Stoke City FC

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Stoke City
Stoke City FC.svg
Csapatadatok
Teljes csapatnév Stoke City Football Club
Becenév "The Potters" (Fazekasok)
Székhely Stoke-on-Trent, Anglia
Alapítva 1863 (Stoke Ramblers néven)
Stadion Britannia Stadium
(28 383 fő)
Vezetőedző Wales Tony Pulis
Elnök Anglia Peter Coates
Bajnokság Premier League
angol Ligakupa-győztes 1 alkalommal
Statisztika
Legtöbb mérkőzés Eric Skeels (575)
Legtöbb gól John Ritchie (171)
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Hivatalos honlap
Stoke City honlapja

A Stoke City Football Club egy Stoke-on-Trent-i székhelyű angol futballcsapat. A labdarúgóliga második legrégebben alapított csapata. A születést egyesek 1863-ra, mások 1868-ra teszik. A csapat 2008. május 4-én 23 év után ismét feljutott az élvonalba, s benn is maradtak a 2008–09-es szezonban.

A klub beceneve "The Potters", azaz Fazekasok, amit a városban lévő sok fazekasműhely miatt kapott. Hazai szerelésük egy piros-fehér csíkos mezből, fehér nadrágból és fehér sportszárból áll. A Stoke jelenlegi tulajdonosa a Kingsdrove Road Limited, mely a Bet365 fogadóiroda leányvállalata. 1999 és 2006 között az izlandi kezekben lévő Stoke Holding birtokolta őket.

Hazai meccseiket az 1997-ben megnyitott Britannia Stadionban játsszák. Előtte a Victoria Ground volt az otthonuk, melyet 119 éven át használtak.

2008-as feljutásuk előtt utoljára az 1984–85-ös szezonban szerepeltek az élvonalban, akkor 17 ponttal kiestek, ami 21 éven keresztül negatív rekord volt. 1972-ben megnyerték a Ligakupát, ami az első nagy trófeájuk volt.

Klubtörténet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megalakulás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Stoke City FC, az Angol Labdarúgó Liga egyik legöregebb csapata, 1863-ban alakult Stoke Ramblers néven. Alapítói a Chartenhouse Iskola North Staffordshire Vasútnál gyakorlatozó tanulói voltak. Első, dokumentált meccsüket 1868 októberében játszották az EW May XV ellen. Az egyik alapító, Henry Almond volt a kapitány és ő lőtte az első gólt. Ebben az időben a Victoria Cricket Groundon játszották hazai meccseiket, majd 1875-ben átköltöztek a Sweetings Fieldre.

1878-ban a csapat egyesült a Stoke Victoria Cricket Clubbal és nevet váltott (Stoke Football Club). A Sweetings Fieldről átköltöztek az Athletic Club nevű pályára, melyet hamar Victoria Groundra kereszteltek. Ekkoriben került használatba a piros-fehér csíkos szerelés is. 1885 augusztusában profi státuszt kaptak.

A Stoke 1888-ban alapítótagja lett a ligának, de az első két szezonban (1888/89, 1889/90) az utolsó helyen végzett. 1914-ben kitört az első világháború, így 1919-ig szünetelt a bajnokság. Ebben az időben területi bajnokságokban szerepelt a csapat.

A Victoria Gound és Stanley Matthews[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A klub 1919-ben megvásárolta a Victoria Groundot, így már átalakításokat is végezhettek rajta. Megépült a Butler Street lelátó, mellyel 50 000 férőhelyes lett a létesítmény. 1925-ben Stoke-on-Trent városi rangot kapott, így 1928-ban a csapat még egyszer, utoljára nevet változtatott, ekkor lett Stoke City FC

Az 1930-as években debütált a csapatban egy nagyszerű képességű játékos, Stanley Matthews. 1932 márciusában, 17 évesen mutatkozhatott be a felnőttek között a Bury ellen. Az évtized végére Matthews stabil angol válogatott lett és a kora generációjának egyik legjobbjává nőtte ki magát. A Stoke az 1932–33-as szezonban bajnok lett a másodosztályban, így feljutott a First Divisionba. Matthews ebben az évadban mindössze 15 meccsen léphetett pályára. A Port Vale elleni 3–1-es győzelem során megszerezte első gólját.

1934-re az átlag nézőszám stabilan 23 000 fő fölött volt, így az akkori menedzsernek, Tom Mathernek nem voltak gondjai az átigazolásokra kapott összegekkel. A City Anglia egyik legerősebb csapatává vált, 1937-ben 10–3 arányban legyőzték a West Bromot, ez máig élő klubrekord. Ugyanebben az évben született meg a nézőcsúcs az Arsenal ellen és Freddie Steele szezonban lőtt 33 gólja is egyedülálló teljesítmény.

Hanyatlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháború kitörése megakadályozta a gárda további fejlődését, hiszen az 1939–40-es idény már az elején megszakadt és bajnokság hat évig szünetelt. A visszatérés utáni szezonban a Stoke-ot a Boltonnal sorsolták össze az FA-kupában, az idegenbeli meccsen leszakadt a lelátó 33 szurkoló halálát és további 520 sérülését okozva. Az 1946–47-es évadban a Fazekasoknak nagy esélyük volt a bajnokság megnyerésére, de az utolsó fordulóban kikaptak a Sheffield Unitedtől, így a Liverpool lett a bajnok. Stanley Matthews ekkor úgy döntött, hogy karrierjét a Blackpoolnál folytatja.

Az 1952–53-as szezonban utolsó előtti lett a csapat, így kiesett az élvonalból, ráadásul Bob McGory is távozott a kispadról 17 év után.

A Tony Waddington-éra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1960 nyarán Tony Waddington lett a gárda menedzsere. Ő 1952-ben került a klubhoz és az edzéseken segédkezett, majd öt évvel később menedzserasszisztenssé léptették elő. Waddington mindenki nagy meglepetésére visszacsábította a már 46 éves Matthewst, 14 évvel eladása után. A zseniális szélső visszatérése után nyolcadik lett a csapat, majd az 1962–63-as szezonban bajnokok lettek és feljutottak. Az élvonalban a tabella közepén végeztek, de bejutottak a Ligakupa (akkor még kétfordulós) döntőjébe, ahol viszont kikaptak a Leicestertől.

Waddington látszólag a tapasztalat híve volt, hiszen olyan játékosokat igazolt, mint Dennis Viollet, Jackie Mudie, Roy Vernon, Maurice Setters vagy Jimmy McIlroy, akik mind a karrierjük kései szakaszában jártak. 1965-ben Matthewst lovaggá ütötték a futballért tett szolgálatai miatt. Nem sokkal később lejátszotta 701. és egyben utolsó bajnoki meccsét, a Fulham ellen, ekkor már 50 éves volt. Két évvel ezután Gordan Banks, az 1966-os világbajnok kapus a Stoke-hoz került, ekkoriban őt tartották a világ legjobb hálóőrének. Banks bizonyította képességeit és sokat segített csapatának a bent maradásban. 1967 nyarán az Egyesült Államokban megrendezésre került egy 12 csapatos, 2 csoportból álló bajnokság, melyen a meghívott csapatoknak új nevet kellett választaniuk. A Fazekasokat is meghívták, akik Cleveland Stokers néven játszottak a keleti csoportban. Mindössze egy ponttal lemaradva lettek másodikok, így elestek a döntőtől.

Első nagy trófeájukat 1972. március 4-én nyerték. A Ligakupa kerülhetett a vitrinjükbe a Chelsea 2–1-es legyőzése után. A döntőbe vezető úton 11 meccset játszottak, ebből négyet a West Ham ellen, mivel a kétfordulós elődöntőt kétszer játszották újra. A Stoke ebben az időben az FA-kupában is jól menetelt az 1970–71-es és az 1971–72-es idényben is eljutottak az elődöntőig, de mindkétszer az Arsenal búcsúztatta őket megismételt találkozón. 1975 óta ebben a sorozatban nem sikerült élvonalbeli ellenfelet kiejteniük.

1976 januárjában egy vihar leszakította a Butler Stand lelátó tetejét, a javítási költség 250 000 font volt, ami miatt pénzügyi gondjai támadtak a csapatnak. Ennek orvoslása érdekében meg kellett válniuk Alan Hudsontól, Mike Pejic-től és Jimmy Greenhofftól. A három játékos eladása körülbelül 440 000 fontot hozott a klub konyhájára. Az 1976–77-es évadban a City nem tudta elkerülni a kiesést, ráadásul Waddington is távozott.

A megfelelő menedzser keresése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1977 márciusában George Eastham lett a vezetőedző, de nem tudta elkerülni a kiesést. Eastham nem sokáig maradt, mindössze 10 hónap után Alan Durban váltotta, aki az 1978–79-es szezonban feljuttatta a Stoke-ot a First Divisionba. Miután megszilárdította a klub helyét az élvonalban, 1981-ben a Sunderlandhoz szerződött. Durban utódja Ritchie Barker lett, akit a csapat gyenge szereplése miatt 1983 decemberében kirúgtak. Helyére Bill Asprey érkezett, akinek fő feladata a bent maradás elérése volt, ez sikerült is az 1983–84-es idény utolsó napján. Ebben nagy szerpet játszott a visszacsábított Alan Hudson szereplése.

A következő szezont a szurkolók csak a "Holokauszt"-ként emlegetik, hiszen szörnyen rosszul szerepeltek kedvenceik, mindössze háromszor sikerült nyerniük és 17 ponttal estek ki, ami hosszú ideig negatív rekord volt. Mick Mills lett a menedzser, aki nem tudta feljuttatni a csapatot, 1989-ben mennie kellett, mivel akadozott a gépezet körülbelül 1 millió font átigazolási pénz elköltése után is. Ifjabb Alan Ball követte, aki 10 éven belül már az ötödik menedzser volt a Victoria Groundon.

Ball alatt szenvedett a Stoke és 1990-ben ki is esett a másodosztályból, miután utolsóként végzett. A mester megtarthatta munkáját a következő szezonra, de 1991 februárjában kirúgták, a csapat mindössze 15. lett a harmadosztályban.

Ballt Lou Macari követte, aki megnyerte a Labdarúgó Liga Trófeát a Stockport County 1–0-s legyőzésével. Az 1992–93-as szezonban a Fazekasok megnyerték a harmadosztály küzdelmeit. 1993 októberében Macari távozott, Mark Steint pedig akkori klubrekordnak számító 1,5 millió fontért leigazolta a Chelsea.

Joe Jordan lett a menedzser, de kevesebb, mint egy év után mennie kellett, ezután visszatért Macari, akivel negyedik lett a csapat 1996-ban, de a rájátszás döntőjében kikapott a Leicestertől.

A Britannia Stadion és izlandi felvásárlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1997–98-as szezon kezdete előtt a Stoke beköltözött új otthonába, a Britannia Stadionba, miután 119 évet töltött a Victoria Groundon. Chris Bates lett az új stadionban az első menedzser, de megbízatása nem szólt sokáig, Chris Kamara követte őt 1998 januárjában, de áprilisában már távoznia is kellett. Durban visszatért, hogy vele fejezze be a szezont a csapat, de nem tudta elkerülni a kiesést. A Stoke tehát ismét a harmadosztályba került. A korábbi Aston Villa-menedzser, Brian Little ült le a kispadra az 1998–99-es szezonban. Jól kezdett a City, de később drámaian visszaesett a gárda teljesítménye, így Little-nek mennie kellett. Gary Megson érkezett, de mindössze négy hónap jutott neki, mivel egy izlandi vezetőségű cég, a Stoke Holding lett a klub többségi tulajdonosa és ők úgy döntöttek, hogy leváltják a mestert. Megson helyére az izlandi Gudjon Thordarson került. Egyébként a Stoke City lett az első nem izlandi futballcsapat, mely izlandi tulajdonosok kezébe került.

Az 1999/00-es szezonban a csapat ismét megnyerte a Labdarúgó Liga Trófeát, ezúttal a Bristol City legyőzésével. Harmadszori próbálkozása, 2001-ben végre a feljutás is összejött. Ekkor ötödikek lettek, a rájátszás elődöntőjében legyőzték a Cardiff Cityt, a döntőben pedig a Brentfordot múlták felül. Annak ellenére, hogy Thordarson teljesítette a fő célkitűzést, kirúgták.

Steve Cotterill lépett az izlandi helyébe a 2002–03-as szezon elején, de négy hónap után távozott. Tony Pulis lett az új mester, aki az idény utolsó napján, a Reading legyőzésével kiharcolta a bent maradást. 2005-ben mennie kellett, mivel nézeteltérésbe keveredett a vezetőkkel.

A holland Johan Boskamp lett Pulis utódja, aki klubrekordnak számító összegért, körülbelül 1 millió fontért leigazolta Sambegou Bangurát. Az új játékosokra költött nagy összegek ellenére a Stoke mindössze a tabella középső részén zárta a szezont. 2006. május 23-án Peter Coates felvásárolta a csapatot, így az izlandiaknak mennie kellett. Coates visszahívta Pulist. A 2006–07-es szezonban nem sokkal a rájátszást érő helyek alatt, nyolcadikként végeztek, ezt követően viszont már rájátszásra sem volt szükségük, az elért második hellyel automatikusan feljutottak.

Visszatérés az élvonalba[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szurkolók ünneplik csapatuk feljutását

A Stoke a szezon végén, a Leicester elleni gólnélküli döntetlennel biztosította a Premier League-be való automatikus feljutását. A feljutásért körülbelül 35 millió fontot kap a csapat és további 30 millió folyik majd a kasszájukba a televíziós jogdíjakból.

Kabala[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Citynek két kabalája van, Pottermus és női változata, Pottermiss. Pottermus akkor "született", amikor a csapat a Britannia Stadionba költözött, Pottermissre 2002-ig kellett várni. Pottermus arról híres, hogy bőrkabátban motorozik a pálya körül. Ő az egyetlen kabala, akinek jogosítványra van szüksége. Kétszer megnyerte a legötletesebb kabala díjat. Szívesen akasztja össze a bajszát más csapatok kabaláival, a Nuneaton Borough oroszlánjának például leszedte a fejét.

Amerikai partnercsapat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2008 januárjában a Stoke partnerszerződést kötött az Austin Aztex nevű amerikai csapattal, mely 2009-ben csatlakozik majd az Egyesült Államok Labdarúgó Ligájához. A két csapat meg fogja osztani egymással az edzéseken tapasztaltakat, így tehát a Fazekasokhoz kerülhetnek majd tehetséges játékosok. Erre megvan az esély, hiszen Texast tartják az amerikai tehetségek melegágyának.

Sikerlista[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Championship

  • Másodikként feljutó: 2007–08

Régi másodosztály

  • Bajnok: 1932–33, 1962–63, 1992–93
  • Rájátszásban feljutó: 2001–02

Harmadosztály, északi csoport

  • Bajnok: 1926–27

Ligakupa

  • Győztes: 1971–72
  • Döntőben vesztes: 1962–63

Football League Trophy

  • Győztes: 1991–92, 1999–2000

Watney Kupa

  • Győztes: 1973

Isle of Man Trophy

  • Győztes: 1988, 1992, 1993

Johnston Paint Trophy

  • Győztes: 1992, 2000

Rekordok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nézőcsúcsok:

Legjobb helyezések, legnagyobb győzelmek és vereségek:

  • Legjobb szezonvégi helyezés: 4. a régi élvonalban (1947)
  • Legnagyobb bajnoki győzelem: 10–3 a West Bromwich Albion ellen (1937)
  • Legnagyobb bajnoki vereség: 0–10 a Preston North End ellen (1889)

Játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenlegi keret[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Poszt Név
1 BIH K Asmir Begović
2 USA V Geoff Cameron
4 GER V Robert Huth
6 IRL KP Glenn Whelan
7 ENG KP Jermaine Pennant
8 HON KP Wilson Palacios
9 TRI CS Kenwyne Jones
10 ENG CS Michael Owen
12 IRL V Marc Wilson
14 SCO KP Jamie Ness
15 FRA KP Steven N'Zonzi
16 SCO KP Charlie Adam
# Poszt Név
17 ENG V Ryan Shawcross (csapatkapitány)
18 ENG KP Dean Whitehead
19 IRL CS Jonathan Walters
21 ENG KP Michael Kightly
22 USA KP Brek Shea
25 ENG CS Peter Crouch
26 ENG KP Matthew Etherington
27 ENG K Carlo Nash
28 ENG V Andy Wilkinson
29 DEN K Thomas Sørensen
30 ENG V Ryan Shotton
33 ENG CS Cameron Jerome

Híres játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Menedzserek a kezdetektől napjainkig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]