követően az egyesület nevét az angolosan hangzó Fútbol Club Barcelonáról a spanyolosabb hangzású Club de Fútbol Barcelonára változtatták. Az eredeti nevet végül 1973-ban vette vissza a klub. Emellett a katalán címer 4 vörös sávját kettőre csökkentették és ezt csak 1949-ben állították vissza. Az 1940-es években stabilizálódott a csapat helyzete. 1942-ben sikerült megnyernie a spanyol labdarúgókupát. A következő szezonban a Real Madrid CF elleni botrányos kimenetelű összecsapás után, melyen a csapat fenyegetettségben játszott, lemondott a Barcelona elnöke. A spanyol bajnoki címet ezt követően 1945-ben, 1948-ban és 1949-ben is elnyerte a csapat és 1949-ben a latin kupában is sikerült diadalmaskodnia. A korszak meghatározó játékosai a következő labdarúgók voltak: César, Basora, Velasco, Curta, a Gonzalo testvérek, Seguer, Bíosca és Ramallets. 1949-ben, a klub fennállásának 50. évfordulóján a Barcelona 24 893 főnyi tagsággal rendelkezett, mérlege pedig 21 katalán, 9 spanyol kupagyőzelem és 4 bajnoki cím volt.[2]

A Kubala-korszak és az 1960-as évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1950. júniusában érkezett a klubhoz a magyar származású Kubala László és ezzel egy új korszak vette kezdetét az FC Barcelona életében. A csapat kiemelkedő teljesítményt nyújtott és ennek köszönhetően az 1951–1952-es és az 1952–1953-as szezonban is sikerült megnyernie a spanyol labdarúgó-bajnokságot, valamint 1951-ben, 1952-ben és 1953-ban a spanyol labdarúgókupát. Emellett az 1951-52-es idényben az FC Barcelona elhódította a latin, az Eva Duarte és a Martín Rossi kupákat is. A legendás támadósor tagjai a következő labdarúgók voltak: Estanislao Basora, César Rodríguez Álvarez, Kubala László, Tomás Moreno és Eduardo Manchón. A kapuban pedig Antoni Ramallets rendkívüli teljesítményével hívta fel magára a figyelmet. A labdarúgó öt alkalommal bizonyult a spanyol labdarúgó-bajnokság legjobb kapusának az 1951-től 1960-ig terjedő időszakban. Ezzel ma is ő vezeti az ezért adományozott Ricardo Zamora-trófea örökranglistáját.[2][3]

Kubala ekkora már a csapat legendás játékosa lett. A magyar labdarúgó 1952. február 10-én egy mérkőzésen egymaga hét gólt szerzett. 1953-ban nem sikerült az argentin Alfredo di Stéfano leigazolása és a labdarúgó a rivális Real Madrid CF-hez igazolt. A csapat népszerűsége, melyben kiemelkedő szerepe volt Kubala Lászlónak, szükségessé tette egy új, nagyobb és korszerűbb stadion megépítését. A magyar labdarúgót 1999-ben minden idők legjobb Barcelona játékosává választották. A ma is használatban lévő Camp Nou Stadion átadására 1957. szeptember 24-én került sor és 90 ezer férőhellyel rendelkezett. Ekkor a klubnak már 40 ezer pártoló tagja volt. 1957-ben ismét sikerült elnyerni a spanyol labdarúgókupát, melyet 1959-ben és 1960-ban újabb bajnoki címek követtek. Emellett a csapat 1958-ban és 1960-ban is megnyerte a vásárvárosok kupáját. Ekkor Kubala mellett már Czibor Zoltán és Kocsis Sándor is a csapat tagja volt. Rajtuk kívül még olyan kiváló labdarúgók szerepeltek a csapatban, mint Evaristo, Eulogio Martinez, Suárez, Villaverde, Olivella, Gensana, Segarra, Gracia, Vergés és Tejada.[4][5][6]

1960-ban Luis Suárez a kiemelkedő teljesítményével az FC Barcelona első aranylabdával díjazott játékosa lett. Ennek ellenére az 1960-as években nem sikerült megismételni a korábbi sikereket. A csapat mindössze három kupasikert könyvelhetett el. 1963-ban és 1968-ban a spanyol, 1966-ban pedig a vásárvárosok kupájában diadalmaskodott a csapat. A klub viszonylagos sikertelensége ellenére mégis egyre népszerűbb lett, mivel a katalán nép egyre inkább a katalán öntudat jelképeként tekintett az egyesületre. Ebben az időben a diktatúra kemény kézzel kívánta elfojtani a katalán identitást. Ennek következtében lett közismert a „Més que un club” (több, mint egy klub) kifejezés is.[4][7]

1970-től és 1988-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Diego Maradona, a korszak meghatározó játékosa

A hatvanas évek – az 1966-os vásárvárosok kupája-győzelem ellenére – kétségtelenül hanyatlást hoztak az egyesület számára, azonban Johan Cruyff érkezése jelentős változást hozott a klub életében. A holland játékos 1973. október 28-án mutatkozott be az FC Barcelona csapatában. Vele a csapat teljesítménye jelentősen feljavult és a Barcelona megnyerte a spanyol labdarúgó-bajnokságot. A szezon csúcspontját a Real Madrid CF 5:0 arányban való legyőzése jelentette. A támadó alakzatban az 1973-ban és 1974-ben is aranylabdával díjazott Cruyff mellett Carles Rexach, Juan Manuel Asensi, Hugo Sotil és Marcial nyújtott kiemelkedő teljesítményt. A bajnoki cím megszerzése egybeesett a klub fennállásának 75. évfordulójával, melynek megünneplése valóságos társadalmi esemény volt. Az évforduló számos katalán művészt, írót és énekest ihletett meg és ekkor született a Barcelona jelenleg is használatban levő indulója a Cant del Barça is.[3][8]

Francisco Franco 1975-ben bekövetkező halála után bekövetkezett Spanyolország demokratizálódása. Ez jelentős változásokat hozott a labdarúgás területén is, mivel ezt követően a klubok igazgatása is demokratikussá vált. Az elnöki pozicíóba Josep Lluís Núñezt választották, aki ezt követően a klub történetében a leghosszabb ideig látta el az elnöki teendőket. Cruyff jövetele azonban nem igazán hozta vissza az aranykorszakot. Az FC Barcelona nyert ugyan egy bajnoki címet, de nem sikerült visszaszereznie az uralmat a spanyol futballban, pedig a vezetőség mindent megtett azért, hogy a Barcelona Spanyolország és Európa csúcsára kerüljön. A klub vezetése számos ismert és világhírű labdarúgót igazolt a siker érdekében. A csapatba olyan játékosok érkeztek, mint Johan Neeskens, Allan Simonsen, Hans Krankl, Bernd Schuster, Diego Maradona, Mark Hughes és Gary Lineker. Ennek ellenére az újabb bajnoki cím elnyerésére csak az 1984–85-ös szezonban került sor. A bajnokcsapat kulcsjátékosai a következő labdarúgók voltak: Javier Urruticoechea, Julio Alberto, Migueli, Archibald, Schuster és a csapatkapitány Alexanco. A következő hazai sikerre azonban az 1990-es évekig kellett várni.[9][10]

A spanyol labdarúgókupában a csapat jóval eredményesebb volt ebben az időszakban és öt alkalommal is elnyerte a trófeát (1971-ben, 1978-ban, 1981-ben, 1983-ban és 1988-ban). A Kupagyőztesek Európa-kupáját pedig két alkalommal nyerte meg (az 1978–79-es és az 1981–82-es szezonokban). A legrangosabb sorozatban, a bajnokcsapatok Európa-kupájában és az UEFA-kupában azonban nem sikerült áttörést elérni. A klub népszerűsége a fenti időszakban egyre nőtt. A tagok száma 1974-ben 66 000, 1978-ban 77 000, 1986-ban pedig már 108 000 volt. Emellett a szurkolói klubok száma is növekedésnek indult. Számuk 1979-ben 96, 1993-ban pedig majdnem 700 volt.[10][11][12]

1988-tól 2000-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Johan Cruyff és az „álomcsapat”[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelentős változás állt be az eredményesség terén Johan Cruyff 1988-as érkezésével. Cruyff edzőként visszatérve egy sikeres, nyerő mentalitású csapatot állított össze, amelyet a közvélemény csak „álomcsapatként” emlegetett. Ebben az időszakban olyan játékosok járultak hozzá a sikerekhez, mint Hriszto Sztoicskov, Ronald Koeman, Michael Laudrup és Andoni Zubizarreta kapus. A csapat az 1988-89-es szezonban a kupagyőztesek Európa-kupáját, 1990-ben pedig a spanyol labdarúgókupát hódította el. Emellett a spanyol labdarúgó-bajnokságban is legyőzhetetlen bizonyult, így 1991 és 1994 között négy bajnoki címet nyert. A legnagyobb sikerre azonban az 1991–1992-es szezonban került sor, amikor a klub először megnyerte a bajnokcsapatok Európa-kupáját is. A döntőre 1992. május 20-án került sor az olasz Sampdoria ellen. A mérkőzést Ronald Koeman briliáns szabadrúgásgóljával nyerte meg az FC Barcelona. A kupagyőztes csapat tagjai a következő játékosok voltak: Zubizarreta, Nando, Ferrer, Koeman, Juan Carlos, Bakero, Salines (Goikoetxea), Stoitchkov, Laudrup, Guardiola (Alexanko) és Eusebio. Az 1993–1994-es szezonban, az UEFA-bajnokok ligája döntőjében elszenvedett vereséggel azonban lezárult az „álomcsapat” korszaka. 1996-ban Cruyff vitatott körülmények között távozott a klubtól. A sikeredző távozása mélyen megosztotta a rajongókat és ez az ezt követő sikerek ellenére a későbbiekben is éreztette a hatását. Ez a megosztottság vetett véget Josep Lluís Núñez elnökségének is 2000-ben.[10][11][13][14]

A Van Gaal-korszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cruyffot Bobby Robson követte. Az angol edző azonban rövid idő elteltével távozott és a helyére az AFC Ajax sikeredzője Louis van Gaal érkezett. Az új edzőkkel az FC Barcelona az 1996–97-es szezonban is megnyerte a kupagyőztesek Európa-kupáját és két egymást követő bajnoki címet szerzett. A sikerek ellenére egyre inkább növelte a megosztottságot az az érzés, hogy lezárult egy fontos és sikeres korszak az egyesület életében. A holland edző a klub egyik legellentmondásosabb edzője volt. Viszonylagos sikerei ellenére érzelemmentes hozzáállása és taktikája a szurkolókban ellenérzést keltett. Különösen népszerűtlen volt a hazai tehetségek eladása, valamint a holland játékosok tömeges leigazolása miatt (összesen nyolc honfitársát szerződtette). Sokan kritizálták szigora és az erőnléti edzések intenzitása miatt is. A sajtóval állandóan hadban állt, a kritikákat pedig mereven elutasította. Az 1999–2000-es szezon sikertelenségére való tekintettel Josep Lluís Núñez távozott az elnöki posztról. Louis van Gaal Núñezzel szolidaritást vállalva szintén távozott a klubtól 2000-ben.[14][15][16][17][18][19]

2000-től[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gaspar-éra és a sötét időszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2002-ben az akkori elnök, bizonyos Joan Gaspar úgy látta, a klub akkor lehet újra sikeres, ha visszahívja a korábban a szurkolók által nem igazán kedvelt Louis van Gaalt. Igazán nem jó ponttal indított ebben az évben szurkolóknál a vezetőség, hiszen teljesen ingyen elengedte a csapat legnagyobb sztárját, Rivaldót. A csapat az előző évtizedek leggyengébb teljesítményével indította a bajnokságot. Nem lehetett kérdés, a szurkolók az edző és az elnök lemondását szerették volna. 2003 januárjában a holland trénerrel szerződést bontottak, az új edző Radomir Antic lett, aki nagyon nehéz helyzetben lévő csapathoz érkezett. Néhány hónap múlva Gaspar lemondott és ideiglenes vezetőség alakult. Antic mondhatni csodát tett: amikor érkezett, 15. helyen állt a csapat, szezon végén, pedig a jövő évi UEFA kupában való szereplést biztosító 6. helyen.

A Laporta-korszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2005–06-os csapat

A júniusra kiírt elnökválasztást egy ügyvéd, bizonyos Joan Laporta Estruch nyerte. Nem a legjobb helyzetben vette át kis csapatával a klubot, hiszen Gaspar felelőtlen költekezésének köszönhetően a klub rossz anyagi helyzetbe került. Ő sem jól indított a szurkolóknál. Kampányát David Beckhamre építette, és ígérte, ha megválasztják, megszerzi az angolt. Megválasztották, ám a sztár a rivális Real Madridhoz került. A következő hetekben azonban egyre szimpatikusabb lett az új elnök a szurkolóknál. A rossz anyagi helyzetre tekintettel megfontoltan, olcsón szerzett játékosokat: Rüstü, Rafael Márquez, Quaresma. Ezután következett a Barca következő éveit meghatározó legfontosabb eseménye: Laporta és csapata megszerezte 27 millió euróért a francia PSG-ből a világ legnagyobb ígéretének tartott Ronaldinhót. A csapat edzője Frank Rijkaard lett, akivel sikerült végrehajtani a célt, azaz a visszakerülést a Bajnokok Ligájába.

A Barcelona anyagilag stabil, aminek köszönhetően új sztárjátékosok érkezhettek. 2004-ben 60 millió euro állt igazolásokra. Érkezett Samuel Eto’o, Deco, Juliano Belletti, Edmilson, Ludovic Giuly, Henrik Larsson.

2005-ben a csapat spanyol bajnok, a világ legerősebb klubjaként emlegetik. A 2005–06-os szezonban is a bajnoki cím győztese a csapat, mely a Bajnokok Ligáját és a Spanyol Szuperkupát is elhódította.

2006–07-ben a csapat a második helyet szerezte meg a bajnokságban az örök rivális Real Madrid mögött. A szezon végén érkezett erősítésnek Thierry Henry az Arsenalból. A következő szezonban is csak az ezüstérem jutott a csapatnak, ráadásul a kupákban eredménytelenül zárt. A vezetőség Laportával az élen úgy döntött, hogy radikális változtatásokat visz végbe. Elküldték a sikeredző Rijkaardot, megváltak a Barcelonát a trónra újra felültető Ronaldinhotól, illetve Decotól és számos játékostól. Vezetőedzőnek az egy évig a Barca B-vel foglalkoztatott, korábbi Dream Team-tagot, Josep Guardiolát nevezték ki. Több játékost is leigazoltak, Sevillából a rekordáron vásárolt Daniel Alvest, az Arsenalból Hlebet illetve a Manchester Unitedből visszavásárolt Gerard Piquét. Guardiola több fiatal ígéretet is felhozott a tartalékcsapatból.

A 2008-2009-es szezon a Barcelona számára minden idők legsikeresebb szezonja volt. A csapat a Messi-Eto'o-Henry támadósorral gólrekordokat megdöntve nagy előnnyel zárta a bajnokságot a Real Madrid előtt. A spanyol kupát - a döntőben az Athletic Bilbaot legyőzve - sok év után ismét elhódította, míg a szezon legnagyobb sikereként a római fináléban lefutballozva a Manchester Unitedet, 2006 után ismét a Barcelona került fel az európai futball trónjára. A triplázás (bajnokság, kupa, BL) korábban egyetlen csapatnak sem sikerült a spanyol bajnokságban. 2009. augusztus 28-án a csapat az UEFA-szuperkupában 1-0 arányban legyőzte a FK Sahtar Donecket, amivel megszerezte a harmadik szuperkupa-győzelmét.[20]

A szezon végén a nyári átigazolás egyik legnagyobb szenzációjaként a Barcelona megszerezte Zlatan Ibrahimovicot az Intertől, 43.25 millió euróért és Samuel Eto'o játékjogáért, azonban ez a szezon már nem volt olyan sima, mint az előző. Az első kellemetlen meglepetés a kupából való kiesés volt: a Sevilla ellen hazai pályán elszenvedett 2-1 arányú vereséget nem tudták ledolgozni idegenben (1-0 a Barcának, idegenben lőtt több góllal továbbment a Sevilla). A BL-ben az elődöntőig mentek: az Internazionale otthonában 3-1-es vereséget szenvedtek, és hazai pályán Piqué egyetlen, igaz mesteri gólja kevés volt. A drágán megszerzett Ibrahimovicot tavasztól nemigen játszatta Guardiola (a svéd nyáron az AC Milanba került). Viszont a Klubvilágbajnokság döntőjét, ha nehezen is, de hosszabbításban megnyerték az Estudiantes La Plata csapata ellen, és a bajnoki címvédés is sikerült a Real Madriddal vívott óriási versenyfutásban (A katalánok a bajnokság végén 3 ponttal előzték meg a Realt úgy, hogy oda-vissza győzni tudtak ellenük!) 2010 nyarán új elnököt választottak Sandro Rosell személyében.

2010–2011-es idény: Laporta utolsó nagy igazolása a Valencia legnagyobb "ásza" David Villa volt, aki 1 év után került a katalán csapathoz 40 millió euróért(a 2010-es VB után kiderült,óriásit nyert ezzel a Barcelona,mert a csatár ára a világbajnokság után feljebb ment). Sandro Rosell keze alatt pedig érkezett Alexis Sanchez, Mascherano, Adriano és Cesc Fabregas. A klub történelme legjobb éveit éli, a 2010-2011-es évben minden sorozatot megnyert,(kivéve a spanyol kupát, amelyet a Real Madrid hódított el tőle). A Japánban megrendezett klubvilágbajnokságon két vállra fektette a brazil Santost, ezzel hivatalosan is a világ legjobb csapatává vált.

Eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Élvonalbeli bajnoki szereplések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az FC Barcelona azon ritka klubok közé tartozik, amelyek a spanyol labdarúgó-bajnokság létrehozása óta folyamatosan az első osztály küzdelmeiben vesznek részt. A csapat a 2008–09-as szezon végéig 20 alkalommal volt bajnok és 22 alkalommal szerezte meg az ezüstérmet. Ezzel a teljesítménnyel Spanyolország második legeredményesebb csapatának mondható. A klub legszebb és legeredményesebb periódusai az élvonalban az 1947-től 1960-ig terjedő időszakban, valamint az 1990-es években voltak. Emellett 2004 óta ismét kiemelkedően teljesít a csapat.[9][21]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1928–29 1. hely 1929–30 2. hely 1930–31 4. hely 1931–32 3. hely
1932–33 4. hely 1933–34 9. hely 1934–35 6. hely 1935–36 5. hely
1939–40 9. hely 1940–41 4. hely 1941–42 12. hely 1942–43 3. hely
1943–44 6. hely 1944–45 1. hely 1945–46 2. hely 1946–47 4. hely
1947–48 1. hely 1948–49 1. hely 1949–50 5. hely 1950–51 4. hely
1951–52 1. hely 1952–53 1. hely 1953–54 2. hely 1954–55 2. hely
1955–56 2. hely 1956–57 3. hely 1957–58 3. hely 1958–59 1. hely
1959–60 1. hely 1960–61 4. hely 1961–62 2. hely 1962–63 6. hely
1963–64 2. hely 1964–65 6. hely 1965–66 3. hely 1966–67 2. hely
1967–68 2. hely 1968–69 3. hely 1969–70 4. hely 1970–71 2. hely
1971–72 3. hely 1972–73 2. hely 1973–74 1. hely 1974–75 3. hely
1975–76 2. hely 1976–77 2. hely 1977–78 2. hely 1978–79 5. hely
1979–80 4. hely 1980–81 5. hely 1981–82 2. hely 1982–83 4. hely
1983–84 3. hely 1984–85 1. hely 1985–86 2. hely 1986–87 2. hely
1987–88 6. hely 1988–89 2. hely 1989–90 3. hely 1990–91 1. hely
1991–92 1. hely 1992–93 1. hely 1993–94 1. hely 1994–95 4. hely
1995–96 3. hely 1996–97 2. hely 1997–98 1. hely 1998–99 1. hely
1999–00 2. hely 2000–01 4. hely 2001–02 4. hely 2002–03 6. hely
2003–04 2. hely 2004–05 1. hely 2005–06 1. hely 2006–07 2. hely
2007–08 3. hely 2008–09 1. hely 2009–10 1. hely 2010–11 1. hely
2011–12 2. hely 2012–13 1. hely

*A spanyol polgárháború miatt a bajnokság szünetelt a következő szezonokban: 1936–37, 1937–38 és 1938–39

Szereplések a spanyol labdarúgókupában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az FC Barcelona, a 2011–2012-es szezont is beleértve, 36 alkalommal jutott be a spanyol labdarúgókupa döntőjébe. Ebből 26 alkalommal sikerült elhódítania a trófeát, 10 ízben pedig ezüstérmes lett a csapat. Ezzel a teljesítménnyel jelenleg az FC Barcelona a legsikeresebb klub a spanyol labdarúgókupában. Az idei szezon döntőjére 2012. május 25-én került sor Madridban, ahol az FC Barcelona ellenfele a nagy rivális Athletic Bilbao együttese volt. A döntőt a Barcelona nyerte 3-0 arányban. A legtöbb kupagyőzelmet az 1920-as és az 1950-es években aratta a csapat. A legnagyobb arányú győzelmet 1922. május 14-én aratta az FC Barcelona a Real Unión de Irún ellen. A Vigóban megrendezett mérkőzést a katalán csapat nyerte meg 5:1 arányban.[11][22][23]

Eredmények évek szerinti lebontásban:

  • Kupagyőztes: Copa del Rey (adjusted).png 1910, 1912, 1913, 1920, 1922, 1925, 1926, 1928, 1942, 1951, 1952, 1953, 1957, 1959, 1963, 1968, 1971, 1978, 1981, 1983, 1988, 1990, 1997, 1998, 2009, 2012
  • Ezüstérmes: 1902, 1919, 1932, 1936, 1954, 1974, 1984, 1986, 1996, 2011, 2014

Regionális labdarúgó-bajnokságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Katalán labdarúgó-bajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A katalán labdarúgó-bajnokság az első regionális labdarúgó-bajnokság volt Spanyolországban és 1901-től 1940-ig létezett. 1929-ig, az egységes spanyol labdarúgó-bajnokság megszületéséig a regionális bajnokságok győztesei közül kerültek ki a spanyol labdarúgókupa résztvevői (néhány esetben az ezüstérmes csapatok is bejuthattak). 1901 és 1903 között a bajnokságot Macaya-kupa néven indították. 1903-ban két független bajnokság kiírására került sor. Az FC Barcelona a Macaya-kupa helyett a saját rendezésű Barcelona-kupa küzdelmeiben vett részt. 1904-től pedig a Katalán Labdarúgó-szövetség szervezésében került megrendezésre a torna. 23 győzelmével (a Macaya-kupát és a Barcelona-kupát beleértve) az FC Barcelona a katalán labdarúgó-bajnokság legsikeresebb klubja volt. A csapat a következő években végzett a bajnokság élén:[12][25]

  • 1902 (Macaya-kupa)
  • 1903 (Barcelona-kupa)
  • 1905, 1909, 1910, 1911, 1913*, 1916
  • 1919, 1920, 1921, 1922, 1924, 1925
  • 1926, 1927, 1928, 1930, 1931, 1932
  • 1935, 1936, 1938

*1913-ban két bajnokságot indítottak. A másik győztes az FC Espanya volt.

A spanyol polgárháború alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A spanyol labdarúgó-bajnokság 1936-tól 1939-ig szünetelt a spanyol polgárháború miatt. Ennek következtében az 1936-37 szezonban létrehozták a mediterrán ligát, melynek küzdelmeiben Katalónia és Valencia tartományok jelentősebb klubjai vettek részt. A bajnokságot az FC Barcelona nyerte meg az RCD Espanyol előtt.[12][25]

Az 1937–38-as szezonban már Valencia tartomány csapatai sem tudtak részt venni a bajnokságban a spanyol polgárháború miatt. Így azt katalán liga néven indították, mely nem azonos a katalán labdarúgó-bajnoksággal. A bajnokság utolsó egy-két fordulójának mérkőzéseit nem játszották le a polgárháború miatt. Ennek ellenére az FC Barcelona megnyerte a ligát, mivel meggyőző előnnyel vezetett az ugyancsak barcelonai UE Sants csapata előtt.[12][25]

Teresa Herrera-kupa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kupát az A Coruña-i Teresa Herreráról nevezték el, aki 36 éven át a nincstelenek nyomorának enyhítéséért küzdött. Először 1946-ban rendezték meg és a küzdelmekben azóta számos ismert spanyol és külföldi klub is részt vett. Többek között az AC Milan, a Real Madrid, az SS Lazio, a Sporting Lisszabon és számos ismert dél-amerikai csapat. A tornát az FC Barcelona összesen 5 alkalommal nyerte meg, a következő években:[26][27]

  • 1948, 1951, 1972, 1990 és 1993

Joan Gamper-kupa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Joan Gamper-kupát a klub alapítójának tiszteletére hozta létre az FC Barcelona. Az első tornát 1966-ban játszották. Megrendezésére augusztusban kerül sor, melyen ismert európai és dél-amerikai csapatok vesznek részt. Spanyol klubok csak ritkán vesznek részt a küzdelmekben. Érdekesség, hogy 1970-ben az Újpesti Dózsa nyerte meg a Joan Gamper-kupát. 2012 augusztusáig az FC Barcelona 36 alkalommal nyerte el a trófeát és 6 ízben ezüstérmes lett. A csapat a következő években nyerte meg a kupát:[28][29]

  • 1966, 1967, 1968, 1969, 1971, 1973, 1974, 1975, 1976, 1977, 1979
  • 1980, 1983, 1984, 1985, 1986, 1988, 1990, 1991, 1992, 1995, 1996
  • 1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004, 2006, 2007, 2008
  • 2010, 2011, 2013

Egyéb eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bajnokok Ligája/BEK UEFA - Champions League.png: 4 győzelem: 1991-1992, 2005–06, 2008–09, 2010–11
  • UEFA-kupa/Vásárvárosok kupája UEFA Cup (adjusted).png: 3 győzelem : 1958, 1960, 1966
  • Európai szuperkupa UEFA - Super Cup.png: 4 alkalommal: 1992, 1997, 2009, 2011
  • Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) Coppacoppe.png: 4 győzelem: 1979, 1982, 1989, 1997
  • FIFA-klubvilágbajnokság FIFA Club World Cup.svg: 2 alkalommal: 2009, 2011
  • Spanyol labdarúgó-szuperkupa RFEF - Supercopa de España.png: 11 győzelem: 1984, 1992, 1993, 1995, 1997, 2005, 2006, 2009, 2010, 2011, 2013
  • Spanyol ligakupa: 2 győzelem: 1983, 1986
  • Catalunya kupa: 6 győzelem: 1990–91, 1992–93, 1999–2000, 2003–04, 2004–05, 2006–07
  • Copa Latina: 2 győzelem: 1949, 1952
  • Martini & Rossi kupa: 2 győzelem: 1952, 1953
  • Kis világbajnokság: 1957
  • Ramón de Carranza kupa: 3 győzelem: 1961, 1962, 2005
  • Ciudad de Palma kupa: 5 győzelem: 1969, 1974, 1976, 1980, 1981
  • Pireneusi kupa: 4 győzelem: 1910, 1911, 1912, 1913
  • 13 alkalommal vettek részt UEFA Bajnokok Ligáján
  • 22 alkalommal UEFA Kupán
  • 5 alkalommal Európai Szuperkupán
  • Egyszer vettek részt az Interkontinentális Kupán

Játékoskeret[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2014. január 31. szerint

# Poszt Név
1 ESP K Víctor Valdés (2. Csapatkapitány-helyettes)
2 ESP V Martín Montoya
3 ESP V Gerard Piqué (Csapatkapitány)
4 ESP KP Cesc Fabregas
5 ESP V Carles Puyol
6 ESP KP Xavi Hernández (Csapatkapitány-helyettes)
7 ESP CS Pedro Rodríguez
8 ESP KP Andrés Iniesta (3. Csapatkapitány-helyettes)
9 CHI CS Alexis Sánchez
10 ARG CS Lionel Messi (4. Csapatkapitány-helyettes)
11 BRA CS Neymar
12 MEX KP Jonathan dos Santos
13 ESP K José Manuel Pinto
# Poszt Név
14 ARG V Javier Mascherano
15 ESP V Marc Bartra
16 ESP KP Sergio Busquets
17 CMR KP Alex Song
18 ESP V Jordi Alba
19 Hollandia KP Ibrahim Afellay
20 ESP CS Cristian Tello
21 BRA V Adriano
22 BRA V Dani Alves
23 ESP CS Isaac Cuenca
24 ESP KP Sergi Roberto
25 ESP K Oier Olazábal

Kölcsönben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

|- | style="text-align: right;" | | style="text-align: center;" | ESP | style="text-align: center;" | CS |Gerard Deulofeu (az Everton csapatánál)

|- | style="text-align: right;" | | style="text-align: center;" | ESP | style="text-align: center;" | CS |Bojan Krkić (az Ajax csapatánál)

|- | style="text-align: right;" | | style="text-align: center;" | BRA | style="text-align: center;" | CS |Keirrison (a Coritiba csapatánál) |} |}

A klub híres játékosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Spanyol labdarúgók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

*A nem jelölt játékosok az FC Barcelona:Legendary Players linken találhatóak.

Külföldi labdarúgók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

*A nem jelölt játékosok az FC Barcelona:Legendary Players link alatt találhatóak.

Díjazott játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Spanyol gólkirályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ronaldo, az FC Barcelona 1996 - 97-es évben a legeredményesebb gólkirálya volt

Az FC Barcelona játékosai eddig 12 alkalommal szerezték meg a spanyol gólkirályi címet, a Pichichi-trófeát. Közülük kiemelkedik Enrique Castro, aki két ízben is gólkirály lett és Lionel Messi, aki 50 góljával eddig a klub legeredményesebb gólkirálya. Ezzel a teljesítménnyel Messi elnyerte az európai aranycipőt is.

Lionel Messi a klub eddigi legeredményesebb játékosa, 3-szor Aranycipős, 4-szer Aranylabdás.
Év Ország Játékos neve Gólok száma Mérkőzések száma Egyéb díj
1942–43 Spanyolország Mariano Martín 32 23
1948–49 Spanyolország César Rodríguez 28 24
1964–65 Paraguay Cayetano Ré 25 30
1970–71 Spanyolország Carles Rexach 17 28
1978–79 Ausztria Hans Krankl 29 30
1980–81 Spanyolország Enrique Castro 20 30
1981–82 Spanyolország Enrique Castro 26 32
1993–94 Brazília Romário 30 33
1996–97 Brazília Ronaldo 34 37 aranycipő
2005–06 Kamerun Samuel Eto’o 26 35
2009–10 Argentína Lionel Messi 34 35 aranycipő
2011-12 Argentína Lionel Messi 50 37 aranycipő
2012-13 Argentína Lionel Messi 46 32 aranycipő

Aranylabdás labdarúgók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Johan Cruyff, az FC Barcelona kétszeres aranylabdás labdarúgója

Az aranylabda az európai labdarúgás legfontosabb egyéni trófeája, mellyel a legjobb teljesítményt nyújtó labdarúgót díjazzák. Az FC Barcelona csapatából eddig öt labdarúgó nyerte el az aranylabdát. A legsikeresebb közülük Lionel Messi, aki négy alkalommal is elnyerte a trófeát.[3]

Év Ország Játékos neve
1960 Spanyolország Luis Suárez
1973 Hollandia Johan Cruyff
1974 Hollandia Johan Cruyff
1994 Bulgária Hriszto Sztoicskov
1999 Brazília Rivaldo
2005 Brazília Ronaldinho
2009 Argentína Lionel Messi
2010 Argentína Lionel Messi
2011 Argentína Lionel Messi
2012 Argentína Lionel Messi

Az év labdarúgója (FIFA)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ronaldinho, akit két alkalommal is megválasztottak az év legjobb labdarúgójának

Az év labdarúgója címmel a FIFA minden évben azt a labdarúgót díjazza, akit a nemzetközi labdarúgásban részt vevő csapatok edzőinek és kapitányainak szavazatai alapján az év legjobb játékosának választanak meg. Az FC Barcelona csapatából eddig négy brazil származású labdarúgó választottak meg az év labdarúgójának. A legsikeresebb közülük Ronaldinho, aki két alkalommal is elnyerte a címet.[3]

Év Ország Játékos neve
1994 Brazília Romário
1996 Brazília Ronaldo
1999 Brazília Rivaldo
2004 Brazília Ronaldinho
2005 Brazília Ronaldinho
2009 Argentína Lionel Messi

A spanyol bajnokság legjobb kapusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Víctor Valdés

A Ricardo Zamora-trófeát a bajnoki szezon végén adományozzák a spanyol labdarúgó-bajnokság legjobb kapusának. Eddig az FC Barcelona kilenc labdarúgója nyerte el ezt a díjat. Közülük a legkiemelkedőbb teljesítményt Antoni Ramallets nyújtotta, aki öt alkalommal bizonyult a bajnokság legjobb kapusának. Ezzel ő vezeti a kupa örökranglistáját is.[3]

Év Ország Játékos neve Kapott gólok száma Mérkőzések száma
1947–48 Spanyolország Juan Zambudio Velasco 31 26
1951–52 Spanyolország Antoni Ramallets 40 28
1955–56 Spanyolország Antoni Ramallets 24 29
1956–57 Spanyolország Antoni Ramallets 35 29
1958–59 Spanyolország Antoni Ramallets 22 28
1959–60 Spanyolország Antoni Ramallets 24 27
1965–66 Spanyolország José Manuel Pesudo 15 22
1968–69 Spanyolország Salvador Sadurní 18 30
1972–73 Spanyolország Miguel Reina 21 34
1973–74 Spanyolország Salvador Sadurní 22 30
1974–75 Spanyolország Salvador Sadurní 19 24
1977–78 Spanyolország Pedro María Artola 25 29
1983–84 Spanyolország Javier Urruticoechea 26 32
1986–87 Spanyolország Andoni Zubizarreta 29 43
2004–05 Spanyolország Víctor Valdés 25 35
2008–09 Spanyolország Víctor Valdés 31 35
2009–10 Spanyolország Víctor Valdés 24 38

Egyéb statisztikák és rekordok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mez[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első mez színei megegyeztek a játékosok által ma is viselt kék és gránátvörös színnel. A mez egyik oldala kék, a másik pedig gránátvörös volt. A mez ujja pedig a mez ujj felé eső oldalának színével ellentétes (kék vagy gránátvörös) volt. A nadrágnak a fehér színt választották. Azóta a mez számos változáson ment keresztül.[1] A mezen 2006 óta az UNICEF logója látható.

A Barca hazai és vendég mezei a 2013-2014-es szezonig:

Hazai mezek:[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1899-1910
1911-1913
1913-1920
1920-1939
1939-1949
1955 C. de Fires
1950-1991
1991-1992
1992-1995
1995-1998
1997-98
1998-1999
1998-2000
2000-2001
2001-2002
2002-2003
2003-2004
2004-2005
2005-2006
2006-2007
2007-2008
2008-2009
2009-2010
2010-2011
2011-2012
2012-2013
2013-2014

Vendég mezek:[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1899-1914
1914-1928
1928-1939
1939-1950
1950-1974
1974-1982
1982-1985
1985-1991
1989
1991-1992
1992-1995
1995-1997
1997-1998
1998-1999
1999-2001
2001-2002
2002-2003
2003-2004
2004-2005
2005-2006
2006-2007
2007-2008
2008-2009
2009-2010
2010-2011
2011-2012
2012-2013
2013-2014

Jelenlegi technikai stáb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2014. március 21-én:[39]

Elnök Spanyolország Josep Maria Bartomeu
Technikai/sport-igazgató Spanyolország Andoni Zubizarreta
Vezetőedző Argentína Gerardo 'Tata' Martino
Asszisztens edző Spanyolország Jordi Roura
Kapusedző Spanyolország Carles Busquets
Erőnléti edzők Spanyolország Lorenzo Buenaventura
Spanyolország Paco Seirul•lo*
Spanyolország Aureli Altamira
Spanyolország Francesc Cos

* A név helyesen szerepel, Seirul•lo valóban így írja a nevét.

A stadion[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Himnusz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az FC Barcelona indulóját, melynek címe katalán nyelven El cant del Barça, Manuel Valls Gorina szerezte a klub fennállásának 75. évfordulójára. A szöveget Jaume Picas és Josep M. Espinàs írták. Az indulót 1974. november 27-én énekelték el először az évforduló tiszteletére rendezett ünnepségen.[40]

katalán nyelven spanyol fordítás magyar fordítás
Tot el camp
És un clam
Som la gent blaugrana
Tant se val d’on venim
Si del sud o del nord
Ara estem d’acord, estem d’acord,
Una bandera ens agermana
Blaugrana al vent
Un crit valent
Tenim un nom, el sap tothom:
Barça, Barça, Baaarça!
Jugadors, seguidors
Tots units fem força
Són molts anys plens d’afanys
Són molts gols que hem cridat
I s’ha demostrat, s’ha demostrat
Que mai ningú no ens podrà tòrcer
Blaugrana al vent
Un crit valent
Tenim un nom, el sap tothom:
Barça, Barça, Baaarça!
Todo el campo
Es un clamor
Somos la gente azulgrana
No importa de dónde vengamos
Si del sur o del norte
Ahora estamos de acuerdo, estamos de acuerdo
Una bandera nos hermana
Azulgrana al viento
Un grito valiente
Tenemos un nombre, lo saben todos:
¡Barça, Barça, Baaarça!
Jugadores, seguidores
Todos unidos hacemos fuerza
Son muchos años llenos de afición
Son muchos goles que hemos gritado
Y se ha demostrado, se ha demostrado
Que nunca nadie nos podrá vencer
Azulgrana al viento
Un grito valiente
Tenemos un nombre, lo saben todos:
¡Barça, Barça, Baaarçca!
Az egész stadion
Egy nagy hangzavar
Mi vagyunk a kék-vörösek
Nem számít honnan jövünk
Délről-e vagy északról
Most egyek vagyunk, egyek vagyunk
Egy zászló minket összeköt
Kék-vörös a szélben
Egy bátor kiáltás
Van egy nevünk, mindenki tudja:
Barça, Barça, Baaarça!
Játékosok, szurkolók
Együtt erősek vagyunk
Annyi lelkesedéssel teli év
Annyi gólt kiáltottunk
S bebizonyosodott, bebizonyosodott
Hogy soha senki minket legyőzni nem fog
Kék-vörös a szélben
Egy bátor kiáltás
Van egy nevünk, mindenki tudja:
Barça, Barça, Baaarça!

A klub eddigi edzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A klub eddigi elnökei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eddig összesen 48 elnöke volt a Barcelona csapatának, 2 alkalommal volt Elnöki tanács és 1 alkalommal Átmeneti adminisztratív tanács. A klub eddigi elnökei:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d A Barca születése (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2009. március 15.)
  2. ^ a b c d e Les Corts, egy sikeres időszak színhelye (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2009. március 15.)
  3. ^ a b c d e f g h i j k l FC Barcelona:FC Barcelona Records/Individual records (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 29.)
  4. ^ a b A Camp Nou fogadja a jövő Barcáját (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2009. március 17.)
  5. Legendák Célkeresztben: Kubala László, Eurobarca.hu, 2006.01.29. (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 8.)
  6. Àngels Prieto: The day Kubala scored seven, Fcbarcelona.com, 2008.11.11. 13:10 (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 8.)
  7. José Luis Pierrend: European Footballer of the Year ("Ballon d'Or") 1960, Rsssf.com, 2006.02.12. (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 8.)
  8. History:From the construction of the Camp Nou to the 75th anniversary (1957-1974) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 21.)
  9. ^ a b José Vicente Tejedor Carnicero: Spain, Final Tables 1928- (angol nyelven). rsssf.com, 2000. szeptember 28. (Hozzáférés: 2009. március 16.)
  10. ^ a b c History:From the 75th Anniversary to the European Cup (1974-1992) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 21.)
  11. ^ a b c José Vicente Tejedor Carnicero: Spain - List of Cup Finals (angol nyelven), 2009. május 8. (Hozzáférés: 2009. május 11.)
  12. ^ a b c d FC Barcelona:Football Trophies (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. június 2.)
  13. ^ a b c d FC Barcelona:Legendary Players (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 27.)
  14. ^ a b History:Consolidation in Europe. From Wembley to Rome (1992-2009) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. szeptember 1.)
  15. Jorge Silva:Van Gaal back at Barca, The Independent, 2002.05.14. (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. szeptember 16.)
  16. Dan Rookwood and agencies:Van Gaal bids adios to Barca, The Guardian, 2003.01.28. (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. szeptember 16.)
  17. Simon Kuper's World Football:World's best is slumming it in Barcelona, The Guardian, 1999.09.26. (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. szeptember 16.)
  18. Glenn Moore:Football:Van Gaal braced for the backlash in Barcelona, The Independent, 1997.11.26. (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. szeptember 16.)
  19. Jon Carter:Louis van Gaal, Soccernet (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. szeptember 16.)
  20. Andrew Haslam: Pedro pounces to add to Barça glory (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. augusztus 29.)
  21. José Vicente Tejedor Carnicero és Raúl Torre: Spanish Premier Division All-Time Table 1928-2008 (77 Leagues) (angol nyelven). rsssf.com, 2009. február 20. (Hozzáférés: 2009. március 17.)
  22. José Vicente Tejedor Carnicero: Spain - Cup 1922 (angol nyelven), 2001. február 12. (Hozzáférés: 2009. május 11.)
  23. Delfín Melero: El Barça se corona por aplastamiento, Marca, 2009.05.13 (angol nyelven), 2009. május 13. (Hozzáférés: 2009. május 15.)
  24. José Vicente Tejedor Carnicero és Carles Lozano Ferrer: Spain - Cups 1910 (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 8.)
  25. ^ a b c Felix Laya Tomas és Luis Javier Bravo: Spain - List of Champions of Catalonia (angol nyelven), 2000. február 13. (Hozzáférés: 2009. június 2.)
  26. Deportivo honors (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. augusztus 16.)
  27. Teresa herrera 2008/2009 (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2009. június 2.)
  28. Carles Lozano Ferrer, Javier García és Erik Garin: Trofeo Joan Gamper (Barcelona-Spain) 1966-2007 (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. június 3.)
  29. FC Barcelona:Attitude of the team vital 2008.08.16. (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. június 2.)
  30. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab ac ad ae af ag ah ai aj ak GFDB:FC Barcelona/Players (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 27.)
  31. FC Barcelona:Xavier Hernandez Creus (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 28.)
  32. FC Barcelona:Andrés Iniesta Lujan (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 28.)
  33. FC Barcelona:Carles Puyol Saforcada (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 28.)
  34. ^ a b FC Barcelona:Victor Valdes Arribas (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 28.)
  35. Footballdatabase:Saviola (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 27.)
  36. FC Barcelona:Daniel Alves da Silva (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 28.)
  37. FC Barcelona:Thierry Henry (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 28.)
  38. FC Barcelona:Samuel Eto'o Fils (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 28.)
  39. FC Barcelona 2008/09:Coaching staff (angol nyelven). uefa.com. (Hozzáférés: 2009. május 22.)
  40. FC Barcelona:"El Cant del Barça" is the FC Barcelona's anthem (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 22.)
  41. FC Barcelona:Managers (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 22.)
  42. FC Barcelona:Presidents (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 23.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]