Plattkó Ferenc

Plattkó Ferenc
Személyes adatok
Születési dátum	1898. december 2.
Születési hely	Budapest, Magyarország
Halálozási dátum	1983. szeptember 2. (84 évesen)
Halálozási hely	Santiago de Chile, Chile
Poszt	kapus
Junior klubok
Időszak Klub 1909–1911 Budapesti TK 1911–1913 Globus TC
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)* 1914–1918 Vasas SC 1919–1920 Wiener AF 1920 Middlesbrough FC 1921 Sparta Praha 1922–1923 MTK 1923–1930 FC Barcelona 1931 Racing Club Madrid 1932–1933 FC Basel
Válogatottság
1917–1923 Magyarország 006 (0)
Edzőség
Időszak Klub 1932–1933 FC Basel 1933–1934 Racing Club de Roubaix 1934–1935 FC Barcelona 1935 Academico Porto, edző 1935–1936 USA, edző 1936 Arsenal 1936–1937 Venus Bucureşti 1937–1939 Celta Vigo 1939–1940 Colo-Colo 1940 CA River Plate, technikai igazgató 1941–1942 Colo-Colo 1941–1945 Chile 1943–1944 CA River Plate, technikai igazgató 1945–1946 Real Valladolid 1946–1947 Colo-Colo 1948 Santiago Morning 1949 Boca Juniors 1950–1952 CA River Plate, technikai igazgató 1953 Colo-Colo 1953–1954 Boca Juniors 1955–1956 FC Barcelona
Díjak, elismerések
az év labdarúgója (1916–1917)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. * Mérkőzések (gólok száma)

Plattkó Ferenc (Budapest, 1898. december 2. – Santiago de Chile, 1983. szeptember 2.) válogatott labdarúgó, kapus. A Vasas első, válogatott labdarúgója. Külföldön Franz Platko, Franz Platko Kopiletz, Francisco Platko néven volt ismert. Testvérei, Plattkó István és Plattkó Károly szintén labdarúgók voltak.

Pályafutása

Klubcsapatban

1909-ben, 11 évesen a BTK csapatában kezdett játszani, majd 1911-től a Globus TC következett. 1914-től a Vasas SC labdarúgója volt. Az 1916-17-es bajnokságban az év labdarúgójának választották, ekkor még 18 éves sem volt. 1919-ben sok társához hasonlóan külföldre távozott. 1919-20 a Wiener AF, 1920-ban a Middlesbrough FC csapataiban védettt. 1921-ben rövid ideig játékos-edző volt az AFK Kula csapatánál, majd a Sparta Praha játékosa lett.

1922 őszén hazatért Magyarországra és az MTK kapusa lett. A kék-fehérekkel bajnokságot és kupát nyert, majd az FC Barcelonához szerződött. 1924 és 1930 között minden évben katalán bajnok lett a csapattal, kivéve 1929-et, amikor a spanyol bajnok lett a csapattal. Háromszoros spanyol kupagyőztes (1925. 1926. 1928). Az 1928-as spanyol kupa döntő kapcsán Rafael Alberti, költő verset írt hozzá Óda Platkóhoz címmel.

1931-ben a Racing Club de Madrid csapatában védett, majd 1932-33-ben az FC Basel következett ahol játékos-edzőként hagyta abba az aktív labdarúgást.

A válogatottban

Az első játékos volt aki a Vasasból a válogatottba került. 1917 és 1923 között 6 alkalommal védett a nemzeti csapatban - 5 győzelem, 1 döntetlen - és mindössze négy gólt kapott.

Edzőként

Már aktív labdarúgó pályafutássa alatt is foglalkozott edzői munkával. 1921-ben Magyar-Olasz Bank SE trénere, ugyanebben az évben az AFK Kula játékos-edzője volt. 1932-33-ban az FC Basel játékos-edzőjenként dolgozott. 1933-34-ben a Racing Club de Roubaix, 1934-35-ban az FC Barcelona vezetőedzője. 1935-ben az Academico Porto, 1935-36-ban az USA olimpia csapatának az edzője volt. 1936-ban az Arsenal, 1936-37-ben a Venus Bucuresti, 1937-39-ben a Celta Vigo csapatainál tebékenykedett. A Venus együttesével 1937-ben román bajnok lett.

1939-ben Dél-Amerikába költözött és a chilei Colo-Colo vezetőedzője lett, amellyel. 1939-ben és 1941-ben chilei bajnok lett. 1940-ben az aregntin River Plate technikai igazgatója és utánpótlás edzője volt. 1941-42-ben edző a Colo Colo-nál és chilei szövetségi kapitány volt. Ez utóbbi állásában 1945-ig dolgozott és ebben az évben harmadik lett a csapattal a Copa América-n. Közben 1943-44-ben ismét edző volt a River Plate-nél.

1945-ben rövid időre visszatér Európába. Egy idény erejéig a spanyol Real Valladolid vezetőedzője, ahol korábban két testvére, Plattkó István és Plattkó Károly dolgozott. Ezt követően visszatér Chilébe és ismét bajnok lesz a Colo-Colo-val. 1948-ban a chilei Santiago Morning-nál, 1949-ben az aregntin Boca Juniors-nál dolgozott. 1950 és 1952-ben a River Plate technikai igazgatója volt. 1953-ban ismét a Colo Colo edzője lett és ismét bajnokságot nyert a csapattal. 1953-54-ben a Boca Juniors, 1955-56-ban az FC Barcelona edzője volt. 1957 és 1964 között játékosmegfigyelőként dolgozott Brazíliában. Az 1962-es chilei világbajnokságon találkozott a magyar labdarúgó-válogatott játékosaival.

Sikerei, díjai

Játékosként

• Magyar bajnokság
  • bajnok: 1922–23
• Magyar kupa
  • győztes: 1923
• Katalán bajnokság
  • bajnok: 1923–24, 1924–25, 1925–26, 1926–27, 1927–28, 1929–30
• Spanyol bajnokság
  • bajnok: 1929
• Spanyol kupa
  • győztes: 1925, 1926, 1928

• Az év labddarúgója: 1916–17

Edzőként

• Román bajnokság
  • bajnok: 1937
• Chilei bajnokság
  • bajnok: 1939, 1941, 1947, 1953
• Copa América
  • bronzérmes: 1945

Statisztika

Mérkőzései a válogatottban

#	Dátum	Helyszín	Ellenfél	Eredmény	Kiírás	Esemény
1.	1917. július 15.	Bécs	Ausztria	4 – 1	barátságos
2.	1917. október 7.	Budapest	Ausztria	2 – 1	barátságos
3.	1917. november 4.	Bécs	Ausztria	2 – 1	barátságos
4.	1921. június 5.	Budapest	Németország	3 – 0	barátságos
5.	1923. március 4.	Genova	Olaszország	0 – 0	barátságos
6.	1923. március 11.	Lausanne	Svájc	6 – 1	barátságos

Magyarázat: A felsorolt válogatott labdarúgó-mérkőzések eredményei mindig a labdarúgó (csapat) szempontjából értendők. A zöld háttér győztes, a halványpiros háttér vesztes, míg a sárga háttér döntetlennel zárult mérkőzést jelent. A fehér hátterű mérkőzések nem számítanak hivatalos felnőtt válogatott labdarúgó-mérkőzésnek.

Rövidítések: Eb – labdarúgó-Európa-bajnokság, vb – labdarúgó-világbajnokság, h. u. – hosszabbítás után.

Irodalom

• Dénes Tamás-Peterdi Pál-Rochy Zoltán-Selmeczi József: Kalandozó magyar labdarúgók (Budapest, 1999)

Források

• Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. 374. o. ISBN 963-547-059-3
• Antal Zoltán – Hoffer József: Alberttől Zsákig, Budapest, Sportkiadó, 1968
• Rejtő László – Lukács László – Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek, Budapest, Sportkiadó, 1977, ISBN 963-253-501-4
• Hegyi Tamás: A magyar futball legjobb 50 labdarúgója (Aréna 2000, Budapest, 2008) ISBN 978-963-972-982-7