Carlo Ancelotti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Carlo Ancelotti
Carlo Ancelotti in Moscow.jpg
Személyes adatok
Teljes név Carlo Ancelotti
Születési dátum 1959június 10. (55 éves)
Születési hely Reggiolo, Olaszország
Magasság 180 cm
Poszt Középpályás (visszavonult)
Klubadatok
Jelenlegi klubja Real Madrid (menedzser)
Junior klubok
Időszak Klub
0 olasz Parma
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
19761979 olasz Parma 0550(13)
19791987 olasz AS Roma 1710(12)
19871992 olasz AC Milan 1120(10)
0 Összesen 3380(35)
Válogatottság
19811991 olasz Olaszország 02600(1)[1]
Edzőség
Időszak Klub
19951996 olasz Reggiana
19961998 olasz Parma
19992001 olasz Juventus
20012009 olasz AC Milan
20092011 angol Chelsea
20112013 francia Paris Saint-Germain
2013- spanyol Real Madrid
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

Carlo Ancelotti (Reggiolo, 1959. június 10. –) korábbi olasz labdarúgó, edző. 2009. június 1-jén hároméves szerződést kötött az angol Chelsea-vel[2], azonban a 2010–2011-es bajnoki évet követően felbontották.[3] Jelenleg a spanyol Real Madrid edzője.

Édesapja a mezőgazdaságban dolgozott. A családjával előbb Modenába, majd Parmába költözött.

Parma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

18 évesen a Serie C-ben szereplő Parma labdarúgója lett. Két évvel később az együttessel feljutott a Serie B-be.

Róma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezután szerződtette a Róma. Együtt játszott Pauloval, Roberto Falcaoval, Brown Accountsszal, Di Bartolomeijel és Roberto Pruzzoval. A kispadon a legendás Nils Liedholm dirigált. Ezekben az években a csapat sikereiről volt híres. 1983-ban – 40 év után – bajnok lett, és négyszer, 1980-ban, 1981-ben, 1984-ben és 1986-ban az olasz kupát is sikerült elhódítania. A fővárosiakkal viszont lemaradt a BEK serlegről, mivel 1984-ben alulmaradtak a Liverpoollal szemben. Karrierje egyik legrosszabb időszaka 1981 és 1983 között volt, egy makacs sérülés miatt csak keveset játszhatott. 1986–87-ben, az utolsó fővárosi szezonjában csapatkapitány volt.

AC Milan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az AC Milanban ismét sztárcsapatba került. Franco Baresivel, Paolo Maldinivel, Marco van Bastennel, Frank Rijkaarddal, Ruud Gullittel játszott egy csapatban, Arrigo Sacchi irányításával. Az olasz kupa kivételével mindent megnyertek, amit megnyerhettek. 1992-ben fizikai problémák miatt abbahagyta a labdarúgást.

Az olasz válogatottban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1981. január 6-án Hollandia ellen (1-1) az olasz válogatottban is bemutatkozott. Játszott az 1986-os mexikói, valamint az 1990-es, hazájában rendezett világbajnokságon.

Edzői karrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1992-ben milánói mesterének a segédje lett a válogatottnál. 1995-ben a Serie B-ben játszó Reggiana edzője lett. Ezután a Parmához szerződött. A csapatnak előbb a 2. majd a 6. helyet sikerült megszereznie. Az 1998–1999-es szezontól a Juventus trénere lett. Minden idényben esélyesek voltak a scudettóra, de mindig lecsúsztak róla. Itt játszott akkoriban Alessandro Del Piero, Zinedine Zidane, Igor Tudor és Filippo Inzaghi. 2001-től az AC Milan kispadjára került a török Fatih Terim helyét átvéve. Első idényében 4. helyet szereztek a Serie A-ban, így következhetett a Bajnokok Ligája. 2002–2003-ban a csapat Bajnokok Ligája-, és olasz kupa-aranyérmet szerzett. 2004-ben olasz bajnokok lettek. 2005-ben trófea nélkül zárt a csapattal. A 2006-07-es szezonban újabb Bajnokok Ligája címet szerzett a csapattal. Mindezek mellett egy-egy klubvilágbajnoki, európai Szuperkupa és olasz Szuperkupa győzelmet is elért a piros-feketékkel. 2009. május 31-én a Serie A 2008-09-es szezonjának zárófordulója után az idényben megszerzett bronzérem után közös megegyezéssel távozott. Utódja a klubnál az AC Milan korábbi labdarúgója, Leonardo lett. 2009. június 1-jén bejelentették, hogy az angol Chelsea labdarúgócsapatánál folytatja pályafutását.

Chelsea[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ancelotti röviddel az ACF Fiorentina felett aratott 2–0-s győzelem után jelentette be lemondását a Milan-nál. A következő napon már elvállalta a Chelsea-nél a vezetőedzői állást, miután az ideiglenes edző, Guus Hiddink távozott az angol csapattól. Ancelotti három éves, 9 millió fontos szerződést írt alá.[4] Ezzel ő lett a klub ötödik menedzsere 21 hónapon belül, José Mourinho, Avram Grant, Luiz Felipe Scolari és Hiddink után. Valamint ő a harmadik olasz edző a Chelsea-nél, Gianluca Vialli és Claudio Ranieri után. A 2009/2010-es szezonban ő lett az első olasz edző Angliában akinek sikerült az angol bajnoki címet megnyerni, ráadásul sikerült megvédeni az FA-kupát, így a Chelsea lett a 7. angol klub, amely duplázni tudott.

Második éve Londonban már közel sem sikerült ilyen jól. Az év elején még bombaformában játszott a csapat, de novemberben távozott Ray Wilkins, Ancelotti segítője[5] és egy hosszú lejtőn indult el a csapat. Sokak szerint azért történhetett ez, mert Wilkins volt a kapocs Ancelotti és a játékosok között, mivel a tréner még a második szezonban sem beszélt jól angolul. Télen a csapat romokban hevert, úgy tűnt Ancelotti már nem tudja motiválni őket. A szezon eleji első helyről pár forduló alatt a 5. helyre zuhantak. A januári átigazolási időszakban úgy tűnt megoldódhatnak a csapat gólszerzési problémai, hiszen Roman Abramovics megvásárolta Fernando Torres-t, rajta kívül érkezett még David Luiz is.[6][7] A brazil hátvédnek sikerült hamar beilleszkednie, Torres viszont csak kereste liverpooli formáját. Ancelotti azonban valószínűleg Abramovics nyomására kénytelen volt játszatni őt. Szinte egész tavasszal új játékrendszereket próbált ki, Torres köré építve, de végül többször is csak a kispadon jutott hely neki. A BL-kiesés után Ancelotti is elismerte, hiba volt Torres-t favorizálni Drogba helyett.[8] A BL-búcsút követő gyengébb mérkőzések után egyre többször nyilatkoztva, hogy szeretné folytatni a munkát a Chelsea kisapdján, de a sorsa Abramovics-tól és a vezetőktől függ. Április végén viszont úgy tűnt nem lesz majd szüksége magyarázkodásra a szezon végén, mert a Tottenham legyőzősével 3 pontra közelítették meg az éllovas Manchester United-et. Ráadásul a következő fordulóban a MU vendégeként a tét a versenyben maradás volt a bajnoki címért. Végül azonban ötlettelen játékkal sorozatban harmadik találkozójukon is vereséget szenvedtek a Unitedtől.[9] A győzelemmel pedig bebiztosították bajnoki győzelmüket a hazaiak. Az ezüstérem visoznt így is biztos volt, ezért az utosló 2 forduóban belefért egy hazai döntetlen és egy vereség az Everton vendégeként. A klub mégis még az utolsó mérkőzés napján bejelentette Ancelotti menesztését, várakozáson aluli teljesítményre hivatkozva.[10]

Paris Saint-Germain[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ekkoriban a francia első ligában szereplő Paris Saint-Germain is gyengélkedett, amire válaszul a párizsi vezetők menesztették az addigi edzőt, Antoine Kombouarét. A helyére 2011 december 30-án Ancelottit nevezték ki.[11]

Real Madrid[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A több hónapos találgatások után, a Real Madrid hivatalos oldalán közölte, hogy 3 évre a királyi gárda edzőjének nevezték ki. A segédje a korábban szintén nagy nevű francia focista Zinédine Zidane lett, majd 2014-től egy szintén fontos Real ikon, Fernando Hierro.

Sikerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékosként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Roma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Milan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Edzőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Juventus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

AC Milan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Chelsea FC[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Paris Saint-Germain FC[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Francia bajnok: 2013

Real Madrid FC[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Spanyol kupa: 2013-2014
  • UEFA-Bajnokok ligája: 2013-2014

Statisztika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékosként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Edzőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

[12][13]

Csapat Nemzet –tól –ig Statisztika
M GY V D GY %
Reggiana olasz 1995 1996 38 16 13 9 42.11
Parma olasz 1996 1999 102 48 31 23 47.06
Juventus olasz 1999 2001 114 63 33 18 55.26
Milan olasz 2001. november 6. 2009. május 31. 413 234 79 100 56.66
Chelsea angol 2009. június 1. 2011. május 22. 109 67 20 22 61.47

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Carlo Ancelotti témájú médiaállományokat.
Az Év edzője a Serie A-ban
Előző díjazott:
Sven-Göran Eriksson
Carlo Ancelotti

2001

Következő díjazott:
Luigi Del Neri
Az Év edzője a Serie A-ban
Előző díjazott:
Marcello Lippi
Carlo Ancelotti

2004

Következő díjazott:
Fabio Capello
Előző
Agostino Di Bartolomei
az AS Roma csapatkapitánya
1984-1987
Következő
Giuseppe Giannini
Előző
Pietro Carmignani
Coppa Italia-győztes edző
2002-03
Következő
Roberto Mancini
Előző
Marcello Lippi
Supercoppa Italiana-győztes edző
2004
Következő
Roberto Mancini
Előző
Vicente Del Bosque
UEFA-bajnokok ligája-győztes edző
2002-03
Következő
José Mourinho
Előző
Frank Rijkaard
UEFA-bajnokok ligája-győztes edző
2006-07
Következő
Sir Alex Ferguson
Előző
Vicente Del Bosque
UEFA-szuperkupa-győztes edző
2003
Következő
Claudio Ranieri
Előző
Juande Ramos
UEFA-szuperkupa-győztes edző
2007
Következő
Dick Advocaat
Előző
Abel Braga
FIFA-klubvilágbajnokság-győztes edző
2007
Következő
Sir Alex Ferguson