Ávrám Grant

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ávrám Grant
Avram Grant post match v Bolton Wanderers 21Aug10.jpg
Ávrám Grant
Személyes adatok
Teljes név Avraham Grant
Születési dátum 1955. május 4. (59 éves)
Születési hely Petah Tikvá, Izrael
Edzőség
Időszak Klub
1986–1991 Izrael Hapóél Petah Tikvá
1991–1995 Izrael Makkabi Tel-Aviv
1995–1996 Izrael Hapóél Haifa
1996–2000 Izrael Makkabi Tel-Aviv
2000–2002 Izrael Makkabi Haifa
2002–2006 Izrael Izrael
2007–2008 Anglia Chelsea
2009–2010 Anglia Portsmouth FC
2010–2011 Anglia West Ham United
2012 Szerbia FK Partizan

Ávráhám „Ávrám” Grant (héber betűkkel אברהם "אברם" גרנט, izraeli angol átírással Avraham "Avram" Grant, Petah Tikvá, 1955. május 4. –) izraeli labdarúgóedző.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Izrael[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Grant profi edzői pályafutása 18 éves korában kezdődött, 1972-ben, a helyi klubnál, a Hapóél Petah Tikvánál, mint ifiedző. 1986-ban, 14 év után lett a felnőttcsapat edzője. 1990-ben és 1991-ben két Toto-kupa-győzelemhez vezette csapatát, így a Hapóél Petah Tikvá közel 25 év után ismét az izraeli labdarúgás elitjéhez tartozott. Ezalatt az idő alatt a csapat rendszeresen a bajnoki címért harcolt a Slómó Sárf vezette Makkabi Haifa ellen. A Petah Tikvánál töltött utolsó szezonjában csapatával 3 nap alatt mind a bajnokságot, mind az izraeli nemzeti kupát elveszítette a Makkabi Haifa ellen.

A következő szezonban Grant a Makkabi Tel-Aviv edzője lett, első közös szezonjukban megnyerte a csapattal az izraeli bajnokságot, a Ligat háAlt. Az izraeli kupát egy elveszített döntő után 1994-ben sikerült elhódítaniuk, 1995-ben pedig ismét bajnokok lettek.

Ezután Grant a Hapóél Haifához ment, ahol csak a negyedik helyet szerezte meg a csapattal a bajnokságban. Grant 1996-ban visszatért a Makkabi Tel-Avivhoz, ahol egészen 2000-ig edzősködött, bár ez kevésbé volt sikeres, mint a korábbi a klubnál: csupán a Toto-kupát sikerült megnyerniük 1999-ben.

Grant 2000-ben lett a Makkabi Haifa menedzsere, ahol 2002-ig maradt. A klubbal bajnokságot nyert 2001-ben és 2002-ben, és Toto-kupát, szintén 2002-ben. 2001-ben a csapata a Bajnokok Ligája második selejtező körében játszott a finn Haka ellen.

Izraeli válogatott[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután 2002-ben elhagyta a Haifa csapatát, Grant lett az izraeli válogatott legfiatalabb szövetségi kapitánya. A válogatott a 2004-es Európa-bajnokság selejtezőjében az 1-es csoportba tartozott, viszont csak harmadikak lettek, így nem vehettek részt a bajnokságban Portugáliában.

A válogatott a 2006-os világbajnokságra sem jutott ki, Izrael a selejtezők során a csoportjában harmadikként végzett Franciaország és Svájc mögött.

Chelsea FC[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Grant a Chelsea-nél

Grant korábban sportigazgatóként tevékenykedett az angol klubnál, majd José Mourinho távozása után, 2007. szeptember 20-án lett a csapat menedzsere.[1] Asszisztensei Steve Clarke és később Henk ten Cate lettek. Grant lett az első izraeli menedzser az angol labdarúgásban.

A Chelsea szurkolók nem fogadták szívesen a csapatnál; Mourinho-t követelték vissza, a mérkőzéseken "Mourinho - The Special One" feliratú zászlókat lengettek, és a korábbi edző nevét énekelték.[2]

Grant első mérkőzése a csapatnál máris egy Manchester United elleni rangadó volt, három nappal pozíciója elfoglalása után, szeptember 24-én. A Chelsea 2–0-ra elvesztette a találkozót, ami fokozta a szurkolók nemtetszését. Viszont első Bajnokok Ligája mérkőzésén csapata idegenben nyert a Valencia ellen 2–1-re. Decemberig 16 veretlen meccset játszott a Chelsea, többek közt a Manchester City ellen egy 6–0-s mérkőzést, ami a csapat egyik legnagyobb győzelmének számít. A kezdeti feltételezések, hogy Grant elhagyja a klubot valótlannak bizonyultak, miután 2007 decemberében 4 éves szerződést írt alá.[3]

2008 januárjában új játékosok, Nicolas Anelka a Bolton Wandererstől, Branislav Ivanović a Lokomotyiv Moszkvától és Franco Di Santo az Audax Italiano-tól érkeztek Grant csapatába.

Február 24-én a Chelsea ligakupa-döntőt játszott a Tottenham Hotspurrel; ez volt az első döntő Grant edzősége alatt. A csapat nem tudta megvédeni a tavaly elhódított kupát a Wembley stadionban, 2–1-re veszítették el a mérkőzést, a győztes gólt a 30 perces hosszabbításban az ellenfél védője, Jonathan Woodgate fejelte be. Március 8-án a Barnsley-től kaptak ki az FA Kupában 1–0-ra, így ez a címvédés sem sikerült. Grant első nagy sikere azArsenal elleni 2–1-re megnyert mérkőzés volt, majd április 26-án a Manchester United-et győzték le 2–1-re Michael Ballack góljaival. Ezzel a csapatnak azonos pontszáma lett, mint az első helyen álló Manchesternek.

Grant a Bolton elleni mérkőzésen

2008. április 30-án Grantnak sikerült, ami eddig egy Chelsea menedzsernek sem: a Bajnokok Ligája döntőjébe vezette a csapatot, mikor az elődöntő visszavágóján hazai pályán győzték le a BL-ben a Chelsea mumusának számító Liverpoolt 3–2-re. A Chelsea 4–3-as összesítéssel jutott tovább. A döntőt Moszkvában, a Luzsnyiki Stadionban játszották 2008. május 21-én, ahol a Manchester Uniteddel rendes játékidőben 1-1-et játszott a Chelsea, de a büntetőpárbajban John Terry és Nicolas Anelka hibájának köszönhetően a Manchester-é lett a BL serleg. Grantot 2008. május 24-én menesztették a Chelsea kispadjáról.[4]

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Grant nős, felesége az izraeli televíziós személyiség, Cofít Grant.[5] Két gyermekük van, egy fiú és egy lány.

Grant édesapja, Méír Lengyelországban született, és a második világháború alatt Szibériába deportálták. Méír családtagjai közül a legtöbben a holokauszt áldozatai lettek. A Ligakupa-döntő előtt pár nappal volt Grant édesapjának 80. születésnapja, így Avrám jegyeket vett számára, hogy lássa fiát a Wembley-ben az első döntőjén Chelsea menedzserként. Grant azt nyilatkozta, Méír a legnagyobb példaképe, amiért 80 évesen, a holokauszt túlélése után is optimista.

2008. február 20-án a Chelsea közölte a sajtónak, hogy Grant antiszemita fenyegetést kapott. Az ismeretlen eredetű csomagban halálos méregnek leírt fehér por volt, a mellékelt levél egyik sorában pedig az, hogy Grant "lassú és fájdalmas halált fog halni".[6][7]

Statisztika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csapat Nemzet -tól -ig Rekord
M Gy V D Gy %
Hapóél Petah Tikvá izrael 1986 1991
Makkabi Tel-Aviv izrael 1991 1995
Hapóél Haifa izrael 1995 1996 30 19 4 7 63.3
Makkabi Tel-Aviv izrael 1996 2000
Makkabi Haifa izrael 2000 2002 71 46 6 19 64.8
Izrael izrael 2002 2005 33 14 6 13 42.4
Chelsea angol 2007 2008 37 26 2 8 70.3
Portsmouth FC angol 2009 2010 33 10 7 16 30.30
West Ham United angol 2010 0 0 0 0 0.00

Sikerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hapóél Petah Tikvá

  • Toto-kupa (2): 1989/90; 1990/91

Makkabi Tel-Aviv

  • Ligat háAl (bajnokság): 1991/92; 1994/95
  • Izraeli kupa: 1993/94
  • Toto-kupa (2): 1992/93; 1998/99

Makkabi Haifa

  • Ligat háAl (bajnokság): 2000/01; 2001/02
  • Toto-kupa: 2001/02

Chelsea

Portsmouth

FK Partizan


Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Chelsea name Grant as new manager BBC Sport, 2007. szeptember 20.
  2. Chelsea 0–0 Fulham BBC Sport, 2007. szeptember 30.
  3. Chelsea extend Grant's contract BBC Sport, 2007. december 13.
  4. Grant elhagyja a Chelseat. chelseafc.com. (Hozzáférés: 2014. május 24.)
  5. The weird one: Wife of new Chelsea boss is a Wag like no other dailymail.co.uk, 2007. szeptember 25.
  6. Antiszemita fenyegetés, halálos méreg a Chelsea edzőjének sport.ma.hu, 2008. február 21.
  7. Halálos fenyegetést kapott a Chelsea vezetőedzője hirszerzo.hu, 2008. február 20.