Palotás István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Palotás István
Személyes adatok
Születési dátum1907. november 13.
Születési helyBudapest, Magyarország
Halálozási dátum1987. október 1.(k. n.) (79 évesen)
Halálozási helyDebrecen, Magyarország
Állampolgárságmagyar
Posztfedezet
Junior klubok
IdőszakKlub
 Magyar 1919-1946 Fővárosi TK
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1924–1931Magyar 1919-1946 BAK
1931–Magyar 1919-1946 Bocskai FC
Válogatottság
1933–1937Magyar 1919-1946 Magyarország8(0)
Edzőség
IdőszakKlub
0000–1940Magyar 1919-1946 Bocskai FC
1940–1942Magyar 1919-1946 Debreceni Vasutas
1942–1943Magyar 1919-1946 Debreceni Vasutas
1945Magyar 1919-1946 Debreceni Vasutas
1945–1947Magyar 1946-1949 Debreceni Vasutas SE
1948Magyar 1946-1949 Debreceni MTE
1948–1950Magyar 1949-1956 Debreceni Lokomotív
1950–1951Magyar 1949-1956 Nyíregyházi Elektromos
1952–1954Magyar 1949-1956 Debreceni Honvéd
1955–1957Magyar 1949-1956 Debreceni VSC
1957–1958Magyar 1957-2000 Debreceni Honvéd
1960–1962Magyar 1957-2000 Debreceni Honvéd
1967Magyar 1957-2000 Debreceni Egyetemi AC
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
SablonWikidataSegítség

Palotás István, Pavnicza[1] (Budapest, 1907. november 13.Debrecen, 1987. október 1.(k. n.)[2]) válogatott labdarúgó, fedezet, edző.

Pályafutása[szerkesztés]

Klubcsapatban[szerkesztés]

A labdarúgást a Fővárosi TK-ban kezdte az 1920-as évek elején. 1924-ben a BAK-ba igazolt. 1931-től a Bocskai FC játékosa lett. Technikás jobbfedezett volt. Pontos átadásaival emelkedett ki.

A válogatottban[szerkesztés]

1933 és 1937 között 8 alkalommal szerepelt a válogatottban. Tagja volt az 1934-es olaszországi világbajnokságon részt vevő csapatnak. Ekkor derült ki a lengyel származású játékosról, hogy lengyel állampolgár is. Állampolgári esküt kellett tennie, csak így lehetett a keret tagja.[1]

Edzőként[szerkesztés]

Játékos pályafutása után a Bocskai FC edzője lett, a csapat feloszlatásáig. Ezt követően edzősködött Nyíregyházán, Tiszalökön és Debrecenben több csapatnál is. A DVSC 1945-ben és 1949-ben az ő irányítása mellett jutott fel az első osztályba. A Debreceni Honvéddal 1958-ban hadseregbajnokságot nyert. Utoljára a DEAC edzője volt. 1948-tól 1965-ig a Hajdú-Bihar megyei edzőbizottság elnöke volt.

Sikerei, díjai[szerkesztés]

  • A testnevelés és a sport érdemes dolgozója

Statisztika[szerkesztés]

Mérkőzései a válogatottban[szerkesztés]

 Magyarország
# Dátum Helyszín Hazai Eredmény Vendég Kiírás Gólok Esemény
1. 1933. július 2. Stockholm Svédország  5 – 2  Magyarország barátságos - lecserélve 39'
2. 1933. október 22. Budapest, Üllői úti pálya Magyarország  0 – 1  Olaszország Európa-kupa -
3. 1934. március 25. Szófia Bulgária  1 – 4  Magyarország vb-selejtező -
4. 1934. április 29. Prága Csehszlovákia  2 – 2  Magyarország Európa-kupa -
5. 1934. május 27. Nápoly (ITA) Magyarország  4 – 2  Egyiptom vb-nyolcaddöntő -
6. 1934. május 31. Bologna (ITA) Ausztria  2 – 1  Magyarország vb-negyeddöntő -
7. 1935. április 14. Zürich Svájc  6 – 2  Magyarország Európa-kupa -
8. 1937. május 9. Budapest, Hungária körúti pálya Magyarország  1 – 1  Jugoszlávia barátságos -
Összesen 8 mérkőzés 0 gól

Források[szerkesztés]

  1. a b Dénes Tamás – Sándor Mihály: Bajnokcsapat. Budapest, 2011. 345. o. ISBN 978-963-87840-1-8
  2. (1987. október 1.) „Meghalt Palotás István”. Hajdú-Bihari Napló 44 (231), 7. o.  
  • Antal Zoltán, Hoffer József: Alberttől Zsákig. Budapest: Sportkiadó. 1968. ISBN 0439001507018  
  • Rejtő László – Lukács László – Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek. Budapest: Sportkiadó. 1977. ISBN 963-253-501-4  
  • Dénes Tamás – Sándor Mihály: Bajnokcsapat. Budapest, 2011. 345. o. ISBN 978-963-87840-1-8
  • Csubák Zoltán: Az élen a különbség nem változik. Népsport, XLII. évf. 275. sz. (1986. november 15.) 3. o.