Guido Vincenzi

	Guido Vincenzi
	Személyes adatok
Teljes név	Guido Vincenzi
Születési dátum	1932. július 14.
Születési hely	Quistello, Olaszország
Halálozási dátum	1997. augusztus 14. (65 évesen)
Halálozási hely	Milánó, Olaszország
Halál oka	amiotrófiás laterálszklerózis
Állampolgárság	olasz; olasz;
Magasság	185 cm
Poszt	hátvéd
	Felnőtt klubok1
	Válogatottság
	Edzőség
Időszak	Klub
1973–1974	Sampdoria
1974–1975	Genoa
1975–1979	Casale
1979–1982	Cremonese
1982–1983	Fano
1984–1987	Casale
	1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. ;
	Sablon • Wikidata • Segítség

Guido Vincenzi (Quistello, 1932. július 14. – Milánó, 1997. augusztus 14.) olasz válogatott labdarúgó, hátvéd, később edző.

Pályafutása[szerkesztés]

Játékosként[szerkesztés]

Vincenzi karrierjét 1950-ben a Reggianánál kezdte. Első idényében a Reggiana még stabil másodosztályú csapat volt, azonban a második szezonban kiesett, majd nem állt meg a lejtőn, 1952-ben a harmadosztálytól is búcsúzni kényszerült. A Reggianánál végül három évad alatt összesen hatvanhárom összecsapáson lépett pályára.

1953-ban az Interhez igazolt, ugyanis nem kívánt tovább olyan alacsony osztályban játszani, ahol a Reggiana szerepelt. Eredetileg csak a tartalékok között játszott, azonban Bruno Padulazzi helyén gyorsan megtalálta a helyét az első csapat kezdő tizenegyében is. Rögtön első évében bajnoki címet szerzett, ám később úgy alakult a karrierje, hogy végül ez lett az egyetlen scudettója.

1958-ban, Vincenzi egy súlyos térdsérülését követően az Inter úgy döntött, hogy eladja őt, végül helyet cserélt az UC Sampdoria csapatából Eddie Firmanival. A sérülés miatt ekkor már sokan leírták Vincenzit, azonban még volt néhány jó évet, ugyanis gyakorlatilag kirobbanthatatlan volt a Samp kezdőcsapatából.

A válogatottban három meccsen kapott lehetőséget, köztük Svájc ellen az 1954-es világbajnokságon.

Edzőként[szerkesztés]

Néhány évvel játékos-pályafutása befejezése után edzősködésbe kezdett. Rögtön karrierje legelején, ráadásul egymás után megjárta mindkét városi rivális genovai csapatot, a Sampdoriát és a Genoát. Ezt követően viszont már csak alacsonyabb osztályú csapatoknál edzősködött, például két alkalommal a Casalénél. A Cremonesével harmadosztályú bajnoki címet szerzett.