FC Barcelona

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ezt a szócikket át kellene dolgozni, hogy megfelelő minőségű legyen. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.

FC Barcelona
Teljes név	Futbol Club Barcelona
Becenév	Barça Culés Blaugrana
Alapítási év	1899. november 29.
Stadion	Camp Nou, Barcelona, Katalónia,
Befogadóképesség	98,787
Elnök	Joan Laporta
Vezetőedző	Frank Rijkaard
Bajnokság	Primera División
2006-07	Primera División, 2.
Hazai mez 　 Idegenbeli mez

Az FC Barcelona Spanyolország Katalónia tartományának világhírű labdarúgócsapata. A klub a La Liga kezdetétől megszakítás nélkül résztvesz a bajnoki küzdelmekben.

Tartalomjegyzék 1 A klub története 1.1 A Kubala-korszak 1.2 ‘70-es és ‘80-as évek 1.3 A „Dream Team” 1.4 Van Gaal-korszak 1.5 Gaspar-éra és a sötét időszak 2 Játékosok a 2007/2008 évadban 2.1 Átigazolások 2007/2008 3 Mez 4 Személyzet 4.1 Jelenlegi technikai stáb 5 A Stadion 6 Eredmények 7 Himnusz 8 A klub eddigi edzői 9 A klub híres játékosai 10 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A klub története

A klubot katalán és svájci bankár alapítota 1899. november 29-én, bizonyos Hans Gamper, a klubnak színt választó első elnök irodájában. Az alapítók – pontosan egy futballcsapatnyi ifjú – közül az egyesület majdani második elnöke, Bartomeu Terradas vásárolta meg az első szerelést. Gyakorlatilag ő mentette meg – mintegy kétezer pesetás „injekcióval” – 1902-ben az akkor még szegény klubot, és így lett presidente.

Maga az alapítási ötlet a svájci származású Joan Gamper nevéhez fűződik, aki amellett, hogy a hőskorban maga is futballozott a Barcelonában, négy különböző periódusban is elnöke volt az egyesületnek. (Ma is az ő nevét őrzi a klub hagyományos nyári tornája.)

Az első nagy sikerkorszakát a húszas években élte meg a klub, akkoriban világklasszisok őrizték a kaput (Zamora, majd a legendás magyar, Platkó Ferenc), illetve Samitier és Alcántara személyében a kor futballjának kiemelkedő egyéniségei tündököltek a csapatban.

Katalónia évszázados küzdelmeinek zálogaként 1932-ben autonómiát nyert, amelyet aztán a központi kormány 1934-ben visszavont. 1936-ban, a polgárháború kirobbanásának évében azonban újra autonóm lett, sőt a köztársaság bázisát is ez a tartomány jelentette, Francoék győzelme (1939) után azonban minden korábbinál erősebb megtorlás következett. A Tábornok megfosztotta Katalóniát az autonómiától és igyekezett kultúrájától is. Betiltatta a katalán újságokat, s tiltotta a nyelv használatát. A katalánok a Barca meccsein mondhattak ellent a tilalmaknak, ott érezhették egyedül: ők is győzhetnek. Az egyesülethez, a gránátvörös és kék színekhez való tartozás egyúttal politikai hitvallást jelentett, akkor született a legendás szlogen: a Barcelona több, mint egy klub.

[szerkesztés] A Kubala-korszak

1945 után éledt csak fel igazán az egyesület, az azt követő másfél évtizedes periódusban hat bajnoki cím, ugyanennyi hazai kupasiker, s két VVK-győzelem (az első még városi válogatottként, ám a klub játékosaival) jelezte a nagy menetelést. E korszak leghíresebb játékosa, első számú csillaga egy magyar származású futballzseni, Kubala László volt. Kubala nagyságát mi sem jelzi jobban, hogy nemrég őt választották az első száz év legjobb Barcelona-játékosának.

Kubalán kívül számos magyar játszott az ötvenes-hatvanas években a katalán alakulatban. Szegedi, Kaszás és Szalay ugyan kevés lehetőséget kapott, ám az aranycsapat két csatára, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán a Barcában is a sztárok közé tartozott. Hármuknak nagy része volt az ötvenes-hatvanas évek fordulóján elért sikerekben. Jellemző, hogy (az egyébként a Benfica ellen elveszített) berni BEK-döntőben ez az ötös jelentette a spanyol gárda csatársorát: Kubala, Kocsis, Evaristo, Suárez, Czibor Zoltán – a három magyaron kívül a brazil Evaristo Macedo, valamint a galíciai Luis Suárez.

Suárez – aki kétségtelenül a legjobb spanyol születésű játékosok közé sorolandó – volt a klub első (s a spanyolokat tekintve egyetlen) aranylabdása 1960-ban. Rajta kívül Johan Cruyff (1973, 1974), Hriszto Sztoicskov (1994), Rivaldo (1999) és Ronaldinho (2005) tudta megszerezni ezt a díjat.

[szerkesztés] ‘70-es és ‘80-as évek

A hatvanas évek – az 1966-os VVK-győzelem ellenére – kétségtelenül hanyatlást hoztak az egyesület számára; a Barcelona 1973-ban éppen azért szerződtette le az Ajaxtól távozó Johan Cruyffot, hogy visszatérjenek a szép napok. Cruyff jövetele azonban nem igazán hozta vissza az aranykorszakot. A Barca nyert ugyan egy bajnoki címet, de nem sikerült visszaszerezni az uralmat a spanyol futballban, pedig a vezetőség mindent megtett azért, hogy a Barcelona Spanyolország és Európa csúcsára kerüljön. Egyre-másra szerződtette a világsztárokat: Cruyffot követte Neeskens, Sotil, Simonsen, Krankl, Roberto Dinamite, Bernd Schuster, Diego Maradona, Hughes, Gary Lineker, de két KEK-győzelmen kívül nem sokra mentek a világsztárok gyülekezetével.

[szerkesztés] A „Dream Team”

Nem vitatható, hogy az eredmények 1988 óta, Johan Cruyff második barcelonai korszakában jelentkeztek leginkább. A Cruyff-féle csapatot egyszerűen csak „Dream Team”-ként (Álomcsapat) emlegette a közvélemény. Minden idők egyik legszebben játszó csapata volt ez, melyhez olyan játékosok járultak hozzá, mint: Sztoicskov, Koeman, Michael Laudrup vagy a kiváló kapus Andoni Zubizarreta. Alig akadt „üres év”, valamit mindig nyert a gárda. 1991 és 1994 között nem adta ki a kezéből a bajnoki titulust, nyert kétszer Kupagyőztesek Európa Kupáját, 1992-ben a klub legnagyobb sikerét érte el és a Bajnokcsapatok Európa Kupáját is elhódította.

[szerkesztés] Van Gaal-korszak

Cruyffot azóta rövid időre az angol Bobby Robson váltotta, majd őt – a nagy Johant hajdanán példaképeként tisztelő – Louis van Gaal követte. A klub történetének e részében immár a rendkívül ellentmondásos megítélésű holland edző áll a fókuszban. Az Ajax Amsterdam egykori sikertrénere teljesen átalakította a csapatot, nem tartóztatta a világ akkori legjobb játékosát, Ronaldót, telerakta a keretét hollandokkal (az 1999-2000-es idényben nyolc tulipános tartozott a csapat keretéhez), hadat viselt a csapat első számú csillagával, a brazil Rivaldóval szemben, s folyamatosan haragudott a sajtóra. Van Gaal 2000-ben, hagyta el a csapatot, utána Serra Ferrer és Rexach következett. Bár jó pár sikert elért a csapattal, a szurkolóknak a „makacs” edzőből akkor lett elegük, amikor a Barca 1999-ben nem jutott a BL-döntőbe és így nem adatott meg hazai pályán akár megnyerni a serleget.

[szerkesztés] Gaspar-éra és a sötét időszak

2002-ben az akkori elnök, bizonyos Joan Gaspar úgy látta, a klub akkor lehet újra sikeres, ha visszahívja a korábban a szurkolók által nem igazán kedvelt Louis van Gaalt. Igazán nem jó ponttal indított ebben az évben szurkolóknál a vezetőség, hiszen teljesen ingyen elengedte a csapat legnagyobb sztárját, Rivaldót. A csapat az előző évtizedek leggyengébb teljesítményével indította a bajnokságot. Nem lehetett kérdés, a szurkolók az edző és az elnök lemondását szerették volna. 2003 januárjában a holland trénerrel szerződést bontottak, az új edző Radomir Antic lett, aki nagyon nehéz helyzetben lévő csapathoz érkezett. Néhány hónap múlva Gaspar lemondott és ideiglenes vezetőség alakult. Antic mondhatni csodát tett: amikor érkezett, 15. helyen állt a csapat, szezon végén, pedig a jövő évi UEFA kupában való szereplést biztosító 6. helyen.

A júniusra kiírt elnökválasztást egy ügyvéd, bizonyos Joan Laporta Estruch nyerte. Nem a legjobb helyzetben vette át kis csapatával a klubot, hiszen Gaspar felelőtlen költekezésének köszönhetően a klub rossz anyagi helyzetbe került. Ő sem jól indított a szurkolóknál. Kampányát David Beckhamre építette, és ígérte, ha megválasztják, megszerzi az angolt. Megválasztották, ám a sztár a rivális Real Madridhoz került. A következő hetekben azonban egyre szimpatikusabb lett az új elnök a szurkolóknál. A rossz anyagi helyzetre tekintettel megfontoltan, olcsón szerzett játékosokat: Rüstü, Rafael Márquez, Quaresma. Ezután következett a Barca következő éveit meghatározó legfontosabb eseménye: Laporta és csapata megszerezte 27 millió euróért a francia PSG-ből a világ legnagyobb ígéretének tartott Ronaldinhót. A csapat edzője Frank Rijkaard lett, akivel sikerült végrehajtani a célt, azaz a visszakerülést a Bajnokok Ligájába.

A Barcelona anyagilag stabil, aminek köszönhetően új sztárjátékosok érkezhettek. 2004-ben 60 millió euro állt igazolásokra. Érkezett Samuel Eto'o, Deco, Juliano Belletti, Edmilson Gomes, Ludovic Giuly, Henrik Larsson.

2005-ben a csapat spanyol bajnok, a világ legerősebb klubjaként emlegetik. A 2005/2006-os szezonban is a bajnoki cím győztese a csapat, mely a Bajnokok Ligáját és a Spanyol Szuperkupát is elhódította.

2006/07-ben a csapat a második helyet szerezte meg a bajnokságban az örök rivális Real Madrid mögött. A bajnokság nagy részében a katalán gárda vezetett, végül pontegyenlőséggel zártak. Hiába volt jobb a gólkülönbségük, a spanyol bajnokság szabályai szerint az a gárda végez ilyen esetekben előrébb, amelyiknek jobb az egymás ellenei mutatója. A Király Kupában az elődöntőig jutottak, ahol óriási meglepetésre az 5-2-re megnyert első meccs után, sima 4-0-ás veresége szenvedtek így kiestek a Getafe ellenében. A Bajnokok Ligájában a nyolcaddöntőben kellett megállniuk, ahol a Liverpool gárdája ejtette ki őket idegenben lőtt több góljával.

[szerkesztés] Játékosok a 2007/2008 évadban

Szám Poszt Név 1 GK Víctor Valdés 3 DF Gabriel Milito 4 DF Rafael Márquez 5 DF Carles Puyol (csapatkapitány) 6 MF Xavier Hernández (csapatkapitány-helyettes) 7 FW Eidur Gudjohnsen 8 MF Andrés Iniesta 9 FW Samuel Eto'o 10 FW Ronaldinho (csapatkapitány-helyettes) 11 DF Gianluca Zambrotta 13 GK José Pinto 14 FW Thierry Henry

Szám Poszt Név 15 DF Edmílson 16 DF Sylvinho 17 FW Giovani dos Santos 18 FW Santiago Ezquerro 19 FW Lionel Messi 20 MF Deco 21 DF Lilian Thuram 22 DF Éric Abidal 23 DF Oleguer Presas 24 MF Yaya Touré 27 FW Bojan Krkić 25 GK Albert Jorquera 28 GK Oier Olazábal

Jelmagyarázat: GK (Goalkeeper)=Kapus, DF (Defender)=Hátvéd, MF (Midfielder)=Középpályás, FW (Forward)=Csatár

[szerkesztés] Átigazolások 2007/2008

Érkezett

• Thierry Henry (Arsenal) – 39 millió €
• Yaya Touré (Monaco) – 10 millió €
• Éric Abidal (Olympique Lyon) – '20 millió €
• Gabriel Milito (Real Zaragoza) – 20 millió € (+ eredményektől függően)
• Giovani Dos Santos (FC Barcelona B)
• Bojan (FC Barcelona B)

Távozott

• Giovanni van Bronckhorst (Feyenoord) –11 MILLIO E'
• Javier Saviola (Real Madrid) – 12 MILLIO E'
• Ludovic Giuly (Roma) – 5 millió €
• Maximiliano Gastón López (FC Moszkva) – 3 millió €
• Belletti (Chelsea) – 5 millió €
• Thiago Motta (Atlético Madrid) – 1 millió € (szerződéshosszabbítás esetén + 90 millió €)

[szerkesztés] Mez

A Barca mezei 2008.

1899

1910

1913

1920

1992

1995

1998

1999

2000

2005

2006

[szerkesztés] Személyzet

[szerkesztés] Jelenlegi technikai stáb

Elnök	Joan Laporta
Technikai/sport-igazgató	Txiki Begiristain
Vezetőedző	Frankéin Edmjundo Rijkaard
Asszisztens edző	Johan Neeskens
2. számú asszisztens edző	Eusébio Sacristán
Kapusedző	Juan Carlos Unzué
Akadémia igazgató	José Ramón Alexanko
B-csapat vezetőedző	Josep "Pep" Guardiola
2. számú B-csapat vezetőedző	Luís Enrique

[szerkesztés] A Stadion

• Név – Camp Nou
• Város – Barcelona
• Befogadóképesség – 98 772
• Felavatás – 1957. szeptember 24.
• Játéktér – 105 x 72 m
• Más egységek: La Masía

[szerkesztés] Eredmények

• Bajnokok Ligája/BEK: 4 győzelem: 1992, 2005/2006
• UEFA Kupa/Vásárvárosok Kupája 5győzelem: 1958, 1960, 1966
• Európai Szuperkupa: 6 győzelem: 1992 és 1997
• Kupagyőztesek Európa Kupája (KEK): 7 győzelem: 1979, 1982, 1989, 1997
• Spanyol bajnok: 19 győzelem: 1928-29, 1944-45, 1947-48, 1948-49, 1951-52, 1952-53, 1958-59, 1959-60, 1973-74, 1984-85, 1990-91, 1991-92, 1992-93, 1993-94, 1997-98, 1998-99, 2004-05, 2005-2006
• Spanyol szuperkupa győztes: 11 győzelem: 1948, 1952, 1953, 1984, 1992, 1993, 1995, 1997, 2005, 2006
• Spanyol ligakupa: 2 győzelem: 1983, 1986
• Copa del Rey (Spanyol Király Kupa): 24 győzelem: 1909-10, 1911-12, 1912-13, 1919-20, 1921-22, 1924-25, 1925-26, 1927-28, 1941-42, 1950-51, 1951-52, 1952-53, 1956-57, 1962-63, 1967-68, 1970-71, 1977-78, 1980-81, 1982-83, 1987-88, 1989-90, 1996-97, 1997-98
• Catalunya Kupa: 6 győzelem: 1990-91, 1992-93, 1999-2000, 2003-04, 2004-05, 2006-07
• Macaya Kupa: 1901-1902-ben győztek
• Katalán Bajnokság: 20 győzelem: 1904-05, 1908-09, 1909-10, 1910-11, 1912-13, 1915-16, 1918-19, 1919-20, 1920-21, 1921-22, 1923-24, 1924-25, 1925-26, 1926-27, 1927-28, 1929-30, 1930-31, 1931-32, 1934-34, 1935-36, 1937-38
• Copa Latina: 2 győzelem: 1949, 1952
• Martini & Rossi Kupa: 2 győzelem: 1952, 1953
• Kis Világbajnokság: 1957-ben győztek
• Joan Gamper Kupa: 32 győzelem: 1966, 1967, 1968, 1969, 1971, 1973, 1974, 1975, 1976, 1977, 1979, 1980, 1983, 1984, 1985, 1986, 1988, 1990, 1991, 1992, 1995, 1996, 1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004, 2006, 2007
• Teresa Herrera Trophy: 5 győzelem: 1948, 1951, 1972, 1990, 1993
• Ramon de Carranza Kupa: 3 győzelem: 1961, 1962, 2005
• Ciudad de Palma Kupa: 5 győzelem: 1969, 1974, 1976, 1980, 1981
• Cup of the Pyrenees: 4 győzelem: 1910, 1911, 1912, 1913
• Mediterranán Liga: 1937

• 15 alkalommal vettek részt UEFA Bajnokok Ligáján
• 22 alkalommal UEFA Kupán
• 5 alkalommal Európai Szuperkupán
• Egyszer vettek részt az Interkontinentális Kupán

[szerkesztés] Himnusz

Tot el camp, és un clam, som la gent blaugrana Tant se val d'on venim si del sud o del nord ara estem d'acord, estem d'acord una bandera ens agermana. Blaugrana al vent, un crit valent tenim un nom, el sap tothom: Barça, Barça, Baaaarça.

Jugadors, seguidors, tots units fem força. Són molt anys plens d'afanys són molts gols que hem cridat i s'ha demostrat, s'ha demostrat que mai ningú no ens podrà torcer. Blau-grana al vent, un crit valent tenim un nom, el sap tothom: Barça, Barça, Baaaarça.

[szerkesztés] A klub eddigi edzői

John Barrow, 1917 Jack Greenwell, 1917-24, 1931-33 Pozsonyi Imre, 1924-25 Ralph Kirby, 1925-26 Jack Domby, 1926-27, 1933-34 Romà Forns, 1927-29 Platkó Ferenc, 1934-35, 1955-56 Patrick O'Connell, 1935-37 Josep Planas, 1939-41 Ramón Guzmán, 1941-42 Joan Josep Nogués, 1942-44 Josep Samitier, 1944-47 Enrique Fernández, 1947-50 Ramón Llorens, 1950 Ferdinand Daucik, 1950-54 Sandro Puppo, 1954-55 Domènec Balmanya, 1956-58 Helenio Herrera, 1958-60, 1980, 1980-81 Enric Rabassa, 1960 Ljubisa Brocic, 1960-61 Enrique Orizaola, 1961 Lluís Miró, 1961 Kubala László, 1961-63, 1980 Josep Gonzalvo, 1963

César Rodríguez, 1963-64 Vicenç Sassot, 1964-65 Roque Olsen, 1965-67 Salvador Artigas, 1967-69 Josep Seguer, 1969-70 Vic Buckingham, 1970-71 Rinus Michels, 1971-75, 1976-78 Hennes Weisweiler, 1975-76 Laureano Ruiz, 1976 Lucien Müller, 1978-79 Joaquin Rifé, 1979-80 Udo Lattek, 1981-83 José Luis Romero, 1983 César Luis Menotti, 1983-84 Terry Venables, 1984-87 Luis Aragonés, 1987-88 Carlos Rexach, 1988, 1996, 2001-02 Johan Cruyff, 1988-96 Bobby Robson, 1996-97 Louis van Gaal, 1997-2000, 2002-03 Llorenç Serra Ferrer, 2000-01 Radomir Antić, 2003 Frank Rijkaard, 2003-

[szerkesztés] A klub híres játékosai

Czibor Zoltán Kocsis Sándor Kubala László Hans Krankl Diego Armando Maradona Gabriel Milito Juan Román Riquelme Javier Saviola Lionel Messi Sonny Anderson Rivaldo Romario Ronaldinho Ronaldo Yaya Touré Samuel Eto'o Hriszto Sztoicskov Robert Prosinečki Michael Laudrup Allan Simonsen Gary Lineker Emmanuel Petit Thierry Henry

Ludovic Giuly Bernd Schuster Rafael Marquez Frank de Boer Ronald de Boer Phillip Cocu Giovanni van Bronckhorst Johan Cruyff Patrick Kluivert Ronald Koemann Johan Neeskens Marc Overmars Paulino Alcántara Deco Fernando Couto Luís Figo Vítor Baía Gheorghe Hagi Gheorghe Popescu Steve Archibald Mark Hughes

Abelardo Fernández José Mari Bakero Carles Rexach Txiki Beguiristain Albert Ferrer Jon Andoni Goikoetxea Lasá Josep Guardiola Luis Enrique Miguel Ángel Nadal Quini Antoni Ramallets Simón Josep Samitier Sergi Barjuán Andres Iniesta Luis Suárez Juan Zambudio Velasco Ricardo Zamora Andoni Zubizarreta Carles Puyol Xavi Hernández

[szerkesztés] Külső hivatkozások