FC Barcelona
| FC Barcelona | |||||||||||||||||||||||||||
| Csapatadatok | |||||||||||||||||||||||||||
| Teljes csapatnév | Futbol Club Barcelona | ||||||||||||||||||||||||||
| Becenév | Barça, Culés, Blaugrana |
||||||||||||||||||||||||||
| Székhely | Barcelona, Spanyolország |
||||||||||||||||||||||||||
| Alapítva | 1899. november 29. | ||||||||||||||||||||||||||
| Stadion | Camp Nou | ||||||||||||||||||||||||||
| Vezetőedző | |||||||||||||||||||||||||||
| Elnök | |||||||||||||||||||||||||||
| Bajnokság | Primera División | ||||||||||||||||||||||||||
| Nemzeti sikerek | |||||||||||||||||||||||||||
| 21 alkalommal | |||||||||||||||||||||||||||
| 25 alkalommal | |||||||||||||||||||||||||||
| 10 alkalommal | |||||||||||||||||||||||||||
| Nemzetközi sikerek | |||||||||||||||||||||||||||
| BL | 4 alkalommal | ||||||||||||||||||||||||||
| VVK | 3 alkalommal | ||||||||||||||||||||||||||
| 4 alkalommal | |||||||||||||||||||||||||||
| 4 alkalommal | |||||||||||||||||||||||||||
| Csapatmezek | |||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||
| Hivatalos honlap | |||||||||||||||||||||||||||
| FC Barcelona honlapja | |||||||||||||||||||||||||||
Az FC Barcelona Spanyolország Katalónia tartományának világhírű labdarúgócsapata. A klub a spanyol labdarúgó-bajnokság kezdetétől megszakítás nélkül részt vesz az első osztály bajnoki küzdelmeiben. Az egyesületet 1899. november 29-én alapította a svájci Hans Gamper. Az FC Barcelona előbb a katalán regionális bajnokságban és a spanyol labdarúgókupában, később pedig az 1928-ban megalakított egységes spanyol labdarúgó-bajnokságban és a nemzetközi kupákban vált a spanyol, valamint a nemzetközi labdarúgás egyik legmeghatározóbb egyesületévé. A klub jelentősebb eredményeit tekintve a spanyol labdarúgó-bajnokság első osztályát 21, a spanyol labdarúgókupát 25, az UEFA-bajnokok ligáját és elődjét négy, az UEFA-kupa elődjét három, a kupagyőztesek Európa-kupáját négy, az UEFA-szuperkupát pedig három alkalommal nyerte meg a csapat. Ezenkívül számos kisebb spanyol és katalán trófeát tudhat magáénak a klub. Az FC Barcelona egyben a katalán nemzeti öntudatot is jelképezi, mivel a múltban (különösen Francisco Franco uralmának idején) a katalán öntudat bármely egyéb megnyilvánulását büntették. Egyrészt erre vezethető vissza a klub nagymértékű rivalizálása a Real Madriddal szemben, amely annak idején a Franco-rendszer támogatását élvezte. A csapat eddig olyan világhírű külföldi játékosokat tudhatott a soraiban, mint többek között Kubala László, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán, Johan Cruyff, Diego Maradona, Gary Lineker, Romário, Rivaldo, Luís Figo, Ronaldo, Ronaldinho, Lionel Messi, Thierry Henry vagy Zlatan Ibrahimović. A klub hazai játékosai közül pedig számos labdarúgó volt meghatározó tagja a spanyol labdarúgó-válogatottnak.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A klub története
[szerkesztés] A kezdetek
A klub megalapítása a svájci születésű Hans Gamper nevéhez fűződik, akinek katalán beceneve Joan volt. Gamper 1899. október 22-én hirdetést adott fel a helyi sportmagazinban, egy barcelonai székhelyű labdarúgócsapat létrehozásának céljával. 1899. november 29-én Gamper elnökletével Gimnas Soléban került sor az egyesület első gyűlésére. Az összejövetelen résztvevők névsora a következő volt: Hans Gamper, Gualteri Wild, Lluis d'Ossó, Bartomeu Terradas, Otto Kunzle, Otto Maier, Enric Ducal, Pere Cabot, Carles Pujol, Josep Llobet, John Parsons és William Parsons. A gyűlés határozata alapján megalakult a klub, melynek első elnöke Gualteri Wild lett, aki feladatai mellett játékosként is szerepet vállalt a csapat munkájában.[1]
A csapat első mérkőzésére Bonanovában került sor, egy angol kivándorlókból álló csapat ellen. Az összecsapást az angol együttes nyerte meg 1:0 arányban. A meccs érdekessége, hogy az angol csapatban néhány Barcelona játékos is szerepelt a mérkőzés során. Az egyesület első, saját tulajdonú hazai pályájának hivatalos megnyitójára 1909. március 14-én került sor.[1]
A klub az 1901-1902-es évadban megnyerte a Macaya Kupát, az 1904-1905-ös és az 1908-1909-es szezonban pedig katalán kupát. Az utóbbin 1922-ig még nyolc alkalommal diadalmaskodtak (1910-ben, 1911-ben, 1913-ban, 1916-ban, 1919-ben, 1920-ban, 1921-ben és 1922-ben). Emellett a spanyol labdarúgókupában is eredményesen szerepelt a csapat és több alkalommal is sikerült elhódítania a trófeát (1910-ben, 1912-ben, 1913-ban, 1920-ban és 1922-ben).[1]
[szerkesztés] 1920-tól 1950-ig
1922-ben került felavatásra a Les Corts Stadion, mely a klub egyik legsikeresebb időszakának lett a helyszíne. Az egyesület első aranykorát 1919-től 1929-ig élte. A klub sorozatban öt alkalommal nyerte meg a katalán kupát, emellett három ízben (1925-ben, 1926-ban és 1928-ban) hódították el a spanyol labdarúgókupát. Az utóbbi két spanyol labdarúgókupa győzelmet megismételt mérkőzésen szerezte meg a csapat a Real Sociedad ellenében. Az összecsapások hőse a kiemelkedő teljesítményt nyújtó Plattkó Ferenc volt. A magyar labdarúgó tiszteletére Rafael Alberti költeményt írt. A csapatban olyan kitűnő labdarúgók szerepeltek, mint Samitier, Alcántara, Zamora, Sagi, Piera és Sancho. Az FC Barcelona ebben az időszakban vált a katalán hazafiasság szimbólumává. 1924-ben, a klub fennállásának 25. évfordulóján már 12 207 pártoló tagja volt. Az eseményt az ismert plakátrajzoló művész Josep Segrelles örökítette meg. Az első hivatalos spanyol labdarúgó-bajnokságra az 1928–1929-es szezonban került sor. Az FC Barcelona az első osztályban indult és megszerezte az első bajnoki címét, betetőzve ezzel a korszak sikereit.[2]
A pályán kívül azonban számos tényező befolyásolta a klub működését. 1925. június 14-én egy hazai mérkőzés alkalmával az FC Barcelona szurkolói kigúnyolták a spanyol nemzeti himnuszt. Válaszul Miguel Primo de Rivera spanyol diktátor hat hónapra bezáratta a Barcelona hazai pályáját. A büntetést végül három hónapra csökkentették, emellett Gampert lemondásra kényszerítették. A klub alapítója 1930. július 30-án hunyt el. Ebben az időszakban a politikai harcok visszavetették a sport szerepét a spanyol társadalom egészében. Ennek megfelelően az FC Barcelona teljesítménye visszaesett, bár továbbra is voltak tehetséges játékosai Martí Ventolrà, Josep Raich és Josep Escolà személyében. Az egyesület végül pénzügyileg, társadalmilag és a sport terén is válságba jutott. Bár a csapat hat alkalommal diadalmaskodott a katalán kupában (1930-ban, 1931-ben, 1932-ben, 1934-ben, 1936-ban és 1938-ban), a spanyol labdarúgó-bajnokság első osztályában meglehetősen sikertelen volt és számos szurkolót vesztett.[2]
A spanyol polgárháború kitörése után egy hónappal a klub elnökét, Josep Sunolt Francisco Franco csapatai Guadalajara közelében meggyilkolták. A játékosok ekkor Mexikóban és az Egyesült Államokban egy túrán vettek részt és ennek köszönhetően a klub vagyona megmenekült, azonban a csapat fele száműzetésbe vonult Mexikóba és Franciaországba. 1938. március 16-án falangista bombamerénylet érte az egyesület társasági klubját. Pár hónappal később pedig a katalán hazafiasság jelképeként az egyesület francói befolyás alá került. A sok viszontagság következtében a klub tagsága 3486 főre csökkent.[2]
1940. márciusában Francisco Franco támogatója, Marqués de la Mesa Rsta került a klub élére. Ezt követően az egyesület nevét az angolosan hangzó Fútbol Club Barcelonáról a spanyolosabb hangzású Club de Fútbol Barcelonára változtatták. Az eredeti nevet végül 1973-ban vette vissza a klub. Emellett a katalán címer 4 vörös sávját kettőre csökkentették és ezt csak 1949-ben állították vissza. Az 1940-es években stabilizálódott a csapat helyzete. 1942-ben sikerült megnyernie a spanyol labdarúgókupát. A következő szezonban a Real Madrid CF elleni botrányos kimenetelű összecsapás után, melyen a csapat fenyegetettségben játszott, lemondott a Barcelona elnöke. A spanyol bajnoki címet ezt követően 1945-ben, 1948-ban és 1949-ben is elnyerte a csapat és 1949-ben a latin kupában is sikerült diadalmaskodnia. A korszak meghatározó játékosai a következő labdarúgók voltak: César, Basora, Velasco, Curta, a Gonzalo testvérek, Seguer, Bíosca és Ramallets. 1949-ben, a klub fennállásának 50. évfordulóján a Barcelona 24 893 főnyi tagsággal rendelkezett, mérlege pedig 21 katalán, 9 spanyol kupagyőzelem és 4 bajnoki cím volt.[2]
[szerkesztés] A Kubala-korszak és az 1960-as évek
1950. júniusában érkezett a klubhoz a magyar származású Kubala László és ezzel egy új korszak vette kezdetét az FC Barcelona életében. A csapat kiemelkedő teljesítményt nyújtott és ennek köszönhetően az 1951–1952-es és az 1952–1953-as szezonban is sikerült megnyernie a spanyol labdarúgó-bajnokságot, valamint 1951-ben, 1952-ben és 1953-ban a spanyol labdarúgókupát. Emellett az 1951-52-es idényben az FC Barcelona elhódította a latin, az Eva Duarte és a Martín Rossi kupákat is. A legendás támadósor tagjai a következő labdarúgók voltak: Estanislao Basora, César Rodríguez Álvarez, Kubala László, Tomás Moreno és Eduardo Manchón. A kapuban pedig Antoni Ramallets rendkívüli teljesítményével hívta fel magára a figyelmet. A labdarúgó öt alkalommal bizonyult a spanyol labdarúgó-bajnokság legjobb kapusának az 1951-től 1960-ig terjedő időszakban. Ezzel ma is ő vezeti az ezért adományozott Ricardo Zamora-trófea örökranglistáját.[2][3]
Kubala ekkora már a csapat legendás játékosa lett. A magyar labdarúgó 1952. február 10-én egy mérkőzésen egymaga hét gólt szerzett. 1953-ban nem sikerült az argentin Alfredo di Stéfano leigazolása és a labdarúgó a rivális Real Madrid CF-hez igazolt. A csapat népszerűsége, melyben kiemelkedő szerepe volt Kubala Lászlónak, szükségessé tette egy új, nagyobb és korszerűbb stadion megépítését. A magyar labdarúgót 1999-ben minden idők legjobb Barcelona játékosává választották. A ma is használatban lévő Camp Nou Stadion átadására 1957. szeptember 24-én került sor és 90 ezer férőhellyel rendelkezett. Ekkor a klubnak már 40 ezer pártoló tagja volt. 1957-ben ismét sikerült elnyerni a spanyol labdarúgókupát, melyet 1959-ben és 1960-ban újabb bajnoki címek követtek. Emellett a csapat 1958-ban és 1960-ban is megnyerte a vásárvárosok kupáját. Ekkor Kubala mellett már Czibor Zoltán és Kocsis Sándor is a csapat tagja volt. Rajtuk kívül még olyan kiváló labdarúgók szerepeltek a csapatban, mint Evaristo, Eulogio Martinez, Suárez, Villaverde, Olivella, Gensana, Segarra, Gracia, Vergés és Tejada.[4][5][6]
1960-ban Luis Suárez a kiemelkedő teljesítményével az FC Barcelona első aranylabdával díjazott játékosa lett. Ennek ellenére az 1960-as években nem sikerült megismételni a korábbi sikereket. A csapat mindössze három kupasikert könyvelhetett el. 1963-ban és 1968-ban a spanyol, 1966-ban pedig a vásárvárosok kupájában diadalmaskodott a csapat. A klub viszonylagos sikertelensége ellenére mégis egyre népszerűbb lett, mivel a katalán nép egyre inkább a katalán öntudat jelképeként tekintett az egyesületre. Ebben az időben a diktatúra kemény kézzel kívánta elfojtani a katalán identitást. Ennek következtében lett közismert a „Més que un club” (több, mint egy klub) kifejezés is.[4][7]
[szerkesztés] 1970-től és 1988-ig
A hatvanas évek – az 1966-os vásárvárosok kupája-győzelem ellenére – kétségtelenül hanyatlást hoztak az egyesület számára, azonban Johan Cruyff érkezése jelentős változást hozott a klub életében. A holland játékos 1973. október 28-án mutatkozott be az FC Barcelona csapatában. Vele a csapat teljesítménye jelentősen feljavult és a Barcelona megnyerte a spanyol labdarúgó-bajnokságot. A szezon csúcspontját a Real Madrid CF 5:0 arányban való legyőzése jelentette. A támadó alakzatban az 1973-ban és 1974-ben is aranylabdával díjazott Cruyff mellett Carles Rexach, Juan Manuel Asensi, Hugo Sotil és Marcial nyújtott kiemelkedő teljesítményt. A bajnoki cím megszerzése egybeesett a klub fennállásának 75. évfordulójával, melynek megünneplése valóságos társadalmi esemény volt. Az évforduló számos katalán művészt, írót és énekest ihletett meg és ekkor született a Barcelona jelenleg is használatban levő indulója a Cant del Barça is.[3][8]
Francisco Franco 1975-ben bekövetkező halála után bekövetkezett Spanyolország demokratizálódása. Ez jelentős változásokat hozott a labdarúgás területén is, mivel ezt követően a klubok igazgatása is demokratikussá vált. Az elnöki pozicíóba Josep Lluís Núñezt választották, aki ezt követően a klub történetében a leghosszabb ideig látta el az elnöki teendőket. Cruyff jövetele azonban nem igazán hozta vissza az aranykorszakot. Az FC Barcelona nyert ugyan egy bajnoki címet, de nem sikerült visszaszereznie az uralmat a spanyol futballban, pedig a vezetőség mindent megtett azért, hogy a Barcelona Spanyolország és Európa csúcsára kerüljön. A klub vezetése számos ismert és világhírű labdarúgót igazolt a siker érdekében. A csapatba olyan játékosok érkeztek, mint Johan Neeskens, Allan Simonsen, Hans Krankl, Bernd Schuster, Diego Maradona, Mark Hughes és Gary Lineker. Ennek ellenére az újabb bajnoki cím elnyerésére csak az 1984–85-ös szezonban került sor. A bajnokcsapat kulcsjátékosai a következő labdarúgók voltak: Javier Urruticoechea, Julio Alberto, Migueli, Archibald, Schuster és a csapatkapitány Alexanco. A következő hazai sikerre azonban az 1990-es évekig kellett várni.[9][10]
A spanyol labdarúgókupában a csapat jóval eredményesebb volt ebben az időszakban és öt alkalommal is elnyerte a trófeát (1971-ben, 1978-ban, 1981-ben, 1983-ban és 1988-ban). A Kupagyőztesek Európa-kupáját pedig két alkalommal nyerte meg (az 1978–79-es és az 1981–82-es szezonokban). A legrangosabb sorozatban, a bajnokcsapatok Európa-kupájában és az UEFA-kupában azonban nem sikerült áttörést elérni. A klub népszerűsége a fenti időszakban egyre nőtt. A tagok száma 1974-ben 66 000, 1978-ban 77 000, 1986-ban pedig már 108 000 volt. Emellett a szurkolói klubok száma is növekedésnek indult. Számuk 1979-ben 96, 1993-ban pedig majdnem 700 volt.[10][11][12]
[szerkesztés] 1988-tól 2000-ig
[szerkesztés] Johan Cruyff és az „álomcsapat”
Jelentős változás állt be az eredményesség terén Johan Cruyff 1988-as érkezésével. Cruyff edzőként visszatérve egy sikeres, nyerő mentalitású csapatot állított össze, amelyet a közvélemény csak „álomcsapatként” emlegetett. Ebben az időszakban olyan játékosok járultak hozzá a sikerekhez, mint Hriszto Sztoicskov, Ronald Koeman, Michael Laudrup és Andoni Zubizarreta kapus. A csapat az 1988-89-es szezonban a kupagyőztesek Európa-kupáját, 1990-ben pedig a spanyol labdarúgókupát hódította el. Emellett a spanyol labdarúgó-bajnokságban is legyőzhetetlen bizonyult, így 1991 és 1994 között négy bajnoki címet nyert. A legnagyobb sikerre azonban az 1991–1992-es szezonban került sor, amikor a klub először megnyerte a bajnokcsapatok Európa-kupáját is. A döntőre 1992. május 20-án került sor az olasz Sampdoria ellen. A mérkőzést Ronald Koeman brilliáns szabadrúgásgóljával nyerte meg az FC Barcelona. A kupagyőztes csapat tagjai a következő játékosok voltak: Zubizarreta, Nando, Ferrer, Koeman, Juan Carlos, Bakero, Salines (Goikoetxea), Stoitchkov, Laudrup, Guardiola (Alexanko) és Eusebio. Az 1993–1994-es szezonban, az UEFA-bajnokok ligája döntőjében elszenvedett vereséggel azonban lezárult az „álomcsapat” korszaka. 1996-ban Cruyff vitatott körülmények között távozott a klubtól. A sikeredző távozása mélyen megosztotta a rajongókat és ez az ezt követő sikerek ellenére a későbbiekben is éreztette a hatását. Ez a megosztottság vetett véget Josep Lluís Núñez elnökségének is 2000-ben.[10][11][13][14]
[szerkesztés] A Van Gaal-korszak
Cruyffot Bobby Robson követte. Az angol edző azonban rövid idő elteltével távozott és a helyére az AFC Ajax sikeredzője Louis van Gaal érkezett. Az új edzőkkel az FC Barcelona az 1996–97-es szezonban is megnyerte a kupagyőztesek Európa-kupáját és két egymást követő bajnoki címet szerzett. A sikerek ellenére egyre inkább növelte a megosztottságot az az érzés, hogy lezárult egy fontos és sikeres korszak az egyesület életében. A holland edző a klub egyik legellentmondásosabb edzője volt. Viszonylagos sikerei ellenére érzelemmentes hozzáállása és taktikája a szurkolókban ellenérzést keltett. Különösen népszerűtlen volt a hazai tehetségek eladása, valamint a holland játékosok tömeges leigazolása miatt (összesen nyolc honfitársát szerződtette). Sokan kritizálták szigora és az erőnléti edzések intenzitása miatt is. A sajtóval állandóan hadban állt, a kritikákat pedig mereven elutasította. Az 1999–2000-es szezon sikertelensére való tekintettel Josep Lluís Núñez távozott az elnöki posztról. Louis van Gaal Núñezzel szolidaritást vállalva szintén távozott a klubtól 2000-ben.[14][15][16][17][18][19]
[szerkesztés] 2000-től
[szerkesztés] Gaspar-éra és a sötét időszak
2002-ben az akkori elnök, bizonyos Joan Gaspar úgy látta, a klub akkor lehet újra sikeres, ha visszahívja a korábban a szurkolók által nem igazán kedvelt Louis van Gaalt. Igazán nem jó ponttal indított ebben az évben szurkolóknál a vezetőség, hiszen teljesen ingyen elengedte a csapat legnagyobb sztárját, Rivaldót. A csapat az előző évtizedek leggyengébb teljesítményével indította a bajnokságot. Nem lehetett kérdés, a szurkolók az edző és az elnök lemondását szerették volna. 2003 januárjában a holland trénerrel szerződést bontottak, az új edző Radomir Antic lett, aki nagyon nehéz helyzetben lévő csapathoz érkezett. Néhány hónap múlva Gaspar lemondott és ideiglenes vezetőség alakult. Antic mondhatni csodát tett: amikor érkezett, 15. helyen állt a csapat, szezon végén, pedig a jövő évi UEFA kupában való szereplést biztosító 6. helyen.
[szerkesztés] A Laporta-korszak
A júniusra kiírt elnökválasztást egy ügyvéd, bizonyos Joan Laporta Estruch nyerte. Nem a legjobb helyzetben vette át kis csapatával a klubot, hiszen Gaspar felelőtlen költekezésének köszönhetően a klub rossz anyagi helyzetbe került. Ő sem jól indított a szurkolóknál. Kampányát David Beckhamre építette, és ígérte, ha megválasztják, megszerzi az angolt. Megválasztották, ám a sztár a rivális Real Madridhoz került. A következő hetekben azonban egyre szimpatikusabb lett az új elnök a szurkolóknál. A rossz anyagi helyzetre tekintettel megfontoltan, olcsón szerzett játékosokat: Rüstü, Rafael Márquez, Quaresma. Ezután következett a Barca következő éveit meghatározó legfontosabb eseménye: Laporta és csapata megszerezte 27 millió euróért a francia PSG-ből a világ legnagyobb ígéretének tartott Ronaldinhót. A csapat edzője Frank Rijkaard lett, akivel sikerült végrehajtani a célt, azaz a visszakerülést a Bajnokok Ligájába.
A Barcelona anyagilag stabil, aminek köszönhetően új sztárjátékosok érkezhettek. 2004-ben 60 millió euro állt igazolásokra. Érkezett Samuel Eto’o, Deco, Juliano Belletti, Edmílson, Ludovic Giuly, Henrik Larsson.
2005-ben a csapat spanyol bajnok, a világ legerősebb klubjaként emlegetik. A 2005–06-os szezonban is a bajnoki cím győztese a csapat, mely a Bajnokok Ligáját és a Spanyol Szuperkupát is elhódította.
2006–07-ben a csapat a második helyet szerezte meg a bajnokságban az örök rivális Real Madrid mögött. A szezon végén érkezett erősítésnek Thierry Henry az Arsenalból. A következő szezonban is csak az ezüstérem jutott a csapatnak, ráadásul a kupákban eredménytelenül zárt. A vezetőség Laportával az élen úgy döntött, hogy radikális változtatásokat visz végbe. Elküldték a sikeredző Rijkaardot, megváltak a Barcelonát a trónra újra felültető Ronaldinhotól, illetve Decotól és számos játékostól. Vezetőedzőnek az egy évig a Barca B-vel foglalkoztatott, korábbi Dream Team-tagot, Josep Guardiolát nevezték ki. Több játékost is leigazoltak, Sevillából a rekordáron vásárolt Daniel Alvest, az Arsenalból Hlebet illetve a Manchester Unitedből visszavásárolt Gerard Piquét. Guardiola több fiatal ígéretet is felhozott a tartalékcsapatból.
A 2008-2009-es szezon a Barcelona számára minden idők legsikeresebb szezonja volt. A csapat a Messi-Eto'o-Henry támadósorral gólrekordokat megdöntve nagy előnnyel zárta a bajnokságot a Real Madrid előtt. A spanyol kupát - a döntőben az Athletic Bilbaot legyőzve - sok év után ismét elhódította, míg a szezon legnagyobb sikereként a római fináléban lefutballozva a Manchester Unitedet, 2006 után ismét a Barcelona került fel az európai futball trónjára. A triplázás (bajnokság, kupa, BL) korábban egyetlen csapatnak sem sikerült a spanyol bajnokságban. 2009. augusztus 28-án a csapat az UEFA-szuperkupában 1-0 arányban legyőzte a FK Sahtar Donecket, amivel megszerezte a harmadik szuperkupa-győzelmét.[20]
A szezon végén a nyári átigazolás egyik legnagyobb szenzációjaként a Barcelona megszerezte Zlatan Ibrahimovicot az Intertől, 43.25 millió euróért és Samuel Eto'o játékjogáért, azonban ez a szezon már nem volt olyan sima, mint az előző. Az első kellemetlen meglepetés a kupából való kiesés volt: a Sevilla ellen hazai pályán elszenvedett 2-1 arányú vereséget nem tudták ledolgozni idegenben (1-0 a Barcának, idegenben lőtt több góllal továbbment a Sevilla). A BL-ben az elődöntőig mentek: az Internazionale otthonában 3-1-es vereséget szenvedtek, és hazai pályán Piqué egyetlen, igaz mesteri gólja kevés volt. A drágán megszerzett Ibrahimovicot tavasztól nemigen játszatta Guardiola (a svéd nyáron az AC Milanba került). Viszont a Klubvilágbajnokság döntőjét, ha nehezen is, de hosszabbításban megnyerték az Estudiantes La Plata csapata ellen, és a bajnoki címvédés is sikerült a Real Madriddal vívott óriási versenyfutásban (A katalánok a bajnokság végén 3 ponttal előzték meg a Realt úgy, hogy oda-vissza győzni tudtak ellenük!) 2010 nyarán új elnököt választottak Sandro Rosell személyében.
2010-2011
Laporta utolsó nagy igazolása a Valencia legnagyobb "ásza" David Villa volt,aki 1 év után került a katalán csapathoz 40 millió euróért(a 2010-es VB után kiderült,óriásit nyert ezzel a Barcelona,mert a csatár ára a világbajnokság után feljebb ment). Sandro Rosell keze alatt pedig érkezett Alexis Sanchez,Mascherano,Adriano és Cesc Fabregas.A klub történelme legjobb éveit éli,a 2010-2011-es évben minden sorozatot megnyert,(kivéve a spanyol kupát,amelyet a Real Madrid hódított el tőle)A Japánban megrendezett Klubvilágbajnokságon 2 vállra fektette,a brazil Santost,ezzel hivatalosan is a világ legjobb csapatává válva.
[szerkesztés] Eredmények
[szerkesztés] Élvonalbeli bajnoki szereplések
Az FC Barcelona azon ritka klubok közé tartozik, amelyek a spanyol labdarúgó-bajnokság létrehozása óta folyamatosan az első osztály küzdelmeiben vesznek részt. A csapat a 2008–09-as szezon végéig 20 alkalommal volt bajnok és 22 alkalommal szerezte meg az ezüstérmet. A klub legszebb és legeredményesebb periódusai az élvonalban az 1947-től 1960-ig terjedő időszakban, valamint az 1990-es években voltak. Emellett 2004 óta ismét kiemelkedően teljesít a csapat.[9][21]
| Idény | Helyezés | Idény | Helyezés | Idény | Helyezés | Idény | Helyezés |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1928–29 | 1. hely | 1929–30 | 2. hely | 1930–31 | 4. hely | 1931–32 | 3. hely |
| 1932–33 | 4. hely | 1933–34 | 9. hely | 1934–35 | 6. hely | 1935–36 | 5. hely |
| 1939–40 | 9. hely | 1940–41 | 4. hely | 1941–42 | 12. hely | 1942–43 | 3. hely |
| 1943–44 | 6. hely | 1944–45 | 1. hely | 1945–46 | 2. hely | 1946–47 | 4. hely |
| 1947–48 | 1. hely | 1948–49 | 1. hely | 1949–50 | 5. hely | 1950–51 | 4. hely |
| 1951–52 | 1. hely | 1952–53 | 1. hely | 1953–54 | 2. hely | 1954–55 | 2. hely |
| 1955–56 | 2. hely | 1956–57 | 3. hely | 1957–58 | 3. hely | 1958–59 | 1. hely |
| 1959–60 | 1. hely | 1960–61 | 4. hely | 1961–62 | 2. hely | 1962–63 | 6. hely |
| 1963–64 | 2. hely | 1964–65 | 6. hely | 1965–66 | 3. hely | 1966–67 | 2. hely |
| 1967–68 | 2. hely | 1968–69 | 3. hely | 1969–70 | 4. hely | 1970–71 | 2. hely |
| 1971–72 | 3. hely | 1972–73 | 2. hely | 1973–74 | 1. hely | 1974–75 | 3. hely |
| 1975–76 | 2. hely | 1976–77 | 2. hely | 1977–78 | 2. hely | 1978–79 | 5. hely |
| 1979–80 | 4. hely | 1980–81 | 5. hely | 1981–82 | 2. hely | 1982–83 | 4. hely |
| 1983–84 | 3. hely | 1984–85 | 1. hely | 1985–86 | 2. hely | 1986–87 | 2. hely |
| 1987–88 | 6. hely | 1988–89 | 2. hely | 1989–90 | 3. hely | 1990–91 | 1. hely |
| 1991–92 | 1. hely | 1992–93 | 1. hely | 1993–94 | 1. hely | 1994–95 | 4. hely |
| 1995–96 | 3. hely | 1996–97 | 2. hely | 1997–98 | 1. hely | 1998–99 | 1. hely |
| 1999–00 | 2. hely | 2000–01 | 4. hely | 2001–02 | 4. hely | 2002–03 | 6. hely |
| 2003–04 | 2. hely | 2004–05 | 1. hely | 2005–06 | 1. hely | 2006–07 | 2. hely |
| 2007–08 | 3. hely | 2008–09 | 1. hely | 2009–10 | 1. hely | 2010–11 | 1. hely |
*A spanyol polgárháború miatt a bajnokság szünetelt a következő szezonokban: 1936–37, 1937–38 és 1938–39
[szerkesztés] Szereplések a spanyol labdarúgókupában
Az FC Barcelona, a 2008–2009-es szezont is beleértve, 34 alkalommal jutott be a spanyol labdarúgókupa döntőjébe. Ebből 25 alkalommal sikerült elhódítania a trófeát, 9 ízben pedig ezüstérmes lett a csapat. Ezzel a teljesítménnyel jelenleg az FC Barcelona a legsikeresebb klub a spanyol labdarúgókupában. Az idei szezon döntőjére 2009. május 13-án került sor Valenciában, ahol az FC Barcelona ellenfele a nagy rivális Athletic Bilbao együttese volt. A döntőt a Barcelona nyerte 4-1 arányban. A legtöbb kupagyőzelmet az 1920-as és az 1950-es években aratta a csapat. A legnagyobb arányú győzelmet 1922. május 14-én aratta az FC Barcelona a Real Unión de Irún ellen. A Vigóban megrendezett mérkőzést a katalán csapat nyerte meg 5:1 arányban.[11][22][23]
Eredmények évek szerinti lebontásban:
- Kupagyőztes: 1910-ben, 1912-ben, 1913-ban, 1920-ban, 1922-ben, 1925-ben, 1926-ban, 1928-ban, 1942-ben, 1951-ben, 1952-ben, 1953-ban, 1957-ben, 1959-ben, 1963-ban, 1968-ban, 1971-ben, 1978-ban, 1981-ben, 1983-ban, 1988-ban, 1990-ben, 1997-ben 1998-ban és 2009-ben
- Ezüstérmes: 1902-ben, 1919-ben, 1932-ben, 1936-ban, 1954-ben, 1974-ben, 1984-ben, 1986-ban, 1996-ban és 2011-ben
A spanyol labdarúgókupa örökranglistája:[11]
| Helyezés | Klub | Kupagyőzelmek száma |
|---|---|---|
| 1. hely | FC Barcelona | 25 |
| 2. hely | Athletic Bilbao | 23 |
| 3. hely | Real Madrid CF | 18 |
Az elvesztett döntők tekintetében:[11]
| Helyezés | Klub | Elvesztett döntők száma |
|---|---|---|
| 1. hely | Real Madrid CF | 19 |
| 2. hely | Athletic Bilbao | 12 |
| 3. hely | FC Barcelona | 10 |
| Valencia CF | 9 |
Miniliga rendszer
1910-es spanyol labdarúgókupa[24]
| Helyezés | Klub | M | Gy | D | V | Rg | Kg | P |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1. hely | FC Barcelona | 2 | 2 | 0 | 0 | 8 | 2 | 4 |
| 2. hely | Club Español de Madrid | 2 | 1 | 0 | 1 | 5 | 4 | 2 |
| 3. hely | RC Deportivo de La Coruña | 2 | 0 | 0 | 2 | 1 | 8 | 0 |
M = Játszott mérkőzések; Gy = Győzelem; D = Döntetlen; V = Vereség; Rg = Rúgott gólok; Kg = Kapott gólok; P = Pontszám
Vegyes rendszer
A csapatok csoportküzdelmek után jutottak az elődöntőbe, ahol egyenes kieséses rendszerben folytatódott a kupa.
| 1925. május 10. | FC Barcelona | 2 – 0 | Arenas de Guecho | Viktória Királynő Stadion, Sevilla Játékvezető: Balaguer |
| Sancho, Samitier | (Jegyzőkönyv) |
A csapatok csoportküzdelmek után jutottak a negyeddöntőbe, ahol egyenes kieséses rendszerben folytatódott a kupa.
| 1926. május 16. | FC Barcelona | 3 – 2 ( 2 - 2 ) (h.u.) | Athletic de Madrid | Mestalla Stadion, Valencia Játékvezető: Saracho |
| Samitier, Just, Alcántara | (Jegyzőkönyv) | Pololo, Cosme |
A csapatok csoportküzdelmek után jutottak a negyeddöntőbe, ahol egyenes kieséses rendszerben folytatódott a kupa.
| 1928. május 20. | FC Barcelona | 1 – 1 | Real Sociedad | El Sardinero Stadion, Santander Játékvezető: Vallana |
| Samitier | (Jegyzőkönyv) | Mariscal |
1928-as spanyol labdarúgókupa (megismételt mérkőzés)
| 1928. május 22. | FC Barcelona | 1 – 1 | Real Sociedad | El Sardinero Stadion, Santander Játékvezető: Escartín |
| Piera | (Jegyzőkönyv) | Kiriki |
1928-as spanyol labdarúgókupa (megismételt mérkőzés)
| 1928. június 29. | FC Barcelona | 3 – 1 | Real Sociedad | El Sardinero Stadion, Santander Játékvezető: Saracho |
| Sastre, Samitier, Arocha | (Jegyzőkönyv) | Zaldúa |
A csapatok egy része csoportküzdelmek után jutott tovább, utána egyenes kieséses rendszerben folytatódott a kupa.
| 1936. június 21. | Madrid FC | 2 – 1 | FC Barcelona | Valencia Játékvezető: Ostalé |
| Eugenio, Lecue | (Jegyzőkönyv) | Escolà |
Egyenes kieséses rendszer
| 1902. május 15. | Club Vizcaya de Bilbao | 2 – 1 | FC Barcelona | Hipódromo Stadion, Madrid Játékvezető: Carlos Padrós |
| Cacaeaux, Astorquia | (Jegyzőkönyv) | Parsons |
| 1912. április 7. | FC Barcelona | 2 – 0 | Sociedad Gimnástica Española | Industria Stadion, Barcelona Játékvezető: Yza |
| A. Massana, Rodríguez | ( 1-0 ) (Jegyzőkönyv) |
| 1913. március 16. | FC Barcelona | 2 – 2 | Real Sociedad | Industria Stadion, Barcelona |
| (Jegyzőkönyv) |
1913-as spanyol labdarúgókupa (megismételt mérkőzés)
| 1913. március 17. | FC Barcelona | 0 – 0 | Real Sociedad | Industria Stadion, Barcelona |
| ( 0 – 0 ) (Jegyzőkönyv) |
1913-as spanyol labdarúgókupa (megismételt mérkőzés)
| 1913. március 23. | FC Barcelona | 2 – 1 | Real Sociedad | Industria Stadion, Barcelona Játékvezető: Angoso |
| Berdié, A. Rodríguez | (Jegyzőkönyv) | Rezola |
| 1919. május 18. | Arenas de Guecho | 5 – 2 ( 2 – 2 ) (h.u.) | FC Barcelona | Paseo Martínez Campos Stadion, Madrid Játékvezető: Ruete |
| Sesúmaga (3), Ibaibarriaga, F. Peña | (Jegyzőkönyv) | Viñals, Lakatos |
| 1920. május 2. | FC Barcelona | 2 – 0 | Athletic Bilbao | El Molinón Stadion, Gijón Játékvezető: Beltrán de Lis |
| Martínez, Alcántara | (Jegyzőkönyv) |
| 1922. május 14. | FC Barcelona | 5 – 1 | Real Unión de Irún | Coya Stadion, Vigo Játékvezető: Balvay |
| Torralba, Samitier, Gracia, Alcántara (2) | (Jegyzőkönyv) | Patricio |
| 1932. június 19. | Athletic Bilbao | 1 – 0 | FC Barcelona | Chamartín Stadion, Madrid Játékvezető: Pedro Escartín |
| Bata | (Jegyzőkönyv) |
| 1942. június 21. | FC Barcelona | 4 – 3 ( 3 - 3 ) (h.u.) | Atlético Bilbao | Madrid |
| Escolà |
( 1 - 1 ) (Jegyzőkönyv) |
Iriondo |
| 1951. május 27. | FC Barcelona | 3 - 0 | Real Sociedad | Chamartín Stadion, Madrid Játékvezető: Asensi |
| César |
( 2 - 0 ) (Jegyzőkönyv) |
| 1952. május 25. | FC Barcelona | 4 - 2 ( 2 - 2 ) (h.u.) | Valencia CF | Chamartín Stadion, Madrid Játékvezető: Rivero |
| Basora César |
( 1 - 2 ) (Jegyzőkönyv) |
Badenes |
| 1953. június 21. | FC Barcelona | 2 - 1 | Atlético Bilbao | Chamartín Stadion, Madrid Játékvezető: García Fernández |
| Kubala |
( 0 - 0 ) (Jegyzőkönyv) |
Venancio |
| 1954. június 20. | Valencia CF | 3 - 0 | FC Barcelona | Chamartín Stadion, Madrid Játékvezető: González Echevarría |
| Fuertes |
( 1 - 0 ) (Jegyzőkönyv) |
| 1957. június 16. | FC Barcelona | 1 - 0 | RCD Español | Montjuic Stadion, Barcelona Játékvezető: Zariquiegui |
| Sampedro |
( 0 - 0 ) (Jegyzőkönyv) |
| 1959. június 21. | FC Barcelona | 4 - 1 | Granada CF | Santiago Bernabéu Stadion, Madrid Játékvezető: Asensi |
| Eulogio Martínez Tejada |
( 2 - 0 ) (Jegyzőkönyv) |
Arsenio |
| 1963. június 23. | FC Barcelona | 3 - 1 | Real Zaragoza | Camp Nou Stadion, Barcelona Játékvezető: López Zaballa |
| Pereda |
( 2 - 0 ) (Jegyzőkönyv) |
Villa |
| 1968. július 11. | FC Barcelona | 1 - 0 | Real Madrid CF | Santiago Bernabéu Stadion, Madrid Játékvezető: Rigo |
| ( 1 - 0 ) (Jegyzőkönyv) |
Zunzunegui |
| 1971. július 4. | FC Barcelona | 4 - 3 ( 2 - 2 ) (h.u.) | Valencia CF | Santiago Bernabéu Stadion, Madrid Játékvezető: Sainz Elizondo |
| Fusté Alfonseda |
(Jegyzőkönyv) | Claramunt |
| 1974. június 29. | Real Madrid CF | 4 - 0 | FC Barcelona | Vicente Calderón Stadion, Madrid Játékvezető: Sánchez Ríos |
| Santillana |
(Jegyzőkönyv) |
| 1978. április 19. | FC Barcelona | 3 - 1 | UD Las Palmas | Santiago Bernabéu Stadion, Madrid Játékvezető: Franco Martínez |
| Rexach (2), Asensi | (Jegyzőkönyv) | Brindisi |
| 1981. június 18. | FC Barcelona | 3 - 1 | Sporting de Gijón | Vicente Calderón Stadion, Madrid Játékvezető: Soriano Aladrén |
| Quini |
(Jegyzőkönyv) | Maceda |
| 1983. június 4. | FC Barcelona | 2 - 1 | Real Madrid CF | La Romareda Stadion, Zaragoza Játékvezető: García Carrión |
| Víctor |
( 1 - 0 ) (Jegyzőkönyv) |
Santillana |
| 1984. május 5. | Athletic Bilbao | 1 - 0 | FC Barcelona | Santiago Bernabéu Stadion, Madrid Játékvezető: Franco Martínez |
| Endika |
( 1 - 0 ) (Jegyzőkönyv) |
| 1986. április 26. | Real Zaragoza | 1 - 0 | FC Barcelona | Vicente Calderón Stadion, Madrid Játékvezető: Sánchez Arminio |
| Rubén Sosa |
( 1 - 0 ) (Jegyzőkönyv) |
| 1988. március 30. | FC Barcelona | 1 - 0 | Real Sociedad | Santiago Bernabéu Stadion, Madrid Játékvezető: Ramos Marco |
| Alexanko |
( 0 - 0 ) (Jegyzőkönyv) |
| 1990. április 5. | FC Barcelona | 2 - 0 | Real Madrid CF | Luis Casanova Stadion, Valencia Játékvezető: García de Loza |
| Amor |
( 0 - 0 ) (Jegyzőkönyv) |
| 1996. április 10. | Atlético Madrid | 1 - 0 ( 0 - 0 ) (h.u.) | FC Barcelona | La Romareda Stadion, Zaragoza Játékvezető: Díaz Vega |
| Pantić |
( 0 - 0 ) (Jegyzőkönyv) |
| 1997. június 28. | FC Barcelona | 3 - 2 ( 2 - 2 ) (h.u.) | Real Betis | Santiago Bernabéu Stadion, Madrid Nézőszám: 83 000 Játékvezető: Ansuategui Roca |
| Figo |
( 1 - 1 ) (Jegyzőkönyv) |
Alfonso |
| 1998. április 29. | FC Barcelona | 1 - 1 (b.r.: 5-4) | RCD Mallorca | Valencia |
| Rivaldo |
( 0 - 1 ) (Jegyzőkönyv) |
Stanković |
| 2009. május 13. | FC Barcelona | 4 - 1 | Athletic Bilbao | Mestalla Stadion, Valencia Nézőszám: 50 000 Játékvezető: Luis Medina Cantalejo |
| Touré |
( 1 - 1 ) (Jegyzőkönyv) |
Toquero |
[szerkesztés] Regionális labdarúgó-bajnokságok
[szerkesztés] Katalán labdarúgó-bajnokság
A katalán labdarúgó-bajnokság az első regionális labdarúgó-bajnokság volt Spanyolországban és 1901-től 1940-ig létezett. 1929-ig, az egységes spanyol labdarúgó-bajnokság megszületéséig a regionális bajnokságok győztesei közül kerültek ki a spanyol labdarúgókupa résztvevői (néhány esetben az ezüstérmes csapatok is bejuthattak). 1901 és 1903 között a bajnokságot Macaya-kupa néven indították. 1903-ban két független bajnokság kiírására került sor. Az FC Barcelona a Macaya-kupa helyett a saját rendezésű Barcelona-kupa küzdelmeiben vett részt. 1904-től pedig a Katalán Labdarúgó-szövetség szervezésében került megrendezésre a torna. 23 győzelmével (a Macaya-kupát és a Barcelona-kupát beleértve) az FC Barcelona a katalán labdarúgó-bajnokság legsikeresebb klubja volt. A csapat a következő években végzett a bajnokság élén:[12][25]
- 1902 (Macaya-kupa)
- 1903 (Barcelona-kupa)
- 1905, 1909, 1910, 1911, 1913*, 1916
- 1919, 1920, 1921, 1922, 1924, 1925
- 1926, 1927, 1928, 1930, 1931, 1932
- 1935, 1936, 1938
*1913-ban két bajnokságot indítottak. A másik győztes az FC Espanya volt.
[szerkesztés] A spanyol polgárháború alatt
A spanyol labdarúgó-bajnokság 1936-tól 1939-ig szünetelt a spanyol polgárháború miatt. Ennek következtében az 1936-37 szezonban létrehozták a mediterrán ligát, melynek küzdelmeiben Katalónia és Valencia tartományok jelentősebb klubjai vettek részt. A bajnokságot az FC Barcelona nyerte meg az RCD Espanyol előtt.[12][25]
Az 1937–38-as szezonban már Valencia tartomány csapatai sem tudtak részt venni a bajnokságban a spanyol polgárháború miatt. Így azt katalán liga néven indították, mely nem azonos a katalán labdarúgó-bajnoksággal. A bajnokság utolsó egy-két fordulójának mérkőzéseit nem játszották le a polgárháború miatt. Ennek ellenére az FC Barcelona megnyerte a ligát, mivel meggyőző előnnyel vezetett az ugyancsak barcelonai UE Sants csapata előtt.[12][25]
[szerkesztés] Teresa Herrera-kupa
A kupát az A Coruña-i Teresa Herreráról nevezték el, aki 36 éven át a nincstelenek nyomorának enyhítéséért küzdött. Először 1946-ban rendezték meg és a küzdelmekben azóta számos ismert spanyol és külföldi klub is részt vett. Többek között az AC Milan, a Real Madrid, az SS Lazio, a Sporting Lisszabon és számos ismert dél-amerikai csapat. A tornát az FC Barcelona összesen 5 alkalommal nyerte meg, a következő években:[26][27]
- 1948, 1951, 1972, 1990 és 1993
[szerkesztés] Joan Gamper-kupa
A Joan Gamper-kupát a klub alapítójának tiszteletére hozta létre az FC Barcelona. Az első tornát 1966-ban játszották. Megrendezésére augusztusban kerül sor, melyen ismert európai és dél-amerikai csapatok vesznek részt. Spanyol klubok csak ritkán vesznek részt a küzdelmekben. Érdekesség, hogy 1970-ben az Újpesti Dózsa nyerte meg a Joan Gamper-kupát. 2008 augusztusáig az FC Barcelona 33 alkalommal nyerte el a trófeát és 5 ízben ezüstérmes lett. A csapat a következő években nyerte meg a kupát:[28][29]
- 1966, 1967, 1968, 1969, 1971, 1973, 1974, 1975, 1976, 1977, 1979
- 1980, 1983, 1984, 1985, 1986, 1988, 1990, 1991, 1992, 1995, 1996
- 1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004, 2006, 2007, 2008
- 2010, 2011
[szerkesztés] Egyéb eredmények
- Bajnokok Ligája/BEK: 4 győzelem: 1991-1992, 2005–06, 2008–09, 2010–11
- UEFA-kupa/Vásárvárosok kupája 3győzelem: 1958, 1960, 1966
- Európai szuperkupa: 4 alkalommal: 1992, 1997, 2009, 2011
- Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK): 4 győzelem: 1979, 1982, 1989, 1997
- FIFA-klubvilágbajnokság: 2 alkalommal: 2009, 2011
- Spanyol labdarúgó-szuperkupa: 1948, 1952, 1953, 1984, 1992, 1993, 1995, 1997, 2005, 2006, 2009, 2010, 2011
- Spanyol ligakupa: 2 győzelem: 1983, 1986
- Catalunya kupa: 6 győzelem: 1990–91, 1992–93, 1999–2000, 2003–04, 2004–05, 2006–07
- Copa Latina: 2 győzelem: 1949, 1952
- Martini & Rossi kupa: 2 győzelem: 1952, 1953
- Kis világbajnokság: 1957
- Ramón de Carranza kupa: 3 győzelem: 1961, 1962, 2005
- Ciudad de Palma kupa: 5 győzelem: 1969, 1974, 1976, 1980, 1981
- Pireneusi kupa: 4 győzelem: 1910, 1911, 1912, 1913
- 13 alkalommal vettek részt UEFA Bajnokok Ligáján
- 22 alkalommal UEFA Kupán
- 5 alkalommal Európai Szuperkupán
- Egyszer vettek részt az Interkontinentális Kupán
[szerkesztés] Játékoskeret
|
|
[szerkesztés] Kölcsönből vissza
|
[szerkesztés] A klub híres játékosai
[szerkesztés] Spanyol labdarúgók
*A nem jelölt játékosok az FC Barcelona:Legendary Players linken találhatóak.
[szerkesztés] Külföldi labdarúgók
*A nem jelölt játékosok az FC Barcelona:Legendary Players link alatt találhatóak.
[szerkesztés] Díjazott játékosok
[szerkesztés] Spanyol gólkirályok
Az FC Barcelona játékosai eddig 10 alkalommal szerezték meg a spanyol gólkirályi címet, a Pichichi-trófeát. Közülük kiemelkedik Enrique Castro, aki két ízben is gólkirály lett és Ronaldo, aki 34 góljával eddig a klub legeredményesebb gólkirálya. Ezzel a teljesítménnyel Ronaldo elnyerte az európai aranycipőt is.[3]
|
[szerkesztés] Aranylabdás labdarúgók
Az aranylabda az európai labdarúgás legfontosabb egyéni trófeája, mellyel a legjobb teljesítményt nyújtó labdarúgót díjazzák. Az FC Barcelona csapatából eddig öt labdarúgó nyerte el az aranylabdát. A legsikeresebb közülük Johan Cruyff, aki két alkalommal is elnyerte a trófeát.[3]
|
[szerkesztés] Az év labdarúgója (FIFA)
Az év labdarúgója címmel a FIFA minden évben azt a labdarúgót díjazza, akit a nemzetközi labdarúgásban résztvevő csapatok edzőinek és kapitányainak szavazatai alapján az év legjobb játékosának választanak meg. Az FC Barcelona csapatából eddig négy brazil származású labdarúgó választottak meg az év labdarúgójának. A legsikeresebb közülük Ronaldinho, aki két alkalommal is elnyerte a címet.[3]
|
[szerkesztés] A spanyol bajnokság legjobb kapusai
A Ricardo Zamora-trófeát a bajnoki szezon végén adományozzák a spanyol labdarúgó-bajnokság legjobb kapusának. Eddig az FC Barcelona kilenc labdarúgója nyerte el ezt a díjat. Közülük a legkiemelkedőbb teljesítményt Antoni Ramallets nyújtotta, aki öt alkalommal bizonyult a bajnokság legjobb kapusának. Ezzel ő vezeti a kupa örökranglistáját is.[3]
|
[szerkesztés] Egyéb statisztikák és rekordok
- Legeredményesebb játékos:
Paulino Alcántara 357 mérkőzésen 357 gólt szerzett 1912 és 1927 között[3] - Legeredményesebb játékos a spanyol labdarúgó-bajnokságban:
César Rodríguez 195 gólt szerzett 1942 és 1955 között[3] - Leghosszabb góllövési sorozat:
Mariano Martín tíz egymást követő mérkőzésen tizennyolc találatot ért el az 1943. február 14-től 1943. október 3-ig terjedő időszakban[3] - Az európai kupák legeredményesebb játékosa:
Rivaldo 31 gólt szerzett 1997 és 2002 között (25 UEFA-bajnokok ligája, 5 UEFA-kupa és 1 UEFA-szuperkupa találat)[3]
[szerkesztés] Mez
Az első mez színei megegyeztek a játékosok által ma is viselt kék és gránátvörös színnel. A mez egyik oldala kék, a másik pedig gránátvörös volt. A mez ujja pedig a mez ujj felé eső oldalának színével ellentétes (kék vagy gránátvörös) volt. A nadrágnak a fehér színt választották. Azóta a mez számos változáson ment keresztül.[1] A mezen 2006 óta az UNICEF logója látható.
Az adott év 3. számú meze az előző év idegenbeli mezével azonos.
A Barca mezei a 2010-es szezonig:
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
[szerkesztés] Jelenlegi technikai stáb
| Elnök | |
| Technikai/sport-igazgató | |
| Vezetőedző | |
| Asszisztens edző | |
| Kapusedző | |
| Erőnléti edzők |
* A név helyesen szerepel, Seirul•lo valóban így írja a nevét.
[szerkesztés] A stadion
- Név: Camp Nou
- Város: Barcelona
- Befogadóképesség: 98 772 fő
- Felavatás: 1957. szeptember 24.
- Játéktér: 105 x 72 m
- Más egységek: La Masía
[szerkesztés] Himnusz
Az FC Barcelona indulóját, melynek címe katalán nyelven El cant del Barça, Manuel Valls Gorina szerezte a klub fennállásának 75. évfordulójára. A szöveget Jaume Picas és Josep M. Espinàs írták. Az indulót 1974. november 27-én énekelték el először az évforduló tiszteletére rendezett ünnepségen.[40]
| katalán nyelven | spanyol fordítás | magyar fordítás |
|---|---|---|
|
|
|
Az induló itt hallgatható meg.
[szerkesztés] A klub eddigi edzői
[szerkesztés] A klub eddigi elnökei
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Hivatalos oldal
- A Barcelona legnagyobb magyar szurkolói oldala
- Magyar Barça szurkolói/múzeumi/történelmi oldal
- FC Barcelona personal website collection (FCB Fan Clubs around the world, programme, ticket, pennant and match day badges)
|
|||||
|
|||||
|
|||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||
|
||||||||

