Swindon Town FC

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Swindon Town
Swindon Town FC.svg
Csapatadatok
Teljes csapatnév Swindon Town Football Club
Becenév The Robins (Vörösbegyek), The Reds (Vörösök), The Town, Moonrakers
Székhely Swindon, Anglia
Alapítva 1879[1]
Klubszínek vörös, fehér
Stadion County Ground
(15 728 férőhelyes)
Vezetőedző Skócia Kevin MacDonald
Elnök Anglia Jed McCrory
Bajnokság Anglia League One
Angol Ligakupa-győztes 1 alkalommal
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik
Hivatalos honlap
Swindon Town honlapja

A Swindon Town Football Club egy angol labdarúgócsapat, melyet 1879-ben alapítottak és székhelye Swindonban, Wiltshire megyében található. A csapat jelenleg a League One-ban, az angol labdarúgás harmadik legmagasabb osztályában szerepel. Hazai mérkőzéseit 1896 óta a County Groundon játssza, a stadion jelenleg 15 728 szurkoló befogadására alkalmas.

A klub 1894-ben kapta meg a profi státuszt. Egyik legsikeresebb időszaka 1968 és 1970 közé tehető. 1969-ben elhódította a Ligakupát, az Arsenalt verve a Wembleyben és ugyanebben az évben kiharcolta a feljutást a másodosztályba is. Ligakupa-győzelme miatt lehetősége nyílt volna bemutatkozni a nemzetközi porondon, de nem indulhatott el, mivel a győzelem idején még csak a harmadosztályban szerepelt. Kárpótlásként elindulhatott az 1969-es Angol-Olasz Ligakupában és az 1970-es Angol-Olasz Kupában és mindkettőt meg is nyerte. Ezekben a sikerekben hatalmas szerepe volt a Swindon legendás szélsőjének, Don Rogersnek, akiről 2007-ben elnevezték a County Ground déli lelátóját. A csapat fennállása során eddig kétszer szerzett tíz gólt hivatalos mérkőzésen. Előbb a Norwich Cityt verte 10-2-re 1908. szeptember 5-én, majd a Farnham United Breweries ellen diadalmaskodott 10-1-re az 1925/26-os szezonban. Legsúlyosabb vereségét a Manchester City ellen szenvedte el 1930-ban, amikor 10-1 arányban alulmaradt.

A csapat az 1992/93-as szezonban a rájátszást megnyerve feljutott a Premier League-be. Egy szezon után kiesett, miután az utolsó helyen végzett és 100 gólt kapott. Máig ez az egyetlen élvonalbeli szezonja a Swindonnak. 2011-ben az addig elért eredményei alapján a klub Anglia 47. legsikeresebb csapatának számított[2].

Klubtörténet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdetektől a '60-as évekig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Swindon Townt 1879-ben alapította William Pitt liddingtoni tiszteletes[1]. A csapat 1894-ben vált profivá és ugyanebben az évben csatlakozott a frissen megalapított Southern Football League-be[1]. A klub egyik legmeghatározóbb játékosa akkoriban Septimus Atterbury volt.

A Swindon Town csapata az 1909/10-es szezonban

A Swindon az 1909/10-es szezonban története során először bejutott az FA Kupa elődöntőjébe, ahol a későbbi győztes Newcastle United ellen esett ki. 1910-ben a Townt és a Barnsleyt meghívták Párizsba, a Parc des Princes stadionban megrendezésre kerülő Dubonnet Kupára. A barátságos tornát a swindoniak nyerték 2-1-re. A csapat mindkét gólját Harold Fleming szerezte.

Az 1910/11-es idényben a klub bajnok lett a Southern League-ben, így bejutott a Charity Shieldbe, ahol a The Football League bajnoka, a Manchester United volt az ellenfele. A találkozóra 1911. szeptember 25-én került sor, a Stamford Bridge-en. A United 8-4-re nyert, ezzel a mai napig ez a leggólgazdagabb angol szuperkupa mérkőzés. A mérkőzés bevételeinek egy részét később a Titanic katasztrófájának túlélőinek adományozták[3]. 1912-ben a Swindon ismét bejutott az FA Kupa elődöntőjébe, ahol újrajátszott mérkőzésen 1-0-ra kikapott a Barsnsleytól.

A csapat sikereit ekkoriban legfőképp tehetséges csatárának, Harold Flemingnek köszönhette, akit 1909 és 1914 között 11 alkalommal is behívtak az angol válogatottba, annak ellenére, hogy nem a The Football League-ben játszott. Fleming teljes játékoskarrierjét (19071924) és egész életében Swindon városában élt.

A Town 1920-ban csatlakozott a The Football League-hez és alapító tagja lett a harmadosztálynak. Első meccsén 9-1-re verte a Luton Townt. A The Football League-en belül máig ez a legjobb eredménye a csapatnak.

A második világháború kitörése után háborús célokra használták a csapat stadionját, a County Groundot, ahol egy ideig hadifoglyok voltak elszállásolva, a pályán felállított bódékban. A háború végeztével, 1945-ben 4570 fontot kapott kompenzációként ezért a klub. A háború rosszabbul érintette a Swindont, mint a többi angol csapat nagy részét és kis híján tönkre is ment. Hosszú időt vett igénybe, mire a csapat összeszedte magát. Végül 1963-ban sikerült egy osztályt feljebb lépnie, amikor másodikként végzett a Northampton Town mögött a harmadosztályban. 1965-ben a klub kiesett a másodosztályból és ismét a Division Three-ben találta magát.

1969–1990[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1969-ben a Swindon nagy meglepetésre 3-1-re legyőzte az Arsenalt a Ligakupa döntőjében, megnyerve fennállása első komoly trófeáját[4][5]. Kupagyőzelmének köszönhetően a klub története során először elindulhatott volna egy nemzetközi kupában, a Vásárvárosok kupájában, de a The Football League szabályai szerint csak az első osztályban szereplő Ligakupa-győztesek indulhattak. A csapat kárpótlásként részt vehetett a rövid életű Angol-Olasz kupasorozatokban. Elsőként az 1969-es Angol-Olasz Ligakupában indult, ahol a Coppa Italia-győztes AS Roma volt az ellenfele. A mérkőzést a Town nyerte 5-2-re. A frissen igazolt Arthur Horsfield mesterhármast szerzett és a Ligakupa-döntőn duplázó Don Rogers is lőtt egy gólt[6]. Ezt követően, 1970-ben az Angol-Olasz Kupában is elindult a Swindon, ahol bejutott a döntőbe. Az SSC Napoli elleni finálét a 79. percben félbe kellett szakítani, mivel a szurkolók berontottak a pályára és pirotechnikai eszközöket vetettek be egymás ellen. A biztonsági őrök csak könnygáz segítségével tudták elérni, hogy a játékosok biztonságosan visszavonulhassanak az öltözőbe. A találkozót a Swindon nyerte 3-0-ra[7].

A vezetőségben bekövetkezett változásokat követően a csapatot egy hosszú, sikertelen időszak sújtotta és 1982-ben kiesett a negyedosztályba, a The Football League legalacsonyabb osztályába. 1986-ban bajnokként jutott vissza a harmadosztályba, 102 pontot gyűjtve, amivel új rekordot döntött a The Football League-ben. Korábban egyedül a York City tudott 100 pontnál többet gyűjteni egy szezon alatt, amikor 1984-ben 101 ponttal lett bajnok[8]. A Town az 1986/87-es szezonban a rájátszást megnyerve a harmadosztályból is feljebb lépett, így két év alatt két feljutást ünnepelhetett[9]. Mindkét feljutást Lou Macari irányítása alatt harcolta ki a csapat, aki 1989-ben a West Ham Unitedhez szerződött. Helyét a korábbi argentin válogatott, Ossie Ardiles vette át a kispadon. Első szezonjában bejuttatta a klubot a másodosztály rájátszásába, melyet meg is nyert[10], így készülhetett volna első élvonalbeli idényére. Ekkor azonban kiderült, hogy a csapat 36 alkalommal vétett a The Football League szabályzata ellen, legtöbb esetben a játékosok felé intézett illegális juttatásokkal. Büntetésképpen visszasorolták a harmadosztályba, a feljutás jogát pedig a Sunderland kapta meg. A klub akkor elnöke Brian Hiller hat hónapra börtönbe került, míg a pénzügyi igazgató, Vince Farrar felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Egy későbbi fellebbezés eredményeképp mégis a másodosztályban maradhatott a csapat[11].

A '90-es évektől napjainkig: Fent és lent[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Swindon játékosai és szurkolói ünneplik a Premier League-be való feljutást

Ardiles 1991 márciusáig maradt a Swindon menedzsere, majd a Newcastle Unitedhez szerződött. A vezetőség ezután Glenn Hoddle-t nevezte ki játékos-menedzserré. A csapat jó játékot mutatott az 1991/92-es szezonban, Hoddle első teljes idényében és nem sokkal maradt le a rájátszást érő helyekről. A következő évadban már sikerült kvalifikálnia magát a Townnak a rájátszásra. A döntőben 4-3-ra legyőzte a Leicester Cityt, így feljutott a Premier League-be, története során először[12].

Első élvonalbeli szezonját már nem Hoddle irányítása alatt kezdte meg a klub, hiszen ő 1993 nyarán a Chelsea kedvéért távozott. Az új menedzser a korábbi másodedző, John Gorman lett. A Swindon képtelen volt felvenni a Premier League ritmusát és az utolsó helyen végezve esett ki az idény végén[13]. Mindössze öt győzelmet gyűjtött és 100 gólt kapott. Utóbbi adat a mai napig negatív rekordnak számít. Az egyik legemlékezetesebb élvonalbeli eredménye a csapatnak, hogy sikerült 2-2-es döntetlent játszania a bajnok Manchester United ellen[14][15].

A klub a következő szezonban rendkívül gyengén szerepelt a másodosztályban, ami miatt Gormant menesztették is 1994 novemberében. Utódja, a játékos-menedzser Steve McMahon ugyan nem tudta megmenteni a Vörösöket a kieséstől, de bejuttatta őket a Ligakupa elődöntőjébe[16]. Az 1995/96-as idényben bajnok lett a harmadosztályban a csapattal, mely így egyből visszajutott a másodosztályba[17].

McMahon 1998 szeptemberében közös megegyezés alapján távozott a kispadról, miután a Town az 1998/99-es szezon első kilenc meccséből ötöt elvesztett. Az ezt követő öt évben öt edzőváltáson esett át a csapat (Andy Kinget kétszer is kinevezték a klub élére), idő közben pedig ismét kiesett a harmadosztályba. Az anyagi gondokkal küzdő Swindon a 2003/04-es idényben ötödik lett, ezzel elindulhatott a rájátszásban. Ott azonban már az elődöntőben büntetőpárbajban kiesett a Brighton & Hove Albion ellen, így a League One-ná átkeresztelt harmadosztályban maradt.

Anyagi gondjai olyan súlyossá váltak, hogy kétszer is csődeljárás alá került fizetésképtelensége miatt[18][19]. A 2005/06-os szezonban mindez a játékon is megjátszott és az akkori menedzser, Iffy Onuora sem tudta megmenteni a csapatot a kieséstől a negyedosztályba[20]. Ezzel a Town lett az első olyan, Premier League-et megjárt csapat, mely a The Football League legalacsonyabb osztályába került.

2006 májusában Dennis Wise lett a klub új menedzsere, akivel együtt Gustavo Poyet is az edzőibe stábba érkezett[21]. Vezetésük alatt jól kezdte a 2006/07-es évadot a klub, ezért októberben mindkettejüket leszerződtette a Leeds United. A veterán hátvéd, Adrian Williams vette át ideiglenesen az irányítást, Barry Hunterrel karöltve, majd november 7-én a csapatnak sikerült megegyeznie Paul Sturrockkal. Sturrocknak azonnal sikerült kivívnia a feljutást, miután a harmadik, automatikus feljutást érő helyre vezette a csapatot. A feljutás egy Walsall elleni 1-1-es döntetlennel vált biztossá, a szezon utolsó meccsén[22].

A szurkolók ünnepli ka feljutást a 2006/07-es szezon végén

2008-ban a klubot felvásárolta egyhelyi üzletember, Andrew Fitton által irányított csoport, mely azt tervezte, hogy a 2007/08-as szezon végére a csapat minden tartozását rendezi. Paul Sturrock idő közben a Plymouth Argyle edzője lett. Helyére az általa javasolt Maurice Malpast nevezte ki a vezetőség. Irányítása alatt a Swindonnak sikerült megőriznie helyét a League One-ban és a 13. pozícióban végzett. Ebben nagy szerepe volt a 15 gólt szerző új igazolásnak, Simon Coxnak. A következő idényt olyan gyengén kezdte a csapat, hogy Malpasnak 2008. november 14-én mennie kellett, helyét ideiglenesen David Byrne vette át. A vezetőség 2008. december 26-án nevezte ki Danny Wilsont új menedzseré[23]. Sikerült megmentenie a klubot a kieséstől, a 15. helyet szerezte meg, mindössze négy ponttal elkerülve a kiesőzónát.

A 2009/10-es idény valódi fellendülést hozott, annak ellenére, hogy a gólerős Simon Cox távozott. A csapat úgy vágott neki a 2010-es évnek, hogy mindössze egy pont választotta el az automatikus feljutást érő második helytől. Egy kisebb formahanyatlás miatt azonban végül csak az ötödik helyet sikerült megszereznie, ami a rájátszásra való kvalifikációra volt elég. Az elődöntőben büntetőpárbajban kiejtette a Charlton Athleticet, így készülhetett a döntőre, ahol viszont 1-0-ra kikapott a Millwalltól. Ez volt a csapat negyedik fellépése a Wembleyben, de mindössze az első veresége ott.

A feljutás lehetőségének elszalasztása után 2010 nyarán Billy Paynter ingyen a Leeds Unitedhez igazolt és a csapatkapitány, Gordon Greer is távozott. Ennek ellenére a fogadóirodák továbbra is komoly feljutóesélyeként számoltak a Swindonnal a 2010/11-es szezon előtt. A csapat ingadozó teljesítményt nyújtott az idény első felében és a középmezőnyben tanyázott, de a 2011 januárjában, a Charlton Athletic ellen aratott 4-2-es siker új reményt adott a szurkolóknak a feljebb lépésre[24]. Ezután azonban az addigi legeredményesebb játékos, Charlie Austin a Burnleyhez igazolt. Ez annyira visszavetette a klub teljesítményét, hogy a következő 19 meccséből egyet sem nyert meg. Danny Wilson március 2-án lemondott a menedzseri posztról. Paul Hart érkezett helyette, de ő sem tudta megmenteni a Swindont a kieséstől. 2011. április 25-én vált biztossá, hogy a csapat kiesik a harmadosztályból, amikor 3-1-re kikapott a Sheffield Wednesdaytől. Hart távozott, helyét a szezon utolsó két meccsére a tartalék- és ificsapat edzője, Paul Bodin vette át[25].

Röviddel a szezon vége után a vezetőség bejelentette, hogy az egykori neves olasz játékos, Paolo di Canio ül le a kispadra menedzserként[26]. Irányítása alatt első tizenhárom meccséből hetet elveszített a Town a 2011/12-es évadban, ezután viszont egy tizenöt meccses veretlenségi sorozat következett, amivel visszakerült a feljutóesélyesek közé a csapat[27]. 2011 karácsonya után tíz meccset megnyert sorozatban, amivel klubcsúcsot döntött és előnyt szerzett üldözőivel szemben a tabella élén. A feljutás 2012. április 21-én vált biztossá, amikor bár a Swindon 3-1-re kikapott a Gillinghamtől, a szintén a feljutásért harcoló Torquay United sem tudott győzni az AFC Wimbledon otthonában. Egy héttel később, a Port Vale 5-0-s kiütésével az is eldőlt, hogy a Swindon bajnokként jut vissza a League One-ba[28]. A klub a kupában is jól szerepelt. Az FA Kupában a harmadik fordulóban kiejtette a Premier League-ben szereplő Wigan Athleticet, mielőtt a negyedik körben kiesett volna a másodosztályú Leicester City ellen. A Football League Trophyban a döntőig jutott, de a Wembleyben végül kikapott a Chesterfieldtől.

A csapat remekül kezdte a 2012/13-as szezont és úgy tűnt, jó esélye van rá, hogy sorozatban másodszor is kiharcolja a feljutást. 2013. február 18-án azonban Paolo di Canio beadta a felmondását, a vezetőség etikátlan viselkedésére hivatkozva. Leginkább azt sérelmezte, hogy a tudta nélkül adták el Matt Ritchie-t. Az olasz helyére Kevin MacDonald ült le, aki korábban megbízott menedzserként dolgozott az Aston Villánál és a Leicester Citynél[29]. A csapat a hatodik helyen végzett, így biztosította helyét a rájátszásban.

Címerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A klasszikus, "gőzmozdonyos" címer

A Swindon Town mezein az évek alatt öt különböző címer szerepelt[30]. Az első logó jelvény alakú volt, egy vörösbegy volt látható benne és a sarkaiban a STFC betűk voltak olvashatók. Ezt követte a "gőzmozdonyos" címer, mely nagyrészt Swindon városának a címerén alapult[31]. Hasonlóan jelvény alakú volt, mint az előző, belsejében keresztben a "Swindon Town FC" felirat volt olvasható és egy gőzmozdony is szerepelt rajta, ezzel utalva Swindon városának és a vasútnak a kötődésére. A címer tetején a vörösbegy volt látható, alatta pedig egy tekercsen a "Salubritas et Industria" (egészség és ipar) felirat szerepelt, mely Swindon hivatalos mottója[31][32].

A "közlekedési táblás" címer

Az 1970-es évek folyamán a klub ezt a logót is lecserélte egy újra, melyet "ST-nyilas" vagy "közlekedési táblás" címerként emlegettek a szurkolók[33]. Ez kör alakú volt és piros alapon fehér betűkkel az "ST" rövidítés szerepelt rajta. A S-betű mindkét szára nyíl alakban végződött. A címer alján ívelten a klub teljes neve volt olvasható, mely fölött egy fehér pötty helyezkedett el, futball-labdát szimbolizálva[31].

Az 1985/86-os szezon után visszatért a mezekre a "gőzmozdonyos" címer felújított változata, melynek alján a mottó helyett a "Division Four Champions 1985/1986" (a negyedosztály bajnokai 1985/86) felirat volt olvasható[31].

A gyémánt alakú logó

Az újabb, gyémánt alakú logó az 1991/92-es szezonban került bemutatásra. A csapat az ezt megelőző években komoly anyagi gondokkal küzdött. A címerváltás célja az volt, hogy új, fiatalos imidzset adjon a csapatnak. Egy átsuhanó futball-labda volt látható rajta, mely a jövőbeli gyors sikerekre való törekvést szimbolizálta. A forma közepén egy S-betű húzódott, mint a Swindon szó rövidítése és megjelent benne a zöld szín is, mely akkoriban a mezeken is kiegészítő szín volt a vörös és fehér mellett[31].

2007. április 5-én a Swindon vezetői bejelentették, hogy szeretnék ismét lecserélni a címert, mondván, a "gyémánt" címer megfelelt az adott kor elvárásainak, de nem utalt semmilyen módon a klub történelmére és hagyományaira[34]. Három vázlat is készült, melyek mind hasonlítottak a csapat legelső és a második, "gőzmozdonyos" címerére. A szurkolók szavazhattak a nekik legjobban tetszőre vagy negyedik opcióként választhatták azt, hogy maradjon továbbra is a "gyémánt" címer a hivatalos logó.

2007. április 23-án kihirdették a győztes tervezetet, melyre a szurkolók 68%-a voksolt[35]. Az új logó a 2007/08-as idény előtt került bevezetésre és a mai napig használatban van. Ezen a "gőzmozdonyos" címer hagyományaihoz híven keresztben a "Swindon Town FC" felirat olvasható, látható rajta egy vörösbegy és a tetején egy gőzmozdony is, utalva Swindon vasútváros mivoltára. A logó aljára visszakerült a város mottóját hirdető felirat is.

Klubszínek és mezek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hazai mez[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csapat eredetileg fehér mezben és fekete nadrágban, valamint sportszárban lépett pályára, melyet az idegenbeli meccsekre egy kék szalaggal egészített ki[1]. A fehér mezt egy vörös-fekete, negyedelt színfelosztású felsőre cserélte, amikor 1894-ben belépett a Southern Football League-be[1]. 1897-ben újabb színcsere következett, melyről a Swindon Advertiser című lap így számolt be: "A Swindon Town FC új meze zöld lesz, fehér ujjakkal. Viszlát a jól ismert vörös-fekete színösszeállításnak."

A zöld ruhafestékek beszerzésével gondok adódtak, így ez a mez nem sokáig maradt használatban és 1901-ben visszatért a jól ismert vörös szín[1]. Ez eleinte egy sötétebb, bordó árnyalat volt, de az 1902/03-as szezonra világosabb árnyalatra váltott a klub. Ekkor, a szezon első meccsén került be először a hivatalos műsorfüzetbe a "The Robins" (vörösbegy) szó, mint a csapat beceneve[36].

A Swindon Town azóta is különböző árnyalatú vörös és fehér színösszetételű mezekben játssza hazai mérkőzéseit. A leggyakoribbak fehér galléros vörös mezek voltak, fehér vagy vörös sorttal kiegészítve, ezért a csapatot sokszor emlegetik "Red and White Army" (vörös-fehér hadsereg) néven a szurkolók. Az 1985/86-os szezonban, amikor a klub bajnok lett a negyedosztályban, például vörös alapon fehér hajszálcsíkos mezt, fehér nadrágot és vörös sportszárat viseltek a játékosok. A drukkerek ekkor is gyakran hívták csapatukat a lelátói rigmusokban Lou Macari vörös-fehér hadseregének.

Az 1991-es arculatfrissítés után kiegészítőszínként a zöld is bekerült a mezek színösszeállításába, utalva a rövid életű zöld mezre a századforduló idejéből. A zöld elemek a 2007-es logóváltás után ismét teljesen eltűntek a mezről[37].

Idegenbeli mez[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A klub idegenbeli mezei csak az 1990-es években kezdtek el rendszeresen változni, amikor a klubok egyre jobban felismerték a replika mezek eladásában rejlő lehetőségeket. A Swindon első valódi idegenbeli szerelése, mely teljesen eltért a hazaitól, teljesen kék volt. Az 1969-es Ligakupa-döntőn azonban nem ezt, hanem egy a szurkolók által megszavazott, teljesen fehér szerelést használt a csapat.

Az 1980-as években a klub megváltoztatta idegenbeli szerelésének színösszeállítását. A mez fehér, míg a nadrág és a sportszár fekete lett, csakúgy, mint a legelső mezen. Ezután bemutatásra került egy harmadik számú, sárga mezből és kék sortból álló szerelés is[38]. Az 1980-as évek nagy részében e két színösszeállítás között váltogatott a csapat az idegenbeli szereléseket illetően.

A következő változás az 1991-es arculatváltáskor következett be. Ekkor az idegenbeli mez színösszeállítása zöld-fehér lett, ezt a szurkolók a "krumplinyomdás" mezként emlegetik, érdekes mintázata miatt[39]. A sötétkék rövidnadrággal kiegészített szerelés 1993-ig maradt használatban, amikor visszatért a sárga-kék összeállítás, zöld gallérral kiegészítve[40].

Az 1996/97-es szezonban bemutatásra került egy különleges, olajzöld színű harmadik számú mez, az akkori mezszponzor, a Castrol tiszteletére.

2003-ban a csapat idegenbeli meze fekete-aranysárga csíkosra változott és megjelent egy fehér harmadik számú mez is[37]. A 2006/07-es idényben a Swindon egy teljesen sötétkék szerelésben szerepelt idegenben. A sötétkék szín 2008-ban visszatért, de fehér sorttal kiegészítve. A 2009/10-es szezonra visszatért a fehér idegenbeli mez, de ezen a hazaitól eltérően nem a FourFourTwo, hanem a "FIFA 10" felirat volt olvasható, az EA-vel kötött szponzori szerződés miatt[41]. Ugyanebben a szezonban a csapatnak volt egy teljesen kék harmadik számú szerelése is, melyet az FA Kupában és a rájátszásban a Charlton Athletic ellen használt.

A 2010/11-es idényben a csapat harmadik számú szerelése teljesen fekete volt[42], a következő szezonban ezt már idegenbeli mezként viselték a játékosok és bemutatásra került egy új, fehér harmadik számú mez, ami ismét az FA Kupában került használatba. Utóbbi mez esetében zúgolódást váltott ki a szurkolók körében, hogy a The People című bulvárlapot népszerűsítő szponzori felirat került rá. A 2012/13-as szezonban kék-sárga idegenbeli mezt használt a Town, ami szintén nem tetszett a szurkolók egy részének, mivel a közeli rivális Oxford United hivatalos klubszíneire emlékeztet.

Mezszponzorok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Időszak Mezgyártó Mezszponzor
1980–81 Adidas
1981–82 Coffer Sports
1982–84 Coffer Sports ISIS
1984–89 Spall Lowndes Lambert Group
1989–91 Spall GWR FM
1991–93 Diamond Leisure Burmah
1993–95 Loki Burmah
1995–97 Mizuno Castrol
1997–99 Mizuno Nationwide
1999–2000 Lotto Nationwide
2000–02 Xara Nationwide
2002–03 DGI Nationwide
2003–05 Strikeforce Nationwide
2005–07 Lonsdale Nationwide
2007–08 Lotto Kingswood Group
2008–09 Lotto FourFourTwo Magazine
2009–10 Adidas FourFourTwo Magazine
EA Sports
2010–11 Adidas FourFourTwo Magazine
EA Sports
Samsung
2011–12 Adidas Samsung
EA Sports
FourFourTwo Magazine
The People (FA Kupa-mez)
2012–13 Adidas Samsung
FIFA 13

A csapatot 1997 óta támogató Nationwide a klubot sújtó komoly anyagi problémák miatt bejelentette, hogy a 2006/07-es szezon végén megszünteti vele az együttműködést. Ez a mezszponzori és a stadionátnevezési szerződésre is vonatkozott. A Swindon pénzügyi igazgatója, Sandy Gray 2006. november 24-én így nyilatkozott: "Már folynak a tárgyalások egy céggel, mely nagyon szeretne szponzori szerződést kötni egy labdarúgóklubbal."[43]

2007. június 7-én a csapat ötéves szerződést kötött egy helyi fejlesztőcéggel, a Kingswood Constructionnal. Ez a szerződés a mezekre és a stadion egy lelátójára vonatkozott és 100 ezer fontot hozott volna a klubnak egy évben[44]. 2008. március 17-én azonban a két fél felbontotta a szerződést a Kingswood anyagi gondjai és fizetésképtelensége miatt[45]. "Fel kellett bontanunk a Kingswooddal kötött szerződésünket, mivel a cég nem tudta teljesíteni a rá vonatkozó anyagi részt, ráadásul vezetőváltás előtt áll, nekünk pedig nem áll szándékunkban ilyen bizonytalan helyzetben lévő vállalattal együttműködni." - mondta a Town vezérigazgatója, Nick Watkins[45].

2008 júniusában a klub bejelentette, hogy a FourFourTwo lesz az új mezszponzor, mellyel három éves szerződést kötött a csapat[46].

Stadion[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A County Ground belülről

A Swindon Town legelső pályája a Bath Roadtól délre volt található, az Okus kőbánya mellett[47]. Miután egy fiatal néző beleesett a bánya egyik mély üregébe, a klub úgy döntött, hogy átköltözik a Lansdown Roadra. Ezután nem sokkal egy, a The Croft villa közelében található pályára tette át a székhelyét, ahol tizenegy évig maradt[1] .

A csapat 1896-ban kezdte el használni a County Groundot, ahol jelenleg is játssza a hazai meccseit. Korábban, 1893-tól a közeli krikettpályát használta a klub, melyet szintén County Grondnak hívtak[1].

Az építkezés akkor indult meg, amikor Thomas Arkell az Arkell's Brewery sörgyár tulajdonosa 300 fontot adományozott a klubnak lelátóépítésre. A stadiont időről időre felújították, kibővítették. 1932-ben például tető került a Shrivenham Road felőli oldalon található lelátóra, majd később a Town End lelátó is fedett lett. Utóbbi építkezés 4300 fontba került és a szurkolói klub gyűjtötte össze rá a pénzt. A fedett lelátó 1938. augusztus 27-én nyitotta meg kapuit a nézők előtt. Jelenleg is ez a tető található a Town End lelátó fölött[47].

1940-ben, a hadügyminisztérium lefoglalta a stadiont és második világháborús hadifoglyok elszállásolására használta azt. A fogolytábort a pályán, néhány bódé felállításával hozták létre. 1945-ben, a háború végeztével 4570 fontot kapott kompenzációként a csapat[47].

1951-ben, 350 fontért a klub bevezette a villanyvilágítást a stadionba, ezzel a The Football League-ben az első olyan csapat lett, melynek pályáján reflektorok voltak. A világítást 1951. április 2-án, egy Bristol City elleni meccsen próbálta ki élesben is a Swindon, hat hónappal lehagyva az ebben a tekintetben második Arsenalt. Első villanyfényes bajnokiját 1956. május 29-én, a Millwall ellen játszotta a csapat úgy, hogy a sarkokban található reflektorok fényét a hosszanti oldalon húzódó lelátók tetején elhelyezett lámpákkal erősítették meg. Az első villanyfényes bajnoki mérkőzés tekintetében a Portsmouth stadionja, a Fratton Park hét nappal megelőzte a County Groundot. A jelenlegi reflektorok 1960-ban kerültek a County Groundra[47].

A stadion legtöbb, jelenleg is látható eleme 1950 és 1995 között épült. A legutóbbi nagy újítást a déli oldalon található nagy lelátó felépítése jelentette, melyeknek az elnevezési jogát szponzorok megvásárolhatják. A County Ground a világ egyetlen labdarúgó stadionja, ahol Rolex óra mutatja az időt. A Stratton Bank lelátón található óra az 1963-as feljutás alkalmából került beépítésre[48].

A földterület, amin a stadion áll, a swindoni önkormányzat tulajdonát képezi, így a Townnak bérleti díjat kell fizetnie a használatáért. Korábban szóba került, hogy a csapat egy olyan stadionba költözne, melyet teljes mértékben birtokol, hiszen így nagyobb bevételekre tehetne szert, ez azonban egyelőre anyagilag kivitelezhetetlen a klub számára. 2006-ban a TrustSTFC szurkolói alapítvány aláírásgyűjtésbe kezdett, mellyel az a célja, hogy rávegye az önkormányzatot, hogy építse újjá a County Groundot[49][50].

Szurkolók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Swindon átlag hazai nézőszámai 1889 óta

A klub legmagasabb átlagnézőszáma 32 ezer volt, utoljára az 1970-es évek elején volt rá példa, hogy ennyien kilátogattak a County Groundra. Bár Swindon nyüzsgő város, a legtöbben munkájuk miatt járnak oda más településekről, közülük csak kevesen szurkolnak a Townnak[51][52]. Az utóbbi évtizedekben a csapat gyenge teljesítménye, a pénzügyi nehézségek és a Taylor-jelentés miatti stadionátalakítás következtében alaposan visszaesett a hazai nézőszám.

A County Ground jelenleg 15 728 ülőhelyet kínál a szurkolóknak. A 2004/05-ös szezonban mindössze 5839 fő volt az átlagnézőszám[53], ami azt jelenti, hogy a férőhelyek mindössze 37%-a volt kihasználva. A nézőszám a következő szezonra 5950-re emelkedett[54], ami 37,8%-os kihasználtságot jelentett. A 2006/07-es idény már nagyobb fellendülést hozott, ekkor átlagosan 7109 szurkoló látogatta a hazai meccseket[55], azaz a stadion ülőhelyeinek 45,2%-a volt kihasználva.

A szurkolói keménymag az 1980-as évek óta a County Ground Town End lelátóján foglal helyet és olyan korábbi és jelenlegi szurkolói magazinok fűződnek hozzá, mint a "The 69'er", a "Bring the Noise", a "Randy Robin" és a "The Magic Roundabout"[56] . A szurkolók "The Town", "The Reds" (vörösök), "STFC" és "Red and White Army" (vörös-fehér hadsereg) néven emlegetik a csapatot. A vörös-fehér hadsereg nevet előszeretettel használják magukra is. A Junior Robins egy gyermek szurkolói klub, melynek a célja, hogy alacsonyabb jegyárakat és különböző programokat biztosítson a fiatal szurkolók számára, valamint segítse őket az idegenbeli meccsekre való eljutásban[57]. A tagság egyúttal lehetőséget biztosít a gyerekeknek arra is, hogy jelentkezzenek kabalafigurának és, hogy valamelyik, Swindon által működtetett labdarúgó-iskolával eddzenek.

A Red Army Loud and Proud tagjai a tőlük megszokott zászlókkal

A TrustSTFC egy szurkolói alapítvány, mely 2000-ben alapult. A jelentkező drukkerek demokratikus szavazás útján kerülhetnek be az alapítványba, melynek célja, hogy adományokat gyűjtsön a klub számára és beleszólást biztosítson a szurkolóknak a vezetőség döntéseibe[58]. A csoport rendszeresen vásárol a csapat részvényeiből és segít a befektetések terén[59]. Emellett gyakran szervez gyűjtéseket új játékosok igazolására és a játékosok fizetésére[60]. Az alapítvány jelenlegi egyik legfőbb célja, hogy kiharcolja a County Ground felújítását.

Egy 2007 januári, statisztikák alapján készített listából kiderült, hogy a The Football League 92 csapata közül a Swindon drukkerei az 5. legstresszesebbek[61]. Mindezt a következőkkel indokolta a felmérést végző Littlewoods fogadóiroda: "Az 1990-es évek elején a Swindon Town megjárta a Premier League-et, ezt követően azonban rendkívül kemény idők jártak a szurkolókra a County Groundon. Kezdetként kedvenceik 1994-ben kiestek az első osztályból, majd egy évvel később újabb kiesés következett. Bár 1996-ban sikerült visszajutniuk a másodosztályba, végig az alsóházban tanyázott a klub, majd 2000-ben ismét kiesett. Egy évvel később mindössze egy ponton múlt, hogy a Swindon nem esett ki rögtön a harmadosztályból is. 2006-ban aztán nem tudta elkerülni a sorsát a csapat és kiesett a negyedosztályba. Ezzel a Swindon lett az első olyan klub, mely megjárta a Premier League-et, majd kiesett a The Football League legalacsonyabb osztályába. Ez valószínűleg komolyan megviselte a szurkolók idegeit."[61]

A 2004/05-ös szezonban a csökkenő hazai nézőszám miatt új szurkolói csoport alakult "Red Army Loud and Proud" (hangos és büszke vörös hadsereg)[62] néven azzal a céllal, hogy visszahozza a régi hangulatot, szórakozást a meccsnapokra és valódi "12. játékosa" legyen a csapatnak[62]. A csoport tagjait könnyedén meg lehet ismerni színes zászlóikról, melyeket a meccsek alatt lengetnek. Az utóbbi években nőtt a hazai átlagnézőszám, a 2010/11-es idényben a kiesés ellenére is 8400-an járta ki a Town meccseire.

Huliganizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Swindon Town az 1970-es évek óta többször si bajba került huligánjai miatt. A csapathoz tartozó első ismert huligán csoport a Swindon Town Aggro Boys (STAB) volt[63]. Egy 1978 márciusi, Wrexham elleni hazai meccsen a STAB tagjai rengeteg sárgarépát zúdítottak a vendégek kapusára[63]. A klub akkori elnöke, Cecil Green később így nyilatkozott: "Célunknak tekintjük, hogy kiirtsuk az ilyen gonosz tetteket a lelátóinkról. Egy-két incidens egyenes ördöginek nevezhető."[63]. Az 1980-as években új huligáncsoport alakult, Swindon.Southside.Firm (SSF) névvel. A csoport neve onnan ered, hogy tagjai a stadion déli lelátóján foglaltak helyet[63]. Egy Northampton Town elleni mérkőzés után az akkori menedzser, Lou Macari besétált több száz SSF-tagba, akik Northampton-szurkolókat üldöztek az utcán. Az edző később úgy fogalmazott, hogy a helyzet még rosszabb volt, mint egy Celtic-Rangers rangadó idején[63].

Az 1990-es években huligánok egy újabb csoportja jött létre, akik a Swindon Active Servie (SAS) nevet választották maguknak. Őket tartják felelősnek a legtöbb Oxford United és Reading elleni meccsen történt verekedésért[63]. 1998 szeptemberében, egy Oxford elleni hazai meccset követően 19 SAS-tagot tartóztattak le a rendőrök. 2004. december 18-án, egy AFC Bournemouth elleni idegenbeli meccs előtt az SAS tagjai komoly összetűzésbe kerültek a hazai szurkolókkal, aminek eredményeképp 17-et előállítottak közülük és elrendelték a stadionokból való kitiltását azoknak, akiket bűnösnek találtak közülük[63][64][65]. A verekedésre Bournemouth városának zsúfolt bevásárlóutcájában került sor. "Félelmetes és szörnyű jeleneteknek voltak szemtanúi azok, akik éppen karácsonyi ajándékokat vásároltak az adott időben." - fogalmazott a körzeti bíró, Roger House[64] . A Swindon Advertiser című lap így számolt be a történtekről: "A környék tele volt a karácsonyi ünnepekre készülődő vásárlókkal, akik riadtan nézték végig, ahogy a szurkolók egymást püfölik és kirakatokat zúznak be."[66]

2006. december 16-án 10 010 szurkoló látogatott ki a hazai, Bristol Rovers elleni rangadóra[67]. Ez volt a szezon egyik legmagasabb hazai nézőszáma. A meccsen a két szurkolótábor között nézeteltérés tört ki, melynek következtében 11-et letartóztattak közülük. Az összetűrés során a drukkerek az Arknell's Stand székeit is megrongálták[68][69]. "Az incidens során körülbelül 60 széket téptek ki a helyükről a szurkolók, amiket átdobáltak az ellenfél drukkereihez" - számolt be a történtekről a Western Daily Press.[70]. A visszavágó napján, Bristolban húsz Rovers-huligán támadt rá baseballütőkkel Swindon-szurkolókra egy pubban[71] .

"Ha megnézzük Swindon városát, láthatjuk, hogy a rendőrség az elmúlt öt évben rengeteget tett azért, hogy visszaszorítsa a futballhuliganizmust" - írta Nick Lowles, a Hooligans 2: The M–Z of Britain's Football Hooligan Gangs című, brit huligánokról szóló könyvében[63].

A Swindon Town szintén sokat tesz a huliganizmus megállítása érdekében, azáltal, hogy a botrányosan viselkedő szurkolóit kitiltja a County Groundról. 2006-ban 29-en kaptak ilyen büntetést, ami komoly növekedés a 2005-ben elrendelt 11 kitiltáshoz képest[72]. Ennek eredményeképp a meccsnapokon történt letartóztatások száma csökkent. A 2005/06-os szezonban már csak 22 embert vittek el a rendőrök a 2004/05-ös idényben letartóztatott 39-hez képest.[73]. A 2006-os világbajnokság meccseinek látogatásától eltiltott angol szurkolók közül 33-an a Swindon drukkerei voltak[74].

Riválisok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy 2003-as, futballszurkolók bevonásával végzett felmérésből kiderült, hogy a The Football League csapatai közül a Swindon a 13. helyen áll, riválisainak számát illetően[75]. A lista úgy alakult ki, hogy összeszámolták, hogy az adott csapatot hány csapat szurkolói sorolták az első három legfőbb rivális közé. A Swindon legkomolyabb riválisai a délnyugat-angliai Bristol Rovers és Bristol City, valamint a Temze völgyéből származó Reading és Oxford United. Utóbbi az 1960-as évekbeli, The Football League-be való bekerülése óta számít a Town riválisának.

Az Oxford Uniteddel való rivalizálás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Oxford United (51 km) – A Swindon szurkolói által a legkevésbé kedvelt csapat. A két klub közti éles rivalizálásának mindkét szurkolói tábor gyakran hangot ad a lelátói nótáiban, akkor is, ha épp nem egymás ellen játszanak a csapatok.

A Readinggel való rivalizálás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Reading (64 km) – A Swindon legrégebbi riválisa, a két csapat 1892-ben csapott össze egymással először. Mivel a Reading az utóbbi időben magasabb osztályokban szerepelt, a rivalizálás heve alábbhagyott és a Swindon-drukkerek is egyre ritkábban említik meg a kék-fehéreket a szurkolói dalokban.

A Bristol Roversszel és Bristol Cityvel való rivalizálás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bristol Rovers (58 km) – A második legrégebbi rivális. Először 1897-ben, a Western League-ben játszott egymással a két csapat. 1899-től 1953-ig rendre ugyanabban az osztályban szerepelt a két klub.
  • Bristol City (64 km) – Bár egyik csapat sem számít a másik első számú riválisának, mindig kiéleződnek a szurkolók közti ellentétek, ha egy osztályban szerepelnek, különösen az egymás elleni meccsek idején.

Egyéb riválisok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gillingham (188 km) – Sok Gillingham-szurkoló a Swindont tartja csapata legnagyobb riválisának. Bár ez fordítva nem igaz, a két csapat valóban játszott néhány paprikás hangulatú meccset egymással a múltban[76]. A 2005/06-os idényben különösen emlékezetessé vált a két klub Priestfielden rendezett meccse, amikor is a swindoniak a stadion kijáratánál megtámadták a hazai szurkolókat. Ez volt a Swindon és a Gillingham első meccse egy 1987-es playoff-találkozó óta[77].

Statisztikák és rekordok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Swindonban a legtöbb pályára lépés rekordját John Trollope tartja, aki 1960 és 1980 között volt a csapat játékosa és ezalatt 889 meccset játszott. Ezekből 770 bajnoki mérkőzés volt, amivel ő tartja az egy csapat színeiben lejátszott bajnokik rekordját a The Football League-ben[78]. Az összes pályára lépés tekintetében a középhátvéd Maurice Owen áll a második helyen a Townnál, 601 meccsel. A dobogó harmadik fokát a kapus Sam Burton áll, 509 pályára lépéssel.

A gólrekordot Harry Morris tartja 229 találattal, melyeket 1926 és 1933 között szerzett[48]. A második helyen Harold Fleming áll 203 góllal, a harmadikon pedig Don Rogers 178-cal. Az egy szezonon alatt szerzett gólok rekordja is Morris nevéhez fűződik, aki az 1926/27-es szezonban 48 alkalommal talált be, melyek közül 47 bajnoki gólt volt. Az egy meccsen lőtt gólok csúcsát szintén Morris tartja, Keith Easttel holtversenyben, öt góllal. Morrisnak kétszer, 1926-ban és 1930-ban is sikerült ötöt lőnie egy meccsen.

A legtöbb néző 1972. január 15-én gyűlt össze a County Groundon, amikor 32 ezren voltak kíváncsiak az Arsenal elleni FA Kupa-meccsre[79]. Mivel a stadion befogadóképessége jelenleg 15 728 fő, nem valószínű, hogy ez a rekord a közeljövőben megdőlne.

Maga a Swindon Town is állított fel rekordokat az angol labdarúgásban. Az 1985/86-os szezonban 102 ponttal lett bajnok a csapat a negyedosztályban, ami új csúcsot jelentett és mindössze egy csapat, a York City volt képes korábban 100 pont fölé jutni a The Football League-ben. A 102 pontos rekord azóta már megdőlt. A Town a Premier League-ben is tart egy rekordot, melyre azonban nem lehet túl büszke, az 1993/94-es szezonban ugyanis 100 gólt kapott, ennél többször azóta sem találtak be egyetlen csapat kapujába sem.

Játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenlegi keret[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2013. május 20. szerint[80]

# Poszt Név
1 ENG K Wes Foderingham
2 ENG V Troy Archibald-Henville
3 SCO V James McEveley
4 ENG V Aden Flint
6 ENG KP Alan Navarro
7 ENG KP Luke Rooney
9 IRE CS James Collins
11 ENG KP Gary Roberts
12 IRE V Alan McCormack (csk)
14 ENG CS Paul Benson
15 ENG V Nathan Thompson
16 ENG CS Andy Williams
17 SCO KP Paul Caddis
# Poszt Név
19 WAL KP Louis Thompson
20 ENG CS Miles Storey
22 ENG V DDarren Ward
30 ENG K Leigh Bedwell
31 WAL V Aaron Oakley
33 ENG KP Alex Ferguson
34 ENG V Connor Waldon
36 ENG KP Jake Simpson
37 ENG KP Mark Francis
38 ENG V Matthew Jones
ENG KP Lee Cox
ENG CS Kayden Jackson

Kölcsönben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Női csapat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Swindon Town Ladies FC 1993. szeptember 28-án alakult meg, a Swindon Spitfires Women's and Girls' Football Clubból kivált játékosokból. A csapat jelenleg a South West Combination Women's Football League-ben, az angol női labdarúgás negyedosztályában szerepel. A 2012/13-as szezonban fennállás során először eljutott az FA Women's Cup harmadik köréig, ahol a Gillingham LFC-től kapott ki hosszabbítás után, 1-0-ra. A csapat hazai mérkőzéseit a Fairford Town pályáján, a Cinder Lane-en játssza. A felnőtt csapat mellett a Swindon Town LFC három, különböző korosztályú fiatalokat felvonultató ificsapatot is működtet[81].

Szakmai stáb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vezetőség és edzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Munkakör Név
Elnök ENG Jed McCrory
Igazgatók UK Jed McCrory, Gary Hooper, Steve Murrall, Callum Rice
Pénzügyi igazgató Jelenleg nincs
Menedzser SCO Kevin MacDonald
Menedzserasszisztens ENG Mark Cooper
Megbízott kapusedző ENG Fraser Digby
Erőnléti edző ENG Michael Peacock
Ifiedző WAL Paul Bodin
Tehetségkutató ENG Jeremy Newton
Fizikoterapeuta ENG Paul Godfrey

Menedzserek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ossie Ardiles, aki 1989 és 1991 között volt a csapat menedzsere
Glenn Hoddle, aki a Premier League-be vezette a Swindont

2013. március 3. szerint. Kizárólag tétmeccsek szerepelnek a statisztikákban.

Név Nemzetiség Kinevezés Távozás Eredmények
M Gy D V RG KG
Sam Allen Anglia 1902 1933 1127 487 248 392 1988 1660
Ted Vizard Wales 1933 1939 285 108 63 114 455 481
Neil Harris Skócia 1939 1940 33 10 10 13 69 73
Louis Page Anglia 1945 1953 369 135 95 139 515 570
Maurice Lindley Anglia 1953 1955 93 26 25 42 114 134
Bert Head Anglia 1956 1965 426 160 108 158 660 637
Danny Williams Anglia 1965 1969 222 104 58 60 377 237
Fred Ford Anglia 1969 1971 122 50 34 38 175 140
Dave Mackay Skócia 1971 1972 45 14 13 18 58 66
Les Allen Anglia 1972 1974 62 13 20 29 61 94
Danny Williams Anglia 1974 1978 227 87 61 79 340 328
Bobby Smith Anglia 1978 1980 132 63 25 44 208 169
John Trollope Anglia 1980 1983 121 43 33 45 161 153
Ken Beamish Anglia 1983 1984 68 26 17 25 99 87
Lou Macari Skócia 1984 1989 285 138 67 80 449 340
Osvaldo Ardiles Argentína 1989 1991 106 40 33 33 163 140
Glenn Hoddle Anglia 1991 1993 120 51 32 37 202 162
John Gorman Skócia 1993 1994 72 15 20 37 90 148
Steve McMahon Anglia 1994 1998 204 75 49 80 245 277
Jimmy Quinn Észak-Írország 1998 2000 85 19 21 45 84 141
Colin Todd Anglia 2000 2000 18 4 6 8 16 29
Andy King Anglia 2000 2001 36 12 10 14 43 43
Roy Evans Anglia 2001 2001 26 10 6 10 30 35
Andy King Anglia 2001 2005 193 71 48 74 265 263
Iffy Onuora Skócia 2005 2006 40 10 15 15 40 56
Dennis Wise Anglia 2006 2006 17 9 5 3 24 14
Paul Sturrock Skócia 2006 2007 52 26 11 15 71 51
Maurice Malpas Skócia 2008 2008 42 13 11 18 59 61
Danny Wilson Észak-Írország 2008 2011 120 43 40 37 173 160
Paul Hart Anglia 2011 2011 11 1 4 6 6 12
Paolo di Canio Olaszország 2011 2013 95 53 19 23 155 76
Kevin MacDonald SCO 2013 10 3 3 4 12 12

(Jelmagyarázat: M = Mérkőzések, Gy = Győzelmek, D = Döntetlenek, V = Vereségek, RG = Rúgott gólok, KG = Kapott gólok)

Megbízott menedzserek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2013. február 28. szerint. Kizárólag tétmeccsek szerepelnek a statisztikákban.

Név Nemzetiség Kinevezés Távozás Eredmények
M Gy D V RG KG
Danny Williams Anglia - - - - - -
Tony Galvin Írország 1991 1991 - - - - - -
Andy Rowland Anglia 1994 1994 3 1 1 1 4 4
Mike Walsh Írország 1998 1998 2 0 1 1 1 2
David Tuttle Anglia 2006 2006 0 0 0 0 0 0
Ady Williams Wales 2006 2006 2 0 0 2 1 3
David Byrne Anglia 2007 2008 8 2 3 3 9 14
David Byrne Anglia 2008 2008 8 1 4 3 12 14
Paul Bodin Wales 2011 2011 2 1 0 1 2 2
Fabrizio Piccareta Olaszország 2013 2013 1 1 0 0 3 1
Tommy Miller és Darren Ward Anglia 2013 2013 2 0 1 1 1 2

(Jelmagyarázat: M = Mérkőzések, Gy = Győzelmek, D = Döntetlenek, V = Vereségek, RG = Rúgott gólok, KG = Kapott gólok)

Elismert és legendás játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az "Év játékosa" díj nyertesei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tommy Mooney, a 2004-es "Év játékosa" díj nyertese
Év Nyertes
1991 Skócia Duncan Shearer
1992 Anglia Shaun Taylor
1993 Wales Paul Bodin
1994 Anglia John Moncur
1995 Anglia Shaun Taylor
1996 Anglia Shaun Taylor
1997 Anglia Fraser Digby
1998 Anglia Fraser Digby
1999 Anglia George Ndah
2000 Ausztrália Frank Talia
Név Nyertes
2001 Anglia Steve Mildenhall
2002 Anglia Matthew Heywood
2003 Anglia Sam Parkin
2004 Anglia Tommy Mooney
2005 Anglia Sam Parkin
2006 Anglia Rhys Evans
2007 Skócia Lee Peacock
2008 Guadeloupe Miguel Comminges
2009 Írország Simon Cox
2010 Írország Jonathan Douglas
Név Nyertes
2011 Anglia Matt Ritchie
2012 Írország Alan McCormack
2013 Anglia Nathan Thompson

A legtöbbször pályára lépők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A táblázatban csak tétmeccsek szerepelnek. Zárójelben a csereként kapott játéklehetőségek száma látható.

Név A klubál töltött évek Bajnokik FA Kupa-meccsek Ligakupa-meccsek Egyéb meccsek Összesen
1 ENG John Trollope 1960–1980 767 (3) 61 (0) 47 (0) 11 (0) 886 (3)
2 ENG Maurice Owen 1946–1963 555 (0) 39 (0) 7 (0) 0 (0) 601 (0)
3 ENG Fraser Digby 1986–1998 403 (0) 21 (0) 33 (0) 20 (1) 504 (1)
4 ENG Sam Burton 1945–1961 467 (0) 27 (0) 6 (0) 9 (0) 509 (0)
5 ENG Don Rogers 1961–1972
1976–1977
411 (1) 31 (2) 34 (0) 11 (0) 487 (3)
6 SCO Jimmy Allan 1971–1985 371 (0) 32 (0) 33 (0) 0 (0) 436 (0)
7 ENG Billy Tout 1905–1920 377 (0) 28 (0) 12 (0) 16 (0) 433 (0)
8 ENG Joe Butler 1965–1976 355 (7) 25 (0) 29 (1) 11 (0) 420 (8)
9 ENG Garth Hudson 1948–1960 401 (0) 26 (0) 0 (0) 0 (0) 427 (0)
10 SCO Colin Calderwood 1985–1993 341 (1) 17 (1) 35 (0) 19 (0) 412 (2)

A leggólerősebbek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A táblázatban csak tétmeccsek szerepelnek. Zárójelben a pályára lépések száma látható.

Név A klubnál töltött évek Bajnoki gólok FA Kupa-gólok Ligakupa-gólok Egyéb gólok Összesen
1 ENG Harry Morris 1926–1933 215 (260) 14 (19) 0 (0) 0 (0) 229 (279)
2 ENG Harold Fleming 1907–1924 183 (293) 19 (36) 1 (6) 1 (1) 204 (336)
3 ENG Don Rogers 1961–1972
1976–1977
149 (412) 12 (33) 17 (34) 3 (11) 181 (490)
4 ENG Maurice Owen 1946–1963 150 (555) 15 (39) 0 (7) 0 (0) 165 (601)
5 ENG Archie Bown 1902, 1904
1906–1919
125 (253) 10 (21) 7 (14) 0 (3) 142 (291)
6 ENG Steve White 1986–1994 87 (254) 2 (11) 11 (29) 11 (18) 111 (312)
7 ENG Andy Rowland 1978–1986 79 (287) 11 (24) 8 (28) 0 (6) 98 (345)
8 SCO Duncan Shearer 1988–1992 79 (164) 7 (9) 11 (19) 1 (7) 98 (199)
9 ENG Freddy Wheatcroft 1904–1905
1905–1906
1909–1917
86 (216) 9 (25) 0 (2) 3 (2) 98 (245)
10 ENG Ernie Hunt 1960–1965 82 (214) 6 (12) 0 (11) 0 (0) 88 (237)

Álomcsapat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2009/10-es szezon alatt a Swindon Advertiser olvasói és a Swindon Town weboldalának látogatói összeállíthatták a klub álomcsapatát.

A táblázatban csak a tétmeccsek száma szerepel.

# Poszt Név Meccsszám
1 K ENG Digby, FraserFraser Digby 505
2 JH WAL Thomas, RodRod Thomas 355
3 BH WAL Bodin, PaulPaul Bodin 297
4 KH ENG Taylor, ShaunShaun Taylor 259
5 KH SCO Calderwood, ColinColin Calderwood 414
6 KP ENG Hoddle, GlennGlenn Hoddle 75
7 JSZ ENG Summerbee, MikeMike Summerbee 244
8 KP IRE McLoughlin, AlanAlan McLoughlin 136
9 CS NOR Fjørtoft, Jan ÅgeJan Åge Fjørtoft 87
10 CS SCOShearer, DuncanDuncan Shearer 199
11 BSZ ENG Rogers, DonDon Rogers 490
Edző SCO Macari, LouLou Macari (1984–1989)

Dicsőségfal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2011. december 15-én a Swindon Advertiserben megjelentek szerint a Swindon vezetősége létrehozott egy dicsőségfalat, melyre elsőként Don Rogers, John Trollope és Paul Bodin neve került fel. A többiek neve december 30-án került nyilvánosságra, a BBC wiltshire-i rádióadásán keresztül[82].

A Swindon Town dicsőségfala[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angol labdarúgás dicsőségfala[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A következő listában azok, az angol labdarúgás dicsőségfalára felkerült játékosok és edzők szerepelnek, akik pályafutásuk során megfordultak a Swindon Townban.

Swindon-játékosok világbajnokságokon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A következő listában azok a játékosok szerepelnek, akik a Swindon Townnál töltött idejük alatt szerepeltek világbajnokságon.

Sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bajnoki sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kupasikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Ligakupa serlege, melyet a Swindon 1969-ben elhódított

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h In the beginning.... swindon-town-fc.co.uk. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  2. "England – Professional Football All-Time Tables 1888/89–2008/09" Rec.Sport.Soccer Statistics Foundation (Retrieved 14 April 2010)
  3. Medals to be sold. Salisbury Journal, 1999. április 20
  4. League Cup Final 1969 Match Report. football-England.com. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  5. Swindon Town 1969 TV Archive. BBC. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  6. Anglo-Italian League Cup Winners' Cup Winners 1969/1970. Achievements. swindon-town-fc.co.uk. [2008. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 14.)
  7. Wheeler, Sam: Cup Glory in Europe. Swindon Advertiser, 2000. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  8. Division Four Champions 1985/1986. Achievements. swindon-town-fc.co.uk. (Hozzáférés: 2007. január 14.)[halott link]
  9. Division Three Play-off Winners 1986/1987. Achievements. swindon-town-fc.co.uk. [2008. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 14.)
  10. Division Two Play-off Winners 1989/1990. Achievements. swindon-town-fc.co.uk. [2008. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 14.)
  11. Season 1989–1990. Archive. swindon-town-fc.co.uk. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  12. Division One Play-off Winners 1992/1993. Achievements. swindon-town-fc.co.uk. [2008. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 14.)
  13. Season 1993–94. Archive. swindon-town-fc.co.uk. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  14. Manchester United season 1993–94. Archive. aboutmanutd.com
  15. 1994-03-19 Swindon Town vs Manchester United. YouTube. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  16. Season 1995–96. Archive. swindon-town-fc.co.uk. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  17. Division Two Champions 1995/1996. Achievements. swindon-town-fc.co.uk. [2008. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 14.)
  18. Swindon out of administration”, BBC Sport, 2002. augusztus 19. (Hozzáférés ideje: 2013. május 21.) 
  19. Club is saved after paying bill”, BBC News, 2005. október 19. (Hozzáférés ideje: 2013. május 21.) 
  20. £200,000 – That’s the price of relegation as Town take drop at Ashton Gate. News Headlines, 2006. május 1. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 15.)
  21. Swindon confirm Wise as Manager”, BBC Sport, 2006. május 22. 
  22. Swindon 1–1 Walsall”, Football, BBC News, 2007. május 5. (Hozzáférés ideje: 2013. május 21.) 
  23. Wilson appointed Swindon manager”, BBC Sport, 2008. december 26. (Hozzáférés ideje: 2013. május 21.) 
  24. http://www.twohundredpercent.net/?p=10479
  25. Swindon bring in Paul Bodin as manager for Paul Hart”, BBC Sport, 2011. április 28. (Hozzáférés ideje: 2013. május 21.) 
  26. Di Canio appointed Swindon boss”, BBC News, 2011. május 20. 
  27. Torquay 1–0 Swindon”, BBC News, 2011. december 26. 
  28. Swindon 5–0 Port Vale”, BBC News, 2012. április 28. 
  29. Kevin MacDonald Appointed Swindon Town Manager
  30. Badge History (jpg). swindon-town-fc.co.uk. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  31. ^ a b c d e Swindon Town FC. footballcrests.com. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  32. Borough of Swindon Coat of Arms. Heritage. Swindon Borough Council. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  33. Dave Hanley: STFC programmes 1985. My Only Swindon, 2000. (Hozzáférés: 2013. május 21.)[halott link]
  34. Swindon’s crest set to change. Swindon Advertiser, 2007. április 5. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 1.)
  35. Town decide on new badge. Swindon Advertiser, 2007. április 23. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 1.)
  36. Mattick, Dick. The Robins – The Story of Swindon Town Football Club. Buckingham: Sporting and Leisure press (1989). ISBN 0-86023-460-6 
  37. ^ a b Swindon Town in Lotto until 2009. footballshirtculture.com. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  38. Season 1984–1985. Kits. swindon-town-fc.co.uk. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  39. Season 1991–1992. Kits. swindon-town-fc.co.uk. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  40. Season 1993–1994. Kits. swindon-town-fc.co.uk. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  41. Coca Cola League One 2009 – 2010. Historical Football Kits. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  42. Npower League One 2010 – 2011. Historical Football Kits. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  43. Swindon Town seeks new bail out”, BBC News, 2006. november 24. 
  44. Steve Butt: Town set to unveil their new sponsor. Swindon Advertiser, 2007. június 7. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  45. ^ a b Andy Cryer: Town seek new sponsor as Kingswood are axed over debt. Swindon Advertiser, 2008. március 17. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  46. Swindon Town announce FourFourTwo shirt sponsorship”, Football Shirt Culture, 2011. május 1. 
  47. ^ a b c d Inglis, Simon: "Football Grounds of Britain.", 358. oldal CollinsWillow, 1996.
  48. ^ a b STFC Facts & Figures. Swindon Town Football Club. swindonweb.com. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  49. Stadium Development. Swindon Town Football Club. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  50. Keep It Up!. Stadium Development. Swindon Town Football Club. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  51. Swindon North”, Vote 2001: Results & Constituencies, BBC News (Hozzáférés ideje: 2013. május 21.) 
  52. Response to the Call for Proposals – Introduction to Swindon – 1.3 (PDF). Vote 2001: Results & Constituencies. Swindon Borough Council, 2006. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  53. 2004–2005 Division 2 Attendances. soccerstats.com. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 19.)
  54. 2005–2006 Division 2 Attendances. soccerstats.com. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 19.)
  55. 2006–2007 Division 3 Attendances. soccerstats.com. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 19.)
  56. New fanzine a good read. Swindon Advertiser, 2000. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  57. Junior Robins. Swindon Town Football Club. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  58. Aims of the Trust. TrustSTFC. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 14.)
  59. Loan Note Scheme. TrustSTFC. [2007. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 14.)
  60. Red Army Fund. TrustSTFC. [2007. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 14.)
  61. ^ a b Top Ten Clubs. Football Fever Report. Littlewoods Football Pools, 2007. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  62. ^ a b About Us. Red Army Loud and Proud. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  63. ^ a b c d e f g h Not so beautiful. Swindon Advertiser, 2006. június 21. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  64. ^ a b Swindon fans up in court. Swindon Advertiser, 2005. április 13. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  65. He could have caused a riot. Swindon Advertiser, 2005. november 25. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  66. 17 arrests made after soccer fight. Swindon Advertiser, 2005. május 26. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  67. Swindon 2–1 Bristol Rovers”, BBC Sport, 2006. december 16. (Hozzáférés ideje: 2013. május 21.) 
  68. Probe after fans ripped up seats”, BBC Sport, 2006. december 18. (Hozzáférés ideje: 2013. május 21.) 
  69. Starnes vows 'severe' action. TEAMtalk. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  70. Swindon set to ban thugs. Western Daily Press. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  71. Kevin Burchall: Thugs' baseball attack on Town fans. Swindon Advertiser, 2007. április 30. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  72. Football Banning Orders by club supported (10 October 2006) (PDF). Statistics on Football related arrests & Banning Orders – Season 2005-6 pp. page 4. Home Office, 2006. október 21. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  73. Football related arrests – 2005/06 season, Arrests of supporters of Football League Division One and Two clubs (PDF). Statistics on Football related arrests & Banning Orders – Season 2005–06 pp. page 8. Home Office, 2006. október 21. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  74. Gareth Bethell & Mark Hookham: Cup ban for 'fans'. Swindon Advertiser. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  75. Rivalry Uncovered (PDF). The Football Fans Census, 2003. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  76. Gillingham vs Swindon Town. Gillingham F.C., 2006. január 14. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  77. Town set to pay price for crowd trouble. Swindon Advertiser. (Hozzáférés: 2013. május 21.)[halott link]
  78. John Trollope. Legends. Swindon Town Football Club. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  79. Stadium Info. Welcome to the County Ground. Swindon Town FC. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  80. Squad Profiles. Swindon Town F.C.
  81. http://www.swindontownladies.co.uk
  82. Hall of Fame. The Ultimate Honour. Advertiser. (Hozzáférés: 2013. május 21.)

Kapcsolódó olvasmányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Swindon Town FC témájú médiaállományokat.