Armando Segato

Armando Segato
Személyes adatok
Teljes név	Armando Segato
Születési dátum	1930. május 3.
Születési hely	Vicenza, Olaszország
Halálozási dátum	1973. február 19. (42 évesen)
Halálozási hely	Firenze, Olaszország
Halál oka	amiotrófiás laterálszklerózis
Állampolgárság	olasz olasz
Poszt	fedezet
Junior klubok
Időszak Klub ?–1948 Torino
Felnőtt klubok1
Időszak Klub Mérk. (Gól) 1948–1950 Cagliari 60 (9) 1950–1952 Prato ? (?) 1952–1960 Fiorentina 231 (16) 1960–1964 Udinese 86 (6)
Válogatottság
1953–1959 Olaszország 20 (0)
Edzőség
Időszak Klub 1963–1964 Udinese 1965–1968 Venezia 1968–1969 Reggina
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
Sablon • Wikidata • Segítség

Armando Segato (Vicenza, 1930. május 3. – Firenze, 1973. február 19.) olasz válogatott labdarúgó, később edző.

Pályafutása

Ifjúsági karrierjét a Torinóban kezdte, azonban első felnőttmeccseit végül az ország másik végén, a Cagliariban játszotta le. Két év után a szintén harmadosztályú Pratóhoz szerződött, ahol újabb két szezont húzott le.

1952-ben érkezett el számára a nagy ugrás a pályafutásában, ugyanis a Fiorentina szerződtette, itt találta meg igazi helyét is a középpályán irányítóként, Fulvio Bernardini edzősége alatt. Részese volt 1956-ban a Fiorentina története első bajnoki címének, a következő szezonban pedig a BEK-ben is a döntőig menetelt a Fiorentina, ahol csak a korszak egyeduralkodója, a Real Madrid tudta megállítani. Fiorentina-mezben végül több, mint kétszáz bajnokin lépett pályára, melyeken tizenhat gólt szerzett.

1960-ban Udinébe szerződött, amelynél utolsó szezonjában már mint játékos-edző funkcionált az ekkoriban mélyrepülésben lévő udinei csapatnál. 1964-ben egyrészt teljesen visszavonult az aktív játéktól, másrészt már nem is ő volt az Udinese edzője. Egy év után kapott ismét kispadot, amikor a Venezia trénere lett. A velenceieknél rendkívül erős csapatot rakott össze a másodosztályban, amely évtizedekig tartotta a góltalansági rekordot 866 perccel, majd a jó teljesítményének köszönhetően a Serie A-ba is feljutott. Bár első első osztályú szezonjában rögtön ki is esett a Venezia, Segato egészen 1968-ig a csapat edzője maradt. Utolsó csapata edzőként a Reggina volt, ám betegsége miatt csak egyetlen szezon erejéig tudta ellátni feladatát.

A válogatottban 1953-ban mutatkozhatott be, és összesen húsz összecsapáson kapott lehetőséget. Részt vett az 1954-es világbajnokságon, ahol a házigazda Svájc ellen kapott lehetőséget.

Még a Venezia edzőjeként, egy lábtörést követő műtét során diagnosztizálták nála az amiotrófiás laterálszklerózis nevű betegséget, ami miatt fokozatosan elkezdtek sorvadni az izmai. A betegség annyira elhatalmasodott rajta, hogy 1969-ben le kellett mondania Reggina vezetőedzői posztjáról, négy évvel később, mindössze negyvenhárom évesen pedig meg is halt.

Sikerei, díjai

• Olasz bajnok:
  • 1955–56
• BEK-döntős:
  • 1956-57
• Grasshoppers-kupa:
  • 1957

Források

• Armando Segato – a FIFA adatbázisában
• Enciclopedia del Calcio Archiválva 2019. október 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Statisztikái az olasz szövetség oldalán
• museofiorentina.it