| André Villas-Boas |
 |
| Személyes adatok |
| Teljes név |
Luís André de Pina Cabral e Villas-Boas |
| Születési dátum |
1977. október 17. (35 éves) |
| Születési hely |
Porto, Portugália |
| Magasság |
182 cm |
| Edzőség |
|
|
André Villas-Boas (Porto, 1977. október 17. – ) portugál labdarúgóedző, jelenleg a Tottenham Hotspur FC vezetőedzője.
Nem volt számottevő labdarúgó karrierje, de korán megmutatkozott edzői tehetsége: 16 évesen egy társasházban lakott a Porto akkori trénerével, Sir Bobby Robsonnal, akinek írt egy levelet, miszerint Robsonnak többet kellene játszatnia Domingos Pacienciát, a Porto egyik akkori játékosát. Robson felismerte Villas-Boas tehetségét, és beajánlotta trénernek a Porto ificsapatához. 17 évesen UEFA C típusú edzői diplomát szerzett Skóciában, és ekkor már anyanyelvi szinten beszélt angolul is. 21 évesen a Brit Virgin-szigetek válogatottjának lett a szövetségi kapitánya. 2002-ben egy másik, Sir Bobby Robson által felfedezett edzőtehetség, José Mourinho segítője lett a Portónál, majd követte a "Speciel One"-t a Chelseahez (Angliában csak André Villasnak nevezték) és egy szezon erejéig az Internazionale csapatához is. Ezekkel a klubokkal, bár csak Mourinho árnyékában, de rengeteg trófeát nyert: 2 portugál bajnoki cím (2002-03; 2003-04), egy portugál kupagyőzelem (2003), egy portugál szuperkupa-győzelem (2003), 2 angol bajnoki cím (2004-05; 2005-06), 2 Carling Kupa siker (2005; 2007), 1 FA-kupa győzelem (2007), egy Community Shield (=angol szuperkupa) győzelem (2005) és egy olasz bajnoki cím (2008-09). A két portugál zseni útja Mourinho első olasz idénye után elvált.
Első klubcsapata az Académica de Coimbra lett 2009 októberében. Nem volt éppen jó helyzetben a portugál kiscsapat, ugyanis a tabellán a 16., vagyis az utolsó helyen álltak az élvonalban győzelem nélkül. Villas-Boas érkeztével egészen megváltozott a csapat mentalitása és eredményessége: a szezon végén a 11. helyen zártak, ráadásul az elődöntőig vezette a csapatát a ligakupában. Teljesítményére felfigyelt az FC Porto, mely a csalódást keltő eredmények miatt (meglepetésre csak harmadikak lettek, így nem jutottak be a Bajnokok Ligájába) menesztette Jesualdo Ferreirát. A következő, 2010–11-es szezonban máris kifizetődött a fiatal, tapasztalatlan edzővel járó kockázat: Villas-Boas 27 győzelem mellett mindössze 3 döntetlent elérve, vereséget sem szenvedve lett bajnok a csapatával, és az így megszerzett 84 ponttal a legtöbb pontot szerezte a portugál bajnokság történetében (a Benfica az 1972–73-as szezonban 28-2-0-s mérleggel rendelkezett, de akkor még csak 2 pontot adtak a győzelemért, így akkor 58 pontot szerzett). A Porto-drukkereknek külön örömet okozott a csapat azzal, hogy az ősi rivális Benfica elleni idegenbeli mérkőzésen biztosították be a bajnoki címet. A 33 éves edző látványos játékstílusával győzelemre vezette csapatát a portugál kupában és az Európa Ligában is. A nemzetközi kupaszereplésen ráadásul nagy visszhangot keltő sikereket értek el: a negyeddöntő mindkét meccsén 5 gólt rúgtak a Szpartak Moszkvának (10-3-as összesítéssel ütötték ki őket), majd 5-1-re győzték le hazai pályán a torna egyik esélyesének számító spanyol Villarrealt is, amely ellen 7-4-es összesítéssel jutottak a döntőbe. A dublini döntőben egy portugál csapat, a Braga lett az ellenfél, amelynek az edzője épp az a Domingos Paciencia volt, aki egykor Villas-Boast Bobby Robson figyelmébe ajánlotta. A mérkőzésen a Porto győzött 1–0-ra Radamel Falcao góljával, de a portói csapatnak a gólon kívül nem volt kaput találó lövése! Viszont az edző (az EL döntőjét kivéve) látványos stílusa hatékonysággal párosult: a Porto 57 tétmeccséből 48-at megnyert és csak kettőt vesztett el (egyet a ligakupában, egyet a portugál kupában). Villas-Boas zsinórban 36 tétmeccsén maradt veretlen a Portóval, megdöntve José Mourinho korábbi 33 meccses rekordját. Ez után a hihetetlenül sikeres szezon után Villas-Boas rendkívül keresett edzővé vált, és szinte mindenki az ekkor már a Real Madridot irányító José Mourinhóhoz hasonlította.
Végül a Chelsea fizette ki a 15 millió eurós kivásárlási árat a Portónak, majd 2011. június 22-én hivatalosan is bejelentették, hogy André Villas-Boas 3 évre aláírt a klubhoz.[1] Tétmeccsen augusztus 14-én, a Stoke City elleni bajnokin ülhetett először új klubja kispadján. A meccs csalódást keltő 0-0-s eredménnyel zárult. A következő fodulóban megszerezte első győzelmét, amit további 4 követett, köztük egy már a Bajnokok Ligájában. Ezután szezonbeli első vereségét szenvedte el a csapat a Manchester United elleni 1-3 alkalmával. A következő rangadón otthon fogadták az Arsenalt és végül 5-3-ra kikaptak, a legközelebbi hazai bajnokin, a Liverpool ellen is alulmaradtak. Bő egy héttel később a Ligakupában is jobbnak bizonyult a Liverpool, és kiejtette a Chelsea-t.
A BL-ben az utolsó fordulóban sikerült kiharcolni a továbbjutást. A nyolcaddöntőben a Napolit kapta csapata. A Chelsea nagyon rossz formában várta a meccset, 2011 utolsó négy bajnoki meccséből egyszer sem tudtak győzni, az újév első 3 meccsét ugyan megnyerték, de továbbra sem volt meggyőző a játékuk. Február 4-én nagy lökést adhatott volna egy MU elleni győzelem, de 3-0-s hátrányból döntetlenre mentette a meccset a United. Egy héttel később az Evertontól elszenvedett 2-0-s vereséget Villas-Boas a szezon legrosszabb meccsének nevezte.[2] A másodosztályú Bimringham City elleni FA-kupa meccs jó lehetőség lett volna a javításra, de végül 1-1-gyel zárult a találkozó. Február 21-én aztán elérkezett a Napoli elleni meccs, és bár Mata révén a Chelsea szerezte meg a vezetést, végül sima, 3-1-es vereség lett a vége. A meccs után Villas-Boas elismerte, reális esélye van, hogy kirúgják.[3] Félelme végül bő egy héttel később igazolódott be, a West Bromwich elleni vereség másnapján a klub hivatalos honlapján közölte, hogy felbontották a szerződését.[4]
